Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Évzáró a Belügyminisztérium tanintézeteiben Tegnap, szombaton este Budapesten tartották a Belügyminisztérium tanintézeteinek tanévzáró ünnepséget. Benkei András belügyminiszter mondott beszédet. A többi között hangoztatta, a belügyi szervek sokrétű feladatainak ellátásához müveit, politikailag és szakmailag képzett, hivatását szerető állományra van szükség. A most végzett hallgatóknak az iskolán élért eredményei igazolják, hogy eleget tettek a tanulmányi követelményeknek. Rámutatott Benkei András. hogy a Belügjminisztérium személyi állománya kedvező belpolitikai légkörben latja el feladatát. Társadalmi rendszerünk szilárd, népgazdaságunk egészségesen fejlődik, hazánkban törvényes rend és biztonság van. A nép aktivan támogatja a Belügyminisztérium munkáját, elismeri az állam, a közbiztonság erősítésében, a bűnüldözésben, hataraink őrizetében a nagy eredményeket, a belügyi szervek szerepét. Ásszonyhrigéd a szövődében Lépést tartani kötelező Látszatra talán rendűnek tűnik iskolai végzettségének harmad- méleti síkon. Ennek birto- kimondó. Ez az asszonyi tera szövőnők kában más az ember, tud- mészetből is fakad, meg aba, ja, hogy mit miért tesz és ból a beosztásból, amelyben az általános és szakmai is- miért kell éppen úgy csele- vannak. A gyári mechanizmeretek állandó bővítésének kednie. musban mindenféle jó, vagy szükségessége. De csak lát- A szocialista brigádmozga- rossz észrevehető a szövőgészatra. Annak ellenére is. lom harmadik programpont- Pek mellett. S ha néha kelhogy igaz: a szövőgépek ja. a tanulás, a képzés, a lé- lemetlenül érzik magukat gétechnikai felépítése nem so- péstartás lenne. Egy pilla- beik mellett, akkor nem kat változott az elmúlt évti- natig sem kétséges hogy az azért van a rossz érzés, mert zedekben. sőt a ponyvaszö- Egyetértés II. brigád tagjait ók csupán szövőnők, hanem vetek gyártásának technoló- a mozgalomhoz való csatla- azért mert valami sántít a giája is olyan, mint régeb- kozás is arra késztette, hogy gyári ..gépezetben" ben. Mos az ember... A brigád vezetője. Tölgye- Mátrai Júlia jegyezte meg: siné mondja, hogy mindenki — A textilipari technikumjár valamilyen tanfolyamra, ba is többen jelentkeztek a vagy iskolába a kollektívá- szövődéből, tíznél is többen, ból. Legtöbben szakmunkás- Persze mindenki nem mehet, képzőbe járnak, amely hat legfeljebb négyen-öten, mihónapos. ök mondják a várlépést tartsanak az általános Többek között azt is tudaés a szakmai előrehaladással, koitam, hogy elégedettek-e hogy valóban más legyen az beosztásukkal. Kivétel nélkül ember, mint. régebben. mindenki azt írta, hogy igen. Ügy emlékszem, hogy elégedett. Arra a kérdésre viszont, hogy tudna-e valamilyen javaslatot tenni a szervezettebb és jobb munka érdekében, mindenki mondott valamit. Idézek néhányat: „Szervezettebb anyagvei aki tovább tanul, annak ellátást kellene biztosítani és biztosítani kell a feltétele- stabilabb bérrendszert." ket. Az csak délelőtt dol- „Prémiumrendszer bevezetégozhat. délutánra és éjjelre se célfeladatokra." „Jobb munkafeltételek, eredményesebb szakképzés.'' „Határozottabb művezetést kell megteremteni." Kicsendült a válaszokból, hogy a szövőnők nem olyan nem lehet beosztani. Alapállás ható előnyökről: — Aki szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik, annak 5 százalékkal magasabb a jövedelme. Nem lehet közömbös az a 70—80 forint sem, de azon túlmenően jelentős szakmai ismereteket A szövőnők alapállása lehet szerezni, elsősorban el- gyári ügyekből nyílt és szó- dolgokat kérnek, kívánnak, amelyeket nem lehetne könnyen és gyorsan megvalósítani. Egyébként is az asszonyok sokkal praktikusabbak annál, hogy elérhetetlen követelésekkel álljanak elő termelési ügyekben. Vasutasok napja Közel két évtizede minden évben július első vasarnapja a vasutasok ünnepi. A vasúton « a vállalati gazdálkodás szabályozására bevezetett közgazdasági pe. Ma tizenkilencedszer módszerek alapján dolgozemlékezünk vissza a megtett útra a vasutasok küzdelmeire és sikereire. Az elismerés valamennyi dolgozónak szól; az ember felé száll köszöntésünk, aki éltetője, mozgatója, lelke a vasútnak, tunk. A népgazdaság egészében növekedett a szállítás volumene, de a vasútra háruló utas- és áruszállítás azonban a tavalyihoz hasonlóan alakult Ez a körülmény kedvező volt, mert a aki nélkül a legmodernebb vasút technikai színvonala gép, berendezés is csak holt gyorsabb ütemben emelkedanyag, mozdulatlan tömeg. Szocializmust építő társahetett. Az új közlekedéspolitikai dalmunkban minden törek- koncepció meghatározta azovés arra irányul, hogy még jobban megbecsüljük az embert Jobban érvényesül a munka szerinti elosztás elve: aki többet ad a társadalomnak, az maga is többet kap tőle. Ha most megvonjuk az elmúlt esztendő mérlegét, kat a fejlődési irányokat, amelyek az ország várható gazdasági és társadalmi fejlettségének, igényeinek megfelelnek. Jelenleg a vasúti és a közúti közlekedésünk hálózata rövid hatósugarú és kis teljesítőképességű, gátolja közlekedésünk tomegállapíthatjuk, munkánk vábbfejlesztését A rövid álegésze pozitív volt, annak ellenére, hogy negatív jelenségek sajnos előfordultak. Az árut időben elszállítottuk, az utasokat kultúráltabb körülmények között továbbítottuk. Egész tevékenységünk az új gazdasági irányítási rendszer és az új közlekedéspolitikai koncepció valóra váltásában telt lomástávolságok, a kis teherbírású pályák akadályozzák a nagy teljesítményű villamos- és Dieselmozdonyok, valamint a nagy raksúlyú kocsik gazdaságos kihasználását A fejlesztés érdekében a vasút minden részét teljesen átfogó műszaki és üzemviteli rekonstrukciót kell végrehajtani. E munkához hozzáfogtunk és megvalósítását a párt és társadalmi szervek, valamint a szállíttató vállalatok segítségével fokozatosan biztosítjuk. Igazgatóságunk területén a legnagyobb forgalmat lebonyolító Szajól—Lőkösháza, Kunszentmiklós—Tass—Kelebia és Cegléd—Szeged fővonalakat korszerű hézagnélküli pályára átépítettük, illetve az utóbbinak átépítése befejezés előtt áll. Folyamatban van a korszerűtlen és elavult, elaprózott, sűrű állomási rendszer megszüntetése 1968-ban közel 10 millió forintot fordítottunk szociális beruházásra. Vasutasaink törekvéseit mutatja, hogy Szeged csomópont és ezenkívül 35 szolgálati hely dolgozói az élüzem célkitűzéseket teljesítették. Mindehhez nagy segítséget jelentett a KMP és a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny. Az első negyedévben a vasútigazgatóságok közötti munkaversenyben az első helven végeztünk. Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője Ünnepség, kitüntetések átadása Tegnap a MAV Szegedi Igazgatósága a Tisza Szálló tükörtermében rendezte meg a XIX. vasútasnapi ünnepseget. Ezen megjelent dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei, valamint dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára. A díszelnökségben ott voltak az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok képviselői, a jugoszláv vasutasok küldöttei, a testvérvállaiatok vezetői. Kiss Károly, a MAV szegedi igazgatóságának vezetője rövid beszédében emlékezett meg a hagyományos vasutasnap jelentőségéről. az elmúlt esztendők eredményeiről, s az elkövetkező feladatokról. Ezután az Érdemes Vasutas kitüntetést nyújtotta át többek között Bugyi Elemér műszaki felügyelőnek, a szegedi kisvasút vontatási főnökség dolgozójának, Hernádi János tanácsosnak, a MÁV Szegedi Igazgatósága tisztségviselőjének. A nemrég kormánykitüntetést kapott Horváth Ferenc pályafenntartó munkást, soron kívüli előléptetésben és magas összegű pénzjutalomban részesítették; a Magyar Tanácsköztársaság alatti helytállásuA nyugdíjasok anyagi gondjairól M Odafigyelnek-e? Szóba került az üzemi demokrácia is, a termelési tanácskozásokkal egyetemben, amelyek végeredményben fórumot és lehetőséget adnak a beleszólásra. Megint segítségül hívom a kérdőívet, amelyekre ilyen mondatokat jegyeztek föl: elmondhatjuk ugyan véleményünket, de nem minden esetben veszik figyelembe. Javaslatot tettek a hulladék csökkentése érdekében, s megszervezték annak ellenőrzését. A hulladék azóta csökkent! Van, aki nagyobb önállóságot kér a brigádnak, s alighanem igaza is van. A tanácskozás gyakorlatáról mondják: — A termelési tanácskozásokon sokan vagyunk együtt, a szövődé egy-egy szakmánya. száznál is több ember. Meghallgatjuk a vezetőket, akik elmondják a negyedév termelési eredményeit: négyzetméterben, a vetés tervet, a selejt mennyiségét, a létszám alakulását és így tovább. Aztán má mondjuk el gondjainkat, röviden és közérthetően: jobb fonalra van szükség, rendes és folyamatos vetülék-ellátásra, s persze jó hengerre. Odafigyelnek-e az asszonyok hangjára? — Legtöbbször ránk olvasnak, hogy nem jól dolgozunk. Mi visszaolvasunk. Akkor azt mondják, hogy „nem magáról van szó". Hatásosabb lenne, ha névre címeznék a mondanivalót és pontosan, tényekkel kiegészítve. Ennyi valóban elvárható S enélkül mit sem ér a termelési tanácskozás. G. I. ozgásba jött a gazdasági élet, nyugtázzuk elégedetten a reform hatását. Jogosan, hiszen az elmúlt másfél év kedvező tapasztalatokat összegez. Érvényesülnek a közgazdasági kategóriák: nagyobb szerepe van a piacnak, a keresletnek és a kínálatnak, s a termelő vállalatok is a valós igényeket tekintik perdöntőnek gazdálkodásukban. A gyártó üzemek megértették, hogy tevékenységük köre nem zárul le a termék előállításával, érdekeltségük továbbra is megmarad, egészen addig, amíg az általuk előállított terméket el nem adják. Akkor derül ki, hogy nyertek-e vagy vesztettek. Az eredmény nyilvánvalóan nem közömbös, hiszen lehet sírni, vagy nevetni. Ahol a vállalati nyereség növekszik, ott derűsebb a hangulat, mivel az eredményességben osztozik az egész gyári kollektíva: a részesedési alapot felhasználják béremelésekre, fejlesztésre és természetesen készpénzt is osztanak. S mivel a piacról élünk, egyáltalán nem közömbös, hogy mennyit keresünk munkahelyünkön. A reform kapcsan a piac is megélénkült, s a gazdasági élet pezsgésébe, mozgásába az árak és a bérek mozgása is szervesen beletartozik. Ez is így van rendjén, így törvényszerű. Ha emel kedik az árszínvonal, emelkednie kell a bérszínvonalnak is. Ez is törvényszerű! S ennél a tételnél érdemes időzni egy keveset, mivel gyakran hallani olyan megjegyzéseket, hogy „elfutnak" az árak, s ha valóban elfutnak, akkor veszélybe kerülhet életszínvonal-politikánk, amely nem engedhet meg visszaesést, sőt még stagnálást sem az eddigi nívóból. Előrebocsátva még annyit, hogy az árak rendezésére szükség volt és még ezután is rendezgetni kell azokat, egeszen addig, amíg az áruk ára meg nem közelíti az értéküket. Az áralakulás azonban nem spontán történik nálunk, mivel a tervszerű árképzés fontos eszköze a szocialista gazdaságpolitikának. S nálunk az új gazdasági mechanizmus bevezetése után is olyan árpolitika „tereli" az áruk árát, amely figyelembe veszi a dolgozó nép életnívóját, s nem engedi csorbítani az elért életszínvonalat, amelyet fokozatosan és ütemesen emelni kell. A már lezajlott és mozgásban levő árváltozásokat persze nem mindenki egyformán viselte és viseli. A jól gazdálkodó gyárak dolgozói — ahol ez évtől kezdve akár korlátlan mértékben lehet béreket javítani — könnyebben, a gyengébben gazdálkodó szervezetek alkalmazottai ennél nehezebben. De akik aktív dolgozó, kereső emberek, azok mégiscsak elviselték a változásokat, amelyekben érződött a kiegyenlítési szaldó. Persze ez a kiegyenlítődési mozgás a réginél valamivel magasabb gráduszon állapodott meg, ezt az emelkedést azonban követte, vagy sok esetben megelőzte a bérek javítása. De nem mindenütt, s nem minden kategóriánál! Különösen elmaradtak ebben a mozgásban a nyugdíjasok, a nagycsaládosok és néhány olyan terület — egészségügy, oktatás- stb. —, amely azelőtt is hátrányosabb helyzetben volt. Elsősorban az alacsony összeget élvező nyugdíjasok pénzecskéje mellett „húztak el" az árak igen meszszire. Gondoljuk csak meg, hogy ezelőtt tíz évvel alig találtunk olyan szakmunkást, akinek az órabére meghaladta volna a tíz forintot. Ma már ezek az órabérek jelentik a középarányost, s nem ritka a 15—20 forintós órabér sem. De mit szóljon az az idős munkásemlber, aki alig kap ötszáz forintot egy hónapra? Sajnos nehéz, nagyon nehéz ekkora összegből megélni. Ugyanakkor a nyugdíjak megszer- • zésében is, következésképpen annak nagyságában is jelentős eltérések adódnak, mert régebben kétféle alapon állapítoták még azokat. Mindezek a nehézségek ismertek. Pártunk és kormányunk vezetői megértően és segítőkész szándékkal foglalkoznak a munkában elfáradt és csak a szerény kis nyugdíjukra számítható emberek ügyével, a nagycsaládosok és más gyengébben dotált kategóriák bér ja vitásának lehetőségével. Eltökélt szándékuk — erről különféle fórumokon hallotunk is már —, hogy belátható időn belül erőnkhöz mérten javítanak jelenlegi anyagi helyzetükön, s valószínűleg olyan egységes nyugdíjrendszert dolgoznak ki, amely megszünteti a még tapasztalható ellentmondásokat is. A

gazdasági reform bevezetésére nem csupán azért volt szükség, hogy mozogjanak az árak, hanem azért, hogy a gazdálkodás eredményesebbé váljon, hogy többet hozzunk ki abból a potenciálból, amely kétségkívül alkalmas többre. Ebből viszont egyenesen következik, hogy az életnívónak még jobban kell javulnia, mint régebben. Csak egyről ne feledkezzünk meg: életnívót emelni kizárólag a „van"-ból lehet, saját erőnkből, az általunk létrehozott javakból. A nemzeti jövedelem véges, annak egynegyed részét felhalmozásra tartalékoljuk, s csak háromnegyed részét fogyaszthatjuk el. A jövedelem egész tömegét viszont csak kiválóan szervezett, jól megfontolt és nagyon szorgalmas munkavégzéssel lehet növelni. Csak így válhat valóra az a jogos igény, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező emberek, elsősorban a kispénzű nyugdíjasok is megközelítsék a mellettük elfutott árakat. Gazdagh István Somogyi EárolynZ felvetne Kiss Károly az Érdemes Vasutas kitüntetést nyújtja át Bugyi Elemér műszaki felügyelőnek. kaptak Bodnár Lajos, Koncz Károly és Pécsi Mihály vasutas nyugdíjas dolgozók. kitüntetést vette át Garamvölgyi Antal főellenőr a Szeged-állomás és dr. Susla A Budapesten megtartott János főtanácsos, a MAV központi vasutasnapi ün- Szegedi kért vezérigazgatói jutalmat népségén a Kiváló vasutas dolgozója. Igazgatóságának Küzdelem a gabonáért Az ember és a gép harca A sok nehézség közepette az időjárással kenyércsatává örvendetes, hogy a mostoha avatja az idei aratást. A időjárás még nem okozott kombájnosoknak minden számottevő veszteséget a hold gabona terméséért meg gazdag termésben. A szakkel 1 küzdeniök. A hétvégi emberek azonban attól tarjelentések rámutatnak, hogy tanak. hogy ha a jövó hétre az állandó esőzések, szélvi- is áthúzódik az esős időszak, harok és jégverések ellené- akkor már tetemes mennyire — bár csak lépésről lé- ségi és minőségi károkkal pésre — előrehalad az ara- kell számolni. Ezek csökkentés. tésére törekedve, úgy veAz esőszünetekben „ellop- zénylik az arató-cséplő gépekodott" gabona nedvesség- ket, hogy először a szempertartalma lényegesen maga- getésre hajlamos fajtákat tasabb a szabványosnál, illet- karítsák be és utoljára hagyve annál, hogy sem tárolni ják a Bezosztaja búzát, lehetne. Ezért raktározás amely kevésbé pereg, mint előtt szárítani kell az árpát mondják: megvárja az aratóés a búzát. A Gabonafelvá- kat sárló és Feldolgozó Vállalat, valamint Együttműködés A lengyel Épító és Építőanyagipari Minisztérium küldöttsége július 9—12 között Budapesten tárgyalásokatt folytatott az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetőivel a két ország építő- és építőanyagiparának 1971—1975. évi távlati fejlesztési tervei alapján szorosabbra fűzhető gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésről. A megbeszélések jegyzőkönyvét szombaton írta alá a két küldöttság vezetője. A jegyzőkönyv alapján 1971. és 1975. között több mint <V> fontos műszaki és tudomá nvos téma kidolgozásában alakítják ki az együttmúkodést. _ a termelőüzemek szárító kapacitása azonban VASÁRNAP, nem mindenütt elegendő. 1969. JÚLIUS 13 DÉLMAGYARORSZÁG 3