Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

Darázs Endre JÓVÁHAGYÁS Kerekes Imre A KRAPEK ÍGY LÁTJA Apámék elmentek hazulról, a tv nem krimit játszik, ilyenkor a moziban ülnek. Tegnap az asztalnál az öreg hangosan felolvassa a mozi statisztikát. tíz év alatt negyvenmillióval esett a mozinézők száma. Az öregnek régebben már volt olyan dilije, hogy őt figyelik, most moziba jár. jó pontot akar szerezni. Én is kaptam, ahogy az ajtón beléptein, a néném lekevert egyet. Eltörtem a táskarádióját. Magam részéről szeretek harc nélkül győzni, nem veszem észre mi történt, odaülök a tv-hez. Egy ideig gyötörnek a gondolatok a képernyő előtt Agresszió esetén minden világszervezet tök süket. Hajtok utánuk. Ha a néném szakszervezeti tag: öszszehívatom a döntőbizottságot. Később benyögte, hogy az anyám szülői értekezleten volt ott összehaverkodott a matektanárnővel, legalább negyedórát tárgyaltak. A téma bizonyára a nemzetközi helyzet. Ez a szöveg kiborított. a baj nem jár egyedül. Decemberben még nem olyan cikisek ezek a szülői értekezletek. De májusban eltörölném ezt a szokást Egyes befolyásolható szülők hajlamosak ilyenkor komolyan venni a tanerők szövegét Anyámék a Zorbát nézték, remélem, a szlrtaki kiverte a fejéből a sötét gondolatokat. Egy ilyen szülői értekezlet után nem teljesen alaptalan némely következtetés. Magam részér® helyzetemet úgy értékelem, hogy az olyan közepes. Ha például egy kocsikísérő annyit tud matekból, mint én, írásban adják neki, hogy jó fej. Ez a relativitás kérem, amely elmélet lényegét ennek ellenére értem. A sorsnak köszönöm, hogy máig is eltévesztem az egyszeregyet, rajtam bizonyítható, hogy aki a régi matekot nem tanulta meg. az fel tudja fogni a modern fizikát. Ez is valami. Komálom ugyanakkor a nyelvet, a srácok csak úgy húzzák a nyakukat, mikor Jön az orosz. Én feszítek ezen az órán. A franciát rázom a kisujjambóL Non tudom, ki alapította ezt a nyelvet, de le a kalappal. Hello, mister alkohol, ezt úgy mondom angolul. hogy a Bánickinek kimered a szeme. Az orosztanár veregeti az öreg vállát, ha találkoznak, számomra nyelvpótlék sehoL Nem értem anyámat, haverkodik a tanárnővel, aki szúr engem. Ettől eltekintve a magam értékelése nem reménytelen. Pusztán családvédelmi okokból mégis megszüntetném ezeket a tavaszi értekezleteket a szülőkkel. Szöveg az egész, ott a bej. az öregem nagyon tudja magát hergelni Azt frankón bírnám, ha az anyám jó magasan kezdené. Akkor van remény, hogy az öreg berobban, jó, jó, nem süket ez a gyerek. Engem még soha meg nem vágtak. A néném arcán látom, hogy valami bántja, de nem tartom figyelemre méltónak, csak rágja magát. Szeretem a harc nélküli győzelmet. Ami a zsebpénzt illeti, attól tartok. hogy szabályozzák a jövedelmem. Az egész galeriből csak négyen nem járnak suliba. A Bánicki, a Mazura. a Táltos. A Vida már átkeveredett az érettségin. A többi mind jár valahova. Ilyenkor május környékén inkább eljárnánk falat bontani. Szép mesterség. Volt már arról szó, hogy május egy menő hónap. Jó fej lehetett, aki ezt kezdte terjeszteni, megvonnám tőle a prémcsit. Idegroncs az egész banda. Két fronton folyik a bruszt, a suliban meg otthon, ilyen helyzetben csak elbukni lehet. Ránk is ez a sors vár. Volt már erre példa, néhányan közülük bekerültek a történelembe. rólunk csak otthon emlékeznek meg, családi körben. Könyv nélkül fújják minden évben a májusvégi mesét Inkább elmegyünk falat bontani. Idegroncs az egész banda, mind másodikos, harmadikos. A Bánicki ül azzal a flegma pofájával, a foga közt a pipa, az egészből semmit sem ért Nem neki találták ki ezt a nyomott hangulatot, ml a parkban ülünk kilencig, néha tízig. Van remény. Ilyenkor a szülök már ágyban vannak, söprés haza. A Bánicki szövegel, mit ültök itt? Ennyi idö alatt meg lehet fejteni egy tízismeretlenes egyenletet. Szép ügy. Állandóan szövegel, kevés a szabad ideje. Négykor lelép, másnap reggelig semmi meló. Én lelépek négykor, ötkor kezdhetem elölről. Nem kell számológépet importálni a tengerentúlról, hogy kiszámítsa, mennyi idő alatt nyiffan ki az ember. Szép a május. Közben senki nem veszi észre, a sulikban kikészül az egész krapek társadalom. Majd meglbánják még. Bírom azt a humoristát, jó fej, röhög az osztály. Nálunk, kérem, senki nem röhög. A tanár röhög. Feljegyzem fiam ezt a marhaságot. Megírom valamelyik lapnak, ezen röhög majd az egész ország Hát csak röhögjenek. Itt senki se röhög. Otthon megy a szöveg, miért nem eszel? Ez se nem eszik, se nem tanul, csak bámul. Ml volt az Iskolában? Nincs ezen mit röhögni. Mi kérdeztük a tanárokat A biológiai tanár nem olvasta a legutóbbi jelentést a ribotítútlein-6avróL Le van maradva egy brossúrával. Fát kapott. Csak annyit tud, ami a tankönyvben van. Az ma már semmi. Van még példa. Szerintem havonta változik az ábra. Ezek a tudósok úgy dolgoznak, mint a güzü. Marhán tömik őket, egy halom dohányt kapnak. Maszek alapon foglalkozunk máj biológiával, fizikával, csillagászattal. a napfoltokkal. Mindent nem sorolok fel. Az egész társaság sok mindenről értesül, ami nincs a könyvben. Tőlünk csak a könyvet kérdezik. Tavaly bukás nem volt, kettes annál több. A Schlesingernek hét, a Kelemennek öt, a Mandelnak három. nekem és a Klanpárnak kettő. A Kun Vilinek nem volt Az viszont nem tanul, csak utánozza a tanárt. Semmit nem ért, de szószerint azt mondja, amit ott hall. Ez legalább olyan szomorú, mint a mi esetünk. A Schlesinger viszont már bejelentette, az idén legalább kettőből meghúzzák. Megnyugtató, mint a tájékoztatás az influenzajárványról. Ügy ül a vaskorláton. mintha választania kellene a Nobel-díj és a Térdszalagrend között. Nagy igazság ami a haladást és a felvilágosodást illeti, a suli frankón lemaradt. Az egésznek az a háttere, hogy nálunk a suliban általában szemléletesen oktatnak, már amit, kivéve a felvilágosítást Ért engem? Amit a tanár nálunk mond, csak akkor szent, ha mutatja is. Láthatatlan ügyekben és csodákban mi frankón nem hiszünk. Maradiak nem vagyunk. Itt van például a fizika, az a része, amit a modern fejek találtak fel. Ebből kiderül, hézagos az ügy, az egész archimédesi feulj. ezenkívül a Galileinek is nagy zűrt csapnak. Minek ennyire visszamenni, mikor az újat se értjük. Történelemből is elég az utolsó 30 év. Épp elég történt ez alatt a 30 év alatt sokan még ebből sem tanultak. A lényeg, ezt legalább szemléletesen mutogatják, van fénykép, Itt-ott egy film, kivéve a felvilágosítást. Erről senki nem szövegel egyenesen. Abra nincs, pedig frankón az se csúnyább, mint a háború. A könyveket dugják. Az ember hall valamit, suttognák innen-onnan. Az újságok írják, mindenkit fel kell világosítani. Én mondom, nincs itt nagy szava az újságnak, hiába írnak, a felvilágosítás alma. Az ember lopja a könyvet. Egymás közt cserélgetjük, ez is az én ötletem. A legjobb könyvet mégis a nénémtől fújtam meg. Mi ugyanis elhatároztuk, nem növünk fel tudatlanságban. Nagy Attila A SZEREP ÉS A SZÍNÉSZ Mint már Jelentettük, a budapesti Thálla Színházból az aj évadra Szegedre szerződött Nagy Attilának ősszel könyve Jelenik meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál „A szerep és a színész" címmel. Az alábbiakban két részletet közlünk az érdekes témájil és tartalmú könyvböl, melyhez hasonló magyar szinész tollából eddig még nem jelent meg. A legáltalánosabb értelmezés szerint a színésznek való minden szerep, ami szerepkörébe tartozik. Fel kell hát bontanom a szerepkörrel kapcsolatos fogalmainkat. Egy szerepkörbe tartozó, azonos jellegű szerepekkel kapcsolatban. mindig egy bizonyos típusú színész alkat ötlik eszünkbe és egy színészről valamilyen szerepkör. Évszázados beidegzés ez. Az első szinész pap volt, vagy vásári komédiás. Egyiket a ceremónia rendje, másikat a bevált módszer kötözte feladatához. A karvezető előléptetéséig, a vásári komédiás kiöregedéséig az maradt, ami volt. csali más-más szövegeket mondott, vagy ifjabb helyzeteket agyalt ki. A figura egy bizonyos embert jelentett, az ember pedig egy figurát. Kialakult a szerepkör fogalma. A drámaírás kezdeti szabályai rögzítették és tiszteletben is tartották ezeket a típuskereteket. Ez a görög drámáktól Mollére-ig pontosan kimutatható. A szerepkörös gondolkodás színház-szemléleti móddá erősödött, A színész személyi adottságai révén lett kiválasztva szerepei számára. Ez neki is biztonságos és kényelmes megoldás volt. Lehetőséget biztosított számára, hogy egy minden darabban felhasználható típus-magatartást alakítson ki és azt életén keresztül művelje, csiszolgassa. Ez a színészi magatartás lényegévé változott, kialakítva maga körül az ezzel kapcsolatos nézeteket: az egyéniség kultuszát, a szerepekkel kapcsolatos típusképzeteket, színészben, íróban, kritikusban egyaránt; vagy azt a nézetet, hogy egy szinész fejlődése srei épről szerepre folyamatosan Tehetséges. Kimutatható egyre szebb beszédében, növekvő otthonosságában, mozgásának harmonizálódásában, biztonsága növekedésében... A szerepkör fogalma, minden nézetre és mértékrendre kiterjesztette hatását A szánházról csak e szerint gondolkodtunk. A művészek növekvő valóságérzete azonban már kezdte szétfeszíteni a szorosra szabott kereteket. Hihetetlenül szaporodni kezdtek a szerepkörök. Vígjátéki hős, szerelmes hős, fiatal hős, masszív hős, tragikus hős, lírai hős, stb. stb. Ez a láncreakció egészen addig folytatódott, hogy színművészetünk felfedezte a szerepek sajátosan egyéni voltát. A szerepek semmi másra, csak önmagukra kezdtek hasonlítani. Ez természetes következménye volt annak, hogy az embert egyre inkább individuumnak kezeltük és ráébredtünk tömegméretekben, hogy az ember általános jellegzetességei ellenére is hasonlíthatatlanul egyedi. A szerepek kiléptek a szerepkörök kategóriáiból. Az avult fogalom azonban versenyre kelt a lehetetlennel és létrejöttek olyan meghatározások, hogy Othello szerepe „tragikus-szerelmes-masszív hős" szerep. A konvenciók tehetetlenségi nyomatékait mindenki el tudja képzelni. Végtelenül nehéz eltérni tőlük, hiszen már mindent átitattak. Ha elismerjük, hogy nincsen szerepkör úgy, ahogy eddig hittük, azt is el kell ismerni, hogy a színész csak adott szerepe követelményéig fejlődhet és az új szerepben tulajdonképpen mindent újra kell kezdenie. Abba szinte semmi át nem vihető, fel nem használható, amit előzőleg kiművelt. Előtérbe kell lépnie a szerepek analógiátlan sajátosságainak és háttérbe vonulni az ünnepelt egyéniségnek. A konvenció tehát maradt. A színész viszont merőben új helyzetbe került. Amint szerepét nem típusnak, hanem ábrázolandó egyéniségnek fogta fel. saiát karakterétől is el kellett távolítania, különben önnön tulajdonságai uralják el és sematizálják egyformává alakításait. Ezt a különbségtevést viszont már csak szellemi úton tudta elvégezni, tehát elsődlegesen szellemi kapcsolatba került szerepeivel, hozzá való viszonyát már szellemi és nem testi karaktere határozta meg. A szerepkörrel kapcsolatos fogalmak viszont megmaradtak a színész testi mivolta mellett. Forgalomba jött az a szó, hogy sokoldalú színész, hiszen a megváltozott színész a legkülönbözőbb szerepköri kategóriák között tűnt fel sikeres alakításaival. Évekig magam is tetszelegtem a sokoldalú színész Évszázadok óta zúgtak a gyönyörű hársak az omladozó bástyafal" árnyán és eljött az idő. amikor Európa vette szájára őket. Húsz ország botanikusai sereglettek össze csodálatukra. A hajdani színház alagsorában — más mindent betöltöttek a liszteszsakok — ! így zokogott egy izlandi tudós a bankett tetőpontján: — Hogy nálunk miért csak törpenyirek nőnek?! Egy emberként határozták el a híres hársak bekerítését. Akta szerkesztődött Lediktálta egy heves Ifjú, aki munka közben csókot lopott gépirónője hamvas nyakára és ezért két egyforma pofont kapott Kiszignálták. Aláírták. Megint aláírták. Iktatták. Felterjesztették. , Végleg jóváhagyták. Alig fél év alatt! — Nálunk aztán tényleg nincs bürokrácia — vágta ki kevélyen a pénzügyi osztály vezetője s rögtön ki is adta a megrendelést a „Tupír" fodrászszövetkezetnek, amelyet az egykori patkókovácsok alapítottak, hogy legyen vajaskenyerük továbbra is. — Ebben nincs pénz — morgott a főfodrász-főkovács. — Hét hárs köré alig kell kerítés! — Fenét hét hárs! Hetven hárs az, komámuram! — Hét az! Itt van. la! Gépelési hiba folytán — oka volt a lopott csók — az aktában tizedére csökkent a fák száma. Rendkívüli értekezlet ült össze nyomban. — Egy jóváhagyott akta megváltoztathatatlan! — így igaz! — Most mi legyen ? — Igazság. Vagyis, ami gépelve vagyon. Hét hárs. A többi hatvanhárom azonnal kivágandó. Csak a hivatalsegéd jajdult feL — És mi lesz a hírnevünkkel? — Örökké élni fog — meredt a Jövőbe az ülés. — Példás ügykezelésünk híre szétgyűrűzik a nagyvilágba ... És így is lett / IVÁN SCSADR Magvető szerepében. Negatív, pozitív, komikus, szerelmes, táncos, drámai szerepekben mondták rám, hogy szinte „pofon csapott" a szerep, annyira nekem való. Jagó ugyanúgy az én szerepem volt mint a Helytartó Ricardo Pontanaja. Csak az évek tapasztalata rombolta le büszkeségemet Rá kellett jönnöm Zubolyságom speciális korlátaira. Észre kellett vennem, hogy nem úgy vagyok korlátozott, ahogyan hittem és nem vagyok olyan szabad, mint amilyennek látszom. Ha a sikeres alakításaimat szerepkörök kategóriáiban szemléltem, tényleg korlátozatlannak érezhettem magam. Ha sorozatosan sikertelenül küzdöttem nyilvánvalóan azonos szerepkörbe tartozó és „papírforma szerint" nekem való szerepekkel, ismeretlen és bennem még megfogalmazatlan korlátokra kellett riadnom. Színházi berkekben számtalanszor hallottam azt az egyre közkeletűbb megállapítást, hogy sokszor jobb a színész a nem neki való szerepekben, mint abban, ami nyilvánvalóan az övé. Az is elhangzik Ilyenkor, hogy ez azért van, mert ilyenkor megszabadul sematikus eszközeitől. Nyilván ez is közre játszik, de véleményem szerint kevéssé, mert ami nem sematikus, még közel sem jó és megragadó művészi teljesítmény. Kialakult bennem a gyanú, hogy szemléleti módszereink alapvetően tévesek, mikor szerepeivel próbáljuk összekapcsolni a színészt Alaposan kihűlt bennem a sokoldalúsági mámor. Éreztem, hogy a ,,papír-forma" aktualitását vesztette. A színész már szellemi struktúrájával kötődik szerepeihez és ezzel kapcsolatban még nincsenek konvenciók, sémák. A színésznek való szerepek rendjét érdeklődésének iránya szabja meg már és konvencionális elképzeléseinknek így tulajdonképpen semmi köze a valósághoz. Hogy ma még, egy gnóm alkatú színész nem játszhatja el — esetleg rendkívülien — Hamlet szerepét, azt nem a reális, művészi lehetőségek, hanem a konvencionális képzetek nyomása okozza. Művészi szempontok nem kényszerítenek rá, hogy Hamlet szép hangú, jó megjelenésű színész legyen, csak a hőssel és a királyfival kapcsolatos illúziók. Ezeket a mai színház kénytelen tiszteletben tartani még akkor is, ha már nem hisz jelentőségükben, ha nem mer radikálisan és a bukás nyilvánvaló kockázatával szembeszállni velük. A valóságban, alkati megkötéseket a színház elé csak a természetes hangsúlytörvények állítanak. Például más volt a hangsúlya Seres Sándor „Én terád köpök1" már említett mondatának Egri litván szájában, mint később az enyémben. Vagy. bizonyos cselekvések