Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

Van-e élet a holdfelszín alatt? — H» az Ismereteim és a számításaim nem csalnak, ez itt egy éjszakai mulató be­járata. A leggyakoribb vezetéknév Ismeri-e a világon a leg­gyakoribb vezetéknevet? ön bizonyara azt gondolja, hogy a Kis, a Nagy vagy a Ko­vács a leggyakoribb — té­ved! A legtöbb ember ugyanis a Vong és a Vang veze­téknévre hallgat. Mintegy 150 millió kínai, vagyis Kí­na összlakosságának mint­egy negyedrésze viseli e két név egyikét. így tehát a Kiseknek, a Nagyoknak és a Kovácsoknak még nagyon kell igyekezniük! TABI LÁSZLÓ: dba/iéá idők HUDOVKANÉ MEGDÖBBENTŐ FELFEDEZÉSE feleségemet és három ki- adhatnám át a többi 120 000 csiny gyermekemet némi pengőt. Erre azt mondta, táplálékhoz juttathatom, hogy őneki el kell utaznia Megszólítottam egy hölgyet, délben, legjobb lenne, ha Csütörtökön hajnalban akl cekkert vitt, hogy szí- én előre odaadnám a száz­özv Hudovka Mihályné, vesén segítenék neki 30 húszezret. Odaadtam a száz­házmester neje, egy vödör pengőért, de csak 20-at húszezret. Megveregette a szemetet akart' önteni arra 'fiórt. Később ajánlkoztam vállamat, és azt mondta, a rakásra amely u felszaba- felaprítant 5 mázsa fát. de tudja, hogy ez trógormun­dulás óta olt állt a házuk ezt a munkát sem kaptam ka. és én jobb ember va­elótt. Legnagyobb megdob- mc«- Egészen kétségbeesve gyok. de fel a fejjel, benésére a rakást nem talál- beültem egy kávéházba, munka nem szégyen. a Hát ta. Azonnal szólt a közeli h°gy megmérgezzem magam. így volt. Ja, a félkiló arany? rendőrnek aki besietett a Minthogy az orvosom leg- Hát az úgy volt uraim, főkapitányságra utóbb azt mondta, hogy a hogy az én drága, jó fele­Rendőri bizottság szállt kl feketekávé nekem méreg, ségem, aki napszámba járt de a szemetet az sem találta rendeltem egy feketét és egészen addig, amíg fiatal meg. Végigrazziázták a kör- csüggedten vártam a halált szervezetét a gyilkos hajó­nvező házakat de a számos Már kilenc óra volt és sír- kötél meg nem támadta, szemétdomb között Hudov- Va gondoltam arra. hogy az szóval az én drága gyerme­káne egyikben sem Ismerte én gyermekeim, akik már keim mártíranvja azt mond­fel az eltűntet reggel hétkor ls éhesek vol- ta reggel: te Ödön fiam, vl­Most már bizonyosnak k. mennyire éhezhetnek gyázz magadra. nyolcvan látszott hogy bűncselekmény ilyenkor, kora délelőtt, kilónál többet ne cipelj. És történt' A koraesti órákban Szívfacsaró látvány az ilyen vigyázz mert rettentő sze­azután döntő fordulat állott éhezo család, kérem rettene- les az Idő, te meg ugy le be a különös ügyben Je- tes az- VeSre fé* tízk<>r — vagy fogyva, hogy rettene­lentkezett a rendőrségen bála az égnek — munkához tes. mert minden falatodat Bubák Jenő nyugdíjas és Jutottam. Egy férfi megállí- odaadod a gyerekeknek. Te­előadta hogy este 10 óra fott ^ azt kérdezte: vállal- gyél a zsebedbe valamit fi­tájban ' amikor arra haladt, na"c eSy alkalmi munkát? acskám. hogy el ne fújjon a két-három férfi állt a sze- Megragadtam a kezét és szél, akkor mi kereső nél­métrakás mellett megcsókoltam: uram. Isten kül maradunk. Ekkor mlnd­— Hallottam — vallotta íizeMe meg n jóságát, amiért ketten sírtunk és én leemel­Bubák — hogy az egyik a segít az éhezőkön. Miről tem a szekrényről egy ilyen szemétre mutatva azt mond- v°lna s?6'! Erre előszedett izé... egy ilyen papfrnehe­tn- ez gem jesz so_ tíz darab színes papírlapot, zéket és a zsebembe tettem, káig Itt'f" És leköpte a sze- l'gy nézett kl, mint egy de bizonyisten nem tudtam, métrnkást ' bankjegy, de én honnan hogy arany, nem is tudhat­Bubák vallomása után tudhattam _volna, hogy az tam kérem. nyilvánvaló lett. hogy mert aranyat angol font? Azt mondta: én még nem láttam, én ezt ké­szemétrakást "régi haragosai »Van itt néhány sajátságos rom. réznek vettem, most tettek el az útból. A kapott papírdarab, ezt el kellene fél éve, de úgy látszik, csa­személyleírások alapján még vinni a Szabadság térre el- lók karmai közé kerültem. az éjszaka folyamán megta­lálták K. Edét ús két tár­sát. FANTASZTIKUS MESÉVEL VÉDEKEZTEK A TETTESEK adni. Ezt most ott veszik." Hát igv volt. Nem akartam elhinni, hogy A kihallgatást végző rend­van, aki Ilyesmit gyűjt, de- őrtiszt ekkor így szólt: hát nem akartam a munka- — Hát ez rendben van és alkalmat elszalasztani. El- érthető. De honnan volt a fogadtam tőle a papírdara- 150 Napoleon-arany? bokát, amikor így szólt: „Ott fillér nélkül... Tetszik tud­Bocsánatot kérek, ka­talál majd egy csomó em- pitány úr — méltatlankodott beit. azok közül adja el va- Sötéth —, de egy negyvenöt K. Ede vallomásában elő- lakinek. kap érte 150 000 éves felnőtt ember mégsem adta. hogy a szemétrakás pengőt pből 30 000 a ma- mászkálhat az utcán éppen az ablaka alatt volt, gáé lehet, amiért elviszi. Jó s mert hetek óta várt a köz- lesz így?" Persze háláikcd­munkarendeletre hiába, két tam és megkérdeztem, hol ni. a kutyák..: öccsével és egy taligával 1 óra alatt lehordták a Du­nába az egész szemetet. A rendőrség persze nem ad hitelt ennek a fantaszti­kus mesének, s azt kutatja, milyen titkos rugói lehetnek K. Ede különös tettének. Felszabadulási pályázat Nem felejtünk Beküldte: Dcmc Jolán. Szeged, Tolbuhin sugárút 88—90 Kora hajnalonként, jéghi- voltak néha a legelsők, akik egy nagy ládában két kia deg időben, a havas utcákon aztán odaálltak a szovjet ka- fej vöröshagyma arra várt, 30—40 főnyi, férfiakból, asz- tona elé és mellveregetve hogy mikor enyhítheti a szonyokból, aggokból és ál- mondták magukról: „Ja hat száj fájdalmas mosan járó gyerekekből ál- kommuniszt". ló csoport halad. Van. aki Az igazi kommunisták kü­papucsban, pokróccal kö- lönböző illegális szerveze­éhsé­gét. Telt az idő, a szovjet ka­tonák a szomszéd utcában rulcsvarva, vagy pizsamá- tekbe tömörülve igyekeztek minden négyzetméterért vé­ban-lépked az őket gyűrű- meggátolni a fasiszták rom- rüket hullatták. A' bunker­kent körülvevő szadista. nyi- boló munkáját, és továbbra ban már egészen a ház előtt lasok kőzött. Némelyik gye- is szaporodott létszámuk, hallották a géppisztolyok rek görcsösen kapaszkodik Sok embert mentettek meg kattogó és mégis biztató anyja nyakába, és a félelem a gettókból és a halál tor- hangját. Feszült figyelemmel gonosz arnya borítja el kis kából. És még többen vesz- meredtek a bunker ajtajára, arcocskáját. Érzi, hogy any- tették életüket mások éle- Egy kis idő múlva csizmák ja is úgy szorítja magához, téért. A legvakmerőbbek kopogása hallatszik. Mln­mintha valaki el akarná ra- voltak, és nem riadtak visz- denki feláll és kutató szem­bolni. De ki? S megakad Sza semmitől. mel néznek a bejárati ajtó­sz™® a kóf™löttük puskf A szovjet hadsereg sikere- Ekkor felnyílik az ajtó. Sí? egyenruhás sen haladt előre M*kor ha_ és egy szovjet katona je­férfiakon Édesanyja mele- z^nk határához értek, a enik meg, sapkáján felvil­h™° í Jrai z„d„e £f?S németek mindenféle rémké- ^ a vörös csillag. Először ffí- gIg- - tÓn' Pekkel próbálták ijesztgetni óvatosan bekémlel az óvó­™rt nem régen még o sza- a lakoss;igot Az utcákat pia- helyre, géppisztolyát magá­'adctá,U , jáJszd Pajzsaival kátokkal ragasztották tele. h°z szorítva, s megkérdezi: pu8káJal ® kfz^ben- ts ™st Voltak, akik a rémhíreket ..Nemecki jeszt?" - majd e fegyvert felnőttek kezében elhitték és féltek a szovjet fáradtan lerogy és enni kez­AV , , „.,. > , U katonáktól, de a munkásság di azt a kis meleg ételt, amit A felnőttek fejüket lehajt- legnagyobb részét nem lehe- a Pihenés idejére kapott A ya mennek mintha bűnösök tett megfélemlíteni. mert felnőttek csak állnak és ,Mlért le™é!??k hallgatták a tiltott adókat szdk>i tudnak, mintha azok? Mi lenne a bűnük? ^ és érezték sőt tudták> csak gombóc lenne a torku­Az, hogy kommunisták, vagy h' szabadság hainala kon. A kislány, amint meg­az. hogy zsidók? Nem! Egyik ffiedlk A 16-17 éS "«a a szovjet katonát, kis ™ akik f: fiatalokat a németek maguk- evesét kavargatva, leeresz­kotnak, küzdenek a szépért kal hurcolták kedik anyja meleg ölelésé­és jóért. És ezért kell ne- . . .. bői és elindul a katona fe­kik meghalni? ök tudják, A * ié. De hirtelen megálll és hogy az út, melyen halad- 8z\bff°ttáklHfáeÍ csak merőn nézi a fáradt és nak rövid és a végénél egy párosokat Amikor Budán éhes katonát Erzi h hosszabb, egy végtelen út f harc, már alig volt mfl . csinái de ki nyílik meg előttük. K fnWHEN iw!K? £ g°ndo1 ilyenkor az illemre. Sokan megtébolyodtak az B™KFZÉB«" L J A SZ0VJET katona fölnéz és állandó rettegésben. Senki "> J.ve8 ,az észreveszi az előtte álló nem tudta, mikor kerül rá «®nvedett félelmektől ösz- kislá t Kanalával hosszú a sor. Elteltek olyan hetek, bebújva, az éhségtől sá­mikor mindvégig az óvóhe- Padtan várta a szovjet ka keresés után kihalássza azt az egy szem húst, amit ka­lyen kellett maradni. Amikor tonák megérkezését. Mind a tt A int \ JJ^H™. a légiriadó véget ért. voltak ^tukban csak az a tudat pflk & odaadja ^ akik megfogadták, hogy tartotta a lelket, hogy a . , ' rna . « „Többé le sem megyek, hi- szabadulás már nincs mesz- Ez a Wslány ma: márM szen ezt az izgalmat nem le- 8ze- «upán három utca. éves asszony, és még most het elviselni! Ennek mér A kislány könnyei hulla nem lesz vége sosem?!" nak és az éhség, a sírás tes Akadtak azonban olyanok is, tét rázza. Édesanyja ölébe katonára. Lehet, hogy a te­akiknek a szívéből még nem hajtja fejét és zokog. Any- áb.. . előrenyomuló* aludt ki a reménység hal- ja szemében is megjelennek vaDD1 narc> el°renyomulM vány szikrája, és bíztak ab- a könnyek és reszkető kéz is könnyes szemmel emlék­szik vissza arra a szovjet alkalmával életét vesztette; ban, hogy eljön még az az zel simogatja a fejét. Arcán de az is meglehet, hogy visszatért családjához és A magyar A jegygyűrű sztorija idő, amikor majd minden látszik, hogy mindent meg' ember felemelt fejjel sétál- tenne, csak azért, hogy kis- , 7 hat az utcán, és akkor majd lánya élelem helyett ne csák , , , " , w megszabadulnak az egymást az anyai kéz simogatását kislányt, akivel a bunkerban kutató szemek gyáva fényé- kapja. Nem messze tőlük, találkozott, tő! Üjra lehet beszélni és kimondani mindazt, amit az ember gondol és kikívánko­zik belőle. De a felszabadulás előtt nem lehetett, hiszen az éle­tével fizetett volna érte az ember. Sohasem tudhatta senki, hogy amikor beszél, a feléje forduló tekintetek közül melyik hamis. Mert ilyenek mindig akadtak: amikor hallgattak, azért tet­ték, hogy kihallgassák azt, amit a másik mond. Vagy ha beszéltek, azt azért tették, hogy megtudják, kivallassák, milyen ember az, akit el kell árulniok. És ezek az aljas megbízatásban álló besúgók A fáraók visel­ték az első jegy­A jegygyűrűk hagyománnyá gyűrűket, amelyek váltak. A jegy­a szerelem és a gyűrűk formájába boldogság jelképel voltak. Azóta persze beleszól a divat, vannak azonban elterjed- keskeny. széles, tek mindenütt a egyszerű és gyé­világon, majdnem minden nép köré­mántokkal díszí­tett jegygyűrűk, ben, függetlenül és olyanok is, vallástól vagy faji amelybe belevés­hovatartozástó! ték a „szeretlek" szócskát, vagy < nyíllal átszúrt szí­vet A jegygyűrűt nem mindig vi­selték a jobb gyű­rűsujjon, mint most, hanem már soron volt a mu­tatóujj, a hü­velykujj és a töb­bi ujj is. LAPZARTAKOR ÉRKEZETT K. Edéről és két testvé­réről a rendőrorvosi vizsgá­lat megállapította, hogy ön­és közveszélyes őrültek. Hudovkáné pedig bejelen­tette az Országos Műemlék­Bizottságnak. hogy az eltűnt rakást 2—3 hét alatt pótol­ja. LETARTÓZTATTAK SÖTÉTH ÖDÖNT! A legutóbbi nagy razzián elfogták a Tőzsdepalota előtt Sötéth Ödön magán­tisztviselőt ls. akinél a mo­tozás során apróbb csecsebe­cséket találtak. Sötéth ár­tatlanságát hangoztatta. s arra a kérdésre, miként ke­rült zsebébe a nála levő ap­rópénz. a következő vallo­mást tette: — Uraim, beismerem, hogy a látszat ellenem szó! De ártatlan vagyok! Reggel 7 óra tájban a Nagymező ut­cában járkáltam, hogy vala­mi alkalmi munkát szerez­zek. amelynek révén éhező IM janicsárok (91.) Nekem nem ló, nem álom a kocs! Gép. Lököm be a kaput itthon megvigasztalódom. Egy pil­lanat alatt lesz erőm apámék számára is meg­találni azt a szót. Nem lett. Még az a kicsi is elszökött belőlem, ami hazáig hajtott. Amint be­lépek, terített asztal, délelőtt tízkor após, anyós, Joli ülnek, akár a lagziban szokás, és dr. Balogh Gábor, az elődöm, az asztalfőn. Mindjárt tud­tam, övé a kocsi, és nyeltem. Jöttömre beszédük kicsit megficamodott, akár nz én gondolataim, és percekig nem találtuk a közeledésre való utat. Apósom, rutinos, ravasz jogász, nehéz ügyekben is okosan eligazodó, Indított. — Gabi nálam járt Szegeden. Indítványozta, hogy suhanjunk le hozzátok. És suhantunk. Har­maton Indultunk. — Jól tettétek — mondtam erőlködve maga­mon, és éreztem, hogy Ilyenféle kínok gyöngyöz­hettek azoknak a jobbágyoknak is a halántékán, akiket létrára fektetve ráncigáltak kétfelé. Mert azt mondtam, jól tettétek, pillanatnyi kifelé való helyzetem ezt diktálja, de befelé azt gondoltam, ml a fenének jöttek ide? Nem jó ez nekem. Na­gyon ls rossz. Gabi még nem nyiffant. Csak néz rám, egye­lőre nem tudok olvasni tekintetéből. Joli invi­tál, hogy mosdjak meg. gyűrött vagyok, váltsak ruhát. — Igen egy pillanat, egész éjjel utaztam. — Ha tudtuk volna — száll első szava Gabi­nak — jöhettünk volna együtt. Lelépek, levegőre kapok, de combomon remeg az izomköteg az idegességtől. Ahogy ma mond­ják: teljesen kiborultam. Nem is tudom, miért? Azért. Minek jön ide? Hiányzott nekem vagy Jolinak? Vagy leveleztek mutyiban? Vagy arra számoltak, hogy majd én eljanicsározok Szege­den tíz napig ls, aztán szépen tudomásul veszem utólag, a többi között, hogy ja, igen, véletlenül Itt járt Gabika. Vagy én lettem a polgárnál is nyavalyásabb, betojósabb polgár? Féltékeny és önző disznó? De az is minek énnekem, hogy örökké magamat marcangoljam. Különben nem sok időm marad a cicomázásra. Kétfelöl jövő, egymásnak ellentmondó, bennem összeütköző parancsot teljesítek. Vissza kell mennem aszta­lukhoz, mert illetlenség vendéget váratni, külö­nösen Gabit, akinek azt kell mutatnom, hogy de­hogyis utálom, dehogyis nem szeretem látni, hol­ott legszívesebben be sem mennék. Elodalognék valamerre, hiszen úgysem hiányzok én Innét. Ez a másik parancs. Miért válik az ember ilyen lenére a másik parancs, most meginnék egy li­tert. Hogy ne tudjam világomat. Vannak percek, órák, hetek, amikor jobb lenne az embernek aludnia, s ha újra ébred, jobban viselné a tör­ténteket. A szívem siet, fülemben hallom a vé­rem zihálását Miért viselem ilyen nehezen ezt a találkozást? Nem tudom. Szokatlannak, kínos­nak tartom. Mi beszédünk lehet egymással? Gabi sejtheti némaságom okát, és átveti magát az indulás első nehéz buckáin. — Még egyszer elnézést kérek tőletek, hogy hívatlanul, váratlanul bevágódtam hozzátok, Pa­li, ahogy te mondanád, nyeletlen furkó módjá­ra. De nagyon vágytam haza! vágytam közétek, és veletek őszinte lehetek, vágytam a feleségem után. A sírás környékezi, még sajnáltatja ls magát. Ez volt az alaphang. És közötte szapora po­földhöz vágott araszoló bogárrá? Miért nem az háremelgetés. Az asszony neműekelszeleltek asz tálunktól, gyerekügyekben, ennivaló targyaban tanácskozva. Hárman maradunk, füstölünk va­dul, akár a gyárkémény. Az após a vezető káder. Az ő kérdései mozgatják Gabit. A kinti világról érdeklődik. Arak, fizetések, emberek, munkavi­szonyok, tájak, városok. Gabi jó előadó. Színesen közli a tényeket, a pozitívakat, a jobb helyzetet a miénknél, de az árnyékokról sem feledkezik meg, talán számítás bolyong szavában, amikor némely kérdésben a ml javunkra túloz. De lehet, hogy csak idealizál, mert megéhezett ránk. Nincs erőm odatérdepelni szavai közé, hogy analizál­jam, ml az igaz. Nincs erőm, mert csak a tu­datom küszöbét súrolja szavának áradata. Igazán nem tudok figyelni, rossz sejtéseim fekete fel­hőin át. Am délig együtt ülünk, és emésztjük a fütyülőst, mintha normára vállaltuk volna el­pusztítását (Folytatjuk.) egészséges, igazi, saját akaratom parancsát tel­jesítem? Elmenni! Hogy hová, nem tudom, de elmenni. Nem lehet. Ez kihívás lenne, bunkó magatartás. Polgári szabályok szerint nagyon is egyértelmű sumák paraszti, kanász magatartás. És egy tanár, ugye, nem engedheti meg magá­nak. Egy tanár, vigyorogva sprintel efféle bajok lóakadályai között. Megjelenek. Rövid pálinkák a poharakban. Megemeljük. Gabi feláll, az após ls követ! Gabi megköszörüli torkát. — Nem is hiszitek, mennyire, mennyire bol­dog vagyok... Szava csuklós pántjainak csikordulásán érzem, hogy őszinte indulatok fogdossák torkát. De an­nál rosszabb nekem. Hát minek örül? Nagyon szomjas leszek a pálinkára. Ha nem szégyell­ném, és nem fogná a másik kezem akaratom el­1

Next

/
Thumbnails
Contents