Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

Befejeződtek a magyar -csehszlovák tárgyalások Dr. Frantisek Vlasak csehszlovák tervezésügyi miniszter Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására június 17 és 20-a között látogatást tett Magyarországon. A két ország gazdasági együttműködését érintő tárgyalásokon megállapították, hogy a kölcsönös előnyök alapján további lehetőségek kínálkoznak a kapcsolatok fejlesztésére. Megvizsgálták és értékelték az 1971—75. évi népgazdasági tervek koordinálásával összefüggő munkák eredményeit, s meghatározták a tervkoordináció további feladatait. Megállapodtak. hogy egyes fontos iparágakban különös gonddal egyeztetik a fejlesztési és a beruházási terveket. A tárgyalásokon részt vett dr. Jan Ferenc, szlovák tervezésügyi miniszter is. Dr. Frantisek Vlasakot és dr. Jan Ferencet fogadta Fock Jenő, a kormány elnöke, továbbá dr. Ajtai Miklós és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese is. A baráti légkörben a kölcsönös megértés és együttműködés szellemében lefolyt tárgyalások után a csehszlovák vendégek pénteken a déli órákban elutaztak Budapestről. Búcsúztatatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Párdi Imre. az Országos Tervhivatal elnöke és Michal Sabolcfk, a budapesti csehszlovák nagykövetség tanácsosa. (MTI) és jogpolitika Pénzzel, azzal kapcsolatos I ügyekkel bánni mindig nagy körültekintést, figyelmet kíván. Hát még jól gazdálkodni az állam pénzével, amely tulajdonképpen mindannyiunké. A szegedi III. kerületi tanács pénzügyi osztályának egyik fő feladata, hogy az adók kivetésével, nyilvántartásával és beszedésével gyakorolja az elsőfokú hatósági jogkört, biztosítsa az adóztatásban a törvényességet, az idevonatkozó jogpolitikai elveket helyesen alkalmazza. — A lakosság adói — mondotta Szécsi Imre, a III. kerületi tanács pénzügyi osztályának vezetője — az állami költségvetés bevételi rovatában csak néhány százalékkal szerepelnek. Így az ezekkel kapcsolatos államigazgatási tevékenység országosan nem számottevő gazdasági jelentőségű. Másképpen esik ez latba a tanácsok háztartásában. Törvényesség Az adóügyi munka politikai jelentőségű tevékenység is, hiszen a pénzügyi osztály nap mint nap kapcsolatban áll a lakossággal. — Ez valóban így van — folytatta az osztályvezető —, a III. kerületben több mint 5 ezer adózóval folyamatos ós közvetlen az államigazgatási jogviszony. Ez a kapcsolat az állampolgárokra nézve fizetési kötelezettséget jelent A két fél, a lakosság és az államigazgatási apparátus, jelen esetben a pénzügyi osztály kapcsolatában legfontosabb a törvényesség mindenkori betartása. Ez a kapcsolat az államigazgatási szervtől igen nagy pontosságot, körültekintést, türelmességet igényel. Eljárásunkban feltétlenül biztosítanunk kell az adótárgyakkal és az adó alá eső jövedelmekkel arányos adófizetést, ugyanakkor meg kell adni oz adózók részére az őket megillető kedvezményeket, adott esetben mentességet is Ez a hivatali ügyintézés is, mint minden más tevékenység, az akta mögött elsősorban az embert látja. A pénzügyi osztály eredményes munkája is nagymértékben emelheti a III. kerületi tanács és a lakosság jó kapcsolatát, míg a felületes munka károkat okozhat Milyen adónemeket kezel a III. kerületi tanács pénzügyi osztálya? A tények alapján — Sokat és sokfélét — tájékoztatott a pénzügyi osztály vezetője —, de vegyük csak elő az általános jövedelemadót. A földhasználatból és munkaviszonyból származó jövedelem nem esik általános jövedelemadó alá. Ezenkívül bármiiven más jövedelem viszont igen. E jövedelmek igen sokfélék. Legjelentősebbek az iparosok, magánkereskedők, szellemi szabadfoglalkozásúak (orvosok, tervezők stb). melegágyi kertészek, virágkertészek jövedelmei A III. kerületi tanács pénzügyi osztályán is figyelembe veszik az. adózó életkorát, egészségi állapotát, azt, hogy tevékenységét a Belvárosban, vagy a külvárosban fejti-e ki, az egyes tevékenységekben általában elérhető kereseti lehetőségeket stb. Mindezek alapján munkálják ki az adóalapokat. A feltárt tények ilyenformán megfelelnek a törvényességnek, az igazsáFele