Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szöged hírős város... Könyv a szabadtériről CARMEN BEMUTATÓ A SZABADTÉRIN Talán nem haragszik meg a Tömörkény gimnázium, ha a szegedi szabadtériről most megjeleni könyvük alkalmából mindenekelőtt arra mutatunk rá: ideje lenne már megírni a játékok történetét. Nem mintha a Tömörkény gimnázium történelmi szakkörének munkáját feleslegesnek vagy értéktelennek tartanánk. Az Oltvai Ferencné tanár vezette fiatalok gondos és alapos munkája sok tekintetben hézagpótló. Nemcsak jó összefoglalása, hanem új dokumentumokat is bemutató áttekintése a játékok legfontosabb eseményeinek. Eseményeinek: ez nagyon fontos mozzanat a könyv, értékelésében. A könyv ugyanis elsősorban nem a szabadtéri művészi problémáival foglalkozik, hanem az egyszerű tudósítás színvonalán krónikás szemlélettel vizsgálja a játékok történetét. Kezdődik az első próbálkozások felvázolásával, aztán a nemzetközi sikerek leírásával folytatódik. majd áttér a felszabadulás utáni törekvések tárgyalására. A szabadtéri művészi problematikáját csak érinti, noha plasztikusan emeli ki a műsortervezés lényeges vonásait. Egyebek között azt. hogy a felszabadulás előtti szabadtéri játékok művészi rangját, a szabadtéri törekvéseinek emberi, társadalmi tartalmát mindenekelőtt a Tragédia határozza meg, s hogy a felszabadulás után ehhez, tehát a Tragédia domináns szerepéhez egy hazánkban eddig páratlan és egyedülálló Erkel-kultusz megteremtése járult. Nincs tehát vitánk a könyvvel, sőt. tekintve, hogy vógülis gimnazisták munkájáról van szó, dicséretet érdemlő produkció a „Szöged hírős város.. .".Ám azt az adósságórzetet, amely az immár tizenegy esztendős szabadtéri eredményeinek, tapasztalatainak feldolgozásával kapcsolatban bennünk él, a könyv nyilván nem szünteti meg, sőt bizonyosfajta hézagaival, de furcsa módon még eredményeivel is intenzívebbé teszi. Nem tudunk mást mondani: meg kellene már végre méltó módon írni a szegedi szabadtérit. Kissé durván: röstellni való. hogy ez eddig — mindenekelőtt a jubileumi évben — nem történt ö. •. Szerelem és szenvedély Ma. vasárnap este a pénteki nagysikerű bemutató után másodszor kerüi a Dóm előtti színpad közönsége elé Bizet halhatatlan zenedrámája, a Carmen. Képeink az előadás két jellegzetes jelenetéről készültek. Felső képünkön Don Jósé (Jean Bonhomme) és Micaela (Karikó Teréz). Alsó képünkön: szenvedélyes, mozgalmas, látványos táncjelcnet Megközelítően francia nyelvű előadásban, az élvonalbeli európai operaszínpadok három rangos képviselőjével: Jane Rhodes-dal, Jean Bonhomme-mel és Dan Jordachescuval péntek este a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében először mutatták be Bizet Carmenját. Az előadást Roberto Benzi vezényelte. Mindez persze nem újdonság, már a premier előtt tudtuk, ám a meglehetősen viszontagságos előzmények után, hogy milyen is lesz az előadás, csak a bemutatón derült ki; maguk a darab színreállítói is itt hallottáklátták először- teljességében, egészében. A váratlan körülményekre tehát fel kell készülnie a fesztiválstábnak, a maguk megnyugtatására is megérné, hogy ne álmatlan éjszakák után szorítsanak a helyszínen, vajon sikerül-e. Leíratja ezen sorokat a péntek esti premier szép sikere, amire azért eltagadhatatlap árnyékot vet, hogy valószínűleg a mai és a későbbi előadások adnak majd végleges választ: mit is tud ez az együttes. A színpad remek. Varga Mátyásnak volt már alkalma kikísérletezni, mit bír el a tér, a templom, tornyainak a homályból is előtetsző színhatása — s lényegében a tavalyi Aida-konstrukció szellemében