Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

Fiatalok világtalálkozója Augusztus 23. és 27. között Helsinkiben rendezik meg öt földrész fiataljainak vietnami szolidaritási világtalálkozóját — tájékoztatta az újságírókat hétfőn Budapesten a DÍVSZ székházában Angelo Olíva, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség "lnöke. A többi közt emlékeztetett arra, hogy a vietnami nép harca döntő szakaszba érkezett: az USA ugyan kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni Párizsban, ugyanakkor továbbra is elutasítja a dél-vietnami nép jogos követeléseit, késlelteti agressziós csapatainak visszavonását. A feladat egyértelmű: a világ összes haladó erőinek fokozniuk kell erőfeszítésüket a vietnami béke megteremtésére. A szolidaritási akciók egyik fontos állomása lesz a helsinki ifjúsági találkozó, amelynek megrendezését 1968. márciuséban kezdeményezte a DÍVSZ. A vietnami nép végső győzelméért, szabadságáért és függetlenségéért indított akcióhoz csatlakozott a Nemzetközi Diákszövetség is, s az akkor meghirdetett célokat már több mint 200 ifjúsági és diákszervezet tette magáévá. Hét-nyolcszáz fiatalt várnak Helsinkibe. Népes delegáció képviseli majd a dolgozó, tanuló és harcoló vietnami ifjúságot, s figyelemre méltó, hogy a háború ellen tiltakozó észak-amerikai fiatalok is nagy számban jelezték részvételüket. A találkozó eredményeit plenáris üléseken összegezik a világ minden tájáról összegyűlt diákok, ifjúmunkások. (MTD P" • • a • • - wr rr Epul az ontomu Nagyszabású építés kezdődött a Dunai Vasmű területén: a nagyvállalat sa.iát fejlesztési alapjából. 690 millió forintos költséggel. Magyarországon elsőnek folyamatos öntőművet létesít. A Kohászati Gyárépítő Vállalat és a Ganz-MÁVAG — húsz vállalattal együttműködve — két év alatt építi meg az új üzemet. A legnagyobb probléma: miként szállítsák Magyarországra a hatalmas, toj ronymagas — 1000 Volga személygépkocsi súlyának megfelelő — 1400 tonnányi kohóberendezést. A tervek szerint feldarabolják és speciális uszályokon hozzák fel a Fekete-tengeren és a Dunán át Dunaújvárosba. Az új üzem az eddig öntött acéltuskók helyett a legmodernebb szovjet acélöntő technológiával könnyebben feldolgozható bugákat (vastag acéllemezeket gyárt. Az 55 méter magas öntőműtorony tetején töltik be üstökből a folyékony acélt, amelyet lefelé haladtában fokozatosan lehűtenek és laposra hengerelnek. Az új gyár csarnoka 1970-ben készül el. s maga a folyamatos öntőmű 1971-ben kezdi meg a gyártást. Hófehérke és társai Több mint száz hajókeresztelöt tarlottak Tápén A századforduló előtt Szeged a hajóácsok kopácsolásától volt hangos. A pezsgő halászélethez sok ladikra, bárkára volt szükség. A hajókészítő mesterség vonzó szakma volt, ma már csak néhány csónaképítő emlékeztet a régen virágzó foglalkozásra. Az egykori hajósok emlékét csupán a Hajós utca neve őrzi. A Tiszán úgyszólván már nincs folyami hajózás. Az utolsó személyszállító hajót, a Délibáb-ot is elvitték Szegedről, s csak a homokszállító uszályok maradtak hírmondónak. Ezek a Tisza és a Maros találkozásánál, a MAHART tápéi hajójavító üzemében, készültek. A mindössze 140 dolgozót foglalkoztató telep közel húsz éve gyárt hajókat. Korábban kotrótelep volt, a Tisza és mellékfolyói medrét egyengették. A felszabadulás után a sok vízbesüllyedt roncstól tisztították meg a hullámos hajólemezeket könnyedén egyengeti a hatalmas hidegprés Mikor ki javíttat? A bérlők és az IKV kötelességei Sokszor szinte ajtóstól rontanak be az ingatlankezelő vállalathoz a bérlők, minden panasszal az IKV segítségét kérik: „felrobbant a cserépkályha", rossz a padló", „szeretném, ha kiparkettáznák a szobáimat", „csempéket kérek a fürdőszobámba" stb. Ilyen és hasonló kérésekkel állítanak be a kerületi házkezelőségek irodáiba. Ha a hibák kijavítása nem a lakó kötelessége, a kéréseket igyekeznek is teljesíteni. — A legtöbb problémát a bérlők tájékozatlansága okozza. Számtalan kívánság nem teljesíthető, még akkor sem. ha arra hivatkoznak, hogy egyik vagy másik lakásban hasonló munkát már végeztek. Volt. aki lakásleválasztást kért. Erre csak akkor van mód. ha az épületben födémcserét is végzünk, s ilyenkor, a lehetőségek szerint, új lakásokat is kialakítunk — mondta Kószó József, az ingatlankezelő vállalat igazgatója. A vállalat éves lakóházjavítási költsége 33 millió forint. Az idén eddig már több mint 10 milliót felhasználtak. ^\ karbantartást munkaerőhiány nehezíti. Szegeden több mint ezer épület tartozik az IKV kezelésébe, s ezeknek a javításait a létszámban szereplő 308 dolgozó helyett mindössze 260 fő végzi. — Anyaghiány is gátolja munkánkat. A panaszosok nem hiszik el. hogy zár vagy egyszerű facsavar miatt késik az ajtó kicserélése. Hogy milyen hibák kijavítása tartozik bérlőinkre. rendelet szabályozza. Ebből az utasításból minden kezelésünk alá tartozó épületbe küldtünk, ennek ellenére egészen apró hibákkal is hozzánk fordulnak. Sokan megpróbálnak visszaélni a rendelet adta lehetőséggel. Előfordult olyan eset. hogy a bérlő szándékosan törte öszsze a cserépkályhák csempéit. mert tudta, hogy ha a csempék 25 százaléka törött, akkor újat építünk a régi helyett. Persze az ilyen „ingyen kályha" végül duplájába kerül. Van. aki a cserepet húzza félre a tetőn, és jelenti, hogy beázott a lakása, s ezért kéri kifestését. mondván: rosszul rakták fel a cserepeket. Ez a lakásfestés is többe kerül a szokásosnál. A. S, folyót, majd az arra érdemeseket kijavították. Így kezdődött, s 1950-ben bocsátották vízre az első itt épített hajót, a Hófehérkét. Azóta több mint száz hajókeresztelőt tartottak. Fő profiljuk 200 és 400 tonnás önjáró dereglye. A mostrumokba szépen berendezett szobákat, modern konyhát és fürdőszobát is építenek. Az enyhe lejtésű partszakaszon hajókovácsok kalapácsának engedelmeskedik a vastag acéllemez. Körben mindenütt vas, a présgépeken hullámos lemezeket egyengetnek. A kiszabott idomok pontosan illeszkednek, s a kis darabokat máinem szegecselik, a hegesztők szikrázó pálcája nyomán nagy hajótestté alakulnak, A sólyatér melletti műhelyekben készítik elő a megmunkálatlan anyagot. Még a lakatosüzemben jártas ember szemének is szokatlanul hatalmas esztergaés marógépek könnyedén „elbánnak" a megmozdíthatatlannak látszó több centiméter vastag acélplatnikkal. Az ütemesen csattogó lemezvágó, a visító esztergagépek és a fémforgácsot köpködő marók terme mellett asztalosok dolgoznak. Ok készítik az uszályok szobáinak bútorait. A következő terembe fenyőillat csalogat. A hajóácsok „utolsó mohikánja" — Bodó Károly —, ladikot készít. A védőtöltés és a benyúló földnyelv közötti telelő még üresen ásítozik, de néhány hónap múlva megérkeznek a „téli lakók", s akkor kezdődik az „elfáradt" motorok felújítása, a kopott hajótestek átfestése. A zajos műszaknak vaskolomp kongása vet véget, elcsendesedik a hajógyár. Ács S. Sándor Baksis és borravaló H

arcoltunk ellene. Megvetettük és kifiguráztuk. Közönyösen tűrte. Karikaturisták és humoristák bombázták, amikor a vezércikkírók már nem bírtak a hagyomány pajzsa mögé rejtőző makacssággal. Hiába: kiirthatatlanul él és virágzik a borralvaló — bár nem mindenkinek. Annak, hogy valami szégyellnivalót megtűrünk muszájból, az a jele, hogy nem nevezzük meg. csak körülírjuk. Mint a protekciót, tgy aztán nevet találtunk ennek is: tréfásan fizetéskiegészítésnek hívjuk, fennköltebb szóval tiszteletdíjnak, sőt ajándéknak is. Mint egy különös kedvtelésnek, nap mint nap adózunk neki néha minden ok nélkül. Forintjainkat otthagyjuk a pincérnél, a borbélynál, a sofőrnél borravaló formájában. Tiszteletdíjként az orvosnál, az ápolónőnél. Ajándékként meg annál, aki pénzt nem akar elfogadni. Közben természetesen legtöbbünk sápítozik, szidja azokat, akik a rájuk tukmált pénzt elfogadják, sőt hovatovább elvárják. Pedig éppenséggel a szidkozódók szoktatták rá őket. Nem is az a baj már. hogy a borravaló hagyományaink közé számítódik, hanem az, hogy a róla kialakult szemlélet változik, s nem éppen szerencsés módon. Negyven évvel ezelőtt Amerikát járt földrajztudósunk elképedve írta le élményei között, hogy miként bánt vele az amerikánus borbélymester. aki a művelet befejeztével zsebében érezvén a borravalót, így szólt: Hát miért nem mondta előbb! Akkor valóban jól dolgozom! — Nos, e tekintetben is elértük a világszínvonalat, mert ma már nálunk az előlegezett borravaló számít. Sokszor még az sem. Akinek van rá ideje, megfigyelheti, hogy sok pincér meg se köszöni a borravalót, a számlát tüstént fölkerekítve szinte természetesnek veszi, hogy a különbség nála marad. Akár gyorsan és jól végezte el a munkáját, akár nem. Az sem szokatlan, hogy egy-egy ápolónő különbséget tesz a zsebébe forintokat csurgató és a borravaló ellenes beteg között. Legfeljebb valamiféle újmódi közéleti etikett tiltja, hogy ezt elismerjük. Magyarán: azon témák közé tartozik, amelyekről csak szűk társaságban illik beszélni, hiszen sosem tudhatjuk, kit sértünk meg. Ha pedig társaságban beszélgetünk, akkor az ilyesfajta borravalót egyszerűen undorítónak találjuk: baksisnak, amivel nem jutalmaz, hanem kér az ember. Ez a fajta borraVaió mindannyiunkat kiszolgáltat azoknak, akiknek esetleg hálásak akartunk lenni. Mert senki sem tagadhatja, hogy áz az orvos és ápolónő, aki jól végzi munkáját, anélkül. hogy valamit ls remélne, aki hivatástudatból dolgozik kitűnően, százszor jobban megérdemli az anyagiakban is kifejezhető — ha nem is hivatalos — hálát, mint az, akit csak a pénz doppingol. A borravaló így is társadalmi igazságtalanság marad, hiszen mindenki adhat, de nem mindenki kaphat. Minden évben tanúi vagyunk annak, miként háborognak szülők ezrei — akik évente legalább száz forintot dobnak ki borravalóra — amikor négy évben egyszer a gyerekek ajándékot akarnak venni búcsúzó tanáruknak. S mit szóiion a buszsofőr. aki emberek százezreit szállítja — a taxisofőrrel ellentétben — borravaló nélkül. Mit mondjon a kereskedő, a termelő, a kutató, a vasutas, a mozieépész — bizony nagyon kell vigyázni arra, hogy a felsorolás tarkasága ne adjon okot a kérdés elhumorizálására. C-ak az utópisták hisznek abban, hogy negatív társadalmi szokásokkal le lehet számolni mielőtt a leszámolás gazdasági feltételeit megteremtenénk. Még azután sem könnyű. Ilyen a borravaló is. Az azonban addig sem mindegy, hogy mi valamennyien, akik adjuk — vagy kapjuk is — a borravalót, miként adjuk át vagy fogadjuk el. A munka jutalmaként, vagy előzetes megvesztegetésként. Mert ez az utóbbi nemcsak szégyenletes, de veszélyes szemlélet, társadalmilag is. Az ilyen veszélyt pedig nem forintokban mérik. Veress Miklós A deszki Kossuth Tsz két évtizede Hússzorosára nőtt a létszám és a iöldterület Vasárnap délelőtt ünnepel- jövedelme meghaladta ta- szólni a két nagyüzem belte fennállásának huszadik valy a tízmillió forintot. ügyeibe. Az új kenyér ünneévfordulóját a deszki Kos- Az utolsó három évben pének gondolatkörében azt suth Termelőszövetkezet, számolják a fölfelé vivő lép- bizonyította, hogy száz év Kanalas Sándor elnök ünne- csőket Deszken. Ehhez a gabonatermésének átlagát pi beszédéből elegendő idézni „koronához" az alapot és a vizsgálva megállapítható, egyetlen adatot a küzdelmes tapasztalatot azonban a meg- hogy a régen szokásos átlagmunka eredményeként. A előző tizenhét év adta. A termésnek az idén a kétszehúsz év alatt hússzorosára jelképnek is beillő félig kész, rese termett holdanként emelkedett a létszám is, a még vakolatlan gépteremben G b Tá .. . . földterület is, és a tsz bruttó tartott ünnepi közgyűlésen . " • "??'. „ reálisnak, és a hallgatókon pártbizottság titkara a torSajtótájékoztató a román nagykövetségen Hétfőn a budapesti román nagykövetség sajtótájékoztatót tartott Románia felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete méltatta a felszabadulási évforduló jelentőségét. Beszámolt arról, hogy a román nép milyen eredményeket ért el a szocializmus építésében. (MTI) Magyar termékbemutató Moszk vában Az alkotmányunk ünne- kedelmi vállalatunk részt pén Moszkvában megnyíló vesz. magyar mezőgazdasági és Helyet kapnak a kiállított élelmiszeripari kiállításon cikkek között például az áltöbb mint négyezer mező- lami gazdaságok üzemeiben gazdasági és élelmiszeripari, készült különleges ízesítésű illetőleg az élelmiszer-gaz- áruk, befőttek, szörpök, csedálkodást segítő gépipari, megeuborkák stb. Az évszakvagy ipari és műszeripari nak megfelelően friss gyütermék lesz látható. Így a mölcsök és kertészeti termékiállítás átfogó képet ad kek rendszeres cseréjéről kümajd élelmiszer-gazdaságunk löngépes utánszállítással gonfejlettségéről — tájékoztattak doskodik a Hungarofruct az illetékesek. Elmondták, A kiállításon 35 termelőszöhogy több mint kétezer négy- vetkezet és 6 termelőszövetzetméter alapterületű pavi- kezeti vállalkozás közös beIonokban es 1800 négyzetmé- mutatója arról is képet ad. ter szabad területen elhelyez- hogy a tsz-ek kiváló minőkedo kiállításon szinte vala mennyi nagyobb, a mezőgazségú termékeik egy részét sadasággal és az élelmiszer- Ját üzemeikben fel is dolgoziparral foglalkozó külkeres- zák, tartósítják. a járási a " végignézve elengedhetetlenül ténelmi fordulópont jubileufontosnak tűnik célkitűzésük mán a járási pártbizottság megfogalmazása: a munkás- nevében gratulált a szépen kéz kímélése gépesítéssel, új ívelő fejlődéshez, Bódi Játermelési technológiák alkal- nos pedig a területi tsz-szömazásával. vétség képviseletében jubiEmlítette az elnökségi leumi emlékzászlót adott át a emelvényen Kanalas Sándor, tsz tagságának, hangoztatva, hogy minden új döntésüket hogy az ország fejlődése elalapos, körültekintő gazdasá- választhatatlan a mezőgazdagossági számítások előznek sági termelés korszerűsítésémeg. E megfontolt lépések tői. egyike az az előterjesztett in- Az ünnepi közgyűlés védítványa is, hogy egyesüljön gén pénzjutalmat adtak át a a község két termelőszövet- termelőszövetkezet három kezete. alapító tagjának, Adamov Erre buzdított hozzászólá- Mihálynak, Németh Andsában dr. Paczuk István is, rásnak és Savanya Ferenca megyei tanács vb elnökhe- nek, a mezőgazdaság kiváló lyettese — anélkül, mint dolgozóinak, mondotta, hogy bele akarna H. D. KEDD, 1969. AUGUSZTUS 19. DÉLMAGYARORSZÁG 7*