Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

Rozsnyai Zoltán vázlatkönyvéből Rozsnyai Zoltán az idén is ellátogatott a 1 szegedi szabadtérire és vázlatokat készített a művészekről. Az arc- i képek sorrendben: 1 Roberto Benzi, Jane Rhodes. Jean Bo- > nhomme, Dan Jordachescu, Emília Ki- J rová, Karikó Teréz és Berdál Valéria. w t^m • f ^r 1 a ; ^ m* t&y \ \ ' - J W^K " 1II • F-i ^ . < W j 1 / S>v SZEGEDI TJNNEPI HETEK Epilógus helyett A Jeles napok előadásé- ben azonban az a bizonyos val ma este búcsúzik közön- mennyiségi szemlélet jelentségétől a szabadtéri és ez- kezett, amelytől a fesztivál zel befejeződnek a tizen- már korábban hivatalosan ls egyedik szegedi fesztivál eseményei. Átfogó összefoglalást, minden lényeges mozzanatot elemző értékelést még korai lenne írni; hiányoznak hozzá a szükséges adatok. Néhány fontos tanulságról azonban már most beszélhetünk. Mindenekelőtt arról, hogy az érdeklődés, a nézők, a közönség érdeklődése a szegedi fesztivál eseményei és elhatárolta magát, hogy ha több rendezvényt szerveznek, maga az egész fesztivál izgalmasabb és tartalmasabb lesz. Nem így van. Az idén sem ez történt, sőt némely az említett új rendezvények közül egyenesen kudarcba fulezért vált az előadás felejthetetlenné. De tudjuk, hogy ez pénzkérdés és nekünk nincs sok pénzünk. De ha azt az összeget, amit az idén például a négy külföldi művész vendégszereplésére fordítottunk, egyetlen tényleg világhírű művésznek adnánk, lehetővé válna a közönség igényeinek jobb kielégítése. Nagy élményt ugyanis — mint közismert . Nem a mennyiséget ~ egyetlen lgazán nagymű" ladt. kell tehát erőltetni minden áron, hanem a minőséget. Elsősorban azon kell fáravész is tud nyújtani, ha köMa este harmadszor Jeles napok Ma este harmadszor és egyben az idén utoljára mutatja be a Dóm előtti színpadon a Magyar Állami Népi Együttes új, a szegedi szabadtérre írt műsorát, a Jeles napokat. A Rábai Miklós koreográfiája és Gulyás László. Kocsár Miklós, valamint Daróczi Bárdos Tamás zenéjére készült mű páratlan az együtes történetében: ez az első egy műsornak készült vállalkozása a világhírű csoportnak. Ez lesz egyébként az idei szabadtéri utolsó előadása. Néhány napi pihenő után, augusztus 27-én az együttes Londonba utazik és három rülötte, a közreműködők ké- bpten át az ango1 főváros, ' . , ban vendégszerepel. De nem MM* /vlr VMnrtnn íl^l 19 trrtrt I OM produkciói Iránt, változatla- dozni, hogy a hagyományos, nul élénk és néha meglepő- közismert, népszerű formáén kitartóak. Voltak pél- kat töltsük meg évenként dóul pesszimisták, akik azt izgalmas tartalommal, mondanivalóval. Hogy ez menynyire nem lehetetlen, hanem egyetlen lehetséges útja a szegedi fesztivál fejlesztésének, jól bizonyítja a nyári tárlat példája. Következetes, állhatatos munkával, idén, a tizedik, jubileumi kiállításra sikerült elérni, hogy a tárlat ne csak formálisan, hanem izgalmas tartalmánál fogva az egész ország nyári képzőművészeti eseményévé váljék. Hogy ezt a jobb híján mennyiségi szemléletnek nevezett felfogást milyen nehéz felváltani a minőségivel, arra példa lehet egyébként az Idei Carmen előadás ls. A külföldi művészek teljesítményét már értékelték a kritikák, nem ismétlem meg tartalmukat, csak hivatkozom rájuk. Arra nevezetesen, hogy az egy Roberto Bernit kivéve a többi három bizonyosfokú csalódást keltett. A közönség a világranglista élén állókat akarja a szegedi szabadtérin hallani! Igaza van. A felejthetetlen Turandot előadáson ez így történt, pesek magas színvonalon tartani az egész előadást. S ezt a szabadtéri biztosítani tudja. Ökrös László gondolták, hogy — mondjuk — a Háry és a Tragédia előadásai közönybe fulladnak majd. Kit érdekelnek ezek a Dóm előtt anynylszor látott, közismert művek, ki utazik száz kilométereket azért, hogy láthassa őket? — kérdezték a pesszimista szemlélődök. Aztán megtörtént a „hihetetlen": a közönség eljött, vállalva a több száz kilométeres utazás fáradtságát. Nem tudom, ki hogy van vele. engem meghatott, amikor az egyik Háry-előadás szünetében azt hallottam, hogy Szabolcsból ötszáz ember jött el az előadásra, ötszáz ember Szabolcsból! Magyarázni sem kell, hogy ez több mint ezer ember Szegedről, Pécsről wgy Budapestről. Valódi, tényleges szükségleteket elégít ki tehát a szegedi szabadtéri. Létező, eleven igényeket. Bár vannak, akik bizonyos lekicsinylő éllel azt mondják, a szegedi szabadtéri a magyar vidék fesztiválja. De azt hiszem, a városnak nem kellene szégyenkeznie akkor sem, ha ez így volna. Csakhogy nincs így: a Dóm produkciói nem vidéki színvonalúak, noha a színház és az élet természete szerint magától értetődőleg vannak közöttük különbségek. Aki azonban valamennyire ls ismeri például a Tragédia különféle előadásait, az láthatta, hogy Madách műve olyan nagyszabású előadásban került a Dóm elé, amely nemcsak a Szegednek, hanem az egész magyar színházművészetnek dicsőségére válik. Másodszor arról szólnánk, az Idén ls érezhető volt a városnak az az Igyekezete, hogy a fesztivál napjait gazdagabbá, ünnepélyesebbé, eseménydúsabbá tegyék, mind a vendégek, mind a szegediek és környékbeliek számára. Üj rendezvényekkel jelentkeztek többen — a Somogyi Könyvtár például kiállította ritkaságait, a moziüzemi vállalat filmnapokat rendezett stb. Mindezekben a kezdeményezéseka Jeles napokat mutatja be, hanem régebbi műsoraiból összeállított válogatást ad. Képeink az új műsort mutatják be. Két válasz — Színésznő leszel? — Nem tudom. Talán... Ez a beszélgetésrészlet kereken tíz esztendővel ezelőtt jelent meg a szegedi színház műsorfüzetében. Az együttes a szovjet Arbuzov Irkutszki történet című darabját mutatta be akkor; a mű egyik kislányszerepét a kilencéves Markovits Bori játszotta. Az Idézett kérdésre a bizonytalan talánnal 6 felelt. Hasonló kérdésre ma már nem ilyen bizonytalan választ kapnánk. Azóta sok minden történt Arbuzov hajdani Lénájával: legalább 12 darabban játszott kisebb-nagyobb kislányszerepet — közöttük az Egy szerelem három éjszakájában és a Doktor ürban — elvégezte a középiskolát, sikeresen felvételizett a színművészetin és — élete legnagyobb eseményeként — a Tragédia idei előadásain ő játszotta Kimon szerepét. A felvételi vizsga után néhány nappal megcsörrent lakásukon a telefon. A szabadtéri játékok igazgatóságától MarkoVits Borit kereste Öszer Imre művészeti titkár. — Mond magának ez a név valamit: Vámos László? — Hogyne. A felvételin ő volt az elnök. — Nos, 6 kéri magát, játssza el a Tragédiában Kimcm szerepét. Nem kellett kétszer kérni. Repült az Irodába, hogy aláírja a szerződését. Azóta már láttuk a szerepében: pontosan, szabatosan játszott. S most az előadások után? — Nagyon sajnálom, hogy vége az előadásoknak. Szívesen játszanám ezt a szerepet még tovább, nagyon sokáig. Érdem es-e? Szívesen öltünk be a Szegedi Filmnapok előadásaira, s örömmel vettük, hogy az országos bemutató előtt láthatunk néhány magyar és külföldi újdonságot. Ez az öröm azonban némi utánagondolás nyomán feltétlenül megkeseredik. Nehéz ugyanis magyarázatot találni arra, hogy a Szegedi Ünnepi Hetek amúgy is zsúfolt programjába miért kell még egy újabb — a nézők ezreit feltételező — rendezvénysorozatot iktatni. Ráadásul egy olyan „arc-nélküli" sorozatot, mint a Szegedi Filmnapok, amely azon kívül, hogy premier előtti vetítésben hozott egy-két tekercset, nem sok karakterrel büszkélkedett S ha meggondoljuk: a következő nyaraktól sem várhatjuk, hogy a Szegedi Filmnapoknak valami „arcéle" legyen! A magyar rendezők munkálnak elvitathatatlanul első számú fóruma a Pécsi Filmszemle, a kisfilmek bemutatóhelye — ugyancsak hosszabb ideje — Miskolc, s az ifjúsági filmek is otthonra találtak már Kőszegen. A Szegedi Filmnapok ezek után csak valami negyed-ötödrangú kényszer-rendezvény lehet, olyan, amelyre ugyan esetleg elmegy a közönség, de amelyben aligha fedezhető fel a „koncepció" leghalványabb jele is. Sajnos, még az alkotók és a közönség találkozóhelyeként sem vívhat ki rangot a szegedi sorozat, hiszen nyáridőben — augusztus 10 és 20 között — minden valamirevaló rendező forgat, a színészek pedig vagy dolgoznak vagy pihennek valahol. Bebizonyosodott ez a tény mindjárt a Filmnapok első előadásán: a meghívott művészek egytől egyig lemondták részvételüket. Amilyen hirtelen, olyan tétován valósult meg a Szegedi Filmnapok bizarr ötlete. Egy ilyen gyenge kezdet után pedig aligha jósolhatunk nagyobb sikert a következőkben sem. Ismételjük: azért, hogy néhány filmet egypár héttel, hónappal hamarabb lássanak a szegediek, nem érdemes semmiféle filmnapokat rendezni. A. L. Zöldág jár ás 1 ,, V, , 1 wiglill. i Misztériumjáték Farsangolás Varázsuláa /