Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

F leizúgott az autómo- Horváth Péter torja, elindult tá- voli meghatározott célja felé. Rendes volt a sofőr, könynyebben megy minden, mint ahogyan számítottam. Tankönyveket szállít és hála istennek, engem. Húzódj meg hátul — UTAZÁS A novella werzője középiskolás diák. Ez az első megjelent írása. j árni, együtt a kislibákkal, és itt tanult meg mindenbe belenyugodni, itt tanulta meg, hogy ő csak egy ember, ez viszont egy falu. Megtanulta, hogy az emberek vannak a faluért, nem pedig fordítva, ahogyan hitte. Megtanulta azt is, hogy mindig mások fognak dönteni a sorsa felett, hogy ő legfeljebb kérmondta. Mehetünk vagy het- képzeiem amint otthon a fe- szok, barátságtalanság. Egy het_ remélhet valamit az vennel, és nem tudom hová. lengével'meg a porontyaival nénike búcsúzkodik a fiától: éi^g! megtanult viselkedni. Furcsa módja ez az útkere- az ^.ztalnál ^ és kedélye- — Vigyázz magadra, lel- Megtanuita a dolgok értésésnek. de az embernek min- sen belebök a levesestálba: kem! — mondja. Es a lel- két> a vjSZOnyok hatalmát; dent ismernie kell ahhoz, _ Ez mi? — pedig látja, kem egészen biztosan vi- egyszóval mindent ettől a hogy választhasson. hpg paradicsom. A poron- gyázni fog magára. Gondo- falutól kapott, tanult meg, Jói tép ez a káder. Kós- tvok engedelmesen vihognak san végignyalt fekete ha], amit csak megtanulhat egy tolgatom új életem szavait. a viccen, a kedves nej fekete lakkcipo. Nagy kopott ember Tép az annyi mint rohan. ^ mondja: kuffert cipel Valamikor na- A/ anyja jött y a kopogDe nem. Ez a kocsi nem ro- _ Eddmegleves — ezen gyon előkelő lehetett. tatásra. Magával vitt egy kihan, ez valóban tép. megint vihorásznak egyet. Vasutasok rohangalnak de tiszta konyhába, és A rohanó autó mellett egy- £n is felöltöm legájtatosabb mindenütt. Váltókat aUita- minden hevezetés nélkül elszerűen rohannak a fák. Az arcomat, belevigyorgok a ké- nak, meg szitkozódnak. Az kezdett ordítani nekem a én kocsim felhasogatja a be- p^ én vonatom is beállt már. tiszte6ségről, a közvéleménytont, csattog, bőg, megfor- _ szakáll — mondom —, Felszállok. Fülledt kocsi, ről) RŐt még a felelősségről gatja, majd eltaszítja helyé- szakállacska. Hehe. Hehe. „Dohányozni tilos! felirat- is_ Megtudtam azt is, hogy ről a napot. Maga mögött _ Ne humorizálj velem, tal. Keresek egy dohányzót, nem Tahitiben élünk, ahol hagyja az egész múltat, ki- ^ Személyi igazolvány? leülök. Egy oreg paraszt bá- mindent leheti ahol csak sze_ robog az időből, elfelejteti NeSze neked, öcsi. Muta- esi ül velem szemben. Pipa- retkeznek ^ akzanak, hamagát a feltépett betonnal, tom. zik- Mellette az ulesen gon- nem ut> ahpl dolgos kezek az út szélén pihenő parasz- _ itt még nincs szakálla dosan összehajtott ujságpa- épíük szocialista hazánkat, tokkal is. _ állapítja meg tárgyilago- pír. Sárga ujjai ráérősén to- Itt nincs BZÜkság erkölcsteMit hagytam otthon? Me- ^ mik a pipaját. Ramvillan j léha fiataiemberekre, leg vacsorat. ágyat, az anyá- _ Hát, akkor még nem fürkésző tekintete. akik e!rabolják a szü1ŐÍ házmat, a Dolgokat, és mégis Volt. — Alázatos leszek. Hiá- — Oszt kirándulunk, ki- tó, féltett lányukat, ugy érzem, mintha nem hoz- ba tninden, elkezdődött Ho- rándulunk? — kerdezi, es a _ Értem _ mondtarn zajuk tartoznék, hanem oda, va megy, honnan jön, hol zsákom felé bok a pipaszar- mindenre Mit tehettem volVERES MIHÁLY ÖNARCKÉP ahova tép ez a kocsi, oda, fog aludni, tilo6 és veszélyes ral. ahol még sohasem voltam, autóstoppozni. Végül félig- —Ki — mondom en. allo, csaR BZCI de ahova feltetlenül el kell meddig atyai, félig-meddig — Szép is az — mondja ő. alszanak és visszabeszélnek na? Nem vagyunk Tahitiben, ahol csak szeretkeznek, SZOMORY DEZSŐ jutnom. hatósági intelmekkel tűzdel- — Szép — így en. Az egész nagyon furcsán Ve utamra bocsátott. — °szt- mar megbocsaskezdődött. Nem meggyőző- képzelem, mit fog mesélni son, ifjuúr, de valami jany desből hagytam otthon min- a vacsoránál. Elfogott, és jó * van a dologban, ugye? dent és mindenkit, hanem útra térített egy gyérszakállú — Van az is. csak ugy, egy hirtelen jött huligánt. Reszketni fog a bol- - Szép Jany? Tudhattad, hogy ez lesz behangulat hatasara. Valami dogságtóL A kis kövér. — Nekem szép — monmeghatározatlan érzés kerí- . dom és tüntetően előveszek . nérfük tett hatalmába, az kergetett egy könyvet és olvasni kez- _ nven ég k ki az útra, kezemmel is az Debrecen. Ez is egy kis dek. a tapasztalt, sokat látott, idős asszonyoknak. E6te a Tisza-parton sétáltam vele. Miért jöttél el mégis? integetett ennek a kocsinak, lapos palacsinta, mint min- — Mit olvas? — kérdezi. _ mpndtam Ilyen ég lehet Tahiti fölött, csak az kékebb talán velő, érdekes egyénisége; Szomory Dezső. Zenei tanulmányokat folytatott, majd újságíró lett. 1890-ben a kötelező katonai szolgálat elől Párizsba szökött, ahonnan csak tizenhat év múlva tért haza. Ekkor már ismert író, akinek elbeszéléskötetei a naturalizmus hatásait mutatják. Párizsi életének gazdag és színes tapasztalatait jóval később, a húszas évek végén írta meg s adta közre A párizsi regény című kötetében. Az emlékezés megszépítette az emigráció másfél évtizedét, Szomory hánvódásait, nélkülözéseit. Hazatérése után drámaíróként mutatkozik be. Elkezdi Habsburg-sorozatát. A nagyasszony című, Mária Teréziáról szóló színművét a Nemzeti Színház mutatta be nagy sikerrel. Ezt követték további történelmi színművei; a Mária Antónia, a II. Lajos király és a II. József császár, amelynek nemrég felújítását is láthatta a budapesti József Attila Színház közönsége. A Szomory-darabok különleges színnel gazdagították a száSzáz éve 1869. június 2-án született a modern ma- ^ JS"**" ^'IrSí S Ö mosolygott, befogta gyar irodalom egyik sajátos hangú, külön utakat kedj tudjL értT míért törtérük^vaíarrír, de" akkorlz ilyen huncutul motyogni? ""tSró^ kell. nekem ezt, vagy azt a nem lesz játék. — Könyvet — mondom. » dolgot megtennem, ós el is Valami rokon lakik itt. Ott — Hát hisz látom en. hogy , . .,, fogja ezt majd egyszer mon- alszom náluk, ha lehet, és nem újság az. Maga megva- Hol erea^ en jo, madani, vagy magamtói is rá- megvágom őket egy százas- lami deák féle, ugye? Vagy gam a Tahitttan? jövök, és akkor már meg- sal. Becsöngetek. Vajon hogy nem dolgozik már? Aligha. Valamikor hatalmas érte az egész. És ha nem? néznek ki? Nyolc éve nem - Nem, még nem. kirohanasokat rendeztem a? Az időben utazom. Mosta- láttam őket Ajtót nyitnak. Rágyújtott a pipájára, és ellen a szo ellen, hogy haza. ni magamtól idegen minden Belépek és bemutatkozom, mivel ez lekötötte minden if akkor, ott a risza múlt, mégis minduntalan Nagyon meg vannak lepőd- figyelmét, csendben maradt, alatt rájöttem valamire, vagy kötődöm hozzá, keresem vele ve, és látom rajtuk, hogy majd a következő állomás- akkor kezdtem rajonm arra. a kapcsolatot emlékezem, nem tudnak hova rakni. Elő- nál leszállt. hogy nem eredem magam 380 kilométer, és ott leszek veszek egy igazoló írást, ami- - No. adjisten. Jobban sehol a világon, mint annál a lánynál, akit szere- ben az áll hogy én tényleg - Adjon - feleltem, mi- itt Én azért születtem hogy tek. Az, hogy megyek ho*- én vagyok.' Elolvassák. kor már kiment A vonat el- megoldjam, vagy legalabbis zá, az a jelen, és amiért me- - Megnőttél, sovány vagy. indult, kihajoltam az abla- Begitsek megoldani az itteni gyek, az talán a jövő. - De nem, egészen jól kon. A huncutszemű öreg emberek problémait, gondDEBRECEN — kiáltja fe- néz ki lassan egy kis mocorgó ]aik hogy szeressek valakit zadelő magyar színműirodalmát. Pompázatosan gazdag !,. . . , re- nez KI. mml vríiLr o IdAráiwnxcáo ÍroHiroléoo :i mii vpcvpt de a I ... "vJ JClZOtaDia. A SOIOr — AZ a SZakatl! nyelvük, a látványosság kedvelése, a művészet és a kultúra értékeinek tisztelete szerzett híveket ezeknek a daraboknak. Még Habsburg-sorozatában a történelmi nagyság titkait, társadalmi fejlődés és lélektan összefüggéseit kutatta, társadalmi drámáiban a budapesti és a vidéki polgári életet ábrázolta. Olyan műponttá vélt, mivel nem is akinek szüksége van a szefékez. Leugrok a kocsiról, — Egyél, fürödj meg, az- volt más. Csak az a pláne re tere, hogy megnevettessem megköszönöm a fuvart tán, ha van kedved, sétáid az egészben, hogy ő ugyan- azt, aki nevetni akar, es — Semmiség — mondja, hatunk egyet úgy csak egy mocorgó pont- ezért nem kérek semmi mast Hátamra veszem a zsákot, és Úristen. Erre nem számi- nak lát engem, mivel nem cserebe. csak ezt a tiszai nesn PS 8 v,u™, uui^n e.e.PL aurazona wivan mu- elindulok találomra. Bor- tottam. A múlt. Kényelem is vagyok más, mivel nem eget, meg, hogy néha talalpesu es a VIUCKI poisan eieiei auiazoiLa. wyaii MU ^ ^ ió H . M t „ZrtAe* ÍB vagyunk mások. kozzam a szeretettel, es hogy vei. mint A rajongo Bolzay-lany, a Györgyike draga mincé^e^^ltvenki- Már ^gyeüem ma2£ * néha azt mondják, jó. hogy lót bír el. A sátram van Azért indultam ide, hogy Hát ez az ő faluja. Any- megszülettél, vagy megkobenne. két pokróc, meg egy megtűrjenek egy éjjelre, az- nyi szépet és annyi rosszat szönjek valamit, es azterezpulóver. tán felejtsük el egymást, mesélt róla nekem. Itt tanult zem, hogy vagyok. Egy sarki őrszem kinézett Ezek meg.. gyermek, a Hermelin, vagy a Takács Alice — a korabeli polgári világ kicsinyességet és a legjobbak kitörési vágyának tragédiába torkollását éreztetik. A drámaíró mellett a novellista Szomory is figyelmet érdemeL Stílusa, környezetfestésének káprázatos színei, hangulatteremtő prózájának zeneisége, olykor mesterkélt különcködése is híveket szerzett a Párizsból hazatért divatos írónak. A húszas években erősödik írásaiban a kritika igénye. Társadalmi problémák is izgatják. Felfedezi az infláció, majd a bethleni konszolidáció Pestjét, a váratlan karrierektől és váratlan bukásoktól feldúlt Lipótvárost. Ezekkel a szavakkal jellemezte Szomory tematikai fordulatát Illés Endre, aki legjobb jellemzését adta Szomory ironikus korrajzainak, élesen kritikus pillanatképeinek. T. A. boszorkányégető feőbirók, akik bizonyára nagyon jeles és szükséges emberek voltak a maguk idejében — dehát az ő városukat mégiscsak elmosta a víz. Én azokról az iskolamesterekről szeretnék tudni, akik először próbálták betömködni a halászok városában a bőrruhás ifjú szittyák kemény fejébe a betűt, és a lelkekbe raktak bele olyan nemzedékről nemzedékre szálló kincseket, amiket nem vehetett el a víz. De hát ki az ördög jegyezte volna föl a tanítók nevét, akik nem voltak se Denkerek, se Henkerek, csak öreg barátok, alázatos fráterek és „hallja kend" kosták. (Kántortanító — gúnyosan. A szerk.) Kazali Imre tanító úr, akinek a nevét most emléktáblával akarja megörökíttetni az alsóvárosi iskolán egy kegyeletes közgyűlési indítvány, már nem a kosta-korszakból való volt. ö már néptanító volt, és olyan korszakban élt, amikor ódákat is írtak a tanítói hivatás magasztosságáról. (A múlt század elején még csak a püspököknek és táblabíráknak járl ki az óda. Igaz, hogy a szatymazi postamesterről is írtak egyet, de csak halála után. Nagyon szép óda volt, úgy végződött, hogy Mindenki elmúlik: ne csodálkozz azon, Hogy a postamester is meghalt [Szatymazon. Szóval Kazali Imre már úgynevezett kultúrkorszakban élt — 1873-ban halt meg —, gondoltam, találok róla valami nekrológot az egykori lapQkban. Az indítványozók egyike, dr. Kelemen Béla is megkért rá, keressem meg a néhai nagy tanító életrajzi adatait, akiről az a Hát a százasmagának és elindult felém, ról már szó sem lehet HirMindjárt itt van. telen azt veszem észre, hogy — Jó napot kívánok — mosolygok, illedelmes vámon d ja. gyok, udvarias, és nem szá— Jó napot — ha már kő- mításból, hanem mert muszönt, akkor én is köszönök, száj, mert várják tőlem, mert így illik. Mit bámul ez raj- látom, hogy jólesik nekik, tam? Ilyen szép vagyok? Sétálni indultunk az esti — Ez mi? — kérdezi, és városba. Fények. Laposak, a szakállam felé bök. Na- unalmasak, de fények. A gyon közvetlen kövér úr. El- Nagyerdőbe indulunk. Mikor megérkezünk, a férfi mmm^mmm^mmmmmmmmemm büszkén mondja: — Hát ez a mi Nagyerdőnk. Máskor elhúznám a számat. már csakazértis, hadd törjön össze mindenkiben minden illúzió, de érzem, hogy most ez nem lenne helyénvaló, mert ez csakugyan az ő Nagyeredejük. — Nagyon szép — mondom, és egy pillanatra mintha én is felfogtam volna valamit ebből a szépségből. Éppen, hogy egy cseppet. Minden dolog valakinek szép, valakinek kedves. Nekem ez csak egy erdő, egy szökőkút, nekik pedig az erdő. a szökőkút. És ez nagy különbség. De megváltoztam egy óra alatt. Presszóba akarnak vinni, de látom, hogy nekik nincs nagy kedvük hozzá, fáradtak. — Ne menjünk, köszönöm — mondom. Másnap reggel búcsúzáskor a férfi egy százast nyom a markomba. — Igazán nem... köszönöm, de nem ... nem fogadhatom el, ... szó sem lehet ró... Aztán belebeszélik a zsebembe. Megköszönök mindent, és beteszem magam mögött az ajtót. Szabad vagyok, szabad megint! Vonattal megyek tovább. si öregek még ötven esztendő múltán is Kazali-iskolának nevezik a templomfertály régi iskoláját. Megnéztem a Szegedi Híradó 1873. október 8-i számát. Annyi van benne, hogy meghalt Kazali Imre néptanító, aki negyven évig szolgálta a népoktatás ügyét, harminchárom évet Szegeden töltött belőle, nagyérdemű ember volt, béke poraira! Többre nem futotta, mert Franciaországban akkor folyt a Bazaine-pör, minálunk meg akkor volt a „nagy krach", ami most készül megint megismétlődni — a bécsi bankárok már megvannak hozzá — s Lónyay Menyhért is akkor csinálta a vacsora-pártot. Nem csoda, ha ennyi nagy esemény közt az öreg tanító egész csöndben kelt útra a nagy tanfelügyelő előtt való audienciára, akinek csak anynyit mondott, alázatosan meghajtván öreg fejét: — Uram, a nyersanyagból, amit te adtál, negyven esztendőn keresztül segítettem neked embert teremteni! S az Ür bizonyosan ott fogta az üdvözültek aranyasztalánál, és díszhelyre ültette. Aki negyven esztendőt töltött tanítósorban, annak mind kijár az. Idelent az Alsóváros nepe adott szívében díszhelyet „a szeretet apostolának", ahogy az indítvány nevezi, és nemcsak kegyeletes, hanem okos dolog is lesz, ha a város most emléktáblát ád neki. Szeged új divatot kezd vele, mikor megörökíti az emlékét egy jótevőjének, aki nem volt más, csak tanító, de igazán tanító volt, és nagyon sok tanító fogja erre a hírre fölemelni a gondoktól lecsüggedt fejét. Az állomás olyan, mint Andrássy Lajos versei MERT NEM SZERETHETSZ Egy lány, két lány... ölelésnyi az álmod! Egyik ha elmegy, az újat lesve — várod Lehet szeretni nem szeretve? — kérded. S lehet-e élni: folyvást nem-szeretve? Mindig valakit vársz — s az óra multán a régi mindig gyorsabban mehetne!? ... Mert nem szerethetsz: senkit sem szeretve. KOROD FÉSZKÉBEN Szelidgesztenyefából Zúgó tölgy erdő lettem. Eliramió őzből: Robajló szarvas lettem. Ellengett lengeségem: Tél s víz gyökerem rágják! Lehet, hogy megöregszem? Elég legyen az álom: Karod fészkében fekszem? Gally roppan. Int az ág: Te lányka, Tarka szoknyádat Terítsd alája, Arra essek ... Ha még szeretsz! ALKALMI MÚZSA Versem figyelte néma lesben Gondolta: irtuk itt felesben tgy hát a honorárium mi érte jár közös mert hisz övé a béna báj mi átlenghetné ... Ám, nem élt vele a költő: s így ugrott a díj fele...