Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

Tabi László: Vattás e/Mk MEGMENTETTEM BÖGYÖRÖDY GÁSPÁRT veremet annak idején beszol­gáltattam, óvatosan feleltem — Tudom. Erélyesen dörömböltek az — Tehát hogy hívnak en­ajtomon. Néhány pillanat gem? múlva egy magas, vállas fér-| fi állt előttem. Letettem a — Tud ön arról, hogy zsidókat kísértem a Duná­hoz? — Erről nem tudok. — Hát arról tud-e, hogy három embert agyonlőttem? — Erről sem tudok. — Tud ön arról, hogy bár­milyen szélsőjobboldali mozgalomban részt' vettem volna ? — Hogy tudhatnék, hiszen L» könyvet, amit olvastam. A kezét nyújtotta: — Bögyörődy vagyok. Bö­györődy Gáspár. — örvendek. Nevem Szlus­nyák. Szlusnyák Mihály. Kíváncsian néztem, mit akar. Elterpeszkedett egy fotelban, belső zsebéből irat­csomót vont elö és maga elé dobta az asztalra. Aztán rágyújtott és kék füstöt ere­getett. Egv ideig eltűnődve néztem Végül is megkérdez­tem; — Miben lehetek szolgála­tára? — Azonnal megmondom. Arra feleljen — csattant fel a hangja — tudja ml az én nevem? — Ez bolond! — villant át az agyamon. Minthogy fegy­— Bögyörődy. Bögyörődy nem is • • • Gáspár. Nem olyan név ez, — Ne beszéljen annyit, amit csak úgy hipsz-hopsz Itt van a töltőtolLam, itt ez elfelejt az ember. az ív, írja. amit diktálok. — Helyes, ön pedig Szlus- Semmi mást nem kívánok, nyák. mint azt amit önszántából — Ügy van. mondott. Tehát... — Tehát ismerjük egy- „Alulírott Szlusnyák Fe­mást. Mit gondol egy perce renc tanúsítom, hogy Bögvö­lsmerjük egymást? - kér- rődy Gáspárral régebben is­dezte most és hirtelen előre- merjük egymást. és nem tu­hajolva mereven a szemem- dokJ arr6?; hogy nevezettt be nézett. — Nem egy perce. Régeb­ben. zsidókat kísért a Dunához, vagy bármilyen jobboldali ,,„„ ~ mozgalomban részt vett vol­beT Ismerjük It^tn Zh^F^l JW most írásban fogja tanusí- I£hály-J0gyT tani, hogy régebbi ismer- a szazadlk- Tobb nem *» jük egymást. Egy szót se! Ha "' ön úriember, akkor amit Felkelt és köszönés nél­mond. szentírás. kül távozott Nem tudtam, mit feleljek. Hallom, most cégvezető az Bólintottam, hogy rendben Első Magyar Utolsó Művek­van. tanúsitom. Most újra nél. megszólalt: (Folytatjuk.) Minialtató A világ legkisebb elektro­mos altatókészülékét állítot­ták elő a lipcsei Marx Ká­roly egyetem klinikáján. A 250 gramm súlyú készüléket Grazban, a nemzetközi elekt­roaltatásl konferencián mu­tatta be dr. Dfethart Kraft, a klinika technikai osztályá­nak vezetője. Anyakönyvi hírek I. KERÜLET Háuusái;: Csótl Ferenc és Ve­csernyés Zsuzsanna, Szili György János és Gyémánt Piroska, Kránitz Sándor é» Babos Eva. Szigeti Imre és Lévay Ilona, Horváth lmra es Brezsnylk Klá­1a Mária. Lehotal József és Zombori Erzsébet. Gazdik Gyu­la és Orosz Eva, Krlvanek Fe­renc és Villám Erzsébet, Mégorl Imre Sándor és Vass Ilona, dr. Gál Károly és dr. Szegedi Zsu­zsanna házasságot kötöttek. Születés: Török Ernőnek és Tóth Évának Tibor, dr. Kárpáti •Sándornak és Kardos Erikának Gábor. Andrásy Bélának és Keczell-Meszáros Margitnak Szil­via. Özvegy Józsefnek és So­váczkl Jusztinának Mária, Du­dás Pálnak es Vadkortl-Tótli Erzsébetnek László, Kukucska Jánosnak és Magyar! Klárának Zsolt János. Varga Péternek és sánta Rozáltánuk Péter, Slsák Istvánnak és Szakái Erzsébetnek Péter, Vér Sándornak és Tóth Ilonának Sándor. Balogh Lász­lónak és Ktspál Rozáliának Pi­roska Mária. Papp Istvánnak és csipak Rozáliának István. Gás­pár Istvánnak és DÖbrnnlel Ka­rolinának Karolina Zsuzsanna, Réti Jánosnak és Blinszkt Évá­nak János. Vass Istvánnak és nangó Évának Virág, Szabó Sán­dornak és Balogh Teréziának Zsolt, Muesal Andrásnak és Sáhó Zsófiának Tünde Anlkí, Vasnltzer Ferencnek és Apró Máriának Ferenc István. Fekete Jánosnak és Butty Máriának János. Lálsok Jánosnak és Dvo­1'ák Mártának Gabriella, Molnár Antalnak és Kálmán Irénnek Győző, Kolontes Istvánnnk és Kovács Veronikának István, Gondl Gyulának és Dobó Erzsé­betnek Gábor Zsolt, Sztkuln Fe­rencnek és Farkas Máriának Szilárd, Fábián Péternek és Ber­ta Rozáliának Bernadetté Eva, Molnár Jánosnak és Szüts Gyöngyvérnek Nóra Krisztina, dr. Vetró Istvánnak és Téglás Zsuzsannának Zsuzsanna Eva, Lőrlnoz Istvánnak és Marko­vlcá Máriának Róbert, dr. schnelder Imrének és Berkó Györgyinek Péter, Szécsl Lász­lónak és Tóth Juliannának Ju­lianna. Takács Józsefnek és Ba­kó Juditnak József Tamás, Kar­dos Antalnak és Cseh Erzsébet­nek Antal. László Csabának és Makhult Erzsébetnek Nóra nevű gvermektik született. Halálozás: Ekker János. Vtn­cze Pál. Molnár Ernő. Régi Mi­hály. Soós Adám. Takács And­rea. Kopasz Mihály, papp De­zsőné Szántó Mária, Ungi An­talné Ül vári Erzsébet. Cslszper I'éter. Nóvák Sándorné Kartp Jolán megholt. II. KERÜLET Házasság: Márki Jó/.sef és Tóth-Buzder Julianna, Czlnkóczl Sándor és Pápai Margit. Kopusz András és Kocsis Márki. Vtnczé Sándor Ferenc és Vlrágh Gi­zella. Vlncze Mihály és Kiss Terezla. Csatlós András és Ván­tus Eva házasságot kötöttek. III. KERÜLET Házasság: s-élpál József és Sgegl Paula. Kakas Ferenc és Molnár Zsuzsanna Anna házas­ságot kötöttek. Születés: Paknl Sándornak és Fábián Máriának Sándor Bóka István Antalnak és Németh Anna Máriának Annn. Vári Ln­Icsnak es Toóltos Mária Erzsé­betnek Csaba i ászló, Lajkó Jó­zsefnek és Kálmán Margitnak Magi'. Szabó Józsefnek és Csen­des Piroskának Rdtko. Kuuts Andrásnak és Ztmonyl Ilonának András. Bern József Istvánnnk es Korom Mártának Márta. Bo­Tilos a belépés Richárd Jarecky, az Egye- szóra — egymilliárd lírás sült Államokban élő. len- (1,6 millió dollár) kártéríté­gyel származású tanár, akit si igényt Jelentett be az olasz világszerte a rulett „profesz- állammal szemben. mert szorának" neveznek, meg- nem engedik be az országba, hökkentő követeléssel lépett Az olasz határrendőrség fel Olaszországban. Jarec- intézkedése, amely megtil­ky — aki egyébként a totta a rulett mesterének a heidelbergi egyetemen a tör- hatúr átlépését, meglepetés­vényszéki orvostan profesz- ként érte Jarecky feleségét is, aki Ventimiglia ha­tárvároskában tartózkodott. A kiutasítás erélyes formája nagy visszhangot keltett a San Remó-i kaszinóban, mivel Jarecky az „ördögi kerék" elsőszámú ellenfele volt. Gyakran legendás összegeket nyert. Egyetlen alkalommal — állítólag — 1 300 000 dol­lárt nyert, egyedülálló mód­szerével. A kaszinó vezetősége az elmúlt év decemberétől fog­va megtiltotta Jareckynek a játékterem látogatását. Ügy­védjének beavatkozására azonban a tilalmat egysze­rű kéréssé módosították. Ja­reckynek — annak ellenére, hogy a helyi hatóságok nem­kívánatos személynek tart­ják —, természetesen szán­dékában áll visszatérni San Remóba, ahol két évvel ez­előtt lakást vásárolt ég hó­napokat töltött feleségével együtt. Nvereségsoroznta hat év óta tartott megállás nélkül. ntkának Julianna. Moór László Gyulának és Ordögh Teréziának Gábor, Dobó Imrének és Juhász Julianna Piroskának Imre, Ate­sán Mihálynak és Szabó Julian­nának Mihály, Varga István Lászlónak és Gyányl Mattid Eszternek Anikó, Csík Istvánnak és Agai Katalin Klárának And­rea Hanna, Komlósy Antalnak és Kukk Ilona Erzsébetnek Tünde Ilona. Pikó Lászlónak és Fábián Erzsébet Katalinnak László Zsolt, Szabó György Jó­zsefnek és Bakó Margitnak György János nevű gyermekük született. Halálozás: Deibler Frlgyesné Góncze Rozália, Kasza Mlhályné Kiss Ilona, Kaszta Antalné Hor­váth írén Karolina. Plskóthy Lászlóné Sulek Julianna. Ko­vács sándorné Molnár Etelka. Helnrlck János. Rózsa Árpád I.ajos, Márta Mihály, Lukachlch József, Csonka József, Szabó Mária Anna, Zeeskó György, KovAts Józsofné Kiss Hozálln, Márki Mihály. Gyuris Lajos, Jójúrt József meghalt. „Tájfun a körúton Telefonon kérték szerkesz­tőségünket. hogy nézzük meg, mit művelnek az épí­tők vakolás és takarítás cí­mén a Lenin körúton épült szép toronyházban. A tele­fonáló Ványai László, az Alföld Áruház dolgozója a helyszínen elmondotta, hogy a napokban többször akkora por volt a körúton és Ká­rolyi utca környékén, hogy a járókelők alig tudtak el­menekülni, a környéken aj­tót-ablakot zártak, a bisztró is megtelt porral. Jellem­ző, hogy a körút túloldalán levő üzletek ajtaját ls be kellett zárni, hogy megvéd­jék az árut a szennyező­déstől. A panaszt megerő­sítette Domonkos Józsefné, a bisztró vezetője is, és a Lenin körút 36—38. sz. ház első emeletén lakó Deák Ferencék is. Hogy mi ls történt, ml volt szabálytalan, arra csak a panaszosok elmondásából lehet következtetni, mert az építésvezetőségen — a fő-fő vezetőt nem találtuk — ott levő építőipari vezetők még nevüket sem mondták meg, mert nem „nyilatkozhatnak". Szerintük lehetetlen a kör­nyék lakóinak az a pana­sza. hogy a munkások a nyolcadik és kilencedik emelet függőfolyosóinak va­kolási törmelékét és porát egyszerűen lesöpörték volna. „Bizonyára az állványzat te­tejének bontásából volt a por" — mondták. És ettől lett volna akkora por, hogy az utcán látni sem lehetett, mintha sivata­gi tájfun söpört volna vé­gié a környéken? Tény, hogy van megfelelő emelőszerkezet, amelyen a szemetet le lehet szállítani. De lesöpörni egyszerű bb. Tény, hogy a külső tataro­záshoz Szegeden Is, mint mindenütt, nádpallóval ta­karják a házakat. És azt bárki láthatja. hogy itt nincs semmi olyan „takaró­ja" a háznak, amely megvé­dené a környéket az ilyen kellemetlenségektől. „Csak már kész legyen" — sóhajtoznak az arra lakó emberek és úgy látszik, most már készen lesz az Impo­záns épület, ök már kibír­ják, akármi lesz. De tudo­másunk szerint még máshol is épít Szegeden az építő­ipari vállalat. A következő panaszok megelőzésére kér­dezzük: nem lehetne betar­tani és betartatni az építő­munkásokkal a szabályokat? P. Szőke Mária Felszabadulási pályázat Rémhírek árnyékában Beküldte: Szabó Jenő Szeged. Kossuth u. 24. A sáros, piszkos utakon autók, szekerek vonultak az ország nyugati része felé. A kocsikon bútorok, nagy uta­zóládák és emberek. Külön­ben nyugalom uralkodott a városban, de szörnyűséges az ilven nyugalom. Mindenki fáradt volt, mindenki várt valakit mindenkinek voltak ták Oroszországban művel* tek, az hideg fejjel kiszámí­tott kegyetlenség volt, nem is „elfeledkezés". De tudom, hogy megbüntetik a* olya­nokat. akik duhajkodnak< vagy védtelen embereknek kárt okoznak. Nekünk jól meg kell értenünk egymást hiszen harcoltak magyarok fájdalmai, sebei. Ebben az és oroszok együtt, egy ügyért időben különös élmény volt 1917-ben, 1919-ben. Spanyol­találkozni egy magabiztos országban pedig egy brigád­emberrel. az 54 éves. őszes, ban is küzdöttek. kemény Jellemű N. L.-lel. Késő délután nálunk gyü­lekeztek össze a szomszédok, hogy megbeszéljék a leg­utóbbi eseményeket. Re­ménykedtek is. féltek is A rémhírek futótűzként terjed­tek ebben az időben. Ettől kezdve sokan nem* igen köszöntek az öregnek. Hittek is neki. meg nem is, s különben is abban az idő­ben mindenki tartott min­denkitől. Mikor a front közeledett, sokan elmentek a városból a — összeszedik az embere- tanyákba, de N. L. otthon ket és elviszik Szibériába — így az euyik asszony. — És csajkarendszert ve­zetnek be! — Falhoz csapkodják a gyerekeket! — Mindent összeszednek és elvisznek! maradt a feleségével és a gyermekeivel együtt. Éppen vacsoráztak, amikor egy szovjet katona megzörgette az ablakukat. Harmadmagá­val volt és szállást kért éj­szakára. A lakásban az volt az első dolguk, hogy megsi­mogatták a gyerékeket és — Lágerekben dolgoztat- cukrot, csokoládét kotortak ják az embereket, amíg mo- elő a zsebükből. Másnap pe­zognl tudnak, azután elföl- dig tejjel, kenyérrel és cu­delik őket. korral állítottak be, szabad És mondták, mondták, hogy idejükben pedig előszedték a élve égetik meg a papokat, zubbonyok zsebéből a családi szétrombolják a temnlomo- fényképeket; hazagondoltak: kat.. stb. Tovóbb is mond. Este mlkor lefeküdtek, a ták volna, ha N. L. kemény , . , és mégis meieg hangja csön- fegyvert maguk mellé tették, det nem parancsol. N- L- mondta ugyan nekik; — Honnan veszik ezeket? akasszák csak nyugodtan a Na, válaszoljanak! fogasra, de ők mosolyogtak Csak a rádióra, a nyilas é® a fejüket rázták. Hanem újságokra és plakátokra tud- amikor elaludtak, a házigaz* tak hivatkozni. N. L. erre da mindegyik fegyvert el* elmosolyodott. — Ugye, hogy emelte mellőlük és a sarok* senki sem látta? És amit a ba támasztotta. Hajnalodott; menekülők beszélnek, arra amikor az egyik katona fei­sem érdemes figyelni. Néz- ébredt és fegyverét kereste: zék meg. kik menekülnek! Odarontott N. L.-hez, aki Van-e közöttük magunk- csak mosolygott ezen a ve* fajta? szélyes játékon, és a sarokba S azután Oroszországról be- mutatott, szélt. Valóban igaz, 1-ogy — Ej, papa. papa! — mon­1917 óta ott más világ jár; dogatta bosszúsan, de mégis nem kedvelik a papokat és mosolygósan a katona. De az urakat, proletárállam van. ebben nemcsak rosszallás de a szegényt nem bátják. S volt, hanem egyszersmind a hogy néha a gyengébbek el- végtelen bizalom ls. Mertez­felejtkeznek magukról a után a katonák sohasem háborúban? Ilyenek mindé- fegyverrel feküdtek le éj­nütt vannak. Amit a fasisz- szakára. SZAMOS RUDOLF: 4 maffia (S.) EGY A NAGY IIÉT-BÖL A gengszterek és Amerika hivatalos uralkodó­körei között a szoros baráti kapcsolatok törté­nete évtizedekre nyúlik vissza. E kapcsolatokra jellemző Luciano Cosa Nostra vezér — a Hét Nagy egyikének — története. 1942-bem egy na­pon Lucianót — aki tizenkét évi börtönbünteté­sét töltötte Dannemora-ban — váratlanul át­szállították a comstock-i börtönbe. Itt a kisebb bűnözők és a beteg foglyok éltek. Lucianónak fogalma sem volt arról, mivel magyarázza ezt a kitüntetést. Három nappal később, amikor a látogatóterembe kisérték, megtudhatta. hogy minek' köszönheti áthelyezését. Normális körül­mények között a börtön hatalmas és rosszul fű­tött. hideg termében — amelyet középen, vastag acéi drótháló választott ketté — az egyik olda­lon a látogatók, a másik oldalon pedig a fog­lyok foRlaltak helyet. Ezúttal azonban a te­rem üres volt. csak az ajtónál ácsorgott néhány börtönőr. Luciano pár percig várakozott. Ekkoi kinyílt a látogatók számára fenntartott ajtó... Luciano egy székre ült és vele szemben foglalt helyet Moses Polakoff. régi, kipróbált ügyvédje. Az ügyvéd mögött a Nagy Hét kompániájából való Meyer Lansky gengszter állt. „Mi a pok­lot keres itt ez a fickó?" — csodálkozott Lu­ciano. Hogy mit kerestek? Luciano segítségére jöt­tek? Nem csupán ezért. Sőt. elsősorban nem ezért, hanem ezúttal Lucianónak kellett az amerikai véderőt segítenie. Ezért keresték fel az ..urnk'' és ezért szállították őt a dannemorai szigorú fegyintézetből Comstock-ba. Itt ugyanis nem őriztek jelentós cs jelentékeny gengszter­tarsasagot. amely egy ilyen látogatásból esetleg félreérthető következtetéseket vonhatott volna "óMÍ^yrak^DohTnrve^ í le. Hogy igy történt? Ez bizony hosszú história! 1941. december 7-én a japán haditengerésze­ti légierő váratlanul lecsapott a Hawaii-szigéte­ken levő Pearl Harbour amerikai hadikikötőre és támadásával az amerikai csendes-óceáni flotta főerőit megbénította. Ezt követően a ja­pánok partra szálltak a Fülöp-szigeteken. 1941. december 11-én pedig a náci-Németország és Olaszország szintén hadat üzent az Egyesült Államoknak. Ezzel az amerikai véderő teljesen új helyzet elé került. Az Egyesült Államok hosszú keleti partvidéke, az ország hatalmas ki­kötői. az egész Atlanti-part hosszában védtele­nek voltak a fasiszta tengeralattjárók támadá­saival szemben. Az USÁ-ban már régóta sok ezer német élt, akik közül sokan a német-amerikai Volksbund­ba tömörültek, amely szoros kapcsolatokat tar­tott fenn a berlini náci párt központjának kül­földi irodájával. Ez a szövetség vajon tagjai közül az új helyzetben nem adhatott-e számos szabotőrcsoportot Amerika ellen? Ami a fasisz­ták számára nem volt lehetséges az európai hadszintereken, azt esetleg az amerikai kikötők­be beépült náci szabotőrök véghez vihették . Az ellenség várható nagy aktivitása az ame­rikai elhárítás számára több volt. mint elég 1942 februárjában New York közelében, a man­hattani dokkok előtt kigyulladt a Normandie francia luxusgőzös és a Hudson-folyón a hajó merülési vonaláig leégett. A hajónak menetszá­zadokat kellett volna az afrikai frontra szál­lítania. Charles Redcliffe-nek, az amerikai hadi­tengerészet titkosszolgálata parancsnokának, nem lehetett kétsége a vizsgálat lefolytatása után. hogv a Normandie-t elpusztító tűzvész szabotázsakció eredménye volt. 1942. július 14-én az amerikai parti őrség John Cullen nevű 21 éves őrvezetője New York mellett, Long Island-on, röviddel éjfél előtt a tengerparton négy emberbe botlott, akik éppen egy kis csónakot vontattak a partra. Halászok voltak, akik a ködben eltévedtek, de amikor Cullen felszólította őket. hogy a parti őrség ál­lomására kövessék, az egyik „halász" dühösen megragadta Cullen kar.iát és a fülébe sziszeg­te: ..Idefigyelj, öcsém! Van apád. meg anyád? És viszont akarod látni őket? Akkor felejtsd el. amit itt láttál, értetted?!" Hogy szavainak na­gyobb nyomatékot adjon, a katona kezébe egy csomag bankjegyet nyomott. Cullen ezután lé­lekszakadva rohant vosaza állomáshelyére, erő­sítésért. Ugyanis — fegyvertelen volt. De mire társaival visszaért, a „halászoknak" nyoma ve­szett. A halászok, akikkel az őrvezető találkozott, gondosan kitervelt és Berlinből irányított akció résztvevői voltak, akiket a Wehrmacht vezér­kara mellett működő kémelhárító hivatal képe­zett kí és „Pastorius"-vállalkozás fedőnév alatt küldött át tengeralattjárón Amerikába. A cso­portot Walter Kappe kémelhárító főhadnagy vezette, aki tizenkét évig a nácipárt külföldi szervezetének megbízásából Chicagóban és New Yorkban tevékenykedett, és aki a Pearl Harbour elleni japán támadás híre után — még a német hadüzenet előtt — nyomban visszatért Berlinbe és felajánlotta a náci érzelmű ameri­kai németek beszervezését. 1942. április 10-én egy kis birtokon. Berlin közelében gyűjtötték össze a vállalkozás részt­vevőit és kéthónapos különleges kiképzést kap­tak gyújtogatásból. olajvezetékek felrobbantá­sából. titkos hírközlésből stb. 1942. május 26-án a szabotőrcsoportot a francia tengerparton levő Lorien közelében felépített tengeralattjáró-bázis­ra szállították, majd Amerikába indultak. A csoport ötvenezer dollár hamisított bankjegyet vitt magával, meg is érkezett Long Island part­jaihoz. Az u—202-es még útban volt Florida felé, amikor az ügynökök közül kettőt a Szövetségi Nyomozó Iroda már leleplezett. Vesztüket nem­csak a vállalkozás teljesen dilettáns előkészí­tése okozta — ugyanis a magukkal vitt dollá­rok már rég a forgalomból kivont bankjegyek voltak —. hanem sokkal inkább az. hogy a Cullen-nel történt incidens után elvesztették a fejüket. Egyikük — a csoport vezetője — New Yorkba érkezésük után a remélt kegyelmért nyomban felhívta az FBI-központot és az ügye­letes tisztviselő legnagyobb megrökönyödésére bejelentette: „Ma hajnalban egy német tenger­alattjáróval érkeztem és fontos . információim vannak főnöke. Edgár Hoover számára. A hét' folyamán Washingtonba utazom, hogy szemé­lyesen tájékoztassam". Megérkezésük után két nappal az amerikai elhárítás a Pastorius-vállalkozásnak már mind a nyolc ügynökét őrizetbe vette. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents