Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Hazaérkezeit kiüdöitségiiÉ A LEMP Központi Bizottsága meghívására lengyelországi látogatáson tartózkodott az MSZMP pártmunkásküldöttsége, amely Káplár Józsefnek, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztálya helyettes vezetőjének a vezetésével, a lengyel külkereskedelem irányításának kérdéseit tanulmányozta. A küldöttség véleménycserét folytatott a LEMP Központi Bizottsága könnyűipari, kereskedelmi és építésügyi osztályával, s a Külkereskedelmi Minisztérium képviselőivel is. ' Vasárnap is dolgoznak a gabonaföldeken Zavartalan az átvétel — Belvízkárok A szokatlan és rendkívüli esős időjárás megnehezítette a nyári betakarítást. Különösen a Tiszán túli fekete földeKen keletkezett jelentősebb belvízkár. Felmérések alapján 4500 holdon tette tönkre a termést, ami azt jelenti, hogy 750 holdon a kukorica teljesen kipusztult 2500 holdon közvetett kór keletkezett, 300 hold kalászost is sújtott és 1700 holdon a boglyákban vagy renden száradó szénát tőnkre tette. Övatos becslések szerint 8—9 millió forintos kárt okozott. Az utóbbi napokban sokat szikkadt a talaj, ma már olyan helyeken is tudnak dolgozni a kombájnok, ahol eddig lehetetlen volt. Megszólal a kép Vallanak" a kenderfonógyár egykori munkásai »» ötvenegy éves újdonságot mutattunk be olvasóinknak két hete, vasárnap. Péter Lászlónak, a Somogyi Könyvtár tudományos munkatársának kommentárjával jelent meg egy régi fotográfia, amelyről a szegedi kenderfonógyár munkásai néznek az immár láthatatlan fényképezőgép lencséjébe: szemünkbe. Ki van a képen? — kérdeztük akkor Péter Lászlóval együtt, aki azóta rábukkant három hajdani május elsejézó munkásnőre. Így máris valóra vált a kommentátor óhaja: ha szerényen is, ha akadozva is — megszólalt a kép. Harminckilenc fokos porlázban Havalecz Istvánnéra nem volt nehéz rátalálni, ismeri őt az egész város. Valaha fiatal lányként a kenderfonógyári bérsztrájkokban harcolt a közösségért, most nyugdíjasként, mint tanácstag képviseli körzetének érdekeit. Szívesen emlékszik a fél századdal ezelőtti időkre. — 1916 végén kerültem be a gyárba. Nehéz idők jártak ránk akkoriban, talán ez is oka volt, hogy olyan hamar közel kerültem a mozgalomhoz. Mezítláb mentünk dolgozni, örült, aki a zsibpiacon használt cipőt tudott magának venni. Nem volt ventillátor, porelszívó, 39 fokos porlázban égtünk, csak percekre ülhettünk ki a műhely elé, hogy teleszívjuk magunkat friss levegővel. — Emlékezik erre a csoportos fényképezésre? — Magára a fényképezés pillanatára nem. Én úgy emlékszem, hogy a bérsztrájk idején jöttünk össze ennyien: voltunk vagy kétszázötvenen. A Kállai-ligetbe akartunk menni, május elsejézni. Előzőleg a Fekete-házban gyűltünk össze, ahol Szabó János mondott beszédet. A híd előtt meg kellett állnunk, csoportosan nem juthattunk át, hiszen előző nap is egy csomó embert letartóztattak a sztrájk miatt. Azért nehéz megtalálni a fényképen magunkat, mert az idősebbeket állították előbbre, mi, fiatalok hátul és oldalt álltunk. Végül is egyenként mentünk át a hídon. — Mit adott önnek a munkásmozgalom? — Mindent, ami szépre csak emlékezni tudok. Hiszen az élet úgy szép, veszélyeivel. szomorúságaival együtt. Emlékezhetnék a munkás színjátszó csoportra, de arra is, hogy éveken át feketelistán voltam és nem kaptam munkát. A közelmúltból pedig arra, hogy a felszabadulás után négyszer kaptam Kiváló dolgozó címet. 1962ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával, 1968-ban pedig a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntettek ki. Elmosódik a mólt A Juhász Gyula utca 25. számú házban fehér hajú néni gyúrja, vagdossa a levestésztát. Nehezen mozdul el az asztal mellől Kocsis S. Istvánné, aki szintén ezen a fényképen ismert rá ötven évvel ezelőtti magára. Nehéz szóra bírni, szemében már összemosódott a múlt, fél is kicsit a nyilvánosságtól. — A férjemet kivitték a frontra, két és fél éves kisfiámmal ezért kellett, elmennem dolgozni a kenderbe. Nem nagyon emlékszem már a fényképezés történetére, csak azokra a közös május elsejékre, ami valami szépet hozott akkori életünkbe. Ivleg kell azt is mondanom, hogy én sem azelőtt, sem azután nem voltam komoly kapcsolatban a mozgalommal: a háború befejeztével hazatért a férjem, megszületett a kislányom, lefoglalt a család. — Szabó Jánosra emlékszik-e? — Derék ember volt, szerettük mindannyian. De már régen meghalt. A harmadik arc köré most nagy ablakok és zöldellő fák települnek. Elek Juhász Vilma, aki már másnap felismerte magát a képen, a petőfitelepi szociális otthon lakója. Sötétkék ruha, fehér gallér — Itt találtam meg fenn magam a képen ... Csak arra emlékszem, hogy mögöttem Havaleczné áll, én előtte, sötétkék ruhában, fehér gallérral. En akkoriban már csak pártmegbíztatásból jártam be Szegedre, mert miután 1916-ban elvitték az apámat, Pesten dolgoztam nyomdában. Onnan hordtam ide a vörössegélyt, és jöttem le sztrájkot szervezni. 1918. május elsején, ahogy visszaemlékszem, Újszegeden ünnepeltünk, onnan jöttünk vissza, s akkor jutott eszünkbe, hogy csináljunk egy emlékképet. Csak azt furcsálom most is, hogy sokan lemaradtak a képről, akikre azokból az időkből emlékezem. Én aztán börtönben is voltam, majd Gyomén, a Kner-nyomdában dolgoztam, de a párttal való kapcsolatom megmaradt. Családi örökség volt ez minálunk. Három arc, három sors. Az emlékek kontúrjai ilyenkor már összemosódnak, csak az életre szóló érzés marad meg annyi veszély utón. Ahogy egyikük mondja: de jó volt! ök szólaltak meg leghamarabb, de mintegy kórus szólal meg a kép: beszél a fiataloknak a hősi időkről. Veress Miklós KEMPINGEZŐK JÚLIUS 8-11: Nemzetközi gázkinetikai szimpózium Szegeden Nemzetközi gázkinetikai szimpózium megrendezésére kerül sor Szegeden július 8 —11 között, amelyet a József Attila Tudományegyetem és a Magyar Kémikusok Egyesülete "Közösen szervez. A négynapos tudományos tanácskozáson mintegy 120 tudós és kutató vesz részt, közülük körülbelül 80-an a baráti államokból és nyugati országokból jönnek el Szegedre. A rendezvény iránt megnyilvánuló nagy külföldi érdeklődés a szegedi gózkinetikai kutatások eredményeinek nemzetközi elismeréseként értékelhető. Éppen ezért a legtöbb közös gazdaságban vasárnap is üzemelnek a betakarító gépek, s tart az aratás. Szegeden a Tisza mólomban a múlt hónapban kezdték az idei termés átvételét. Elsőnek a homoki területről futottak be a szállítmányok. A pusztaszeri Petőfi Tsz-ből őszi árpát hoztak. Igaz, a kezdeti napokban elég magas víztartalommal hozták az árut, éppen ezért szárítani kellett, ilyen sors várt a balástyai Alkotmány — a forráskúti Haladás Tsz szállítmányára is. A kedvezőre fordult időjárás egyben azt is jelenti, hogy tegnaptól kezdve már zavartalan az átvétel, a szabványoknak megfelelő a gabona víztartalma. Eddig a szegedi, s járási közös gazdaságoktól 70 vagon őszi árpát és 30 vagon őszi búzát vettek át. Legnagyobb tételt őszi árpából a szőregi Egyetértés, búzából pedig a szegedi Felszabadulás és Új Élet Tsz. valamint a kübekházi Sarló és Kalapács Tsz szállította. Az átvétel ma is tart folyamatosan, ameddig arra szükség lesz. Az őszi árpa minősége jó és a terméseredményekkel sem vallanak szégyent. Az őszi búzánál tanasztalhatni egy kis szorulást, a szemfejlődésnél is akad kívánnivaló, bár ebből még általánosítani nem lehet, hiszen csak az olasz búzák értek kasza alá. Tegnap Sándorfalván is megkezdték a gabona átvételt, Algyőn, Zákányszéken. Kisteleken. Deszken és Mórahalmon pedig a hét közepén vihetik az új termést a közös gazdaságok. A jő szervezés következtében mára a szegedi és a járásbeli közös gazdaságok az őszi árpa területük 30 százalékát, mintegy 2200 holdat, a rozs 15 százalékát, olyan 2500 holdat aratták le. A búza betakarítása is meggyorsult. Az újszegedi Haladás Termelőszövetkezetben mindössze 400 holdon termesztenek gabonát, ebből 50 holdon őszi árpát Tervek szerint holdanként 14 mázsás termésátlagot vártak, helyette 18 mázsa termett. Elvetették az őszi árpa gondját, s hét közepén kezdik a Bezosztája búza betakarítását. Á futó benyomás — megmarod E

zrével utaznak Szegedre az ország más vidékeiről, külföldről, s eszükbe sem jut áttanulmányozni a város idei tervét és költségvetését, a harmadik ötéves terv időarányos teljesítését, nem érdeklődnek különösebben arról, hogy a szegedi egyetemeken milyen tudományos munkát végeznek; hogy a város szellemi kapacitása arányban áll-e az anyagi feltételekkel stb. Csak végigsétálnak az utcákon, megnézik az ipari vásárt, a szabadtéri előadását, beülnek ej?y vendéglőbe, s máris véleményt alkotnak. Egy- vagy kétnapos szegedi tartózkodás után hónapok vagy évek múlva is úgy ítélik meg Szegedet, úgy mesélnek róla ismerőseiknek, ahogy a futó benyomások alapján látták, érzékelték a várost. A mélyre nem hatolnak, a tapasztalatok okai nem érdeklik őket. Ilyenek. De senki ezért el nem ítélheti vendégeinket, mi is pontosan ekként vagyunk, ha elhagyjuk a körtöltés téglával kirakott külső oldalát. Az emberek tömege kikapcsolódni, felüdülni, szórakozni indul, s nem azért,, hogy elmélyüljön más országok, más városok politikai és gazdasági helyzetének elemzésébe. Ezt tudomásul kell venni, mert természetes dolog, így van, mióta a világ világ. De azt is tudomásul kell venni, hogy a futó benyomások alapján gyakran mégis messzemenő következtetéseket vonnak le az idegenek a város politikai és gazdasági helyzetéről. Nem is igaztalanul: többször az apróságokból meg lehet sejteni a nagyobb, átfogóbb kérdéseket. És vendégeink nemcsak a hibákat veszik észre, hanem az erényeket is. azt is, ami jó, esetleg jobb is, mint náluk, odahaza. Az ítéletek többnyire előnyösek számunkra — de mégis: nagyon kell vigyázni, hogy az a néhány óra, nap, amit körünkben töltenek, minél kellemesebb, gazdagabb' emlékeket hagyjon bennük. A recept roppant egyszerű, az ember szinte restellkedve írja le újra, meg újra. De le kell írni. azt bárki beláthatja! Szinte az első, ami az idegenek szemébe tűnik: a tisztaság. Vagy uram bocsá', az utcák szemete. Azután nézik a kirakatokat, melyek ilyenformán nemcsak a kereskedelem, hanem a város ablakai is. Villamosra szállnak. autóbuszra, a legkülönbözőbb helyeken és szituációkban elegyednek szóba a vendéglátókkal, velünk, szegediekkel. A figyelmesség vagy figyelmetlenség hamar vezet véleményalkotásra! S a figyelmességhez nemcsak az udvarias beszéd, szolgálatkészség tartozik, hanem például a pontos tömegközlekedés, az elegendő benzinkút, az utcákon elhelyezett eligazítótáblák. jelzések, a késő esti órákban is nyitva tartó üzletek, a mosolygó közlekedési rendőr, a szállodák szobájában gondosan odakészített tű és cérna, cipőkefe. S amiről már szintén kismilliószor volt szó: a vendéglátóhelyek vendéglátása: az ízletes ételek, hűtött italok, gyors felszolgálás. Ne mondja senki, hogy ez pénzbe, több pénzbe kerül, mert az egészen egyszerűen nem igaz. Az a „vicc" a dologban éppen, hogy mindaz, ami rp idegenforgalomban ideérkező vendégek futó benyomásait adja — szinte minden költség nélkül, könnyűszerrel fordítható a magunk javára, ha adunk városunk hírnevére, érdekel, izgat bennünket, hogy milyen hangulattal távozik, s mi él tovább benne maradandó hatással. Ez nem farizeuskodás, másnak, különbnek látszani akarás! Ha jól berendezkedünk önmagunk számára, tulajdonképpen máris alkalmasak vagyunk a vendégfogadásra. A

farizeusság vádja egyébként semmiképp sem illethet bennünket. Inkább olykor az ellenkező hibába esünk: túlságosan szerények vagyunk. Szinte szégyelljük például építkezéseinket. Mintha takargatni. s nem mutogatni kellene az átépítés miatt felbontott utcákat, a betongerendákat emelgető darukat, a félig kész lakóházak falait. Pedig az egyáltalán nincs kárunkra, ha az idegen majd azt meséli, hogy sok építkezést látott. Szeged nagyon fejlődik, korszerűsödik. A futó benyomás — megmarad. Ezzel számolni kell, mondhatnánk úgy is, hogy ki kell használni előnyeit. Szegedet sokat számon tartják: egy kicsit nagyobb odaadással, figyelmességgel az Idén is tovább öregbíthetjük városunk hírnevét. Fehér Kálmán Kétszázmillié forint adóhiány Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a kormány létrehozta a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságát, annak területi igazgatóságait és a megyei, megyei jogú városi adóhivatalokat, amelyek azt vizsgálják. hogy a vállalatok eleget tesznek-e pénzügyi kötelezettségeiknek, szabályszerűen képezik-e és használják-e fel alapjaikat, s megfelelnek-e az előírásoknak az eredményelszámolások. Az egyik legnagyobb elsőfokú adóhatóság, a budapesti területi igazgatóság eddig mintegy 230 vállalat pénzügyi tevékenységét vizsgálta meg. Mint az igazgatóság vezetői elmondották, általános tapasztalatuk, hogy a vállalatok az általuk megállapított adóalapok, illetve eredményeik alapján eleget tettek befizetési kötelezettségeiknek. Mégis viszonylag jelentős az az összeg, amit a pénzügyi revízió adóhiányként feltárt. Jó néhány vállalat ugyanis mérlegében helytelenül jelölte meg eszközeinek értékét, az előállított termék önköltségét, s emiatt a vállalati nyereséget sem a valóságnak megfelelően mutatta ki. A megvizsgált 230 vállalatnál csaknem 200 millió forint adóhiányt állapítottak meg a revizorok, a mulasztást elkövető vállalatoknak nemcsak ezt a hiányt kell megszüntetnfok. hanem összesen mintegy 50 millió forint bírsággal is sújtották őket. Több vállalat az önköltség terhére számolta el beruházási költségeit, holott ezt a fejlesztési alapból kellett volna biztosítaniok. Másik jellemző hiba csoport, hogy késedelmesen aktiválták a befejezett beruházásaikat. Jelentős azoknak a vállalatoknak a köre is. amelyek költségeiknek egy részét nem az adott évre, tehát 1968-ra. hanem 1969-re számoltak el. Jelentős adóhiányt állaoítottak meg a Budapesti Bevételi Igazgatóság munkatársai az Országos Likőripari Vállalatnál, a Csepel Vas- és Fémművek vállalatainál, a VASÁRNAP, 1969. JÚLIUS 6. Vörös Csillag Traktorgyárban, a Telefongyárban, a Hungarocamion Nemzetközi Közlekedési Vállalatnál. A hibák elkövetésében közre- • játszott az is, hogy kellő gyakorlat hiányában néha akaratlanul is jogszabályellenesen értelmezték az új rendelkezéseket. Az adófizetési kötelezettségek helyesbítésére azonban nemcsak a pénzügyi revízió az egyetlen módszer. A vállalatoknak érdekük. hogy még a pénzügyi revízió előtt önrevízióval tárják fel és jelentsék az esetleges hibákat. mert ilyen esetben mentesülnek a bírság alól. A bírság egyébként az adóhiány 50 százalékát is elérheti. A vállalatok jelentős része élt az önrevízió lehetőségével és több mint 70 millió forint adóhiányt még a hivatalos pénzügyi revízió előtt jelentettek a Pézügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága budapesti területi igazgatóságának.