Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

Levél egy szegedi lénynek Ki- tudja, hány szegedi kis­lány nyaralt már az Idén a jugoszláv tengerparton, ki tudja, hány után sóhajtoz­nak a jugoszláv fiatalembe­rek? Egy, esak egy határozott Ifjú \&n, aki nyomoz a kis „szegedi boszorka" utón:Slo­bodan Putics. Becséről. „Én kivánok levelezni egy kis­lanyol a Szegedbül elvesíte­tem a cimtt és azért kerem segicsem nekem hogy ötet kitonalon est ujsagbon Ír­jon" — böngészhetjük ki ezekből az idézett szavakból az óhajt. Hogy nem „kito­nált" történet, a kislány Is­mertetőjele a következő: Andrea a neve, és az idén júniusban volt „a Kastel Luksicsbon a Spllt mellett Szegedbül és Szentóból." Ké­ri a fiatalember ,hogy Je­lentkezzen a ki6lány, a cím: Slobodan Putics, I. osztályos gimnazista, Becse], Petra Drapsina 84. SER Jugosla­vija". Mi az üzenetet ezennel át­adjuk, mivel a szegedi kis­lány utón nyomozó fiatalem­ber „elüre keszeni". Szíve­sen! P. Sz. M. Alfonso-televízió, Budapest „Mindmáig adósa vagyok Szegednek" 1 Teveiránytű Még a 40-es évek elején történt Budapesten, a Moulin Rouge-bárban, hogy egy fia­tal, széles vállú, izmos artis­ta egyszercsak elkomolyta­lankodta a próbákat. Ahe­lyett, hogy a maga revü­számát gyakorolta volna, utánozni kezdte az egyik pincért, aztán egy törzsven­déget, majd egy művészkol­légát. Mindenki meglepődött, de a főnök rendreintés he­lyett összecsapta a tenyerét és felkiáltott: „Ragyogó' Pompás! Ezzel az istenáldot­ta tehetséggel ötször annyit kereshetnél, mint azzal, amit most csinálsz. Ez valóságos vagyon!" • Alfonso — hiszen róla van szó — jól gazdálkodott a talentumával. Változatos éle­tének élményei, tapasztala­tai, s egy lelkiismeretes mű­vész műgondja mind benne van a szamaiban. Ennek is köszönhető, hogy 6 az egyik legszélesebb skálájú komiku­sunk. Kiváló kabarészínész: több mint egy évtizede a Vi­dámszínpad tagja. önálló előadóművész: két előadóest­je sikerszériát ért el az Egyetemi Színpadon. Revü­konferanszié és rendező: 1967 őszén a Budapest Tánc­palotában olyan színvonalas vidám revüt komponált és rendezett, amelyről magya­rok és idelátogató külföldi­ek egyaránt elismeréssel szóltak. De szövegíró is: ma­ga írja saját számait, mi­ként a közelmúltban látott néhány perces kisfilmsoroza­tot: „Alfonso az aluljáró­ban", Alfonso a telefonfül­kében", „Alfonso a talponál­lóban". Ifjú korában artistaként kezdte, így járta be Euró­pát, valamint Törökországot, Iránt, Irakot, Szudánt, Szí­riát, Egyiptomot. Artista­korának emlékét őrzi moz­gása, izmainak engedelmes­sége, különösen kifejező pan­tomimkészsége, az utazásét pedig kiterjedt nyelvtudása. Aki valamit ért idegen nyel­veken, észrevehette, hogy Alfonso paródiáiban, példá­ul az angol, francia és szov­jet filmek jellegzetességeit bemutató tréfás jelenetben mindig a kérdéses nyelven Kiskörétől Pécsig E heti összeállításunk fő­ként új beruházásokról, épít­kezésekről szól. A Heves me­gyei Népújság, a Szolnok megyei Néplap, a Zalai Hír­lap és a Dunántúli Napló a tudósítások forrása. A II. tiszai Tallózás a megyei lapokba n a