Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

Olaj a ferdekútból A szegedi szénhidrogén­medencében, a Tisza és a Maros medre alatt is számot­tevő olaj- és földgázkincs rejtőzik. Az Alföldi Kőolaj­fúrási Üzem szegedi üzemé­nek dolgozói irányított ferde­fúrással kutakat mélyítenek a kitermelésre. Az első 2100 méter mély „ferdekút" már meg is kezdte próbaterme­lését, s ezzel felszínre került az első olaj a Maros medre alól. Hamarosan hozzáfog­nak egy másik hasonló kút rétegvizsgálataihoz is. A ter­vek szerint összesen 90 ilyen ferdekutat fúrnak, hogy mindkét folyó alól kitermel­hessék a szénhidrogént. PIAC Víz alatt a tér Az utóbbi napok bőséges esőzésére a péntektől szom­batra virradó éjszakai és főleg hajnali csapadék mennyisé­ge tette fel a koronát. Péntek estétől szombat reggel hét óráig 36 milliméter eső hullott Szegeden és környékén, s a hirtelen jött zápor a város több részén okozott vízállást. A Szent István téren is csak a „tengeren" át juthattak el a boltokig az áruszállító gépkocsik. A következő napokban még gyakran lehet számítani záporokra, égzengésekre, de remélhetően eső utáni, érlelő meleget hozó napsütéses órákra is. Az eső miatt kevés az áru A szombat hajnali eső bi­zonyára nagyon hasznos volt a mezőgazdaságnak, a piaci felhozatalt azonban nagy­mértékben megzavarta. A ke­resletet megint nem fedezte a kínálat, ezért az árak ma­gasabbak voltak, mint hét közepén. A termelőszövetkezetek, a MÉK, az általános fogyasztá­si és értékesítő szövetkezet pavilonjaiban már több és többfajta zöldség és gyümölcs volt kapható, mint egy héttel előbb. A MÉK által szállított és kínált cikkek ára volt a legolcsóbb, s mivel a meny­nyiség is kielégítőnek lát' szőtt, a háziasszonyok több­sége ezekből vásárolt. Piaci szakemberek véle­ménye szerint az elmúlt hét érlelő esői és napsütései meg­gyorsítják a gyümölcsérést és a zöldfélék áruba bocsátá­sát. A jövő héten már na­gyobb felhozatalra és mérsé­keltebb árakra számíthatunk. Tájékoztatásul közöljük a pénteki országos és a szomba­ti szegedi piaci átlagárakat: Somogyi Karolyne felvétele s s a: a • s N OB 2 Virosok se B 3 a c a. •a x e a 2 a •a 2 a X N • 6 fi 4, X U Ül fa N 71 fa N • 6 fi 4, X U Szeged »,— 7,— 6,50 1,50 !,­7,— Budapest 8,80 5,20 5,40 1,— 3,— 11,60 Pécs 12,— 5,— 5,— 1,— 3,— 10,— Miskolc 12,40 6,40 5,— 1,30 3,50 12,80 Debrecen 14,— 7,— 4.60 1,— 3,— 10,— cetabánya IL­6,— 6,— 1,20 3,50 10,80 * cszprém II,— 7,— 6,— —,80 4,50 9,— Somogyi Károlyné felvétele Több a vevő, mint az áru Móra-emlékház Féiegyházán Az Országos Műemléki Felügyelőség nemrégen mű­emlék jellegűvé nyilvánítot­ta Móra Ferenc kiskunfélegy­házi szülőházát, amelynek helyiségeit kamráknak hasz­szálják a szomszédos épület lakói. A nagy magyar író szülőházának sorsa körüli hosszas vitát most már vég­legesen lezárta a városi ta­nács: elkészítették az egy­kori Móra-ingatlan kisajátí­tási tervét. Állagmegóvás cél­jából már az idén 300 C00 fo­rintot költenek az épület fel­újítására. Négy szobáját — a kiskőrösi Petőfi-szülőház­hoz hasonlóan — Móra Fe­renc irodalmi hagyatékával, az író és családja tárgyi em­lékeivel rendezik be. A Mó­ra-emlékház megnyitását a jövő év őszére, a kiskun na­pok idejére tervezik. Sok ezer darabos eszperanlógyüjtemény A Toldi fordítása a Somogyi­könyvtárban Ezer új szovjet kombájn Ezer új szovjet kombájn segíti majd az aratókat, a