Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

A „Virágnak virága" Szegeden Szeptember 29-én, hétfőn este 7 órai kezdettel a Bar tók Béla Művelődési Köz­pontban bemutatják a Buda­pesten már nagy sikert ara­tott „Virágnak virága" cí­mű műsort. Az elsőként az Egyetemi Színpadon közön­ség elé vitt összeállítás — amelyet Moldovin Domokos szerkesztett — az Ómagyar Mária-siralomtól a XVIII. századi virágénekekig öleli fel a régi magyar irodalom és zene legszebb darabjait, amelyeket Jancsó Adrienne, Csengeri Adrienne fh., Kecskés András, Sallai Im­re Máté és Darvas András ad elő. A Moldovén Domo­kos rendezte műsor előtt Falvy Zoltán kandidátus, zenetörténész mond beveze­tő előadást. Felszabadulási pályázat Első szovjet barátaim Beküldte: Babinszkl László, Szeged, Török utca 7. Szép napsütéses ősz volt, az emberek mégis Inkább behúzódtak lakásaikba. Hi­szen 1944. október első nap­jaiban nagy volt a bizony­talanság és az Idegesség. A tüzérségi lövegek robbanásá­nak hangjai egyre erősebben közeledtek. Ilyenkor édes­anyámmal és testvéreimmel az asztal alá húzódtunk, ne­hogy valami baj érjen ben­nünket. De mikor a robba­nások elmúltak, kimerész­kedtünk az utcára is. A vá­rosban nagy volt a sietség, a kapkodás, sokan mene­kültek. A németek végelát­hatatlan gépkocsioszlopokon vonultak vissza, s az egyik megrakott autón méltóságos pózban ült batyuján egy méltóság és sajnálkozva, de inkább megvetéssel nézte az ittmaradottakat. S ilyenek sokan voltunk: itt marad­tunk, élelem nélkül, a nagy bizonytalanságban. Elsötétítés után a rádióhoz bújtunk, és híreket vadász­tunk. Aztán a város elcsön­desedett, s már csak szór­ványosan lehetett látni egy­két menekülő társaságot. A szemben lakó cukrász is mindennap útnak indult nagy sírás-rívás közepette, nem történt, mert a szovjet katonák pillanatok alatt fedezékbe vonultak, a ledo­bott bombák pedig nem rob­bantak fel. Így jutottunk ki végül egészen a körtöltésig, ahol az előrevonuló gyalogo­sok tüzérségi és aknavető állásokat építettek ki Szeged védelmére. A heyreállt Elveszett munkakönyv N. B.-né elvesztette munkakönyvét. Most ismét szeretne dolgozni, de munkakönyv nélkül nem alkalmazzák. Azt kér­dezi: hogyan szerezhet másik munkakönyvet, de úgy, hogy a régi munkaviszonyai is be legyenek jegyezve az új könyvbe? A munkakönyv kiállítá­sáról és kezeléséről szóló rendelkezések szerint má­sodlatot az állandó lakhely vagy bejelentett tartózkodási hely szerint Illetékes köz­ségi, városi tanács szakigaz­gatási szervénél — Buda­pesten pedig a fővárosi ta­nács vb munkakönyv ki­állító kirendeltségénél — le­het kiváltani. Ha valakinek munka­közigazgatás hamarosan munkára szólí­totta Szeged lakosságát. Lóg- könyv másodlatra tak a villamosvezetékek, sok szemét és törmelék hal­mozódott fel az utcákon. Így mindenki megtalálta helyét Tabi László: idők I»APTAM EGY DOLLÁRT Rettenetes katasztrófa ért tegnap. Kaptam egy dollárt Hogyan kaptam, miért kap­tam, nem tartozik ide. Tény, hogy kaptam egy dollárt Este nyolc óra tájban kap­tam, Budán, a Bunyákovits­téren, Kucserától kaptam, régi adósomtól. Miért kap­tam, hogyan kaptam, nem fontos, lényegtelen, ne tes­sék macerálni emiatt enge­met Nagyon Ideges vagyok, nincs kedvem magyarázkod­ni, a rendőrség minden pil­lanatban rajtamüthet Kap­tam egy dollárt ez a tény, hogyan kaptam, miért kap­tam, nem lényeges. Az a gazember a kezembe nyomta a dollárt s már ott Is hagyott Villámgyorsan zsebrevágtam s olyan arccal néztem körül, mint aki pen­gőt kapott Közönyös arcot vágtam, s szorosan a falhoz lupulva, hosszan elnyúlt test­tel hazasiettem. Mielőtt a lakásomba felmentem volna, leszóltam a házmesterhez, nem k«-resett-e a rendőrség. Nem. Ezekután felsiettem 8 III. emeletre, a melléklép­csőn lementem az I. emelet­re, hogyha netán valaki a nyomomban van, lerázzam magamról. Egy alkalmas pillanatban kinyitottam a lakásom ajtaját és beléptem. Nem gyújtottam villanyt, hogy a kiszűrődő fény gya­nút ne kelthessen. Gyorsan pálcikát sodortam a dollárból, rézágyam tám­lájáról lecsavartam az egyik gömböt és a csőbe beledug­tam n dollárt Aztán vissza­csavartam a gömböt. Közben hangosan fütyörésztem, hogy a szomszédok azt higgyék, fütyörészek. Túlizgatott voltam ahhoa. hogy vacsorázzam. Egy ki­csit mindenesetre csörömpöl­tem a tányérokkal, hogy a •szomszédok azt higyjék: va­csorázom. Aztán közönyös arcot vágva lefeküdtem. Revolveremet kikészítettem az éjjeliszekrényre, hogy tel­jesíthessem kötelességemet, ha bekerítenek. Alig feküdtem le. rájöt­tem, hogy a dollárt rossz helyre dugtam. Ha a detek­tívek rajtamütnek. azonnal megtalálják. A rézágy csö­vébe dugni valamit nagyonis kézenfekvő dolog. Ha jól emlékszem, olvastam is va­lahol. hogy Európa egyes vidékein mindent a rézágy csövébe dugnak. Gyorsan kiszedtem a dollárt, galacsinná gyúrtam uzzal, hogy a vízcsapba du­gom. De mi történik, ha az egyik detektív megszomja­zik?. Nem jó. Kisimítottam a dollárt » elhatároztam, hogy » Globus-világlexikon Kucorgomba-Müglitánia kö­tetéin- teszem a 986-ik oldal­ra tg)' cselekedtem, aztan újra lefeküdtem aludni. Hát mit álnyxlom? Azt álmodom, hogy két detektív házkutatást tart ná­lam. Nem találnak semmit Már éppen gratulálni akar­nak, hogy milyen tisztessé­ges ember vagyok, amikor hirtelen azt kérdi az egyik a másiktól: — Mondd pajtás, tudod te mi az a laspolyamoly? — Bíz én nem tudom — így a másik. — De itt van a lexikon, nézd meg a Kucor­gomba-Mülitánia kötetet, ab­ba benne van. Sikoltva szökkentem talp­ra. Kivettem a dollárt a kö­tetből. s kezemben tartva a nyitott ablak mellé álltam azzal az elhatározással, hogy amint az első riadóautó fel­tűnik az utca végében, ki­dobom az ablakon. (Nem az autót, a dollárt.) így álltam az ablak mel­lett reggelig, étlen, szom­jan. Akkor letámolyogtam a kávéházba reggelizni, hogy a szomszédok azt higyjék, nem vagyok otthon. Hát a kávéházban nem mellém ül az a pi«--"k, aljas Kucsera? Hogy már van pengője, viss-.váltja a dollárt. Megmondtam neki, hogy már eladtam. Majd hülye leszek eladni, amikor egyre feljebb megy. (Folytatjuk.) de egyik nap sem jutott to- újjáépítésben. Munkánkért ~ -<—*< hamarosan fizetést ls kap­tunk, amiért ugyan akkor még a legszükségesebb élel­met tudtuk csak megvásá­rolni. Szeged felszabadulása után néhány nappal a rókusi vas­útállomás parancsnokságára kerültem, itt segédkeztem a szovjet katonáknak, ök na­gyon megszerettek és min­dennel elláttak, úgyannyira, hogy a családomnak is ren­desen jutott mindenből. Egy alkalommal a kapitánnyal éppen a sínek között vol­tunk, amikor a német stu­kák ismét mélyrepülésben támadtak. Nagyon megijed­tem és el akartam futni, de a kapitány megragadta a galléromat és megnyugta­tóan magyarázta: „Ne félni, ne félni, nyémecki szicsasz kaput" —, s valóban a stu­kát valóban hamarosan le­lőtték. Egyszer különleges fel­adatot kaptam: a kapitány megkért, hogy az egyik la­kószobát rendezzem be és szépen díszítsem fel, mert nagy ünnep lesz. Lampiono­kat és színes papírokat sze­reztem be, így a szoba na­gyon takaros lett. Az ün­nepségen én is részt vehet­tem, s mivel jól tudtam ját­szani szájharmonikán, még műsorba is iktattak: én ját­szottam el az ünnepség ele­jén az Internacionálét, majd később az ünnepség során több ismert szovjet dalt. Szerény kis ünnepség volt, de nagyon szép és nagyon bensőséges. Ekkor hallottam először a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, amelynek évfordulóját ünne­pelték. A front tovább ment, el kellett búcsúzni, oly gyor­san, hogy első szovjet ba­rátaimnak még csak a nevét sem tudtam megjegyezni.­Megváltozott emberi éle­tünk. a felszabadulás emlé­ke azonban mindig emlékez­tetni fog rájuk. vább a saroknál. Elindult, újra meg újra, s fél óra múlva mindig visszatért nagy batyujával. Az egyik napon két hatal­mas robbanás rázta meg a várost. Sejtettük, hogy a hi­dakat robbantották fel, mert már előzőleg híre ment, hogy aláaknázták őket. Et­től kezdve az utóvédnek hátrahagyott magyar kato­nai egység tagjai is pánik­szerűen menekültek. Sokan igyekeztek megszökni, a há­zakba bekérezkedve civil­ruhát szerezni. Volt, akinek sikerült, volt akinek nem, mert egy pisztollyal hadoná­szó őrmester visszaparan­csolta őket a sorba. Ettől kezdve kísértetiesen mély csend nehezedett a városra. De október 11-én hajnalban nehéz dübörgésre ébredtünk. Kikémleltünk a Kossuth Lajos sugárútra és láttuk, hogy eddig nem is­mert hatalmas páncélosok vonulnak a Rókusi pályaud­var felé. Később ki is me­részkedtünk és figyeltük a páncélosok vonulását. A páncéltoronyból barátságo­san integettek a szovjet ka­tonák — a túloldalon pedig egy hlrdetőoszlopon még ott volt a hírhedt plakát, amely a Kárpátokon átkú­szó, véreskezű, ijesztő áb­rázatú bolsevista katonát ábrázolt, a fasiszták fantá­ziája szerint. A páncélosok után a gyalog­ság áradata következett. Élü­kön lóháton haladt egy kozák­sapkás kapitány, aki azon­nal fölfedezte a plakátot. Mérgesen rámutatott, s va­lami csúnyát mondhatott amit mi nem értettünk. Az­tán letépte a plakátot, majd elvágtatott. Mi, gyerekek va­lamennyien csatlakoztunk az állomás felé haladó gyalogo­sokhoz, s mindaddig kísértük őket, amíg géppuskázó né­met repülőgépek el nem riasztottak bennünket. Em­lékezetem szerint sebesülés van szüksége, ak­kor a „Munka­könyvmásod lati kérdőívet" kell ki­állítani. Ezen kér­dőíven fel kell tüntetni a személyi ^adatokat, a sze­mélyi igazolvány számát, a szakképzettséget. A beírt adatokat természetesen ok­mányszerűen kell igazolni. Az elveszett munkakönyvbe bejegyzett adatok pótlását korábbi vállalatánál kell igazoltatni. Ha a korábbi vállalatok a munkaviszonyai­ra vonatkozóan nem tudnak igazolást kiadni, akkor ezt a társadalombiztosítási igaz­gatóságtól, vagy annak ki­rendeltségétől kell kérni. Ahhoz, hogy megkapja a kért munkaviszonyokról, a társadalombiztosításhoz tör­tént bejelentések igazolását, 10 forintos illetékbélyeget kell az igazolást kérő forma­nyomtatványra ra­gasztani. A munkakönyv másodlatáért első esetben 50 forin­tot. minden to­vábbi esetben 100 forintot kell le­róni ugyancsak Illetékbélyegben. Olvasónknak azt tanácsol­juk, hogy először szerezze be az elveszett munkaköny­vébe bejegyzett munkaviszo­nyaira vonatkozó igazoláso­kat, azt követően pedig a városi tanács szakigazgatási szervétől kérje a munka­könyvmásodlat kiállítását. Dr. V. M. Férőhely Hely az, vagy még ahová fér, fért veznek, építenek vagy ad­férne valami, nak át. Abból természete­Ugyanezt jelenti a rengeteg sen. hogy ez a szó kísér el tervben, jelentésben, hír- bennünekt életünk kezdeté, adásban szereplő férőhely tői késő öregségünkig, ne is. következtessük, hogy ezek Bármennyire örülök, hogy a nagyon hasznos intézmé­tető aláhozták a több száz nyek valamiben is hason­hízómarhét befogadó istál- lítanak például a sertésfiaz­lót, disznóólat vagy juhho- tatókhoz. Többnyire szépek, dályt, a férőhely akkor sem néha jók, gusztusosak, em­tetszik, annyira sem, mint berhez méltók. Csak a nyel­a nyílászáró szerkezet. De vünk lenne szegény annak üsse kő, elfogadom. A „de- a kifejezésére, hogy valaho­mokratizmusnak" az a rosz- vá hány ember fér be cipő­szul értelmezett válfaja kanál nélkül? azonban egyenesen elszo- Hagyjuk meg négylábú morít, hogy hovatovább háziállatainknak a férőhe­egyenrangúsitanak bennün- lyet, ha jobbat nem adha­ket a baromállatokkal. Mert tunk nekik, friss alomszal­ha jól odafigyelünk a ter- mával, de a magunk embe­vekre, jelentésekre és hír- rl hajlékába faragjunk kö-. adásokra, azt találjuk ben zös erővel valami embernek való kifejezést ls! Olyat, nük, hogy ennyi meg ennyi férőhelyes bölcsődét, óvodát, iskolát, művelődési házat, akár négyszáz szemé­mozit, színházat, várótér- lyes- * met, öregek otthonát ter- H. D. SZAMOS RUDOLF: A maj-fia 3. A CSÖRÖK NEDVESÍTÉSE Az olasz haladó értelmiség egyre gyakrabban veti tel Szicília tragikus helyzetét. Érdekes pél­dákat említenek beszélgetés közben, ha Szicíli­áról esik szó: ugyanis a szicíliai nyelvben az igéknek nincs jövő idejű alakjuk, tehát azt, hogy lesz, hogy fog. hogy valami majd bekö­vetkezik — ezt a szicíliai nyelv nem ismeri. Így született az Unita nagy cikksorozata is: „Szi­get — jövő nélkül". A természeti csapások, a földrengések és ár­vizek — hiszen nem olyan rég újból néhány vá­ros összedőlt Szicíliában — az Etna pusztító kitörései, a szegénység és nyomorúság, a feudá­lis elnyomás, a kilátástalanság, fatalistává tette a sziget lakóinak többségét. Szicília szegény né­pe. a parasztság 1893-ban kísérelte meg utoljá­ra, hogy megszabaduljon földesuraitól, bérlői­től és minden más kizsákmányolótól. Ezt a mozgalmat azonbnn az északolasz burzsoázia támogatásával a délolasz földesurak kegyetlenül vérbe fojtották. A paraszt kiszolgáltatott hely­zetét tükrözi ez a szicíliai közmondás is: „a csőröket nedvesíteni kell". Ez azt jelenti, hogy a kevés csapadékot kapó szigeten minden csepp víz aranyat ér. A kutak és források azonban a mafia donjainak kezében vannak, és azokat a gyümölcstermelő parasztokat, akik nem haj­landók sápot fizetni nekik, egyszerűen kizárják H víz használatából, ami itt egyenlő az éhhalál­tól A mafia. mint gazdasági érdekvédelmi szer­vezet polipkent ereszti csápjait a társadalom minden rétegébe. Megveszteget és fenyeget, aki szembeszáll vele. azt egyszerűen lepuffantja. így a közélet számos vezető tisztviselője ls tagja a mafiának. Tekintélyes és tiszteletreméltó polgá­rok. ügyvédek, orvosok, polgármesterek — csak a mafia segítségével létezhetnek és gazdagod­hatnak. Ezek után sokszor, legjobb érzésük el­lenére hallgatólagos cinkostársaivá lesznek a lakosság kegyetlen kizsákmányolásának. Egy­egy helyi mafiafőnök „áldása" szükséges a há­zassághoz is. A mafia titkos szálai városról vá­rosra a törvényhozásig hálózzák be a sziget társadalmát. Még