címer is az érkező vendé­geket. turistákat Uj KÖJÁL székház vízlépcső Az idén 240 millió forintos beruházással folytatódik a II. tiszai vízlépcső ós öntöző­rendszer építése. Abádszalók térségében készítik a tározó medencéhez tartozó töltést, felvonultak a jászsági főcsa­torna két hídjának építésé­hez. s rövidesen hasonló fel­adatok elvégzéséhez fognak a nagykunsági főcsatornán is. Ugyancsak a közeljövőben kezdik el a két főcsatorna bevezető zsilipjének készíté­sét. Az építkezés 1973-ig tar­tó első ütemében 2 milliárd forint a beruházás értéke, a II. tiszai vízlépcső összesen 12 milliárd forintba kerül. Híd épül a Körösön A kunszentmártoni Kőrös­hidat 1940-ben építették, ter­vezői annak Idején meglehe­tősen kis forgalomra számí­tottak. A megnövekedett köz­úti forgalom miatt most szükségessé vált egy új híd építése. Helyét kijelölték, a KPM Közúti Igazgatóságá­nak megyei szakemberei az UVATERV-nél megrendelték a híd vázlatterveit és a vele kapcsolatos útépítési kivite­lezési terveit. A híd teljes hossza 223 méter lesz az ár­téri nyílásokkal együtt, a meder fölötti szakasz 72 mé­ter hosszúságú. 1973-ra új híd íveli át Kunszentmárton­nál a Kőrös vizét. Az abaligeti alagút A pécsi vssút.igazgatóság­hoz tartozó Abnliget—Godisa vasútvonalat több száz millió forintos költséggel átépítik Az új vasúti pálya kikerüli majd az öreg. idejét múlt völgyhidakat Abaligetnél 670 méter hosszú alagút is épül. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat a majdani alagút talpazatán eddig több mint 350 méter hosszú, 2,5 méter magas vágatot hajtott ki. Most már a talajvízszint alatt dolgoznak, Így az előrehala­dás a korábbi napi 6—7 mé­terrel szemben csupán 4—5 méter. Ahány méter, annyi robbantás. Az aknamélyítők szerint 1972 nyarára készül el az alagút. Városcímer kőből Nagykanizsán az Eötvös tér elején, a 7-es főközleke­dési út mellett kőből és vi­rágokból alakítják ki egy park szögletében Nagykani­zsa városcímerét. Az ötletet az adta, hogy ez a hely a város kapuja, hadd köszöntse Pécset a következő évek legnagyobb egészségügyi be­ruházása az új városközpont­ban felépülő KÖJÁL-szék­ház lesz. Az épület helyén jelenleg bontási és közmű­vesítési munkákat végeznek, a 27 milliós beruházás fel­építése jövőre kezdődik. Szé­pen fejlődik Baranya megye egészségügyi hálózata ls. Mo­hácson 17 munkahelyes új rendelőintézetet építenek. Az épület már áll, csak a gépé­szeti munkák vannak hátra. A távlati tervek szerint ké­sőbb 80 ágyas elmegyógyá­szati kórház is lesz Mohá­cson. Komlón 1200 literes véradóállomás épül a közel­jövőben. Szigetváron nemré­giben adták át rendeltetésé­nek az új bölcsődét. Siklóson 2,5 millió forintos költséggel bővítik a rendelőintézetet, Harkányban elkészült a für­dő felújítása, valamint a fog­orvosi rendelő. Beremenden új bölcsőde épült a BCM­ben dolgozók kisgyermekei­nek. beszél és méghozzá sosem halandzsaszöveget. — Egy nép művészetét, lel­kületét kifejezni valóban csak a saját nyelvén lehet, itt nincs helye halandzsának — mondja Alfonso. — Ma­gam elé legalábbis én ezt a követelményt állítottam. Vol­tak