Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

Bodó árpád zongoraestje Az angliai Leeds-ben megrendezésre kerülő nem­zetközi zongoraversenyre ké­szül Bodó Árpád, a Tömör­kény művészeti szakközép­iskola fiatal művésztanára. Kedden este a szakiskola nagytermében játszotta el a verseny igényes anyagát. Bodó Árpád zenei egyé­nisége jól megalapozott hangszeres technikával pá­rosul. Szenvedély fűti át játékát, amely lírát és drá­mát, különösen a romanti­kus művekben, szikrázó el­lentétként állít egymással szembe. Liszt h-moll szoná­táját az érzelmes hangvétel helyett a fantázia szárnyalá­sa tette igazi élménnyé. Ki­robbanó sikere volt az őszin­te átélésből fakadó tolmá­csolásnak; Bodó Árpád több ráadással köszönte meg a hallgatóság tapsalt. Mozart c-moll Fantáziája klasszikus fegyelmével, a melegen vibráló dallamok finom rajzával tűnt kl. Beethoven nagy Esz-dúr szonátája tételeinek prog­ramszerű tartalmát a vir­toúz eszközök széles skálá­ján közvetítette. Külön emeljük ki Debussy oly rit­kán hallható Terc-etüdjét, amelyben Bodó Árpád — a ragyogó technikai anyag mögött — a költői hangula­tot is megcsillantotta. Szatmári Géza >1 színház új művészei A hétfő délelőtti évadnyitó társulati ülést „keddbe nyú­ló", jól sikerült ismerkedési est követte az újságíró klub­ban. Az alábbiakban olva­sóinkat is meghívjuk. így utólag, erre az ismerkedés­re, a részt vevők közül be­mutatjuk a Szegedi Nemzeti Színház új művészeit. A budapesti Thália Szín­házból szerződött Nagy At­tila, akit ottani szerepeiből, filmjeiből, sőt a szabadtéri játékokról is jól ismer a szegedi közönség. Miskolc, Veszprém után azon kevés fővároslak erényeivel jött a Tisza-parti városba, akik nem idegenkednek a vidéki feladatoktól, akik ott is tud­nak, akarnak jó színházat játszani. Lelkes Dalma győ­ri. pécsi, veszprémi éveket követően utóbb a budapesti Nemzeti Színházban, a Bar­tók Színpadon játszott, va­lamint az Irodalmi Színpa­don. melynek Vietrock mű­sorában tegnap a képernyőn is találkoztunk vele. Bejár­ta Thália vidéki otthonait Bicskey Károly is, aki most visszatért Szegedre. A világ­irodalom nagy drámái mel­lett volt már operettbonvi­ván, sőt vállalt operaszere­pet is. Békésen megférnek a klasszikus és modern hős­nők Fogarassy Mária reper­toárján. Racinetól Sardouig, Tolsztojtól T. Williamsig — a művésznő szintén a vidéki városok színpadain aratta emlékezetes sikereit. Békéscsaba, Szolnok. Pécs után érkezett új állomáshe­lyére a filmszerepeiből is­mert Iványi József. A gyu­lai várjátékok állandó köz­reműködője volt. reméljük, az lesz a szegedi szabadtéri színpadnak ts. Miként annak számít Medveczky Ilona a Cigánybáró és az Aida szó­lótáncai után. Hosszabb kül­földi tartózkodásból hazatér­ve, filmszerepnek és a sze­gedi szerződésnek tett ele­get, Hamarosan bemutatko­zik a színházban Aszlányi— Gyulai Hét pofon című mu­sicaljéban. A szerelmes biciklisták filmkockáiról még emlékez­keznek a szegedi Végvári Tamásra és Dőry Virágra, most alkalmuk lesz az élő szó közelségéről is találkoz­ni velük. Sokáig békéscsa­bai színésznek számított Stefanik Irén. pályája fonto­sabb szerepeit — legutóbb a Hedda Gabiért — itt kapta. A szak­szövetkezetek Beszélgetés a zsombói tanácsházán Csak két szomszédos köz­ség tud azon nemzedékeken át vitatkozni, hogy valami­ben melyik volt az első. Zsombó úgy van az ősziba­rackkal, mint Tápé az olaj­jal. Hiába Tápén mutatta meg magát először elemi erővel a felszínre tolakod­va a föld kincse, mégis al­győi olajmezőről vagy sze­gedi szénhidrogénmedencé­ről beszélünk. A zsombóiak szerint az „szatymazi" őszi­barack bölcsője nálunk rin­gott. meg is határozza egé­szen pontosan Faragó Ist­ván tanácselnök, hogy ho! A Petőfi Iskola 1927-ben épült Itt tanított Sági Ist­ván, ő telepitett először két holdat. A vasútnak és Ka­menszki Béla bácsinak kö­szönhető, hogy szatymazi barack lett belőle. Ha nem ismernénk a falut és határát csupán két szak­szövetkezetének nevét Idéz­nénk, bizonyítéknak az is elég lenne, hogy elsősorban gyümölcstermő terület lett Zsombó. Gyümölcsöskert az egyik, Virágzó Gyümölcsös a másik szakszövetkezet ne­ve. Az említett Faragó Ist­ván tanácselnökkel, Vass Zoltánnal, a Gyümölcsöskert elnökével — egyúttal vb­elnökhelyettes is —, és Kál­mán Ferenc iskolaigazgató­val egy asztalnál ülve sze­retnénk egy kicsit a jövőbe látni, de mintha kitörne lép­ten-nyomon a ceruza hegye, amikor a falu jövőbeni kör­vonalait rajzolgatjuk. Elkészült ennek a község­nek is a távlati fejlesztési terve, remélhetőleg meg is valósul majd. Napról napra jelentkeznek az új község kialakulásának gondjai, ha azt szeretnénk, hogy új köz­ségeink korszerű, száza­dunkba illő községek le­gyenek. De nem azt emel­jük most ki — bár nagy gond, de ezt előbb-utóbb úgy is meg kell oldani, hogy az új művelődési ház és az új iskola az építési költségek időközbeni megemelkedése miatt elvitte az egészségház saját erőből történő felépí­tésének a lehetőségét, ha­sonlóan sürgeti a megoldást az ivóvózellátás is, — hanem azon meditálunk, verseny­képesek tudnak-e maradni a lényegében kisparaszti mód­szerekkel termelő szakszö­vetkezetek? Nem általában feszegetjük ezt a kérdést, hanem szigorúan Zsombóra értelmezve. Mondhatja kívülálló is, a zsombói is, hogy ne kezd­jük most azért sajnálni azokat a , .szegény" embere­ket, akik becsorgatnak száz­ezer forintot évenként a pénztárcájukba, ha egyen­ként, akkor is, hiszen van­nak még valódi szegényeink is. A mai látleletre még valóban korai lenne vész­harangot kongatni. Kellő ob­jektivitással azonban meg kell látnunk néhány olyan felhőt, amely növekszik és sűrűsödik is. A nagyüzemi táblák az idén már ontják a gyümöl­csöt. Mégsem a hatalmas szőlő- és gyümölcstáblák fe­leselgetnek itt elsősorban a kisparcellákkal, inkább a velejáró gépesítés mutat szamárfület a kézi munká­nak. Vass Zoltán szavaival él­ve a szakszövetkezetek tag­jainál a hátipermetező és a horolókapa jelenti legtöbb esetben a gépesítés csúcsát. Emberfeletti erővel csalo­gatják elő a homokból a forintokat az itteni embe­rek. Egy kánikulai dömping­érés azt jelenti, hogy al­szanak is, meg nem is. Ed­dig megérte, mert ha a Ti­szán túlra vitték a gyümöl­csöt, ott még a férges al­ma is elfogyott. Ma válogat­nak mindenütt, és keveseb­bet fizetnek! A körte és al­ma nagy része eladhatatlan volt az idén az apróbb ba­rackkal együtt. Ezt a kis­üzem nem bírhatja sokáig. Ennél is nagyobb az öre­gedés — állapítjuk meg kö­zösen. Még most nem lehet­ne eldönteni, hogy azért mennek-e el a fiatalok in­nen, mert ők már nem lát­nak jövőt ebben a gazdálko­dási formában, vagy azért, mert ezt a megfeszített ro­Eotmunkát nem hajlandók vállalni. Tény azonban, hogy egyre több családból maradnak csupán az öregek a házban és a hozzá tarto­zó földön. A szakszövetkezetekben nincs nyugdíj, nincs SZTK. — Mi tehát a megoldás? — kérdezem Vass Zoltántól. Hallottam már elsőkézből is véleményeket, amelyek egy­re Inkább a tsz felé sodród­nak. — Lehet, hogy ez az egyetlen megoldás, de a tagok többsége még nem látja ennek szükségességét. Amíg erővel bírják, türel­mük is van hozzá. Lehet még reneszánsza a mezőgazdasági muffkának. Kell is, hogy legyen. A fel­lendülés jelei mutatkoznak is már itt-ott. De, hogy ez a reneszánsz éppen a kon­kurrencia-harc kiélesedését jelenti a néhány holdas gazdaságok rovására — az mostani logikánk szerint biztos. És addig is itt van a nyugdíjnélküli öregség, és a betegbiztosítás hiányóban az a körülmény, amit szere­tünk ugyan réginek monda­ni, de itt ma is érvényes valóság. Magam is ismerek Zsombón embereket, akik nem gyógykezeltetik ma­gukat, pedig régóta idősze­rű lenne már. Mintha mú­zeumai lennének a betegsé­geknek. Nem akarunk kikiabálni innen a tanácsházáról, hogy térjenek meg, emberek, csupán az igazmondás kö­telez bennünket. Vigasztaló tudni, hogy a szakszövetke­zeteknek saját erőből össze­hozott, egyre erősödő közös gazdasága is van már. Horváth Dezső A szubrettfeladatoktól sem idegenkedő művésznő most Szegeden várja az újabb erőpróbákat. A Fővárosi Operettszínházból Eger, Miskolc és az NDK opera­színpadain át vezetett Le­hoczky Éva útja. Donizetti Lammermoori Lucia című dalművében mutatkozik be. Majd két évtizedet töltött egyhuzamban Bángyörgyi Károly a debreceni színház­nál, s nagyon reméli, a hoz­zá közelálló, izgalmas, mai problematikájú darabokban nálunk is sikert arat. 1945­ben a Bárdos Artúr Belvá­rosi Színház ajánlotta az el­ső szerződést Máriáss Jó­zsefnek — a legutóbbit 1969-ben a Szegedi Nemzeti Színház — ahová Szolnok­ról érkezik. Munkásszínját­szók között tűnt fel Varga Irén, onnan került Miskolc­ra. A karakteralakításairól nevezetes színésznő két évti­zedes múlttal várja az új évadot. Hamarosan új ma­gvar filmen találkozunk Balogh Emesével, bár köny­nyen lehet, hogy — Miskolc, Eger. Győr után — a szegc­di színház közönségének ad­dig még személyesen is lesz erre alkalma. Győry Fran­ciska férjével. Végvári Ta­mással Veszprémben játszott a Lóvátett város, valamint az Achiles és a lányok cí­mű darabokban. Szegeden új feladatok várják, miként Lőrinczy Évát is. aki Deb­recen, Miskolc, Békéscsaba, Eger után költözik ide. Mö­götte többek között Molnár Ferenc Olympiája. Williams: A vágy villamosának Stel­lája. A szentivánéji álom Herminája — előtte az is­meretlen szegedi színpad, közönség, amivel hamarosan megbarátkozhat. A vidéki társulatok mellett a Déryné Színházzal is járta az orszá­got Jablonkay Mária. aki Miskolcról szerződött. s egyik kedvenc szerepe a Kakuk Marci Csűri Linká­ja. A színész-rendező Bagó László Kaposvárott három év alatt kilenc darabot ren­dezett, főként zenés vígjáté­kokat. operetteket: Pécsről szerződött. Vág Mari Győr és Pécs mellett megjárta a fővárosi Vígszínházat ls, új állomáshelyén a Csongor és Tünde Ledérje, Az arany­ember Tímeája után mai hazai darabok is várják. Családi tradíció folytatására vállalkozik a miskolci szüle­tésű Tornyai Magda, édes­anyja, Lontay Margit öröké­be szeretne lépni. Tavaly kapott főiskolai diplomáját eddig Debrecenben gyarapí­totta szerepekkel. A balett­kar új szólistái: a Békéscsa­báról szerződött Cser Éva és a fővárosi körútról haza­jött Korzsényi Tibor. Minikórház a munkás­szálláson A Nagy-alföldi Kőolaj- és Fölgáztermelő Vállalat al­győi munkásszállásán mint­egy 1 millió forintos költség-­gel „minikórházat" állítottak fe! Az itt lakó 1509 mun­kás egészségére egy orvos, és több ápolónő ügyel a jól berendezett rendelőben éj­jel-nappal szolgálatot tarta­nak. Mivel a szálláson több, az ország távoli részében la­kó munkás él — az orvosi rendelő mellé 36 fő elhelye­zésére alkalmas 12 szobás, „kórháztermeket" építettek, ahol a könnyebb lefolyású betegségekből kigyógyítják az olajbányászokat. Az új orvosi rendelő gon­doskodik a munkások táp­pénzes állományba vételéről, s a szükséges szakrendelés­re vagy más gyógyintézetbe utalja a betegeket. Ki fizeti a vízdíjat? Ladányi Imre (Hattyas sor 9.) levélírónknak háza van, és sérelmezi, hogy a háztulajdonosnak kell fizet­nie a lakók által fogyasztott víz díját is. Kilb Béla (Faragó utca 20.) olvasónk meg azt kér­dezi, hogy kell-e vízdíjat fizetni magánházban a la­kóknak, akik közkifolyóról hordanak vizet. Mert rájuk kiabálják, hogy „potya" vi­zet isznak. Szeged m. j. városi taná­csának 5/1968. számú ren­delete a következőket írja elő: „A közműves vízellátásba be­kapcsolt ingat­lanon fogyasz­tott víz diját — ha a bériőneV nincs elkülónö nített \'ÍZr­fogyasztása — az ingat­lan tulajdonosa tartozik megfizetni". A továbbiak­ban: „A közkifolyón fo­gyasztott víz díját a kerüle­ti tanács a saját költségve­tésében irányozza elő. Eb­ben az esetben a fogyasztott víz mennyiségét vízmérő útján, vagy becsléssel kell megállapítani. Amennyiben a víz diját a kerületi ta­nács a saját költségvetésé­ben nem irányozta elő, a közműves vízellátásba be nem kapcsolt, beépített in­gatlan tulajdonosa tarto­zik a közkifolyó használata után megállapított díjat fi­zetni, ha in­gatlana a köz­kifolyóhoz ve­zető úton mért ' 50 méteres ávolságon be­lül fekszik és saját vízellá­tással nem rendelkezik". Csendhéborítás-e ? Gémes János (Északi körút 11.) családjának tag­jai munkából hazatérve be­kapcsolják a rádiót, a te­raszra szerelt hangszórón keresztül hallgatják, míg az udvaron tartózkodnak. A tőlük harmadik házban lakó szomszéd csendháborításért feljelentette őket. A rend­őrség megbízottja a hely­színen figyelmeztette levél­írónkat, hogy szereltesse le a hangszórót. Az 1968. október 1-én ha­tályba lépett 17/1968. szá­mú, szabálysértésekről In­tézkedő kormányrendelet előírja: „Aki lakott terüle­ten, vagy lakóházban indo­kolatlanul olyan zajt okoz; amely mások nyugalmát! sérti, 3000 forintig terjed­hető pénzbírsággal sújtha­tó". Másrészt éppen levél­írónk jegyzi meg, hogy a panaszttevő harmadik szom­széd éjszakai munkába jár,' tehát nyilván nappal pihen­nie kell. A kéményt fel kell építeni A Sándor utca 18. számú ház tulajdonosa lebontotta az udvari lakás kéményét. Ebben a lakásban él özv. Tóth Sándorné, s mivel nem tud fűteni, kérte a kerületi tanács vb építési osztályát, rendelje el a kémény hely­reállítását A háztulajdonos azonban erre nem hajlan­dó. Mit tegyen a lakó, tél küszöbén? A II. kerületi tanács épí­tési osztálya jogosnak ta­lálta levélírónk hozzájuk! bejelentett panaszát, ezért a háztulajdonost arra kötelez­te, hogy július 31-ig építtes-j se fel a lebontott kéménvt' A határidő be nem tartása' miatt 500 forint bírságot szabott ki a háztulajdonos-­ra, és a munka elvégzésért új határidőt állapított megi Eszerint a kéményt szep-f tember végéig fel kell épí-jv teni. Szeged szobrai Temesvári Pelbárt (1430-1504) (41.) Latin és magyar nyelven írta műveit a jeles pré­dikátor-író Temesvári Pelbárt. A szegedi panteonban lát­ható szobrát Ohmann Béla készítette. CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 4.

Next

/
Thumbnails
Contents