Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

Bizottsági Ülések Kevés a hentesáru Szándéknak a parlamentben Nagyobb választékot és jobb elosztást ígérnek Szirmai István elnökletével tegnap a Parlament Gobelin-termében ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága. A képviselők dr. Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes tájékoztatója alapján megvitatták a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot, s azt sok javaslattal, indítványnyal gazdagították. Az Elnöki Tanács üléstermében az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagjai vitatták meg ma délelőtt a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tervezetét, Bencsik István, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektora, a bizottság elnöke vezetésével. Mintha kifogyott volna a szusz a fogyasztói igényekkel versenyző élelmiszerüzletek, illetve a húsipari vállalat ellátásért felelős embereiből augusztus közepén. Ugyanis a vásárlók és a városi tanács kereskedelmi osztályának ellenőrei egyaránt megállapították, hogy a szokásoshoz és az augusztus 15öt megelőző hetekhez képest minimálisra csökkent a boltodban a hentesáru. Szeged egyik legnagyobb üzlete, a Széchenyi téren levő 8-as számú önkiszolgáló bolt, s itt szeptember 1-én mindössze egy gépsonka volt a hűtőszekrényben. Másutt sem volt rózsásabb ez idő tájt a helyzet A kereskedelmi osztály megbeszélésre hívta össze az élelmiszerárusítással foglalkozó vállalatok és a húsipari vállalat vezetőit. A tárgyalás során kiderült, hogy Szegeden az első nyolc hónapban 20 százalékkal több hentesárut adtak el, mint tavaly a hasonló időszakban. Az idei ünnepi hetek alatt pedig 24 százalékkal magasabb volt a húskészítmények forgalma, a tavalyinál. Ennek következtében a fő idegenforgalmi szezonban nem is volt említésre való hiány. A kereskedelem képviselői arra hivatkoznak, hogy a boltok nem kapják meg a rendelt árukat, csak azok egy kis részét. Amit szállít a Falusi konzervgyár Fokhagyma és vöröshagyma — tubusban Tegnap új konzervüzem kezdte meg termelését Deszken. A Táncsics Tsz egy régi gazdasági épület átalakításával nyert munkahelyén a szegedi GYOSZÖV rendezett be érdekes technológiával fokhagyma-, valamint hagymakrém készítő üzemet Amint Ardai Lajos, a GYOSZÖV igazgató elnöke elmondotta — a deszki Táncsics Tsz és a GYOSZÖV tszszövetségi megoldással alapította a vállalkozást. Nemrég ugyanis dr. Bán Miklós, Matlárházi Károly, ötvös István és Bérezi Béla különleges „konzerválási" eljárást dolgozott ki, amelynek segítségével olyan hagymakrémet lehet készíteni, amelyet sem hazánkban, sem külföldön eddig még nem hoztak forgalomba. A szabadalmi eljárás alatt álló technológiával a tervek szerint egy esztendőben több mint 100 millió forint értékű fokhagyma- és hagymakrémet készítenek a húsipar, a háztartások számára, valamint exportra. Az eljárás különleges előnye, hogy magyar berendezésekkel megoldható, s nem igényelt nagy beruházást. A gépek vásárlására mintegy 3—400 ezer forintot költöttek. A tegnap megindult gépsorok a fokhagymát feldarabolják, majd különböző eljárások után krémformában tubusokba töltik. Kívánság szerint múanyagzacskókban is forgalomba hozzák a fokhagymakrémet. A budapesti Zöldért-vállalat öt évre előre lekötötte az új üzem termelését; előreláthatólag a hagymakrém mennyiségének kétharmad részét exportálja majd. Először a budapesti üzletekben jelenik meg az eredeti fokhagymát minden tekintetben pótló krém, s egy hónap múlva Szegeden is kapható lesz. A későbbiekben további feldolgozásra a vendéglátóipar részére különféle zöldségféléket is forgalomba hoznak majd. Szédületes kanyarok A Szent István tér Szent Mihály utca és Csongrádi sugárút közötti szakaszának felújításán fél éve dolgoznak az építők. A korszerűsítés során a közműveket is kicserélik. A víz-, a csatorna-, a villany-, és a távbeszélő-vezetékek felújítása a tervezettnél tovább tartott, a régi, falazott főcsatorna váratlan beomlása pedig toBarlangkutatók a várban A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat budapesti barlangkutatói szabadságuk ideje alatt segítenek a tatai vár kazamatáinak feltárásában. A barlangászok eddig mintegy 90 méter betemetett, illetve befalazott földalatti folyosót tártak fel és segítettek a leletek mentésében. Képünkön: munkában a barlangászok. Csatári Jánosné és Kalinovits Sándor. vább késleltette a tér rendezési munkálatait. A hat hónapja húzódó építkezés utolsó fázisába érkezett. Megkezdték az úttest betonozását, és lassan kialakul az átalakított rész végleges formája. Elkészítették a járdaszegélyt ls, amelynek ívelt vonalvezetése miatt arra lehetett következtetni, hogy a téren körforgalmat fognak kialakítani. Az I. kerületi tanács építési és közlekedési osztályán kapott tájékoztatás szerint azonban a befejezés után is változatlan marad a tér forgalmi rendszere. Ha a közlekedés változatlan, érthetetlen, hogy miért szűkítették le a kanyarokban az úttestet és miért kellett a Csongrádi sugárút betorkollását is keskenyebbre építeni a sugárút többi részénél? A gyalogos forgalom sem olyan nagy, hogy a sarkokon csak a kiszélesített járdán lehessen közlekedni. Néhány éve a túlbuzgóság már okozott többletkiadást a Takaréktár és a Horváth Mihály utca Széchenyi téri torkolatában. Egy fölösleges járdaszigettel — amit később lebontottak — a forgalmat nehézkessé tették. Körültekintőbb tervezéssel meg lehetett volna spórolni „egy pár" forintot, %z elpocsékolt építőanyag pedig a forgalmasabb útvonalak huppanóiban jobb szolgálatot tett volna. Űgy tűnik, a ter- j vezők. illetve a tervet jóváhagyó szervek a Szent István tér átalakításánál is hibáztak. Az országutakon éppen a kanyarokat szokták szélesebbre építeni, s ez a városban sem tilos. A leszűkített szakaszokat a teljes befejezés előtt kellene még kiszélesíteni, s nem átadás után néhány héttel. Ezt diktálná a józan ész és a pénztárca is. A. S. húsipar, annak is gyöngébb a minősége, (a virsli töredezett, a parizer lyukacsos, a kolbász szakadozott)" s ha reklamálnak, még ilyen áruhoz sem jutnak, A húsipar vezetői szerint több a hús, mint a műit években, de kevesebb, mint amennyi kellene. A meglevővel is lehetne azonban jobban gazdálkodni, választékot bővíteni, ha szervezettebb lenne a boltvezetők megrendelése. Magyarán: olyan hentesárut rendelnének, amilyenből viszonylag elegendő a termelés. Ehhez viszont az kellene — replikázik a kereskedelem —, hogy ismerjék jó előre a gyártási programot. A húspiari vállalatnál benfentesebb boltvezetők közvetlen összeköttetéseik révén előnyben részesülnek az elosztásnál, mint a többség, akik csak a megrendelőíven tartják a kapcsolatot. Meg kell tehát szüntetni a kivételezéseket. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat a tanácson folytatott tárgyalást követően árudavezetői értekezletet tartott, erre meghívta a húsipari vállalat képvselőit is. Megegyeztek abban, hogy a húspiari vállalat havonta előre közli, mit, milyen mennyiségben gyárt. Növelik a hentesáruk választékát is, most küldik az üzletekbe két új terméküket, a szelőmájast és a csípős gyulai kolbászt. Intézkedtek, hogy a gyártás folyamán szigorúbban ellenőrizzék a minőségi követelményeket, s a szállításokat gondosabban végezzék, hogy ne törjön össze az áru. Gondoskodnak arról, hogy az alumínium ládákat, amelyek szennyeznek, mielőbb műanyag ládákkal váltsák fel. Az Éliker megbízottja naponta részt vesz a szállításokat megelőző elosztásnál, hogy ne forduljon elő kivételezés a boltok között. A boltvezetők a megrendeléseket a termelési tájékoztató figyelembe vételével küldik a húsipari vállalathoz és közvélemény kutatás alapján javaslatokat tesznek új termékek előállítására is. A városi tanács kereskedelmi osztályának információja szerint a megbeszéléíeknek és intézkedéseknek nyomán máris javulás tapasztalható: az üzletekben több a hentesáru, mint 2—3 héttel ezelőtt. K. J. bőviben Témadzsungel, gondolathegy; a megbeszélésre, megoldásra váró kérdéseknek mérhetetlenül hosszú sora. Mert tényleg: milyen kérdezz-felelek játékot lehet játszani a kicsi faluk piacterein felhúzott sok-sok szobás művelődési palotákról, s éppígy azokról a városszéli, földbe süllyedt házacskákról, amelyek ugyancsak a művelődés nemes célját lennének hivatva szolgálni. Számlálhatatlanul sok vitatémát vet fel a felnövő, s a már felnőtt nemzedékek szellemi pallérozása! S hogy tényleg ezernyi kérdéssel szolgál, arra hiteles igazolás bőven akad. Jó ideje szóbeszéd tárgya már népmüvelésünk recsegő szerkezete, s az „ügyben" szóló újságcikkek, tanulmányok listája is hosszasan sorolható. Így nem csoda, hogy a közérdekű kérdéscsoport mind élesebb vitatgatására kultúrpolitikánk irányítói is felfigyeltek, s elhatározták, hogy a népművelés adta kérdésekre országos konferencián keresnek feleletet. Hogy valójában indokolt-e a népművelés nehezer. kijelölhető birodalmának ilyen tömeges körülcserkészése7 Feltétlenül! A falu- és városlakók művelésének nehéz munkája ugyanis éppen most jutott túl minden próbálkozások kamaszkori nyűgein, s most igényli — milyen erősen igényli! — a mérlegmegvonást, az útkijelölést. Azt például, hogy valaki végre kimondja: mi is az a népművelés? Mert hiába buzgólkodunk oly lelkesen, arra már nem is maradt idő. hogy egyértelmű és tisztán szóló tartalmat kapjon ez a „terminus technikus". Értsük bele a szűkebb köröket érdeklő szakmai tanfolyamokat. vagy ne értsük; kellő helyet szorítsunk-e a televíziónak is, avagy — legalább egyelőre — tekintsünk el e helyszorítástól? Megannyi, válaszra váró kérdés... Ott van aztán a már említett művelődési otthonok kérdése! Továbbra is adjuk meg e hálózat „darabjainak" az elsődlegesség rangját, avagy állítsuk ki — csak ritkán jeles — bizonyítványukat végzett munkájuk szerint? Egy erősen szabott terjedelmű, figyelemfelkeltő írás ilyen fontos munkára aligha vállalkozhat. Az azonban még e néhány sornak is feladata lehet, hogy megemlítsen olyan gondolatokat, amelyek az eddigi felszólalásokban nemigen szerepeltek. Legelsőként a népművelési tanácsadók nagyonis korlátozott munkáját illik szóba hozni. Akik valamiféle kapcsolatban állnak a kultúra intézményes terjesztőivel, tudhatják, hogy munkájukat a népművelési tanácsadó néven életrehívott és „üzemeltetett" szervek is irányítják. Jobb azonban ha így fogalmazunk: irányítgatják, mert e megyéről megyére fellelhető, kicsi létszámú intézményeknek éppen arra nincs joguk, amire a legalkalmasabbak lennének: a határozottabb célkijelölésre, a keményebb útmegszabásra. Iskolázott szakembereink legfeljebb ha ötleteket adhatnak, „tanácsolhatnak", de a számonkérés semmilyen formájára nem jogosították fel őket. A népművelés szekerének megtolásakor nagyon üdvös lenne jogokat is adni e tanácsadók kötelességei mellé! Ugyancsak nagyon ideiilik az a mostanában sokfelé emlegetett kérdés is. amely az öntevékenység gondolatát feszegeti. Manapság ugyanis — valami évtizedes séma parancsa szerint — a beváltnak hitt receptek alapján „állítódnak" össze és „hajtódnak" végre a szellemcsiszoló programok. Arra, hogy a szokásostól elütöbb formák honosodjanak meg, felette kevés példa. S ezzel el is jutottunk a népművelés gondjainak-bajainak egy — joggal mondhatjuk — kulcsfontosságú fejezetéhez. Nevezetesen: az ismeretterjesztők. ízléscslszolók személyiségének kérdéséhez. Ahhoz az ugyancsak érdemtelenül ritkán szóbahozott gondhoz, hogy végzett munkájuk szerint alig-alig különböztetik meg a népművelőket. Ahogy a „kézzelfoghatóbb" szakmákban, itt is rovatok és alrovatok szabályozta fizetések vannak, amelyek nemigen különböztetnek meg senkit aszerint, hogy csak álstatisztikák összeügyeskedésével. avagy tényleg órák múlását nem Ismerő „ügyintézéssel" tesz-e eleget vállalt kötelességének. Határozott kimondásra vár tehát ez is: szélesebb skálájú differenciálásra van szükség a státusban levő felelősök anyagi megbecsülésénél; minél szélesebb skálájú differenciálásra.., ötletnek, javító szándéknak bőviben vagyunk tehát, mostmár csak a felgyülemlő gondolatok figyelmes leszűrésére van szükség. Ezt a munkát, reméljük, eredménnyel végzi majd el a nemsokára összetoborzandó országos népművelési konferencia. A. L. Jó hír a nyugdíjas pedagógusoknak Az idei tanévre is érvényes a nyugdíjkorlátozás aiöii mentesítés A SZOT társadalombiztosítási főigazgatósága az idei tanévre is engedélyezte, hogy az oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok az 1969. szeptember 1-től 1970. július 31-ig terjedő időszakban a törvényes rendelkezések szerint járó nyugdíjukat korlátozás nélkül megkapják. A feltétel az, hogy az oktatási év során díjazásuk ne haladja meg óvónőknél a 7920, tanítóknál a 8800, főiskolai végzettségű tanároknál a 9900, egyetemi végzettségű tanároknál a 10 450, műszaki végzettségű technikustanároknál a 8800. szakmunkás képesítésű technikustanároknál pedig a 7920 forintot. Az engedély hatálya kiterjed valamennyi alsó-, középés felsőfokú oktatási intézményre, az állami zeneiskolákra, a zeneművészeti szakközépiskolákra és egyéb oktatási jellegű intézményekre. Nyugdíjas pedagógusokat csak indokolt esetben (például betegség, katonai szolgálat, szülés stb. miatt távollevő pedagógusok helyettesítésére) lehet alkalmazni, ahol az oktatási munka folyamatossága érdekében ez szükséges. Ha a nyugdíjas pedagógus ellátandó óráinak száma a munkakörre előirt heti kötelező óraszám 50 százalékát eléri vagy meghaladja, akkor munkaviszonyt kell vele létesíteni, és munkabérét u tényleges órák arányában megállapítani. Lehetséges a> is, hogy a nyugdíjas pedagógussal — írásbeli kérelmére — megbízási munkaviszony' létesítsenek, és óradíját e ténylegesen ellátott órákszá mának megfelelően határoz zák meg. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 18. DÉLMAGYARORSZÁG'