dolgozta be a színpadteret. Tökéletes szobrászra emlékeztetőn, aki csalhatatlan érzékkel tudja, hogy a monumentális emlékművet nem kisplasztikái módszerekkel vésik-faragják a hatalmas kőtömbből. Az Aida színpadképe szimetrikus alapállásból vezetett fel a tornyokra, a tér magasságára utalván — a Carmené viszont a színpad szélességét juttatja a néző figyelmébe. A látvány élményének utólagos elemzésekor nehéz eldönteni, milyen városrészletet i» mutatott Varga Mátyás — a szürkés-fehér alaptónusú épületekre átjárókat, lépcsöket, teraszokat, a tömegmozgatás megannyi lehetőségét tervezte, melyek valóságos helyszínek, jóllehet így szorosan együvé sehová sem képzelhetők el. A színpadi szintézis nagyvonalú ötletét a rendező Mikó András három és félszáz statisztával tölti ki, akiket szinte más-más jelmezbe öltöztet Móric Tivadar. A tarkán hullámzó sokaság legtöbbször a cselekmény tényleges színhelyére utal, így lényegében a főszereplőknek nem kell megbirkóznlok a térarányok igényelte valószínűtlenül sok mozgással, ami (végtére is operáról van szó) énekesi teljesítményüket kockáztatná. A kocsmajelenet a rendezés- és díszletkoncentráció iskolapéldája: a térsíkok harmonikusan vezetik le a néző tekintetét egyetlen hatalmas asztalnak kiképzett kör alakú táncplatóra, s az itt poharazó, táncoló-mulató vendégsereg megbabonázva tekinthet fel az érkező torreádorra. Az opera merészen újszerű megoldását a harmadik felvonás mutatja, ahol a csempészek útja az előírt sziklás hegyvidék helyett raktárszerűen kiképzett tanyára, szajrékat rejtő bálák, lomok, zsákok titkos rejtekhelyére vezet. Ebből tárulkozik ki ismét a negyedik felvonás grandiózus térjelenete, az átvonuló banderillerokat, picadorokat, torreádorokat fogadó-éljenző tömeg vérre ajzott tobzódása. (Ami tisztázatlan még; az első felvonásbeli statisztéria időnkénti tétlen-passzív jelenléte, valamint a dohánygyári öszszetűzést követően előfutó munkáslányok sorsa — Carmen elfogatása után visszamehetnek dolgozni!) A fentiek persze önmagukban nem többek egy száraz rendezési vázlatnál. Ahogyan Bizet muzsikája, Carmen lobogó szenvedélye, dacos maga-világa, Jose szerencsétlen ragaszkodása, vagy a viador jönni-látni-győzni elegáns sikere ezt lángra gyújtja — a dirigens, Roberto Benzltől kap impulzust. A kis karmester (sóvár csitrilányok mohó tekintetének, éltesebb hölgyek ábrándos odafeledkezésének kereszttüzében — mert hisz ez is idetartozik a téri est romantikájához) valóban csodálatosan vezényelt. A partitúra fölényes ismeretében fejből vezette az előadást, figyelme mégsem hagyta cserben, a zenekari hangszercsoportokat csakúgy, mint a színpadon belépő epizódszereplőket Való, kissé teátrálisan, látszólag túl-elogánsan dirigál, de letagadhatatlanul kivételes manuális képességekkel rendelkezik, kézmozdulataival mindent kifejez, ami szuggeszciót mások a karmesteri pultnál megjelenő emberhosszukban osztanak el, egész mozgásukban, ottlétükben, valamenynyi megnyilvánulásukban. Benzi alapvető karmesteri megnyilatkozása a kezében van, a ez — legalábbis úgy tűnik — egyelőre elég neki. A címszereplő Jane Rhodes nagyvonalú Carmen. Korábban elmondta, szerepében nem a cigányromantikát, hanem a teljes érzelmi-hangulati: egzisztenciális szabadságot igénylő lány figuráját értelmezi, s ilyennek tetszett a szegedi premieren is. Olykol kétkedést támasztva: színészi vagy énekesi kvalitásai nagyobbak. Tudatosan teszi mégis ösztönösen érzi, mikor mi dolga a színpadon — bár énekesi adottságait igazán zárt színházban érvényesíthetné. Alkatilag nem a legszerencsésebb partnere Jean Bonhomme