Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

H roskatag Budapest meg a szürkeség Bizony, türelmes jószága papiros. Firkálhatnak rá bármit, eszébe se jut la­mentálni miatta. A papír­türelemnek azonban kü­lönösen dicséretes példáját adja a Daily Mirror cí­mű londoni újság, amely múlt pénteki szárijában is­tentelenül nagyot hazu­dott Budapestről. A hazug­ságot egy bizonyos Wood­row Wyatt nevezetű jobb­oldali munkáspá.u képvi­selő követte el, aki nem­rég Magyarországon járt szétnézni, s mire hazaért a ködös Albionba, tótágast alt benne minden, amit látott. Íme: „Budapest, ahová kétéves szünet után most ismét ellátogattam... még kopottabbnak és roskado­zóbbnak néz ki, mint az­előtt. A tatarozatlan, túl­zsúfolt házakról tovább mállik a festék, tovább hullik a vakolat. A szov­jet kommunizmus szürke iszapja egyre vastagabban lepi el Magyarország szép, régi fővárosát. A gazdasági élet nem sókkal jobb. Egy­két új autóval több van, egy-két új áru jelent meg az egyhangú, szürke üzle­tekben .. i" Nna! Szóval ez az angol úriember sommásan elin­tézett bennünket. De mit tehetünk, hogy ne ilyen vadul lássa a magyar gaz­daságot és életszínvonalat? Javasolhatnánk neki. ol­vassa el a Der Mund cí­mű svájci lap ez év au­gusztus 14-i számában Hausmartin Schmid — szintén kapitalista szem­üveget viselő kolléga — budapesti riportját. Ez a képes beszámoló ugyanis — bár kétségtelenül mér­gelődve — némileg eltérő megállapításokat tartal­maz: „ ... a keleti jólét be­nyomását kelti Budapest. Magyarország az elmúlt két évben egy kis ,gazdasági csodát' élt meg." Mi azonban tudunk en­nél hitelesebb forrásról is. A fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának április 16-i ülésén készült jegy­zőkönyvben található: „Ál­lami erőforrásból — éven­ként emelkedő irányzattal — 35 ezer 500 lakás építé­sét tűzte ki célul a har­madik ötéves terv. Ebből 1966—68 között 18 ezer 901 családi ottK'ont adtak át Budapesten." De hát az angol turista ezt a 19 ezer­nyi lakást nem vette észre, ő csak hulló vakolatot, meg vastag szürkeséget látott! Aztán szolgálhatunk egyéb adattal is. A BM közlekedési csoportfőnöke szerint: „a gépjárműpark 1967-hez képest 9,2 száza­lékkal gyarapodott. Mint­egy egymillióan rendelkez­nek az országban gépjár­művezetői igazolvánnyal, 8,7 százalékkal többen, mint 1967-ben" Jó, rend­ben van, ezt a változást nem észlelhette egy kül­földről idevetődött járóke­lő, mégis úgy gondoljuk: „egy-két új autóval több van" fogalmazása arra vall, hogy kissé nagyvona­lúan kezeli a valóságot. Különben nincs harag, igen tisztelt Woodrow Wyatt úr, sőt két év múlva ismét szívesen látjuk sze­rény körünkben. Reméljük, akkor is ír majd ilyen emeletes — nekünk bi­zonyos értelemben kedve­ző — ostobaságot. F. N. I. Szegedi professzor Az Akadémia Kiadó Har­madkori lombos fák címmel most jelentette meg dr. Greguss Pál, szegedi Kossuth­díjas egyetemi tanár új könyvét. Ez folytatása a korábbiaknak, amelyekben a szerző huszonöt évi mun­kájának eredményeit fog­lalja össze. A legújabb mű­ben a tudományos kutatók — geológusok, archeológu­sok, paleontológusok — és gyakorlati szakembe­rek számára egyaránt ér­tékes megállapítások talál­hatók. Greguss professzor a har­madkortól a negyedkorig, tehát hatvanmillió évre visszamenőleg meghatározta hazánk növényvilágát. Az ország különböző részein, a bányákban talált kövületek­ből kiderült, hogy egykor a babérfák, a fügefák, a pálmafélék, az afrikai aká­cok nagy kiterjedésű erdősé­geket képeztek itt és olyan más melegégövi növények tenyésztek, amelyek ma már csak a trópusokon lát­hatók. A könyv megállapí­tásait mintegy nyolcszáz mikroszkopikus felvétel szemlélteti. A gyakorlati szakemberek számára azért lehetnek fontosak a negyed­százados munkával össze­gyűjtött adatok, mert segít­ségükkel megállapítható a bányák, illetve a szénmezők kora, keletkezési ideje. Erdészeti technikumok nemzetközi találkozója Tegnap délelőtt Fogarasi János, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya osz­tályvezetőjének üdvözlő «za­valval kezdetét vette Sze­geden az erdészeti techniku­mok nemzetközi szakmai versengése és baráti találko­zója. A hallgatók a mai nagy szabású versenysorozat szín­helyével ismerkednek^sott­halmon. a technikumok ne­velői pedig a hagyományos­nak tekinhető szakmai sze­minárium előadásait hall­gatták meg. Dr. Sali Emil. a MÉM Er­dészeti Hivatalának vezető­helyettese nyitotta meg a szemináriumot, hangsúlyoz­va annak fontosságát. 1967 óta találkoznak évenként a technikumok mérnök-tanárai — először Csehszlovákiában, tavaly az NDK-ban. idén pedig nálunk. Szegeden — hogy kölcsönösen ismerked­hessenek egymás munkájá­val. E találkozók tekinthetők végeredményben szakmai továbbképzésük egyetlen fó­rumának is. Megjelent a megnyitón Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhe­lyettese. Gaál Józsefné, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa és dr. Korom Mihály, a MEDOSZ Csong­rád megyei bizottságának titkára is. A megnyitó után több előadás hangzott el az erdé­szeti szaktárgyak gyakorlati oktatásának. valam;,nt az is­kola és a tudományos kuta­tás kapcsolatanak témakö­réből. Ma és minden este az ÉVA presszóban S órai tea, tánc KENDERESI—GYURIS DUÖ. Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat, Szeged Isz kulturális „melléküzem" A Tolna megyei Faddon szeptember 1-től kezdve a helyi Lenin Tsz vette birto­kába a községi művelődési házat. A megkötött szerző­dés szerint a tsz a korszerű művelődési házat kulturális alapjából tartja fenn és fej­leszti. A művelődéspolitika irányítása változatlanul ta­nácsi hatáskörben marad: a tsz-tagok igényei és javas­latai szerint, a községi ta­nács vb hagyja jóvá az évi programot. A faddi tsz kezdeménye­zésére a Művelődésügyi Mi­nisztérium módosította azt a rendeletét, amely szerint a tesz-ek nem üzemeltethet­nek művelődési házat. Eldőlt Csanádpalota, Magyarcsanád és Battonya versenye M ikor és hol lépett magyar földre az első szovjet katona? Régebben úsv tudtuk, fiért is vasv három küzd kiadása mée 1967-ben is Régebben úgy tudtuk, hogy a Vörös Hadsereg csa­patai 1944. szeptember 26­án léptek magyar földre. Az 1955-ben megjelent Fel­szabadulás című dokumen­tumkötet alcímében is ezt a dátumot viseli. Később adatok kerültek elő, ame­lyek azt bizonyították, hogy Csanádpalotán már szep­tember 24-én megjelentek az első szovjet csapatok. Né­hány bibliográfia és más kiadvány — köztük e sorok írójának nemrég megjelent „Szeged fölszabadulásától az ország fölszabadulásáig" cí­mű időrendi összeállítása, a Somogyi-könyvtár kiadvá­nya — ezért ezt a napot tüntette föl. Homéroszért hét város versengett, Pető­fiért is vagy három küzd még ma is; az első fölszaba­dult magyar község rang­jáért is Magyarcsanád, Csanádpalota és Battonya vív. Ujabban előkerült adatok szerint — Tóth Sándor had­történész találta meg a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának levéltárá­ban a napijelentések között — elsőnek, magyar földre a 2. Ukrán Hadsereg 18. ön­álló harckocsihadtestének három páncélosból álló föl­derítő szakasza, Birjuhov hadnagy vezetésével 1944. szeptember 23-án délelőtt fél tizenegykor lépett Batto­nya határában. A Magyarország történe­te című munkának második Sárba szórta utasait Augusztus 24-én történt: Sokan várták Bordányban az Üllés felől 16 óra 50 perc­kor érkező autóbuszt. Késés­sel érkezett, s ahogy megállt. Külföldiek szemével Dr. Hans Kurt és dr. Mannisch József Svájcból, illetve Jugoszláviából láto­gattak el Szegedre család­tagjaikkal. Mint írják, ez­előtt tíz éve voltak itt utoljára. Tartós ittlétük ta­pasztalatiból négy levélolda­lon hányják szemünkre a vasúti nagyállomás környé­kének rendezetlenségét, amely — szerintük — sem­mit nem változott az el­múlt évtizedben. Kárhoztat­ják a tanácsot, a város la­kóit, mindenkit, hogy nem gondolnak a Szegedre érke­ző külföldiek első benyo­másaival. Kifogásaik — sajnos — nagyrészt igazak: a nagyál­lomás környékén még ép­pen elég rendezni való van. Ezt jól tudják a város ve­zetői, lapunkban is többször írtunk róla. A maliciózus hang azonban igazságtala­nul elfogult. Először is, mert az Indóház téren évek­kel ezelőtt társadalmi mun­ka segítségével parkosítot­tak, ott új épületet is emel­nek, s a régiek tatarozása is napirenden van. Másod­szor ós sokadszor Szeged éppen az elmúlt tíz évben fejlődött legtöbbet: lakóhá­zak, utak, parkok épültek, egész utcasorokat rekonstru­áltak. Azért is, hogy az ide­geneknek tetsszék, de főleg azért, hogy az itt lakók­nak jobb legyen. megrohanták az utasok. De még felkapaszkodni sem volt idő, amikor újra indult, anélkül, hogy erre felhívták volna az utasok figyelmét. Többen lesodródtak sárosak lettek. 10—15 méter után ismét megállt a busz. Kon­sánszky Sándorné (Kübekhá­za, Erzsébet utca 149.) Sze­geden átutazván reklamálni ment a Marx téri irodára, ahol azt mondták neki, hogy ha nem mennének olyan so­kan a búcsúba imádkozni, nem lenne annyira zsúfolt a busz. Persze, hogy ki hon­nét vagy hová utazik, s imádkozik vagy káromkodik, semmi összefüggésben nincs a biztonságos és udvarias szállítással. Levélírónk a MÁVAUT-tisztviselőnek azt is említette, hogy panaszt tesz lapunknál, mire úgy válaszoltak, ők akkor is „ki­vágják" magukat a slamasz­tikából. Kár ilyen meg nem engedett modorral rontani a 10. AKÖV hírnevét! kiadása még 1967-ben is október 6-át tünteti föl idő­rendi táblázatában a ma­gyar határ átlépésének idő­pontjául. Ennek a tévedés­nek az a magyarázata, hogy a 2. Ukrán Hadseregnek a Magyarország fölszabadítá­sára indított nagyszabású támadása valóban október 6-án indult meg. Az en­nél korábban hazánk terü­letére lépett csapatok az ellenség üldözése közben, a gyönge ellenállás következ­tében, vagy éppen ellenál­lásra nem találva mintegy véletlenül, a „tehetetlenségi erő" folytán szaladtak előre. Így szabadult föl 23-án Battonya, 24-én Csanádpalo­ta, Föideák, Nagylak, Ki­rályhegyes, 25-én Magyar­csanád,. Apátfalva, Kövegy, sőt szeptember 26-án az első város, Makó is. A szov­jet csapatok további előnyo­mulását az általános táma­dás megkezdéséig, október 6-ig leállították. Ezért hosz­szabb ideig — szeptember 26-tól október 6-ig — állt a front, újabb magyar hely­ség nem szabadult fö! Az október 6-i nagy offenzíva eredményeképpen már az­nap fölszabadult Békéscsa­ba, Orosháza, Sarkad, Bé­kés, Mezőberény, Ambróz­falva, Nagyér, Pitvaros és még több mint 300 kisebb­nagyobb magyarországi helység, s október 11-én igy szabadult föl Szeged is. Mindezt azért tartom fon­tosnak hangsúlyozni, mert a következő hetekben iskolák­ban, gyárakban kiállítások, előadások, vetélkedők tár­gyalják majd a fölszabadul lás történetét, s mivel s közkézen forgó források, így a Somogyi-könyvtár említett füzete is, még a szeptember 24-i dátumot rögzíti, külön föl kell hívni a figyelmet Tóth Sándor alezredes új kutatási eredményére és aa ebből következő változások­ra. Péter László Rossz az élelmiszer-ellátás Ogy látszik, mostanáig sem rázódott helyre a rend Tarján élelmiszer-boltjában. Pedig több hatósági ellen­őrzés, s lapunk néhány cik­ke is felhívta az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat fi­gyelmét a rossz ellátásra. Balla István most azt írja, hogy gyakran a legfontosabb élelmiszereket sem lehet be­szerezni a boltban. Augusz­tus 24-én nem volt zsír, más vasárnapokon hiába keres­tek kenyeret. Augusztus 25­Szimfónia cigarettát nem kapott a vevő. Általában nagyon szegény a hentesáru­választék, legfeljebb párizsi és egyfajta felvágott között lehet válogatni. Háztartási vatta és egészségügyi papír is elvétve van. (Sajnos, ezek másutt sem mindig kapha­tók.) Ideje lenne, hogy a lakosság növekvő számával arányban és megfelelő szín­vonalon látnák el az üzletet áruval — írja olvasónk. Bogár a kenyérben Mintát küldött levelében Tapodi Gyula (Röszke, Fel­szabadulás utca 58.) olva­sónk abból a kenyérből, amelyet a röszkei általános szövetkezeti boltban vásá­rolt. A minta vitathatatla­nul mutatja, hogy a kenyér­be a Csongrád megyei Sü­tőipari Vállalat szegedi já­rási üzeme egy bogarat is belesütött. Mint olvasónk, mi is azt jegyezzük meg, hogy ehhez nem kell külön kom­mentár. KISZ-klub katonáknak Szeged szobrai Ifjúsági klubot avattak a Zalka laktanya KISZ-istái. Az elhanyagolt, régi klub­szobát a sorkatonák saját el­képzelésük szerint alakítot­ták újjá. A falakat ková­csoltvas polcok, natúrszínű faburkolat díszítik, s az ab­lakok előtti hosszú függöny otthonosságot kölcsönöz a helyiségnek. A klubavató ünnepségen Juhász István őrnagy a lak­tanya parancsnoksága nevé­ben méltatta a KISZ tagjai­nak munkáját. Elmondta, hogy a különböző vállala­toknál végzett munka ellen­értékeként kapott anyagot használták fel a klub csino­sítására Ezután Szőnyi Már­tonról. a KISZ-klub névadó­járól beszélt, aki orosz ha­difogságból megszökve ön­ként jelentkezett partizán­nak, s 1944. október 11-én — Szeged felszabadulásának napján halt hősi halált a Miskolc környéki harcokban. Az ünnepi beszéd után Mari Kálmán, a Csongrád megyei KISZ-bizottság titkára a KISZ-bizottság ajándékát, egy lemezjátszót addot át az ifjúsági klub létrehozásában részt vett fiataloknak. Az ünnepség második ré­szében a Magyar Néphadse­reg művészegyüttesének négy tagja — Falvay Klára. Koítlári Olga, Hetényi Pál és Molnár Miklós — adott Himnusz minden időben címmel zenés irodalmi mű­sort. A közel kétórás össze­állításban többek között Brahms, Debussy. Hándel, Mozart, Illyés Gyula, Juhász Ferenc. Moldova György, Váczi Mihály. Garai Gábor, Benjámin László és Nagy László művei szerepeltek. Apáczai Csere János (1625—1659) (40.) Paraszti sorból küzdötte fel magát Apáczai Csere János a filozófiai és pedagógiai írók első sorába. Hosszabb ideig tanult Európa különböző egyetemein, majd hazájába megtérve, a gyulafehérvári kollégium tanára lett. Főműve a Magyar Encyclopedia. amelyben a hasznos és szükséges ismereteket foglalta rendszerbe, tudományos igénnyel. A szegedi panteonban látható emlékművét Martinelli Jenő készítette. SZERDA, 1969. SZEPTEMBER 3.

Next

/
Thumbnails
Contents