Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

Felszabadulási pályázat Robbanó vagonok között Beküldte: bácsi továbbítja. A vonal lassan megmozdul, húzza a mozdony mind távolabbra... Nem tudom, hogy értünk be az irodába, csak ott vol­tunk. — Rosszul van? — kérdi Baróti bácsi. A fülem cseng, a fejem zúg, nem annyira hallom, mint a szája moz­gásáról értem meg, mit kér­dez. — Nem, nincs semmi. Berkes Altos, Szeged, Mihálytclck, Szövetkezeti sebb. önkéntesre van szúk- Mondja meg nekik — a seg a tolatáshoz. Aki vállal- Pince felé mutatok —. hogy koziá. lehet, nogy nem tér megmenekültünk! U. 9. December 23-án reggel én I vágányon a mozdony ta- vissza, de meg kell pró- Olyan közel fut az or klem át a forgalmi szolga- lalatot kapott, a hozott ko- HAI„Í A., .„Í„,W „ vettem át a forgalmi szolgá- lálatot kapott, a hozott ko latot. Ügy 1) óra tájban kap- csík már csak roncsok, kö­tam a telefonrendclkezést, rülöttúk semmi mozgás, a bálni. Az öreg. nyugdíjas szágút a vágányok mellett, Baróti Pisla bácsi feláll és hogy nincs az a gépkocsive­csak annyit mond: — öreg zető. még ha katona is. aki ,4' T, doIgozok kazánból omlik a gőz. Nem vagyok, nincs veszíteni va- belehajtana abba a pokol­csalad agjait be kell vago- messze tőle. az V. vagányon lóm. Menjünk. Az irodában ba. Figyelem a szemközti ? V ,?Z.T'0naí, 8yorsan megbeszéljük, me- dombokat és a dombok kö­o ií ilof . ü ? o ^ langoKban. Nehcztuzérse- íyikőnk mit csinál. Ha fiz zött kanyargó közutat. Már ISSi.tE?•h Je f BI lőszer robban a kocsikban, egyiket baj éri, a másik késő délután van. Egyszerre erS, kn ieh®rk°csi- . má,r.. repeszekkel van terítve megpróbálja befejezni a csak megjelenik az úton egy „ l^ üi iKK Pánik. Nem sok- a környék A Biatorbágy es munkát. Kifutunk a térre, páncélos azután még egy és » a v°nalon lflö Bifke íel° útban volt vo- szorosan a kocsik mellé. Ta^ utána a többi. Hű. de so­vasuti hidat orző honvédség natok megérkeztek a bejá- i-t- vu . » vasúti hidat őrző honvédség natok megérkeztek a parancsnoka hívott fel te- rati jelzőhöz, lefonon és közölte, hogy a WÉ/B híd őrzését beszúntetik. El- szervonat és felgyújtja vonulási parancsot kaptak, állomás melletti ián kisebb a veszély. A kan vannak! Az az átkozott . . ... mozdony már az V. vágá- lőszer újra robban. A pán­Jla Zt£a nyon van. jelzésünkre las- célosok megtorpannak. Lö­" ' " " " ~~ san tolja össze a kocsisort, vés dörren. Az állomás tete­mi pedig hol mellette, hol jéről repül a cserép, leom­közötte, akasztjuk össze a lott a tűzfal egy része. Fel­kocsikat. Végre együtt az kapom a telefont, hívom a egész. Egymásra nézünk Ba- két szomszédos állomást, róti bácsival, némán is ért- — Gyerekek, ne keresse­júk egymást. A kritikus tek, vége a szolgálatnak, —t v- d , * ix . j . j, , „ , , ; szakasz következik. Futok az bent vannak az oroszok! Fu­u* gY ^ St £ *tartÓ ! ** V" vágóny°n tbbb égő kocsik felé. Sikerült tok a pincébe. - Itt vannak az lőszerhal­mivel a Szovjet Hadsereg mazt? Romba dönti az óllo­feltartóztathatatlanul tör mást és maga alá temeti a előre, a páncélosok mér bent pincében levőket. Ezt meg vannak Soskúton. kell akadályozni. Kérem a Akkor már tudtam, hogy a telefonhoz a vonatvezetőt, menekítésből nem lesz sem- Gyorsan elmondom, ml a a ko- tagból álló vonatrészeket megközelíteni. Bebújok a az oroszok. Dermedt csend, hogy össze kell tolrjl. összezárni a kocsik alá. Már a robbaná- Kis idő múlva az épület