Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

Mire jó a melléküzem? A melléküzemágak mostanában « közérdeklődés középpontjában állnak, s be kell vallani, inkább gyanút ébresztenek, mint bizalmat. Nem alaptalanul. Az újságokban gyakran olvashatunk a tsz-mel léküzemágak égisze alatt összehozott fondorlatos csalasokról. ideig-óráig prosperáló vállalkozásokról. És mindehhez még valami hozzátartozik: az elmúlt két hónapban szokatlanul rövid Időközönként két rendelet is újra szabályozta helyesebben szigorította a melléküzemági tevékenységet. A rendeletek szelleméből következik, hogy a visszaélések lehetőségét kívánták megszüntetni. Jogosan merül fel a kérdés: ezek szerint a tsz melléküzemágnak nincs jövője? Talán hibás elhatározásból, rossz céllal szüleltek? Szó sincs erről. Hiszen a melléküzemágak olyan lehetőségeket rejtenek magukban, amelyről a sok ellentmondó példa, az elkövetett visszaélések ellenére sem mondhatunk le. Hogy melyek ezek? — érdemes részletesen is megismerni. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság erőteljesen korszerűsödik, a sokoldalú gépek több és több embert helyettesítenek a földeken. Lassanlassan a gépesített módszer — más előnyei mellett — olcsóbb lesz mint a kézi munka. Egész sor termelőszövetkezetben, gazdaságban akad arra példa, hogy ugyanazt a földterületet, vagy még nagyobbat kevesebb emberrel művelnek, mint régen. Hasonló mondható a többi mezőgazdasági munkára. Mi lesz hát akkor a megmaradt, fölszabadult munkáskezekkel? Mint tapasztalhattuk, sokan elköltöznek szülőhelyükről, a városban próbálnak szerencsét. De csak ez az egy út marad számukra? Nem. A melléküzemágak létezése többségének prosTABI LÁSZLÓ: daliás idők ÜZLETEMBEREK Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi közelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vállalkozásról van szó, rátermett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk. összeülünk! Ez nagyon biztatólag hatott rám. Bizonyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt. Ha néhány illető bizonyos ügyben megfelelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott származni. Harmadnap sürgönyt kaptam Jefrinektől; legyek másnap este 9 órakor a kőbányai Kékhordóban. Pontosan megjelentem, Jafrinek bemutatott négy úrnak, azután összeültünk. — Hát miről ls volna szó? — kérdeztem Izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — Intett le egy fekete bajuszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk. — Nade, hogyan gondoljuk? — okvetetlenkedtem. — Nem az a lényeg — mondta Jafrinek —. mert az, hogv hogyan gondoljuk, kizárólag a lehetőségektói függ. Tudniillik gondolhatjuk így is. gondolhatjuk úgy is. a fő csak az. hogy kellő ' időben fogjuk meg a dolgot — Ügy van — bólintottak a többiek hevesen. — Nade, mikor volna az a kellő Idő? — firtattam merészen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr. — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragaszkodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebonyolítjuk. Azt hiszem, uraim — fordult u többiekhez —, első megbeszélésre ennyi elég ls. Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halászkertben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős —. a legfőbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója? , Feltettem a kezem: — Miről ls volna szó tulajdonképpen? — Arról — felelte Jafrinek —. hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően. — Márminthogy minő feltételekről van szó? — kérdeztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos — mert a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jogát Illetően. Ml ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragaszkodunk az eredeti tervekhez. Csak az adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade, mik azok a körülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt legközelebb beszéljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Trabuco- kávéházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Trabuco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva —. végre belekezd egy üzleti vállalkozásba, s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba? — Ne ugrasson — feleltem —. minek mentem volna? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem .., — Vigye az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg. hogy miféle vállalkozásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni... Beült borsózöld autójába és elhajtott. peritása bebizonyította, hogy van más lehetőség is. A melléküzemág a helyi fölösleges munkaerőt hasznos feladatra foghatja. Olyanra, amely az egész ország — vagy a szűkebb környék — hasznára válhat. A melléküzemágak amolyan mini-ipartelepítésnek számítanak. Nem lebecsülendő előnyökkel: jó munkaerő-kínálat mellett dolgozhat, gazdaságosan termelhet kis sorozatokat. A melléküzemágak sok fajtáját találhatjuk Szeged környékén is. amelyek közül a Bolgár—Magyar Tsz hypo üzeme, a szóregi Egyetértés Tsz hajtatóház építő részlege, a mihályteleki Új Élet Tsz. galvanizáló műhelye megtalálta a megfelelő tevékenységi kört. Ugyanez mondható a tápéi Tiszatáj szárító üzemére is, vagy a szegedi Felszabadulás Tsz fuvarozóira. Kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve ezek hozzájárulnak a lakosság közvetlen ellátásához telephelyükön, nyereségükkel az egész tsz eredményét növelik. Az országban működő több melléküzemágat tekintve még fontosabb eredményt ls észrevehetünk: hozzájárulnak a választékbővítéshez, az elmúlt két esztendőben munkájuk nyomán tucatnyi, eddig még nem Ismert élelmiszercikkel, apró közszükségleti tárggyal „ajándékozták" meg a vásárlókat. Kiderült, hogy a tsz melléküzemeknek önálló szerep jut gazdasági életünkben hiszen megismert tevékenységüket sem a magánkisipar, sem a nagyipar nem vállalhatja el. Ide tartozik a további előny: a tsz üzem területén, a fejlődő községekben, falukban bizony alig találni szolgáltatóipart. A most egyre-másra nyíló szövetkezeti műhelyek a legkézenfekvőbb megoldást adják. Nem követelnek állami befektetést, főként helyi erőkkel működnek, kis apparátussal, tehát gazdaságosan. S ezzel a falusi vásárlók életszínvonalának javításához is hozzájárulnak. A tsz melléküzemágak azonban csak rendezett körülmények között, törvényes alapokon működhetnek. Hogy alapvetően hasznos, jó céljaikat megvalósítsák, most a „krízisük" idején érdemes nagyobb gondot fordítani rájuk. A zavarosban halászókkal szemben nem indokolt a liberalizmus — de ugyanilyen kár a szükséglet és becsületesen dolgozó tsz műhelyeket velük egy kalap alá venni. A már említett rendeletek sokat tettek azért, hogy a melléküzemágak sorsa jó Irányt vegyen, hogy tényleg azzá váljanak, amire megalakíttattak. Ha a tsz-vezetök is elvégzik a szükséges „tisztítást", ha megszabadulnak az ügyeskedőktől — bizonyára a bizalmat is visszakapják majd. Matkó István Felszabadulási pályázat Hosszú az út Beküldte: Virágos Kis Antalné. Szeged, Batthyány u. 31. Azon a napon is, mint minden reggel, mióta kinn voltunk Szatymazon. mikor meghallottuk a bombázógépek hangját, rohantam a templomtoronyba. — Jöjjön fel. Katika! — kiáUott le Pista bácsi, aki a tüzérséget látta el. — Szeged felé mentek! Ahogy haladtam fölfelé a torony lépcsőin, úgy fokozódott az aggodalmam. — Csak nehogy Alsóvárost Bombázzák! Otthon van a férjem, és mindenünk ott van. abban a csepp lakásbon ! Mi lesz velünk, ha mindent elvesztünk? Fölértem a toronyba. — Olt mennek. Katika! Ne izgassa magát, nem bombázzák ezek a kis házakat! Inkább a Belvárost, a vasutat meg az üzemeket. — Ugye. nem? — Kiskati mit csinál? — A keresztanyja vigyáz rá... Ott vannak! Nézze, a középső már dobja Isi... — Na. látja, hogy nem maguk felé szórják ... Most már nyugodjon meg! Itt van egy kis szalonna, lásson hozzá! Majd én figyelek. Remegő gyomorral láttam hozzá az evéshez, reménykedtem. hátha megnyugtat. A férjemre gondoltam, ugyan merre járhat most? Mióta visszajött a frontról, mint hadirokkant, állandóan iszik. Hogy hol szerzi az italt, mikor már ennivalónk ls alig van, nem tudom. Rengeteget kínlódok azóta vele. — Katika! — Pista bácsi kiáltott retteneteset. — Most ml lesz? ... Ügy látom, a maguk környéke ... — Micsoda? Jóska! Jóska! — rohantam le a lépcsőkön ... Futottam az utcán ... Most ml lesz velünk?... Kiskati játszott az udvaron ... — Rózsi. hol a kerékpár?... — Mi történt, Kati? — Al... só... város ..', kerékpár... — nem látok semmit... Mikor feleszmélek. előttem áll Rózsi és tartja a kerékpár kormányát. — Kati, ne menj sehova... lefordulsz a kerékpárról... Katikám ... ne ... Alig hallottam Rózsi szazát, Hamarosan klér'em az országútra ... Soha életerrtoen nem hajtottam így... — Csak már vége lenne... Emberek halnak halomra, akik nem vétettek senkinek ... ártatlan gyerekek ... férfiak ... nyomorékon jönnek meg a háborúból... aztán felejteni akarnak— isznak ... tönkreteszik a salát és a családjuk életét... mind a háború miatt... Mindenki élni szeretne ... Józsikám ... csak ne történt volna semmi veled!... Nagyon haragudtam rád az Ivás miatt .. de ha .. Csak bírjam Szegedig ... De ha nem történt bajod, soha többet nem szólok ... hiszen te vagy a Kiskati apja... fel kell nevelnünk ... Ugye nem haltál meg?... Ugye élsz?. . A töltés ... Szegeden vagyok ... Még három sarok, még kettő, már látszik a házunk.. Áll? Áll'.,. De Jakabék! A mellettünk levő ház helyén egy bombatölcsér ... A rom körül sok ember ... Közülük fejjel kimagaslik a férjem ... — Józsikám! — sikoltottam. Még azt láttam, hogy hangomra felkapta a fejét, s meglepetten rohant felém. Aztán többre nem emlékszem. Elájultam. Másnap, ahogy reggel kinéztem az ablakon, megláttam az első szovjet katonát. — Most már biztosan vége lesz a háborúnak — mondta a férjem... Kitüntetés Berlinért Beküldte: Nyalesznyák József, Szeged, Árvíz utca 17. Szlovák nyelvtudásom hozzásegített ahhoz, hogy hamar megbarátkozzam a faluba érkezett ukrán katonákkal. Ügyannylra összemelegedtünk, hogy amikor tovább vonultak a fasiszták nyomában, engem ls magukkal hívtak. 14 éves fejjel azonban nem mertem még katonai szolgálatra vállalkozni. ml tagadás, féltem a háborútól. Aztán ősszel egy másik alakulat Jött a falumba, a frontról rendelték vissza egy kis pihenőre. A gazdánál szállásoltak el. ahol én is dolgoztam. Szüntelenül körülöttük sügrölódtem, etettem és pucoltam a lovalkat. s annyira megszerettek, hogy a kapitány ugyanazzal a kérdéssel jött elő, mint a korábban ott átvonuló katonák: nem mennék-e velük? A kapitány már ruhát is csináltatott és ajánlgatta, hogy próbáljam fel. de még mindig nem tudtam magam rászánni. Csak akkor bántam meg. hogy nem tartottam velük, amikor már újra elvonultak. A szerencse társává fogadott, mert mégegyszer öszszehozott azzal a kapltánynyal. Két hét múlva láttam őket újra. s ekkor már én kértem tőle a katona ruhát. Amikor felöltöttem, nagyon meg voltam vele elégedve, mert szép volt, csinos volt. S amikor igazolványt is kaptam tőlük ég megtanultam a formaságokat, valódi szovjet katonának éreztem magam, ők ls úgy szólítottak. mintha orosz lettem volna: Makov Jakov Ivanovics. December 25-én éjszaka riadóra ébredtünk. Mindenki a leggyorsabban elkészült szerelvénye összeállításával és elindultunk a frontra. Rám különös gonddal vigyáztak és mindenben a kedvemre voltak. Ügy bántak velem, mintha saját gyermekük lettem volna. A frontig mentünk gyalog, kocsin és lóháton, s egy éjszakia megérkeztünk a csehszlovák—magyar határra. Éjszakára egy bunkerbe vittek, hogy kipihenjem a hosszú út fáradalmait. de nem sokáig tartott a pihenőm. mert hatalmas tüzérségi tűzre ébrendtem. Ez az éjszaka volt az én katonai tűzkeresztségem, hiszen mindjárt egy támadás kellŐ6 közepébe csöppentem. Nem volt sok harci tapasztalatom, így nem csoda, hogy már a harc harmadik napján megsebesültem. Szerencsére nem súlyosan. Gyógyulásom után a felderítőkliöz osztottak be. akikkel többször Indultunk fogolyszerzésre. Tizedesi rangot kaptam, amikor egy portyáról egy tiszttel, két tiszthelyettessel és három katonával tértünk vissza. Hatalmas offenzíva, szakadatlan előrenyomulás következett ezután. Eljutottam a szovjet katonákkal német földre is. tanúja és részese lehettem a hitleri hadsereg végső legyőzésének Sohasem felejtem el a háború végét, az örömmámort, a kitűzött piros zászlókat, az ünnepségeket. És a parancsot, amely kihirdette a győzelmet, nekem pedig újabb előléptetést és a Berlin elestéért kitüntetést rendelte. Az ünneplő katonákkal a harc után én is a Szovjetunióba mentem, s csak egy év múlva tértem haza. Így lettem szovjet szakaszvezető. 