Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

SZEGEDI 81 ÜNNEPI HETEK Varga Mátyás monumentális díszletei és Mikó András hatalmas tömegeket mozgató rendezése határozza meg el­sősorban a szabadtéri Carmen-előadás látványos szín­padképét. A Bizet-opera bemutatója — a világhírű kar­mester, Robertu Benzi vezényletével — augusztus else­jén, pénteken este lesz a Dóm előtti színpadon. Ké­pünkön: egy pillanat az opera tegnap esti első főpróbájáról íWiítl Somogyi Károlyné felvétele Don Jose: Jean Bonhomme Amikor a Tisza szálló portáján érdeklődtem utána, megnyugodtattak, nagydarab ember, biztosan felismerem A találkozás valóban köny­nyen ment, pontban délután ötkor beállított az előcsar­nokba, mackó termetével lehorgonyzott és körülnézett. Bonhomme — nyújtotta ke­zét, s abban a pillanatban inkább óceánjáró tengerész­nek, vagy edzőtáborba ké­szülő súlylökőnek tetszett. Lezser öltözete, fesztelen modora mit sem emlékezte­tett rivaldafényben sütké­rező sztárok allűrjeire, még nevének mormolása is biz­tatást ígért. Bonhomme — magyarul valami ilyesmit tesz: jóember. Kanadai származású, s hét esztendeje még eszébe sem jutott énekelni, parag­rafusokat böngészett, jogot tanult az ottawai egyete­men. 1962-ben került kap­csolatba a nemzetközileg is számontartott kanadai éne­kessel, Raoul Tobin-nel, akit egyébként Roberto Benzi is jól ismer, s aki már visszavonult az aktív szerepléstől, jelenleg a auibeck-1 konzervatórium ieazgatóia. Tőle kapta az első leckéket, s hihetetlenül gyorsan haladt előre: né­hány hónap múltán a toron­tói Roval konzervatórium hallgatója, s 1964 őszén már a londoni Sadlers Wells Ooera kínált szerződést. Egy esztendőre rá került a Co­vent Gardenbe, s a világ­hírű londoni társulatnak az­óta vezető tenoristája. A 32 éves fiatalember bemutatko­zott már az Egyesült Álla­mok, Hollandia, Franciaor­szág. Svájc színpadain, s áprilisban Budapestre is el­jutott: Don Jósét és a Bo­hémélet Rodolphe-ját éne­kelte a magyar fővárosban. — Bár rövid időt töltöt­tem Budapesten, mindössze két próbán vettem részt, ahol a szereplők magyarul énekeltek — mégis jó be­nyomást keltett a társulat. A Bohéméletet vezénylő Fe, rencsik János egyenesen fantasztikus, a Carmen cím­szereplője, Komlóssy Erzsé­bet pedig, ha szólamát fran­ciául tudná, világviszonylat­ban is kiemelkedő produk­cióval rendelkezne. Jean Bonhomme legismer­tebb szerepei: Faust, Don Jose, Rodolphe. Közülük a korszerű operajátszásnak leginkább megfelelő kedvenc a Don Jose, ami viszont az énekszólamokat illeti, leg­szívesebben két Verdi-ope­ra, az Álarcosbál és a Szi­cíliai vec sernye tenorszere­peit szólaltatja meg. Be­szélgetésünk során mindig óvatosan elkülönítette azo­kat, ahol a zene színpadi dramaturgiai funkcióval erősödik fel. — A hagyományos opera­játszás meggyőződésem sze­rint zsákutcába vezet, ha a rendezés nem teremt gyöke­resen új feltételeket, lehe­tőségeket a színpadon. A mai fiatal generáció élet­szerű alakokat kíván, elfor­dul a mereven álló hősök­től, a megporosodott opera­színházi szisztémáktól. Az énekesnek színészi feladato­kat is teljesíteni kell. A modern operákat már job­bára így komponálják, kö­zülük is emlekezetes marad számomra két főszerep, Brecht—Weill: Mahagonny­jának kanadai bemutatója, valamint D. Milhaud A sze­gény tengerész című operá­ja. Presszóasztalnál társalog­tunk, Bonhomme udvariasan érdeklődött, mennyi ideje van még az esti próbáig. Annyit mindenesetre elmon­dott, kollegája, Peter Glossoph sok szépet me­sélt a városról, a térről, az előadások hangulatáról, s kicsit szorongva várja a be­mutatkozást, hiszen teljes operát még nem énekelt sza­badtéren. Néhány érdekes­ség még: Roberto Benzi vei most dolgozik először, olyan világhírességek után, mint Zubin Mehta, Solti György, Colin Davis és Ma­rio Bernardi. Hogy melyik operatársulatot tartja a leg­jobbnak, Bonhomme kicsit hazabeszél: a londoni Co­vent Gardent... Nikolényi István Fecskefészket* Hetven fokot mérték va­sárnap a Tiszán — mondja a fáma. a hitetlenkedő kérdé­sére pedig hozzáteszi: 35-öt az egyik, 35-öt a másik par­ton. Ilyen meleg Időben könnyen felszalad az ember vérnyomása: nagyon meg kellett válogatni leveleinket, hogy ne csupa apró-cseprő bosszúsággal teljen meg ez a rovat. Hiszen lehet, hogy úgy járnánk ezzel is, mint M. I. olvasónk nemrég be­érkezett soraival, amelyek a Kárász utcai Sirály neon­felirat feltevésekor elköve­tett hibákat panaszolták fel. Egy bizonyos pillanatban sokszor igazuk van levél­íróinknak. akik nyomban tollat ragadnak, és sokszor az illetékesek megkerülésé­vel azonnal nekünk címezik reklamációjukat. Akkor lesz baj. ha mi sem alszunk a levélre néhányat, mert gyak­ran — az említett esetben is — kiderül, hogy mire az be­érkezett, a hibát kijavítot­ták. A türelem tehát ezen a vérnyomást emelő július vé­gen is hasznos tulajdonság. Ajánljuk mindenkinek. Madárbaráti szenvedéllyel írt levelet lapunknak Berta János (Sándorfalva) aki azt nehezményezi, hogy a Ká­rász utca átalakításakor nem hagyták meg a fecske­fészkeket. Arra hivatkozik, hogy a Klauzál téren ha­sonló renováláskor kímélete­sebben bántak a fecskefarkú madarak otthonaival, csu­pán befestették azokat. At­tól félti a Eelvárost, hogy ezzel elveszíti majd egyik jellegzetességét. Mit tegyünk hozzá sorai­hoz? Olvassa el a „Mégis mozog a föld" című regény utolsó fejezeteit, ahol a fő­hős megjövendöli, miként fogja a temetőt is eltapodni a fejlődő város. Társbérlet a múzeumban Már négy éve megszüntet­tek minden társbérletet a Kárász utca 16. számú ház­ban. Kivéve egyet: az első emelet 2. számú lakásban. Akkor a házbeliek tanácsko­zásán — ahogy dr. Grassely Károlyné kissé türelmetlenül írja — az Illetékesek azt mondták, hogy nem lehet szó a leválasztásról, mert a lakásból Móra-múzeum lesz. A társbérlők azonban hiába várakoztak a mostani Móra­évfordulóig, s elkeseredve kérdezik: csak tíz év múlva, a századik évfordulón lesz-e valami az Ígéretből? Már­már arra gondolnak, hogy csak a társbérlet fennállásá­nak százados jubileumában reménykedhetnek. Rontépálolc Erős embereknek sport­nyelven a súlyemelőket hív­ják. Szegeden azokat neve­zik így, akik izomzatukat fanyűvésre, szobordöntöge­tésre használják. Simon Já­nos, a DÉGÁZ lámpagyújtó­ja pedig eredeti módon rön­tópáloknak mondja azokat a jobb sorsra érdemes ember­palántákat, akik veszélyes Bömbölde Divatba jöttek a rossz szomszédok. Most az Árvíz utcából kaptunk egy leve­let, amelyet két család írt alá. Idős, nyugdíjas embe­rek, betegesek is, mégsem tudnak pihenni, mert az el­viselhetőnél ls hangosabban ordít a rádió szomszédjuk házában. Fűzzük hozzá mi Is: va­lóban emberek életét tudja megrontani a rossz-szomszé­di zajongás. De talán levél helyett megpróbálkozhatná­nak azzal is, hogy lelkére beszélnek a rádiótulajdomo­soknak. Mert az is használ­hat! rnza Expressz-utak Bejárhatják Európát, meg­csodálhatják Egyiptomot, s még Japánt is elérhetik, ösz­szesen 21 országba 80 féle útvonalon juthatnak el a magyar fiatalok az Expressz Ifjúsági és Diákutazési Iroda szervezésében. Erről tájékoz­tatta az újságírókat kedden Éles Gyula, az Expressz nemzetközi osztályának ve­zetője. A Hotel Ifjúságban kezdődött, majd egy Bala­ton-parti kirándulásra indult különbuszon folytatódott, és Balatonföldvárott, a nemzet­közi üdülőtelepen ért véget a sajtótájékoztató. Jelenleg 354 külföldi uta­zási irodával és szervezettel áll kapcsolatban az Expressz. Elsősorban a kispénzű tanu­lóknak és a más népek föld­jére, életére kíváncsi mun­kásfiataloknak tesz szolgá­latot, s persze a turisták mindent elintéző házigazdá­jaként dolgozik. 1968-ban 21 ezer magyar fiatalt bocsátot­tak külföldi utakra, 33 or­szágból fogadtak vendégeket az Expressznél. Az idén még nagyobb forgalomra számí­tanak — az első félévben négyszer több ügyfele volt az Expressznek, mint tavaly az év közepéig, összesen 20Ü ezer vendégnapot töltenek külföldön a magyar diákok, fiatal munkások és 300 ezret nálunk a külföldiek. A Ma­gyarországra jövők — az or­szágos turistaforgalom átlag 3—4 vendégnapjával szem­ben — az Expressz vendége­ként legalább egy hétig tar­tó programot töltenek el. Ki­tűnő szálláshelyek várják a vendégeket. (MTI) játékot űznek az építkezések körül. Vannak, akik a ve­szélyre figyelmeztető lám­pákat szétzúzzák, kidöntik a fakorlátokat és a kifeszített láncokat. A kár, amit okoz­nak, nemcsak forintban ez­res számrendű, de ezernyi gondot ls okoz a karbantar­tóknak. Sepsi-e a Sepsi? Már régen elültek a sz«í gedi utcanevekről szóló cik­kek körül a viták, de most ismét kaptunk egy levelet, amely a Sepsi név írásával foglalkozik. Olvasónk sze­rint mikor az egyetem 1921­ben Szegedre jött, akkor ne­vezték el ezt az utcát az onnan bevándorolt széke­lyek. Jól írták tehát a Sepsi utca nevét, hiszen ezt szá­mos erdélyi városnév iga­zolja. Háromszék egyik szé­ke Sepsiszék. székhelye Sep­siszentgyörgy, van Sepsibe­senyő. Sepsi bodok. Sepsibük­szád, Sepsiköröspatak, Sepsi­magyaros, Sepsiszentkirály, Szeged szobrai Török sírkövek a vár udvarán Az alföldi vidékeken ért­hetően kevés kővárat épí­tettek, hiszen a korabeli szállítóeszközök nem voltak alkalmasak kőszállításra a felvidéktől távolabbi helyek­re. Ezért általában az Alföl­dön síkföldi téglavárak ol­talmazták az országot. Sze­ged azon kevés városok egyike, ahol erős téglavár állt. Sajnos kevesen veszik ész­re a Tisza-parti sétány fái közt meghúzódott több mint hétszáz éves vár maradvá­nayit. Ezt a romos erdődít­ményt közel tíz éve restau­rálták. A í '.újítással egyidő­ben építették a kőtárat, ahol a korábban, 1882-ben a vár bontása során egy Kovács István nevű, régészettel is foglalkozó „maszek" építő­mester által feltárt és meg­vásárolt faragott köveket helyeztek el, amelyeket ad­dig a múzeum alagsorában tároltak. A korábbi, egészen a mai Széchenyi térig húzódó ha­talmas várból csupán a Má­ria Terézia kapu maradt meg, a többi részt a szegedi nagyvíz után lebontották. Ma Deák Bárdos Menyhért őrködik az értékes kőleletek felett. Évtizedek óta foglal­kozik várépítés történetével, és faggatja a köveket — ahogy mondja: a kövek sze­relmese. Legutóbb a török hódoltság idejéből származó török temetők kőoszlopait válogatta össze. A török te­metők rendezetlenségére jellemzően „ültette" el a vá­ron kívül a mohamedán vallás szimbólumával, a tur­bánnal ékesített sírköveket, amelyek néhány nap óta a lapidárium kertjének újabb díszeiként várják a látoga­tókat. A. S. Eötvös József (1813—1871) (10.) Íróként, költőként, reformpolitikusként, államférfi­ként tiszteljük Eötvös Józsefet, akinek szegedi szobra — Izsó Miklós romantikus ihletésű fehér márvány munkája — a panteonban áll. A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben című regények alkotója különösen az általános és kötelező népoktatás megteremtésével tett sokat a magyar néptömegek kiműveléséért. SZERDA, 1969. JÜLIUS 30.

Next

/
Thumbnails
Contents