Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

Gyógyító ho Holnap, október 1-én vá­rossá avatják a Győr-Sop­ron megyei Kapuvárt. Alábbi cikkünket ebből a* alkalomból közöljük. Kapuvárra egy időben azérl utaztak az újságírók, hogy utánanézzenek, csakugyan gyógyít-e a Győr-Sopron megyei község nagy szenzá­ciója, a sok indulatos vitára, szenvtelen kétkedésre és el­ragadtatott rajongásra egy­aránt okot adó szénsavas gázfürdő. Ma mar ezért nem érdemes odamenni. A vita időközben eldőlt, bebizonyo­sodott, hogy a gázfürdő va­lóban gyógyít, méghozzá egészen kivételesen jó hatás­fokkal. De ha ezért nem érdemes, másért viszont muszáj Kapu­várra utazni. Engem példá­ul olyan szegediek indítottak útnak, akik ott gyógyíttatták magukat, és egyrészt tapasz­talták a fürdő jó hatását, másrészt nem értették, miért kezelik a kapuvári kórház reumaosztályát, amely annyi szenvedéstől menti meg a betegeket, mostohagyerek­ként, lenézett szegény ro­konként, miért nem fejlesz­tik értéke és a szükséglet szerinti ütemben. Elküldtek hát. próbáljam megtudni, mi van tulajdon­képpen ebben a dologban. Nos, elmentem, és most saj­nos csak azt mondhatom, nem tudom, mi van. Én sem értem, amit ők nem értettek. Gázfürdő Mihályiban Az egész ügy harmincnégy esztendővel ezelőtt kezdő­dött. 1935-ben egy Kapuvár melletti kis faluban, Mihá­lyiban, olajat keresve, fúrtak egy kutat. De olaj helyett szénsavgáz tört fel a föld­ből. Az olajkutatóknak erre nem volt szükségük: lezárták a kutat, amely tíz esztende­ig, egészen a felszabadulásig úgy is maradt. Akkor azon­ban megkezdődött a szénsav­termelés és ezzel együtt megkezdődött a kapuvári kórház mai reumaosztályá­nak előtörténete is. Lakott ugyanis Mihályiban — éppen a szénsavtelep szomszédságában — egy fia­tal körzeti orvos, dr. Schwartz Pál, aki felfigyelt a szénsavgyártás egyik mel­léktermékére, az úgynevezett szénsavhóra. Ez a hó úgy keletkezik, hogy a kútból nyert gázt több fokozatban lehűtik és a folyamat végén mínusz 79 fokos hóként csa­pódik ki a halmazállapotát megváltoztató gáz. Jártam a nühályl szénsavtelepen is; a híres-nevezetes répceiaki vállalathoz tartozik. Egy körülbelül négy méter ma­gas toronyszerű deszkaépít­ményben születik a vakítóan fehér hó, belehullva egy deszkaládóba. A kút gyakor­latilag szinte kimeríthetet­len: 400 évig képes a havat megtermelni. A mihályl körzeti orvos — több mint húsz évvel ez­előtt. 1948-ban — ezzel a szénsavhóval kezdte gázfür­dő-kísérleteit 1961-ben a mihályi termelőszövetkezet 3 kádas kísérleti fürdőt ren­dezett be számára, négy év múlva, 1965-ben az egész fürdő átköltözött a kapuvári kórházba, ahová azóta na­ponta szállítják Mihályiból — különleges tartályokban — a szénsavhavat. 1967-'oen a részleg külön osztállyá ala­kult, s ma 40 ággyal fogadja betegeit A gyógyfürdő előkészítése. A képen jól látszik a kádból kiáramló tejfehér gyógyító gáz. megindul a párolgás, sűrű tejfehér, ködszerű gáz kép­ződik. amely a bőrön át Jel­szívódva gyógyít. Sok beteggel beszélgettem, s két nagyon fontos dolgot tudtam meg. Először azt, hogy a fürdő gyógyhatása csakugyan vitathatatlan. Töb­ben elmondták, otthon — minden gyógyszeres kezelés ellenére — csak úgy tudtak járni, ha 10—15 lépés után pihenőt tartottak. A kapu­vári fürdők után megállás nélkül kilométereket gyalo­goltak. Az egyik beteget ko­rábban kétszer operálták, semmit sem javult. A für­dő visszavezette gyaloglást is kívánó munkahelyére. Egy idősebb parasztbácsinak a kezei merevedtek meg az érszűkülettől, ujjai görcsbe húzódtak, karjából kiszállt az erő. Évekig járt egyik kórházból a másikba. Ami­kor két hét kapuvéri fürdés után otthon járt, alig tudott hazajutni a buszállomástól, mindenki megnézte eleve­nül mozgó kezét. Nem akar­ták elhinni, amit láttak. Volt olyan beteg, aki két bottal érkezett Az első kúra után laz egyik, a második kúra után a másik botot dobta el És így tovább. Tucatnyi ha­sonló esetet tudnék elmon­dani. Dr. Schwartz Pál ada­tai szerint — a hajdani kör­orvos ma a kapuvári kórház főorvosa — a kezelt 937 be­teg közül 752-nek az állapota határozottan javult. A gázfürdő bizonyos faj­tál évszázadok óta ismer­tek De a mihályi szérsavhí egészen sajátos összetételű és dr. Schwartz módszere is eredeti. A feltűnő és kivéte­les gyógyhatásnak ez az oka. Az egészségügy tehetetlenkedik Mármost — s ezt nem ér­tem ebben a kapuvári do­logban — miért nem fejlesz­tik ezt a kórházat az adott­ságai szerinti mértékben? Az osztályon például ma is egyetlen orvos van, maga dr. Schwartz Pál. Pedig az érszűkület! megbetegedések száma — mindenki tudja — egyrészt egyre szaporodik, másrészt gyógyszeres és mű­téti kezelésük, enyhén szól­va, csekély hatású. Nincs más mód e betegségek gyó­gyítására, e pillanatban leg­alább. mint a kapuvári osz­tály bővítése. Ha nem is csi­nál ez a fürdő csodákat, nem támasztja fel a halottakat, valamit mindenkin segít, még a legsúlyosabb betege­ken is, s hogy ez mit jelent annak, akinek az érszűkület miatt le akarják vágni a lábát, nem kell magyarázni. Rejtély, mit tehetetlenkedik e körül az egészségügy. Bizonyos magyarázatok persze lehetségesek. Ezek közül az egyik — de csak az egyik — hogy maguk az or­vosok sem ismerik eléggé, vagy egyáltalán nem is is­merik ezt a gyógymódot, esetleg nem hisznek benne. A betegek túlnyomó többsé­ge nem is orvosától hallott először erről a fürdőről, ha­nem ismerőseitől — s ez volt a második fontos dolog, amit a betegektől megtudtam. A kapuvári fürdő híre úgy terjed, ahogyan a népdal: szájról szájra. Amit a főorvos ezügyben tett — előadásokat tartott többfelé, egyebek közt Buda­pesten. Gyulán, és Szegeden is — úgy látszik, kevés. Ke­vés a sok gyógyuló-javuló beteg tanúságtétele is. A do­log nem halad úgy, ahogyan kellene. Valami még hiány­zik. Nyilvánvalóan az egész­ségügy, a minisztérium egy­értelmű, határozott intézke­dése. Sok az érszűkület! be­teg, s a mihályi kincs, a szénsavhó, az egyetlen való­ban hatékony gyógyszer pe­dig kiaknázatlan. Nem vagyunk ily^n gazda­gok. Ezt a pazarlást nem en­gedhetjük meg magunknak. Ükrfis László Rúzsai örömök Hét végén ünnepelt a ho­moki nagy falu. Rúzsa. Már szombaton ünneplőbe öltö­zött parasztemberek sorjáz­tak a pártházba, ahol a köz­ség 25 éves fejlődéséről, az úttörők honismereti munká­ja nyomán, gyönyörködhettek egy impozáns kiállításban. A község történetét kialakulás­tól napjainkig felvillantja a jól megkomponált, jól meg­rendezett kiállítás, amely több hétig várja az érdeklő­dőket. A régi szerszámok, cserépkorsók mellett bronz­füstölő, eke, járom utal a földművelő emberek hajdani robotos életére, villantja fel az egykori paraszti élet rek­vizitumait. Hatalmas tabló, amelyen a járás községei lát­hatók, a negyedszázaddal ez­előtti felszabadulási dátumot jelezvén. Mindjárt a tabló alatt régi újságok, így