Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

Szöveg nélkül Tabi László: A tanácsadók felelőssége Beszélgetés a zákányszék! tanácsházán Gazdag község Zákány- — Mi azt mondtuk mindig szék. mert van legalább száz az embereknek, termeljenek, autó a községben, ég ennyi hogy olcsóbban kapja meg a rueg ennyt a takarékbetét — munkás az élelmet. Hát a hallani naponként szinte, munkás addig soha nem Eszük ágában sincs a köz- fogja olcsóbban megkapni, ség vezetőinek, hogy leta- amíg a kereskedelmi háló­gadjálc, amijük van. sőt zat mostani monopolhelyzete örülnek ls neki, és alkalom- megmarad. Ilyen éles ka­adtán dicsekednek is vele. nyarokat megrázkódtatás Hozzáteszik azonban, hogy nélkül nehéz elviselni. Ezek felszínes n vizsgálódás, ha ls Tóth Szilveszterné szavai, csak ezt látjuk. A lakosság- . .... .... , nak körülbelül húsz százaié- jfW"?'í'j1" ka valóban beletartozik a "i,k(ikctMa ""rétről kérde­nem könnyen, de jól élők xaln? Panaszkodnak, kategóriájába. Akik azonban «^rzjWésük van a pincogaz­négy-öt holdon gazdáikod- 1±>41,blzhe!ye nak a szakszövetkezetek tag- Y,3" a ,(tef,méfn®k- Néha még­jaként. azok már nem áll- j? daliás idők a szavuk, öt évvel ezelőtt arra biztatták őket hozzáértő szakemberek, hogy kadarkát telepítsenek, az hozza majd csökken a magukra maradó aJ^"ztmJeJepítettek; Mos> Hr0t«v „„á™ amikor már terem, azt mond­nak ilyen jól. És viszonylag sokan vannak ebben a gaz­dag faluban, akik közsegély­re szorulnak, és sajnos, nem nOL VÉSZELTE AT? — Adá! Alászolgája! Nyújtom a kezem: — Alászolgája! — Nem ismer meg ugye? — De, de... — dadogom —, maga szokta megkérdezni időnként, hogy megisme­rem-e? — Ügy van. Hogysmlnt? — Csak csak. — Hogy vészelte át? Elmondom neki néhány szóban. Kiev, Plnszk, Lem­berg. Bor. Legyint, moso­lyog: — Az semmi. Én .,, És elmondja. Belémkarol, elkísér. Elbeszéli, hogyan lőtték agyon. Másnap megint más kérdi meg nz utcán: — Hol vészelte át? Most már nem akarom, hogy rámllcltáljon. Elmon­dom neki néhány szóban. Csepel, Auichwitz, Dachnu, Manthnusen. Ez ls legyint mosolyog: — Az semmi. Én.., És elmondja. Nem megy Je a nvaknmról. Meg akarta akadályozni a hidak felrob­bantását. Egy vízbe dobták. Kiúszott, Ekkor felakasztot­ták. Megszökött n kötélről. Tömlöcbe vetették. Elrágta u vasrácsot. Sortüzet adtak rá. Halottnak telette magát. Mint halottat kivitték Blrke­nauba. ahol a legnehezebb munkát végezte. Több ízben elégették, míg végre meg tudott szökni. Kétezer ki­lométert tett meg kézonjár­va, mert nem volt cipője. Most végre itthon van. Próbáltam én már min­dent. De mindenki rámlici­tál. Már Igazán restellni kez­dem a dolgot. Hát minden­ki nagyobb hős. mint én? — Aáá! No nézd csak! — Hogysmlnt? Hogysmlnt? — Csak, csak. — Rég nem láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Na. most olyant mondok, hogy majd nem tartja érde­mesnek versenyezni. — Hogy hol? Hát ez ér­dekes volt. 1941. tavaszán felmentem Lillafüredre. És képzelje, ottrekedtem. A személyzet elmenekült, én ottmaradtam az élelmiszer­raktárral. Négy évig éltem Lillafüreden. Nagyon kelle­mes volt. Most jöttem haza. Kocsin. Lesem, mit mond erre? Azt monja: — Maga mázlista. Nem úgy, mint én. Én ... És elmondja. Élve