Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

T. NAGY IRÉN Csáth Géza Folyóiratokban olvastuk LAPOK ÉS LAPALAPÍTÓK Ezen a szomorkás nyárvé- mutogatás tisztesnek aligha Becsky Andor, a Gaál-öszgen akár meg is rendezhet- mondható vágya piszkálgat- szeállítás másik szerzője — ték volna a Fiatal Írók- Hó- ja. ugyancsak figyelemreméltó napját. Elemzés, vitairat, hoz- g az, aki a fentebb emle- adatokkal egészíti ki a Kozaszólás es replika ugyanis getett író-nyilatkozatokat át- runkra vonatkozó adatokat, oly mennyiségben öntötte el böngészte nem is igen cso- Noha azt az állítását, hogy a jobb sorsra érdemes hasá- dálkozhat ezen az inkább évfolyama alatt nem kebokat, hogy ez a kötetekre sejtetett, mint kimondott vesebb, mint 20 ezer ívet kömenő „irodalom" feltétlenül megállapításon. Elvi észté- zölt a Íele? szerkesztő, egy elegendő lett volna a jelzett tikai" nagyotmondás,' az ön- pesti lap nemrég ügyes gloszeseménysorozat elvi-esztéti- marcangolásnak felérő ön- szában tagadta, azzal a megkai alapvetésének. Ha pedig feltárás, az összekapart fél- állapításával mindenképp az elvi-esztétikai alapvetés műveltség gáláns szétszórása eSyet kel1 értenünk, hogy megvan, akkor már mi sem _ mindez a legtisztább for- Gaál Gábor minden folyóakadályozhatja meg az egé- mában volt fellelhető a so- irat-teremtők és fenntartók szen nagyszabású és az egé- kat idézett sorokban igaz példaképe volt Különöszen átfogó rendezvények t . . -' .. . sen azok tudják ezt tényeklétrejöttét... , k "a ^Lsztosb^keí ft " «Í^Z De tréfán kívül: szavak dett és szeptemberben folyta- tak 32 UJramdltott „Koru"k ritkán hullottak olyan törne- tódott felelgetősdit, csak azt egyik nemregi szamát, amely gével egy témáról, mint mos- mondhatjuk róla, amit a a sze™eszto elofitanában a fiatal írókról, hozzászólásra felkért kritiku- 2eto"tob°rzo 1,evelelt adja Megvallatták őket személyük- sok java is elsőrendűnek tar- ,£2re' napro1. napra val6 ről, létező és tervezett mű- tott: művekre van szükség é ' / me„gJalenas bizonytaveikről, példaképeikről (Ü) és nem az elmaradott ösz- t^s.ága *u"lk elo ezekből a Írás, augusztusi szám), és töndijak feletti sopánkodásra; rtul?" tu\ra postamegvitatták személyüket, va- jó verseket, novellákat keli Z?tt írasokból> ^flyek egy. lamint létező és tervezett írni, s nem azt hajtogatni, V*n-• v?" műveiket a hozzászólásra fel- hogy miért nem indul még ttdolgof Fabry Zoltánhoz kért kritikusok is (Üj Írás, több, újabb hasábtucatokat ^a 'fjtJ^ÍLf^0" szeptemberi szám), akiknek feltáró irodalmi folyóirat. k"rve terjesztesére ^ „^gj^ amíkof soraihoz -..mintha csak ma- Ez utóbbi - sokat emiege- Különösen a Korunk - és én születtem. Orvosságbűzguk is a közfigyelemre áhító ett gond _ egyébként tény- szerkesztőjének péídájl fi- «1 volt tele a szoba, és sok vn" leg g°nd! De nem Úav- és gyelmeztetheti fiatal, fórum helyen friss vér gőzölgött. néaek — ™e"ekel/ék a "Y°- nem annyira, mint azt oly után. vágyó tollforgatókat- Lábujjhegyen járkáltak és toSSStStga g SZám0S S^fÓ a!U-t0tta' s soha nem a klüg^skedeít suttog fotográfiákat nem is ettől függ elsosorban közpénzek révén vált valaki ,„ ... __ volt Minden a kampányok jól- "Jabb magyar irodalom irodalomtörténeti alakká: so- „Még a hajnal mess2® voIb ismert - ám Íratlan - sza- klvAr.ágzása' u , ha nem az összerakosgatott NagTw me£fL * bályai szerint történt tehát, Attól azonban igen hogy forintok - vagy pengők és ^yácskám hiaba várta a s hogy így történt, a maga minél tobbolyan szerkesztő- lejek - révén kapott valaki hajnalt vágyta. kínban lehivalkodó jeleivel nagyonis egyéniség álljon a meglevő - literatúrai rangot Mindig a '™ával; Mire/LEÍa jól mutatja: a fiatal írókkal 05 reméljük: megalapítandó méltó formába öntött gondo- ^t lélegeztem, ő mégha t való vehemens foglalkozás ~ literatúrai fórumok elén, iat volt a híresséválás első hehezet nagyot sóhajtott aligha egyéb, mint valami ™iní a tizenöt éve halott számú biztosítéka; a legjobb szerette az apámat es váratlanul útjára lendített Caal Gábor. tartású lépcsője a megost- huszéves volt csaK" akció. A Korunk legendás szer- romlandó Parnasszusnak. kesztőjéről. áz európai hírű JÁTÉK TALÁLKOZTAM ANYÁMMAL Ötven esztendővel ezelőtt, 1919. szeptember 29-én halt meg a XX. századi novellairodalmunk sajátos hangú művelője: Csáth Géza. Orvosi diplomát szerzett, de újságíróként is dolgozott, Ady Endre, Kosztolányi Dezső kollegájaként a radikális szellemű Budapesti Naplónál. Novelláiban uralkodó motívum a soha be nem teljesedő vágy, a bukásra kárhozott szépség. Az ötvenedik évforduló alkalmából közöljük alábbi Jellegzetes novelláját. Bújtam előle. De meglátott, és belém mélyesztette sötétkék szemeit A vidám melankólia, mely sápadt, finom kis arcából felém áradt, arra késztetett, hogy odasiessek hozzá, és megöleljem és megcsókoljam. Oly szép volt és fiatal. A kezét (ezen csodálkozom) nem engedte megcsókolni. Régi divatú, nagy szalmakalap és tiszta kartonruha volt rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama szekrényében; kopottan és pecséteKülönösen az utóbb emlí. , , ,. , , . , és az ugyancsak Európában í^tem^ ^r (b3 l gondolkodó irodalomszervedíb -tt Tz tearaá- ZŐrŐ1 egyébként éppen most' „Pf re: • í • : , Ígtu szeptemberi számában emlégot Hju ám tapasztalatokban kezik m a Kortirs s az föh^aghPte«ít Xnv 'ÍEmv egybegyűjtött cikkek a reJdaktorok redaktorának szinhogy a fiatal írókkal való tö- te kitapintható képét adják kapcs*n tnem. fgévsz^ Különösen a kelet-európai őszinte és tiszta dolgokról népek és irodalmak lelkes van szó. Könnyűszerrel fel- ám túl magányosan hadakofedezhető a nem mindig ^ _ hí % Fehér pál írá könnyen olvasható sorok mö- £ u^^lHatvZj^os § fjU kol,t6k egykori „titkárának" alakját, és prózaírók hirtelen fontos- ^ tudatj^ velünk a legréJsz. sá vált ugye egyáltalán nem lete8ebben, hogy Gaál Gámost vált igazan fontossá - a bpr d ' ielentek frissiben megfogalmazott gon- mostanában vagy várdok, gondok már évek óta —, ják6 kiadatásukat s uevan és hasonlóképp: nem egészen psak ő teszi helyére.. % fo. érdeme szerint kapott hangot lyóirat-példaképeként tisztelt lladdeat" wfftdyeSltaíel erre Korunkat is" Joggal szé" „leiaaat JOI figyelt xei erre is mondja. a korszerű az utóbb megszólaltatott kri- magyarság-tudat kialakítátikusok egyike-másika. Szót sát megfogalmazását szoigáikapott például az, hogy né- ta 'ez ae KolozsVdrott megjemely, kinyomtatott betűk lentetett laP) s mlndezt üJgv< után ácsingózó harmincon hogy egyben Európáról és innenit sokkal inkább az ön. Európának is szólt Akácz László Soss Ervin A MÁRTÉLYI TISZA-PARTON anyám mesélt róla — kislánykorában talán itt nyaralt ifjú zöldnek látta a vigyázó nyárfát ránevetett az opál-tükrű part halak cikáztak akkor is a szigetre csónakban siklott át a nyár negyven vagy ötven éve a vízitündér őrzi már este ha nem csobban evező bólyák hátán a csend lovagol a távolban éjfélt sző a part s az időn túl te vársz valahol szemedben árvácskák búslakodnak barna bársony e szótlan üzenet — sejtjeimben visszazeng a nyár a Tisza-parton én járok veled az csorbította, hogy egy időre el kellett szakadnia a családjától, ne haragudjon, hogy ennyire — Sejtem. Sejtem, hogy mire akar kilyukadni. — Ügy van, tisztel uram. Nincs olyan polgártársunk, sem pedig elvtársunk, akit valaki, így részletezem... vagy úgy ne akart volna megfúrni, vagy éppen _ Tessék csak tessék. nem áll az illető momentán fúrás alatt Ha én például megkérdezném, ön mit felelne? — Azt feleném: ja, az a fűrészelési história? Annak egyelőre utána vagyunk. — Na látja. Azért mondom én, hogy nem is Nem éreztem, hogy kellett ^n, A pecsétek a nagymaÉs én elfeledtem őt. Nem lenni anyámnak, s hogy ő, ma könnyeitől vanhak, mekérdezőskődtem róla soha. aki miattam, fiatalon a sírba iyeket anyám ócska ruhájáfeküdt le, s ott porlad — én ba kora, szeles, őszi estéken vagyok. belesír. Sok idő elmúlott így. Megfogtuk egymás kezelt ... . ,,„ , Éreztük, a kapcsot mely kb,, , telÁlEoztam a iá- zöttünk egyszer megszakadt nyokkal. Illatos hajukkal vé- azQn a véres> orvosságszagú gigtörölték sápadt, égő arco- ha1nalon _ és lassan előremat. Puha, lusta rózsakar- jnduitunk, jukkái átölelték sovány és Mójus 'voU körülöttünk, csontos derekamat Elkény- Hárfaszó és fuvolaének szeredett. gúnyos ajkaimat csengett messzire a mezők lecsókolták pompás, halálos fölött Gyöngyvirágok dalolizgalmu csókokkal. És én Uk nekQnk ifjú illatokat, még akkor sem gondoltam. Egyszerre megálltunk a anyánva aki egyszer egy zöld mező & kék ég boldogorvosságbűzös, véres szobá- ságábán_ U amint egymásra ban nehéz, nagy sóhajtással néztünk a szemeinkből sűmeghalt rűn patakzottak le a könnyDe múlt éjjel a fejembe cseppek. Ajkaink eközben jött Honnan? Most már tu- mosolyogtak, dom, hogy találkoznom kel- <3. milyen szép, fiatal volt lett vele. 8z anyám. Én gyorsan összeEgy asszonytól Jöttem ha- szedtem a mező összes za késő éjjel. Kábult, mámo- gyöngyvirágait, és rászórtam, ros fáradtsággal aludtam el. Elborítottam vele Ifju. láKis Idő múlva már láttam nyos emlőit, melyekkel erőt messziről. Szembejött. Üde gemet sohasem szoptatott. O volt. fiatal, mintha a gyer- pedig néma nevetéssel némekágyból kelt volna ki. zett engem, míg csak el nem fogytak a gyöngyvirágok. Azután folytattuk azutun— Csakis a jobb megértés kedvéért Sőt még azt a részletet is közölnöm kell, hogy épp akkoriban apró fiúgyereke is volt ennek a jelentős tényezőnek, a Lacika. Ügy másfél, két év kö™'a- i rüü pompás kölyök, kettőnél semmivel sem olyan veletlen az a sajatsagos tevedes. Nem vé- több. Namármost, itt kapcsolom be elbeszélésembe a másik szereplőt, a gépkocsivezetőt. letlen, hanem általános törvény. Szabály magyar módra. Véletlen tévedés a konkrét személy felismerését illetően, ám nem véletlen, sőt pontos találat a lényeget illetően. Ezért a világos okfejtésért, illetve az okfejtés — Nyilván a fontos személyiség személyi használatú.., ... úgy van, sofőrjét Valahányszor távoli hibátlan levezetéséért úgy jutalmazta önmagát állomáshelyéről a jelentős illető hazatért a csaa biológia tanára, hogy soronkívül koppantott: isten, isten. Követtem a példát. — Persze, az effajta esetek, vagyishogy valakit valakivel össze tévesztenek, elég gyakoriak. Még szerencse, hogy általában könnyű lefolyású ládjához, ez a jobb sorsra érdemes sofőr vezette a kocsit. — Hogy hogy jobb sorsra? ... — Várjuk meg a végét. Azt is tudnia kell, hogy ez a jelentős illető, azon fajta emberek esetek, nem járnak senkire nézve hátrányos közé tartozott, akit úgy szoktunk jellemezni: következményekkel, pardon, pardon, mondják okostóni. Azért mondom Okostóninak, mert azt ^—1.:.. ' — 1 képzelte magáról, hogy nélküle megáll a világ és nem ketyeg tovább, neki mindenhol ott kell lennie, mindenbe bele kell szólnia, mert senki — Nocsak — buzdítottam beszédre a biológia másban nem lehet megbízni, ismeri bizonyára közlékeny tanárát s valósággal eléje könyököl- az ilyen okostónikat. egymásnak és kész. Előfordulhat azonban, minthogy egy ismerősömmel valóban elő is fordult, hogy bizony csúnyán megjárja az ember. tem, hogy így is jelezzem-, várom a minden bizonnyal tanulságos elbeszélést. — Nézze csak, ennek az esetnek két főszerop— Találkoztam már eggyel-kettővel. — Ez azért fontos momentum, mert amikor Okostóni, nevezzük ezután így, hazament, akkor lője van. Illetve három, de a harmadik szinte se igen törődött sokat a családi dolgokkal, az öntudatlanul. Az egyik szereplő, hogy is mond- asszonyt persze, pontosan beütemezte, közel enjam önnek, egy elég magas állású egyén, nem gedte magához, de mondhatni, még otthon is a akarom nevén nevezni azt a fontos és jelentő- hivatalos dolgokkal nyűglődött leginkább. Bújta ségteljes intézményt, ahol ez az illető az eset a jegyzökönyveket, szerződéseket, láttamozott, iPlPn+AsPi>Pf rrv-Tközelí- vólfménvezett a táskáia iömve statisztikákidején vezetősködött, de jelentőségét megközelí tőleg fel tudja mérni, ha közlöm önnel, hogy személyi használatú gépkocsival rendelkezett, állami kocsival, sofőrrel, ami nem kis szó. — De nem ám, — adtam a lovat alája. Az effajta közbeszólások, tudom magaról, lendületet szoktak adni az elbeszélésnek. Tudnia kell azonban azt is. hogy ezt a fontos egyéniséget egy még fontosabb beosztásba helyezték, aminek ő természetesen megörült, ki ne örülne aí ilyesminek. Örömét csak véleményezett, a táskája tömve statisztikákkal ... vannak ilyen ferde koncepciójú egyének. A sofőr persze, nőtlen ember lévén, míg az igazgató ilyen módon fafejűsködött, mindenféle módon ütötte el a várakozási időt, kinn őgyelgett a konyhában, sétált a városban, levitte a kis srácot a parkba sétálni, sőt még az uszodába is el-eljártak, úszni tanította a Lacikát, — nem részletezem. Most jön ugyanis az, amiért ezt a történetet, ekkora feneket kerítve neki, érdemes elmesélni, de előbb: isten, isten. Némi szünet állt be az elbeszélésbe, mert kat a mezőben a kék erdo megmondva az igazat, poharaik kiürültek s egy felé. Lassan, kézenfogva kis időbe telt, amíg a folytatáshoz szükséges mentünk. Es a levegőbe meelőkószületek — beállni a sorba, kiváltani az rengve, boldogan éreztük esedékes újabb kétdeciket — megtörténtek. egymást. — Egy alkalommal is Okostóni hazament a /Jak enyszerre a kék erdőcsaládjához. Megérkeznek, beállnak a ház ud- nél voltunk. varára — mert nem hiába volt ő Okostóni esi- A hegedű- és a hárfaszó nos kis állami villát ügyködött ki magának —, már csak messziről, elhalóan a sofőr, ahogy szokta, ugrott, hogy kinyissa neki csengett. És mind a ketten a kocsiajtót. A megérkezés zajára kijöt az ud- elszomorodtunk. Egymást átvarra a feleség a kis sráccal. És hogy a fogad- ölelve révedeztünk a néma. tatás melegét jjpkozza, így szólt a kicsihez: „No, harmatos mezőn, és néztük Lacika, ki szalad oda apukához? Ki ad puszit az alkonyóra ködéit, melyek az apukának?" Lacikát, mert hiszen ő is alig a lábunk körül imbolyogtafc várta már az érkezőket, nem kellett biztatni. Az erdő szélén válnunk Kiszabadította kis kezét az anyjáéból, kitárt kellett. Búcsúzóul meg akarkarokkal futott oda, majd felkapaszkodott, mit tam ölelni utoljára szép, gondol hova? A sofőr nyakába és cuppanós pu- halott anyácskámat. Rám szit adott, na kinek? A sofőrnek. Isten az. nézett, mintha megbántotatyám, ez pontosan így történt. tam volna, azután megsimo— A sofőrt puszilta meg. £atta az arcomat* hogy meg— Hát! Mert ahhoz volt hozzá szokva, az Azután gyenge könnyű játszogatott vele az foglalkozott vele, nem az ,éptekkel sietett az erdőbe. apja. Gondolható, miket gondolt közben az Az esti szél durván jP akarigazi papa. Meg a maga, természetesen. ta tépni a kaiapjat, de ő ke— Jó lecke volt a papának, bizonyára tanult csesen megfogta. Majd megbelőle. Okult . állt. és búcsút intett felém. — Naná, de mennyire. Mondom, hogy Okos- Sokáig mozdulatlanul nézett tóni, hogyne okult volna. Első dolga volt, hogy vissza, s végre, mint egy amikor visszatért állomáshelyére, ezt a sofőrt fehér árnyék, egyszerre eláttétette egy öttonnás teherautóra, új sofőrt vá- sietett. lasztott magának, nehogy ilyesmi még Egyszer Sokáig álltam ott a kék előforduljon. Erre mondtam én, hogy némely- erdő szélén, és néztem utána kor bizony megjárja az ember, pláne, ha ilyen csendes, imádó bánattal, okostónikkai téveszti őt össze valaki, lettlégyen Az(Mu 'nap0nként gondolok az akar egy masfel eves kiskölyök. Az ilyen rá £s elhagytam miatta a okostónik nem szeretik ám, ha a nekik járó fekete ha;ú asszonyokat és puszit te védésből mások kapjak, de nem am. az édes hangú lányokat, — Erre csak azt tudom mondani — je- hogy vele álmondjak — gyeztem meg elgondolkozva, — csak azt tudom anyácskámmal, fiatal, húszmondani, hogy isten isten. éves anyámmal, aki megHelyén való mondás volt. A biológia tanára balt egy sötét hajnalon, készségesen az asztalhoz koppantotta poharát és Meghalt nagy, nehéz sóhajmegkezdtük a második kétdecit. tással.