Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

r VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 59. évfolyam, 153. szám 1969. JÜLIUS 5., SZOMBAT Megjelenik bétfö kivé­telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 80 FILLÉR Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka Jobb fettételeket a vízügyi fejlesztéshez Interpelláció az óvodák és bölcsedék fejlesz­tése, valamint a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás ügyében Az országgyűlés tegnap, pénteken folytatta a vízgaz­dálkodás helyzetéről és fej­lesztési célkitűzéseiről szó­ló beszámoló vitáját. Az ülé­sen részt vett Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Je­nő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttag­jai, a Központi Bizottság tit­kárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet fogalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek szá­mos vezetője. A tegnapi tanácskozást dr. Beresztóczy Miklós nyitotta meg, majd megkezdődött a vita. Felszólalt dr. Szabó Jó­zsef Baranya megyei, Süme­gi János Nógrád megyei, Klujber László Fejér megyei, Hever Lajos Heves megyei, Kéri Vencel Komárom me­gyei, Tóth László Győr­Sopron megyei és Mocsár Sándor Hajdú-Bihar megyei képviselő. A szünet után Kállai Gyu­la vette át az elnöklést. Ez­után felszólalt Némeht Im­re Borsod megyei képviselő, s ő is, mint az előző felszóla­lók, elfogadta az Országos Vízügyi Hivatal elnökének jelentését. Ezzel befejeződött a vízgazdálkodás helyzetével és további feladataival fog­lalkozó napirend vitája. A felszólalásokra Dégen Imre államtitkár válaszolt. A többi között megállapítot­ta: A vitában érintett néhány olyan problémát, amelynek rendezése meghaladja az OVH hatáskörét, részletesebb megvizsgálás után a kor­mány elé terjesztik, illető­leg az érdekelt minisztériu­mokkal egyeztetik a megol­dási lehetőségeket. Az in­tézkedésekről a képviselőket tájékoztatni fogják. Vízellátás, csatornázás A vízellátás javítását és a csatornázást sürgető kép­viselők véleményével azonos a kormány álláspontja is: meg kell teremteni a szük­séges anyagi-műszaki fel­tételeket a területileg ará­nyos és az eddiginél kiegyen­lítettebb fejlesztéshez. Mind­amellett irreális lenne az a várakozás, hogy az ország minden városában és közsé­gében a vízellátottság rö­vid időn belül azonos szint­re hozható. A területileg ki­egyenlítettebb fejlesztés egye­lőre a szélsőségek csökken­tését jelenti, és annak a ten­denciának az érvényesítését, hogy a vízellátás jobbítása az egyes települések jellegének, szerepének, valamint a tele­pülésfejlesztési terv irányel­veinek megfelelően történjék. Örömmel nyugtázta Dégen Imre, hogy a falvak közmű­vesítéséből mind nagyobb részt vállalt anyagilag és sajátos munkájával is a he­lyi lakosság. A csőgyártás ja­vításával, a jobb csőellátás­sal kapcsolatban már tettek szervezeti lépéseket; ezzel a problémával az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alapján a kö­zelmúltban foglalkozott a Gazdasági Bizottság. Meg­fontolásra érdemesnek tar­totta Dégen Imre azt a kép­viselői javaslatot, hogy va­lamilyen egységes árszintet alakítsanak ki a vízcső­anyagok tekintetében, attól függetlenül, hogy hazai gyár­tású, vagy importcsövekről van szó. Az ipari vízgazdálkodás­ban örvendetes jelenség, hogy míg korábban az ipar és a vízgazdálkodás szakem­berei sokszor szembekerül­tek, vitatkoztak egymással — például a vizek elszennye­zése miatti felelősségről —, újabban a két partner szö­vetséges társ lett. Egyetértett Dégen Imre azzal, hogy az eddiginél hatékonyabb gaz­dasági ösztönzőkkel is segít­sék az ipari üzemek helyes vízgazdálkodási tevékenysé­gét. Figyelemre méltóak azok a javaslatok, hogy a mezőgaz­dasági vízgazdálkodásban továbbra is tartsák fenn az állami ártámogatás jelenle­gi mértékét, ezt a támogatást differenciáltan