temet­ték el. Fél évig volt a föld alatt. A legnagyobb nélkü­lözések közepette. — Aztán csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. De feljelentet­ték. Kerékbe törték, karóba húzták, felnégyelték. Azaz csuk fel akartuk négyelni. Az Istenért! Mihez kezd­jek? A legközelebb megint megkérdik, hol vészeltem át, nem is tudom, mit mondok. — Aáá! Agyisten! Aggy­lstent — Alászolgálja! — Rég láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Egyéb­Hogysmint? ként bemutatom a sógoro­TNTL — örvendek. Szepetnekl. — örvendek. Remete. — Na? Hol vészelte át? — Micsodát? — kérdem nafvul. — Hát a háborút. Az ost­romot. — Miféle háborút? Miféle ostromot? — Maga viccel az Ilyes­mivel? — Nem. De csakugyan. Valami háború volt? — Ember! Hát az orosz­németi — Ez komoly? Még nem olvastam a mai lapokat. Egymásra néznek. — Jelzem — mondom ne­ki —, hallottam valami Ilyesmit. De tudja, annyit beszélnek az emberek. Ránéz a sógorára. Azt mondja: — Hagyjuk szegényt... Rettenetes, mennyit szen­vedhetett ez az ember. Mert mi legalább megúsztuk ép elmével. De ez beleőrült a szenvedésbe. És elsietnek. Végre, egyszer én nyer­tem! öregek száma. jék, nem cikk a vöröfibor, , A «°mbóiakkal „ ,történt telepítsenek mást, mondluk korábbi beszélgetésünk so- muskotályt. Hát öt évvel ez­rán nagyjából hasonló gon- előtt nem lehetett tudni, dókról írtunk. Az ott elkez- mennyit ér majd a kadarka, dett gondolatmenet folytató- ha 80k !efiz belőle? Ez az a sónak is tekinthető a Tóth szölőfajta egyébként, ame­Szllveszterné tanácselnökkel lyik leginkább érzékeny az országgyűlési képviselő- őszi időjárásra. Most a mus­Felszabadulási pályázat Emberi " gesztusok Beküldte: özv. SU1I Mihályné Szeged, Hajós utca 4/a. Azon a napon már a har- semmiképpen nem tudtam madik éjszakát töltöttük a neki megmagyarázni, így pincében, de nemcsak a mi aztán kapta magát és sze­családunk, hanem a szomszé- mélyesen megbizonyosodott dok is. Mindenki tudta, hogy az apróság neméről. Szem­a front Szegedhez közele- mel láthatóan tetszett neki, dik. Féltünk, hiszen n meg- hogy fiút szorongat és meg megismétlődő bombázások és is sétáltatta a nagygyűlés a rémhírek idegeinket már után a korzón, majd be­alaposan kikészítették. És ment egy házba, ahol lakha­senki semmi biztosat nem tott, és egy doboz bonbon­tudott: mi lesz, ha Szeged- nal jött vissza. Aztán meg­hez érkezik a front? csókolta a kisgyereket és Testvéremmel ültünk a TI®11* tette a kocslba a1 pince lejáratánál és hallga- éde8séeet. tóztunk. Fülünket a földre Később azután, amikor szorítottuk, s olyan hango- már a hitleri hadsereg is kat hallottunk, mintha sok- kapitulált, egy este 15—16 sok kacsa úszna a vízen. éves forma gyerek állt meg Reggel jött a hír az első nyitott ablakunk előtt és szomszédból, hogy menjünk, azt mondta: egy átutazó siessük hozzájuk, mert két szovjet katonát szeretne egy szovjet katona áll az utca- éjszakára beszállásolni. S sarkon. Csodálatos módon mé8 hozzátette: meg akarja senki sem félt tőlük, oda- nézni a helyet is, mert a mentünk hozzájuk, s ők mo- fiatal főhadnagy súlyos be­solyogtak és kezet szorítot- teS, maláriás, és megfelelő tak velünk. Azonnal össze- kényelmes ágyra van szük­omlott minden rémhír, hi- séSe. Miután a hely megfe­szen magunk győződhettünk lelt- nemsokára egy autó és meg róla, milyen barátságo- efiy motorkerékpár állt meg sak, kedvesek, mennyire a házunk előtt, s meghozták ásra. Most a mus- akarnak, mennyire szeretné- a beteg tisztet. A fiú, aki vei. Csépi László párttitkár kotályra kínálják az állami nek velünk szót érteni Meg- előzőleg nálunk járt, hadi­" " ' jelenésük maga a nyugalom ÍT'^Í k«ült a szovjet . " ' , , katonák környezetébe mint volt, mert ugy gondoltuk, levente, és tolmácsszolgá­nem kell többé félni a bom- latot teljesített Feladata el­bázásoktól, a fegyverektől végzése után neki a két mo­A háború azonban még nem í0™s,sal vissza k|"ett vol"a „_,. . , , Indulnia a repülőtérre. Az egyszer vissza-visszalopako- emberséges főhadnagy azon­dott vidékünkre. Egyszer vé- ban nagyon megsajnálta a gig kellett izgulnunk egy fiatal fiút és azt mondta szovjet és egy német gép ^SLÍS? JT£ tette volna, meglepetésében ral. Huszta Vince és Bózsó ífDfe ®?ak« új T ' . „ .. lepítésre. Azt mondja a ket István szakszövetkezeti el- elnök. olcsóbb is, gyorsabb nökökkel és Szabó István is lenne a kadarka átneme­művelődésl ház Igazgatóval sítése muskotályra. Erre már folytatott mostani beszélge- „f^f^J^S?14* ,, , ,, . ... Nagyobb felelősséget kérnek tés. Ha másról akartunk be- zákányszéken a szaktanács­szélni, akkor ls előtérbe ke- adóktóL rültek mindig a gazdasági Szó esett a beszélgetésen a problémák. A jelenlevők művelődési ház és a terme­megítélése szerint ugyanis a ifiüzemek sokszor csak óhaj­szakszövetkezetek hátrányo. tott kapcsoiatáról is. Zá­snbb helyzetben vannak né- itányszék dicsekedhet: amű­ha az egyénileg gazdálko- velődési ház igazgatója is­dóknál is. Legsúlyosabb merl falujQi hatóra lakoató. gondjuk a megtermett javak góti elsőrendű Jó kapcsolata értékesítése. őszibarackból van a szakszövetkezetekkel. sok termett az Idén, Több támogatja a Hómokkultúra vagonnal tönkre is ment. és a Május 1. tanyai kultúr­mert nem vette meg senki, termének minden program­Példát is említ Tóth Szil- ját, és most ls ajánlkozik, vesztemé: elindultak megra- hogy a művelődési ház se­kott teherautóval az ország gfti például a kadarka át­másik felébe a szövetkezet nemesítéséhez szükséges tagjai. Kínálgntták a porté- szakértelem elterjesztését, kát faluról városra, egyetlen még a munkák megkezdése kereskedőnek sem kellett, előtt, a tél végi hónapokban. Végre elkelt 1,50-ért kilón- Sok ismeretterjesztő előadást ként. De a boltos már ott rendeznek tanyákon, a szö­előttük ráírta a kirakott lá- vetkezetek költségén, de a dákra a 3,50-et. Nagyobb ha- művelődési ház szervezésé­szonnal dolgozott tehát, aki ben, E rendezvények sikere csak kimérte, mint az, aki mindig biztosított — az em­megtermelte, leszedte, cso- iített jó kapcsolat garancia magolta és házhoz is szállf- erre. norváth Dezső totta. légicsatáját. A front azon­ban mind messzebb került újra megkérdezte, ml a tőlünk, s napok, hetek múl- dolga —, s a tiszt még egy­va újra normális kerékvá- szer mondta neki: hazame­gásba zökkent az élet Az het Lélekbemarkoló jelenet embereket dolgozni hívták a volt a fiú öröme és hálá­györba. Ja. De a tiszt nem engedte Van ebből az időből egy sokáig hálálkodni, megsimo­felejthetetlen emlékem, gatta a gyereket, pénzt és Amikor a Széchenyi téren a ennivalót adatott neki, és szovjet emlékművet avatták, mielőtt elment, meg ls csó^ ml is elmentünk az ünnepi kolta. A fiú mit sem törőd­nagy gyűlés re. Húgomnak ve a kijárási tilalommal* volt egy féléves kisfia, s őt azon nyomban elindult haza. ls elvittük magunkkal. A gyerekkocsival egészen kö­zel mentem a tribünhöz. A csöppségnek nagyon tetsz­hetett a közelünkben levő szovjet tiszt arany vállpánt­ja, mert mindenáron utána kapkodott A katona ezt észrevette és mindjárt ma­végig a Tisza mellett, a Ju4 goszláv határra. Reggel elvitték a szovjet tisztet is, de ml máig ls emlegetjük azt a szép em­beri gesztust, hogy ezt a véletlenül háborúba sodort fiút hazaengedte a szüleihez. Lehet, hogy mint katona. gához ölelte a csöppséget, szabálytalanul járt el, de Afelől érdeklődött, fiú vagy emberként ragyogó tettet kislány-e a gyermek, de hajtott végre. SZAMOS RUDOLF: A maffia rá ITPH niillli lllUl MMIUI ulllmtmlltal (6.) TÖMEGLINCS A KIKÖTÖVÁROSBAN Dávid Hennessy New-Orleans-i rendőrfőnök­nek hamarosan rá kellett döbbennie, amidőn emberei az olasz jövevények között tetteseket kerestek, hogy a fényes nappal elkövetett kikö­tői gyilkosságokat senki nem látta. Az Omerta a hallgatás parancsa, az űj hazában is a közép­kori rémület árnyékaként ülte meg a maffiá­nak kiszolgáltatott szicíliai kisembereket. Ö lett az a bizonyos rendőr, aki elsőnek esett áldoza­tul Amerikában a maffiának, akit á Matranga­fivérek megbízásából lelőttek. Dávid Hennessy rendőrfőnök ugyanis néhány hetes nyomozás során elegendő bizonyítókot gyűjtött össze n Matranga-fivéreíe és a Fekete Kéz ellen. Értesítette az államügyészt, hogy vádat emelhet. Az esküdtbíróságot már ogybe is hívták. A bizonyítékok átadását megelőző dél­után Hennessy — amikor elhagyta a rendőr­ség épületét — fogadta az őrt álló rendőr tisz­telgését és szokása szerint gyalogosan indult hazafelé. Néhány sarokkal odébb azonban gyors i'evolverlövések dörrentek. A rendőrfőnök össze­esett. ám mielőtt meghalt volna, a hozzá ro­i hanó rendőrtiszt viselőknek még hörögve mondta: ^^^^•^^^^•^^^ZjJígók voltak". ' (13. dlgó amerikai Mert. mar kette volt vágva, „y(,lvbBn u bevándorolt olaszok gúnyneve.) amikor feUzabudítOtták. , A rendőrfőnök halálát követő reggelen New Megígéri, hogy felkeres és Orleans boszorkánykonyhává változott. A szó elmeséli a részleteket. I — dagó — hangzott minden szájról. A Fekete Kéz nyilvánvalóan túlságosan messzire ment. A város az Egyesült Államok „legkorruptabb" helysége címet vívta már ki addig is, de kor­rupció és gyilkosság között micsoda különbség van! A kikötőnegyedben elfogott és többszörös gyilkossággal gyanúsított tizenöt olasz szárma­zású maffiatagot mégis bíróság elé állítottak és tizenhat tanú állította a per során, hogy fel­ismerte a tetteseket, miközben azok a tett színhelyéről elmenekültek. A Fekete Kéz azon­ban nem volt szegény gyülekezet és a per so­rán — kerül, amibe kerül! — igyekezett tag­jait megmenteni. Az államok legjobb ügyvédeit kérték fel a gyilkosok védelmére. Nem minden siker nélkül. Csak három vádlottat ítéltek el. a többleket 100 ezer dollár óvadék ellenében sza­badlábra helyezték. A bírósági eljárással elégedetlen bennszülöt­tek a tárgyalás másnapján nagyszabású tiltako­zó gyűlést tartottak a bíróság előtt. Ezen a vá­ros tekintélyes személyiségei ls felszólaltak. A szónokok a tömeg kedélyét pattanásig hevítet­ték és a gyűlés után ezrek vonultak a fogház épületéhez. Senki sem állt útjukba, behatoltak a börtönkapun, megszállták ázt a cellafolyosót, ahol a szicíliaiak ekkor qaég mindannyian fog­va voltak. A sheriff elveszett, hosszú ideig nem találták, ö nem látott semmit, nem 'ls hallott semmit, pedig két letartóztatottat a tömeg az utcára cipelt, s a legelső lámpavasra felakasz­tott. Kilenc másik maffiatagot a fogház "faléhoz állítottak, vadászpuskákkal és revolverekkel szinte eszeveszett őrjöngéssel lődözték őket agyon. A későbbbl orvosi vizsgálat szerint volt olyan holttest, amelyben száznál több golyót találtak. A tömegllncselés, amely a mississippi kikötővárosban a szicílialak ellen végbement, az USA történetének egyik legszégyenteljesebb nyilvános tömeggyllkossága volt. Az Ugy odáig fajult, hogy az olasz kormány diplomáciai úton tiltakozott Washingtonban, sőt meg is szakította kapcsolatait az US A-val. Amerika végül is 30 ezer dollár „fájdalomdíjat" fizetett Olaszország­nak. Ennyit értek a meggyilkolt gyilkosok. Shakespeare, New-Orleans-i polgármester a városi tanács elé terjesztett jelentésében a ki­alakuló maffiáról ezt írta: Egy tekintélyes és tiszteletre méltó közösség nem létezhet olyan társaságoktól megfertőzötten, mint a Fekete Kéz. Ezt a bandát szét kell verni, ha nem — a közös­ség meghal. Az ideérkezett szicíliaiaknak ame­rikai állampolgárságot kelj adni és így az or­szág törvényeinek tiszteletben tartására kény­szeríteni. Ha ezt nem akarják, akkor ki kell őket utasítani az országból. A kiutasításból semmi sem lett. ellenben a New-Orleans-i eset a múlt század végén, előre vetette árnyékát azoknak a későbbi titkos gengszterháborúknak, amelyek a század elejétől napjainkig meghökkentő szenzációi a krimina­lisztikának. New-Orleansban kezdődött. Chicagó­ig ért. Mindenütt megjelent, ahol az "olasz be­vándorlók nagyobb számban letelepedtek a maf­fia, így Washingtonban. New Yorkban, Phila­delphiában, San Franciscóban, Los Angelesben. Los Vegasban, Dallasban, Houstonban, Birming­hnmban, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Ugyanis az 1900-as évek elején a szi­cíliai maffiához hasonlóan a különböző váro­sokban működő titkos gengszterszövetségeket A1 Caponenak véres harcban (ennek során húrom .év alatt csupán New Yorkban és Chicagóban 2600 gengszter halt meg) sikerült egyesítenie és az amerikai maffia Onorata Societa-ját, tehát a Tiszteletreméltó Társaságát, a Cosa Nostra-t megalakítania. A Cosa Nostra, vagyis a Mi Ügyünk rövid idő alatt behálózta egész Ameri­kát. mindvégig szoros kapcsolatot tartott a Ban­diták Szigetével, Szicíliával. Sőt. a második vi­lágháború során és az azt követő években a maf­jfiu teljhatalmú don-jn, Vito Genovese. szinte 'önálló államkent támogatta hol Mussolinit, hol pedig Amerikát — a/, utóbbit akkor, mikor nyilvánvalóvá vált Mussolini közelgő buká­sa- (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents