Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Fejér megyéire látogatott a szovjet parlamenti küldöttség A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttsége — élén Pjotr Mironovics Maserowal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagjával. az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával — szombaton Fejér megyébe látogatott A szovjet vendégek elsőként a Székesfehérvári Könnyűfémművet tekintették meg. Az üzemlátogatás után a megye és a város vezetői ebédet adtak a küldöttség tiszteletére. A Legfelsőbb Tanács delegációja délután a polgárdi Vörös Csillag Tsz életével ismerkedett. (MTI) Gabonafelvásárlás A felvásárló telepieken egész héten csúcsforgalom volt. Zala megyében a hét végére teljesen megteltek az állami magtárak, sőt már fólia és ponyvasátrak alatt is tárolnak mintegy 1300 vagonnyi gabonát Csongrád megyében is gyűlik a gabona a raktárakban. Az aratás előrehaladásával mind nagyobb erőket csoportosítanak át az időszerű talajmunkákra. Új hangulat a Belvárosban Ismét új interieur születik a Belvárosban: a Párizsi körút és az Oskola utca környékének rendezése után, a patinás Széchenyi tér mögött, a Károlyi utcában az idén lényegében véget ér egy újabb modern épületegyüttes kialakítása. S mint már az előzőnek, ez is úgy teremt új környezetet, új hangulatot, hogy ellentmondás nélkül illeszkedik a város „történelmi" képéhez. Ebben a városnegyedben tulajdonképpen három épületcsoport alkot újat: a Centrum Áruház, a majdan mellé kerülő középmagas irodaházzal, szemben vele a már elkészült három, egymással összefüggő lakóépület, illetve bisztró, s a most épülő négy tagból álló tömb, amely a Lenin körút felől 5 (tíz műteremlakással), a Károlyi utcában 9 emeletes, a Bajcsy-Zsilinszky utcában földszintes, a Nagy Jenő utcában újból 5 emeletes, öszszesen 90 lakás kerül ide, s három üzlet: a Patyolat a körútra, húsbolt a Károlyi, és Gelka-szerviz a Bajcsy-Zsilinszky utcába. Ez a rész a város egyik legfontosabb üzleti centruma, a tervező, Baches János igazi „city-hangulatot" igyekezett teremteni a házak alá kerülő üzletekkel, a kilencemeletes épület üveggel borított homlokzatával, mely a Napsugár-bisztró melletti kis térre néz, s szerves egységet is alkot vele. A tervező érdeme, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcába földszintes üzletház került, amely beengedi a levegőt, a napfényt a lakásokba, így nem sötét bérkaszárnya-udvarra nyílnak. A középmagas lakóépület keskenyebbik oldala „benyúlik" a Széchenyi térre, a volt Olasz-féle vendéglő fölé. De elegáns, semleges megjelenése nem zavarja a tér hatását, sőt este majd, ha a Gelka tervezett fényreklámja felkerül a falra, nagyvárosi színfolttá válik. Fehér Kálmán A szerelés gépesítése Szombaton véget ért Pécsett a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 17. vándorgyűlése, amelyen több mint háromszázan vettek részt. A háromnapos konferencia központi témája a húszezer embert foglalkoztató és évente 1.2 milliárd forint értékű hálózatépítési és fenntartási munka helyzete volt. Megállapították: többek között. hogy a villamosipar kulcskérdése a hálózatszerelési munka termelékenységének növelése gépesítés útján, továbbá a szabadban, családjuktól távol dolgozó szerelök szociális körülményeinek javítása. A villamos energia igény évente nyolc százalékkal növekszik, ugyanakkor a szerelessel foglalkozók létszáma stagnál. TTírigGL . * « f^^^m^mm Az űj épülettömb levegős belseje Szávay István felvételei A Károlyi utca új arca Átadták a kőszegi határátkelő állomást Szombaton Kőszegen átadták rendeltetésének az ország egyik legszebb, legkorszerűbb határátkelő állomását. Az ez alkalomból rendezett ünnepségen megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Kurt Enderl, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete is. Az átadásnál Kisházi Ödön mondott beszédet. A Magyar Népköztársaság — hangsúlyozta — arra törekszik, hogy szélesítse kapcsolatait más országokkal, s jó viszonyt alakítson ki szomszédaival. Az új kőszegi határátkelőhely is ezeket a célokat szolgálja: megnyitásával a magyar—osztrák jószomszédi viszony elmélyítésének újabb lehetőségét teremtjük meg. A Magyar Népköztársaság kormánya biztos abban, hogy ennek révén is egyre tovább növekszik a két ország közötti személyi és áruforgalom. Magyarország és Ausztria körött kedvezőek a kapcsolatok. örömünkre szolgál, hogy a két ország vezetőinek találkozóiról, csak úgy mint a két ország lakosságának közvetlen érintkezéséről ugyanezt mondhatjuk el. Szép beszéd Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok Teje van, mindent Iát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?" (Kádár János). S

zembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: Miért kárhoztatnak engem arra, hogy szüntelenül udvaroljak az embereimnek? Ügy kell velük beszélnem, mintha lekötelezettjük volnék, mintha nekem tennének szívességet azzal, hogy dolgoznak, hogy egyáltalán ott vannak .. Sokszor inkább magam végzem el az ő dolguk jórészét is, nehogy egy szép napon otthagyjanak! Községi tanácstitkár ez az ember. Három-négy beosztottja van. ha még mind megvan. Kis pénzért vergődnek adó- és házhelyügyekkel, igazgatási apróságokkal. Nagyobb részt már tényleg csak a szép beszédért, meg a tisztességért. Mert akárhová mennének, rögtón megugrana a fizetésük. Könyvelhetnének termelőszövetkezetben, irodisták lehetnének az ÁFÉSZnél, foglalkozhatnának termémyfelvásárlással és mindennel — nagyobb pénz ütné a markukat. Még egy téli beszélgetés jut eszembe ezzel kapcsolatban. Csengelén, a tanácsházán két ujjal gépeigetett a vb-titkár. Nincs gépírónőjük? — kérdeztem. Státusz van rá. csak ember nincs. Ki jönne el ezerszáz forintért? Itt bizony már a szép beszéd sem használt. Mert azt leginkább azok tudják becsülni, akiket hivatás is köt a pályához, a tanács hivatalának munkájához. Aki a pálya elején áll, ilyesmivel még nem számol, forintban nézi az elégedettséget, a megbecsülést. S lehet, hogy jól kitanulta a gépírást, meg az adminisztrációt, mégis elmegy inkább gyümölcsöt válogatni vagy csomagolni, esetleg bolti kiszolgálónak..; De nagy dolog volt valamikor egy íróasztal a községházán! Most nem kapkodnak érte. Van ebben persze jó is. Nem az iroda, a hivatalsegédi állás, a levélkézbesítés, az „állami" munka a boldogulás egyetelen falusi lehetősége. Száz más helyen lehet dolgozni, keresni. Azt azonban már meggondolhatnánk, hogy miért mindenütt jobban? Nem szoktuk sohasem kipártolni az adminisztrációt. Inkább sokalljuk. bonyolultnak, és nehézkesnek tartjuk, kicsúfoljuk. De van ennek egy szükséges rendje és mértéke, s vannak hűséges, áldozatos képviselői, akik valóban megérdemlik a szép beszédet. Ezért ugyan nem kapnak a boltban egy kiló sót. vagy egy kiflit sem — de legalább így fizessünk nekik mindennap. Meddig maradnak ezért, maguk sem tudják. Hiszen ők is tele vannak kérdésekkel. A termelő munkások keresete igazodik a szorgalmukhoz. Az állami hivatalnokokat nem befolyásolja munkájuk eredményessége, ök részesedési alapot sem ragaszthatnak a fizetésükhöz, a korpótlók is csak lassan csepeget — s az ármozgások kereseti kiegyenlítésére sincsen módjuk. Másutt is mondják, mondogatják, hogy szépen kell beszélni az emberekkel, nehogy elmenjenek. Akkor is szépen kellene, persze, ha munkaerő-felesleg lenne. De az már hiba. ha az elnézésig fajul ez a szép beszed. Az már baj. ha itt-ott szinte törvényesítjük a kedv szerinti munkaintenzitást; ha bizonyos bérkötöttségek miatt be kell hunynunk a szemünket; ha a havi borítékot udvarlással kell „vastagítani". Az ilyen fa tartósan nem terem. Sokfelé kitörölték a munkaszótárbcí ezt a szót: fegyelem. Valahogy szégyellünk erről beszélni. A gyárban azért, mert az anyagi ösztönzést valami spontán ható receptnek tekintik, a kis hivatalokban meg azért, mert üresen kongana a fegyelmező, követelő szó, nincs ugyanis komoly anyagi háttere. Mert teremtettünk fonák szituációkat is. Bizonyos kategóriákról elfeledkeztünk a reform nagy vállalkozásai közben, vagy éppen a nemzeti pénztárca volt sovány. Nem csak a kishivatalnokok látják ennek kárát, hanem a nyugdíjasok, az egészségügy közkatonái, és a pedagógusok is. S mindannyian tudjuk, hogy ezt a helyzetet nem lehet konzerválni, mert torzulásokat okozna. Hiszen nemcsak a községi tanácsok találnak nehezen gépírót, adminisztrátort, hanem a városhatórokon túl tanári állásért sem kapkod senki. Ápolónőket pedig már-már kötéllel kell fogni. Gazdasági háttere van hát ennek a „szép beszed" filozófiának, s ez már-már odáig jutott, helyenként, hogy valóban talonba kerülnek a szocialista munka bizonyos erkölcsi normái: a jogos elvárás, a követeles, a fegyelem, a precizitás. Hiszen olyan eset is megtörtént, hogy a saját testi épségét könnyelműen veszélyeztető munkás egyszerűen felmondott a figyelmeztető fegyelmi után. Nem öltenek ezek a jelenségek tömeges méreteket, de egyediségükben sem ártalmatlanok a munka erkölcsi dolgaira. A szorultságból eredő mézes beszéd, meg az elnézés azonban semmiképpen sem lehet ellenszer. Ez éppen felbátorítja a gyenge munkaerkölcsű embereket, követelődzésekre és lazaságokra biztatja őket; a munkaadót, a szocialista vállalatot. a termelőszövetkezetet, a hivatalt vél"- így gyengének. O

mán indultunk, hogy szépen kell beszélni. Erre mindenki rámondhatja az igent. De udvarolni, szorultságból nyájaskodni. elnézni semmi szükségben nem szabad. Ezzel azokat a százezreket csapnánk be. akiknek állandó tulajdonságuk a munkaszeretet, a fegyelem, a lelkiismeretesség, s természetes érzésük az ezzel járó tiszta öröm. Sz. Simon István Egy nap a strandon Enyhe gutaütéssel érkezünk. Éppen a negyedik kishajó ment el, mire végül feljutunk mi is. Tízszer átér1tünk volna már a hídon. Hazafelé juszt is arra megyünk! Aztán a békés tiszai partoldal, a szomorúfűzfák lecsillapítják a kedélyeket. Gyerekzsivaj. Napfény. Víz, igaz, hogy nem tiszta. Gyerekvisításra kapjuk fel fejünket. — Hagyod a babát, Gáborka?! Van eszében. A másfél év körüli kislánynak kiskannája van. Gáborkának nincs, és ő két és fél éves. A csata kimenetele nem kétséges. Csakhát... nagy zajjal és szülői perpatvarral jár az agresszió. Beljebb, a nyárfák árnyékában javakorabeli férfi hűsöl, újság a kezében. Mindig izgatott a dolog, hol fog neki az olvasó a lapnak, ismeri-e a beosztást, melyik rovat érdekli. Most ugyan nem tudom meg — a férfi egy ötvenöt körüli (kilóban 55!) hölgyet figyel. Nem egyedül. Egy ifjú ember — gyengéden betakarja neje arcát, Ismét megjelent a Szerencse sorsjegy A Magyar Újságírók Országos Szövetsége idén is megrendezi a nemzetközi újságíró szolidaritási alap céljait szolgáló Szerencse sorsjátékot. A 4 forintos Szerencse sorsjegyek már meg is jelentek az újságárusoknál, és kaphatók a postahivatalokban, s az áruházak, üzletek pénztárainál is. A három főnyeremény egy-egy Wartburg, Sk oda és Trabant személygépkocsi, ezenkívül sorozatonként t79 vásárlási utalvány nyerhető. A húzás idén már szeptember 21-én megtörténik ugyan meg ne süsse a Nap! — egyre határozottabb pillantásokat küldözget a karcsú szőke hölgy felé. — Elég olcsó kis fürdőruhád van, szívem... — olvashatja a hölgy az ötvenes úr tekintetéből. — Bámulom a bronz vonalaid! — így az ifjúéból. Milyen szép nap ez a mai! Mindenki keres valakit A hangosbeszélő szerint Magdikát keresi Laci, Imrét is várja valaki (titok?), egy pösze kislány elveszítette az édesapját. „Kérjük a kedves szülőket, vigyázzanak jobban gyermekeikre!". Dinnye érkezett a zöldségpavilonba, tej a tejboltba. Aztán: „Balog Lajoskát, egy harmincéves kopasz kisfiút édesanyja várja a hangosbemondónál." Nevetés. A szőke hölgy — itt az alkalom — rámosolyog az ifjúra. Az ifjú neie alszik. Az ötvenes úr még nem nyitotta ki az újságot. — Édesanyám, vegyél lángost! — Hogyan, gyerekem, mikor millióan állnak sorban érte! A tűző napon. — A Nap itt is süt! Na, édesanyám ...! — Ne vitatkozz, mert nyakonváglak! De nehéz is gyereknek lenni. Bal oldalt, a „szomszéd" táskarádiójából Bach-zene, jobbról Tom Jones. Szeretem. Külön-külön. Ezért inkább a híreket hallgatom. De közben: „Jancsi keresi Juliskát a szokott helyen" — ordítja a hangszóró. Az ifjú neje felébred. Zuhanyozni megy. Ruganyos léptű, csinosabb, mint a szőke hölgy. Most háborodjak fel? Az ötvenes úr belelapoz az újságba. „Légicsata Szueznél és Vietnamban. Mélyül az olasz belpolitikai válság. Vihar Innsbruckban. Vízbe fulladtak a Balatonnál. Mérgesgombát vacsoráztak. Kiugrott az emeletről. „Eladták" a meccset. A kánikula tovább tart, helyenként zivatar." A fiatalember gyufát kér a szőke hölgytől. Ha nem figyelek, a szomszédom pici lánya elviszi a zsebrádióm. Most már ordít érte. , A piros bőrűek is visszamerészkednek a napra. Ferdén süt, a fák közül. — Még egy partit, aztán megyünk. — Józsika siess! Lemaradunk! Ügyis lemaradnak, a kishajóról mindig mindenki temarad. Nem is értem, hogyan lehet feljutni rá. Hétköznap többnyire csak egy jár. Persze, a kisebbik. De hát a gyerekeket nem lehet a hajóról le- és a hídra rábeszélni. Tülekedés, taposás, veszekedés — egész jó műsor azért az egyforintos átkelőjegyért. Leginkább 14 éven felülieknek való. De aki fél órája hátul állt, már elől tapossák. Tanfolyam kezdőknek és haladóknak. „Gyerek előtt ne emlegessük az édesanyja rokonságát!" — méltatlankodik valaki. — A kishajó megtelt! Megint eltelt egy nap a strandon. P. Szőke Mária VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 3.