Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

Módosították a telek­ellátási rendeletet - i levéltári anyag nagyobb védelmet kap - Öj iskolákat alapítanak Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott Megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között 1969. július 10-én Szófiában kö­tött barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződést. Az Elnöki Tanács — a la­kosság telekellátási rendsze­réről szóló új kormányhatá­rozattal összhangban — mó­dosította 1957. évi 47. számú törvényerejű rendeletét. A módosítás szerint a juttatott házhelyekre és épületekre vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalom, valamint öröklési korlátozás a meg­váltási ár megfizetésével megszűnik. Törvényerejű rendeletet alkotott az Elnöki Tanács a levéltári anyag védelméről és a leváltárakról. Az új törvényerejű rendelet ki­mondja. hogy a gazdasági, társadalmi, politikai. jogi, honvédelmi, tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős, történeti értékű iratokat le­véltári anyagnak kell tekin­teni és védelemben kell ré­szesíteni. Levéltári anyagnak kell tekinteni a jelentős tör­téneti értékű kép- és hang­felvételeket is. A továbbiak­ban nemcsak a levéltárak­ban őrzött iratok, kép- és hangfelvételek, hanem az ál­lami szervek, szövetkezetek, társadalmi szervezetek és más jogi személyek Irattá­raiban és a személyi tulaj­donban levő ilyen anyagok is védelemben részesülnek. Mivel minden iratanyag valamely levéltár illetékes­ségi körébe tartozik, a tör­vényerejű rendelet meghatá­rozza az irattári dokumen­tumok levéltári őrizetbe adá­sának idejét és módját. A törvényerejű rendelet a le­véltári anyagok tudományos célokra való felhasználásá­nak lehetőségéről is gondos­kodik. A törvényerejű rendelet előírja, hogy az államigaz­gatási. népgazdasági, ügyvi­teli és levéltári érdekek biz­tosítása végett ki kell ala­kítani az irattári anyagok kezelésének legcélszerűbb rendszerét. Ennek általános irányelveit a Miniszterta­nács állapítja meg. Az Elnöki Tanács elren­delte Kecskeméten gépipari és automatizálási főiskola, Budapesten Bánki Donát gépipari műszaki főiskola, valamint kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola lé­tesítését. Az Elnöki Tanács október 1-i határidővel Kapuvárt járási jogú várossá nyilvá­nította, a kapuvári és a hat­vani járást pedig megszün­tette, Kerekharaszt községet Hatvan városhoz csatolta. Az Elnöki Tanács ezután egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban levő kérdéseket tárgyalt. (MTI) Drága í^ VÖZetÓS fuvarozás Társasház faltaimon Újabb barakkáruház Elkészült Szeged második barakáruháza. A tarjáni után szintén ideiglenes jel­leggel a Klapka téren építte­tett az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat egy kétszáz négyzetméter alapterületű áruházat, hogy megoldja a környék lakóinak ellátását. A másfélmilliós beruházás két évre szól, mert ennyi idő múlva lesz csak lehetséges a korszerű ÁBC-áruház felépí­tése. Az új üzletet rekordidő, három hét alatt építették fel a termelőszövetkezet épí­tési vállalkozásának munká­sai. A tegnapi műszaki át­adást követő belső munkák után az áruház szeptember közepén nyit A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság megvizsgálta, hogy a külkereskedelmi szállításoknál miért esett vissza a hazai fuvareszközök — tengerhajózás és közúti fuvarozás — kihasználtsága. A vizsgálat során egyebek között a magyar hajók ál­tal látogatott Földközi- és Fekete-tengeri kikötőkbe irányuló export-import for­galmat elemezték. Ebben a térségben a Masped meg­bízásából lebonyolított szál­lítások feltűnően visszaes­tek; 1967. első fél évéhez képest 1968. azonos idősza­kában például 68 ezer ton­nával kevesebb árut fuva­roztak a hajók. A csökkenés majdnem teljesen — 58 ezer tonnával — a Mahartot érintette, miközben a jugo­szláv és a tőkés országok hajói részére adott fuvar­tonna megrendelés alig vál­tozott. Emellett a MAHART forgalma a díjszabás szem­pontjából előnytelenebb áruk felé tolódott el. A KNEB megítélése szerint hozzávetőleg 300 ezer dol­lárra tehető a magyar vál­lalatok által idegen hajózá­si társaságoknak kifizetett fuvardíj olyan szállítások után, amelyeket versenyké­pes ajánlatok mellett a ha­zai hajópark is le tudott volna bonyolítani. A nem­zetközi közúti fuvarozás fej­lesztése szempontjából meg­vizsgálták hét külkereske­delmi vállalat 1968 első fél­évi forgalmát. Kiderült, hogy a közúti fuvarozásra alkalmas és dijszabásilag is kedvező áruknak csak na­gyon kis részét szállította a Hungarocamion. A visszaesés főképpen azért következett be, mert számos esetben a szállíttató forintban kevesebbet fize­tett akkor, ha nem a ma­gyar, hanem egy külföldi hajózási társaság szolgálatát vette igénybe. A KNEB javasolta az il­letékes minisztereknek, hogy az eddiginél jobban hangol­ják össze a nemzetközi szál­lítmányozásban részt vevő fuvarozók, fuvaroztatók és szállítmányozók anyagi ér­dekeltségét. Legendák a C filmről Minisztériumi tájékoztató Alig néhány házzal a köz­ség szép fürdőépülete után új, kétemeletes társasház épült Mórahalmon. Ebben a „műfajban" ez az első. Tíz család otthona és a Taka­rékpénztár tágas irodája ta­lálható benne. Útmutató a hátrányos helyzetű diákok segítésére Az Országos Pedagógiai Intézet gondozásában útmu­tató készült a fizikai dol­gozók gyermekeinek peda­gógiai segítéséről. Az ösz­szeállítás —, amelyet a tan­év elejére kapnak meg az iskolák — részletesen szám­ba veszi a pedagógiai segít­ség lehetőségeit és módsze­reit, figyelemmel arra, hogy a fizikai dolgozók gyerme­kei között manapság is sok már a tanulmányi szem­pontból hátrányos helyzetű tanuló. A kiadvány kieme­li, az osztályfőnök és a szü­lők, az osztályfőnök és az ifjúsági szervezet együtt­működése nélkül elképzelhe­tetlen a fizikai dolgozók gyermekeinek fokozott pe­dagógiai segítése. Az útmutatóhoz több mel­léklet is csatlakozik majd, ezek azonban előrelátható­lag csak szeptember végére készülnek eL A C-filmnek nincs egész­ségkárosító hatása, nem száz j százalékos biztonságú eszkö­I ze a nem kívánatos terhes­ség megelőzésének, csupán egyike az igen jó hatásfo­kú korszerű fogamzásgáltók­nak — ez volt a legfonto­sabb közlés azon a sajtótá­jékoztatón, amelyet pénte­ken tartott az Egészségügyi Minisztériumban dr. Tiborc Gabriella, az anya- és cse­csemővédelmi főosztály meg­bízott vezetője. Az tette szükségessé a tá­jékoztatást. hogy a közvéle­ményben a C-filmmel kap­csolatban bizonytalanság alakult ki: a forgalmazást megelőző hírverések is túl­zottan felcsigázták a várako­zást: a laikusok tökéletes eszközt vártak. A Rico Köt­szerművek 1969 végén kezd­| te meg — a Vegyianyag­kereskedelmi Válallaton ke­resztül — a forgalmazást, először az illatszerboltokban és a drogériákban, amelyek sokhelyütt önkiszolgáló rend­szerrel működnek. A gyógy­szertárakban ez év elejétől kapható a C-film. Csak fél­igazság van abban, hogy a szabadpolcos árusítás hi­báztatható a C-filmmel kap­csolatban előforduló negatív tapasztalatokért. Sokkal in­kább az a baj. hogy a tasa­kokhoz mellékelt használati utasítás nem pontosan ért­hető. Ezenkívül helytelenül .jártak el azok. akik nem kérték ki a szakorvos véle­ményét. Tudniillik, az alkati, szervezeti sajátosságoktól is függ az eredményes haszná­lat. s esetleg az orvos más fogamzásgátló módszert ajánl. Közölték a sajtótájékozta­tón, hogy rövidesen űj. köz­érthetően fogalmazott leírás­sal, használati utasítással fogják árusítani a C-filmet próbája Bizonyításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb vállalati önállóság megsokszorozta a vezetők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazdaság évtizedes problémái, s így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szerveknél, mint inkább a vállalatoknál tapasztalhatók. Jelenleg sincs például lényegesen több erőforrás, anyagi eszköz felhalmozásra (fejlesztésre és forgóeszközök növe­lésére), mint néhány esztendővel ezelőtt, a tervalkudozá­sok idején. Csakhogy most a vállalatok kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtózkodnak, mint amed­dig a takaró ér. A gazdasági vezetők felelőssége ma nem általánosság­ban, hanem nagyon is témaszerűen mérhető a vállalatok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen például, hogy az egyik főkönyvelő még mielőtt teljesen összecsaptak volna feje felett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosz­tásba helyezését kérte. Az irányító szervek által kezde­ményezett leváltások indokolásában is gyakrabban szere­pel: alkalmatlan a feladat ellátására. S a kádermunka el­sősorban azért lett szókimondóbb, mert a frontvonalak is nyíltabbak, a vállalatok, s a felettes hatóságok felelős­sége kevésbé mosódik össze, és szembetűnőbb a kissze­rűség, a maradiság. A megnövekedett és mérhetőbbé vált személyi felelős­ségnek, azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a leg­jellegzetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége ké­pes űj, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a fe­lelősséget vállalni. És nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezető gárda méltónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb követelmények hatá­sára fejlődése is meggyorsult Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján leg­feljebb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túljutottak az első akadályokon, ám még senki sem sza­kította át a célszalagot. Az idei év már több munkát feladatot adott, mint a tavalyi. A reform kibontakozásá­val — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatásokat, a központi kedvezményeket és fékeket — a teljesebb körű önállósággal és felelősséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni kép­telen vezetők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelá­tás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távla­tából, a holnap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét, belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollektí­vát előrelátó módon már most felkészítik-e az új felada­tokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértel­mű választ Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég következetes és hibamentes — bankpolitika következté­ben a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került elő­térbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai fel­készültség egyoldalú hangsúlyozásával korábban is talál­kozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is válto­zatlan követelmény a népi demokráciához való hűség, a szakmain kívül a politikai felkészültség, a szervező- és irányítókészség. Mindez persze magában foglalja az embe­rekkel való bánni tudást, s a példaadó vezetői magatar­tást, morált is. A vezetői képességek értékét nem szabad arisztokrati­kusán önmagukban vagy néhány látványos megnyilatkozás­ban lemérni. A tehetség, az alkalmasság fokmérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra" épít, jól válogatja meg munkatársait. Nemcsak, hogy érvényesülni hagyja minden szinten a te­hetséges szakembereket, hanem el is söpri útjukból az akadályokat. Korszerűsíti például a vállalati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmé­nek, kiváltságainak, anyagi előnyének is mentsvára. A re­form a vállalati munka minden szintjén változást igényel a szervezetben, a módszerekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott vára­kozásaival is. Húsz hónap elteltével egyre jogosabb követelmény a reform gyakorlatias végrehajtása, minden szinten, a mun­kapadokig bezáróan. Nem látványos, de elkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tömegek napi munkájának ré­szévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, na­gyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a párt-, és a szakszerve­zetek tevékeny közreműködésével fel kell számolni a vál­lalati munka és szemlélet megújítását, a tehetség, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és középszerűsé­get. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek számára is érthető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok évre programot adó vállalati reformtenni­valókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollektívák összefo­gását, fegyelmét, tulajdonosi öntudatát erősíteni, magasabb szintre emelni, áz igazi vezetői képességeket, a rátermett­séget igazolni. KOVÁCS SÁNDOR Siker Angliában X'nZL A pénteki Times-ban a lap balettkritikusa egyebek között így ír a Magyar Álla­mi Népi Együttes londoni vendégszerepléséről: „Min­denki tudja, hogy a magya­roknak aránytalanul sok jó zenészük és táncosuk van, s ezért nem meglepő, hogy ez az együttes is csupa eleven és szeretetreméltó művészből áll. A táncosok kavarognak, szökellnek, a kórus vonzó népdalokat énekel... Az együttes üdítően egyszerű szórakozást nyűjt. A lányok, akik közül sokan rendkívül szépek, ördöngösen pörögnek papucsaikban, fejükön üve­gekkel." A kritikus kiemeli az „Ecseri lakodalmas"-t, amelyről azt írja, hogy a je­lenetben — mint az egész előadásban — nincs semmi­féle mesterkélt színpadiasság. A Daily Telegraph „A ma­gyar táncosok magával raga­dó vidámsága" című bírála­tában kitűnőnek nevezi az együttest és különösen emlí­tésre méltónak tartja az os torpattogtató csikósok táncát, megdicséri a mesterien moz­gó táncosokat a színpompás népviseletet, de valamiféle „mélyebb értelmet" hiányol. Hozzáfűzi, hogy az „Ecseri lakodaimas"-ban „már érez­ni lehetett a mélyebb érzel­mek jóleső fuvallatát". SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 30. DÉLMAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents