Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

A dóm építője volt Hétszázhuszonhárom köbméter haraszti terméskőre volt szükség a külső kőfaragó munkák elvégzéséhez és számtalan munkaórára. Míg ebből a kőtömegból Auer Sándor és kőfaragó társai elkészítették a lépcsőket, párkányokat. a homlokzati díszítéseket. jó néhány véső. kalapács, fúró kopott el. Auer Sándor leszármazottjai ma is Szegeden élnek, lánya az apától tanult szakmát folytatja. — Süttői kőfaragó családból származunk — meséli Auer Rozália — őseink egytől-egyig ezt a mesterséget művelték. Édesapánk 1913ban került Szegedre, szegedi lányt vett feleségül. Somogyi Szilveszter polgármester ajánlotta fel a kőfaragó munkálatokat, így lett Auer Sándor a szegedi dóm egyik építője. i— Apám hívására jöttek a süttői kőfaragók Szegedre, hogy szülőfalujuk kőbányáinak szállítmányából elkészítsék az épület egves elemeit. Focrk Ernő építész hozta Budapestről a részmunkálatok tervrajzait és a süttői kőfaragók együtt dolgoztak mint annak idején inaskorukban. Auer Sándort egyetlen felvétel örökítette meg az építkezés során, szerényen a csoport szélén áll a süttői kőfaragó céhek e századbeli mestereivel, legényeivel. — Nem szerette apánk a nyilvánosságot, mindig azt mondta, hogy a munka beszéljen helyette. Szerte az országban „beszélnek" Auer Sándor kőfaragó helyett munkái. A budapesti Kossuth szobor talapzata. hídpillérek. emlékművek, templomok díszítései. Szegeden az egyetem épületének alapköve, a Hősök kapuja. középületek belső és külső faragványai őrzik az 1951-ben elhunyt mester kőfaragójegyét Gyermekei is a Süttőről hozott mesterséget választották. az unoka már tervezőmérnök. de egyetemi tanulmányai előtt a család mesterségét is megtanulta. P. T. Az őslokó amur Tíz évvel ezelőtt telepítették be tavainkba a már közkedvelt növényevő halfajtánkat, a fehér amurt. A hazai fogyasztóközönség megkedvelte az ízes húsú hajfajtát. A tógazdaságok is kedvelik, mert jól szaporodik, gyorsan növekszik és táplálása is előnyösebb a többi halfajtánál, mert mint növényevő, a túlszaporodott vízinövények fogyasztásával még külön1 hasznot is hajt. Az amur is otthonosan érzi magát a hazai vizekben, meghonosodott, gyorsan fejlődik. jól szaporodik. Ezen nem is csodálkozhatunk. Hiszen a legújabb régészet; leletek alapján kiderítették, hogy újdonsült — vagy újdonfőtt — halfajtánk tulajdonképpen őslakó hazánkban. bár állampolgársága a húszmillió éves távollét alatt kétségtelenül elévülhetett. Cethalak, teknősök, tapírfélék népesítették be akkortájt a Duna-medence mai területét Epilógus Magára maradt-e? Beszélgetés a deszki tanácsházán A Szegedről Makóra Ebben a faluban az asz- amelyet természetesen megigyekvö országút szeli ketté szonyok nem mondanak le a fellebbeztünk. Igaz volt Deszket Régi falu. Az át- bölcsődéről, jelenleg is 24 igazság az elutasításban, utazónak az az első benyo- gyerek jár oda. de ennél mert néhány telek üresen áll masa, nem sokat fejlődött az több a jelentkező. A gyer- a községben. Csakhogy egyelmult években. mekgondozási segély még szerre nem győzzük a kisaA tanácsházán Rusz Mi- nem érezteti úgy a hatását, játítást, mert nincs hozzá lusné vb-titkár és Demeter mint a városon. a falu két elegendő pénzünk. Évente Károivné igazgatási csoport- termelőszövetkezetében dol- legfeljebb két-három telket vezető „panasznapot" tartott. g0,znak az asszonyok, a gye- vásárolhatunk meg. A lakoA község kommunális és regeiket, pedig itt helyezik, sok meg építkeznének. szociális beruházásairól esett ^.^-ban ^utottaT^ épült, csinosodott is deszkiek addig, hogy a mű- Defzk. -Járási segítséggel. Az - Mesébe illő. ami velünk szaki tervet elkészítették, egészségügyi osztály közbentörtént. Mar csak azért is, megtörtént a helykijelölés, a írásával bőytat az orvosi mert annyira hihetetlen. 10 községi tanács .