Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

ÍJxérek, láncolok Devizagazdálkodást bünteti és üzérkedés büntető eljárást indított a Csongrád megyei rendőrfő­sértő kötött ismeretséget jugoszláv miatt állampolgárokkal, akiktói két év óta rendszeresen vá­sárolt a többi között 73 or­kapitányság Lévai Lajosné kánkabátot 37 szivacskosz­•18 éves. Röszke, Petőfi utca 5; Maté Andrásné 44 éves, Tiszabercel. VöröHhadsereg utcu 35.; Nuczinecz Bálintné 40 éves. Tiszabercel, Vörös­hadsereg útja 108; Czene tümöt, 8 garnitúra szettet, 82 nylon fejkendőt, 30 pár harisnyát, 10 kilogramm kukuót, selyemruhákat, mű­szőrmebundákat, 10 darab aranygyűrűt stb. Az általa István 40 éves. Tiszabercel. vásárolt és üzérkedéssel to­Fő utca 68.; B;üogh Józseí­né 62 éves. Szeged, Móra utca 35,; Gyapjas János 46 vábbadott áruféleségek bel­földi forgalmi értéke 93 ezer forint Lévainé a szege­éves. Szeged, Lumumba utca di Marx téri piacon kötött 12.; Farkas G.vörgv 47 éves. Szeged. Bécsi körút 35.; Csó­t.i Istvánné 27 éves. Szeged, Széchenyi tér 4. és Annus Jánoané 44 éves, Röszke, Dózsa György utcu 38. szám alatti lakosok ellen. VaiőságoR láncolatot kotva vették és adták vabb a külföldi állampolgá­roktól szerzett árukat. A fő szervező és irányító Lévai Lajosné. . A rendőrségi vizs­gálat megállapítása szerint Lévainé a Marx téri piacon ismeretséget Máté András­néval is. akinek közvetíté­sével Naczineez Bálintné és Czene István utaztak Sze­gedre az árukért. A vizsgá­lat adatai szerint Máténé 18 ezer. Czene István 17 ezer al- forintot fizetett ki Lévainé­to- nak. A külföldi csempész­árut Tlszabercelen és Nyír­egyházán értékesítettek. Lé­vainé úgy jött kapcsolatba Balogh Józsefnéval, hogy nála lakott albérletben, s az ő révén forgalmazott mint­egy 10 ezer forint értékű árut. Lévainé Gyapjas Já­nossal és Farkas György­gyei is a Marx téri piacon ismerkedett meg, s léptek egymással kapcsolatba. Gyapjas 2500 forint értékű árut vásárolt Lévainétól. Farkas György aranytárgya­kat vett át. értékesítésre, s utólugos elszámolásra Lé­vainétól. Ennek az árunuk a belföldi forgalmi értéke el­éri uz 5 ezer forintot. Csóti­né is a Marx téri piacon te­remtett kapcsolatot Lévainé­val. akitől továbbadásra mintegy 13 ezer forint érté­kű árut vásárolt. Annus Já­nosné úgy keveredett az ügybe, hogy Lévainé röszkei lakásán vásárolt egy műbőr­ka bátot. Ügyükben a rendőrség a vizsgálatot befejezte, s az ügyet vádemelési javaslattal megküldte a fővárost fő­ügyészségnek. L. F. Zárán és Girej A bahcsiszeráji kijevi bemutatója dlk felújításban szökőkút _ harma­- 1962-re esett. De akkor még csak eljutott hozzánk. Minden ott járt művésztársunktól azt halljuk: igen kellemes vá­ros. s igen impozáns a tér, áhította Zaréma szerepét ahol játszani fogunk, örü­Ózdtól Zaláig Az Eszakmagyarország, a Kisalföld. a Hajdú-Bihari Napló és a Zalai Hírlap szál­lította a legújabb „ország­járás" anyagát. Különösen a Győrből érkezett híd kelthe­ti fel a figyelmet, hogy mi­ért, tallózásunkból kiderül. Tallózás a megyei lapokban korlátozást vezettek be. Megváltoztatták a Győrből lag Termelőszövetkezet, szé­nát szárít majd a gázzal nyert hővel. Az erdők sztárja A vöröstölgy, amely a múlt század második felében je­hElszaladnak a mozdonyok induló és oda érkező távol- lent meg a magyar parkok­sági autóbuszjáratok útvona lait is. Az intézkedések kö­vetkeztében áttekinthetőbbé, egyszerűbbé vált Győr köz­úti forgalma. Szerencsére a Szeged kör­nyéki kisvasút kocsijai te- _ , . gyei meze ttebben közieked- G OZVeZetÓK nek, mint az ózdiak, ahol — az ország egyetlen ipari fo- NádudVOTOn gasvasútján — idén már két­szer „elszaladt" a mozdony. A múlt hónap végén ismét ban, úgy látszik a következő évtizedekben éli majd igazi fénykorát, sőt az is lehet, hogy az erdők sztárja lesz. Az erdészek ugyanis a le­hető legjobb véleménnyel vannak erről a fafajtáról. A hazánkban alig 70 éves múlt­ra visszatekintő fa ma már több mint ezer hektáron nö­vekszik. Jelenleg öt telepítési Űjabb nagy beruházáshoz góca van: Vas, Zala, So­kezdtek Nádudvaron. A tör- mogy. Baranya megyében és hasonló jellegű baleset tör- pe vízmű és a strandfürdő a Nyírségben. Különösen tént a kohászait üzemben. A felépítése után 4 millió fo- korlátlan lehetőségei vannak mozdony egy üstkocsit a vá- rint költséggel gázvezetéket elterjedésére Zalában, ahol a gényra gurított, majd visz- építenek. Még a tél beállta talaj kiválóan megfelel szá­szalndult a lejtőn. Az üstko- előtt, szeptemberre bevezetik esi azonban közben két álló a gázt a középületekbe és a kocsinak ütközött, melyek szolgálati lakások égy részé­elindultak. A mozdony már be. A lakosság is lehetőség­majdnem a lejtő közepén hez jut, ahhoz hogy gázzal fűtse otthonát. A Vörös Csil­Járt amikor vezetője észre­vette az egyre sebesebben guruló kocsikat Felgyorsí­totta gépét, hogy felvegye a kocsik sebességét, majd ami­kor azok beérték a moz­donyt ellengőzt adott. Ha megállítani nem is sikerült őket, nagyobb baj, személyi 6érülés nem történt Új forgalmi rend Ami Szegeden már hóna­pok óta késik, Győrött meg­valósult. Győr-Sopron me­gyében az idén jelentősen nőtt a balesetek száma, s még szembetűnőbb. hogy Győrött májusban 70 száza­lékkal több baleset fordult elő, mint tavaly. Az illetékes hatóságok a közelmúltban megvizsgáltak a balesetek emelkedésének okait s rész­ben ennek csökkentésére, másrészt a nagy nyári forga­lom gyorsabb lebonyolításá­ra új forgalmi rendet lép­tettek életbe a városban. Egyes utcákból kitiltották a teherautókat, néhány főbb útvonalat védetté nyilvání­tottak. úgy hogy az ezekben közlekedő jármüveknek van előnyük, más utcákban súly­mára. Sajnos a meszes ta­lajú erdőgazdaságok, mint például a Duna—Tisza köze. valamint a kopár területek nem jöhetnek számításba vö­röstölgy telepítésre. Álla Lagoda. Túl fiatalnak találták erre a nagy művé­szi feladatra. Így még éppen két évig kellett várnia a pillanatra, a legnagyobbak­nak is örökösen kedves sze­repre. Ha vele együtt néz­zük, rettenetesen hosszú ez a két esztendő, ha tárgyila­gosak vagyunk: nagyon ls gyors művészi karrier az erős kijevi „mezőnyben", ahol sok-sok érdemes pá­lyázó közül választhat min­dig a balettmester. És Alla Lagoda azóta állandó Zaré­ma Külföldi vendégszerep­léseken pedig szinte privi­léglzált szerepe, ö táncolta Zarémát Veronában is, a szóz­szor-hutvan méteres szabad­téri színpadon, huszonkét­ezer néző előtt. — Teljesen privát véle­ményem, én erről senkivel sem vitatkoztam még: Za­réma szerepe nagyon pró­bára teszi művészt. Az ér­zelmek olyan gazdag ská­láját járja be, s olyan hir­telen átmenetekkel, mint ta­lán egyetlen más szerep sem. Ráadásul én úgy ér­zem, hogy a zene ezen a ponton nem eléggé kifejező, nem eléggé érzékletes. így a táncos kicsit magára ma­rad. Saját leleményére, sa­ját érzelmi világára. Szerep­pel, játékkal kell áthidalni a zenei kifejezés hézagait, de én ezért nem panaszko­dom, sőt hálás vagyok, hogy bizonyos értelemben magam is formálhatom a mondanivalót. Az alkotás örömét érzem ebben. Az is nagyon rokonszenvessé te­szi számomra a szerepet, hogy tele van érzelmi rob­banásokkal. s a cselekmény tragédia-sodrással bontako­zik kl. Alla Lagoda „benszülött" kijevi. Ügy ismeri ezt a nagy parkvárost, mint a te­nyerét. Nagyon lelkesen tud róla beszélni, s szereti is, ha valakinek ő mutatja be. Talán ezért van a keze ügyében még a próbák szü­neteiben is az angol nyelv­könyv. A szabadidejét leg­inkább.nyelvtanulásra áldoz­za. Meg is kérdezi: vajon lesz-e majd módja a Sze­gedi Szabadtéri Játékok ide­jén gyakorolni az angolt? Azzal nyugtattam meg, hogy a szegedi „benszülöttek", lo­kálpatrióták között is talál angolul társalgókat, akik ugyanolyan szívvel-szeretet­tel beszélnek majd városuk­ról, mint ő Kijevről. Mielőtt még elsietne an­gol nyelvkönyvével, a lel­kemre köti: — Mondja meg otthon, hogy Szeged nyári fesztivál­jának a híre már korábban lök, hogy ilyen nevezetes helyen fölléphetünk. Róbert Kljavia arcú és neve már föl-fölvillant u ki­jevi színházi levelekben.;1!)'' ez nem is csoda, mert sok­mindenről lehetetlen nél­küle beszélni. Állandó ^fő­szereplő, gyakori rendez^, az utánpótlás fáradhatatlan tanéra, uz ukrán balett új Irányai lalnak lelkes pártfo­gója. Tizenöt éve vezeti • a balolt színházi gyakorlatalt, és sok olyan növendéke veji. aki neves táncossá fejlődött és sikert sikerre halmoz a Szovjetunió ba­lettszínpadain. Pedig még maga is csupa fiatalság, csupa energia. Mégis vagy maris szenvedélye a fölfede­zés. Mintha ezzel akarna törleszteni abból a pártfo­gásból, amellyel őt egy mű­kedvelő színpadról Ukrajna legrangosabb színházának deszkáira emelték. Most Is az utánpótlásról beszél. — Végtelen sok tehetsé­ges és szorgalmas fiú meg lány van a balettiskolákban. S nálunk, ahol oly régi és oly komoly kultusza van a balettművészetnek, szükség is van rájuk. S, hogy nagy­szerű utánpótlás nevelődik, azt abból érzem, hogy a mai ifjúságnak nagyobb ér­zéke van a balett techni­kájának elsajátításához, alapelemeit jobban értik, tisztaságát tökéletesebben érzékelik. Munkájuk azután majd eldönti, mivé vál­nak. De én úgy hiszem, is­mét jeles balettmúvész nem­zedék van felnövőben. Mikor Szegedre terelődik a szó, a sokszoros Girejből,' az ebben a szerepben szin­te páratlan múltú Kljavin­ból a rendező bújik elő. — A balettet a legigénye­sebb műfajok közé sorolom.' Itt nem jön segítségül szö­veg, itt a zene és a tánc nemzetközi nyelvén beszél a mű. A közönség reagálásait tehát jobban kell érezni, mint bármely más műfaj­h'?fn:'™SbSci térén Is. Ahogy a szegedi hatalmas szabad­téri színpadot a rajzok és fényképek, leírások szerint elképzelem, a világosítókra kivételesen komoly feladat hárul. Olyan színpadon, amelynek már szinte határai sincsenek, csak teljes mű­vészeti-technikai figyelem­mel lehet dolgozni, _ És Glrejről? — Közhelynek, rutin-nyi­latkozatnak tűnik, ha azt mondom, hogy a legkedve­sebb szerepem, s 1962 óta állandóan táncolom. Azt hi­szem, Szegeden sokat újí­tok majd mégis szerepe­men ... de úgy ls mondhat-1 nám: újra rendezem. Az ér-; demi készülődés most kez-; dődik, hogy főbalettmeste­rünk, Vronszkij Szegedről visszatért... S minthogy lassanként az én' kijevi kiküldetésem is lejár, még egy színházi le­velet ígérek, mint epilógust. Sz. Simon István Hajótöröttek öröme // \ v^ — Hurrá, Itt a harmadik társ, lehet ultizni. TGt&Zél*? IMiESHEa olyan barátok, bármely pillanatban csak szóljál. Nem tagadlak meg. A mostani állapotod sze­rint nem tagadlak meg. Agyő! Se demokrácia, se párt, se hatalom, se isten, se ember. Ilyenkor ki tartja még meg a törvénye­otthon vagy Pesten beállok azok közé, akik kedvemre beszélnek. Nem vagyok én kivárós ember. Ha ez szabadságharc, abból én ki nem maradok. De Dodival meg az igazgatóval nem akarok egy szakaszban puskát csőre tölteni. És ket, hogy egymás torkának ne essenek az em- kezdtem örülni, mert azt hittem, hogy már tu­berek. Most én is elfuthatnék az igazgatóhoz, a, vb-titkárhoz, a lakásügyi előadóhoz, s rájuk ordíthatnék, hogy zsiványul, embertelenül bán­tak velem. Bosszút állhatnék. Csak Dódi mellé kellene álljak. Most meg sajnálom őket. Gaz­emberek voltak. Vagy újra csak magamból in­dulok ki? Lehet, hogy a Dódi-féléknek dolgoz­tak a kezére, vagy a népért buzgólkodtak? És (43.) — Ugyan mivel lőjek? Persze volna, aki megérdemelné. — No, kicsoda? — Hát a főnököd. — Csak hadd játssza ki magát. Már segítsé­get is kért valahonnét, amíg mi megszervező­dünk. Azt hiszem, az egyetemről. A szabadság­harcosoktól, hogy jöjjenek, és kapják le az ál- csuk én voltam előttük a kivétel? Esetleg nem tala megjelölt nagy bűnök elkövetőit. De csak tetszett a pofám? Lerítt rólam a gőg? Nem a hadd kezdje. Hadd forgassa bele magát a fer- Kucsera-cikk hatására tanultam meg gyűlölni, tőbe. Hadd pucolja ki a latrinát. Én nem ideolo- Amikor az az írás olvastatta magát, akkor én gizálni akarok. Kellenek a rátermett fiatalok már( inkább sajnáltam őket. Ez is gőg. Jobban most. Jössz vagy maradsz? — Maradok. — Hülye! — Én ls csak latrinapucolónak kellenék. Ezért ennyire ne tarts hülyének. Az igazgató eltaka­rítaná azokat, akiket gyűlöltök. Én az igazga- _ tót, és arra ls lenne újra emberetek, aki majd virradni kezdett, elszunnyadtam. És esteledett, engem eltakarít. Az utatokból. Nem, pajtás, én amikor előtámolyogtam. Ilyen hideg kiszámítottsággal nem tudok össze­férni. Sem mártírja, sem szolgája nem leszek az elveiteknek. — Mi lesz veled? — Nem tudom. Nem is lényeges. Mi lesz a milliókkal? Akik nem járnak kokárdában, nem hirdetnek új elveket, nem akarnak senkit ki- őrségnek is beverték az ablakait. És a párttit­nyírr.i, kijátszani, hanem szépen hordják haza kár meg a tanácselnök elszöktek. dom is, merre kell menjek. Igen. Ott a helyem. Bizonyosan otthon is felállott már a gárda. Az enyémek közé megyek. Mennem kell. Alszom, mint a mormota, és gyanakszom? Itt idegen vagyok. Nem tudok tájékozódni. Itt a nap ls másként süt. mint mifelénk. Ha ez negyven­nyolc, akkor beállok. Verbuválás nélkül is be­állok. Rózsa Sándor is beállt negyvennyolcban. Egy írástudatlan betyár is megérezte, hogy merre fújja a szél a magyart. Megpörgettem a biciklim kerekét. Jaj, de megtekertem hazafelé. Pest 211 kilométer. Oda felérnék egy nap alatt. Haza kell három nap is. Persze 108 évvel ezelőtt könnyebb volt. A magyar az osztrákra lőtt, meg Jellasichra. De mo6t kire lőnek a pestiek? Ki van hát velünk szemben? Magyarok? Nem értenek szót? Puska Én lennék már istenhivő . IIIH szerfctek sajnálni valakit, mert akkor fölényben vagyok. Más is jobban szeret sajnálni, mint iri­gyelni. Reggelig nem aludtam el. _ _ Próbáltam olvasni, dc minden kiesett a ke- nélkül nem megy? BPHHHMMM rítaná azokat, akiket gyűlöltök. Én az igazga- zemből. Nem tudott megfogni a betú. De ahogy vagy ördögöt imádó, csak tudnám, hogy merre uz út. Meg kell bolondulni. És Dódi tudja, hogy mit akar? Honnét tudja? ö a régit, a nagyon — Jaj, tanár úr — sietett elibém a háziasz­szonyom —, borzasztó ribiUió volt ám délelőtt a téren. — No? — Hú, tüntetés volt meg beszédek, meg az Ivánt is letaszították a talpazatjáról. És a rend­régit akarja. De mit akar az igazgató? A nem régit? Akkor velem van De én nem akarom a régit. És az új az így születik? És milyen lesz? Le6z nekem abban helyem? Kell ide vér, pus­kavessző, halál? Igaza van Szabó Pálnak. Azt mondta a múlt héten, az embert nem szabad megölni. Az ember úgyis meghal. És ez elég a szénát, mert ősz van. Azokkal mi les»z? Jö- Előszedtem a kerékpáromat. Megolajoztam, szomorú. Olyan őrült az ember olyan bosszús vőre is hordani fogják. Mi lesz a tejgyáriakkal? meghúztam a láncát. Mindent ösztönösen esi Most is reggel háromkor kezdenek az üzemben, hogy neked, mikor reggel fölébredsz, vaj le­gyen a kenyeredre a kakaóhoz. Sem urak, sem hősök nem lesznek. Ha megérik, a tejgyárból mennek el nyugdíjba. — Vess magadra! De ha meggondoltad, és addig valami marhaságot nem csinálsz, voltunk náltam. Külön terveket nem kovácsoltam, és nem tudtam, hogy reggel indulok-e vagy sem. De bepakoltam a bőröndömet, és azt gondol­tam, ahogy megvirrad, az iskolából idehurcolá­szom a kacatokat, amit azért értéknek tartot­tam, aztán amerre a szél fúj, megyek utána. Én itt nem maradok. Semmi keresnivalóm. Majd hogy nem tudja kivárni, míg meghal a másik, az ellensége, megöli. Az állat nem öl. Még a vérengző sem. Az, ha öl, megeszi áldozatát. Az ember nem eszi meg. Csak megöli, s akkor ki­elégüL (Folytatjuk) Á 64

Next

/
Thumbnails
Contents