Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

történelmi küldetés A

kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának fő dokumentumában ezt olvashatjuk: „A szocialista világrendszer — az imperializmus elleni harc döntő ereje". Ez a megállapítás nem puszta kinyilatkoztatásként került be az okmányba, hanem a kommunista mozgalom harci osztagainak túlnyomó többsége a világhelyzet marxista-leninista elemzése után jutott erre a következtetésre. Érdemes áttekinteni, milyen vitathatatlan érvek szóllak amellett, hogy a szocialista országok közösségét korunk három legnagyobb forradalmi ereje között emlegessék, sőt ezen áramlatok sorában is az első helyre helyezzék és az imperializmus elleni világnézetű harc fő erejének nevezzék. A résztvevők egyrésze történelmi példákra hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a 14 országot magában foglaló világrendszer olyan korszakos állomásokon keresztül alakult ki, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus győzelme a Szovjetunióban, majd a Szovjetunió győzelme a második világháborúban, a forradalom diadala Kínaban és több más • európai, illetve ázsiai államban, később Kubában. Ezek az események új távlatokat nyitottak az emberiség haladásában, tehát nem vitatható, hogy ez a világrendszer a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb történelmi vívmánya. Gyakori volt az az érvelés, amely leszögezte: nincs ma a világon a szocializmusnál nagyobb gazdasági hatalom az imperializmussal szemben. Ezt a gondolatot szemléletesen foglalta szavakba a fő dokumentum: „A szocialista rendszer országainak gyorsan fejlődő népgazdasága, amely a gazdasági növekedés üteme tekintetében megelőzi a kapitalista államokat, a szocializmus szavakba a fő dokumentum: „A szocialista rendszer országainak gyorsan fejlődő népgazdasága, amely a gazdasági növekedés üteme tekintetében megelőzi a kapitalista államokat, a szocializmus élre törése a tudományos-műszaki haladás több ágazatában, a világűrbe vezető utak megnyitása a Szovjetunió révén... döntő módon elősegítik a béke. a demokrácia és a szocializmus erőfölényét az imperializmussal szemben". Ehhez logikusan kapcsolódtak azok a felszólalok, akik a nagy és növekvő gazdasági potenciálra támaszkodó politikai és társadalmi erőt méltatták. A szocialista országok pártjainak képviselői még hozzátették, hogy a gazdasági, politikai és katonai potenciál állandóan változik, növekszik. Sőt: egyértelműen kimondták, hogy a szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő tartalékok lényegesen teljesebb felhasználására. Nem akadt egvetlen küldött sem, aki kétségbevonta volna, hogy a szocialista országok erejüket saját népeik boldogulasa mellett az imperializmus ellen harcolók önzetlen és sokoldalú támogatására fordítják. Ez joggal mondatta a világ minden részéből összesereglett kommunistákkal, hogy a szocializmus védelme valamennyiük nemzetközi kötelessége. Közösek az eredmények és közösek a gondok mert kozos az erdek és közös az ellenség. Ilyen egyszerű mert a mindennapi életből merített igazság veti meg 'ennek a széles körű érdekközösségnek — s ami ebből fakad — az imperialistaellenes akcióegységnek az alapját Hogy hatekonv lesz-e a harc koordinációja, az a szocialista országoktól, a tőkés országok osztályharcos erőitől, a nemzett felszabadító mozgalmaktól, valamennyi antiimperialista szervezettől függ. Egy bizonyos: a marxista—leninista politikát folytató szocialista országokon ez nem múlik. Hiszen politikájuk alapvető törekvése, hogv saját népeik érdekeit, szolgálva a forrudulom világméretű erőit is győzelemre segítség a tőkés világgal szemben. Az ő államérdekük: népük és minden nép haladása, békéje. A szocialista világrendszer történelmileg fiatal. s fejlődése sok új. bonyolult problémát vet fel. Vajon a fennálló nehézségek, nézetkülönbségek lehetetlenné teszik-e a szocialista országok történelmi küldetésének teljesítését? Az országok válasza őszinte: bár megnehezítik és a harcban tehertételt jelentenek, végső soron nem teszik lehetetlenné. Egyrészt: azért nem, mert a szocialista országok belső felíődése változatlan, másrészt pedig erősödnek az egységtörekvések, ami a Varsói Szerződés, a KGST és a kétoldalú kapcsolatok keretében az utóbbi időkben számottevő eredményekre vezetett. Gondoljunk csak a katonai együttműködés erősítésére, valamint a szocialista integráció előkészítésére tett lépésekre. A

szocialista országok eddigi tevékenységükkel megérdemelték, hogy nz imperialistaellenes harc döntő erejének tekintsék őket. PÁLOS TAMÁS Az el nem kSfelezeffe!k véleménykiilSnSisége • Belgrád (MTI) Az el nem kötelezett országok belgrádi konzultatív értekezletének első politikai jellegű, érdemi döntése az. hogy a palesztinai felszabadítást mozgalom ugyanolyan státusszal, mtnt amivel az 1964-es kairól csúcsértekezleten rendelkezett, megjelenhet a belgrádi tanácskozáson is. Vagyis a mozgalom megkapta a „meghallgattatás jogát" de kizárólag olyan esetekben, amikor nz imperializmus elleni harc konkrét kérdéseiről van szó. A konzultatív értekezlet szerdán hivatalosan is elfogadta napirendiét — az. el nem kötelezettségi politika helyének és az el nem kötelezett országok további együttműködésének megvitatását — és Djuro Nincsics nagykövet személyében jugoszláv főtitkárt választott. Valamennyi delegáció részvételével megalakították azt a bizottságot, amely az érteKairó elismeri az NDK-I • Kairó (MENA, MTI) A szerdal napnak kétségkívül kiemelkedő eseménye az a jelentés, amely Kairóból érkezett. A közel-keleti hírügynökség az A1 Ahram cikkét idézve arról tudósít-' ja a világot, hogy az Egyesült Arab Köztársaság a legközelebbi jövőben elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot és diplomáciai kapcsolatot létesít vele. A további részletek megbeszélésére Gerhard Weiss, az NDK miniszterelnök-helyettese a közeli napokban Kairóba érkezik. Kambodzsa, Irak, Szudán, Szíria, Dél-jemeni Köztársaság és most Egyiptom —, két hónap leforgása alatt ennyi ország jelentette be, hogy elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot és diplomáciai kapcsolatot létesít vele. Valóságos politikai földcsuszamlás indult meg ezzel a harmadik világban, az afro-ázsiai országok, úgylátszik, sorra követik a példát, s e nemzetközi politikai síkon jelentős lépéssel újabb bizonyságát adják annak, hogy realista módon gondolkodnak. Nyugat-Németország vezető köreit hideg zuhanyként érte a kairói hír. Sőt, e hír mellé kívánkozik egy másik, amely Szudánból érkezett. Ezt is a kairói A1 Ahram című lap közölte, nevezetesen Audallah szudáni miniszterelnök nyilatkozatát. Az új forradalmi szudáni kormány vezetője kijelentette, országa mindaddig nem vizsgálja felül a Német Szövetségi Köztársasággal korábban megszakított diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségét, amíg Bonn nem változtat Izraellel szembeni magatartásán, illetve nem foglal el semleges álláspontot a közel-keleti konfliktus kérdésében. Egyébként szerdán kézhez kaphattuk már az első nyugatnémet sajtókommentárt is a kairói elismerést illetően. A koraeste megjelenő nyugat-berlini napilap, a Der Abend reagál az ügyre, megállapítva: „Elkerülhetetlenül helyesbíteni kell azokat az illúziókat, amelyek szerint az NDK diplomáciai kapcsolatfelvétele Irakkal, Szudánnal, Szíriával, és Dél-Jemennel egyedi esetként értékelhető". A lap hozzáfűzi: más államok, mint például Algéria, előbb vagy utóbb feltételezhetően követni fogják Nasszer elnök példáját. Októberben ünnepli fennállásának huszadik születésnapját a világtörténelem első német munkás-paraszt állama. Csakugyan, könnyen elképzelhető, hogy addigra tovább bővül azoknak az államoknak a listája, amelyek elismerik a német demokratikus köztársaságot és diplomáciai kapcsolatot létesítenek Berlinnel. veszélyért Izrael a feleISs • Kairó (MENA, MTI) A katonai helyzettel és az állandó összetűzésekkel foglalkozott televíziós nyilatkozatában Amin Hueidi államminiszter, az EAK biztonsági erőinek főnöke. Kijelentette, a csata nem folytatódik, hiszen nem szakadt meg. Az EAK elveszített egyes csatákat,' másokat pedig megnyert. A csaták sora nem ért véget, és nem is fog véget érni mindaddig, amíg az EAK nem érte el célját: az igazAz M&K delegációja Leningrádban • Leningrád (TASZSZ) Szerdán Leningrád lakossága meleg szeretettel fogadta a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségét, amely Willi Stophnak, az NSZEB Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével Moszkvából érkezett a Szovjetunió második legnagyobb városába. A vendégek tiszteletére Leningrád főútvonalait az NDK, a Szovjetunió és az orosz föderáció zászlóival lobogózták fel és mindenütt orosz- és német nyelvű üdvözlő feliratokat helyeztek el. A szerdai nap folyamán a Leningrádban tartózkodó NDK párt- és kormányküldöttség ellátogatott a leningrádi Optikai Művekbe, ahol a vendégek tiszteletére szovjet—NDK-barátsági nagygvűlésen beszédet mondott Tolsztyikov, a leningrádi területi pártbizottság első titkára és Willi Stoph. ságon alapuló tisztességes békét. Az államminiszter hangsúlyozta, hogy a békének két alapvető feltétele van. Izraelnek ki kell vonulnia valamennyi megszállt területről és végre kell hajtania a palesztinai jogairól hozott ENSZ-határozatokat. Zajjat az egyiptomi kormány hivatalos szóvivője szerdán Kairóban sajtóértekezletet tartott. Újságírók kérdéseire válaszolva a többi között kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság hadiállapotban levőnek tekinti magát Izraellel. Egyiptom ugyanakkor kész mindent megtenni azért, hogy a megszálló csapatok eltávolításával kiutat találjon a jelenlegi helyzetből. A szóvivő végezetül hangsúlyozta, megérti, hogy U Thant ENSZ-főtitkárt aggodalommal tölti el a Szuezi-csatorna mentén kialakult súlyos helyzet. Az EAK U Thanttal, az ENSZszel és a világ közvéleményével együtt elmarasztalja azt a megvetést, amellyel Izrael az ENSZ határozatait fogadja. A helyzet valóban háborús veszéllyel terhes, de azért Izrael és támogatói felelősek. A helyzet mindaddig veszélyes lesz, amíg Izrael ki nem üríti a megszállt területeket. BORMA N: As csemeB'ikaüafeaf sc^íf&tfék a ssavjet fuá&mány űrsikerei kezlet záródokumentumát készíti elő. Lemérhető véleménykülönbségek vannak az értekezleten. Figyelemre méltó például, hogy Szudán felszólalása azt a véleményt kívánja kifejezni, hogy az el nem kötelezett országok körét szigorúan a kairól értekezlet öt pontjához kell igazítani, vagyis erősíteni kell az el nem kötelezett antiimperialista, gyarmatosítás elleni irányvonalát, s mind a közös akciók szervezése, mind a kör szélesítése csak erre épülhet. Hangvételében is, szándékában is hasonló ehhez Algéria és Irak álláspontja. Szudáni delegátusok újságírók előtt tett kijelentéseikben azt is hangoztatták, hogy egyetértenek a kommunista- és munkáspártok mosgkvai értekezletén elfogadott tmperiatistaellenes világkongresszus gondolatával. CSÜTÖRTÖK 1969. JÜLIUS 10 © Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban vendégeskedő amerikai űrhajós, Frank Borman szerdán a Szovjet Tudományos Akadémia vendége volt, ahol Msztyiszlav Keldis, az akadémia elnöke fogadta őt. A beszélgetésen részt vett Anatolij Blagonravov akadémikus, továbbá Konsztantyin Feoktyisztov és Germán Tyitov szovjet űrhajós is. Keldis akadémikus kijelentette, hogy véleménye szerint a nagy méretű orbitális űrállomások építése, amellyel Frank Borman foglalkozik érdekes vállalkozás, s nagy jövője van. Borman elmondotta, hogy egv év múlva nyugdíjaztatni kívánja magát, bár még nem döntötte el, mivel foglalkozik majd a továbbiakban. „Nagyon megtetszett nekem ez a szovjetunióbeli utazás és szeretnék más országokba is ellátogatni". Az Apollo—11 előkészületei © Washington (MTI) Az utolsó előkészületeket végzik Kennedy-fokon az Appoilo—11 űrhajó rajtjára. A három űrhajós: Neil Arrnstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins szinte a rajt pillanatáig gyakorolja a holdraszállással kapcsolatos manővereket és az egyéb szükséges műveleteket. Az űrhajósok külön kipróbálták, hogyan hagyhatják el egv rosszul sikerült rajt esetén az űrkabirrt és földi modellen megpróbálkoztak a .holdugrásokkal" is: hogyan mozognak majd a Hold felszínén, ahol jóval kisebb a nehézségi erő. Az Apollo—11 útjával kapcsolatban eddig egyébként a legnagyobb vihart az a bejelentés váltotta ki. hogy a Holdon elhelyezendő emléktábla az űrhajósok nevén kívül Nixon nevét is feltünteti. A Washington Post szerdán számos felháborodott olvasó levelét közli, akik szerint az elnöknek vajmi kevés köze volt az amerikai űrkutatási program és különösen az Appollo-program megvalósításához. A tábla szövegét Nixqn személyesen hagyta jóvá. Á táblán kívül az űrhajósok zászlót is el akarnak helyezni a Hold-felszínen. Borman kijelentette: örül, hogy fiai is elkísérték erre az útra, mert véleménye szerint a Szovjetunióval való ismerkedés nagyon hasznos számukra. Az akadémián lezajlott beszélgetésen szó esett a világűr kutatás területén folytatott együttműködés problémáiról is. Borman rámutatott, hogy az amerikaiak számára nagy segítséget jelentenek a szovjet tudomány űrsikerei. „Sok minden, amit önök oldottak meg elsőként a világűrben, hozzásegített bennünket, amerikaiakat, ' a megfelelő megoldások könynyebb felkutatásához" — jegyezte meg Borman, s példaként megemlítette Alekszej Leonov „űrsétájának" hasznos tanulságait. A Hold-kutatással összefüggő munkálatokról szólva az amerikai űrpilóta elismeréssel emlékezett meg az e területen elért szovjet sikerekről: az első sima leszállásról, a Hold első szputnyikjának felbocsátásáról és más kísérletekről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben fogadta Frank Borman amerikai űrhajóst. A beszélgetés során Borman köszönetet mondott azért a rendkívül kedves fogadtatásért, amelyben a Szovjetunióban részesítették. Pártharc A CDU essenl választási kongresszusán Kiesinger kancellár, a CDU elnöke az 1969— 1973. évekre szóló program elfogadását megelőzően beszédében megadta a jelet a harcra, az SPD, a koalíciós partner ellen. A kormánynak a fontos külpolitikai teendők miatt a választások küszöbéig funkcionálnia kell ugyan, „mégis meg kell kezdenünk a pártharcot" — jelentette ki a kancellár. Az újnáci NPDről szólva Kiesinger is kijelentette, hogy ennek a pártnak nem szabad bekerülnie a parlamentbe, de mint mondotta, nem azért, mért belsőleg ez a párt nagy veszélyt jelent, hanem, mert „külföldön ujjal mutatnának ránk". A szerdai nyugatnémet lapok zöme vezető helyen foglalkozik a CDU választási kongresszusán elhangzottakkal. A kommentár nélküli közlemények és tudósítások főcímei: „Kiesinger frontális támadása a koalíciós partner ellen" (Frankfurter Rundschau). „A CDU odadobta a kesztyűt az SPD-nek", „Heves támadások Brandt és Schiller koalíciós partnerei ellen" (Kölner Stadt Anzeiger). A korteskedésnek ez a szélsőséges megnyilatkozása Kiesinger és pártjának valódi arculatát tárja fel. Félredobja a koalíciót, sőt megtámadja kabinetpartnerét. A nyugat-németországi helyzetet találóan jellemzi a Zycie Warszawy szerdai számában „önmaga képviselője" című komemntárjóban. Ebben a cikk foglalkozik Gustáv Heinemannnak, az NSZK új elnökének személyével. — Az egyik német államban ezúttal először van dolgunk olyan elnökkel, akinek személye nem tükrözi úgy az NSZK-t, mint Heinrich Lübke. Az üj elnök politikai programjában kiemelte a keleti szomszédokkal való kiegyezés szükségességét — húzza alá a Zycie Warszawy — beállítottságából és régebbi nyilatkozataiból tudjuk, hogy elismeri az Odera—Neisse-határ tényét, bár az elnöki fegyelem nem teszi lehetővé, hogy nyíltan megismételje álláspontját. Heinemann önmagát képviseli, nem az államot. Személyének nem szabad bennünket megtévesztenie. Az NSZK valóságát nem a Heinemannok, hanem a Kiesingerek vagy a Brandtszerű kettős egyéniségek jelentik — írja a varsói lap. Csapaliéfszámcsükhenlés # Washington (Reuter, API) A Fehér Ház szerdán közleményben jelentette De. hogy Nixon elnök elrendelte a külföldön állomásozó amerikai katonai és polgári személyzet 20 000 fővel vaió csökkentését. Az intézkedes azonban nem vonatkozik a Vietnamban harcoló, illetve a délkelet-ázsiai háborús övezetben levő amerikai csapatokra. továbbá a NATOrendelkezésére bocsátott egységekre a nyugat-berlini garnizonra és a Dél-Koreában állomásozó amerikai erőkre.