ma is saját adót szednek és módszereik miben sem különböznek a középko­ri gabelottikétól. A „Tiszteletreméltó Társaság" ügynökein keresztül a kereskedelmi életet is a markában tartja és ha valaki bojkottálni meré­szelné a mafia boltjait, először csak szőlőtőké­it tördelik ki. majd később, ha ez se használt, kiszúrják birkái és kecskéi szemét. Eme figyel­meztetések után a szerencsétlen mi mást tehet: fizet. A parasztok, akik kicsiny, sziklás parcel­láikon hihetetlen erőfeszítéssel szakadásig dol­goznak. nagyon jól tudják, hogy minden állami adónál fontosabb a helyi mafia „donnák" víz­adójukat megfizetni, -piert ha csak egy napot is késnek, az éltető nedvességei már nem kap­hatják meg. A halászok, ha nem fizetnek, el­süllyesztett hajójukat, összetépett hálóikat ta­lálhatják csak meg egy reggelen. Terror és fenye­getés. középkori banditizmus, ezért kell „a cső­röket újra meg újra megnedvesíteni '. A szicíliai mafláról néhány évvel ezelőtt kö­zelebbi részleteket tudhatott meg a nyilvános­ság: a milánói hetilap, a LOra 1962. január 22­én először tárta a világ elé a maf­fia banditizmusának évszázadok mélységé­be visszanyúló gyökereit. az ameri­rikai gengszlerkonszemekkel tartott kap­csolatait és napjaink Szicíliájában megőrzött kö­zépkori uralmi módszereit. A szenzációs ci«ck szerzője egy orvos volt. aki „Ahogyan én ma­fla-őrt os lettem" címmel számolt be megdöb­bentő élményéiről. A szerkesztőség mar koráb­ban közölt a maflát leleplező írásokat, s mint­hogy a mafia követelésére sem volt hajlandó azokat visszavonni, a mafia a szerkesztőségi épület ellen sorozatos bombarobbantásokkal próbálta megtorolni a lap Indiszkrécióit. A szerkesztőség egy része a levegőbe repült, a nyomda és a rotációsgép súlyosan megsérült Ennek ellenére a hetilap mégis megjelent és a maffiáról szóló leleplező cikksorozatát a többi lap is átvette. A mafia követelte az orvos szemé­lyének leleplezését, mert az Omerta (a szicíliai hallgatás) parancsának megszegése miatt bosz­szút akart állni rajta. Az orvos dr. Melchiore Allegra azonban már a cikk megjelenése előtt jó ideje saját ágyában „békés halállal" elhunyt. Allegrát ugyanis 1937-ben gyilkossághoz nyúj­tott segítség vádjával letartóztatták. Az előze­tes letartóztatásban Allegra vallomást tett. El­mesélte a rendőrségnek, hogyan vették fel a szicíliai „Tiszteletre méltó Társaságba" és mindazt, amit a szervezetről tudott. Tekintélyes tagként a mafia uraival szoros kapcsolatot tar­tott és a dolgok mélyébe is beleláthatott. A beszédes kedvű Allegra valószínűleg annak ide­jén csak szerencsés körülményeknek köszönhet­te, hogy életben maradt. A részletek, amelyekről a rendőrséget tájékoztatta, az archívumba ke­rültek, mivel a Mussolini-féle hatóságoknak 1937-ben már nem volt érdeke, hogy a doku­mentumok a nyilvánosság elé kerüljenek. A L'Ora szerkesztői, a szerencsének köszönhetik, hogy ezek az iratok az archívumból végül is a kezükbe jutottak. A mafia hosszú karjai ugyan­is a rendőrség és az államügyészség legfőbb he­lyeire is elér. Így a rendőrség birtokába jutott, a mafiát kompromittáló legtöbb anyag eltűnt, mert a mafia emberei ezeket hamisítványok­kal cserélték ki. A véletlen játszhatott közre, hogy az orvos leleplezései huszonöt esztendő múltán egy milánói szerkesztőség birtokába ju­tottak és így 1962-ben egy halott orvos korona­tanúkent léphetett fel a mafia ellen. iftílytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents