Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

Sukelr Moszkvában • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa két háza elnökeinek meghívására kedden tízna­pos szovjetunióbeli látoga­tásra Moszkvába érkezett Labib Sukelr, az EAK nem­zetgyűlésének elnöke. A se­remetyevól repülőtéren a vendéget Tvan Szpirldonov, a Legfelső Tanács Szövetsé­gi Tanácsának elnöke és más szovjet hivatalos személyisé­gek fogadták. Lemondott Jordánia kormánya # Amman (MTI) Tájékozott forrásból szár­mazó értesülés alapján je­lentette gyorshírben a Reu­ter hogy Abdul Moneim Ri­flal jordániai miniszterel­nök lemondott. Rifai és a márciusban megalakult kor­mány miniszterei kedden felkeresték Husszein királyt, hogy benyújtsák lemondásu­kat. A lemondás okát ed­dig még nem hozták nyil­vánosságra. Mérges gáz # .Washington (MTI) Az amerikai szenátus hét­fői ülésén határozatot ho­zott arról, hogy korlátozza a mérgesgázokkal folytatott kísérleteket és szigorúan szabályozza a harci gázok tárolására és szállítására vonatkozó előírásokat. A Pentagon képviseletében Lalrd hadügyminiszter ko­rábban kijelentette, hogy a katonai szervek hajlandóak elfogadni ezt a döntést, de nem értenek egyet olyan javaslatokkal, amelyek tel­jesen megtiltanák számuk­ra a vegyi- és bakteriológiai fegyverek kikísérletezését és gyártását. A mérgesgáz-program ki­hat az Egyesült Államok nemzetközi kapcsolataira is. A japán kormány például felkérte az Egyesült Államo­kat, hogy távolítsa el a ve­gyi fegyvereket Okinawa­szigetén levő támaszpontjá­ról. Megkeresést intézett Washingtonhoz a gázíegyve­rekkel kapcsolatban a bonni kormány is. Az amerikai külügyminisztérium szóvi­vője most elismerte, hogy az USA Okinawán, illetve az NSZK területén vegyi fegyvereket tárol. Sajtókonferencia a holdexpedícióról (Folytatás az 1. oldalról.) dl két-három lépés helyett, mert a kisebb nehézségi erő miatt a láb kevesebbszer és rövidebb Ideig ér talajt, mint azt az egyensúly meg­tartásóra megszokták a nor­mális körülmények között. Az űrhajósok szerint a leszállás helyén a Hold fel­színét borító portakaró vas­tagsága nem egyenletes. He­lyenként csak egy-két centi­méter. másutt ennél jóval több. A portakaró alatt a felszín „meglepően kemény­nek bizonyult: nehézséget okozott például a különleges talajpróba vétele, illetve a zászlórúd leverése. A hold­felszín szinte a fényviszo­nyoknak megfelelően válto­zónak tűnt. Armstron be­mutatott több olyan felvé­telt. amelyet közvetlen kö­zelről készített a talajról. A talaj egy részén csillogónak látszik, az előzetes vizsgálati adatok szerint üveges jelle­gű anyagtól. Mindkét űrhajós elmon­dotta: kevésnek találták az időt. amit a Holdon tölthet­tek, és szívesen végeztek volna még más vizsgálato­kat is, így például nagyobb köveket akartak szemügyre venni, de erre már nem volt mód. A holdtartózkodás alatt az egyetlen nehézséget az okozta, hogy nem tudtak aludni a tervezett Időben: a fényelzáró ernyők behú­zása után a kabin belseje két óra alatt meglehetősen lehűlt. Kiválóan működött a különleges ruha. illetve az űrhajósok háti „létfenntartó berendezése", amelyből az oxigént és a ruha fűtéséhez szükséges energiát, illetve hűtővizet kapták. Az űrhajósok elmondották, hogy több tárgyat hagytak az égitest felszínén, köztük egy szimbolikus olajágat és az elhunyt Gagarin és Ko­marov szovjet űrhajósok emlékjelvényét. Armstrong, Aldrin és Collins mindvégig a legna­gyobb elismeréssel szólt az Apollo—11 működéséről. Hangsúlyozva, hogy például a Holdra szállást közvetlenül megelőző pillanatokban je­lentkezett problémák. vi­szonylag könnyen áthidalha­tóak. A Holdra szállás előtt a fedélzeti számítógépek túl­terhelése jelentkezett. Ugyancsak gondot okozott, hogy a szükséges manőverek miatt a leszállásnál csak ke­vés üzemanyagtartalék ma­radt. Armstrong szerint ez azonban még elegendő volt a leszálláshoz szükséges ma­nőverekre. Armstrong és Aldrin szá­mos fénykép- és filmfelvé­telt mutatott be a Holdon végzett tevékenységről. Igen érdekesnek bizonyultak azok a felvételek is, amelyeket Collins a Hold körül ke­ringő űrhajóból készített az égitestről. Levetítették a két jármű, a „Columbia" és a „Sas" találkozásáról készült felvételeket. A találkozó egyébként Igen nagy pontos­sággal ment végbe. Collins szavai szerint a felszálló holdkomp úgy közelítette meg az űrkabint, „mintha sínen jött volna". Ez volt a három űrhajós első sajtókonferenciája, ami­óta vasárnap elhagyták az egészségügyi zárlatot. A három űrhajós szerdán New Yorkba és Chlcágóba utazik, ahol ünnepélyes fo­gadtatásban részesítik őket. Szerdán este Los Angeles­ben Nixon elnök díszvacso­rát ad az Apollo—11 sze­mélyzetének tiszteletére. Bizalmi szavazás # Róma (UPI) A képviselőház után ked­den este — a vártnál koráb­bi időpontban — az olasz szenátus is bizalmat szava­zott a Rumor vezette „egy­színű" „strandkormánynak". A 322 tagú felsőházban 179 szenátor szavazott a kor­mány mellett, 115 pedig el­lene. Hasonlóan a képviselőházi szavazáshoz, bizalmat szava­zott a Rumor-kormánynak a kettészakadt szocialista párt mindkét szárnya: a szocia­lista párt és az egységes szo­cialista párt (szociáldemok­raták) is. Az olasz kommu­nista párt a kormány ellen szavazott. A liberálisok és a neofasiszták is a kormány el­len szavaztak. A köztársasá­giak tartózkodtak. Jugoszlávia és a KGST # Beígérd (MTI) Alekszandar Grlicskov, a jugoszláv szövetségi végre­hajtó" tanácskormány — tag­ja, a Yugoslav News című belgrádi havilap számára írt cikkében elismeréssel ír a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa továbbfejleszté­sét célzó lépésekről. „Ezek­nek a problémáknak a meg­oldása a KGST-ben alapot teremt a szocialista orszá­gok hatékonyabb részvételé­re a nemzetközi munkameg­osztásban, a világ műszaki forradalmában, s ezáltal biztosítja ezeknek az orszá­goknak a nagyobb befolyá­sát a világ gazdasági fejlő­désének irányára" — álla­pítja meg a jugoszláv mi­niszter hozzátéve: „Jugo­szlávia általános irányvona­lának és politikájának ke­retein belül támogat min­den kedvező tendenciát és erőfeszítést, ami eredmé­nyesebbé teszi az együttmű­ködést, azt várva, hogy ez előnyösebb feltételeket te­remt Jugoszláviának a KGST-vel való jövőbeni együttműködéshez ls". Grlicskov hangoztatja, hogy az a szerződés, amely szabályozza Jugoszlávia kapcsolatait a szocialista országok gazdasági szerve­zetével, az egyenlőségen és a partnerek kölcsönös gaz­dasági-politikai érdekein alapul. Jugoszlávia a KGST 24 bizottsága közül tíznek a munkájában vesz részt. Mozgósítás Zambiában # Lusaka (MTI) Az AFP és a UPI jelenti: Kenneth Kaunda, Zambia elnöke mozgósította a hadse­reg egységeit; a légierőt és a rendőrséget, tekintettel a rézbányák államosítása beje­lentésének várható következ­ményeire. Kaunda elnök kedden reg­gel bizonytalan időre elna­polta az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt tanácsko­zását. Az elnök a kormány­párti vezetők előtt kijelen­tette, hogy Zambia wa­shingtoni, New York-i, lon­doni és más európai diplo­máciai képviseletein keresz­tül lépéseket tett az országra nehezedő nyomás ellensúlyo­zására. Hangoztatta, hogy ebben a nehéz órában egységre van szükség, meg kell hiúsítani minden szabotálási kísérle­tet. Befejeződött a román pártkongresszus A főtitkár/amőt Nioolao Ceausesou a Bukarest (MTI) Kedden délelőtt a bukaresti Köztársasági Palotában folytatta munkáját a Román Kommunista Párt X. kong­resszusa. A kongresszus utolsó napirendi pontjaként a párt fő­titkárának, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása szerepelt A kongresszus egyhangúlag Nicolae Ceausescut vá­lasztotta meg a párt főtitkárává. A kongresszus a délutáni órákban Nicolae Ceauseseu zárszavával véget ért. Az árak emelése bérmozgalmakaf eredményezhet • Párizs (MTI) A francia fővárosban most már egyre többen be­szélnek róla, hogy a deval­vációs művelet sikere első­sorban az árak alakulásától függ. A kormány első intézke­dései éppen ezért az árak azonnali emelkedését akar­ták megakadályozni. Több kedd reggeli francia napilap azonban kételkedik abban, hogy ez sikerülhet-e. Rámutatnak: a francia kor­mány rendelkezésére álló ellenőrzési apparátus oly kicsi, hogy gyakorlatilag le­hetetlen a hatékony árellen­őrzés. A nehézségeket fo­kozza, hogy bizonyos ár­emelkedések mindenképpen elkerülhetetlenek, magából a leértékelésből következ­nek. Így például feltétlenül felemelik az import áru­cikkek árát. Feltehető azon­ban, hogy az emelés leg­alább is egyelőre nem éri el a leértékelés mértékét, mert a francia piacon ér­dekelt külföldi cégek is valószínűleg megpróbálják a piac megtartása érdekében mérsékelni az emelést. Ugyancsak elkerülhetetlen a mezőgazdasági termékek árának emelkedése is. A Brüsszelben a „hatok" kö­zött keddre virradó haj­nalban létrejött kompro­misszumos megoldás lehető­vé teszi ugyan, hogy ez az emelkedés ne egyszerre kö­vetkezzék be. Tekintve azonban, hogy a holland el­lenállás miatt a francia me­zőgazdasági termékek árá­nak már az 1970—7l-es fel­vásárlási kampány végére hozzá kell igazodniok a kö­zös piaci árszínvonalhoz, ez a mezőgazdasági áraknak ÍJ, tervezettnél gyorsabb emel­kedését vonja maga után. Az áremelkedések elsősor­ban a fizetésből és bérből élő dolgozókat sújtják, akik már amúgy is elégedetlenek vásárlóerejüknek egy év alatt bekövetkezett csök­kenése miatt. A kormány ezért mindent elkövet, hogy kihasználja a vakációs idő­szakban még számára ren­delkezésre álló időt és ezért kedden tárgyalássorozatot kezd a szakszervezetek ve­zetőivel. Azt remélik, hogy a tárgyalások segítségével elejét vehetik az őszi nagy­szabású bérmozgalmaknak. A CGT elnöksége hétfőn közölte, elfogadja a kor­mány kezdeményezését és elküldi képviselőjét Joseph Fontanet államtitkárhoz. A CGT — hangzik a nyilatko­zat —, hajlandó részt venni minden konstruktív tárgya­láson, de nem adja oda ma­gát semmilyen áltanácsko­záshoz, amelyet a kormány csak antiszociális politikai értelemben próbálna kihasz­nálni. A CGT hangsúlyozza, a kormány nem keltett il­lúziókat oly módon, hogy; azt állítja, szeptember kö­zepéig nem engedi meg az árak emelkedését, amikor maga nyújtott már rossz példát a villany és a gáz árának felemelésével, és a közlekedési díjszabás újabb emelésének a bejelentésé­vel. fl moszkvai fődokumentum anyagához A zászlóvivő Fái puciíllfiü vitatják a burzsoá világban a Szov­I bt bVOlinaua jetunió szerepét, s ez a vita be-betör a nemzetközi munkásmozgalomba és a felszabadító moz­galmakba ls. Változik a vitatkozók alapállása, színezete, változnak nézeteik, le-letűnnek a politikai porondról, hogy azután néhány elhasznált, régi doktrínából egy újat összehozva új zászlóval jelentkezzenek. De ez a kör­forgás egy szilárd pont körül kavarog, ami nem más. mint a Szovjetunió tényleges történelmi szerepe, vagy ha úgy tetszik, küldetése. Ez az, ami — vitassák bárhogy — nem változik mindaddig, amíg nem következik be alapvető történelmi fordulat a szocializmus és a kapitalizmus küz­delmében. A kérdés időszerűségét bizonyítja, hogy a kommunista és munkáspártok moszkvai világértekezlete résztvevőinek szinte mindegyike szükségesnek tartotta megerősíteni a Szovjetunió történelmi szerepéről vallott egyértelmű né­zetét. Ilyenformán — úgyszólván „napirenden kívül" — ez lett a tanácskozás egyik igen fontos témája, s o vi­lágértekezlet nyugati visszhangjában ha lehet, még töb­bet szerepel. Arra itt kár lenne szót vesztegetni, hogy moat is, mint rendszerint, a velünk szemben hagyományosan el­lenséges polgári sajtó a saját önkényes mércéjével mé­regeti a Szovjetunió tekintélyét. Tulajdonképper. a pol­gári körök ötven éve mindig arra a következtetésre jut­nak. hogy a Szovjetuniónak nincs is tekintélye. S ötven éve egyebet sem tesznek, mint minden erejükkel, pén­zükkel. hírközlő kapacitásukkal küzdenek e rájuk nézve oly nyomasztó éj valóságos tekintély ellen. kétségtelen, hogy a tekintély (amely nem ugyanaz, mint a szerep, amelyet a Szovjetunió objektíve betölt a nemzetközi életben és a munkásmozgalomban), függhet különböző megítélésektől. De ezek mitsem változtatnak a Szovjetunió objektív szerepén: azon, hogy megtestesíti a szocializmus legnagyobb gazdasági, politikai, diplomáciai és katonai erejét —, hogy nemcsak a munkásmozgalom, de általában a forradalmi és haladó mozgalmak legna­gyobb támasza. Káffár plufó rc a kommunista világértekezleten egy nauai GIVIŰIO szokatlanabb nézőpontból kiindulva is felvetette a Szovjetunió szerepének kérdését Egyen­jogúak vagyunk ugyan, de nem egyforma a helyzetünk a felelősségben és a teherviselésben. Ha mindent viszony­lagosan számítunk is, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép, amely a jogokbol csak az egyen­lő törvényes részt igényli magának, mérhetetlenül több felelősséget hordoz bármelyikünknél. Internacionalista és önzetlen módon mindenki másnál többet áldozott és ál­doz a kommunizmus ügyéért, a nemzetek szabadságáért, a világháború megakadályozásáért, az emberiség szebb jövőjéért." Túl azo-n, hogy ez a szerep, tiszteletet kelt — túl a té­ma minden érzelmi vonatkozásán — a helyzet egy bizo­nyos történelmi funkció betöltésére készteti az SZKP-t. a Szovjetuniót, immár fél évszázadé. S rajta kivül nincs olyan párt, olyan szocialista ország, amely ezt a funkciót át tudná vállalni és ténylegesen be is tudná tölteni. Ez a szüntelenül bővülő, fejlődő funkció kezdetben abból állt, hogy cz az ország volt a kommunista világmozgalom egyetlen bázisa és támasza. Később azzal bővült, hogy a Szovjetunió katonai győzelme a fasizmus felett, léte, hely­zete, nemzetközi tekintélye lehelövé tette a szocialista világrendszer létrejöttét. A moszkvai tanácskozáson Sí történelmi funkciójának úttörő jellege is. Ez alatt azt értjük, hogy a szocialista építés ötvenéves szovjet tapasz­talatait, valamint az SZKP-nak a nemzetközi harci po­rondon szerzett fél évszázados ismereteit égyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. Elmondhatjuk, hogy a felszólalók csaknem mindegyike, köztük még olyanok is, akik néhány kérdésben nem vallották a többség állás­pontját, például az olasz vagy az ausztrál párt képviselői, a tanácskózáson kinyilvánították meggyőződésüket, hogy a Szovjetunióra, annak internacionalista politikájára, mint a forradalmi világmozgalom legfontosabb megha­tározó tényezőjére kell tekinteni. Amíg á világtanácskozáson szinte kivétel nélkül min­den delegáció pozitív előjellel, a Szovjetunió nemzetközi szerepének igenlésével foglalkozott a kérdéssel, addig a tanácskozás körül folyó polémiákban egyesek megkérdő­jelezték ezt a szerepet. Mégpedig hogyan? A munkás­mozgalom egyes szféráiban újra meg újra felüti a fejét az a szubjektív idealista szemlélet, amely önkényesen szelektálja a Szovjetunió fejlődésének korszakait, elszakít­va az eseményeket az objektív történelmi tényezőktől és folyamatoktól. A Szovjetunió szerepét pozitív és negatív szakaszok váltakozásának tekintik, személyekhez, intéz­ményekhez kötik, s ennek megfelelően jogot formálnak arra. hogy a munkásmozgalomnak ehhez a meghatározó bázisához fűződő viszonyukat is periódikusan. vagy ha úgy tetszik, konjunkturálisán alakítsák. Nincs itt helyünk e kérdés teljes történeti-elméleti analízisére, csupán elégedjünk meg annak lepzögezésével, hogy akárcsak egy-egy történelmi mozzanat komoly meg­ítéléséhez is bizonyos történelmi távlatok kellenek. Nem­csak az olyan nagy fordulópontok, mint az októberi for­radalom világtörténelmi jelentőségének, vagy a Szovjetunió második világháborús teljesítményének a szocialista vi­lágrendszer létrejöttében betöltött szerepe megítéléséhez kellenek esztendők. Gondoljunk arra: ma már nincs vita a nemzetközi kommunista mozgalomban arról, hogy mi­lyen szerepe volt a Szovjetuniónak a magyarországi szo­cialista rendszer megteremtésében. Pedig ez tizenhárom évvel ezelőtt — átmenetileg — nem egy pártban éles bel­ső polémiát váltott ki. Kádár János hívta fel Moszkvából hazatérve a fi­gyelmet arra, hogy „a tanácskozás előkészítő időszakában és a tanácskozáson egyaránt szemtanúi lehettünk annak és éreztük, hogy új, tiszlultabb, bensőségesebb formában erősödött és növekedett a Szovjetunió iránti tisztelet, megbecsülés, bizalom, és annak a különleges szerepnek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a világ összes haladó mozgalmának és progresszív törekvésének segítésében." Minden hadseregnek rí En SoSS^Sg ez a szerep a jövőben is a Szovjetunióra var. A kommunis­ta világforradalom zászlóvivője, élen haladó csapata a Szovjetunió, és nyilván az lesz a jövőben is. „Ez az elis­merés, ennek a szerepnek a méltatása a tanácskozáson — mondotta Kádár elvtárs — minden presszió, kincstári il­lendőség nélkül jutott kifejezésre, s ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez nagy erőnyeresége mozgalmunknak. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a jövőben is így legyen. Bebizonyosodott, hogy lehetséges a pártok, a szo­cialista országok önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartani és egyidejűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjetunió iránt. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a kom­munista világmozgalom eredményes működésének, ugyan­akkor jól összefér a kapcsolatainkban megerősödő demok­ratikus módszerekkel". Szabó L István *

Next

/
Thumbnails
Contents