összekoldul- re"^10- a váróterem, mtntesztendóre visszanyúlik ha- ta" a pénzt felemelte a egy 200 ezer íorint költségdakozásunk egy bölcsődéért, KÖFA-hozzájárulást a dup- gel felujitották a régi épülenrm sikerült véglegesen meg- Iájára, de mégsem lett a teV A kozséei könyvtár is új oldani a mai napig sem. hólesődéből semmi. Most ez r,uhat kui:ott magára a járáE lein te természetesen idény- a legnagyobb gondjuk Se- sl tanács anyagi tamogatájolleggel működött. 1957-ben, gftségre várnak savai. A tűzoltószertár munamikor az Alkotmány utca kálataihoz, a kultúrotthon 79. szám alatti épületet, ál- Ravatalozó is kellene, felújításéhoz szintén a jaráslamositott házát visszaadtuk ffterték is a megyeiek, hogy tói kapnak anyagi segítséget, személyi tulajdonba hirte- k'Jonnek, s megbeszéljük a Mégis panaszkodnak. Mert len nem lett helye a böl- teendőket. nagy gondjukban, problémácsődének. Nem tehettünk _ Nagy panaszunk még, íukban_nem tudnak előre hamást. egy régi épületbe, a hogy 1968. augusztus végén ladnV Magára maradt tehát vb-titkári, szolgálati lakásba felterjesztettük annak rend- afalu; Igaz> több se" Költöztettük s/.ükségmegol- je-módja szerint az igényűn- 8"seget_ erdemeinek. külőr.ödásként. Azóta is a Felsza- ket a földhivatalhoz. Ugyan- s,e,n-.anV a bélcsodeproblémát badulás utca 29. szám alatt is 43 házhelyre van jelent- lUeti. Am az is Igaz, hogy található, nem a Iegideáll- kező. A távlati tervnek meg- kics't Tiatba, ? falubeliek .... ... * mindent faluiról várnának. sabb körülmények között — felelően, a rendezési terv így sorjázza a vb-titkár. szerint. Wmó területből ven- Márpedig ők a falu gazdái. - Nálunk kicsi a község- * Pf. holdat 1969. -fessenek csak batrabfejlesztési alap. alig haladja március végén kaptuk meg üan' meg évenként a 200 ezer fo- az elutasító határozatot, Sz. Lukács Imre rintot, mégis szívesen áldozValahogy éppen itt, Kijevben eszembe jutott Jekatyerina Furceva asszony, a Szovjetunió művelődési minisztere, aki nem is olyan régen Szegeden is töltött vagy két napot. Minthogy akkori magyarországi látogatása idején dolgoztak éppen a szovjet—magyar kulturális együttműködés munkatervén, teljességgel érthető és időszerű volt, hogy a Csongrád megyei és a szegedi vezetők alkalmat teremtettek arra is, hogy Furceva asszony minél alaposabban megismerje a Szegedi Szabadtéri Játékok intézményét, műsorpolitikáját, műszaki-technikai berendezéseit. Talán még így is fogalmazhatok: arra törekedtek, hogy a miniszteraszszony ezer otthoni munkagondja között mindig egy legyen majd ez a tér is; ha Szeged együttest vagy szólistákat kér a világ magas művészi kvalitású színházakkal legjobban ellátott testvérországtól, hát az igény kézenfekvő, s a segítés hatásos legyen. Furceva asszony segítséget, folytonos segítséget ígért Szegednek. Talán még emlékeznek rá, először csak a mű volt biztos. Csak annyi, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokra már akkor is A bahcsiszeráji szökőkút-at tervezték. Novoszibirezk? — igen, először az ottani balett társulat nyári szegedi vendégjátéka tetszett reálisnak. De szóba jött Leingrád is. És Kijev lett végül. Nincsenek értesüléseim, de egyet bizonyosan tudok: a novoszibirszki és a leningrádi balett is eljut még a szegedi Dóm térre. S még valamit! nem csak Callast vagy Atlantovot nehéz vagy szinte lehetetlen megszerezni az évekre előre lekötött nemzetközi szerződések tömege miatt, hanem bármely reprezentáns szovjet együttest is. S hogy el ne ejtsem a logikai szálat: Furceva miniszteraszszony emlékezett Szegedre.) Hogy most Novoszibirszk vagy Kijev? Ilyen messziről nincs összehasonlítási alapunk. Ha mégis, az csak a mai szovjet balettművészet egésze lehet, amiről Moszkva, Tbiliszi és Riga után meglehetősen egységes az ítélet Szegedtől Tokióig, Veronától Ottawáig. Hétköznapiasan, s nem kritikusi eleganciával világszerte úgy fogalmaznak, hogy a szovjet balett, akármelyik rangos központját említsük — „verhetetlen". Minthogy azonban most Kijevet várjuk a Szegedi Szabadtéri Játékokra, ügy hiszem, valamit illik még elmondoni a Sevcsenkó Színház balett társulatáról, ami rá az általános erények mellett egyénies jellemző. S ennek a sajátosságnak az a leglelke, hogy Ukrajna a Szovjetunióban mindig is a balettmüvészet egyik legerőteljesebb kohója volt. Nemzeti sajátosságokban rendkívül gazdag balett ez, s ugyanígy tehetségekben. Nem szívesen folyamodok száraz számokhoz, de az átütő művészi erőről sokat mond, hogy a Kijevi Tarasz Sevcsenkó Állami Akadémiai Opera és Balettszínháznak jelenleg is negyven országos és nemzetközi világfesztiváldíjas művésze van; ötvennél többen nyerték el a Szovjetunió vagy az Ukrász SZSZK kiváló, érdemes vagy népművésze címet. A színház nemcsak a Lenin-rendet nyerte el, hanem a Munka Vörös Zászló rendjét is. Vagy hogy A bahcsiszeráji szökőkút Szegedre készülő művészgárdájáról beszéljünk csupán: Jersovét, Potapovát, Gavrilenkot, Rudenkot, Kljavint, Novikovot a szovjet balett legragyogóbb tehetségei között „jegyzik" otthon is és a balettművészet külföldi fórumain is. Az ukrán balett adta Zsukov és Virszkij koreográfusi zsenijét; a balettkultúra múltjában é6 közelmúltjában járatosabbaknak ezek a patinás nevek sem hallgatagok: Govrilev, Vasziljev, Heraszimcsuk, Litvinenko, Szobolja, Preobrazsenszkij, Apuhtina. Tényszerű beszámoló végén nehézkesnek tetszik az érzelmeskedés, megpróbálom hát a legegyszerűbben elmondani azt is, hogy ez a nagy múltú és rangos színház, a világjárás rutinja ellenére, valóságosan úgy készül Szegedre, mintha első bemutatója előtt állna. Művészeinek szemében a színház a világ dolgainak legnagyobbika, a néző pedig maga a méltóság. Ezt a méltóságot a művészet esztétikumával megajándékozni, gazdagítani s ezzel megnyerni olyan varázslat, melyet mindig és mindenütt — hír és rang ellenére — teljesen elölről kell kezdeni. Művészetüket három teljes estére július második felében hozzák Szegedre. Megbízásom van azonban tőlük; hogy utolsó kijevi színházi levelemben előre elküldjem legbarátibb üdvözletüket a Dnyepertől a Tiszához. Sz. Simon István Gyerekszoba tuk volna ezt az összeget bölcsődére, de nem sikerült. Több variáció volt. A 60-as évek elején például kaptunk 100 ezer forint céljutalmat a megyei tanácstól, s ezt az összeget erre a célra fordítottuk, vettünk egy félig felépített házat. Megszereztük a hozzájárulást, kezdődött az átépítés. Akkor az Illetékesek kijöttek, hivatkoztak ilyen rendeletre, olyan szabályokra, végül nem felelt meg a követelményeknek, .nem költözhetett oda a bölcsőde. maradt minden a régiben. Most két nevelői, szolgalati lakás van a szóban forgó épületben, és minden Igényt kielégít, ha összehasonlítjuk a siralmasan kinéző bölcsődénkkel, csak elkeseredünk. A Jelenlegi helyzet tehát; üj épületet nem építhetünk, mert a mostani áraknak megfelelően több mint 2 millió forint keHene hozzá, ennyi pénzünk sajnos nincsen. Ahol most van a bölcsőde, lassan-lassan életveszélyes, hiszen egyszer már a gyerekek fejére szakadt, de szerencsére nem történt komolyabb baj. A KÖJÁL be akarta záratni, de rimánkodásunkra csak üzemelhet — mondja Demeter Károlyné. Tctk&U: most a mi kezünkben van. Es leszámolunk, le— Tőlem — és kerülte, hogy bármiféle nyi latkozatot kelljen kinyögnie. De aztán csak számolunk ahogy dükáL szégyellhette szótlanságát. — Tudja, én szol- Dódi hozzám fordult, ga vagyok. Az Igazgató parancsa. Nehogy azt higgye! A szolga az szolga. Tudja, igazgatók jönnek, igazgatók mennek, de Sebi bácsi marad. Tizenegy igazgatót elszaggattam én már. . , , , „ , „ Mert a parancsot is értettem. Csak azért mon(44.) Újra nem tudtam már, mit kell tennem. De dom. Nem a magam eszétől mondom reggel elindultam az Iskolába, hogy hazaszál- _ Semmi baj Sebi bácsi lítsam féltve őrzött kincseimet. Az utcán fürt- A téren már nagyon könyökölve lehetett átben álltak az emberek, és zúgtak, futkostak, menni. A járdák, az utak mindenütt teli Momint hangyák, ha a bolyt szétrúgták a lovak, torokkal, biciklikkel, emberekkel. Rám sem Sebi bácsi elebem állt a kapuban. néztek. Felértem a folyosóra, Dódl ott állt a — Nem szabad felmennie. Az igazgató úr tanári ajtóban. Éppen be akart lépni, parancsa, hogy magát fel ne eresszem. _ Hozzám jössz? — De hát a felszerelésemet csak elvihetem _ Nem. Szállítom a múzeumot. — Soha nem gyógyulsz ki... A tanáriban is volt dolgom. Kirámoltam a fiókomat. Dódi az ablaknál ácsorgott. A hangerősítők megszólaltak a téren. — Magyar testvéreim! Olyan ember szól hozzátok, aki megjárta Rákosi börtöneit! Értelmes, szépen zengő hang röpködött széjtalán? — Azt mondta az igazgató, hogy magát nem engedhetem fel. Különben nincs fent senki. — Gondolja, hogy ellopnék valamit? — Nem engedhetem fel. — Hát jöjjön fel, Sebi bácsi, amíg összeszedem a dolgaimat. — Azt lehet, kérem szépen, az nem volt a jel betöltve minden zugot. Olyan hang. aki( tilalomban. Az öreg nevetgélt. — Olyan fontosak ezek a szemetek? — Nekem igen. — Hát csak vigye, ha manapság nincs nagyobb gondja. — Még fordulok vagy kettőt. — Forduljon. Vigye. nek a gazdája ismerte a szónoklás szabályait. Nem sietett, nem hadart, de az utolsó mondata végén elcsuklott a meghatottiágtól. A tömeg liaílgatott. mint csöndes estén az erdö. — A gyűlölt Rákosl-rendszer kiadá lelkét és meghala! A felzúduló morajban és tapsban nem lehetett érteni, hogy éljenzés vagy szidalom, ami el— Nos? Mit szólsz? — Bosszú. — De jogos. — Kérdés. — Mennyiben? — Miért volt a pasi lecsukva? — Lényeges? — Lényeges. — És néztem le a térre. A szónok csak hosszú szünetekkel tudott beszélni. Minden mondatát, akár a szélfutam, értelmetlenné sodorta szét a moraj. Szavai, gondolatai megsemmisültek. Csak időnként áitak össze félmondatok. — A véres kezű ávó! — Egy-egy zúgás. „Le vele! Pusztuljanak!" Ezt azért vettem jól ki a hangözönből, mert épp az ablak alatt kiáltozta néhány torok. — És a spiclik, a szekértolók, a szolgalelkü hajbókolok, a kiskirályok, a nép nyúzói most mind bűnükhöz méltóan meglakolnak! Az Iván üresen maradt talpazatánál forogni kezdett az emberörvény. Verekedtek. Botok, karok, ütlegek emelkedtek. — Magyar testvéreim! Bosszút, vért a vérért! Tovább nem hallottam semmit. Az iskola előtt is ütöttek egy embert. Civilek egy civilt, ököllel, rángatták a kabátját, lábikráját rúgták, lábafejét taposták. Amint hanyatt rántottál;, ráismertem a hadnagyra. Nem hagyta maAmikor másodszor jöttem, az öreg nem kí- tömj íelkaVart áradásával a levegőt. Á szónok gát. A kezét már fogtak, és a lábát is, de még sert fel az emeletre. Kajan pofaval vigyorgott int,.getett, hogv beszélni akar, de a nyüzsgő rám, mint aki bolondnak néz. hogy ez is e. terka t6meg mjntha filmesek állítanának be a szegény. De en nem bantam. Vittem zsákban tömegjelenetet, vonszolódott, és értelmes hanés bőröndben. Hátason és halkan kocogtak osz- nem lehetelt haiiani. A mikrofonok körül sze feliratos buteliaim a hónom alatt Kétsze- kiáltozni kezdtek. ri fordulóval sem tudtam mindent hazavon- . «szólni Harmadszor is jöttem. Sebi bácsi már - Csönd legyen! Figyelmet kérünk Magyarám sem nézett. Csak állt öregesen, roggyant rok, hallgassátok! Egy rab ország börtönét nyillábakkal az ajtófélfának támaszkodva, és be- »ak most fel, s a legtisztább magyarokra sut le lebámult a világba most az áldott- szent nap' A tegyver, amellyel — Még egy fuvar, fcztán nem zavarom. az álnokság mocsarába taszítottak mindkét. a vállával nagyokat ütött a fölé hajlók képébe. Sok kéz motoszkált a testén. Valaki az arcába köpött, kéjes pofával többször is, egy másik ember meg a köpése helyét ütötte. És vér serkent a hadnagy orrából meg szája sarkából. Húzták a haját. Az meg eltorzult arccal üvöltött. — Jaj, végem van, meghalok! A tanári ajtajához ugrottam. — Hová mégy? — robbant rám Dódl. (Folytatjuk) ,