alkalmazzák és lehetőleg több évre előre kapják meg az egyes üze­mek, társulatok. Ezeket a kéréseket az OVH a me­zőgazdasági és a pénzügyi tárcával közösen meg fogja vizsgálni. Hiba lenne vi­szont, ha megfeledkeznénk arról, hogy sok helyütt nem tudták teljes egészében ed­dig sem felhasználni az ál­lami ártámogatást, azért, mert egy-egy országrészen a beruházások kivitelezését túlzottan koncentrálják. He­lyesebb lenne a kivitelezése­ket nagyobb hányadban vál­lalni maguknak az érdekelt vállalatoknak, társulásoknak. A mezőgazdasági vízdíjfi­zetés évenkénti állami dotá­ciójára 300 millió forintot biztosítanak; a lakosság által fizetendő vízdíjak 400 mil­lió forint állami támogatás juttatásával változatlanul maradtak. A mezőgazdaság vonatkozásában — népgazda­sági és üzemi szempontból egyaránt — arra kell töre­kedni, hogy fokozatosan ki­alakítsuk a gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelő víz­díjrendszert. Bevezetése csakis a mezőgazdaság jöve­delmezőségi, illetve árszint­jének alakulásával összhang­ban történhet, nem szabad veszélyeztetni a mezőgazda­sági üzemek termelési biz­tonságát, jövedelmezőségét: Az árvízvédelemmel kap­csolatos észrevételekre Dé­gen Imre megjegyezte, hogy az eddigi intézkedések, erő­feszítések eredményeként a közepes árvizek ellen teljes biztonságot értünk el, s a töltéserősítési munkák elő­rehaladásával egyre inkább elejét vehetjük a rendkívü­li árvizek okozta károknak is. E témával kapcsolatban az államtitkár elismeréssel szólt a vízgazdálkodás ér­dekében kibontakozó egyre szélesebb körű társadalmi aktivitásról. Hangsúlyozta: az a termelőszövetkezeti, ál­lami gazdasági dolgozó, aki úgy műveli a földet, hogy közben takarékoskodik a vízzel; az az ipari üzem, amely új technológia beve­zetésével csökkenti a víz­felhasználást; a lakosok mil­liói, akik nem nézik tétle­nül, hogy háztartásukban a rossz szerelvények miatt menjen veszendőbe víz — valamennyien részesei a víz­gazdálkodást segítő társadal­mi méretű mozgalomnak. Ezután az országgyűlés az OVH elnökének a vízgazdál­kodás helyzetéről és fejlesz­tési célkitűzéseiről szóló be­számolóját, valamint a fel­szólalásokra adott válaszát — egy képviselő tartózkodá­sa mellett — jóváhagyólag tudomásul vette. Interpellációk A napirendnek megfelelő­en az interpellációk követ­keztek. Először Bodonyi Pálné (Budapest 47. számú válasz­tókerület) a Hazafias Nép­front budapesti bizottságá­nak titkára — az országgyű­lés kulturális, valamint szo­ciális és egészségügyi bizott­ságának felkérésére — egy korábbi interpelláció kap­csán tett intézkedésről szá­molt be. Elmondotta, hogy egy esztendeje Pázsit Árpád képviselő „a vállalati és tanácsi kezelésben levő óvo­dák, bölcsődék fejlesztésértek biztosítása" tárgyában in­terpellált. A pénzügyminisz­ter válaszát az országgyűlés azzal a kiegészítéssel vette tudomásul, hogy további vizsgálatokat tart szükséges­nek. A kulturális, valamint szociális és egészségügyi bi­zottság azóta több alkalom­mal foglalkozott a témával. Megállapította, hogy a vál­lalati gyermekintézmények száma állandóan csökkeA: 1960-tól 1965-ig 2600. 1965­től 1968-ig 300 gyermekott­honi hely tanácsi kezelésbe került vagy megszűnt. Közrejátszott ebben az is, hogy ezeknek a bölcsődék­nek és óvodáknak egy része ideiglenes jelleggel, az 1950­es években a nagyobb gyer­meklétszám ellátására épült, s viszonylag rövid idő alatt használhatatlanná vált. Fel­tétlenül hozzájárult továbbá az üzemi óvodák, bölcsődék „leadásához" az a rendelke­zés is, amely a megüresedett helyet olyan gyermek szá­mára is biztosítja, akinek szülei nem dolgoznak a fenntartó üzemben vagy vál­lalatnál. A képviselő elmondotta, hogv ha magyarázható is az üzemi gyermekintézmények számának csökkenése, sem­(Folytatás a 2. oldalon.) Somogyi Károlyné felvétele KÉRÉSZ A TISZÁN. Négy keréken érkezett, hogy a hűs hullámokban folytassa útját a szegedi fürdők és hőfor­rás vállalat új sporthajója. A Váci Hajógyárban készült, akárcsak már jól ismert testvérei, az Odessza-hajó és a mikrovízibusz. Az egymillió forintos Kérész reprezenta­tív hajója lesz a szegedi Tisza-partnak: tízfőnyi csopor­tok is kibérelhetik alkalmi utakra. Az új hajó, amelyet valószínűleg hamarosan megszeretnek Szeged lakosai és vendégei, tegnap, 4-én délután már megkóstolta a Tisza habjait: egy A'.győről érkezett hatalmas „olajosdaru'' emelte át a partról igazi elemébe Bűtorűjdonságok a SzagedS ipari Kiállításon Vásárolhatók — Lesz utánpótlás A szegedi ipari vásárra készül a Bútorértékesítő Vállalat, s az idén először a Lakástextil Vállalattal és a Képcsarnok Vállalattal kö­zösen rendezi be pavilonját. Tegnap sajtótájékoztatót tartottak, ahol Erdős Ervin a Bútorértékesítő Vállalat osztályvezetőbe, Boros Kál­mán, a Lakástextil Vállalat osztályvezetője és Nádor Im­réné, a Képcsarnok Vállalat osztályvezetője beszélt a vá­sárra való felkészülésről. Szegeden a jelenleg leg­korszerűbb, legújabb ma­gyar bútorokat és. több erre az alkalomra importált kül­földi garnitúrát mutatnak be. A legigényesebb kivitelű és keresett Kanizsa IV., Haj­dúság II. lakószoba mellett bemutatják a BNV-n nagy vitát kavart Modul '69 lakó­szobát és dolgozószobát is, mely ezúttal először dara­bonként is megvásárolható lesz. Amennyiben időben el­készül, látható lesz majd a Csongrádi Bútorgyár Mark­lin garnitúrája is a vásáron, amely szétszedhető, legalább százféleképp variálható bú­torkollekció, mintadarabjai a pesti ipari vásáron sikerrel szerepeltek. A hazánkban forgalomba levő külföldi bútorok közül a legnagyobb sikert a cseh „Elegant", a német Leipzig és Wi-We-Na bútorok arat­ták. A vásáron ők „képvi­selik" a bútorimportot, ezen­kívül egyenesen a szegedi vásárra érkezik háromfajta olasz kárpitozott garnitúra. A luxuskivitelű olas2 búto­rok ára magas, ezért a sze­gedi közvélemény, a kereslet dönti el. rendelnek-e majd még belőle. Jugoszláviából az idén modern szőnyegeket látunk a lakásbemutatón. Mint a Lakástextil Vál­lalat képviselője elmondot­ta, nemcsak bútorszövetet, de szőnyegeket is kiállítanak — köztük a Kallio „faltól Az ülésteremben (balról jobbra): dr. Ajtai Losonczi Pál és Fock Jenő Az ülés szünetében dr. Korom Mihály igazságügy-ml­Miklós, niszter (középütt) Győri Imre (jobbról) Csongrád megyei képviselővel beszélget iparművészeti alkotásokkal teszi otthonossá, „lakássá" a pavilon bútorait — hiszen a három cég együtt éppen a lakáskultúra összefonódó három ágát akarja repre­zentálni Szegeden. A kiállítás ideje alatt — mint azt Dunai Pálné, a Széchenyi téri bútoráruház igazgatója elmondta — az üzletben helyezik el azokat a bútorokat, amelyek a vá­sári pavilonba ugyan nem férnek el, de az újdonságok közé tartoznak. Az idei kel­lemes meglepetés: valameny­nyi kiállítási tárgy megvá­sárolható lesz és az igé­nyeknek megfelelően —, amelyet a vásárlók által ki­töltendő közvéleménykutató lapok alapján is felmérnek — az újdonságokból a vásár után is szállítanak Szegedre. P. Sz. M. Francia álláspont falig" szőnyeget és dekora­tív sötétítő függönyöket. A Képcsarnok Vállalat ízléses lakáskiegészítő tárgyakkal, A pénteki varsói lapok vezető helyen számolnak be arról, hogy George Pompidou francia köztársasági elnök megerősítette Franciaország eddigi álláspontját az Ode­ra—Neisse határ ügyében. A francia elnök T. Olechowski, az új párizsi len­gyel nagykövet megbízóle­vele átvételekor, a nagykö­vetnek az Odera—Neisse ha­tárra vonatkozó szavaira válaszolva hangoztatta: „Franciaország változatlanul azt kívánja, hogy Lengyelor­szág továbbra is mai határai között foglalja el helyét Eu­rópában és segítse a feszült­ség csökkentését, amihez nagy reményeket fűzünk". \

Next

/
Thumbnails
Contents