Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

osolyok a laktanyában Elismerés a szegedi helyőrségnek — A szülők véleménye — Mit mond a veterán internacionalista? Vasárnap Szegeden, a hon­véd helyőrség laktanyájában megkapó és bensőséges ün­mepséget tartottak. A fegy­veres erők napját köszöntöt­ték, és ezzel együtt azt, hogy az egység — együttműködve a határőr és karhatalmista alakulatokkal — a haza vé­delmének meghatározott, nagy és nehéz építő, harci feladatát sikerrel végrehaj­totta. A katonákkal együtt ülték meg a napot szeretteik, hoz­zátartozóik; szülők, felesé­gek és kedvesek. Ott voltak a megye. Szeged és a járás párt- és állami vezetésének képviselői, továbbá az egy­séggel kapcsolatot tartó üzemek. intézmények, a társfegyveres alakulatok képviselői. Részt vett az ün­nepségen Rózsa István, a Csongrád megyei pártbizott­ság titkára, dr. Ozvald Imre, a Szeged városi pártbizott­ság .titkára is. Eljött üdvö­zölni és köszönteni a kato­nákat. hozzátartozóikat Né­meti József vezérőrnagy, a belügyminiszter helyettese, továbbá a tábornoki kar több más tagja. Szeretettel hívott és fogadott vendég­ként a magyar katonák kö­zött voltak a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szov­jet alakulatok képviselői. A helyőrség vendégeként a katonákkal együtt ülte meg a napot a Moszkvában élő 78 éves Kertész Ferenc, ma­gyar internacionalista vete­rán. Először 1967-ben járta Tisza-parti városban, a Vö­rös Hadsereg sok nehéz csa­tájában részt vett Kertész Ferenc, akinek a nevét ak­kor felvette az alakulat KISZ-szervezete. A szegedi kommunista és munkásmoz­galom veteránjai közül meg­tisztelte a helyőrség kato­náit Bodnár Lajos és Katona András is. Az egység fegyelmezetten, liatonai parádéval sorako­zott fel. Az ünnep — ami a katonák és a lakosság ta­lálkozója volt — katonák­hoz illőn, fegyelmezetten zajlott. Ez volt a külső for­maság, amin azonban átsü­tött az elöljárók és a beosz­tottak emberi kapcsolata, a katonaéletben is megnyilvá­nuló szocialista humanitás. Nem volt nehéz ellesni a tábornokok és a közkatonák egymásra mosolygását, ter­mészetes és közvetlen szó­váltását. Mint régi ismerő­sök beszéltek egymással a főtisztek és a „kiskatonák" a tábornokok és a szülők. A katonai díszelgés és a Himnusz hangjai után Szó­rád János, a helyőrség pa­rancsnoka mondott megnyi­tót. Ezután Németi József vezérőrnagy, belügyminisz­ter-helyettes tartott közvet­len hangvételű beszédet. Szólt a fegyveres erők nap­járól, a szovjet—magyar fegyverbarátságról és a Var­sói Szerződés jelentőségéről. Meleg szavakkal üdvözölte az egységet és adta át az el­ismerést a kitűzött feladat példás teljesítéséért. Kifejez­te az elismerést, és a köszö­netet a katonák hozzátarto­zóinak, akik jól tudják, hogy férjük, fiuk és kedvesük ha­za iránti kötelességet telje­sítenek a fegyveres erőknél. Kiemelte, hogy a dolgozó magyar nép munkája révén juttatta a korszerű fegyvere­ket, eszközöket saját hadse­regének. hogy vigyázza mun­káját, békés, alkotó életét. Szögi Béla. a KISZ Köz­ponti Bizottságának tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára is üdvözölte az egységet, ismertette a KISZ Központi Bizottságának le­velét a fegyveres erőkhöz. Németi József és Hersiczky Lajos vezérőrnagy ezután ki­tüntetéseket, jutalmakat nyújtott át. A Kiváló Szol­gálatért Érdemrendet kapta Gál Vilmos, Nagy György és Meghitt beszélgetés. Képünkön (balról jobbra) Kertész Ferenc, továbbá a szegedi helyőrség főtisztje, Katona András és Bodnár Lajos a kommunista és munkásmoz­galom régi szegcdi harcosai Németi József vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes ki­tüntetéseket ad át. Szeles János. A Haza Szol­galatáért Érdemérem arany-, ezüst-, és bronzfokozatát, va­lamint a Szolgálati Érdem­érmet 53-an kapták meg. Az egység tagjai közül többen Katonai főiskolások eskütétele Hétfőn, tegnap Szegeden, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr és kar­hatalmista tagozatának növendékei ben­sőséges ünnepségen tettek esküt a szü­lők, a hozzátartozók jelenlétében. A ka­tonai pompájú aktuson jelen volt és kö­szöntötte a katonai főiskola növendékeit Dudás István, a határőrség kerületi pa­rancsnoka, valamint Bárány Imre ezre­des, a Határőrség Országos Parancsnok­ságának képviselője és Bissi Tibor, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola pa­rancsnok-helyettese. A főiskolai növen­dékek nevében Virágh Sándor főiskolai növendék ígérte meg, hogy mindenben hűek lesznek katonai esküjükhöz. A .megkapó ünnepség katonai díszelgéssel fejeződött be. Ezután a katonai főiskola növendékeivel elöljáróik, valamint szü­leik, szeretetteik folytattak kötetlen esz­mecserét. A megyei pártbizottság képvi­seletében Nagy László, a városi pártbi­zottság képviseletében Deák Béla volt jelen. Újabb ünnepségek A fegyveres erők napjának ünnepségei tegnap, hétfőn is folytatódtak Szegeden. Ün­nepség volt többek között a Fémfeldolgozó Vállalatnál, a MÁV szegedi igazgatóságán és a Szegedi Építőipari Vál­lalatnál is. A munkásőrség Csongrád megyei parancsnokságán ren­dezett ünnepségen résztvet­tek a törzs és a parancsnoki állomány tagjai, a párt és a társadalmi szervek képvise­lői, a társ-fegyveres testüle­tek vezetői. Bensőséges ünnepség zaj­lott le a BM szegedi karha­talmi egységénél is. Az ün­nepségen megjelent dr. Ágos­ton József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bi­zottsága titkára, Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának első titkára, He­vér László, a KTSZ Szeged városi bizottságának titkára, továbbá üzemek és tsz-ek. a rendőrkapitányságok, a mun­kásőrség, a honvédség és a hazánkban ideiglenesen tar­tózkodó szovjet fegyveres alakulat több képviselője. részesültek előléptetésben, dicséretben. A bányászok egységhez küldött levelét olvasták fel ezután. További erőt, egész­séget, új sikereket, kívántak. Trombitaszó, dobpergés köz­ben érkeztek a Gagarin is­kola úttörői. Kedves katona­köszöntőjüket a pillanatnyi elfogódottság után bátran és szépen mondta el Papp Béla kispajtás. Aztán virágokat nyújtottak át a közkatonák­nak, főtiszteknek és szülők­nek. A? ünnepség — ami meg­érdemelte volna, hogy a Széchenyi téren, az egész város nyilvánossága előtt tartsák, — az Internacionálé hangjaival, majd katonai dí­szelgéssel zárult. A hozzátartozók örültek, hogy együtt lehettek a nagy napon is a katonai szolgála­tot teljesítő szeretteikkel. — Nagyon szép volt min­den, örülök, hogy itt lehet­tem! — mondotta például Lebák Antal, a szegedi I-és kórház dolgozója, aki fiában gyönyörködött. Hasonlóan beszélt a törmörkényi Al­kotmány Tsz dolgozója, Es­küsz Balázs és felesége; fiuk határőr. S a KlSZ-szerveze­tének névadója, Kertész Fe­renc is sok-sok szeretettel szólt a „drága fiúkról, szü­lőkről, hozzátartozókról." Kertész Ferenc még azt is hozzáfűzte: .,Örökké emlé­kezetes, szép nap volt szá­momra is." Az ünnepséget követő fo­gadáson pohárköszöntőt mondott Rózsa István, a me­gyei pártbizottság titkára, Hersiczky Lajos, Szabó Gusz­táv, Kutika Károly, Tartsai Tibor vezérőrnagyok, és Szó­ród János. A szép katonaünnep, a vasárnapi pihenés után újabb kötelességeket teljesít a méltán sok elismerést ka­pott szegedi helyőrség. Nem frázis: a dolgozó népet szol­gálják ők is. Morvay Sándor Veszedelmek C sikorgás hallatszott, a bicikli lefekezett kereke só­tét vonalat hagyott az aszfalton. Aztán kiáltás: te, te, gyilkos — sikoltozta idegesen az őszhajú asz­szony a kerékpárra merevedő fiúnak, aki az ijedtségtől meg se tudott szólalni. Pedig az asszonyt, aki láthatóan úgy iramodott neki rézsút a József Attila sugárút túlol­dalának hogy nem látta a zebrát, s nem hallotta a jobbról-balról robogó autók vészkiáltását — ö mentette meg, a kerékpáros. Ha a boltból — valószínűleg feltett ebédhez, odakozmáló rántáshoz — hazaszaladó asszonyt ezzel a fékezéssel nem ébreszti rá a veszélyre, akkor a mellettük robogó autó valóban gyilkolt volna. Az egészben az volt a furcsa, hogy a mindenféle közlekedési szabályt felrúgó asszony egy csöppet sem érezte magát bűnösnek. S itt kezdődik a veszély. A fe­jekben, amelyekben a közlekedés egyértelmű a gyalogos előnyével. Zebrán és zebrán kfvül. Nap mint nap mű­velünk közepes forgalmú szegedi útjainkon hajmeresztő dolgokat: anyáik tolják ki szórakozottan a gyerekkocsit meglepett autósok elé, akik most már elhiszik, hogy me­redhet az ember minden hajaszála az égnek. Szörnyűiködünk egy szívdobogtató fekete mellett: mennyi fekete szombat, fekete vasárnap. S ha az autók számában nem is. a balesetekében hamarosan utóiérjük a világot. Nem csoda. Autóvezetőink szinte már megszo­kottan hagyják figyelmen kívül a KRESZ-táblákat — a Bartók Béla tér környékén ideges szülök mesélik, hogy hiába a balesetek, hiába a nemrég kitett tábla-trió — csak a szigorú ellenőrzés bírhatná rá a száguldó jármüvek vezetőit, hogy lassítsanak. Tagadhatatlan, hogy a szegedi közlekedés is kinőtte már a régi formákat, szabályokat. Itt-ott az utcákat is. De éppen ezért kellene elgondolkodnia azoknak, akik a balesetkor általában a rövidebbet húzzák — tehát a gya­logosoknak, biciklistáknak, hogy nem érdemes mindent azokra a sofőrökre bízni, akiknek pillanatnyi idegállapo­tát még egy-egy időjárási front is kedvezőtlenül befo­lyásolhatja. Ahogy egy nyári pesti baleset után az orvo­sok ezt is bebizonyították. Valahogy úgv vagyunk ezzel, mint sok más szemlé­lettel, aminek átformálására a fejlődés ösztönöz. Egyre szaporodó zebráinkkal, irányító lámpáinkkal nagyvárost játszunk, de gondolkodásunk — ezt most csak a közleke­désre értem — bizony még eléggé kisvárosi. Kötve hiszem, hogy van még egy clyan városa a világnak, ahol a gyalo­gosok a szegedi kényelmet megengedhetnék maguknak, ahol dühös sofőröket leintve sétálnának, kocognának át a túloldalra. Mintha olyan játékvárosban élnének, ahol gyerekek gyakorolják a közlekedést. Semmiképp sem lehet az a megoldás, amit az újsá­gok levelesládájába hulló panaszok emlegetnek föl. Nem lehet minden sarokra irányító lámpát csináltatni, min­den kereszteződéshez rendőrt állítani. Ezt még a nyári csúcsforgalom sem indokolja, csupán a hirtelen fejlődés miatt tűniik rosszabbnak a helyzet, mint szeretnénk. Bár­mennyire is meggyőző például az a levél, amelyet a 8. számú postahivatal előtti villamosátjáró elkészítése érde­kében írt meg Somogyi Ferenc, hivatkozva az ott tör­tént balesetre — nem tűnik olyan biztosnak, hogy min­den megváltozik egy átjárótól, ha az emberek továbbra is ragaszkodnak a kényelemhez. Ahhoz, hogy a felelős­séget, az önmagunkért is vállalt felelősséget átruházzák egy olyan kétarcú fogalomra, mint a közlekedés. J ó az, ha vannak átjárók, zebrák, pirosat villogó lámpák, De az lenne még jobb, ha az a háromszí­nű lámpa bennünk gyulladna mindig ki, ha neki­vágunk az olyan idegen felségterületnek, mint a gyalo­gos számára az úttest. Ha gondolkodásmódunk felgyor­sul, idomul ahhoz a fejlődéshez, amit egyébként annyira áhítunk. Vagy — egészen egyszerűen, szégyenletesen egy­szerűen — szétnézünk, mielőtt átmennék. Előbb balra, aztán jobbra. Az, hogy a baleset gyilkosság volt-e, vagy öngyilkos­ság úgyis kiderül, ha nem is olyan gyorsan, mint az ideges nap után nyugtatóul szolgáló krimiben. Csak — fekete szombatok, fekete vasárnapok után — úgv tűnik néha, hogv még annyi tanulság se marad belőle, mint a bűnügyi játékból. Pedig van olyan izgalmas fölösleges kockázataink tízsoros hírekbe zsúfolódó tanulsága is. Veress Miklós Helikoptereket kap a magyar mezőgazdaság Dr. Nagy Bálint főosztály­vezető hétfőn a MÉH-ben tá­jékoztatta az újságírókat a hazai növényvédelem hely­zetéről és feladatairól. El­mondotta: jelenleg tízezer növényvédelmi berendezése van a magyar mezőgazdaság­nak. A nagyüzemek az idén százmillió forinttal nagyobb értékű kémiai anyagot hasz­náltak fel, mint tavaly. Az érdeklődés az új készítmé­nyek iránt igen nagy: míg az elmúlt évben 280, az idén már 340 újfajta terméket pró­báltak ki és legnagyobb ré­szüket felhasználásra is en­gedélyezték. Európában először hazánk­ban adták ki a növényvédel­mi kódexet, amelynek elő­írásai egységesen intézkednek a munkaegészségügyről és a felhasználás tennivalóiról. A kódex iránt külföldön is nagy az érdeklődés, eddig már két nyelvre fordították le. Az új növényvédelmi elő­írások máris jótékonyan éreztetik hatásukat Tavaly még 340 mérgezés történt a mezőgazdasági nagyüzemek­ben s többször fordult elő az is, hogy 20—40 embert kel­lett egyszerre kórházba szál­lítani a szakszerűtlen mun­ka miatt. Az idén nagyot ja­vult a helyzet: tömeges bal­eset nem volt, és 30—50 szá­zalékkal csökkent a mérge­zések száma. Kérdés azon­ban, hogy milyen ütemben tudják szakképzettekkel fel­váltani a kellő ismeretekkel nem rendelkező fizikai dol­gozókat, akik a felelősségtel­jes kémiai növényvédelem­mel foglalkoznak. A kódex rendelkezései ugyanis előír­ják, hogy 1970-ben a munka­gépeket csak szakember ke­zelheti szaktechnikus és szak­mérnök irányításával. A MÉH felügyeletével or­szágos előrejelző rendszert hoztak létre; ennek szakem­berei korszerű műszerek és megfigyelő berendezések se­gítségével pontosan jelzik, hogy milyen kórokozókkal, növényi betegségekkel kell számolniuk a termelöknek. A növényvédelem műszaki be­rendezéseit tovább tökélete­sítik. az 56 növényvédelmi repülőgép mellé jövőre hat helikoptert is munkába állí­tanak, ezekkel a szőlősök gyomirtását és permetezését oldják meg. KEDD, 1969. SZEPTEMBER 30. DÉLMAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents