Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Meghalt Dudás István elvtárs R&vid szenvedés után, augusztus 16-án, 68 éves korában meghalt Dudás István elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. 1932-től tagja a pártnak. A felszabadulás után Kiskundorozsmán bekapcsolódott a pártmunkába. Részt vett a népi rendőrség megszervezésében. Az elsők között jelentkezett az 1956-os ellenforradalom leverése után a karhatalomba. Mint munkásőr is becsülettel teljesítette kötelezettségét. Megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Tanácsköztársaság Emlékérmet, a Munkásőr Szolgálatért Emlékérmet Elvtársai, barátai búcsúznak a volt vöröskatonától, a kommunista párt odaadó harcosától. Élete, munkásmozgalmi tevékenysége nem merülhet feledésbe. Dudás István elvtárs temetése augusztus 18-án, délután 4 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben. Az MSZMP szegedi járási és dorozsmai községi bizottsága Szegediek sikere az orosházi fájkiállífáson Nagydíjat kapott a kisórletl Intézőt és a taéemezgyár Orosháza újjászerveződésé- A Kísérleti Intézetnek a nek 225. évfordulója alkal- termőtájhoz szorosan igazodó mából Békés és Csongrád kutatómunkáját, a növénymegye mezőgazdasági termé- nemesítésben kiemelkedő tekeinek nagyszabású kiállítá- vékenységét jutalmazta a sát rendezték meg a jubiláló zsűri, a Szegedi Falemezgyár városban, mint erről hírt ad- pedig bútorlapból, fűrészárutunk. bői, lemezből készült terméA kiállítás számot ad a két keiért kapta Orosháza nagymegye mezőgazdaságának ör- díját. Recseg a hútor-„front vendetes fejlődéséről, de újdonságaival jelzi a további fejlődés várható irányát is. Rendezésével, szervezettségével szemléletesen mutatja a két megye termeivényeinek az ország élelmiszerellátásában játszott és egyre növekvő szerepét is. Termékeivel részt vesz a kiállításon az élelmiszeripar, a fa- és mezőgazdasági gépgyártó ipar számos üzeme is. A reprezentatív táj kiállításon a Csongrád megyei és szegedi kiállítók közül Orosháza nagydíját nyerte el bemutatott cikkeivel a makói Lenin Tsz (fejlett hagymakultúrájáért) a Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a Szegedi Falemezgyár. A tájkiállítás programjában számos előadás között ott találjuk a Kísérleti Intézet kutatóit, tudományos munkatársait is. Recseg a bútor, mert csak ! összeütötték, de nem enyvezték meg az eresztékeket, mert súrlódik a rosszul fölfüggesztett ajtó, mert lötyögnek a csiszolatlanul helyükre tett széklábak, s így tovább. Recseg azonban maga a bútorpiac is, ahogy erről lapunkban már írtunk. Recseg, mert szenved a kínálat-kereslet rossz illeszkedésétől, a csiszolatlan kapcsolatoktól az ipar és a kereskedelem között, mindazoktól a nehézségektől, melyek egyrésze objektívnak, rövid úton nem megszüntethetőnek ítélhető, más része azonban jobb szervezéssel, becsületesebb munkával fölszámolható lenne. Évről évre gyors iramban PIAC Sok a dinnye Alig változó árai A tegnapi szegedi piacon után a paprika ára lassan a kereslet-kínálat mérlege néhány terményfélénél a vevő javára billent Különösen őszibarackból és görögdinynyéből hoztak a termelők nagy mennyiséget, ezeknek valamelyest csökkent is az áruk. Baromfit is bőven taesik, de még így is 4 forinton felül van. Aru: Zöldbab, kg Zöldborsó, kg Kelkáposzta, kg Vöröshagyma, kg Fokhagyma, kg Burgonya, kg láltunk, de az ára a múlt uborka, kg hetihez képest alig változott, Paprika, kg a tojásért viszont emelkedett ^oTó*?* 1,80-at is elkértek darabjá- G6rögdta7y7kg ért. Hiába alkudoztak a há- sárgadinnye, kg ziasszonyok, nem engedtek szaio, kg sem a csirke, sem a kacsa árából, s így hiába bizonygatták, hogy kukoricán nevelkedtek, nem adták meg érte a 29—30 forintot A szőlő továbbra is 6—10 forintba került Őszibarack, kg Sárgabarack, kg Körte, kg Alma, kg Ringló, kg Szilva, kg Tojás, db Csirke, kg Tyúk, kg a paradicsom Kacsa, párja Arak (-tói, -lg) 2,00— 1,00 9,00—10,00 2,00— 2,50 2,00— 3,00 21,00—25,00 3,50— 4,00 2,00— 4,00 4,00— 4,50 2,00— 2,50 2,00— 2,50 1,50— 2,00 2,00— 2,50 6,00—10,00 3,00— 5,00 2,00— 4,00 2,00— 6,00 2,00— 5,00 3,00— 4,50 2,00— 3,50 1,30— 1,80 28,00—30,00 24,00—25,00 80,00—90,00 Képernyő Legenda a páncélvonatról Furcsa paradoxon, a Legenda a páncélvonatról nem legenda, az a bizonyos valószínűtlen felhangrendszer, a csak — parttalan — fantáziával követhetőség hiányzik belőle a legendához. A valószerű és ideális, a reális és illuzórikus tudatosan torzított arányai nincsenek itt, melyek egy csodaszarvas-legendában vagy az Odysseiá-ban fellelhetők. Dózsa Györgyöt idézi a film, Dózsa sorsára jut főhőse is, de ki nevezhetné legendának a tüzes trónuson elégetett parasztvezér heroizmusát, legfeljebb a tüzes trónus fogalmához nőhet legenda. Képletes értelmet kap tehát Örsi Ferenc péntek este bemutatott tévéjátéka, valósági elemekből összerakott, sajnoselhihető történetét példának szánja azokról az emberékről, akiket örökre megperzselt a forradalom eszméje, s akiknek becsülete, embersége ettől válik hősivé a nehéz pillanatokban. A tévéfilm arról szől, hogy a tanácskormány bukása utáni napon egy páncélvonat parancsnoka (Nagy Attila) miként oldja meg a harcolva visszavonulás és a fegyverletétel véges dilemmáját Két parancs érvényes egyszerre, a tanácskormányé, mely visszavonatlan, és az új hatalomé, tehát a fehérterroré, melynek személyazonosságára lépten-nyomon rá kell ébrednie a parancsnoknak. A két utasítás mellett fl humánum látszik elhatározó jellegűnek, kínál választást a kettő között: az emberekkatonák, hivatásosak és civilek megmentése. A parancsnok minden bátorsága, ragyogó emberi tulajdonságai ellenére sem képes megoldani küldetését, mert az ellenfeleiben (akiket határozottan fel sem ismer) is feltételezi az övéhez hasonló humánumot. Nagy egyéniségek, tragikus történelmi figurák sajátja ez a magatartás, a görög és római história számos hasonlót tart számon. Ennyiben legendaszerű Örsi Ferenc tévéjátéka: a megcsúfolt emberség legendája. S annyiban alkalomszerű, hogy az emberség itt végeredményben a szocializmusért vállal mártíromságot — 50 esztendővel 1969. augusztusa előtt. Zsurzs• ,Eva rendezése nem visz a történetbe mitikus töltést, a záróakkordoknál viszont olyan érzésünk támadt, mintha „csinálva" akarna mégis illúziókat kelteni, mégis legendát költeni a tovarobogó páncélvonatról. A végig következetesen vezetett eseményvonalnak sem vált javára az utolsó filmkockák balladisztikus tömörítése. A néző alaposan gondolkodhat, találgathat tetszése szerint, hogyan is foglaltak el a páncélvonatot, fegyverezték le legénységét N. I, Dél-amerikai fiúkkal találkoztam, és velük töltöttem egy hetet Moszkva környékén. Egy erdőben vakációztunk közösen. Nemzeti hovatartozásukat nem írom le, mert ez számukra veszélyes lehet. Hárman voltak egy testvérek, különböző, szovjet, egyetemeken tanuló fiatalok. s majd ha végeznek, elmennek haza, hogy nyomorúságos népüket elesett nemzetüket segítsék. A fiúk másmás pályát választottak: orvos, mérnök, diplomata lesz belőlük. A csöndes estében legszívesebben saját hazájuk sorsáról, jövőjéről beszélgettek velünk. Spanyol anyanyelvűek, de jól beszélik az oroszt és az angolt. Kimondottan szép fiatalemberek, csokoládébarnák és finom lelkűek. Déli tüzességük nem a bikaviadalok iránt érzékeny és lobbanékony, hanem a forradalom iránt. Hazájukban is győz majd a nép, és fölépítik ott is a szocializmust. Nem valószínű, hogy gerillaharcok útján, és nem is Che Guevara tanácsai szerint, hanem a marxista osztályharc elmélete alapján, hazájuk viszonyainak ismeretében. Komolyan és megfontoltan, felelősen mondják el véleményüket. Eduarclo a legidősebb közöttük, és ő is beszélt a legtöbbet. Fiatal fiúktól — alig múlt húsz esztendős az idősebb — még nem hallottam ennyire megfontolt, megtervezett egyéni jövőt, amely minden mozzanatában a szoEcluardó emelkedett a bútorvásárlás 1960-ban 1960 millió forintért vásároltak hazánkban bútort, 1965-ben 2499 millió forintért. Tavaly már 3,2 milliárd forint értékű bútor talált gazdára, s számítások szerint 1970-re a vásárlás újabb háromszázmilliós növekedéssel. 3,5 milliárd forintra rúg majd. Becslések szerint 1975ben 4,8 milliárd, 1980-ban e,6, míg 1985-ben kilencmilliárd forint lesz a vásárlások összértéke a bútorpiacon. Legalábbbis az igények ennek megfelelő dinamikával fejlődnek. Ami a termelési oldalt illeti, tény, hogy a kereslet hosszú évek óta meghaladja a kínálatot. A növekedés gyors volt, s ma is az. A bútoripar üzemeinek nagy része ugyanakkor korszerűtlen, épületeivel felszereléseivel nem ad módqt a gyáriparszerű termelésre. A munka jellemzője a legtöbb helyen ma is a kézzel; a nem motorikus eszközökkel végzett tevékenység. Jól jellemzi a helyzetet a bútorgyártás kapacitásmegoszlása. A könynyűipar minisztériumi vállalatai mindössze 36,1 százalékkal részesednek a teljes termelésből. A tanácsi vállalatok a bútortermelés 21, más minisztériumok vállalatai 6,5, s a kisipari szövetkezetek 36,4 százalékát adják. A megoszlás szemlélteti: szerkezetében, anyagi, technikai bázisában a bútoripart a kisipari szövetkezetek jellemzik, hiszen övék a legnagyobb részesedés. Az állami vállalatok ugyan összesen a termelés 63,6 százalékát adják, de az üzemek jórésze — különösen a tanácsi vállalatoknál — nélkülözi a modern gépeket, a panelből épített bútorokhoz szükséges berendezéseket stb. A korszerűtlen termelési mód a szűkös kapacitás csak nagy anyagi ráfordítással szüntethető meg, s hosszútávon ez, valamint az import növelése kínálja a megoldást. Rövidebb távra azonban kínálkozik jónéhány olyan feladat, melyek megvalósítása enyhítené a bútorpiac feszültségeit, csökkentené a „recsegés" forrásait. Az üzletekben például sok olyan vevő megfordul, aki az adott kínálatot nem kifogásolja, csupán a — méreteket! A lakás- és bútortervezők között ma még alig van kapcsolat, a kisméretű szobák berendezése éppen ezért nehezen oldható meg. Igen hamar mérséklődnék az ún. potenciális kereslet, ha végre létrejönne ez a kapcsolat a két szakma között, s ha a sokat hangoztatott kívánalom végre a gyakorlatban öltene testet: miszerint több, darabonként vásárolható bútort gyártson az ipar. A meglevő kapacitások nem ésszerű hasznosítására mutat az is, hogy sok divatjamúlt, nehezen eladható bútor. Ugyanakkor a keresett típusokból soha nincs elég. Á meglevő kapacitások, s az adott anyagok ésszerűbb — korszerűbb — fölhasználása, a termékösszetétel gyorsabb változtatása olyan feladat, amelyből nemcsak a vállalatokra, de az irányító szervezetekre is sokféle teendő hárul, ám a szükségeshez mérten jóval kisebb a ma tapasztalható aktivitás és kezdemenyezés az érintetteknél. K. S. Szeged szobrai cialista világ eljöveteléhez kötődik. Ha elvégzi tanulmányait, hazamegy és éli apja forradalmár életét. Vállalja a börtönt, üldözést, és meggyőződése, hogy közreműködőén éri meg hazája felszabadulását. Megszűnik majd akkor a rettenetes nyomor, s az elmaradottság és tudatlanság, amelyben most a hatéves gyerek részegre issza magát rozspálinkából és ez egészen természetes. Külön harcba kerül, hogy a feneketlen nyomor poklában kommunista, forradalmár családok megóvják gyerekeiket a testet-lelket pusztító alkoholizmustól és nikotintól (mert a hatéves gyerek már pipázik) és megtanulják az írást, olvasást. Sok kommunista, haladó ember társadalmi munkában tanítja, az élet megváltoztatására készíti fel lelkileg a benszülöttek gyerekeit, mert ezek nem jutnak el rendes iskolába. S azután? Eljuttatni őket valahová — persze elsősorba a Szovjetunióba —, hogy ott szellemi szakmát tanulhassanak. Ez a jóképű, müveit, okos és szép fiú életét arra tette fel, hogy műveltségét és farradalmi szellemét haza viszi. Nem akar elmenni a nyomorban szenvedő hazából. Arra készült, hogy viszszamenjen oda és segítsen kiemelni elesettségéből, kínos sorsából saját nemzetét. De először szükséges elzavarni onnan is a burzsoáziát. Romantikus áhítat munkál a szavaiban, és olyan erős, szent hevület fűti, hogy lenyűgöz engem és a környezetemben levő magyarokat. Távol áll tőlem hátsó gondolat, tisztátalan életérzés. Ezért nem tudom elfelejteni Eduárdot, s hirtelen az fordul meg a fejemben, hogy Ságvári Endre is ilyen lehetett. A szovjet emberről és arról az országról olyan tisztelettudóan, áhítattal szólt, hogy valamennyien megalázkodtunk a meggyőződés és igazságérzet előtt. Hazájában vergődő, dologtalan, pálinkagőzös elbutulás várna rá, és van egy ország, ahol tanulhat, felemelkedhet és hasznos emberré válhat... így lesz Eduárdéból, a délamerikai forradalmár gyerekéből értelmiség és — kitűnő forradalmár. Kitárulkozott a fiú és valamilyen spanyol nyelvű áldást mondhatott el, mert nem értettem, de átszellemült tekintetéből valami ilyesmire következtettem. Hiszen ők most hárman vannak itt, de sok-sok tízezren és talán még többen is Afrikából és Ázsiából, DélAmerikából és máshonnan: a jövő szellemét, és az ehhez szükséges korszerű szakmát tanulják. Eduardó már jól érti, hogy a világ mozgását befolyásoló szellem nagy laboratóriuma a Szovjetunióban van. A szovjet munkás és paraszt milliárdokat áldoz és szívesen teszi, hogy megtanítsa a világ négy tájáról mindazokat, akik oda jutnak. Meg tanítja arra, hogy a jövő a kommunizmusé, de ezt mindenütt a vállalkozó és értő népnek kell megteremtenie. Ehhez pedig szellemre, képzettségre, művelt vezetőkre, értelmiségi szakemberekre van szükség. Ott, a világforradalmárok erre készülnek; tudják magukról, hogy a következő évtizedeket nekik szabja a történelem és ők írják a történelmet. Amerika, Anglia, és Franciaország egyetemein is ezrével tanulnak dél-amerikaiak, afrikaiak és ázsiaiak. Ott is a jövőre készülnek. Egészen biztos, hogy más indíttatásból és anyagi bázisról érkeznek oda sokan, mert egy rogyadozó életrend tartó és újrateremtő egyedeit küldik onnan majd vissza munkára. Eduardo már pontosan tudja ezt is. Elmondta, hogy nagyon nehéz küzdelemben valósul meg majd az új hazájában hiszen élet-halál harc folyik azért, hogy milyen legyen a kép a Földnek, most vajúdó kontinensein. Gaál András Mikó Imre (1805—1867) (27.) A Kolozsvári Erdélyi Múzeum alapítóját, a neves történetírót többablakos mészkődombormű idézi fel a szegedi panteon látogatói eött. A neobarokk stílusban készült alkotás Lőte Eva munkája. VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 17. 7Mh t