Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

Mit viszünk a lipcsei vásárra? Ijjas Emília, a Lipcsei Öszi Vásár magyar kiállítási részlegének igazgatója sajtóértekezleten bejelentette, hogy Magyarországot 14 külkereskedelmi vállalat képviseli a vásáron. A magyar kiállítás területe ma háromszor akkora, mint tavaly ősszel volt. A kiállításon a többi között járművek — közöttük az Ikarusautóbuszok egyik új, luxus változata —, textíliák, gyógyszerek, valamint élelmiszerek kerülnek bemutatásra. Az NDK és Magyarország között 1969-re megkötött megállapodás az elmúlt évi árucsere-forgalom 16 százalékos növelését irányozta elő. ten, orvosokkal Kopott, fekete üvegcégér jelzi a Párizsi körúton az éjszakai orvosi ügyletet. A rendelőben két orvos tart szolgálatot. Az egyik hívásokra jár ki a betegekhez. Nincs nagy forgalom a nyári hónapokban, mindössze 15—20 pácienst kell ellátni. Télen közel hetvenet. Halk kopogás az ajtón. Egy nő érkezik. — Doktor úr, a szívem szúr, s annyira dobog, hogy nem tudok aludni. A higanyoszlop magas vérnyomást mutat. Nyugtató injekció és orvosi tanács. Hiányos felszerelés A vizsgálat után kézmosás — hideg vízben. Van ugyan bojler a falon, de az évek óta csupán dísz, ivópohár viszont még dísznek sincs Verseny az erdőben A Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, az NDK és Magyarország erdészeti technikumainak negyedéves diákjai sorakoztak tegnap délelőtt az ásotthalmi szakmunkásképző iskola udvarán rögtönzött rajthelyen 6 kiló felszerelésükkel, hogy 8,5 kilométeres változatos, de mindvégig homokos terepen bizonyítsák, jó erdészek lesznek. Az első nemzetközi versenyen magas hegyvidéken mérték össze erejüket és tudásukat — mert az összetett verseny egyaránt számít fizikai erejükre, ügyességükre, és az erdészeti tudományokban való jártasságukra is —, tavaly dombos tóvidék volt a versenyek színhelye, most pedig a homoki erdő tette próbára képességüket. Célbadöntés. Kifeszített zsinór mellé kellett a versenyzőknek lefektetniük a hatalmas, nagylombú nyárfákat a rendelőben. Ezek csak apróságok, mert az orvosoknak fehér köpenyük sincs, és hengeres táskájuk is inkább tévészerelő szerszámtartójának tűnik. A kopott betonpadló pedig egy tiszta garázsaljazatra emlékeztet. — Jó estét kívánok. Délutános voltam, és a kezemre estem a műhelyben. Legyen szíves adni valami fájdalomcsillapítót — kéri a következő beteg. — Algophyrin-injekció, vizes borogatás éjszakára, reggel röntgen a klinikán —• intézkedik az ügyeletes. — Megint nehezen tudtam a parkírozóhelyre állni, állandóan elfoglaják — mondja a hívásról visszaérkezett gépkocsivezető. A „P"-betű alatt kiegészítő tábla jelzi, hogy az orvosi ügyelet kocsijainak fenntartott hely. Ez jó „fizető" hely volt mindaddig, amíg a ellentmondó piros betűs FIZETŐ táblát nem biggyesztették a fekete-fehér oszlopra. Az utóbbi tábla felszerelése előtt ugyan a tilosban parkoló kocsik tulajdonosai a rendőrnek „fizettek" — s nem a kocsiőrnek — természetesen bírságot. Kié a parkírozóhely? — Számtalanszor csak több száz méterre lehet megállni, s azt a néhány percet, amíg a kocsihoz érünk, súlyosabb esetben talán soha nem lehet behozni. Egyszerűen kitúrtak a részünkre készített és fenntartott autóparkírozóról. Sajnos mind ez ideig fontosabb a napi 30—40 forintos őrzési díj beszedése, mint a betegek gyors ellátása — magyarázza a sofőr. A telefonon ijedt női hang szól: — Legyenek szívesek kijöni a Kossuth Lajos sugárút... szám alá, a férjem nagyon rosszul van! Jelenlétük is nyugtat Szintén vérnyomásmérés, pulzusszámolás, injekció, s a beteg mindjárt jobban van. — Nem tudom, miért, de amióta itt van a doktor úr, úgy megnyugodtam — mondja a feleség. — Sokszor a jelenlétünk is elég a páciens gyógyulásához. Rókusra például szinte minden éjszaka ki kell menni egyik „betegünkhöz" — súgja csendben az orvos. Hajnal felé ritkábban berreg a telefon. Az orvosok szemén nyomot hagy az éjszakai virrasztás. Fáradtan fejezik be az ügyeletet. Acs S. Sándor Üj gyámügyi r&mi&iet Koronglövéshez választ fegyvert az egyik csehszlovák versenyző Közzétették a művelődésügyi miniszter rendeletét a gyámsági eljárásról. Az általános rendelkezések a gyámügyi igazgatás szervezetével, feladataival foglalkoznak. A gyámhatóság feladata a kiskorúak gondozásának, szocialista nevelésének és oktatásának, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének előmozdítása, törvényes képviseletének rendezése, személyi és vagyoni érdekeik védelme; továbbá a testi vagy értelmi fogyatékosságuk miatt cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes, illetőleg vagyoni ügyeik ellátásában akadályozott nagykorú személyek törvényes képviseletéről való gondoskodás, személyi és vagyoni érdekeik védelme. A rendelet részletesen foglalkozik a kiskorúak úgynevezett láthatásával. Megállapítja: a láthatást úgy kell szabályozni, hogy annak gyakorlása a kiskorú érzelmi fejlődését, egészségét ne veszélyeztesse, értelmi és erkölcsi fejlődését, tanulmányi előmenetelét ne akadályozza. A láthatás lehet rendszeres és időszakos. A rendszeres láthatás időtartama havonként 36 óránál — rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben 48 óránál — több nem lehet; a rendkívüli láthatás időtartama évenként az egy hónapot nem haladhatja meg. Három éven aluli gyermeket általában csak a gondozás helyén lehet rendszeresen meglátogatni. A gyámhatóság a láthatási jog gyakorlásának módját és mértékét indokolt esetben korlátozhatja, sőt el is vonhatja. A tartási ügyekkel kapcsolatos részben a rendelet megállapítja: ha a szülők együttélése esetén az apa a gyermekeiről már legalább két hónapja nem gondoskodik, illetőleg a családi pótlékot nem rendeltetésének megfelelően használja fel. akkor a rendelet a gyermek érdekében különböző védőés óvóintézkedéseket helyez kilátásba. A gyámhatóság például védő- és óvóintézkedés keretében kezdeményezheti a szülői felügyelet megszüntetését, a tartásdíjkövetelés érvényesítését, a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását, a gondviselőnek társadalmi bíróság előtti vagy büntetőjogi felelősségre vonását stb. Részletesen szabályozza a rendelet az állami gondozási ügyeket. A gondozási díj összegének megállapításánál a fizetésre kötelezett személy szociális körülményeit is figyelembe veszik. Méltányos esetben az átlagjövedelem 20 százalékánál kisebb, kivételes esetben viszont az egyhavi jövedelem egyötödénél magasabb öszszegben is megállapítható a gondozási díj. Figyelemre méltó a kiskorúak házasságkötésével kapcsolatos szabályozás. A rendelet szerint a házasság megkötésére csak a gyámhatóság engedélyező határozatának jogerőre emelkedése után kerülhet sor. A kiskorú házasságkötése engedélyezésének feltételei között szerepel, hogy a kiskorú rendelkezzék a házassághoz megkívánt testi és szellemi fejlettséggel, s a gyámhatóság rendelkezésére álló adatok tanúsága szerint a házasság a kiskorú érdekeit szolgálja. A rendelet ez év október 1-én lép hatályba. (MTI) Gyári belépőt a reformnak! Valaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, 8 aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: „Csak erről ne!" Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz" — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló felkészültséget. Majd mindegyik beszálgető partnerem azzal kezdte: „Kényes téma ez..." Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben többnyire kevés a változás, s ezek sem mindig egyértelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centralizált bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgyis hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlásokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységeknek az információ „központosítása" miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kúszáltsága közepette és viszonylag hamar kiszűrhető két tipikusnak tekinthető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is, a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a vidéki gyáregységben, mint ők — Budapesten... Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szabályozók alkalmazása lehetőségének megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére. A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében, a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gazdasági környezethez igazodó döntési szintek világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének erőteljes csökkentésére, a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgazdálkodási kérdésekben, a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a teljes műszaki-gazdasági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az ésszerű, a gyáregységek közötti differenciálás módszerét. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris — elkéstek. M. O. Tisztújítás a KISZ-ben A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség több mint huszonötezer alapszervezetében szeptember 15-től november 15-ig újjáválasztják az ifjúsági szövetség több mint 100 ezer tisztségviselőjét. Mint a KISZ Központi Bizottságánál tájékoztatták az MTI munkatársát, a legtöbb alapszervezetben már megalakították a három-, öttagú jelölő bizottságot, amely „közvéleménykutatást" végez, megkérdezi a KISZ-eseket: kiket látnának szívesen a különböző tisztségekben ? A többség akaratának megfelelően választják azután ki azokat az ifjű kommunistákat, akiknek megbízatásáról majd a taggyűlési plénumok döntenek. A vezetőségválasztó taggyűléseken több mint 780 ezer KISZ-tag adja le voksát, s dönt titkos szavazással arról, kit tart vezetésre alkalmasnak, kit támogat majd munkájával újabb két esztendőn át. Honfoglaláskori sírok A Tiszai Vegyikombinát műszerészüzemének alapozásánál honfoglalási sírok kerültek felszínre. Az egyik sír végében a halott mellé temetett ló koponyája és lábszárcsontjai feküdtek. A lelet az ősmagyarok azon temetkezési szokását bizonyítja, hogy az áldozati ló húsát megették, míg bőrét — benne a koponyával és lábszárcsontokkal — a halott mellé temették. CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 4. 6 'DÉLMAGYARORSZÁG