kö­rűit mozdony hozta csikat. Intézkedtem, tolja be az I. vágányra. Be- lőszervonattal, az égő tolás közben Ismét légitáma- csinál szétakasztani és dás. Ezt azonban már az ál- vontatni az egészet, amilyen ko el­sokat sem hallom. csak rül lépteket hallunk. Előbb cseng a fülem. Végre ott csak egy, azután mind több , , , . » , , ... " vagyok. A kocsi teteje már és több katona járja körül lomás kapta. A repülőgépek messze csak lehet. A válasz: IŐ^VKO,, „ rlilZ " „„ éoúlete? szünet nélkül köröztek az a feladat életveszélyes, sem IS^/® * '®lém Á%6 * . , állomás felett, géppuskáztak ő. sem a vonatkísérő csapat «JSSESih ° r ^^ ~ k „AHŰL. „ „n™ T,éiici N,™ .. kapok a csavarkapocshoz es szonnek rank TABI LÁSZLÓ: Haifád idők MEGDÖNTÖTTÉK EGY REKORDOT Gyurek Csaba magántiszt­tek. s így most már kinn vagyok a vízből. Eddig tart Gyurek Csaba beszámolója rekordúszásá­viselő 6 hónapja úszik az ról. A minisztertanács fog ár ellen. — Még nagyon ls emléke­dönteni arról, hogy rekordja hitelesíthető-e, s hogy mivel zetes. hogy dr. Iszkander lehetne a jövőben megelőz­Faizulin. a Szovjet Hadse- nl reg kapitánya Dunarad­ványtól a pesti Parlamentig úszott egyfolytában. Eköz­ben csak némi teát, csoko­ládét és tésztát vett magá­hoz. Persze mindezt is úszás közben. Nos, a napok­ban megjelent szerkesztősé­günkben Gyurek Csaba ma­gántisztviselő és kijelentette. , , . . hogy Falzulln eredményét a kupu ala" feküdt feher a hasonló rekordokat? KÜLÖNÖS LELET EGY BÉRHÁZ KAPUJA ALATT Tegnap délelőtt négy óra tájban a Ranolder utca 246/b számú ház vlceházinestere egy gyanús csomagra lett figyelmes. A gyanús csomag megóvja, mert ő ennél sok­kal különbet ért el: 180 nap­ja úszik egyfolytában az ár, pontosabban az árak ellen. Rekordjának történetét így beszélte el: — Február közepén star­nem vállalja. Kérem a moz­Gyorsan elis­kellene tenni. es szórták a robbanóanya got. Mindenki bent szorult a donyvezetőt. szolgálati helyén. Elvonulá- métlem. mit suk után az állomáson egy' mást követő hatalmas rob- válaszolja bánások hallatszottak. Tud­tam, hogv nagy baj van.^^ Egy pillanatra kiszaladok az csak legyen, aki a kocsikat gépiesen leakasztom. Egy- az ajtóból. — Zdrasztvujtye! szerre minden sötét lesz és — köszönünk vissza és hív­Bi.,rij . nem emlékszem semmire, juk őket befelé. az! Lehet, hogy csak az idegeim összeszedtem a már fele­muTkéT'JH mindenképp Zt^T™ "mtadST orosz pen távol marad a tűztől méitó llkszenf ' --' - -" tudásomat és szerbbel vegyi­állomás elé, de már futok akassza, is vissza. Az V. vágányon ég a lőszervonat. Hívom a váltókezelőket, jelentkeznek. , a kocsi alatt, tett orosz nyelven válaszol­Elottem meg ott himbálod- gattam a kérdéseikre. At­ML5 TEAKA^Z=KASMADH0GY * * AM'K°R már sejtik, hogy mi lehet az a sorozatos robbanás, de a Gyorsan tájékozódom: az bizonyosság annál rémülete- a Isiiéi Kékesi A Zalai Hírlap, a Somo­gyi Néplap, a Kelet-Magyar­ország es a Heves megyei Népújság szolgáltatta talló­zásunk anyagát. „Szódavízzel" — olajat Kimerülőben vannak a zalai olajmezők. Mintegy 7— 8 éve kísérleteket kezdtek, hogy a föld üregeiben re­kedt olajat felszínre hoz­zák. Ezért a kutak csőrend­szerén keresztül 40—50 at­moszféra nyomással vizet és széndioxidot sajtolnak az olajrétegekbe Az eddigi eredmények sikert ígérnek, mert a víz és a széndioxid a mélyben elegyedve szénsa­vas oldatot, alkot. A sűrű, a szi­vattyúkkal már nem fel­hozható olajat felhígítják, s a szénsav hatására megnö­vekszik a rétegnyomás. így a bent rekedt olajkincsnek mintegy 5—ö százaléka ki­termelhető. Automatikus tejtermelés A zalalövői termelőszövet­kezetben tehenészeti telepet létesítenek, ahol az első épülettel, egy 212 férőhe­lyes tehénistálló építésével már elkészültek. Ebben a tágas, világos épületben a takarmányozást, az alom­tisztítást, valamint a fejést NDK-gyártmányú gépek végzik. A fejőgépekkel és a hozzá, kapcsolódó berende­zésekkel a tejet egészen a tejházig levegővel való érintkezés nélkül tudják szállítani. Üj rendszerű si­lózó berendezést is üzembe helyeztek, amellyel gépi erővel, kis veszteséggel jobb minőségű silótakarmányt le­het készíteni. Zrínyi­emlékünnepség Szigetvár ostromának 400 éves jubileuma alkalmából három évvel ezelőtt rendez­tek először ünnepi heteket, Szigetváron, azóta minden evben tartanak Zrínyi-em­lékünnepségeket. Az idei ünnepségsorozaton (szep­Tallózás a megyei lapokban tember 1-től 7-ig) a vár ka­maraszínpadán dramatizált jeleneteket mutatnak be a Szigeti veszedelemből, majd megkoszorúzzák a költő szobrát, s utána a vár dzsá­mijában a Budapesti Mad­ri gálkórus ad hangversenyt. Lovagi torna, solymászás, íjászverseny és szablyavia­az meggyőződtek, hogy nincs életösztön, menekülni! Adom közöttük katona, és megma­megfelelő jelzést Baróti &varáztam. hogy az állomás ' területén csak vasutasok és azok családtagjai vannak, úgy bántak velünk, mint rég nem látott barátokkal. A kisgyermekeket ölelgették, babusgatták. mindenkihez volt kedves, biztató, bátorí­tó szavuk, alig győztem a tolmácskodást. Megmagyaráz­ták: a hadsereg már vonul tovább, hogy végleg bezár­ják a gyűrűt Pest körül, de ők azt a feladatot kapták, hogy maradjanak az állo­máson. őrizzék azt és annak személyzetét. Kis időre elmentek, majd megrakodva jöttek vissza. Kenyeret, konzerveket osz­togattak. leültek közénk és mint a gondos házigazdák, megvendégeltek bennünket. Rövid idő alatt családias hangulatot teremtettek, mi pedig akkor értettük meg igazán, hogy annyi viszon­tagság után tényleg felsza­badultunk. dal színesíti a műsort. Az eseménysorozatot emléktűz­gyújtással zárják. Nővérszálló a Kékesen Nővérszálló építését kezd­ték meg a kékestetői álla­mi gyógyintézetben. Az új épület 60 szobája 120 alkal­mazottnak ad helyet. Ezzel a szállodával megoldódnak az intézet nővérgondjai A reprezentatív szállót 1970. végén adják át rendeltetésé­nek. papírban, látszólag teljesen mozdulatlanul. A vice, aki frontviselt em­ber, elővigyázatosan felbon­totta a csomagot. Ekkorra már az egész környék köré­je csődült. A tömeg izgatot­. ,, tan leste, mi van a csomag­toltam a Teleki téren egy ban, s szmokinggal. A start sike- A fehér papfrosból egy ru t egyenletesen tempózva körülbelül kétkilónyi nehé£ jutottam e március elejéig pirosas félkemény tárgy ket Ekkor néhány fehérneműt rü]t elő semmiféle jeUegze­vettem magamhoz, ettől ero- tes alakja nem volt A kü_ re kaptam és bár valamivel lönös tórgy kézr51„kézre járt lassabban de elértem az a tömegben. Többen tűpár­apnlist. Feleségem és gye- nának hmék de enyhéa rekeim lelkes éljenzése koz- nedves volta ennek felte_ ben egyre csak úsztam to- vésnek ellentmondott Má­vabb. Sajnos, a gyomromba sok úgy véiekedtek hogy görcs állt, es átmenetileg valamilyen hangszertok de válságos helyzetbe jutót- mert felnyitni sehogy sem tam. Már-már ugy átszőtt, lehetett, ez a feltevés is meg­hogy összecsapnak fejem fe- ddit lett a hullámok, amikor az yégü, ls rend6r került akkori közellátási miniszter elő, aki a rejtélyes tárgyat kijelentette, hogy lesz min- bekísérte a főkapitányságra, den bőven. Ezt a tésztát is itt azután tüzetes vizsgá­bevettem és kitartóan usz- után kiderült hogy két tam, egyre csak tempóztam kiló sütnivaló sertéskarajról tovább. Roppant erőfeszite- Van szó Megindult a nyo­seimbe került, hogy va- mozás. nem tapad-e vér a lahogyan a felszínen disznókarajhoz? tartsam magam. Sokszor A szerencsés vice pedig hogy össze- abban reménykedik, hogy ha , J , ,yé5£" a i°g0s tulajdonos egy év nyel de szerencsém volt. Kl. aiatt nem jelentkezik, a ka­már úgy volt. ütközésbe kerülök az örvény­zárólag babon és borsón él­tem. a szabályoknak megfe­lelően természetesen azt ls vízben ettem. feleségem ugyanis, aki nem motorcsó­nakon, hanem zongorán kí­sért, zsírt nem tudott sze­raj tíz százaléka őt illeti. ELTŰNT EGY SZEMÉTRAKAS A VACI UTCÁBÓL Az elmúlt héten — mirit köztudomású — rejtélyes körülmények között eltűnt a rezni. Teljesen legyengülve Szabadság téri Bandholz­és lefogyva a napokban ér- szobor. Utóbb kiderült, hogy* keztem meg a Garay téren a főváros vitette el. keresztül a Margit-hídhoz, ahol az ott dolgozó szak­munkások roncsaimat fel­emelték. Tegnapelőtt azonban most már komoly formában is­métlődött meg az eset, s hi­vatalos körök — csakúgy; mint a nagyközönség — tel­Az orvosok szerencsére jesen értetlenül állnak előt­idejében megérkeztek, né- te. Bármilyen fantasztikus­hány hús jeggyel és napra- nak tűnik is: nyomtalanul forgó-olajjal szagtalanított eltűnt egy szemétrakás a főzelékkel magamhoz térítet- Váci utcából. gyene ellen. Hogy az utcára ne menjen így. És én féltem anyámat, hogy legnagyobb nyomorú­sága idején se essen becstelenségbe. Maradjon szép és tiszta az anyám. Ha megszült és becsü­letre szánt, ne lássak szeplőnyi foltot rajta. Hát hol lehet igény a tisztaságra, ha nem nálunk. Hát ki őrizzen ideálokat soha nem látott, de amióta az emberek álmodoznak a jóról, megál­modott világról, amelyért életek ezrei, milliói őr­(89.) Vagy korszerűtlenek vagyunk már em- igdtek fel. Nem mi? Szelíd, gazdag kort szeret­iékeinkkel, dalainkkal, vágyainkkal? Megbá- nénk mi benne élünk, műveljük, sokszor állító­janicsárok múlni való furcsa' > maszkarádok? Múlt száza­diak? Hát igaz lenne? Mi e rendszer terhei­nek hordozójául szegődtünk, ha ezt csak afféle indirekt módon kinyilatkoztatjuk, már furcsák vagyunk, akiket a pincér leint? Miénk ez a vi­lág vagy sem? Hát kié, ha nem a mienk? lag velünk messzemenően egyetértők, nevünk­ben beszélők, rájuk testált hatalmunkat viselők akarata ellenére. Akkor miért néztek ránk, mint a csodabogarakra, az istenit neki! Száznál többen vagyunk már a körben, s most még a jugoszlávok lépnek közénk. Fölkapják, Nagyon az én egyént sorsomhoz hasonlónak elveszik tőlünk a prímet, tercet, verik a taktust, nro itÍAtat fAnriiilt/'/\rt/\r CRTFRT LITRI/SG!- com * ' . érzem az itteni feszültséget. Sem lázadók, sem lesipuskások, sem haszonlesők és elégedetlenek nem vagyunk, mégsem találjuk emberi helyün­ket. Nem az állásunkat, a kenyérkeresetünket. Mintha a többiekre is átragadna ez a hiede­lem. Megérzem, hogy nem csupán emlékek idé­zéséről van itt szó, de valami ki nem mondott rezignáltságról. Nem Így képzeltük, őszintén szólva, nem így. Hogyan? Hát sebesen fogal­mazva úgy, hogy először a becsület domináljon ikertestvériségben a szakismerettel. Miféle kí­vánság ez? Régi, régi vágy, hit abban, hogy ez az út vezet a célhoz. A becsület tehet nagykorú nemzetté bennünket. Mert még kiskorúak va­gyunk. Miféle becsületről beszélek én? A be­csületes munkáról és mértéktartásról. Hogy ne veszítsék el az örökségül kapott nagyon fontos emberi mércét. Mert elveszítik. Nagyralátók lesznek. És elfelejtik a csámpás iárdájú utcá­kat, ahol születtek, ahol íratlan törvények nél­és új figurákat hoznak táncunkba. És románok: Cine mere catanie, Cine mere catanie. Magyarul is rákezdünk, hiszen a mieink kö­zül sem emlékszik mindenki az idegen szövegre: Aki katonának megy el, Aki katonának megy el, ó, 6, 6, Reményli, hogy még visszajön. Jaj, de sok száll sötét sírba, Jaj, de sok száll sötét sírba, ó, ó, ó, Nem is jő az többé vissza. Legyünk őszinték. A káderlapos világban ta­nultuk mi az internacionalizmust. Valahogy ab­ba sok oknál fogva angol, amerikai dal nem fért kül ismerik, őrzik az emberi mércét arról, mit bele. Most mi is érezzük hiányát. És szemláto­szabad. mit nem. Mit engedhet meg magának a feljutott, és mit a becstelen visszaélés. Vagy az én efféle véleményem is a kiskorúság jele? Én akarom ezt a rendet, ahogy anyám, szülő édesanyám életét akarom. De szülő édes­anyámnál is korrigálom, ami bánt engemet raj­ta. Én szólok, merek szólni anyámnak, ha hosz­szabb a péntek a szombatnál, vagyis ha kilóg az alsószoknya. Mikor először szóltam tizennégy éves koromban, furcsán nézett rám. De rögtön belátta, hogy nem szégyenére szólok, hanem szé­mást a tőlünk idegen vendégek is. De ha már idemelegedtünk, nem szavakban, a fejekben, szívekben szerveződik az együvétartozás, a tel­jesség érzése. Három afrikai négerfiú lép kö­zénk. Belecsapnak gilárukba. Oj, Jonny, elvándorolt a városba .., De daluk végeztével kesernyés spirituálékba kezdenek, öt számot is előráznak gitárukból, borral, tapssal fizetünk, és belénk kapaszkod­nak, és érezzük, hogy idegáramunkat egymáson keresztül vezetve Perénylt, spanyolt, nevető ko­zákot, romantikus svábot, tüzes szerbet, borzas görögöt és más népeket megdelejezve énekelünk már. Siri kolo, ha) síri kolo, Kozarcka lolo.... Három-négy dalt ls feldobunk az övéik közüi. ök is ottfelejtik magukat körünkben. Amikor a görögök lassú táncát kezdjük, akár valami nagy tömeges bálban, közénk jönnek, velünk énekel­nek. Tudom, az asztaloknál még várnak idegen nemzetek hívásunkra. Lesik, hogy tőlük, hazá­jukat idéző dalokat tudunk-e? Tudunk. Tudunk olaszt. Aavanti popolo, alla riscossa..: I Parancs az olaszoknak. A Szabadtéri olasz énekese közénk áll. Megereszkedve énekel, mintha nem lenne énekes. Énekel, ahogy az amatőrök, sem lábával, sem hangjával nem pi­piskedik fölénk. Ha igy van, hát még egy olaszt. Bombardano cortina ohi li, Dicon che butti fiori ohi la..'. Nincs éljenzés, sem megállás. Spanyol isme­reteinket zendítjük utána. Egy ember áll közénk érintettként Del er citto ... A dalkoszorú most befonódó virága a szlová­koké. Fravojocka moja, haj cuzem napod'em .".'. De fújjuk a magyar változatát is. Itt a szombat este, de nincsen öröme. Itt a szombat este, de nincsen öröme, A galambom útját benőtte a fű már, Benőtte a fú már, benőtte örökre. Nem is fű az rajta, csupa gaz, csupa gyom. Nem is fű az rajta, csupa gaz, csupa gyom. Török császár rabja, török császár rabja, Török császár rabja, hej, az én galambom. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents