Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Waterloo - SzereÉyén / v A faityak Sebességkorlátozás nem károsak o Bartók Béla téren A Martonvásóri Mezőgaz­dasági Kutatóintézet mun­katársainak kísérletei meg­cáfolták azt a régi hiedel­| met, hogy a kukorica mel­lékhajtásai — a fattyak — hátráltatják a növény fej­lődését, kedvezőtlenül hat­nak a csövek szemképződé­sére. Bebizonyosodott, hogy a fattyak nem károsak, ha­nem egyenesen hasznosak a növény számára. Kikapálá­suk tehát felesleges és káros. A mellékhajtások ugyanis, az eddigi hiedelmekkel el­lentétben, nem élősködnek a főszáron, hanem inkább táplálékkal látják el a nö­vényt. Több halálos gyermekbal­esetet okoztak a száguldozó gépjárművek a szegedi Bar­tók Béla téren, ezért sebes­ségkorlátozó táblákat szerel­tek fel. Ezek után. remél­jük. hogy mindenki betart­ja a KRESZ-tábla utasítá­sát és valóban lassú közle­kedésre kényszerülnek az autók és a motorosok. Jó volna, ha a közlekedé­si rendőrök fokozott szigor­ral járnának el a maximá­lis sebességhatár túllépőivel szemben. Nem dísznek sze­relték fel a jelzőtáblákat, vigyázzunk a gyermekekre! Átkelés a folyón, korhű kosztümben és hadrendben (Kiküldött munkatársunk­tól) Kárpátalján, Ungvár közelében útjelző táblák tűnnek fel. Égőpiros alapon, nyíl formában, nagy fekete betűkkel igazítják el a sze­rednyei dombok felé igyek­vőket — így: Waterloo. És ez a nyolc betű olvasható most katonai tehergépkocsik tömegén, szállodaszobák aj­tajain, de római rendszámú személyautókon is. Water­loot ugyanis most éppen eb­ből a dombos tájból szabták ki a szovjet és az olasz fil­mesek, akiknek munkáját Szergej Bondarcsuk és Dino de Laurentiis irányítja. Szuperfilm készül tehát, szovjet—olasz koprodukció­ban. Kétrészes, hatalmas színes film, a Háború és béke édestestvére, folytatása. Tízezer katona Ez a film most Kárpátal­ja legnagyobb eseménye. Hiszen Waterloo szinte mindenkit megmozgatott. Civilek tudni vélik, hogy a történelmi csata mai film­változatában tízezer szovjet katona vesz részt. Ennyi embert kellett beöltöztetni Napóleon, illetve Wellington seregébe. Tízezernyi korhű kosztümöt kellett csinálni, gazdag díszítésekkel, arany süjtásokkal, bojtokkal övek­kel ugyanennyi korabeli fegyvert, felszerelést; több mint ezer lónak korhű nyerget, kápát, csótárt; feje­delmi sátrat és katonai tá­bort, Tizenkilenc szovjet város hetvenhárom üzeme dolgozott a filmesek keze alá. A költségek fantaszti­kusak. Egyelőre nincs em­ber aki megmondaná, mi pénzt emészt fel ez a pro­dukció, de az olasz gyártás­vezető szerint tetézni fogja a Háború és béke számláit. Hogyan került ide ez a film, amelynek műhelytit­kaiba nekem is sikerült belesni kárpátaljai baran­golásomon? Bondarcsuk annyira megszerette volna a tájat a Háború és béke forgatásakor? Annyira ha­sonlít ez a vidék a nagy csata eredeti földrajzi szín­helyéhez? Két igen a válasz — s máris érthető Szered­rye szerencséje. És még valamit hozzá kell tenni, amit már Szergej Bondar­csuk fogalmazott meg: A Waterlooi csata egyenes folytatása a Háború és bé­kének. Bondarcsuk eltette a jpi­páját és szíves, hosszú okfejtésbe kezdett az ér­deklődő újságírónak. — Még jóformán be sem fejeztem a Háború és béke forgatását, máris felmerült bennem a gondolat: a boro­gyinói ütközettel nem ért véget a történelem e nagy csatája. Ügy vagyok ezzel, mint az író, aki egyik könyvét még be sem fejez­te. máris a következőre gondol. Különösen megraga­dott élt bennem Tolsztoj egyik mondása: Napóleon hadseregét súlyos csapás ér­te Borogyinónál, de a ha­lálra sebzett vad tovább fut Szergej Bondarcsnk Az események további drá­mai fordulatai Waterloonál érik el csúcspontjukat. A forgatókönyv­író trió Hosszú és mély okfejtésbe kezd Szergej Bondarcsuk. Van ebben történelem, filo­zófia, logika. A summája ennyi: — E csaták történelmi ta­nulsága mindenekelőtt az, hogy fényt dicsőséget csak az hozhat az ember elmé­jét csak az örvendeztetheti meg ha a fegyverforgatás szabadságot hoz az emberi­ségnek. Ez a csata senkit sem örvendeztetett meg iga­zán; értelmetlen vérontás volt (Ötvenötezer ember halt meg.) S bármennyire para­doxonként tűnik, a háború bemutatásával éppen a há­ború értelmetlenségét aka­rom bebizonyítani. Ezzel a szándékkal látott a világhírű rendező a film forgatókönyvének megírásá­hoz, s egyetértő társszerző­ket lelt Jean Anouilh és Gary Crak személyében. Egyszerre több országban is izgatta a téma a filmeseket. Különösen az olaszok daj­kálták kitartóan a gondola­tot —, s a Laurentiis-cég, miután sorra vette a film­világ összes jeleseit, Bon­darcsukot kérte fel a fő­rendezői szerepre. — Nem csak az a felada­tunk, hogy filmet készítsünk a Waterlooi csatáról — ma­gyarázza tovább Bondarcsuk a rendezői koncepciót —, hiszen a történelemköny­vek az esemény minden részletéről beszámolnak. Művészi élményt kel] nyúj­tani, amely meggyőz. A nagy tömeg is arra kell, hogy a néző az igazi Water­looi csatát lássa maga előtt, s végül azzal a gon­dolattal távozzon a mozi­ból, hogy az ilyen háború értelmetlen, emberiségelle­nes cselekedet. Egy nap — harminc méter A szerednyei dombokon sokasodnak a monstré film kockái. Egyharmadát, mint­egy ezerötszáz métert, Olaszországban forgatták, a többi itt készül. Hogy mi­lyen munkával, arra csak egyetlen számot: a végtelen celluloidkígyó egy nap alatt harminc métert nőtt. Ezért a harminc méterért eresz­kedtek le tízszer és hússzor, újra, meg újra a dombokról Napóleon csapatai, hogy szembekerüljenek a bekerí­tésükre küldött Ney marsall gárdistáival. Tarkáilik a völgykatlan a piros zubbo­nyos fehér sapkás ulánusok­tól; azután lovashadtest kel át a folyón; s Bondarcsuk mindenütt ott van, kifogá­sol, rendelkezik, színészek­kel vált szót... Nemzetkö­zi szereplőgárdája van. Na­póleon, az amerikai Rod Steiger, Wellington, a ka­nadai Christopher Plum­mer, Blüchner marsall, a szovjet Szergo Zakariadze, XVIII. Lajos, az angol Or­són Welles, Cambore pedig a szovjet Jergenyij Sza­mojlov. Tavaly korán elvetettek ftt a szerednyei dombokon jó né­hány hektár gabonát. Ez is „kellék" lesz a filmben. Ami­kor a két hadsereg legna­gyobb csatáját vívja majd, a széles szőke mezőt föl­gyújtják. Tűz..., lőpor­füst ..., öldöklő küzde­lem ... — mint a történelmi WaterloonáL Hogy a néző minden Waterlooból kiáb­ránduljon. Sz. Simon István Ivóvíz-használati pótdíj Megjelent az Országos Vízügyi Hivatal elnökének rendelkezése, annak a ko­rábbi utasításnak július el­sejei életbeléptetéséről, amely szerint az ipari, az építőipari és a kereskedelmi termelő tevékenységet foly­tató közületeknek, üzemek­nek ívóvíz-használati pótdí­jat kell fizetni. A lakosság, a mezőgazda­sági termelőszövetkezetek és a közfürdők is mentesülnek e fizetési kötelezettség alól. A rendelkezés tulajdonkép­pen újabb gazdasági ösztön­zőt hozott létre. A pótdíjjal ugyanis az üzemeknek mint­egy harminc százalékkal többe kerül az ivóvíz, s így már „elevenbe vágó" érdek, hogy jobban takarékoskod­janak vele. pinc Magas-e a helypénz Szegeden ? Meg-megismétlődő jelenet a piacon: a vevő az árat drágállja, a kiskereskedő a magas helypénzre hivatko­zik. Meg az autóbuszköltség­re. Eddig ugyanis az árak emelkedésével a helypénz is mindig megemelkedett, mert az úgynevezett kétszeres díj­tétel volt használatban: ha az áru ára 5 forinton felül volt, az eladó kétszeres helypénzt fizetett a kosá­rért. vagy a zsákért. Amikor a megszokott 3—4 forint he­lyett a burgonya kilója 8 forintra emelkedett, egy zsákért nem 4 hanem 8 fo­rintot kellett fizetni. A két­szeres díjszabás eltörlésével tehát nincs már hivatkozási alapjuk az árdrágítóknak. Sokan kifogásolták azt, hogy néhány hete a szege­dit az ország legdrágább piacának neveztük. Pedig ha az árak és a helypénzek összevetéséből indulunk ki, ez a megállapítás feltétlenül Okosodik-e Századunk húszas és har­mincas éveiben humángene­tikusok attól tartottak, hogy a világ lakosságának szelle­mi képességei nemzedékről nemzedékre csökkennek, mert minél intelligensebbek voltak a szülők, annál ki­sebb volt, a gyermekek szá­ma. Ez a feltevés szerencsé­re nem igazolódott. Amikor intenzívebben foglalkoztak ezzel a kérdés-­sel, kiderült a vizsgálatok során; ha e statisztika ké­szítésébe bevonjuk a nőtle­neket és a hajadonokat, va­lamint a gyermektelen há­zaspárokat, akkor a gyenge­tehetségűeknek csupán át­lagos szaporodását észleljük, ugyanakkor a tehetségeseb­beknél a szaporodás aránya meghaladja az átlagot. Ezt bizonyították az NSZK-ban, Amerikában, Angliában. Svédországban és más orszá­gokban újabban folytatott vizsgálatok. Az intelligenciának tehát pozitív, tartós értéke van — igy fogalmazza meg a kér­dést W. Lenz professzor, a münsteri (NSZK) humán­genetikai intézet igazgató­ja. Lenz a többi között meg­állapítja, hogy az utódok genetikai minőségét az okok három csoportja határozza meg: a kiválasztódás és a partnerek kombinációja, va­lamint a mutáció hatása, vagyis az ugrásszerűen fel­lépő öröklődő változások kö­vetkezményei. Befejezésül még röviden érintünk egy problémát, amelyről már sok vita folyt. A kérdés úgy vetődik fel, hogy az ember intelligenci­ája növelhető-e irányított genetikai változásokkal, vagyis például az agysejtek mesterséges szaporításával? Mindenekelőtt le kell szö­geznünk, hogy bármiféle manipulálás az öröklött adottságokon az utópia bi­rodalmába tartozik. Kapcso­latok a genetikai és egy em­ber tehetsége között olyan bonyolultak és egybefonó­dóak, hogy nem tudjuk őket egyes genhatásokra szétszed­ni. indokolt. Emelőre csak a július elseje előtti díjsza­báshoz mért országos ada­tok állnak rendelkezésünkre, de ezekből is kiderül, hogy a helypénz szempontjából nem éppen Szeged a legdrá­gább. A díjszabás színvona­la körülbelül a budapestivel egyezik meg, a nagyobb vá­rosok közül a debreceni, az egri. a nyíregyházi, és a miskolci piac valamivel ol­csóbb a kereskedelem szá­mára. ugyanakkor viszont a szombathelyi, a győri, a kecskeméti, a székesfehérvá­ri, és békéscsabai piacok 40 —50 százalékkal magasabb helypénzt szednek. De induljunk csak ki a debreceniből. A legfontosabb díjtételek ott is megegyez­nek a szegediekkel. A tojá­sért 25 darabjával kérnek 1 forintot, a kosarakért 4-et. Magasabb viszont a csirké­ért fizetett helypénz: a sze­gedi 1 forinttal szemben Debrecenben 1,50-nel szá­mítják darabját, olcsóbb a személygépkocsi helypénze (3 forint), mint a szegedi (5 forint). A debreceniektől le­hetne is tanulni: az el nem szállított baromfis ketrece­kért naponta 4 forintot, a gyümölcsös ládákért 2 forfn­jtot fizettetnek a hanyag ke­reskedőkkel. A közelebb eső alföldi városok közül Kecs­keméten egy zsák tengeriért 50 kg-ig 6 forint helypénzt kérnek, nálunk csak 4 fo­rintot. Vöröshagymáért 5-öt a mi négyünkkel szemben, a fokhagymáért 10-et a szege­di néggyel szemben. Váro­sunk piacán 25 darab tojá­sért fizetnek 1 forintot, a „hírős városban" 20-ért ugyanennyit.' a csirke hely­pénze kétszerese az itteni­nek. ' Az ország legmagasabb helypénzeit Szombathelyen fizetik: a csirkéért, tyúkért például darabonként 3 fo­rintot, egy kis kosár tojá­sért 6 forintot, nagy kosá­rért 12 forintot. Igaz viszont, hogy a négyzetméterenkénti helyfoglalás 3 forint, tehát olcsóbb mint nálunk (4 fo­rint). A nagyon modern székesfehérvári piacon is 1,50-et kell fizetni csirkén­ként (Szeged: 1 forint), 8 forintot a személygépkocsi­ért (Szeged: 5 forint). Az összehasonlítgatást a végtelenségig lehet folytat­ni. Közeli és távolabbi vá­rosok adatai egyaránt azt mutatják, hogy a szegedi helypénzkiszabás sokkal kedvezőbb, mint az orszá­gos átlag. A baj csupán az. hogy ezt nem nagyon akar­ják észrevenni: a díjszabás csökkentése nem akarja meghozni a kereskedők ár­csökkentési kedvét. A szombati piacon min­denesetre ezt még nem na­gyon lehetett érezni. Érthe­tetlen volt például, hogy a hatalmas őszibarack-felho­zatal ellenére itt-ott 10 fo­rinton felül adták ezt a gyü­mölcsöt, s hogy a paprikát — a bolttal ellentétben — még mindig nem adják ki­lóra. A főzelékfélék közül a zöldbab uralta a terepet, zöldborsót már csak nagyon drágán lehetett kapni. Vál­tozatlanul drága a paradi­csom, az uborka viszont vég­re elég olcsón kapható. Aru Ara (-tói -ig) paradicsom, kg ie,oo—n,o« zöldbab, kg 3,00— 4,00 zöldborsó, kg 8,00—10,011 karfiol, kg 4,00— 6,00 kelkáposzta, kg 3,00— 5,00 tok, kg 1,00— 1,30 újburgonya, kg 3,00— 4,00 alma, kg 3.00— 7.00 körte, kg 4.00— 6,00 őszibarack, kg 1,00— 8,00 szilva, kg 3.00— 4,00 meggy, kg 7,00—12,00 málna, kg 16.00—32.00 vöröshagyma, csomója 1.00— 2,50 gyökér, rsomója 1,00— 1,50 sárgarépa, csomója —.50— L20 retek, csomója 1,00— 1,50 zöldpaprika, db —.40— 1,00 saláta, db —M— 1.00 tojás, db 1,30— 1.40 csirke, kg 23,00—31,00 tyúk, kg 24,00— kakas, kg 20,— V. M. VASÁRNAP, 1969. JÜLIUS 13. DEMAGYAR0RSIAG 4 \

Next

/
Thumbnails
Contents