7Őt&ZíU: (88.) Föl vörösök, proletárok, csillagosok, katonák .., Világot megváltó szabadság zászlaját fújja a szél... Olyan áhítattal tudtuk mindig énekelni annak Idején is. ahogy hithű papok kiáltják a krédót. A cigányok vonói megbénulnak a négyszólamú kórustól. Tisztelet? Nem tudom. A szöveg? Első hallásra nem érthető. A dallam Imáját értik. A dallamon ma ls átsüt Tizenkilenc elszántsága. Ezt érezhetik a lehanyatló vonók, a teli terasz vendégei. Az érneklöket, hallgatókat mágneses terébe vonla a dal. Mi is tudjuk. Mindjárt kapcsoljuk hozzá a hasonló hangulatot keltőt. Sose hallok olyan szomorú nótaszót, Amilyet sihedernyi koromban... Mire a második strófához érnénk, karonfogva jön két idegen pár közénk, kicsit biccentek, szerényen megállnak, összekapaszkodott karikánk mögött oroszul éneklik a következő versszakot. Nagyapáról e dal unokára maradt. Unokára maradt ez a szerszám. Csak az idegenekhez közel állóktól tudjuk meg, hogy külföldiek eneke'.nek t elünk. Ez kétségtelenül villanyozta hangulatunkat, hogv már rezonáltak dalainkra. A nótafánk ezt tudva* hangol a Varsavjankára. Ránk tört a vész förgeteg vad haragja, Rajtunk a pokol minden gonosz átka már... A nótázó bokor gyarapszik. Akiket odavonz énekünk, mintha valami parancsra cselekednének, velünk énekelnek. Immár ennél a dalnál i6 lengyelül segítenek énekelni nekünk. A burzsuj a munkást ma éhen halasztja, Nem tűrjük mi ezt tovább, már nem alkuszunk, h Ki gondolja vajon közülünk, vagy akár a vendégek közül, hogy mi már nem is vagyunk munkások? Hogy énekelhetünk a nevükben? Hát ki küldött minket ide előőrsül? KI? Nem megfogalmazott mondat ez. csak fuva1latnyi gondolat. Más dalba úszunk át. a Geyer Flóriánéba. A föld teremtésének kezdetén, se), haj, hahó. Nem volt akkor gazdag és szegény, sej haj, hahó. Rajta hát, szúrd és vágd, Vezesd a parasztok rohamát, se), haj hahó! Ki gondolja, hogy mi már nem vagyunk parasztok. hát mit énekelgetünk ml itten a parasztok nevében? De ki küldött minket ide? Ki? És ki küldte ide közénk kövér feleségével a karján azt az osztrák köpcöst, rövid zergevadász bőrgatyában. hozentráglival, kockás inggel. disznósörtés. jelvényektőr csillogó kalappal, söröskorsóval a kezében? Ki és mi parancsolja neki. hogy rágyújtson a nótánkra? Hogy ml honnét ismerjük a dalt. azt tudjuk. De 6 honnét ismeri? Korát tekintve hitleri háborút járt, edzett, szederjes arcú mokány. Agya melyik zugában őrizte az ő földjük történetét idézó tizenhatodik századi dalt? Iskolában tanulta, vagy titokban, szénapadláson? Kapálás közben apjától, az is az apjától, az ls az apjától, egészen Geyer Flóriánig? Nem tudom. Elnézem, hogy rezeg fekete kalapja mellett a dlsznósörte, míg dalol, nekünk idegen, sörházakban tanult pózban állva. És tudja a strófákat, legalábbis nem esik kt a játékból, a maga nyelvén ugyan, de verset, dallamot vált velünk. A földnek kérges népe mi vagyunk, sej, haj, hahó, Nyakunkra ülni többé nem hagyunk, se), haj, [hahó. A felesége megadón karolkozott férjébe. Arcán. ha hihető. hoRy tekintetből olvasni lehet, afféle Írás: Hansi vagy Anton jól érzi magát. Csak soká tartsa még Isten erőben, egészségben. Azt hiszem, megbeszélés nélkül is tudjuk már, mit teszünk, ha dalról dalra Idézzük meg a nemzeteket. A Szabadtéri sok nációt Idecsal Szegedre, és úgy válogatnak a nótafák. hogy dalainkból mindenkinek jusson. Látom, hogv ülnek a kertben apáig életáldozata által föl jutott káderek. Gyanakodva néznek ránk Talán zavarja is őket hangosságunk. Azt gondolják, minek ez? Minek ezeket feszegetni? Most szép kölniszagú gondolatoknak jött el az idele? Minek riogatni, forradalmat emlegetni? Mi vagyunk a hatalmon, jól van minden. És tudom, hogy ülnek még a Vigadó asztalainál nótáinkat hallgató olyanok, akik egészen más okoknál fogva nem váltanak a dalok hangulatara. Mert veszítettek velünk. Házat, vagyont, pozíciót, nemességet, rangot, megbecsülést. Talán börtönben ültek, és látásunkra, hallásunkra gombóccá dagad torkukban a gyűlölet. Fehéret és feketét említettem. A széles ská!a két határos alapszínét. És a gyanakvás? Mintha mind a két határon egyforma gyanakvással áradna felénk. (Folytatjuk.)