ke­reskedelem elegendő gépet biztosított a betakarításhoz. A kisegítő berendezések kö­zül nagy keletje van a nagy teljesítményű szovjet mag­tisztítóknak. Az egyik tí­pus óránként 30—45 mázsa, a másik pedig hozzávetőleg 20 mázsa magból távolítja el a szennyeződést. Az aratásig hátralevő hetekben az Ag­rotröszt állandóan figyelem­mel kíséri a további gép­megrendelések alakulását és szükség esetén expressz szál­lításokkal elégíti ki a későn jelentkezők igényeit. Vezetik a földgázt Tápén Az Egyetemes Eszperantó Szövetség legutóbbi évköny­ve a világ eszperantó könyv­tárai között a tizennyolcadik helyen tartja nyilván hazánk egyetlen ilyen intézményét, amely Szegeden, a Somogyi­könyvtárban működik. A sok ezer darabból álló gyűjte­mény öt világrész eszperan­tistáival folytatott iratcserék és ajándékozók útján állan­dóan gyarapszik. Az eszpe­rantó könyvtárnak most két különlegesen érdekes kézira­tot küldtek. Az egyik Deb­recenből Papp Kálmán esz­perantistától érkezett, aki Arany János Toldi-ját lefor­dította a nemzetközi nyelv­re. A kitűnő fordítás nyom­tatásban való kiadását terve­zik a szegedi eszperantis­ták. A másik kéziratot a kolozsvári Bérci Darázstól kapta a könyvtár. A neves romániai író A népek közös kincse című eszperantóul írt regényét küldte el, amelyet jelenleg az egyik japán esz­perantó folyóirat közöl foly­tatásokban. Amióta tudnak róla, hogy Tápé körzete szénhidrogén­lelőhely, azóta fontolgatják a község vezetői a földgáz hasznosításának lehetőségeit. Tervük most érkezett a gyakorlati megvalósítás sza­kaszába. A tsz-központba már vezetik a gázt, és fo­lyamatban van a községen átívelő gerincvezeték építése | is. A közületeken kívül egye­i lőre hatvan családi háztar­tás csatlakozhat a gerincve­zetékre. A községi gázprogram meg­valósítása a különböző szer­vek együttműködésének és a lakosság társadalmi munka­vállalásának is szép példáját adja. Az árokásás, -beteme­tés mind társadalmi mun­kában történik, a csövek ösz­szehegesztését pedig a MA­HART szakemberei végzik. A békehónap záró rendezvényei A május 8-án kezdődött békehónap záró rendezvé­nyeire kerül sor ma és hol­dult föl szülőfalujában. Utána a munkásszo­k ásóknak megfelelően „valcolt": szakmai tudásának fejlesztése végett 1905-ben vándorút­ra kelt. Németországban, Münchenben dolgozott egy nagy fonógyárban, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, részt vett a textilmunká­sok szervezkedésében. 1913-ban hazatért szülőfa­lujába, majd rövid nagyváradi tartózkodás után 1914-ben Szegeden telepedett meg. A Szegedi Kenderfonógyárban ő vette kézbe a munkások politikai és érdekvédelmi szervezését. 1917-ben a Szociáldemokrata párt szegedi szer­vezetének elnökévé választották. 1918. október 22-én ő is ott volt a Szegedi Nemzeti Tanács alakuló ülésén a Fekete Ház könyvtárszobájá­ban: Fürtös Sándorral és Nemes Lajossal együtt o képviselte a szegedi munkásságot. Szegedi for­radalmi album című sorozatában a Szegedi Friss Újság november 23-án így jellemzi: „Ko­moly egyénisége, törhetetlen jelleme több kriti­kus esetben gyönyörű például szolgált a gerinc­t .-leneknek. A műhelyben a munka ég a kezében, t ajszálpontossággal teljesíti kötelességét, vi­s ont a kötelességteljesítest megkívánja a ma­ga es a munkástársai részére is. Még nem is olyan régen akasztófával fenyegette a hatalom. Szabó Jánosnak egy idegszála sem rezdült meg a fenyegetésre. Mert a munkások nagy ügyének igazságától mélyen áthatott lelke csak azt a vég­ső celt nézte, hogy a munkás emberhez illő éle­tet éljen munkája ellenében, és nem seprűje lé­gi en a dologtalan, hivalkodó társadalomnak". A szegedi Munkástanács 1919. március elején őt jelölte Szeged egyik képviselőjének a tervezett nemzetgyűlési választásokon. Amikor a szocialisták és a kommunisták össze­csapása tragikus vérontáshoz vezetett, március ll-én, rá hárult a föladat, hogy katonai repülő­gépen Pestre utazzék, és beszámoljon a kormány­nak. Az ő beszámolója nyomán küldte le Böhm Vilmos a Neuberger-különítményt Szegedre. Ez ugyan árnyat vet ekkori működésére, de helyte­len lenne hallgatni róla. Annál inkább kiviláglik fejlődése a későbbi napokban. A proletárdiktatú­ra kikiáltása után a forradalmi intéző bizottság, a forradalmi rögtönítélő bíróság tagja. Ez utóbbi minőségében nem volt rá szükség. A francia ul­timátumra marass 27-en hajnalban eltávozó di­rektóriummal ment ő ls Félegyházára. majd Szatymazra, onnan, mint már láttuk, Móraha­lomra. Onnan járt be — Vörös Újsággal, röpira­tokkal — nem is egyszer Szegedre. Így jött a részleges sztrájk általános politikai sztrájkká való átváltoztatásának tervével most ötven éve is át a demarkációs vonalon. Szabó János és társainak forradalmi agitáció ja nyomán a sztrájk egyre jobban kiterjedt. Ami­kor pedig megérkezett a Tanácskormány nyolc­millió koronás sztrájksegélye, kitört az általános sztrájk. Június 15-én a nyomdászokhoz, pincé­rekhez, katonai raktári munkásokhoz csatlakoz­tak a villamosvasút dolgozói is. Ugyanaznap dél­előtt a szakszervezeti vezetőség kimondta az ál­talános sztrájkot. A munkásság kívánságait hét pontba foglalták: gyülekezési jogot, sajtószabad­ságot, a Munkástanács elismerését, a forgalom­nak a fővárossal (azaz a Tanács-Magyarország­gal!) való helyreállítását, a szegedi „kormány" lemondását,.a toborzás megszüntetését és a poli­tikai foglyok szabadon bocsátását tűzték ki a sztrájk céljául. „A Vörös Hadsereg támogatásá­ban bizakodva — írta Hoffmann Ödön a Vörös Újság 1919. június 29-i számában — a városban a hangulat a lehető legjobb." Az utcákon, a Ti­sza-parton ünneplőkbe öltözött, piros szekfűs, öntudatos munkások hívták ki a fehértisztek és egyéb ellenforradalmárok dühét. „Itt a következménye Bétrix ezredes munkás­simogató politikájának" — írta Kelemen Béla. A mérleg nyelvét betölteni akaró ezredessel fö­löttesei sem voltak megelégedve: június 15-én áthelyezték Lúgosra, s utóda, René de Gondre­court tábornok „az erős kéz" politikáját képvi­selte. Június 16-án hajnalban a franciák letartóz­tattak számos munkáspolitikust, s megszállták a munkásotthont. A június 17-i rendőri jelentésben olvassuk: „Ma délelőtt folyamán a Munkásotthon körül több munkás azt hangoztatta, hogy biztos értesü­lésük szerint a vörösök a napokban Szeged kör­nyékén támadni fognak, és akkor ők vagy 40 000­en csatlakozni fognak, ahogy tudnak, felfegyver­keznek, és így az ő támogatásukkal a franciák két tűz közé szorulnak. Ugyanilyen beszélgetés folyt le a Tisza-parton sétáló hat pincér között is, akik a vörösök támadását 3—4 nap múlva je­lezték" Kun Béla június 19-én táviratban buzdí­totta a külvárosi direktóriumot: „A szegedi ese­ményekről szóló hírt mindannyian nagy öröm­mel fogadtuk. A szegedi proletariátus is bizony­ságot szolgáltatott, hogy jogosan számíthatunk proletár szolidaritására. Azt üzenem önöknek, hogy abban a harcban, amelyet az egész világ proletariátusának felszabadításáért folytatunk, a nemzetközi forradalomban való szilárd hittel tartsanak ki, a győzelem nem fog elmaradni. Él­jen a szegedi proletariátus! Éljen a nemzetközi forradalom!" A Tanácskormány pénzt tudott küldeni a sze­gedi sztrájkolóknak, de fölszabadító sereget nem. A francia megszállók és a szegedi kormány fegy­verei erősebbnek bizonyultak. A pénzt fölülbé­lyegezték, a Pestről kapott segélyt nem fogadták el fizetőeszközül. A sztrájk anyagi alapja is meg­rendült ezzel. A Csillag-börtön és a Madách ut­cai konviktus megtelt letartóztatottakkal. A túl­erő letörte a sztrájkot. Egy hónap múltán pedig elbukott a Tanácsköz­társaság is. Szabó János, mint annyi harcostársa, bujkálni kényszerült. Egy ideig Dobó József mó­rahalmi tanyáján húzódott meg. Augusztusban elfogták, megkínozták, majd átdobták a szerbek­hez, hadd végezzenek véle ők. Ott internálták, majd amikor a tábort a svájci misszió föloszlatta, ismét hazatért. Rögtön letartóztatták persze. Sú­lyos betegségére tekintettel 1922-ben vizsgálati fogságából kiengedték. Későn. 1924. január 27-én meghalt, özvegye. Árvái Mária (1893—1963) 1927-ben a szegedi munkásmozgalom másik ki­váló vezetőjéhez, Landvánszky Józsefhez ment férjhez, öt is tragikus-fiatalon, börtönben szer­zett betegségtől elpusztítva veszítette el 1940-ben. Temetéséről ezt Irta a Szeged Január 31-én: „Rendkívül nagy részvét mellett kísérték kedden utolsó Útjára Szabó János szakszervezeti titkárt.. . Az üzemekben dolgozó munkások a temetés kezde­tekor öt perces munkaszünettel adtak kifejezést gyá­szuknak. A munkásdalárda mélyen megható gyász­dalának elhangzása uíán dr. Czibula Antal mondot­ta az elhunyt kívánsága szerint a gyászbeszédet . .. A beszéd után a munkások vállukra emelték a ko­porsót, és az óriási gyaszmenet éléa gyalog vitték ki a temetőbe." PÉTER LÁSZLÓ nap. A Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága — immár a hagyományoknak megfelelően — a város tár­sadalmi és tömegszerveze­teivel közösen ma, vasárnap délelőtt 11 órakor koszorú­zási ünnepséget rendez a Magyar Tanácsköztársaság útján levő lidicei rózsakert emlékkövénél. Ezúttal em­lékeznek meg a csehszlová­kiai Lidice község fasiszták által történt elpusztításának 26. évfordulójáról. Az emlékünnepségre cseh­szlovák békedelegáció ér­kezik Szegedre. A koszorú­zás után a delegáció tagjai baráti beszélgetésre jönnek össze a népfront székház­ban a város és a megye bé­keaktivistáival. Délután vá­rosnézésen vesznek részt a vendégek. Hétfőn délelőtt termelőszövetkezeteket, üzel­meket és intézményeket lá­togatnak meg. Ugyancsak ott lesznek a csehszlovák békedelegáció tagjai hétfőn délután öt óra­kor azon a találkozón, ame­lyet a békemozgalom 20. év­fordulója tiszteletére rendez a népfront városi bizottsága. A művelődési központ hang­versenytermeben Lacsán Mi­hályné országgyűlési képvise­lő, a népfront városi bizott­ságának elnökhelyettese nyit­ja meg az ünnepséget. Ünne­pi beszédet mond Hantos Já­nos, Budapest főváros taná­csának vb elnökhelyettese, az Országos Béketanács tag­ja. A műsorban a Szegedi Nemzeti Színház több tagja, a MÁV Hazánk énekkara és Lakatos Béla népi zenekara lép feL

Next

/
Thumbnails
Contents