Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

"avasszal megjött a cirkusz Mezítláb jártunk már. Kacsát elzavarták az artézi kútra a piactérre. Nem vitte haza a kannákat. Messziről integetett, kiabált. — Megjött a cirkusz. Köszönni is elfelejtettem. Aló a piactérre. Megyek — mondta Kacsa — megnézem én is. — A kannák? — Visszük. Gyorsan kiöntötte belőlük a vizet Pedig nárom házzal laktak csat odább Szaladtunk. A kocsiút középén szaladtunk, por szállt utánunk. — Én vagyok a ló — kiáltottam. — Én meg az oroszlán. Jővögetett a cirkusz. Nyikorogtak a kopott bódék kerekei, begördültek a piactérre. Verték a sátort Leültünk a hatalmas akácfák alá. onnan bámultuk a nagy kavargást Vártuk az állatokat. De nem jöttek. Később, amikor már állt a sátor, az egyik bódéból elővánszorgott két majom. — Ott a rokonod — mutattam Kacsának. — A tied. A pofája is rád hasonlít Vidáman pislogtak, nyakukon vékony fekete öv szorult. A gondozójuk egv stráfszekérre rakta őket aztán fehér foltos lovakat vezetett elő. Befogott. Előkerült a hatalmas dob, trombita és a hegyes sapkájú bohóc. Indult a szekér. Minden saroknál megálltak. Kegyetlenül püfögött a dob, recsegett a trombita, a kerítések mögött kívánesiskodtak a falubeliek. Micsoda felhaitás volt. A bohóc elrikácsolta a szöveget, a kocsi haladt tovább. Mi is. Végig valahány utcán. Ismét a cirkuszhoz értünk. A kútnál vizet engedtünk a kannákba. — Jó előadás lesz — mondta Kacsa. — Jó. Vittük a tel! kannákat. Otthon kiültünk az ároknartra Jó tavasz járt, r agyra nőtt a fű, a fák virágosak voltak. — Elengednek? — El. — Akkor? — Mit akkor? — kérdeztem. — Lóg a fejed. Kacsa elé tartottam a tenyeremet Poros volt. Látsz benne valamit? — Nem. — En sem — mondtam. Kis idő múlva megszólalt — Estig még lehet pénzünk. Rézpikú fütyürészett. Görhét szorított markában. Elnyúlt a fűben. Lakmározott. Múlt a délután. Á Józsa néniék házánál a gyepen cserebogár villant. Leütöttem a saokámmal. — Szereted a húst? — kérdeztem Rézplkut — Szeretem. — Rágiad. Jó a gcrhével — dobtam hozzá a bogarat — Rágja már anyád — mondta mérgesen. Ültünk még jó ideig. Kacsa mód felett gondolkodott. Tőle nem szoktuk ezt meg. Aztán kijelentette. — Apátok elvisz benneteket a cirkuszba. Rézpiku felnyihogott. — Nincs is itthon — mondta. — En leszek az apátok. — Te? — Na hallod? — adta a nagyot Kacsa. — Van itt ész. Megyünk cserebogarat szedni. Sz. Lukács Imre: CIRKUSZ A PIACTÉRÉN — Szedje a nyavalya. — Ha jössz, lesz cirkusz. — Te leszel a bohóc — nevettem. — Eladjuk butuskáim, — a patikus veszi. — Mást nem vesz? — Nem. — Mibe szedjük? — Észt ne adjak? — diadalmask*/dott Kacsa. Találtam egy befőttes üveget. Rohantam a sarokhoz. Kacsa kannát, Rézpiku zacskót hozott. A vásártérre igyekeztünk. A kiserdő szélénél lehasaltunk a fűbe. Vártuk a cserebogarakat. — A temetőnél több van — mondta Rézpiku. Fülünk mellett elfújta a szél. Feküdtünk hűségesen. Később szállingóztak, aranylottak a késő délutánban, merészen zúgtak a tavaszi mezőn. Sapkával háborúztunk. Szaladtunk a bogarak után, s lecsapkodtuk a földre. Megdolgoztunk alaposan. A befőttes üveg aljába dobáltam az ártatlanokat. Lassan szaporodtak. Kedves kis jószágok voltak. Szállingóztak előttünk, kellették magukat. A markunkból szabadulni akartak, serényen másztak, mozogtak összecsukott tenyerünkben. — Elég se lesz — húzta el száját Rézpiku. — Nem? — töröltem izzadó homlokom. — Láthatod Nincs több. Valóban ritkábban repültek az aranybogarak. Félhettek tőlünk. Csüggedten tekintgettünk a mezőn. — A temetőnél több van. Szaladtunk. A vályogvető gödrök között kanyarodtunk, a malmos Gerőék kertjénél értünk a tisztásra Szüreteltünk. Ragyogott, aranylott a gyep. — Laoátot ne hozzak? — hősieskedett Rézpiku. — Hányhatnánk azzal is. Ügyeskedtünk. Kiabálva, jókedvűen fogdostuk a cserebogarakat. Sikerrel. Megtelt az üveg. Fáradtan kucorogtam a fűbe. Szerencsések voltunk. Púposodott a zacskó is, a kanna félig lehetett. — örül majd a patikus — nevetett Kacsa. De nem örült. Fehér köpenyben állt a tégelvek, orvosságos üvegek, fiókok előtt. Szigorúan nézett ránk. Mezítláb, porosan, izzadtan, a zsákmányt szorongatva várakoztunk. — Mit akartok? — Jöttünk a pénzért -— léptem közelebb. — Micsoda? — A pénzért — mondtam bátortalanul. A koszos üveget a vakítóan tiszta pultra tettem. — Itt vannak a cserebogarak. — Veszed lel Magamhoz szorítottam Könyökömmel meglöktem Kacsát. Vállát rándította. — Eladjuk — szólt Rézpiku. — A zacskóban, meg a kannában is cserebogarak vannak. Rengeteg. Sok gyógyszer lesz belőle. — És én vegyem meg? — derült a patikus. — Azt mondták. — Kicsoda? — Mondták — pirosodott el Kacsa. — Na tűnés — intett a gyógyszerész. — Kifelé. Nem nagy örömmel távoztunk. Eleget futkostunk a cserebogarak után, potyára. Lógott az orrunk. Köszönés nélkül léptünk ki az ajtón. — Várjatok csak — nevetett a patikus —, vigyétek el a szakállas Bercihez. Az megveszi. Tanakodtunk a betonon. Sarkunkba ért már az este. Berci meg lent lakott a német-ókútnál. Messzire. Kerítésére mésszel festették valamikor; tollat, rongyot, hulladékot veszek. — Nem megyek — mondtam — úgyse ad pénzt érte. — Az üveggel mit csinálsz? — Hazaviszem. — Jó lesz az a patikusnak — fejemmel a nyitott ablakra mutattam. Odaugrottunk. Szép fényes bútorok, hatalmas szőnyegek látszottak. Egybenyitották a két szobát. — Egy kis ajándék — röhögött Kacsa. Beszórtuk a töménytelen sok cserebogarat. Elfutottunk. A cirkusz közelében megálltunk. Égtek már a villanykörték. — Most örülhet Ingyen adtuk — mondta Rézpiku. Elégedetten ténferegtünk a sátornál. Belül zene szólt. A bejáratnál sokan tolongtak. Vártunk. — Bemegyünk? — kérdezte Kacsa. — Előbb pénzünk legyen. — Ugyan. Ész kell ide. Bencze József: ÚJ KENYÉR Kemencében tölgytüzön sült fehér, foszlós búzakenyér, egy morzsádban mennyi munka szivégető fáradság fér. Fehérbelü. pufók élet. nem korpás és nem keserű, nem dohos és nem savanyú légmazsolás, puhabelű ... Mennyi rész is illet engem? dolgoztam én féltve érte. arattam és tudom nehéz napba nézni fel az égre! Kévét hánytam asztagokba, fát vágtam a sütéshez, arcomról sós verejték benne van az ízében. Renate Holland-Moritz ; VETÉLYTÁRSNŐK Renate Holland-Moritz a berlini Etilenspiegel állandó munkatársa, de Írásai gyakran jelennek meg a Berliner Zeitung, a Das Magazin és a Neues Deulschland humor rovatában ls. , - „„ u,—„„„ Szocialista erkölcs ide, átkefélje. Meglepetésére * r meg oda. Theobald Knösel saját bejegyzése alatt megfőkönyvelő bizonyos titkos találta Melitta válaszát. „Köviszonyt folytatott a titkár- szönet a figyelmeztetésért nőiével, Melittával. De remélem, a férje mégKnöselné asszony úgy sem feledkezik el arról, hogy bukkant a dolog nyomára, a születésnapomra ígért brihogy egy napon szeretett liánsgyűrűt megvegye.'* tam. — Azért buksz meg mindig az iskolában. — Figyeljetek. Elsétált a sátor mellett. Odébb sötétbe borult a tér. Senki se járkált. Lehasalt és a sátor alját feszegette. Akkor kezdett a cirkusz. Becsúszott Theobaldjának zöldkockás Knöselné elképedt. BriRézpiku lépett meg mellőlem. Szája elé tartotta ujját és óvatosan közezakóját kefélte, és a zsebé- lifinsgyűrű? Ez már mégisben egy kis jegyzetfüzetet csak Sok! 0 a legutóbbi szütalált. Némi kíváncsisággal letésnapiára egy pár perlona kanna, meg a befőttes üveg. — Várjatok csak — gondoltam. Elszaladtam az árokhoz, elrejtettem i kannát meg a befőttes üveget. Azledett a nyíláshoz. Kezemben maradt ^ J * etésnapiára egy pár perlon. . . „,. .. _ atlapozta a fuzetkét: a férje harisnyát, meg három és fél a - K.MH*. akkurátus kézírásával ott „Tálkáért cukorkát kapott. allt a bejegyzés, hogy mi- Ez a Melitta pedig, aki bikorra kell a vállalat évi zonyára több mint tíz évvel _ mérlegének készen lennie, fiatalabb, tehát tisztességte, „ Máshelyütt azt olvasta, hogy ien _ versenv immár britan vissza. Nem láttam senkit a kö- február 8_ra a férje színház- iiúnsgyűrűre áhítozik. Nézelben. Lehasaltam a földre, leskelőd- jegy rendelését Irányozta hány percnyi fejtörés után tem a sátor aljánál. Egyikük sem volt e,°- március 20-hoz beírta bekerült a kis zsebfüzetbe a ott Szén lassan hedufftam a feiem Az "házassagi évfordulóról nem viszontválasz: „Gratulálok, ott. Szép lassan bedugtam a fejem, AZ elfeledkeznU» majd május 6rizze m„ soki" gyermeki állóhelynél pillantottam meg őket. 5_én valami furcsaság követ- hiszékenvrégétl De ha a™£üÉppen a fehér foltos lovak futkostak kezett. letésnapján mégis csalódás a porondon. Knöselné most már leült. érné. hajlandó vagyok elMegmozdftottam a vállalhat, de Jobban szemügyre vette azt küldeni magának a saját •• . , ,, . ,,, . , a furcsaságot, még a kefét briliánsgyűrűmet." Zutty! Ez rogton elakadt bennem a lelek. A Mette a ke7(Sb5l. s meg- aztán telitalálat Knöselné jegyszedő közelben tartózkodott Iz- állapította: május 5-nél, büszke volt a pszichológiai zadtam. Eszembe ötlött hirtelen Lám- gyorsírásos jegyzet van, hadviselésben tanúsított formelynek értelme a követke- télvára. ző: „Melitta születésnapja! Már másnap megjött MeNem elfelejteni!" litta válasza. „Bocsásson Theobald ezt nem írhatta meg a felvágásért. Terméide. azon egyszerű oknál szetesen briliánsgyűrűről átfogva. hogy nem tud gyors- modni is kár Egyébként írni. Akkor viszont ki írta borzasztó zsugort alakhoz ide? Hát maca a titkárnő! ment feleségül." Knöselné kezdte érteni a pás Erzsi, amikor kivezetett a moziból. Mert hát iegy nélkül azt sem lehetett látogatni. Visszahúzódtam. Meg se fordultam a sarokig. — Nincsen nekem szerencsém — motyogtam. Szomorúan ballagtam a betonon. A kannáról, meg a befőttes üvegről ls dolgot elfelejtkeztem. A cirkusz zsibaja el- Ceruzát vett elő és gvorshallatszott a házunkig. Csüngött a fe- írással bejegyezte Melitta Jem. amikor aitót nvitottam. kisasszony sorai alá: Nem ... . . . . ..„„, , fog menni a dolog! A fér— Mi a baj kisfiam? - kínált zsf- jem nem ^^ elolvasni a ros kenyérrel anyám. gyorsírást". Visszacsúsztatta Elmondtam Aztán kisszékre ültem, sokáig csutakoltarr. a bokámat. — A végén még rendes ember leszel — mosolygott anyám. Tévedett. Másnap én is becsúsztam karján a zakóval kivonult Végre valahára megnyugodott Knöselné asszony. Tehát egv fiatalabb és bizonyára nálánál csinosabb lány sem tudja jobban kezelni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben írta vissza Melittának: „Nemcsak zsugort, hanem rendkívül udvariata jegyzetfüzetet a zakó zse- lap ,s Előfordult már valabébe. ha. hogv meekérdezte magáMásnap este. miközben a tói hogy van. avagy hogy férje elköltötte a vacsorát, segíthetne-e valamiben?" a ponyva alatt az előszobába, hogy szeházasodnak. A néni morgott, dohogott, tagadóan csóválta őszkontyos fejét, egyre szelídebben. holott hát világos volt: az ifjú pár nála akar lakni. Szó se lehet róla ..én ecyszemélynek adtam ki a szobát, nem pedig kettőnek, te könyvelő vagy. kitűnően tudsz számolni, nagyon jól tudod, hogy kettő az nem egy". ..Laci meg én egy vagvunk", „természetesen többet fizetünk". ,.a néninek nem lesz több munkáin, sőt kevesebb. Laci fát vág. a kerítést megjavítia, férfi lesz a háznál". ..hát csak nem akaria megakadályozni a boldogsá<ninkat". „A néni az egvetlen rokonom mindig olv jó vo't hozzám, tudom, hogv áldott szíve van . .." Július huszonhatodikán csodálatos nan köszöntött az emberiségre. Jolán néni igent mondott. De kikötései voltak. A második ágvat (immár huszonkst éve. amikor szeretett férie. Csomós RáVnt elhalálozott, üresen áll az övé melletti átköltöztetik Eszti sznbáiába ..Ennek fw kell lennie mi az. hogv egv ágv elég kettőinknek, az én házamban ilyesmit nem tőrök " ...Tó! jegvezd meg maeadnak és mondd meg leendő uradnak is, akivel restellnék ilvesmiről beszélni hogv az ogv után most Intj a kettő, isten néki levettetek a lábamról. De azt. hogv három jöjiön. azt nem tűröm. A nyugalmamat akarom és nem gvereksfrást. és nelenkamosást. Nagvon komolvan mondom neked, abban a pillanatban. mikor megtudom. hogv .. nem vigyáztatok, máris nézhettek más lakás után." Minden feltételbe baloegvéTtek. Jolán néni volt az egvik tanú I.aei baráttá a másik és aztán kiderült hogy a boldogságot még fokozni is lehet. Egy heti beutalást kaptak... Az üdülő szobájából, az ágyban fekve, a nyitott erkélyajtón át kiláttak a dús erdőkbe, a magas égre, a szelíd felhőkre, a cikázó madarakra, ki hiszi el, hogy szomorúság is van a világon? Miután beköltöztek Jolán nénihez, még hónapokig tartott az idill. Igaz. a néni túl gyakran nyitott be hozzájuk, például akkor is, amikor I aci olvasni, tanulni, dolgozni szeretett volna. És megindult a vízfolyás, a gáttalan locsogás. Az asszonyka, amikor egy félóránál tovább tartott már ez a nem kívánt vizit feláldozta magát, megkérte Jolán nénit, jöjiön vele-a konyhába és mutassa meg, hogyan keit elkészíteni ezt. meg azt az ételt, senkinek a világon nincs olyan receptje, mint a néninek! Laci mindig mondta, te vagy az én Reménykém. te egyedül, később már csak Reménykének nevezte, nemcsak azért, hogv így kivonszolta magával a főzőkanalára büszke Jolán nénit. Annvi pénzt kapargattak össze, hogy egy lemezjátszót vettek tíz lemezzel, meg Lacinak egy ócska íróasztalt, tavaszi kosztümöt az aszszonvkának és móe háromezer forintluk volt a takarékhan A fanácsnál feliratkoztak lakásért, de sokkal sürgősebb, régibb esetek álltak előttük a listán. Aztán a következő év áprilisában. amikor a Mecseken fehér és rózsaszín szoknvákban illegették magukat a gyümölcsfák ezrei, a hirtelen támadt tavaszban elsötétedett az ég. A fiú az első pillanatban ahogv nyitotta az aitót. tudta, hogy baj van. Egv sz^en e,,hhasztott Eszti. — Ügv vagyok, Lacikám, úgy — mondta. — Biztos? ' — Második hónapja. Még reménykedtem, mert te azt mondod, én vagyok a Reményke, nem akartam a rossz hírt " . - \ un — Az átvirrasztott éjszaka után, Eszti elkérezkedett a hivatalból és elment az ismerő-, orvoshoz. — Letörten érkezett haza, Lacinak nem kellett semmit se kérdeznie. Akárhogy töprengtek, nincs más kiút, Esztinek el kell mennie a Bizottsághoz. Csak Jolán néni ne vegye észre! Megkérni őt. hogy ha egy után a kettőf engedte, engedje a hármat ls. .. ez kilátástalan. meg aztán Eszti nem is merné. El kell vétetni. Azon a reggelen azzal búcsúzott el. hogv már bejelentette magát, ma délelőtt odamegy. Odakint sütött a nap. Egy játszótér mellett ment el. látta a kis emberkéket, hallotta hangiukat. Elfordult Alig tett néhánv lépést, egy vidám, csengettyű hang kiáltott utána: „anvu ..." — és hátulról kis kezek átkarolták a térdét. Hátranézett. a kisgyerek is felnézett, elengedte és megzavarodottan futott vissza a térre, játszótársaihoz. Gépiesen vitték lábai a klinika felé. benyitott a várószobába, meekapta a számot. Sokan vártak. Ült. a keserűség markolta a szivét. Egymásután hívták be a várakozókat. Végre az ő nevét kiáltották. Felállt, ránézett a nővérre, aki egykedvűen intett neki. Hirtelen megfordult és sietett kifelé. — Na, mi az .. hová megy... Feltartja itt a... A többit nem hallotta Most már nem volt olyan gvenge gyors léptekkel ment haza. Amikor a férje megjött, csak ennyit mondott neki: — Nem tudom megtenni. Laci. hiába ... — Jól van Reményke, igazad van, most már kétszeresen vagy az én Reményként. ..Dehogy, még soha'" — ismét k"zfi,te Melitta. — „Tulajdonképpen borzasztó alak, nem ls tudom, miért tartok ki mellette." Kis idő múltán Knösel főkön welő úr megkérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfüzetembe úgysem tudom ezeket a nevetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen Vár — mondta Melitta. — Neked kívánok úton. meg úira iőéiszakát. Knöcel elégedetten nevetett. Mennyire szeretheti őt ez a iánv' Meg is kérdezte tőle ejjönne-e aznap este meziba Melitta vonakodva válaszolt: — Ma este sajnos nem megy. A férfi csalódottan nézett rá. de amikor n dolog másnnr> és a következő naoon is meri-mótiődött. gvanakodni kezdett Eltökélte, hngv egy nar> követi hazáig. Óvatosan, eveié-tíz méterrel ment mörötte « lám. valóban: Melitta befordult egy kávéház attaiár Habozás nélkül belépett ő Is a közelből feles-nHoit „ foiocAge hansia: *TT(Jnd Mpütta a7 a vén s-»amá- ecv nohár neTsoóféi már berúg, és evés közben mindio összepiszkítja a nyakkendőiét..." Fordította; Zilahi Judit