Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

Űton-útfélen éjszakázó kocsikba botlik az ember. S a nagy összevisszaságban senki nem tudja, melyik kié. Csak a tulajdonos. Aki baráti társasággal szórakozik valahol, vagy ismerős rokona adott neki szállási és éppen az út fáradalmait pihenné. De nem nyugodt, bárhol van, mert autója az utcán parkol, s ha mást nem is tesznek vele, mint mellette elhaladva végigkarcolják, bosszúságot és kiadást okoznak a reggel továbbutazni szándékozónak. Ez adta az ötletet, hogy éjszakai gépkocsi-megőrzést vállaljon Szegeden a városi szolgáltató üzem. Helyet kerestek, s találtak a Szent István téren, ahol akár 150 —200 személykocsit, teherautót ls leállíthatnak, s őr felügyelete alatt felelősséget vállalnak értük este héttől reggel nyolcig. Alkalmanként három forintért, egy egész hónapon át száz forintért. A megbízónak, a vállalkozónak is hasznos ez. Az autósnak — átutazónak, itt üdülő vagy itt lakó garázs nélküli legyein bár — nincs oka az Idegességre, hogy míg mással van elfoglalva, ml lesz az utcán hagyott járművek Az üzem pedig, ha kedvet kapnak a gépkocsi-tulajdonosok. s valóban tömegesen adják át éjszakai őrzésre autóikat, olyan levételhez jut. amiből később fedelet is építhet a standra. S akkor majd télen az esőzések beálltával még az időjárás viszontagságaitól is óvni tudják az őrzésre átadott gépkocsikat. Dehát az ötlet nem minden még. Azt tudatosítani is kellene. A szolgáltató üzemnek ajánljuk, hogy az Anna-kűtnál, a Tisza-hidriál, s esetleg más. forgalmas pontra helyezzen el táblát, hirdetéssel — több nyelvű szöveggel —, amely felhívja a figyelmet és mutatja az irányt oda, ahol biztonságban tudhatja kocsiját az utas estétől reggelig. K. J. Egymillió hektárnyi új erdő Bulgáriában a második világháború óta telepített erdők területe ezen a tavaszon elérte az egymillió hektárt. A burzsoá hatalom 66 éve alatt (1878 és 1944 között) csupán 107 400 hektáron telepítettek | erdőt. Az utóbbi időben egy lakosra számítva évente 0,061 hektár erdőt ültetnek. Ugyanez a mutató Svédországban 0,051, Spanyolországban 0,054, Magyarországon 0.047, Romániában 0,030 hektár. Bulgáriában az évi erdősítés eléri az 50 ezer hektárt. Az országban széles méreteket öltött a talajerózió elleni küzdelem. Csupán az ország hat víztárolójának vízgyűjtő medencéiben több mint 60 ezer hektáron telepítettek erdőt. Megvetették az intenzív nyárfagazdaság alapjait. A több mint 40 ezer hektárnyi nyárfa évente 157 ezer köbméter faanyagot ad. Lényegesen gyarapodtak a dióültetvények. Földúton Öregebbek az egyiptomi múmiáknál Buenos Airestől 1200 kilométerre északkeletre két egyetemi tanár egy barlangban, ahol barlangfestményeket akart tanulmányozni, múmiákat talált, amelyeket az egyiptomiaknál jóval régebbnek értékelnek. Az egyiptomiakéhoz hasonlóan az Argentínában talált múmiákat is — egyet kivéve — bepólyázták. A tetemeket szőrrel befelé fordított óllatbőrbe zárták. A barlangban, amely feltételezések szerint rituális temetkezési hey lehetett, legalább 40 múmia van. Az elsőnek meglelt 11 közül 8 gyerek és 3 felnőtt. A sírheyekben a Napot és Holdat szimbolizáló tárgyakat találtak. I KERÜLET Házasság: Kocsis-Savanya Imre Károly és Nagyiván Mária, Tóth László >W Luteránus Klára. Giricz Sándor és Megyeri Emese Irén, Sdnkovits József és Mlrcsov Rozália, Szilva László és Csóti Mária, Nagy Tibor és Hlváczki-Juhász íren Rozália. Farkas András és Makra Ilona, Révész György József és F'áy Edit Csilla. Komáromi Miklós Zoltán és Harkai Katalin, Berek Tibor Jenő és Bfró Mária, Téglás Péter Pál és Prága] Rozália Katalin. Hatala György és Bakacsl Julianna Margit, Elhardt Iaiszló Pál és Bakacsl Mária, Dornstadter József Imre és Tátrai Anna, Lengyel József és Bognár Dona, Hajdú Béla László és Kiss Natália Mária házasságot kötöttek. Születés: Forral Antalnak és Zádorl Piroskának Gyöngyi. Gercso Lászlónak és Szepesi Erzsébetnek Csaba, Sebe Jánosnak és Madácsy Piroskának György, Karáesonyl Jánosnak és Nemes Máriának Zoltán, Németh Nándornak és Kálmán Máriának István, Márton Istvánnak én Kiss Klárának István, Börcsök Lajosnak és Bende JuUannanak Lajos, Kuti Bélának és Székely Piroskának Tamás, Páez Vilmosnak és Csordás Gizellának László, Molnár Jánosnak és Ruezai Máriának I1-. ciiko Marian, Kovács Gyulának és Flach Ágnesnek Ildikó Ágnes, Tóth Imrének é.s Ügyes Erzsébetnek Erzsébet Sára, Tanács Vincének és Savanya Gizellának Vince. Matuszka Istvánnak és Budai Ilonának Erika, Költő Istvánnak és Bózsó 1 Gizellának István, Rác/. Péternek es Rehák Erzsébetnek ! Lstván, Vldács Józsefnek és, Tőrtell Irénnek Irén Erika. Kormány Istvánnak és Zádori Arankának Tibor Antal, ürűög Istvánnak éB Vass Piroskának Katalin Ilona, dr. Horváth Lászlónak és dr. Lányi Irénnek András, Szabó Ferencnek és Marton Erzsébetnek Zsolt. Vaszea Jánosnak és Persl Máriának Gábor, Vébcr Jánosnak és Berényl Gabriellának László. Sebők Antalnak és Pataki Margitnak Antal József. Radl<-s Mihálynak és Szabó Katalinnak Gábor. Lakatos Kálmánnak és Szatmári Ilonának Zsolt István, Pokontyi Jánosnak és Horváth Katalinnak János, Farkas Józsefnek és Klein Sárónak Edit Sára nevű gyermekük született. Halálozás; Pintér 1,ászioné Makat Erzsébet, Kohajda János. Bakos Ferenc, Racz Péter, Léhi László, Sséchi Sóndorné Elek Zsófia. Tanaes Sándor, Gombos Péter Palné Fazekas Aruia, Dlmovlcs Karoly, Babarezl Reláné Sebők Jolán, Horváth András, Czöndör I'álné Prágai Etelka, t.ajkó Márton. Czene Zoltán, Vadász Gerson Gézané Wolf Sarolta, Horváth Sándor, Takács Ferencné Pardl Vilma, Táblt János, Túri Ferenc, Zsolnai Antal, Borslk Gábor, Süveges Mihályné Tóth Lfdla, Brunner Károlyné Szabó Szabina meghalt. II. KERÜLET Házasság: Lajkó Lajos és Szabó Rozália, Mészáros János és Bartg Irén. Szabé József és Joó Anna Mária, Csala Karoly és Klss Katalin. Hódi János és Katona Eva Julianna. Bakos István és Ruzsáli Ida Erzsébet, saary Károly és HonU KataUn házasságot kötöttek. Halálozás: Junászka Józsefné Kosóczkl Julianna, Gáli Gabriella. Asztalos Lajos, Tóth István Lőrinc meghalt. III. KERÜLET Házasságkötés: Kószó István György és Becsei Edit. Vér András te Juhász-Vedres JuAsyaVó nyvi hírek lianna. Kovács István és Hattayer Anna Róza, Kiss László János és Pálinkás Eva házasságot kötöttek. Születés: Lőrincz Kálmánnak és Borsos Teréziának Zsolt Kálmán, Baranyl Ferencnek és Zámbó Máriának Ferenc, Dobó Jenőnek és Somod! Katalinnak Jenó, Galiba Istvánnak és Király Irénnek István, Tóth Istvánnak ÉS KÓSZÓ Irénnek Mária, Busa Ferenc Vencelnek és Bárok Ilonának Ferenc, Busa Ferenc Vencelnek és Bárok Ilonának Zoltán, Gyovai Józsefnek és Csókást Juliannának Aranka, Nógrádi Lászlónak és Pintér Erzsébetnek Előd László, Karai Józsefnek és Nagy Anna Erzsébetnek Zoltán, Nagy János ülésnek és Medvegy Honának Attila, Schmitkó Ferencnek és Hős Rozáliának Ferenc, Bernáth Péternek és Balog KataUn Margitnak Katalin, Herégl Jánosnak és Pintér Irénnek Gábor János, Pónusz Józsefnek és Bóka Margitnak Róbert Csaba. Vén Ferenc Józsefnek és Wohlstadter Irénnek Attila, Ördögh Dezső Antalnak és Kotulán Katalinnak Edina Katalin, Burkus Sándornak és Tóth Rozáliának Sándor, Nagy Istvánnak és Bezsán Teréz Honának István nevű gyermekük született. Halálozás: Sebők Ferenc, Fazekas Jánosné Péterfl Etelka, dr. Szentmiklósi István, Antal József Imre, Kugler Jolán, Noel József, Kántor János, Obenmayer Emő Kálmán, Dékány Józsefné Ábrahám Ilona, Mácsanszky Hona, BáUnt András, Magyar István, Katona Antal, Csala Imréné Farkas Veronika meghalt. Sok embert kérdeztem már, mikor ment legjobban sora. Az is panaszkodott, aki élére rakja a pénzéi. — Utjük-verjúk az eletet, de a nagyobbat mi kapjuk viszsza — ez a tisztességes válasz. Az idősebbek, akik pedig többet törlék-marlák az életet, így mondják: eldöcögtem a munkám után mindig valahogy, de úr sehogy se lett belőlem. A legidősebb, akivel eddig találkoztam — a szülike — másképpen beszél. Azt mondja, nagyon boldog élete volt. — Milyen a boldog élet? Sokat felejtett már beiöle. Emlékezetének morzsáiból csak azokat az eseményeket tudja összerakni, amelyek családját közvetlenül is érintették. Pedig ha előszedhetné azt is, amit apjától és nagyanyjától hallott, visszakeresgélhetne benne egészen a múlt század elejéig. — Amikor születtünk, három éven keresztül minden elfagyott májusban. Apám betakart egy tőkét nagyka! báttal. mégis megfagyott. I Nagy éhezés kezdődött akj kor. Baromnyájaikat sorba j vágták le az emberek, sótlan vízben megfőzték, megj szárították, azt ették. Adott gabonát az állam, de az apám nem igényelt. Ésszel csinálta, mert aki kért, előbb utóbb megette vele a tanyáját. Elárverezték. — Abban az időben az anyák elfogadták a gyereket. Ahány született, annyi lett. Itt sok volt. Százan is jártunk egv iskolába. Enynyi gyerekkel úgy bírt a tanító, hogy a kisebb gyerek mellé odaadott egy nagyobbat. Az tanítgatta. Én szépen megtanultam olvasni. otthon az apám mind'g velem olvastatta a régiségeket. A szomszédok is hallgatták, amikor a RinaJdó Rinaldini nagyon szép történetéi olvastam, az egész élete folyását, mindet. — Egész nap iskolában voltunk. Kosztot hazulról vittünk. Én a szomszédommal párosan vittem mind'g. Egyikünk túrót, másikunk lekvárt, összekevertük. megfeleztük. Nem tudom, milyen gyomrunk volt. hogy meg tudtuk enni, de ízlett nagyon. — Amikor a szomszéd gyerek hazajött szabadságra katoiiééktól, hozott nekem cukrot Ahogy letelt az ideje, elvitt a virágos bálba, a fürdőbe. Fürödni persae hogy nem fürödtünk, tudtunk mi szégyent, hogy íüiödtüiik volna. De nem mondta az én legényem egy szóval se. hogy engemet szert t, csak amikor eljött a farsangos idő. megkért. Apám. anyám nem tudott szólni egy szót sem, én meg annyit se, mint ők ketten. Napot halasztottunk, majd meggondoljuk, mondta apám. — Anrkor beiratkoztunk, rámkialt a pap: mars haza szopni1 Gyerek vagy még, mit tudsz te ahhoz. Csak összeaddot azért bennünket. — öt kislányunk szülelett, meg Két gyerekünk. A kislányaim most is megvannak — de nagyot nevet a „kislány" mellé, mert a legkisebb is hetven körül jár. — A lányokkal bajom nem volt, a gyerekekkel meg szerencsém. Az egyik meghalt egyhetes korában, a másik meg betegen született. Ki volt repedve a haskérge. Híre-hamva se volt itt még az orvosnak. Ima volt, meg valami tudományok. Ha bajunk volt, megmutattuk a kisholdnak, segítsen. Ezzel a gyerekkel Szegedre is bementem. Majd ha négyéves lesz. megoperálják. mondták. Hogy várhattam volna én addig, mikor mindig sírt. A tudományos ember azt mondta, ha betegen született, újra kell szülni. — Nagypénteken hajnalban egynyári meggyfanövésen buktattuk át háromszor. A földtől kezdve középen elhasították a fát. csak a teá teje maradt egybe. Széthúzták, hogy olyan formája legyen. amilyen kell. aztán mintha születne, háromszor átdugtam rajta. Szólni nem szólhattunk, csak magunkba mondtuk: Én Istenenem, téríts minden fájdalmakat, melyek csontvelőben, vérben folynak. Azon a tavaszon meggyógyult a kisgyerek, mert a fa is megforrt. — így gyógyítottunk mi. Tudtuk, hogy a halál ellen nincs orvosság, azt el kell viselni. Én már elég régen sorban állok, nem tudom, mikor következem. Hányszor mérte már meg életét? Ami hiányt találhatott benne, az csak annyi,' hogy útban a száz év fele, még nem söpörte össze az udvart, nem etette meg a jószágot, nem mert a kútból vizet. De már indul is. — Elkocogok, elkotródok a ház körül. Hetvenéves elmúltam, amikor még felmásztam a cseresznyefára. Hallgatom csendes folyású beszédét keserves életéről. Nehezen értem, mi volt az öröm benne. Az, hogy megélte? Hogy végig dolgoz-' hatta? Hogy segített az újhold a betegségben? Az 5 mértékével ez. Negyedszázada özvegyj Azóta készül az urához. SzáJ zadök bölcsessége szól be-lőle: mindent ott keressünk; ahol elvesztettük. Ne a másikon. Bánatos szomorúsága is van. Megöregszenek a kislányok. lassan beállnak a sorba ők is. Horváth Dezső Ördöqi — Az az érzésem, álszent van közöttünk! | IMft janicsárok (14.) — Palika befejezte az egyetemet, apa! — Hát gratulálok, fiatalember. Most aztán előtted a pálya, előtted a tér. Mindjárt fel is köszöntlek ifjú tanár — előszedte a vitrin kincseit Ittunk. — Aztán hová vet a sors? — Holnap megyünk az elosztó bizottság elé. Mindenesetre nem szeretnék a várostól, Jolitól messzire esni. — Hiszen csak rajta. Szép igyekezet. A riválist ismered? — Igen, rendes gyereknek látszik. — És művelt. — Szájáról ós megindultságáról láttam, hogy szívesen áradozott volna a vőjelöltről, de megjött a család bennfentes barátnője. Magamban fogatlan cápának neveztem. és a lány anyján kívül csak neki köszöntem kezét csókolomot. A lány hagyta meg, hogy ő ezt elvárja. Ha nem így köszönök neki, le sem ül a jelenlétemben. Az ő egykori méltóságához ez illik. Nemesi származék. Különösebben nem hatott meg a káderlapja, de a béke kedvéért. Egye meg a fene. Lassan piszok opportunista lesz az ember. Amúgy a világért sem csókoltam volna kezet ennek a bőrzsáknak, de egy efféle köszönést ezúttal is kipréseltem a fogam közül. Különben a hölgynek soha egy szava nem volt hozzám, rám sem nézett Azt sem vette tudomásul, hogy egyáltalán a jelenlétében merészkedem tartózkodni. A jó, unalmas, semmi beszéddel kezdték. Időjárás, sorállás lisztért, a cukorral is baj van. Bezzeg Svájcban. Most kapott levelet az unokatestvérétől! Aztán a templom. Jézus. Ezért szenvedett. A világot megváltó kereszténység szenvedései. Válságok, világ vége. És a konklúzió — ezt a jelenlétemben még soha nem mondta, pedig közel négy év alatt hússzor is ültem már vele egy asztalnál. — Mindennek a kommunisták az okozói! Fel kellene akasztani őket. Ezt még szeretnem megérni, istenem. Addig éltessen az isten. A család meg csak bólogatott rá Nekem lúgot öntött a .szemembe. Amúgy is ki voltam nyújtva idegileg, nem tudtam parancsolni magamnak. — Szégyellje magát! Isten, Krisztus nevében akasztatná az embereket! Gyalázat! Kiabáltam, Felugrott. — Ezt nekem mondta? — beleroskadt a fotelbe. Levegő után kapkodott. A kedves, népies papa, akinek minden valamire való narodnyik írók könyve a polcán ült, elébem állt. — Kifelé a házamból, szemtelen paraszt! Nem is köszöntem. Senkitől sem köszöntem el. Az utcán visszanéztem, azt hittem, hogy Joli repülni fog utánam, békét könyörög, megértést De nem. Nem futott. Gondoltam, a szülei bizonyára bezárták előtte az ajtót. Majd jön estére. Nem jött. Éjszaka azt latolgattam, talán még öngyilkos is lesz bánatában. A reggeli lapot néztem. Nem lett öngyilkos. Reggel az elosztó bizottság elé mentünk. Torkig voltam ezzel a várossal. Évfolyamtársaim marták egymást a Szegedtől 40—50 km-re e6Ő állásokért. Nézegettem a listát, amelyen a tanárt igénylő középiskolák voltak felsorolva. A tegnap esti lúg még vakította a szememet. A düh, a dac, a keserűség. El ebből a városból, amilyen messzire lehet! Mást sem vadásztam azon a listán, mint azt, hogy legalább olyan helyre essek, ahová a híre sem ver el ennek az arcátlan városnak. Arcátlan egy város ez! Nem ipari város, nem parasztváros, nem iskolaváros. Kőszívű, ügyeskedő, mit tudom én, kiknek a városa. A bizottság, amikor határozott nyilatkozatom meghallotta, kaján huncutsággal nézett bele papírjaimba, és szó nélkül állította ki útilapumat. Üj munka, új élet. így indultam én új értelmiségiként neki a vastagjának. Kedves, öreg iskolába kerültem. Több mint hetvenéves iskola. Tiszta, térre néző, sokat látott ablakszemekkel. Lakást nem kaptam. Nem vártam én, hogy díszkapuval fogadnak, ahogy bérmáláskor a püspököt szokás, vagy tűzoltó zenekarral, mint a millenniumi időkben várták a képviselőket, de azt reméltem, hogy az iskola vagy a lakáshivatal mint fiatal, kezdő tanárt felkarol legalább egy albérleti szoba erejéig. Az iskola nem foglalkozik ilyesmivel! A lakáshivatalban meg oly értetlenül nézett rám egy haragos szemű hölgy, mintha arról értesítettem volna, hogy tízévi vadházasságunk ellenére sem veszem feleségül. — Uram, semmiféle lakáskészlettel nem rendelkezünk. Nincs módomban segíteni. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy mondja már meg, akkor mivel foglalkozik egész nap, egész évben, száz év óta? Az igazgató egy hétig az Irodájában levő széles pamlagot átengedte nekem. Terhemre volt ez a megoldás. Az igazgató elvtárs rendkívül ambiciózus ember. Annyira 6zívén viseli az Iskola gondját, baját, hogy új tanév kezdődött — éjfélig is eldolgozgatott az irodájában. Kimért, férfiasan udvarias volt velem. Tíz körül mindennap biztatott, hogy feküdjek le, ne zavartassam magam. De néhány nap múlva meghallottam. amint rámordult a hivatalsegédre, hogy szellőztesse az ágyneműmet, mert csavarja az orrát a bűz. Nagyon megbántott vele. Hatodnapra egy mellékutca akácfáján felírást pillantottam meg. amelyen kiadó albérleti szobát hirdetnek, férfi számára. Még azon az estén ott aludtam. Magányos öregasszony parasztházának gangjából paticsfallal, valamikor kamrának elrekesztett odú volt. Dobkályha benne, tornyos ágy szalmazsákkal, tört üvegű szentképpel. Egy karosszék, amelyről a huzatot már vagy húsz évvel, előbb leették az egerek, rajta feketére avult alumínium lavór. Az egyszemű ablak alatt öreg konyhaasztal. Valamikor jobb napokat látott. Sok húst összebárdolhattak rajta, mert szálkásra verődött a teteje. Havi 50 forint. Tizenkilencen tanítottunk a testületben. Nyolc tanárnő és tizenegy férfi. Huszonkilenc éves létemre én voltam a legfiatalabb. Utánam következett egy jóvágású harminckilenc éves legényember. Elég sok bajom volt a tanítással. Négy osztályban is tanítottam. Óravázlatok, szemléltetőeszközök, osztályozás, házi feladat összeállítása. Külön gondot jelentett az. öltözködés, hogy a megfelelő szavakat megtaláljam, hogy az unalmat kiűzzem az órákról, és minden másodpercben lekössem a gyerekeket Világ06, áttekinthető tábla vázlat, mozgás, magatartás az osztályban, a számonkérés. Es otthoni szórakozásnak ott volt a füzetjavítás, a tanmenetek elkészítése, a nevelési vázlat. így aztán szerencsémre nem tudtam egyéni bánatommal foglalkozni. Mert akkor szörnyű szomorúságba estem volna. A második héten az igazgatóhelyettes — azt mondta róla a háziasszonyom, hogy kiugrott pap — pirossal összefirkálva visszaadta a tanmenetemet azzal, hogy vacak, áttekinthetetlen, aránytalan, és nincsenek meg benne azok a süli-pontok, amelyeket, mint ideológiai célkitűzéseket, feltétlenül ki kell domborítanom. További két éjszakán át súlypontoztam. Másodszor is visszaadta. Szinte vicsorított rám tömör bajusza alól fénylő protézisével. — Magát erre nem tanították meg a főisko^ ián, vagy hol végzett maga? (Folytatjuk.)