és vannak példaképeim: Buster Keaton, Stan Laurel és Laurence Hardy (Stan és Pan), valamint Chaplin. Bár úgy érzem, nem másoltam őket, művészetük nem is annyira példa, mint mérce számomra. Ugyanazzal a rezzenéste­lenül komoly arccal beszél, amely annyira ismerős a színpadról és a tévé képer­nyőjéről, és amely épp ko­molyságával olyan ellenáll­hatatlanul mulatságos. — Két évig bohóc voltam — folytatja olyan komoran, hogy önkéntelenül eltnoso­lyodom. — Aztán 1945-ben, a háború után a szegedi színházhoz kerültem, itt kezdtem karakterszerepeket játszani S azóta mindmáig adósa vagyok Szegednek, mert itt ismét valami mást csinálhattam, mint koráb­ban. A tavalyi nyár ismét Sze­gedre szólította Alfonsót, a szabadtéri játékokon, a Já­nos vitézben a csőszt alakí­totta. Idén nyáron pedig a Margitszigeten lép fel a Mosoly országa ajtónálló szerepében. De a fáradhatatlan ko­mikusnak — aki idén a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művésze címet is el­nyerte — korántsem ez az egyetlen nyári terve. — Jugoszláviába készülünk a társulattal — újságolja, majd hozzáteszi: — Nemrég Bécsben jártunk, s a színház állandó műsorát, az Urak és elvtársak-at adtuk elő. Ezzel először került színre teljes magyar politikai kabarémü­sor Nyugaton. Azt hiszem, nem kell magyaráznom: Bécsben bőven akad „ellen­drukker", sok magyar disz­szidens, aki azt hiszi, hogy mit itthon csak szájkosárral beszélhetünk. Nos, alaposan rácáfoltunk erre a hitükre, és frenetikus sikerünk volt. Alfonso egyéni tervel közt szerepel egy önálló est a té­vében. Viszontlátjuk itt majd a televízió ismerős műsorszámait, a hírektől a telesportig, reklámtól a szín­házi közvetítésig — termé­szetesen paródia formájában, úgy, hogy a cím ez is lehet­ne: „Alfonso-televízió, Buda­pest". (Pest megyei Hírlap) Tevecsordát ka­pott Türkmén iá­ból a közép-ka­zahsztáni betpag­dalini kísérleti ál­lomás, hogy a no­mád állattenyész­tést tanulmányoz­za. A tevéket több ezer kilométeren át hajtották Kö­zép-Ázsia és Ka­zahsztán sivata­gaiban. Néhány hónap múlva, egy éjszaka a tevék el­tűntek. Csak re­pülőgépek segítsé­gével bukkantak a szökevények nyomára; az ál­latok addig már 300—400 kilómé tert is megtettek, s mintha iránytű vezetné őket, azon az úton haladtak, amelyen Türkmé­niából ide terel­ték őket: elindul­tak hazafelé. (MTI) Halálos pállnkázás Látszatra bűncselekmény volt egy ember hirtelen ha­lálában. A rendőrségi vizs­gálat, s azt követően a bon­colás eredménye azonban azt bizonyítja, hogy ismét ölt az alkohol. A múlt hét végén füvet é6 lucernát kaszáltak együtt Kismárton György, Búza János, Zsemberi Já­nos, Szemerédi Lajos sövény­házi és Laczkó László sán­dorfalvi lakosok. Este 6 óra tájban megálltak a munká­val, mert Szemerédinek egy ismerőse érkezett személy­gépkocsival. Beszélgetni kezd­tek, majd a kocsiból előke­rült egy sörösüvegben fél­liternyi pálinka, amelyet a kaszások gyorsan legurítot­tak a torkukon. Ezt követően a gépkocsi­ból előkerült az „utánpót­lás", egy ötliteres demizson, teli pálinkával. A kötött üveg kézről kézre, szájról szájra járt. Hogy ki meny­nyit ivott, azt a kaszások nem tudhatták, nem láttak bele az üvegbe. Annyi bizo­nyos, hogy a pálinkázás után nem tudtek kaszálni. Sze­merédi ott ts hagyta társait, elment a gépkocsival, isme­rősével. A többiek este 7 óra felé lefeküdtek a közel­ben, s egyikük hajnali 3 órakor ébredt fel és költö­gette a többieket. Búza Já­nos 58 éves, Sövényháza, Testhalom 31. szám alatti lakost társaitól távolabbra^ mintegy 200 méterre talál­ták meg, de már holtan. A boncolás eredménye: hánya­dék belélegzés miatti ful­ladás. Szemerédi Lajos sem tudott hazajutni, lakásától nem messzire fölbukott, és csak reggel találtak rá. Sú­lyos alkoholmérgezéssel szál­lították be a mentők az I. számú klinikára. Az ötlite­res demizsonban csak más­fél liternyi pálinkát találtak, a kaszások tehát jó négy­liternyit ittak meg, amely egy társuk halálát okozta. Utolsó próba A Schweizer niustrlerte karikatúrái* — Péter, tudnál nekem pár olyan csúnya szót mon­dani, amilyennel te mindig el tudtad Indítani a motort? 7ÖfoZéJU* janicsárok (59.) — Parancsoljon. — Higgye el, igazgató úr, nehéz erről be­szélni. De életről van szó. Hitvesi kötelessé­gem teljesítem, és nem az uram unszolására, hanem tilalma ellenére jöttem önhöz, önnek egy szava sincs férjemhez. Ezt nagyjából meg lehet érteni. De a férjem össze van törve, és beszélni szeretne önnel, megmagyarázni... — Megértem. És tudom, miről van szó. Hogv tisztázzuk a közöttünk volt viszonyokat. A magam részéről nem tartom fontosnak. Annyit mondhatok, semmiféle retorzióval nem volt, nem lesz szándékom élni. — Nem erről van szó. Nem öntől fél. önről nagyon jó véleménye van. És akár szívesen elvállalná a nyilvános kritikát, csak egyszer befejezettnek tudja az ügyet. — Kicsit korainak tartom, asszonyom. Mife­lénk fújva eszik a kását. — És mikor beszélhetnének? Hiszen aludni sem tud a kiállott izgalmaktól. Szaladozik, mint aki halálos sebekben várja a véget. Ha ön most azonnal beszélne vele, kicsit megnyugodna. — Azon nem múlik. — Drága igazgató úr, ön, ön ... — Hagyjuk ezt. kérem. Tessék szólni a kollé­gának. és én, énrajtam nem múlik pillanatnyi nyugalma. Tíz percen belül ott ült a férj. Két kezével dagasztotta a homlokát, s puffatag szemhéját bökdöste ujjaival. — Mit is vártam volna visszaérkezésemkor? Csak annyit, hogy hallgasson meg. Hallgasson meg. hogy elmondjam mártiromságomah — Ennek nem sok értelmét látom. — De akkor büntessen meg. Vonjon felelős­ségre. Indítson fegyelmit, és kapjam bár a leg­súlyosabbat, legyen vége. Három hónapja föl­dönfutó vagyok. A kocsimból is kiszállítottak Pesten a nemzetőrök. — Miért indítsak fegyelmit? Én nem vagyok vádhatóság. Ha tett törvénybe ütközőt, ezt az előző években elég sokan suttogták önről, és bebizonyítják, idejében megkapja a megfelelő büntetést. — Akkor magam ellen kérek fegyelmit. — Ezt megteheti. Természetesen a fölöttes hatóságoknál. — De önnél, ön előtt akarom tisztázni ma­gam. — Nem fontos. — Elismerem, én sok bűnt követtem el ön ellen. — Amit ön ellenem tett, arra nincsenek tor­vények. Elég volt az önök módszereiből! Mi más, tisztességesebb utakat tudunk. — Akkor kettőnk között tisztázzuk. Én haj­landó vagyok nyilvánosan, akár az egész vá­ros előtt önkritikát gyakorolni. — A kettőnk közötti ügyekre vonatkozóan, mondom, nincsenek törvények. Maga nem kö­vetett el semmit velem szemben, ami a jogászok által megírt törvényekkel ütközne. Hogy az em­berségnek mi a kritériuma, arra nincs törvény sehol. Csak tízparancsolat van. Ne ölj, ne lopj. Maga egyszerűen embertelen volt, mert azt hitte, hogy a hatalom arra jó. És nemcsak velem volt embertelen. Kollégáival, a családjával, a felesé­gével ! — Bocsásson meg! — Ne alázza meg magát. Ez legalább annyira megvetni való az én mércém szerint, mint a fennhéjázás. Legalább amikor bajban van, akar­jon ember lenni, ha a jólétben nem tudott. Ki­nek van szüksége a szemforaatásra? Többet eb­ből nem lehet megélni. Különben önmagának kell megtalálni a megbékülést. Bennem ököl­rázós harag ön iránt nincs. Csak megvetés. De ez nem számít. Én önt soha nem fogom hatal­mamnál fogva pusztán csak gyűlöletből hátrá­nyos helyzetbe juttatni. Leköpném magam, ha ilyen indulatok kormányoznák cselekedeteimet. Elég megnyugtató ez önnek? A többi a maga dolga, meg a hatalmasoké. Az elmaradt MUK napján reggel 35 szál pi­ros szegfűből kötött csokor volt az asztali vá­zámban. Alatta levélpapíron: „Még sok boldog születésnapot kíván a tantestület!" Ezt nem vártam. Le kellett ülni, hogy vala­mit kigondoljak. Nem őszinték! Hát ilyen ge­rinctelenek? Ki tarthatta számon születésnapo­mat? És magam sem. De most igazgató vaeyok, hát észre kell venni mindent. Fölháborító. De most üssek a fülük közé? A lovak sem rúgnak, ha simogatják őket. Ez hízelgés. Utálatos, tola­kodó hajbókolás a hatalom előtt. Most hozas­sak bort, és Igyak békepoharat, mert születés­napom van? És a begyem-teli? Az igazság az, hogy ma is olyan marha parasztnak tartanak, mint amakkor. Csak most nem lehet rám köpni. Ezt most veszedelmes vállalkozásnak tartanák. Nem lehet rám köpni, csokrot tesznek az aszta­lomra. Hogy jó legyek hozzájuk. De minél ha­marabb. Hogy megértő legyek. Mert az igazgató megértése úgy kell, mint a tavaszi nap. A Pali megértése nem kellett. Számított az, hogy Pali mellőzött? Menjen Pali a lovaihoz! Ez mind igaz. De én nem bosszúra esküdtem azok ellen, hanem arra, hogy feltámasztom bennük a leg­szebb emberi mivoltukat. És fölraktam magamra a feszítőzabiát, kalodába zártam ficánkoló in­dulatomat, akár egykor a lovat. Gondolkozzunk csak. A közeledést, ha nem tartom is őszinté­nek, felhasználhatom. Hát mért ne használjam fe! okosan? Leszedni róluk a láthatatlan tüs­kéket, amit nekifordítanak a legjobb szándékú, de önös érdekeikkel ellentétes oldalon álló em­bernek, és felöltöztetni őket olyan gúnyákba, amiben csak jót, emberit lehet elkövetni. Most mit tegyek? Hogy kel! erre reagálni. Idealizmus ez? Bukáshoz vezető" De inkább ebbe pusztul­jak. mint a bosszúállás, a személyes sérelmek űzte manőverek kilátástalan hajszáiba. Kimen­tem a tanáriba, és a táblára felírtam: Jókíván­ságaikat köszönöm! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents