Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

Termelés, munka, életkörülmények A SZOT főtitkárának szegedi látogatásáról Tegnap, szerdán Szegedre érkezett Gáspár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A délelőtti órákban a megyei pártbizottságra látogatott, ahol Győri Imre elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának. a megyei pártbizottság első titkárának társaságában beszélgetést folytatott a Csongrád megyei és a Szeged városi pártbizottság, illetve a Csongrád megyei és a Szeged megyei jogú városi tanács vezetőivel. Délután beszédet mondott a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának aktívaülésén és átadta az SZMT új szegedi székházát. Ma. csütörtökön délelőtt szegedi és megyei szakszervezeti vezetőkkel találkozik a SZOT főtitkára és az időszerű szakszervezeti munkáról folytat eszmecserét a szervezett dolgozók helyi tisztségviselőivel. Gáspár Sándor: Gáspár Sándor beszédét tartja, mellette balról Győri Imre, jobbról Oláh Mihály Életnívónk tovább emelkedik K6STtanácskozás A KGST-tagországok víz- j ügyi vezetői július 7-én és j 8-án Moszkvában tartották meg 14. tanácskozásukat, amelyen Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, Magyarország. Mongólia, a Né-; met Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió vízügyi j szerveinek delegációi vettek | részt. Az értekezlet a KGST 23. j (rendkívüli) ülésszaka és a KGST végrehajtó bizottsága 41. ülése határozatai alapján megtárgyalta a tagországok vízgazdálkodási együttműködésének továbbfejlesztési lehetőségeit és határozatot hozott olyan komplex íejleszi tési program kidolgozására, amely elősegíti a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés elmélyítését és hatékonyságának növelését. (MTI) Konferencia az iskolaSévéril Az SZMT szegedi új székházában rendezett aktívaülésen több mint százötven tisztségviselő vett részt. A megjelenteket Oláh Mihály, az SZMT elnöke köszöntötte, majd Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom előtt álló időszerű feladatokról. Elöljáróban elmondta. hogy áz új szakszervezeti székházat méltán megérdemli a megye szervezett munkássága, és sok sikert, jó munkát kívánt a székházban dolgozó vezetőknek. Beszédéből kicsendült, hogy a szakszervezeti munka teljes egységet képez egész népünk és társadalmunk előtt álló tennivalókkal. s amelyeket a szakszervezetek legutóbbi kongresszusán meghatároztak, de azokat új és új feladatok gyarapítják a dolgos mindennapokban. A társadalmi rendszer további tökéletesítésén munkálkodunk, s az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta egyre több tapasztalatot szerzünk. Megemlítette, hogy sokan aggódnak a gazdasági reform néhány kísérő jelensége miatt, s úgy ítélik meg a helyzetet, mintha a „lovak közé dobták volna a gyeplőt", s gyengült volna a központi irányítás, befolyásolás. Ezt arra alapozzák, hogy az árak hullámzása egyre gyakoribb, itt-ott roszszul értelmezik a termelőszövetkezeti demokráciát és a vállalati önállóságot. Az nem vitás, hogy a gazdasági reform bevezetése látszatra olyan helyzetet teremtett. mintha lazult volna a felsőbb vezetés ráhatása a gazdasági életre, de ez valóban csak látszat. A valóság az, hogy automatikusan, önmagától semmi sem érvényesül. s nincs normális előrehaladás. Hangsúlyozta Gáspár Sándor elvtárs, hogy a termelőerők fejlődéséhez elsősorban anyagi erő és kiválóan szervezett, hatékony munka szükséges. Anyagi erőink viszont végesek, mivel a nemzeti jövedelemnek csak bizonyos százalékát, körülbelül 25 százalékát lehet beruházásokra felhasználni. a többit, 75 százalékot a lakosság fogyasztása igényli. Az a legfontosabb feladat. hogy azt a 25 százalékot úgy használjuk fel, hogy legjobban szolgálja fejlődésünket. jövőnket. Sokan félreértik — hangsúlyozta —. az új gazdasági mechanizmus körülményeit, s csak az igényeket emlegetik. Az igények növekedése szorosan összefügg a munka hatékonyságával. Ahogy az növekedik, csak annak megfelelő arányban lehet kielégíteni a valós igényeket. Az árak nálunk nem szabadulhatnak el. mert pártunknak. kormányunknak s a szakszervezeteknek is az az álláspontja, hogy a dolgozók életnívóját rendszeresen és tovább kell emelni. Olyan ármozgást nem engednek meg. amely csorbítaná ezeket az elveket. Az igaz, hogy a bekövetkezett ármozgást könnyebben viselik el az aktív keresők, de már nehezebben a nyugdíjasok és a nagycsaládos emberek, illetve néhány alacsonyabb keresetű kategóriának. A Szakszervezetek, a párt és a kormány vezetői rendezni kívánják ezeket a jogos igényeket. Foglalkozott Gáspár elvtárs a munkaidő-csökkentés helyzetével, s az abból keletkezett ellentmondásokkal is. Az iparban és az építőiparban bevezették a rövidebb munkaidőt, de mégis keletkezett feszültség, mert nem minden gyár tudta azt önerőből megoldani. Akik önerőből hajtották végre az áttérést a rövidebb munkaidőre. azok előnyt szereztek, ahol ez nem sikerült. ott hátrányosabb lett a helyzet. Ezeket az ellentmondásokat is fel kell majd később oldani, mint ahogyan a gyárak közötti különbségeket is ki kell egyenlíteni. Elmondta, hogv vannak új és modern gyárak, de vannak régiek, száz- meg kétszáz évesek, ahol ugyancsak termelni, dolgozni kell. Az új üzemekben viszont mások a követelmények, a keresgtek. a nyereség, a technika, valamint a kulturális és szociális normák. A népgazdaság viszont egy és oszthatatlan, s egy gyár nemcsak az ott alkalmazott, ott dolgozó kollektíva tulajdona, hanem az egész magyar népé, az egész munkásosztályé. Ebből következik, hogy előnyöket, illetve a hátrányokat is egységesen kell élvezni, vagy elviselni. Az életszínvonallal kapcsolatban megemlítette. hogy az évi 2—3 százalékos átlagos növekedésnél jelenleg nem lehet többet várni, mivel nincs mód többre. A jó értelemben vett differenciálást azonban tovább kell fokozni, mert ma még nem érvényesül az a helyes elv, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit adott, amilyen helyet elfoglal a termelésben. S persze a hatékony munka: „ma még csak dolgozgatunk és keresgetünk" — ahogyan mondani szokták. pedig jobb lenne, ha dolgoznánk és valóban keresnénk - is. Biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot, de idővel tovább kell lépnünk. hogy a foglalkoztatott emberek ott helyezkedjenek el, ahol produktumuk valóban nélkülözhetetlen. A termelés alakulásával foglalkozva célzást tett arra, hogy némely vállalatnál elhanyagolják a hazai piac teljes kielégítését és az exportot növelik, csak arra összpontosítanak, mivel onnan remélik a magasabb nyereséget. Az export növelése helyes, de csak akkor, ha a belső ellátás zavartalan és jó. Azt is elmondta, hogy sokan féltek a reform bevezetése előtt, hogy az emberi viszonyok háttérbe szorulnak. Kár volt aggódni, a szocialista humánum. az emberséges viszonyok nem szenvedtek és nem is szenvedhetnek csorbát. Van ugyan javítani való, meri néhol csak szólamnak tekintik azokat az elveket, hogy a munkásság, a vállalati kollektíva közösen, egyetértésben határozzon. Nem igaz, hogy csak magasabb beosztásban lehet ésszerű és megvalósításra alkalmas javaslatot szülni. Mindenkire oda kell figyelni, s el kell ismerni igazát, figyelembe keli venni a munkában javaslatait. Persze fordítva is igaz a tétel: akinek nincsen igaza, annak nyíltan és kereken meg kell mondani, hogy helytelen álláspontot képvisel. Végül a munkásság hatalmi helyzetéről beszélt a SZOT főtitkára. Bírálta azt a gyakorlatot, hogy a munkás embereket csak a gyárkapun belül tartják a hatalom letéteményeseinek, de amikor kilépnek munkahelyükről és ügyes-bajos ügyeiket intézik, akkor csupán valamiféle „ügyfélnek" tekintik őket. Elmondta még a SZOT főtitkára. hogv őszre Budapesten rendezik meg a Szakszerevezeti Világszövetség ^kongresszusát, s ezt a magyar szervezett munkásság nagy megtiszteltetésnek tekinti. Tízszintes kockaházak Már a hetedik „házgyári" ház összeszerelésénél tartanak a szegedi Tarjántelepen a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A Dunaújvárosi Házgyárból menetrendszerűen érkező elemekből készült épületek ötszintesek, de a cölöpalapozás elkészültével hamarosan, a közeli napokban megkezdődik a tízszintes kockaházak építése is. Ezek új színfolttal gazdagítják majd az olajváros képét. ; A Művelődésügyi Minisztérium. a Somogy megyei taj nács végrehajtó bizottsága és i a Magyar Iskolatelevízió ' rendezésében szerdán a sióI foki bányász üdülőben — | Sylvester Andrásnak, a Magyar Televízió osztályvezetőjének elnökletével — meg1 kezdődött a nemzetközi is| kolatelevíziós konferencia. A j négynapos tanácskozáson — amelynek témája Az iskolatelevízió szerepe a korszerű pedagógiában — a hazai szakembereken kívül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság. Csehszlovákia, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság. Olaszország, Norvégia és Svédország képviseletében 26 pedagógus és televíziós szakember is részt vesz. Mosolyt - forintért M

ár jó félórán át ültünk a divatos vendéglőben, s talán ránk került volna a kiszolgálás sora. amikor egy nyolctagú külföldi turistacsoport robogott be lármásan, jókedvűen, majd a németet és az angolt keverve, szélesen gesztikulálva megmagyarázták az üzletvezetőnek, hogy egy bőséges és jó magyar vacsorát szeretnének. Mi, hazaiak, a házigazda szívélyességével figyeltük a vendégeket és drukkoltunk nekik, hogy a vacsora valóban bőséges és jóízű legyen, gyarapítván vendégeink kellemes emlékeit. Hogy a vendégek végülis elégedettek voltak-e a kiszolgálással, arról tapasztalat híján nem szólhat a krónika. A rni helyzetünk ellenben pillanatok alatt kilátástalanná vált. A pincér, aki már-már késznek mutatkozott rá, hogy szóba álljon velünk, fa arccal közölte: „Még néhány perc türelmet, uraim, amint látják, külföldiek..." Elrobogott, s néhány pillanat múlva vele együtt legalább hat-nyolc kiszolgáló sürgött-forgott negédesen mosolyogva a vendégek körül, mi pedig, mivel forintunkért se vacsorát, se barátságos mosolyt nem kaptunk, elhagytuk koplalásunk színhelyét. S ha csak néhány divatos étteremben fordulna elő hasonló eset, ha csupán a külföldiek számára konvertibilis valutáért árusító üzletekben közölnék fagyosan a véletlenül betévedt „benszülöttel". hogv itt nincs keresni valója, akkor az egész ügy szót sem érdemelne. De ez a „nemes valutáért" való megkülönböztető mosolygás mindinkább elharapódzik és érdekelt hazai körökben érthető visszatetszést szül. A múltkori kánikula idején például egy több száz kilométert utazó gimnázium diákserege két és fél órát ácsorgott egyik természeti nevezetességünk bejáratánál. Várni kellett a sorukra, mivel az idegenvezetők külföldi csoport érkezésére számítottak. A fáradt, türelmetlen fiatalokra csak akkor került sor — morgások és kioktatások közben —. amikor kiderült, hogy a külföldiek valahol jót eszegetnek és iszogatnak, s csak a délutáni órákban szakítanak időt a látogatásra. Nem arról van itt szó. hogy bármiféle hozzánk látogatótól sajnálnánk a megkülönböztetett figyelmességet. Szó sincs erről. Nagyon is nagy öröm, hogy idegenforgalmunk szépen növekszik, s mind többen kíváncsiak ránk Elégedetlenségünk inkább abban gyökerezik, hogy itt-ott még nem tartjuk elég kultúráltnak, színvonalasnak vendéglátásunkat. Volna mit megmutatnunk, van számtalan lehetőségünk, és az illetékesek nem élnek vele. Tájak, értékek, ételek, borok bőségét tárhatjuk az érkező elé, úgy hogy ő is elégedett legyen és mi is megtaláljuk a számításunkat. Az azonban joggal háborítja fel minden hazánkfiát, ha látja, hogy a híres magyar vendégszeretet ilyen egyoldalúan érvényesül. Az úgynevezett kemény valutáért széles, nyájas mosolyok, a forintért viszont csak kimért pillantások járnak. B

ármilyen öröm és haszon is a bővülő idegenforgalom, bál-mennyire is tisztelünk minden minket megbecsülő vendéget, azért a mi hazánkban mégiscsak mi itthoniak vagyunk a legmegbízhatóbb, a legbőkezűbb fogyasztók, s ami nálunk fellelhető, azért mi dolgoztunk, az elsősorban a miénk. S az végülis mindenkinek jó, ha mi, hazaiak valóban itthon érezzük magunkat, ha a kemény munkával megszerzett forintjainkért nekünk is kijár a barátságos mosoly, a figyelmes bánásmód. így mi is mindannyian jó szívvel, a házigazda önérzetével mosolygunk majd vendégeinkre, hadd érezzék ők is itthon magukat, s költsék a pénzüket kedvük és lehetőségeik szerint. K. Gy. Tiszta lappal Beszélgetés Vaszy Viktorral a Szegedi Szimfonikusokról Mint korábban beszámoltunk róla, az évek óta vajúdó önálló szegedi filharmunikus zenekar ügye megoldódott. Augusztus 1-én az ország legnagyobb vidéki szimfonikus együttese tartja alakuló ülését Szegeden. A 64 tagú zenekar vezető-karmesterével, Vaszy Viktor érdemes művésszel beszélgettünk a fontos eseményről. — A város zenei életének fejlődése igényeket támasztott a komoly zene szegedi kedvelőiben, melynek a régi konstrukció szerint már nem tudtunk megfelelni. A korábbi körülmények ugyanis olyan szerteágazó, terhes feladatokat róttak a muzsikusokra, melyek időnkénti zsúfoltsága mellett szinte alig maradt lélegzetvételnyi idejük nem csupán pihenésre, de egyéni gyakorlásra sem. Tovább nehezítette dolgukat, hogy rendkívül vegyes, öszszetett u • nkakörben dolgoztak. holott köztudomású: a szimfonikus zene és az opera olyan hangzáskultúrát feltételez, amit csak ebben a légkörben, ebben a feladatkörben végzett gyakorlással, működéssel lehet művészi szinten tartani, fejleszteni. A könnyű műfaj speciális igényeinek a szimfonikus zenekar sosem tudott egészségesen megfelelni, részben a zenészek adottsága, részint a műfaj könnyed, improvizatív jellege miatt. Az új zenekarral lehetővé válik mind az operák, mind a koncertek színvonalának erősítése, a színház pedig 26 tagú együttest kap, mely a könnyűzenei feladatokat a megfelelő követelményekkel látja el. — Milyen az új együttes összetétele, hogyan sikerült zenészekhez jutni? — A Szegedi Szimfonikus Zenekar (az új együttesnek ez a hivatalos neve) 64 taggal működik, ami nem különösen nagy létszám, hiszen a vezető zenekarok 90—110 főnyi kerettel dolgoznak. Viszont a jelen körülmények között, tiszta lappal indulva, becsülettel készülve, már biztosítani ígérjük a komoly művészi munkát, Az együttes néhány hegedús és brácsista kivételével együtt van, az új tagokat többszöri próbajátékon választottuk ki. Sajnos a próbajátékok alkalmával saját bőrünkön is tapasztalhattuk az országos hegedúshiányt, aminek oka egyrészt: az Interkoncert nagy számmal ajánl ki külföldre állásban levő zenészeket, másrészt: sokan a zenekari játék helyett a pedagóguspályát választják. Szegeden az utóbbi években visszaesett az utánpótlás, ráadásul különböző indokokkal öt-hat hegedús vált ki a zenekarból, pótlásukra csak most kerül sor. Nincs gond viszont a fúvósokkal, ahol a szegedi utánpótlás is jó. — Mi lesz az új zenekar feladatköre, milyen a menetrendje? — Mindenekelőtt leszögezném: a városi tanács rendkívül sokat tett Szeged kultúrájáért, az új együttes megalakításával. Felismerte a lehetőségeket, nem fukarkodott erkölcsi és anyagi támogatással. Mint ismeretes, augusztus 1-től létezünk, s ellátjuk a teljes szegedi és dél-magyarországi komoly zenei igényeket: Békéscsabától Bajáig, Kecskeméttől Szentesig, Makóig, Orosházától Gyuláig. A zenekar önálló költségvetéssel rendelkező intézmény, s az m. j. városi tanácshoz tartozik. Ebből a pozíciójából köt szerződést a színházzal, a filharmóniával, vállalva valamennyi opera, balett és staggione-opera előadást, valamint a szegedi és a vidéki koncerteket. Keressük a kapcsolatokat külföldi turnékra, Eszékre máris kaptunk meghívást. Érdekesség még, hogy szeptemberben egy Szegedre látogató kubai balettegyüttest kísérünk. N. I. CSÜTÖRTÖK, 1969. JÜLIUS 10. MMAGYARORSZÁG 3 »