Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

Rádiótelefon a településeknek Telefont kapnak 1970 vé­géig azok az 50—100 lakosú vagy ennél nagyobb telepü­lések. amelyek a nagyköz­ségektől távol fekszenek. Néhány megyében — tár­sadalmi összefogással — már elkészült az ilyen „segélyké­rő" telefonhálózat. Az Alföl­dön és a hegyvidékeken azonban számos település olyan távolságra van a leg­közelebbi községtől, hogy a telefon bevezetése túlságo­san sokba kerülne (egy kilo­méter vezeték felszerelése csaknem 30 ezer forint). A Posta Vezérigazgatóság ezért elhatározta, hogy a községek­től 4—5 kilométernél mesz­szebb levő lakott területeket telefonpótló rádióállomással fogja ellátni. A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár már elkészítette, s a Posta a napokban ki is próbálta az „életmentő" rá­diótelefon mintapéldányát. A 120 centiméter magas, 40 centiméter széles lapos do­bozba szerelt tranzisztoros rádiótelefont ugyanúgy kell használni, mint a szokványos telefonokat: feltárcsázzák rajta a szükséges számot, az impulzusokat a rádióhullá­mok a legközelebbi postahi­vatalba „szállítják", ott egy vevőkészülék „lefordítja" és a kábeles telefonhálózatba továbbítja azokat A készü­lék hatósugara 20 kilométer. Ilyen telefonpótló rádióadó­vevőket kapnak a külvilágtól ma még elzárt települések s a hegyvidéki turistaházak is. téli gondról Sajtótájékoztató a tüzelőeilátásról A Belkereskedelmi Minisz­tériumban hétfőn Borsos László miniszterhelyettes az egész lakosságot érintő köz­érdekű témáról, a tüzelőeilá­tásról tájékoztatta az újság­írókat. Elmondotta, hogy az 1969— 70. évi fűtési idényre a múlt évinél nagyobb árukészletekkel készült fel a belkereskede­lem. Nyugodt, kiegyensúlyozott el­látást tesz lehetővé a rendel­kezésre álló 8 200 000 tonna szénféleség és tűzifa. Össze­hasonlításképpen a minisz­terhelyettes közölte, hogy ta­valy 7 855 000 tonna szilárd tüzelőanyagot, vagyis szenet és fát értékesítettek a belke­reskedelem vállalatai. Ez már tavaly is kiegészült — a növekvő mennyiségben tüze­lés céljára is szolgáló — szénhidrogénekkel, gázzal, fűtőolajjal, 1 amelynek felhasználása újabb 40 százalékkal nő. A kereskedelem fokozott figyelmet fordított arra. hogy javuljon a forgalomba kerü­lő tüzelőanyagok minősége és növekedjék a kalóriaérté­ke. A szénféleségeknél a ja­vuló minőség a tavalyinál mintegy 3 százalékkal maga­sabb kalóriaértéket eredmé­nyez. Növekszik d lakosság körében legkedveltebb bor­sodi szenek és a jó minőségű hazai brikettek mennyisége. Az alacsonyabb kalóriaérté­kű lignit részaránya 1965­ben még 16,6 százalék volt. tavaly már 3,l-re csökkent, ebben az évben pedig 2,5 szá­zalék lesz. Tűzifa bőségesen van és korlátlanul kapható. Nem ilyen kedvező viszont a helyzet az NDK-brikettnél; 40 százalékkal kevesebb ér­kezik. mint az előző években. Tavaly 50 ezer vagon volt. erre az évre azonban csak 30 000 vagon szállítását tud­ták az exportőrök vállalni műszaki, technológiai, vala­mint munkaerő-problémák miatt. Ez sok olyan vásárlót érint, aki korábban már NDK-brikett tüzelésére ren­dezkedett be. A hiányzó mennyiség pótlására a bel­kereskedelem hazai brikettről és tűzifáról gondoskodott. A legjobb hazai brikettből, a mecsekiből 100 000 tonnát hoznak forgalomba, s ez, bór olcsóbb, mint az NDK-bri­kett. magasabb kalóriaérté­kű. A iakossóg egy része ke­véssé ismeri a hazai briket­teket, közöttük a már emlí­tett mecsekit, a dorogit, a ta­tabányait és a várpalotait, amelyek jó minőségűek és sokan csak azoknak a gyen­gébb briketteknek a kedve­ző tapasztalataira emlékez­nek. amelyek gyártását még megszüntették, A miniszter­helyettes hangsúlyozta, hogy e téren az érdekelt lakosság fokozottabb tájékoztatása Asszonybrigád a szövődében IRIGYSÉG NÉLKÜL Az újszegedi gyár szövő­gépei között nem lehet be­szélgetni. Ezért munkaidő után sikerült csak időt sza­kítani kis eszmecserére az Egyetértés II. brigád tagjai­val. A klubszobában a szo­cialista brigádmozgalom há­rom ismert programpontját boncolgattuk: azt próbáltuk kihámozni, hogy mennyire valósul meg mindennapi életünkben a szocialista mó­don való élés, munka és tanulás. Mellőzve az általánosságot Tölgyesiné, a brigád veze­tője részt vett azon a szak­mai konferencián, amelyet Budapesten rendeztek meg a tavasszal, s ahol a textil­ipar szocialista brigádvezetői értékelték az elmúlt tíz esz­tendő munkáját és megvá­lasztották küldötteiket az országos tanácskozásra. Azt mondja, hogy számára igen érdekes volt az összejövetel. — Soha sem voltam ilyen helyen — emlékezik vissza —, s azt is lelkemre kötöt­ték, hogy szólaljak fel. Utol­sónak tettem le a jelentke­zési lapot, gondoltam majd csak „kiszorítanak" a gya­korlott hozzászólók. De az ájulás környékezett, amikor másodiknak szólítottak. Miről beszélt? Mondani­valóját gondosan elkészítet­ték, leírták. Tölgyesiné nem is tudta pontosan, hogy kik, bár megjegyezte, hogy a sa­ját brigádjáról nagyon ke­veset beszélt volna. Megkér­deztem tőle, mi történik, ha netán elveszti a papirost. Nem esett volna kétségbe, ismeri a gyári brigádok éle­tét, gondjait. A klubszobában, magunk között, könnyebb a beszélge­tés, a véleményalkotás. — Gyenge dolognak tar­tom — mondja —, hogy csak nagy általánosságban foglalkoznak velünk. Az a tapasztalatpm, hogy akkor megy jobban a feladatok tel­jesítése. ha „mozgatják" az embereket. Másképpen fo­galmazva: mit szabad, mit kell tenni, mi az a cél, ame­lyet igényelnek tőlünk, egy­szerű szövőnőktől. Kiderül, mire értik az ál­talánosításokat. A szocialista versenyben jeleskedő brigá­doknak homályosan adják meg a tennivalót: emeljék a termelés mennyiségét és ja­vítsák a minőséget. Így ön­magában ez helyes célkitű­zés, de lentről nézve, a szö­vőgépek zajában értékelve igen csak általánosnak, né­ha megfoghatatlannak tű­nik. Ezt is elmondta volna ott a szakmai konferencián, de kötötte a leírt szöveg. — A termelésben való ma­gatartás, az általános embe­ri tartás, nyilvánvalóan a szocialista módon élni célki­tűzés valóra váltását jelenti, — mondja Mátrai Júlia, aki immár másfél évtizede dolgo­zik az újszegedi szövőgyár­ban. — S merem állítani, hogy ahány ember, annyi különböző vonás. Vagyis nem csak a brigádok között van­nak különbségek, hanem a brigádon belül is. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, érdemes ehhez igazodni. I Értés és megértés A szövődé munkásnői megértő emberek. Olyan dolgokat is természetesnek vesznek, amelyekről vala­mikor elfeledkeztek a mun­kások, sőt még az sem volt ritka, hogy az elfeledkezés mögött nagyon is komoly megfontoltság rejtőzött. Ez pedig a szakmai ismeretek, az évek és évtizedek alatt szerzett tapasztalatok to­vábbadása a kezdőknek. — Nekünk foglalkozni kell a fiatalokkal, azokkal, akik most jöttek a gyárba, — vallják a brigád tagjai. A megértés rejtőzik a mozgalom első célkitűzésé­nek valóraválásában is. Szo­cialista módon élni, — ízlel­getik a fogalmat. a Példát mondanak. A sok közül is emlékezetes nekik, hogy a fiatal Fazekas Mária milyen jól dolgozik. Másfél éve került a szövődébe, most szakszervezeti bizalmi, kitűnő szövőnő, elfogadhatóan jő keresettel. A kislány akkor látott életében először szövő­gépet, amikor a gyárba ke­rült. Most az elsők közé ve­rekedte magát, lassan elhagy­ja tanítómestereit. — Ezt irigység nélkül mondjuk, — hangsúlyozzák többen is. Nyert ügyek Néha lebecsülik az asszo­nyokat a gyárban. Nem a munkájukat, a munka pro­duktumát, hanem inkább a szellemi képességeiket, azt a pluszt amellyel kétségkívül rendelkeznek a szakmában, túl a szövőgép működésén. Nemrégiben volt egy vetél­kedő, amelyet a brigádok ré­szére írtak ki. Tölgyesinéék is jelentkeztek. Az első meg­jegyzés: „Mit akarnak ma­guk? Kikkel akarnak ver­senyezni ?" — Majd meglátják, majd bebizonyítjuk, — válaszolták önérzetesen. A vetélkedőn tizennyolc brigád indult, s az Egyetér­tés II. az első lett. Igaz, hogy gyakran kinevették őket, amikor szorgalmasan készül­tek a versenyre. Nyertek, s büszkék az eredményre. Nem nevetnek a második helyezetten és nem irigyek azokra, akik később tovább­jutottak a versenyben. szükséges és helyesnek bizo­nyulna annak az ötletnek a megvalósítása is. hogy pró­batüzelésre mintákat adna a TÜKER. A SZOT-tüzelőakció lebo­nyolításában ez évben sincs lényeges változás, az előző évhez hasonlóan 850 millió forint a tüzelő­akció keretösszege. Már tavaly is azt tapasztal­ták. hogy az akció iránt csökkent az érdeklődés, az utalványokat csupán 690 mil­lió forint értékben vették igénybe. Arra a kérdésre, hogy mit tesz a kereskedelem a lakosság jobb, kulturál­tabb kiszolgálásáért, a miniszterhelyettes a követ­kezőket válaszolta: — Fenntartjuk a tüzelő­anyag-megrendelés eddig be­vált rendszerét, de bővítjük és korszerűsítjük a megren­delőirodák hálózatát. A ke­reskedelmi szakemberek igyekeznek annak a jogos kí­vánságnak eleget tenni, hogy a szállítási időket pontosan megjelöljék és be­tartsák. Szükségesnek bizo­nyul azonban, hogy ismétel­ten felhívjuk a vásárlók fi­gyelmét arra, hogy a szállí­tások megkönnyítése érdeké­ben a tüzelőt a legrövidebb időn belül, lehetőleg még a nyáron szerezzék be. Ez egyébként a közületekre is vonatkozik. — A vevők érdekében, vé­delmében új szénszabványt dolgoznak ki, amelyben pon­tosan meghatározzák, hogy a tüzelőanyagban milyen százalékban lehet apróbb szemcse vagy por. Korábban már próbálkoztak a tüzelő­anyagok előrecsomagolásá­val. s bár ez akkor, feltehe­tően az érdekeltek hiányos tájékozottsága miatt, nem ta- j Iáit nagy keresletre, de mert egy bizonyos vásárlóréteg j számára könnyebbséget je­lenthet, ismét szándékoznak forgalomba hozni 5—20 kilo­grammos előrecsomagolt bri­kettet. Hasznosnak bizonyu­ló kezdeményezés az is. hogy a kereskedelem és a bányá­szat együttműködve a haza1 tüzelőanyagok korszerű fel­használása érdekében, új tü­zelőberendezéseket terveztet. E gy sokat bukdácsoló igazgató leváltása volt a vita­téma. A beszélgetésből nyilvánvalóvá vált. hogy kisebb visszaélései és súlyos erkölcsi kilengései miatt az illető alkalmatlan a vezetésre. De hosszú éveken át és a legnehezebb időkben is szép eredményeket ért el az irá­nyítása alatt álló vállalat, így, ha a felmentés szükséges­ségét nem is vitatták, a módját, a részleteit alaposan meg­hányták-vetették. Ennek során tette fel valaki a kérdést: „Nem kellene egy év próbaidőt adni neki? Hisz mechaniz­mus van és ő nehezebben szokja meg az újat!?" Hagyjuk figyelmen kívül, hogy valamilyen gazdasági mechanizmus öt, sőt harminc évvel ezelőtt is volt. Azt se firtassuk, hogy mennyire alkalmas a vezetésre, aki nem elég érzékeny a szükséges változások iránt. Csupán arra a kijelentésre figyeljünk, hogy „mechanizmus van", mert ez már ismerős, több alkalommal is hallhatjuk. Például a piacon, amikor a szokásosnál borsosabb árat kérnek a zöldségért, néhány háziasszony mondogatta: „Persze, hogy drága: mechanizmus van!" A napokban pedig egy vendég­látó vállalat vezetője mesélte, hogy karbantartó lakatosuk és villanyszerelőjük ezután nem sajátmagának csinálja a virágállványt, ha éppen nincs rossz kapcsoló, vagy zár hanem a cégnek készítik ugyanezt, mivel „mechanizmus van". De mi köze van az új gazdaságirányítási rendszerhez az alkalmatlan igazgató leváltásának, a munkaidőben fu­sizgató munkásoknak és a szélsőséges időjárásnak? Nyil­vánvaló, hogy semmi. De ha nyilvánvaló, minek veszteget­jük rá az időt? Amikor pártunk kezdeményezte a gazdaságirányítási rendszer megreformálását, abból indult ki: meg lehet és meg kell gyorsítani fejlődésünket. A gazdasági alap adott ehhez. Hogy gyorsabb léptekkel haladjunk a szocialista tár­sadalom felépítésében, annak „csak" az a feltétele, hogy a sajátos adottságainkat jobban figyelembe vevő egyének és közösségek felelősségére és érdekeltségére jobban építő rendszerrel irányítsuk a gazdálkodást. Ez az elképzelés vé­delemre nem szorul, hisz az új gazdaságirányítási rendszer rövid 18 hónapos fennállása alatt mindannyiunk szeme­láttára bizonyította: sikerrel biztató útnak vágtunk neki. Sikereink mértéke éppen azon múlik, hogy milyen gyorsan és következetesen tudjuk valóraváltani az új rendszert. Igen, de az eredményes munkához érteni kell: mit, miért teszünk? Ez a magyarázata annak, hogy a párt- és tömeg­szervezetek aktivistái miért fordítottak annyi energiát és időt az új gazdálkodási rend megértetésére, és miért áll to­vábbra is ez a kérdés az agitációs munka előterében, és ez magyarázza azt is, miért válaszolunk egy olyan „ártatlan" kijelentésre, hogy „mechanizmus van". Az új mechanizmus legkisebb részletében is céljaink szolgálatába állított, tudatosan kiépített rendsor. Mérnöki vagy inkább közgazdászi, de mindenesetre tudományos pontossággal felépített rend, mely éppen azért, mert a sa­játos magyar viszonyokra épül, egyedülálló a világon, ha hasonlók találhatók is a baráti országokban. Mint minden tudományos rendszer, ez is folytonosan változik az újabb ismeretek, saját feladatainak és eredményeinek össze­vetése, jobb megismerése révén. A z új irányítási rendszert, ahogy azt az eltelt rövid idő alatt megjelent új rendelkezések is bizonyítják, állandóan gazdagítjuk, finomítjuk, javítjuk a meg­fontolt, biztonságos haladás szem előtt tartásával. Sőt, egyre nagyobb figyelmet fordítunk a gazdálkodás „kisugárzására", azokra a hatásokra, amelyek az élet más területein jelent­keznek, mint például a demokratizmus fejlesztésének kér­dései. Nyilvánvaló, hogy minél többen tudnak szakszerű ja­vaslatokat adni ehhez a munkához, vagy bírálni, annál jobb lesz az eredmény. Minél több szakszerű véleményre és építő bírálatra van tehát szükség — ilyen „mechanizmus van". Pünkösti Árpád SZOT-beutaló M koreai icülsflc&tfsssg Mióta megemberelte ma­gát az időjárás, telt ház van a Balatonon, a hegyekben, a Velencei-tónál és a többi nyaralóhelyen. Üdülőkben, turistaszállókban, úttörő- és KISZ-táborokban, az Express ifitelepein és másutt az idén összesen 700 ezren élvezik a kedvezménves üdülés örö­meit. — Ebből a SZOT 240 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek kedvezményes üdülését biz­tosítja — mondták a SZOT üdülési főigazgatóságán. — Csupán a nyár folyamán 19," Lengyel jubileum Július 22-én ünnepli a népi Lengyelország születésének negyedszázados évfordulóját. A küszöbönálló jubileum al­kalmából Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság új budapesti nagykövete hétfőn sajtótájékoztatót tartott a Lengyel Kultúrában. Bevezetőben vázolta azt a pusztulást, amelyet Lengyel­ország a hitleri fasiszta meg­szállás és a háború éveiben elszenvedett. Több mint 6 millió lengyel vesztette éle­tét és a nemzeti vagyonnak mintegy 40 százaéka pusztult el. Az abszolút számok tük­rében a Szovjetunió után Lengyelország szenvedte el emberéletben a legnagyobb veszteséget. A nagykövet ki­emelte a magyar és a lengyel nép hagyományos barátságát, amely a felszabadulás után új formát és tartalmat ka­pott azáltal, hogy mindkét nép a szocializmust építi. Közvetlen és intenzív kap­csolatok jöttek létre magyar és lengyel városok között, a lengyelek tízezrei töltik sza­badságukat magyar üdülőhe­lyeken és a maeyar turisták nagy számban keresik fel a lengyel Tátrát és a Balti-ten­gert. ezer felnőtt és gyermek üdül­het SZOT-beutalóval, ezen belül 143 ezer a június 5-től szeptember 5-ig tartó fő­idényben. A számok — önmagukban — nagyok, az igények azon­ban még nagyobbak. (A szakszervezeteknek több mint 3 millió 300 ezer tágjuk van!) A beutalókat 12 ezer szakszervezeti alapszerv kö­zött kell elosztani, így egy­egy alapszervre a legjobb esetben is csak 10—12 jut­hat. — Az idén az is baj, hogy kevesebb az üdülőépület, mint amennyi lehetne — mondták a SZOT-ban. — Az építőipar sokkal adósunk maradt. A SZOT az idén szállodák­ban is bérelj; szobákat, hogy az építőipar hibájából hiányzó férőhelyeknek leg­alább egy részét pó­tolja. Szerencsére a vállala­tok is egyre több saiát üdü­lőt építenek, így több dolgo­zójuk juthatott kedvezmé­nyesen beutalóhoz. Végül egy adat a külföl­di csereüdültetésről: idén — SZOT-beutolóval — már több mint 13 ezren utaztak a szocialista országokba, közü­lük sokan az Al-Dunán és a Duna felső szakaszán haióz" üdülésen vettek részt. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Kang Rjang Uk-nak. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső népi gyű­lése elnöksége elnökének, a Haza Egyesítéséért Küzdő Demokratikus Front elnöki kara tagjának, a békevédel­mi nemzeti bizottság elnöké­nek vezetésével hazánkban tartózkodó koreai küldöttsé­get. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón Kállai Gyula tájékoztatta a vendégeket hazánk életének, bel- és kül­politikájának legfontosabb kérdéseiről. Kang Rjang Uk meleg hangon emlékezett meg Magyarországon szer­zett tapasztalatairól, a ma­gyar és a koreai nép barát­ságáról. Ezt követően Kállai Gyula ebédet adott a vendégek tiszteletére. Az ebéden Kál­lai Gyula és Kang Rjang Uk pohárköszöntőben méltatta két nép egyre erősödő bari* ságát.

Next

/
Thumbnails
Contents