Jose-ja, a robusztus termetű angol tenorista ráadásul némi indiszpozícióval küszködött az első felvonásban. Dicséretére legyen mondva, gyorsan akklimatizálódott: a virágáriától pedig kabinetalakítást nyújtott. Kissé világos színű, fényes orgánuma ettől kezdve remekül érvényesült, s végeredményben azzal a felismerésével, hogy a pianókat itt mezzofortera kell erősíteni — 6 tűnt a legmeggyőzőbb szabadtéri énekesnek. Kőszínházi produkció Dan Jordachescu Escamillója is — bár Mikó András humoros megjegyzése szerint neki nem a bikát, hanem a viadort kell eljátszani. Szép szövetű baritonja sok nehéz pillanaton segítette át — magát, partnereit, hallgatóit. Micaela szerepében Karikó Teréz kitűnően, látványosan nőtt fel hírneves társaihoz, s ha szövegmondásának csiszolásához néhány nyelvleckét vesz még, bárhol megállja helyét a vflágszínpadokon. Elsőrangú Kovács Eszter—Berdál Valéria kártyakettőse és Tóth Sándor Morales tizedese ls. Várhelyi Endre nagy énekesiszínészi rutinjával, a fiatal Miller Lajos markáns-szép baritonjával keltett figyelmet, Remendado Varga RóEert volt. A második és negyedik felvonás izzó sodrású táncai Barkóczy Sándor koreográfiáját dicsérik, a szólista: Emília Kiróva vérbeli karaktertáncos. Sajnos a kórus kezdeti pontatlanságai sokat rontottak a későbbi szép megoldásokon. Nlkolényi István A. karigazgató Somogyi Károlyné felvételei Nem az első nyarát tölti Szegeden Oberfrank Géza, az Alllami Operaház fiatal karnagya. Korábban korrepetitor volt a Brankovics György, a Vidróczki és a Tntbadur szabatéri előadásán, ahol ismeretséget kötött többek között Bruno Prevedive 1, a kitűnő olasz tenoristéval: azóta is közeli ismerősként üdvözlik egymást, valahányszor az olasz énekes Budapestre látogat. Oberfrank Géza tőzsgyökeres pesti, ott végzett a zeneakadémián 1961-ben Kórodi András osztályában, s azonnal szerződtette az Operaház. Az első komoly próbatétel Szokolay Sándor Vérnász című operájában volt. Másodkar. mesterként lépett közönség elé, csakúgy a Falstaff és a Hunyadi László bemutatóin, ahol a karmesteri pultnál Ferencsik Jánost váltotta fel. A közelmúlt nevezetesebb premierjei közül a Traviata, a Nabucco és a másik Szokolay mű, a Hamlet szerepelt repertoárján. A nyárra két szabadtéri meghívást kapott. Eredetileg Ránki György Az ember tragédiája című zenedrámáját vezényelte volna Szegeden, de a Madách-mű operaváltozata köztudomásúan nem készült el, így a Háry és a Carmen karigazgatói tisztét bízták rá. — Harmadízben kapott megbízást a szegedi szabadtéri játékokon, idén először karigazgató. Mi a véleménye erről a fesztiválról, konkrétebben a szabadtéri zenekaráról, mellyel közelebbi kancsolatai is kialakultak. — A szegedi játékokban és általában az ünnepi hetekben nagy népművelési és idegenforgalmi lehetőségek vannak, ezt mindenki tudja, ezért érdemes áldozatokat hozni. Szívesen jövök Szegedre, örülnék, ha jövőre megvalósulna a Tragédia operaváltozatának premierje. Ami a zenekart illeti, itt bizonyos objektív szempontokat kell figyelembe venni. Szabadtéren ugyanis illúzió a hangzás tökéletessége, a muzsikusoknak hangolási problémáktól kezdve egész sereg zavaró tényezővel kell számolni. Nem véletlen, hogy a Károlyi kertben tartott szabadtéri hangversenyek összehasonlíthatatlanul gyengébbek a termi koncerteknél. Szegeden a fesztiválzenekarral két előkészítő próbát tartottam a Carmenbői, mielőtt Roberto Benzi megérkezett a térről Roberto Benzi, a Carmen karmestere Jane Rhodes, a Carmen címszereplője Moldován Stefánia, a Háry örzséje Várhelyi Endre, a Carmen hadnagya Békás János rajzai M