a Sze­geden megjelent Szegedi Népakarat, a Dél-Magyaror­szág és a már elfelejtett rossz emlékű millpengők, tíz-, százmillió millpengŐ6Ök. Képek villantják fel a köz­ség fejlődésének történetét, makettek bizonykodnak ar­ról, hogy milyen is lesz majd néhány év múlva ez a dina­mikusan fejlődő nagy község. A grafikon elárulja, 127 új házb épült az elmúlt évtize­dekben, 100 autót, 130 tele­víziót tartanak a lakosok. Lassan, de tervszerűen gya­rapodnak a termelőszövetke­zetek, 1960-ban a falubeli kö­zös gazdaságoknak 22 millió forint volt a közös vagyona, 1965-ben 36 millió, jövőre pedig meghaladja már az 52 millió forintot A tanácsházén a mezőgaz­dasági termékek bemutatójá­ra, kiállítására és versenyére került sor. Bizonyított a ho­mok. Bőségkosár, őszibarack, burgonya, szőlő, alma, papri­ka, káposzta, dohány, kon­zervek, borok, színpompás találkozója volt ez mindazon termékeknek, amelyek a ho­moki földeken meghonosod­tak, megteremnek. Képek, grafikonok színesítették a terménybemutatót különbö­ző kiadványok. Nemcsak a termelést, de a szállítást, fel­dolgozást a növényvédelmet, az Információ szerzés lehető­ségeit is dokumentálták a rendezők. Első díjat a rúzsai Napsugár, Szivárvány Tsz, második díjat a rúzsai Juhász Gyula. Népszabadság Tsz. a harmadik díjat pedig a Sze­gedi Állami Gazdaság minta­kollekciója kapott Vasárnap délelőtt ünnepi nagygyűlésre került sor a modern művelődési házban, Csápenszki István, a járási pártbizottság első titkára em­lékezett meg a történelmi sorsfordulóról, hazánk, e táj felszabadulásáról, az elmúlt 25 év eredményeiről, s a ter­melőszövetkezeti ' mozgalom­ról. A nagygyűlés után az ül­lési iskolások furulya-zene­kara, a forráskút! művelő­dési ház citera-zenekara és szólistái, valamint a rúzsai citerazenekar és népdaléne­kesek léptek fel. Jó volt járni a faluban, is­mételten és újból megbizo­nyosodni arról, hogy mennyit fejlődött az elmúlt években ez a község, s miképpen bol­dogul a szorgalmas paraszt­ság. A rúzsai falunappal a szegedi járásban is kezdetét vette a községek felszabadu­lásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat. Sz. Lukács Imre Hazaérkezeti Kazahsztánból a magyar küldöttség Szombaton az éjszakai órákban hazaérkezett az MSZBT küldöttsége, amely a kazahsztáni magyar kultu­rális napok alkalmából Ka­rakas Lászlónak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjá­nak, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának vezetésével tiz napot töltött a baráti szocialista köztársa­ságban. Velük együtt érkez­tek haza a kulturális napo­kon részt vett művészek éa újságírók is. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és több ve­zető munkatársa, valamint Sz. Szatucsin, a szovjet nagy­követség tanácsosa és I. Ba­gyul első titkár fogadta. Megkezdték a távlati megyei területrendezési tervek kidolgozását 937 és 752 Zömmel érszükületes be­tegeket gyógyítanak. A gyó­gyítás fő eszköze a napi 20 perces szénsavhó-Eürdő; gyógyszert nem adnak, ha­csak valami külön ok nincs rá. A betegeket pokrócokkal letakart üres kádba ültetik, s a kádba egy 90 fokos forró vízzel teli tál kerül. A víz­be két-három kiló szénsav­havat tesznek, s az egészet egy faráccsal lezárják, hogy a forró víz ne érjen a be­teghez. A kádban azonnal Az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium irányításával a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet országos településfelmérést és vizsgálatot végzett a megyékben. Ez volt az előkészületi mű­velete annak a nagy munkának, amelynek célja, hogy kidolgozzák valamennyi megye távlati területrendezési tervét. Az ország településhálózat-fej lesztésl kerettervében rögzített átfogó fejlesztési elképzelésnek megfelelően, de jóval részletesebben és a helyi elgondolásokkal összhangban állítják ősze a megyei regionális terveket. Az or­szágos keretterv mintegy 3300 város és község sorsával foglalkozik, a 19 megyei tervben azonban már több mint húszezer települési egység jövőjét — nemcsak a köz­igazgatásilag önálló települések, hanem külterületi tanyacsoportok fejlesztését is — meg kell határozni. A vizsgálat fontos adatokat szolgáltatott e tervezéshez, mert felmérte, elemezte a megyék jelenlegi, mű­szaki, gazdasági, társadalmi helyzetét, megmutatta a fejlesztés helyi lehetőségeit, problémáit és korlátait. A munka következő szakaszában — a jövő év tavaszáig — kidolgozzák vala­mennyi megye területrendezési tervkon­cepcióját, amely már több változatban tesz javaslatokat az országos és helyi el­képzelésekkel összehangolt fejlesztés terü­leti bázisainak kialakítására, arányaira. Megyénként a tanácsok a nagyvállalatok, az állami gazdaságok és termelőszövetke­zetek többszáz vezetőjének és szakemberé­nek bevonásával állítják össze a helyi ja­vaslatokat, amelyeket az ÉVM egyeztet még más tárcák ágazati elképzeléseivel. Van, de még sincs A háziasszonyok második műszakját könnyítik a ház­tartási gépek. Ezek szinte nélkülözhetetlen segítőtár­sakká váltak, s egy-egy da­rab a praktikussága mellett a lakásnak is dísze. Az elektromos energiával mű­ködő gépek — még a legfon­tosabb óvórendszabályok megtartása mellett is — gyakran ellenséggé válnak. Sokszor a zárlatos berende­zések okoznak családi tragé­diát. Nyugodtan mondhat­juk, hogy egyetlen háztar­tásban sincs tűzoltó készü­lék, amivel esetleg megaka­dályozhatnák a lakástüzeket. Néhány évvel ezelőtt mo­zikban, televízióban hirdet­ték, hogy elkezdték egy mi­ni poroltó próbagyártását. Ezután az idei nyár elején, már forgalomba is kerül az autószifonhoz hasonló tűzol­tó-készülék, amely szénsav­patronnal működik. Felépí­tése és belső szerkezete ha­sonmása a házi „szódagyár­nak", csupán az a különb­ség, hogy szódavíz helyett port lövel ki magából, amely pillanatok alatt elolt­ja a tüzet. Ara nem sokH kai több, mint 200 forint Szegeden néhány személy-' kocsi gazdája már kiegészí­tette kocsijának tartozékait tűzoltókészülékkel, de eze­ket — ahogy mondják Pesten vásárolták. Szege­den az üzletekben még nem is hallottak az új „csudabo­gárról". Ügy látszik nehe­zen jut el hozzánk az új­donság, bár már kerülgeti városunkat mert egy tra­bantos Hódmezővásárhelyen vásárolt egy ilyen készülé­ket. Az új porral oltó nemcsaki háztartásokban tenne jó szolgálatot, hanem a sze—* mélykocsiknak is az őre le-í hetne. Az autóknál még na­gyobb a tűzveszély, gyak­ran a poroltó hiánya miatt; a kocsi gazdája kénytelen) végignézni autójának pusz­tulását. ] A. S. Szeged szobrai Ybl Miklós (1814—1891) (62.) Műépítészkéht, építőművészként tiszteljük annyi maradandó épület megálmodóját, aki korszakos jelentőségű egyénisége volt a múlt század magyar építészetének. A sze­gedi panteonban látható Ybl-szobor készítője — sajnos — ismeretlen. KEDD, 1969. SZEPTEMBER 30. DÉLMA6YÁR0RSIÁ6 5 «

Next

/
Thumbnails
Contents