Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

A LEGNAGYOBB. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat óbudai lakótelep építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők a monumentális épületet az év végén adják át. Intézményes ellátás ió embernek $ Személyenként ötezer forint Q Négyszázezer biztosított a megyében Lipcsei arany Á Lipcsei őszi Vásáron pénteken 15 ország iparának termékeit aranyéremmel tüntették kl. Hetven aranyérem került kiosztásra. A megjutalmazott termékek között szerepelnek szövetek az NDKból és Írországból, mongol és francia gyártmányú szőnyegek, élelmiszerek és fogyasztási cikkek Romániából, Hollandiából és NagyBritanniából. Az NDK, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria jármúgyártó iparának termékei ugyancsak aranyérmet kaptak. Nyolc kimagasló minőségű szovjet termék, közöttük különleges fotófilm, gázanalizátor, nercbunda stb. részesült aranyérem-jutalomban. Magyar borok és a román szilvapálinka ugyancsak aranyérmet nyert 95 millió dollárért Lantos Dezső kereskedelmi tanácsos, a belgrádi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője pénteken a jugoszláv fővárosban sajtóértekezleten ismertette Magyarország részvételét a jövő héten megnyíló hagyományos zágrábi nemzetközi vásáron. Elmondotta, hogy a Magyarország és Jugoszlávia közötti árucsere-forgalmi megállapodás 95 millió dollár értékű árucserére ad lehetőséget. Az idei esztendő eddigi üzleti eredményei alapján biztosnak látszik, hogy az 1969-re előirányzott 13—14 százalékos forgalomnövekedés megvalósul, sőt lehetőség van arra is, hogy az árucsere értéke 20 százalékkal meghaladja a tavalyi végleges forgalom szintjét. Jövőre pedig reálisnak látszik, hogy a magyar—jugoszláv árucsereforgalom értéke túllépje a 100 millió dollárt. A belgrádi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője a jövő szempontjából különösen fontosnak mondotta a kereskedelmi forgalom növelésén túl a gazdasági együttműködés, a termelési kooperáció bővítését. Ehhez kíván hozzájárulni a HUNGEXPO által szervezett idei zágrábi magyar kiállítás is. A vásáron 25 magyar vállalat 4600 négyzetméter területen állít ki. Koszorúk a hős sírjára Szőnyi Márton. volt ejtőernyős partizánparancsnok hősi halálának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség hétfőn délelőtt a Kerepesitemetőben koszorúzási ünnepséget rendez a munkásmozgalmi panteonban, az elhunyt hamvait tartalmazó urnánál. Az emberről való gondoskodás egyik legszebb vívmánya a társadalombiztosítás kiterjesztése, szolgáltatásainak sokrétűsége hazánkban. Immár hagyomány, hogy minden esztendőben megrendezik Szegeden a társadalombiztosítási szakszervezeti napot, amikor számot vetnek az e területen elért eredményekkel. Tegnap, pénteken az SZMT szegedi székházában került sor az idei szakszervezeti rendezvényre, amelyet a Közalkalmazottak Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága és az SZTK megyei igazgatósága tartott. A tanácskozáson részt vett dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Hantos Mihály és Halász Árpád, a Csongrád megyei, illetve a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese is. Eljöttek a rendezvényre Szeged jugoszláviai testvérvárosának, Szabadkának képviselői is, Neorcsics Joszip, a Társadalombiztosítási Intézet szabadkai igazgatója és dr. Fábián Imre, az intézet munkástanácsának elnöke. A társadalombiztosítási szakszervezeti napon több előadás hangzott el. Bíró Lajosnak, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottsága titkárának megnyitója után dr. Bartos István TB-főigazgató A társadalombiztosítás időszerű kérdései, annak szerepéről az új gazdasági mechanizmusban címmel tartott tájékoztatót, majd dr. Nagy Máté, az SZTK megyei igazgatója számolt be a társadalombiztosítás megyei helyzetéről. Kitűnt az előadásból, hogy Szegeden és Csongrád megyében a saját jogú biztosítottak száma meghaladta a 260 ezer főt, s a jogosult családtagokkal együtt több mint 400 ezer ember veheti igénybe a társadalombiztosítás szolgáltatásait. Érdekes adat: hazánkban kereken 10 millió lakosra terjed ki a társadalombiztosítás, vagyis fe népesség 97 százalékára. Megyénkben is állandóan emelkedik a társadalombiztosításra forditott költség összege. Az elmúlt fél évben 18,5 millióval többet használtak fel, mint a múlt évben és a kiadások összege meghaladta a 178 millió forintot. A költségek növekedése egyrészt a biztosítottak számának emelkedésével függ össze, de egyre bővül a szolgáltatások színvonala is. Például csupán gyermekgondozási segélyt a megyében 4920 kisgyermekes anya vesz igénybe. Az SZTK megyei igazgatója elmondta, hogy ebben az évben tovább decentralizálták a társadalombiztosítási szervek munkáját: a megyében négy helyen hoztak létre 9 kifizetőhelyet és 20 tsz-ben szervezték meg a munkaviszony-nyilvántartási lapok vezetését. UgyanNem ritka az ezer forintos lakbér sem Az ezer forintos albérleti szoba manapság már Szegeden is gyakori, s még jó, ha ezt a pénzt két-három lakótól szedi be a főbérlő vagy háztulajdonos, s nem egyetlen családtól. Az albérleti díjak emelkedésének ugyan az ötvenes évek végén megpróbáltak gátat vetni, s az állami tulajdonban és a tanácsi rendelkezésű házakban lakó főbérlők számára irányárakat szabtak meg, de ez a kísérlet sajnos nem vezetett eredményre. Az országban hozzávetőlegesen 200 ezer albérlet van: a kereslet óriási, akinek módja van arra. hogy kiadja lakásának egy részét, az diktálhatja is az árakat. Ha nem tetszik, fel is út, le is út! Nem lehet elvenni a kedvüket Ameddig Szegeden is 8 ezer lakásigénylőt tart számon a lakáshivatal, szükség van az albérleti szobákra. Valahol lakni kell. Amíg a lakás „hiánycikk", nemigen képzelhető el olyan rendelet, amely az albérlőket olcsón juttatja fedélhez, s a főbérlőknek mégsem veszi el a kedvét attól, hogy kiadják szobáikat. Erre ugyanis kötelezni senkit sem lehet. Szerencsére olyan rosszul már nem állunk, hogy mint a háború utáni években, a lakókat akaratuk, jobb belátásuk ellenére arra kényszerítsük, hogy al- vagy társbérlőként idegen emberekkel osszák meg lakásukat. Az albérleti szerződés két oldalán — akár szóban, akár írásban kötötték — két fél áll. a gyakran valóban kiszolgáltatott albérlő, és a gyakran valóban semmi mást, csak nyerészkedést, könnyű pénzszerzést szem előtt tartó háziúr, háziuszszony. Gyakran, de nem mindig. Egyrészt jól tudjuk, hogy sokan, különösen ha gyerekük van, „minden pénzt" megadnak azért, hogy otthonhoz jussanak, másrészt, az egyedülálló idős emberek, akiknek kicsi a nyugdíjuk, s családjuk nem támogatja őket, rákényszerülnek arra, hogy összehúzzák maguk, s kiadják szobájukat. Olyan jövedelempótlás ez, ami nemcsak törvényes, de emberileg is teljesen érthető. Mielőtt a mama tönkremegy Idézek egy levélből: „Az a munkás, aki megkeresi a havi 1500 forintot (ennél sokkal többet is keresnek), ki tudja fizetni az uzsorabérvább ezzel foglalkozni. ő fog havonta 250 forinttal segíteni." Nem lehetett volna hamarabb, még mielőtt a mama idegileg kimerül. Amit a lakbérpótlék sem ért el Nem lehet az ember mindaddig nyugodt, amíg tudja, hogy százak és százak tengődnek albérletben Szegeden. Diákgyerekek, munkásfiatalok, fiatal házasok, sőt olyanok is, akik már évekkel ezelőtt összeházasodtak, de még mindig nem került rájuk sor lakásosztáskor. Erik a szükségessége egy olyan lakástörvénynek, mely figyelembe veszi a lakók és lakásra várók anyagi körülményeit, szociális helyzetét, s elindítja végre azt az nek nevezett albérleti díjat, egészséges körforgást is. Még mindig jobb helyzet ben van, mint a főbérlő, aki kapja a havi 250—300 forintot." Nyilvánvaló, hogy ez a nyugdíjas néni, aki ezeket a mondatokat leírta. talán még álmában sem lakbérpótlék-rendelet gondol arra, hogy nem 250— 300, hanem kétszer-háromhogy a kis családok, idős házaspárok, egyedülálló emberek adják cserébe nagy lakásaikat a nagy családosok kis lakásaiért. Egy ilyen megoldással — amit a sem ért el — mindenki nyerne. Az albérlők kontra főbérszor ennyit is el szokás kér- lők több évtizedes perét véni egy-egy albérletért. Az ő gül is majd a most már 800 forintos nyugdíjához ké- mind nagyobb számban épüpest ennyi is szép pénz, ele- lő új lakások döntik el. Ha gendő arra, hogy kiegészítse lakásmizériáról beszélünk, a megélhetéshez okvetlenül rendszerint Pestre gondoszükséges anyagi bázist. Bár, lünk, holott Szegeden kiha meggondoljuk, talán nem mutathatóan' rosszabb jelenis kevés olyan család akad leg a helyzet. Ezért olyan a városban, ahol a jövedelem nem haladja meg személyenként az ezer forintot. A néni mérge, amikor alelevenbe vágó a kérdés, ezért igyekeznek a város felelős vezetői mindent megtenni annak érdekében, hogy a sötét és vizes pincelakábérleti uzsorát hall emleget- sokból, a roskadozó, életveni, mégis érthető. De az szélyes vityillókból és a saakkor a társadalombiztosítási apparátusban dolgozó emberek helyzetét is részletesen elemezték. Sajnos nem valami rózsás az SZTK alkalmazottak elhelyezése, fizetése és általában a munkakörülmények hagy sok kívánnivalót. Az irodák zsúfoltak Szegeden és Szentesen, egy-egy dolgozóra alig jut 8 négyzetméter alapterület. A részletes és alapos elemzés után az igazgató több dolgozónak kitüntetést és jutalmat adott át. A Társadalombiztosítás kiváló dolgozója című kitüntető jelvényt kapta Kánitz József, Lantos József és Mészáros Mihály, ötvenkét személy pénzjutalmat, 45 tárgyjutalmat kapott. Tanácselnökök értekezlete Dr. Papp Lajos miniszterhelyettes elnökletével pénteken értekezletet tartottak a Parlamentben a fővárosi, a megyei, valamint a megyei jogú városi tanácsok vb-elnökei. Dr. Papp Lajos a tanácsi személyzeti munka tapasztalatairól és a soron levő feladatokról tartott előadást. Ezt követően Egri Gyula a testnevelés és sportmozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta az értekezlet résztvevőit. Kitért arra: az állami és társadalmi szervek összehangolt együttműködésével a jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a sport élvonalát is egészséges fejlődés jellemezze. Ennek egyik fontos feltétele a sportirányitás színvonalának javítása, valamint a társadalmi összefogás erősítése. Az MTS elnöke arra kérte a tanácselnököket, hogy közép- és hosszútávú terveikben a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosítsanak a sportlétesítmények fejlesztésére. egészséges megoldást ö maga adja meg: „Eddig albérlőt tartottam, de már anynyarú körülményeket nyújtó albérletekből minél hamarabb megfelelő lakáshoz nyira kimerített idegileg, jussanak a város lakói. hogy a fiam nem enged toFehér Kálmán Gyerekuralom? Reggel huncut trükkökkel keltenek, belédcsimpaszkodnak, mesét követelnek és hancúrozást. Gyerekuralom — mondják fejcsóválva az öregebbek. Azt is mondják, hogy nem lesz jó vége ennek, ha a gyerek mindent megkap. S valóban: szégyen az egyszerűbb ruha. nem újdonság a kisbicikli, a lábbal hajtható autó. elkel még az a műanyag traktor is. amelyet potom ezeregyszázért vesztegetnek. Ügy tűnik, olyan magasrendű gyerekkultusz van kialakulóban nálunk is. amely a hozzánk képest mérhetetlenül gazdag országokban dívott csak eddig. Mégsem olyanok mind a gyerekek, amilyennek szeretnénk látni őket. Túl sötét lenne így a kép, vegyük kissé világosabbra, ahogy a tévéhez is odalépünk, ha nem látunk elég tisztán. Azonnal szembe tűnnek a ragyogások, a mosolygások is: a szociális gondoskodás fényfoltjai. Vannak szép bölcsődéink, óvodáink, iskoláink, három évre szól a gyermekgondozási segély — az ember tovább sorolná, de az olvasó mindezt jól ismeri. Ha makacsabb vagyok, akár szavamba is vág, kényelmetlen dolgokat mond. A napokban sóhajtotta el az egyik elkeseredett szülő, akinek a kisfia a Petőfi Sándor sugárúti bölcsödében töltötte napjait azelőtt, hogy a közismerten elhúzódó tatarozás ismét tovább halasztódik egy hónappal. Októberig. Arról a környékről tehát a túlterheket vállaló bölcsödékbe kell beíratni a gyereket, azokba, amelyeknek egyébként is elég lenne a saját környezetükből felvételre jelentkezőket fogadni. Most pedig az óvodások kerülnek ilyen helyzetbe, ha számításon kívül kell hagyni majd a Toldi utcai napközit. Az tehát az igazság, hogv abszolút számokban kifejezve talán növekvőnek látszik — ha nem is a gyerekek számának növekvésével párhuzamosan — a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, valójában azonban valamelyiket mindig számításon kívül kellene hagyni átalakítás, tatarozás vagy éppen élelveszélyessége miatt. Pereg a színes diafilm: első nap az óvodában. Szeretik nézni a csöppségek: ennyi játékot valójában aligha látnak. A bölcsödékben felröppenő sóhajok egyike mindig az, hogy bárcsak segítené őket valamelvik gyár. mert saját erejükből nem képesek nagyobb játékokat (hinta, csúszda stb.) venni. Persze, az óvodások már kimehetnek a közeli játszótérre is. nekik könnyebb. Az iskolásokról nem is szólva. Csupán az a kár. hogy a színes film a játszótéren is megszakad. Fehéren-feketén: még az elnyűtt, hasadó deszkájú hintákból sincs elég. forgalmasabb délutánokon sorba állnak a gyerekek meg a szülők. Nagyon nagy szükség volna arra. hogv legalább a Bartók téri játszótér terve megvalósuljon, hátha többre is kedvet kapunk tőle. Mindehhez pénz kell. Sok pénz. Néha még az sem, csak jó indulat: egy-egv kivitelező „kegye". Az. hogy vállalja ezeket az aprócska munkákat amelyeknek igazság szerint mindig az elsők között kellene lenniük. Logikus lenne ez így: mindenki, akinek van vagv lesz családja, beláthatja, hogy amit a gyerekeknek épít, azt így vagy úgy, de magának építi. Nemcsak a közvetlen nevelésben szükséges a felelősségtudat: mindannyian nevelői vagyunk egy jövőben! nemzedéknek, amely felvált bennünket munkahelyünkön, rajtuk múlik, hogy amiről beszélünk, s amit nagyra nyílt gyerekszemükkel befogadnak — e kettő között na»y-e a különbség. Az elmélet és gyakorlat közti falon nagyokat koppanhat ugyanis a fej. Például akkor, amikor valamely iskolában izgalmas pedagógiai kísérletet hajtanak végre, egésznapos iskolát csinálnak. Ebéd után — ez az elmélet — jót tenne a pihenés, ezért a gyerekek belülnek a padba. lehajtják a fejüket, és megpróbálnak szunyókálni. A gyakorlat az, hogy hiába próbálnak. S mennyi mindenre ráillik ez a hasonlat! Nincs nálunk gyerekuralom, és sajnos, csak felületes az a gyerekkultusz, amiről sok szó esik manapság. Ahhoz, hogy az egészséges kultusz kialakuljon, nemcsak olyan intézkedésekre van szükség, mint a nagyobb gyerekek étkeztetésének a javítása, hanem arra is. hogy a játékokban mérhető szeretet helyét elfoglalja az igazi: minden felnőtt felelőssége minden gyerek iránt. Veress Miklós SZOMBAT, 1969. SZEPTEMBER 6. DÉLMAGYARORSZÁG 3*