se fér az aktákba Szabályos kis tragédiák. Rosszul indult életek, olyan gyerekkor, amely semmi lendületet nem adott a hasznos emberi élethez. Széthulló családok, alkoholista szülők, vagy a nevelést elhibázott környezet. Nem most ismerek meg ilyen embereket először — mégis újra és újra letör ezeknek az árnyékos oldalon botorkáló életeknek a története. Az első szerelem Költőnk tollára való téma, s egy aktahalmazból bogarásztam ki most. Életreszóló csoda — s ennek a kislánynak életreszóló tragédia is lehetett volna. Nem Rómeó és Júlia-tragédia. Nevezzük Júliának? Júliánk 16 éves volt, gyárban dolgozott. Édesanyja nem él, nyugdíjas édesapját ő maga gondozta. Szép, komoly kislány. A fiú is mint egy olasz filmszínész, csakhogy múltja sem kevésbé viharos: galerifőnök, akinek tekintélyét társai előtt növelte, hogy belülről is látott már börtönt. Júliánk megszerette. Az apa — aki jól látta, ki lehet ez a fiú — tiltotta őket egymástól, mire ők albérletbe költöztek. A gyámügyre házasságkötési engedélyért ment a kislány. Féltették, kérlelték, anyja helyett anyaként. Közbelépni csak szigorral lehetett. Mint a galeri kiskorú tagját, intézetbe vitték Nem találta helyét, mint a rab madár. Szótlan volt, vagy nyíltan lázadt. Mondták: a fiú éli világát, Más lánnyal. Nem hitte. Reggel megszökött. Estére visszatért az intézetbe. Mindent megtudott. Igaz: a fiú mással él. ö meg az intézetben most dajkálja a kis Józsit. Naphosszat a négyéves kis apátlan-anyátlan vadócot dédelgeti. Lopott pálinka ajándékba Elkapták és feljelentették. Tiszta eset: kezében volt a bűnjel, a lopott, félliternyi pálinka. Szepegett és a felnőttek szemébe nézett: ez nekem kell, tessék elhinni, kell! Nem akarta ő meginni. Mégis neki kellett. — Mit kell ebből cirkuszt csinálni? — háborgott az édesanyja. — Jó gyerek ez, az anyját akarta meglepni vele. — Szereted az édesanyád? — Igen. Mindig hagy nekem is a pohárban. Szeret. Értelmes, nyílt tekintetű fiú. A lakásuk egy odu. neki nincs is ágya. Rendetlenség, piszok. Vegyék állami gondozásba? Alaposan tanulmányozták a kérdést és az aktát záró gondolat mégis: ez a gyerek az alkoholista anya támasza. S a körülmények ellenére is — nem fertőzték meg. Állandó ellenőrzés alatt tartják — az anyát. „Gyűlölöm a lányomat" A lánynak „nincs apja". Az anya férjnél sosem volt. Legutóbb egy csaknem 20 évvel fiatalabb fiú volt az élettársa, aki egy idő után szedte a sátorfáját, más városba költözött. Váratlanul jelent meg ismét, most már a 16 éves lányhoz jött, nem az anyjához. Azóta féktelen a gyűlölet anya és lánya között. Nem adott enni a lányának, fűtetlen szobában tartotta télen, s amikor az a körülményeket nem bírta már tovább, jelentkezett a gyámügyi hatóságnál. Kérte, hogy vegyék állami gondozásba. A fiatal férfi őt is elhagyta; a csábítót a törvény keze sem érheti utói: a lány elmúlt 16 éves, jogilag ez nem számít megrontásnak. Az okok Nevelje az állam, öt is, meg azt a tíz éves kislányt is, aki az elvált szülők eszköze volt, egymást bosszantották vele, míg a gyerek idegileg tönkrement. Vigye intézetbe az állam azt a fiút is. akit 14 éves korában alkoholelvonó kúrára í!) kellett vinni. Intézetbe veszik. Azt a kislányt is, akinek az otthoni prédikációk helyett a galeri kellett. Van család, ahol egyszerre három gyereket kell állami gondozásba venni. Van család, hogy ahány gyerek van, mind intézetbe kerül. Az idén, öt hónap alatt mindössze 18 gyereket kellett a II. kerületben állami gondozásba venni. Egykettöt egészségügyi okból, de legtöbbjüket erkölcsileg nem megbízható szülőktől. Alkoholistáktól. Elvétve akad csak olyan gyerek, akinek nevelését a szülők anyagi helyzete miatt kell, hogy vállalja az állam. Egy gyerek — egy doszszié. Zavaros, hajótörött kis életük fele sem fér az aktákba. Míg tanulnak, az állam látja el őket. Remény van rá. hogy nem kallódnak el. P. Szőke Mária gosság követelményeinek. Az általános jövedelemadó ilyen módon való kivetése nagy helyi ismeretet, a társadalmi, gazdasági élet beható tanulmányozását kívánja és minél több konkrét adat öszszegyűjtését teszi szükségessé. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság jövedelemadójáról szólva az osztályvezető arról tájékoztatott, hogy ezt az adót mindazok fizetik, akik az ország területén gazdaságilag művelhető 400 négyszögölet elérő szántó, vagy 200 négyszögöl szőlő-, gyümölcsterületet használnak, illetve akiknek kétévesnél idősebb ló van a tulajdonukban. Az egy kataszteri holdra megszabott adót országosan a földek átlagjövedelmének figyelembevételével, alsó-, felsőhatáros őszszegben állapították meg. A két határ között az egyes tanácsok illetékességi területére érvényes adótételeket évenként a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai határozzák meg. A differerciált adóztatás a kisebb jövedelmű adózókat segíti, a magasabb adótételeket a közeli városi értékesítési lehetőségek indokolják. Véleménycsere A ház utáni adózásról szólva: ismeretes, hogy házadó aló esik minden állandó és ideiglenes jellegű épület, amely magánszemélyek tulajdonában van. Annak mértékét a jogszabály lakásonként, illetve egyéb helyiségenként tételesen határozza meg, attól függően, hogy az épület közműves, vagy sem. További adónemek: lakbérpótlék, a gépjárműadó, a honvédelmi hozzájárulás, a községfejlesztési hozzájárulás kivetése. A III. kerületben az adózóknak mintegy 40 százaléka havonta rendezi tartozását az állammal szemben, körülbelül 30 százaléka az adózóknak fizet egyszeri felszólításra. A tartósan kényelmes adózókat erélyesebb intézkedéssel szólítják fel állampolgári kötelességük teljesítésére. — Az együttesen kezelt adók mellett egyéb köztartozások kiegyenlítéséért is felelősek vagyunk — foglalta össze osztálya munkáját Szécsi Imre. — Az ügyek vitelében esetenként a pénzügyi állandó bizottság véleményét is kikérjük, hiszen problematikus ügyekben a kollektív véleménycsere csak hasznos. L. F. Féltékenység N

em a szerelmi féltékenységről akarunk szólni. Amiről beszélünk, az nem függ az évszakoktól, viszont hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezhetjük. Könnyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyitjuk a fonalat —, gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant körülöttem. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj, nehogy a fejemre nőj jön! Dehát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendelkezésére. & legkézenfekvőbb: elkedvetleníti az új munkatársat, hátha odébbáll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az „ellenfél" gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglevő vagy kitalált fekete pontot Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét, szorgalmát jóindulatát, hiszen biztosítékként mindig odatesszük, hogy: csakhát.:: Ezt a csakhát-ot aztán őrizni kell, mint a kincset A féltékenységről vitázva úgy tűnik „nemzedéki vitáP is folytatunk. Ez a dolog természetéből adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy hijján vannak gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesszük, de helytelen, ha ezt választjuk „fekete pontnak", kizáró tényezőnek, „csakhát"-nak. Mert a gyakorlati ismeretekről nem szokás bizonyítványt kiállítani, szemesztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csakhát"-ot? Egy év, öt év, tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudomány-történetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, felelős, „felnőtt" beosztásba való fiatal azonban bizonyára több akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérésről, amelynek adatai szerint például a tsz-ek többségében egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk! A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói, vagy tsz-elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a „kispadra" tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, a derékhad katonái azok, akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopogtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, „felnőtt" munkára alkalmasak. Könnyű az ifjúságról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnak sajnos olyanok, akik példát is szolgáltatnak ehhez. Kecskére valóban nem bízhatjuk a káposztát. De most nem ezekről van szó. Hanem azokróL — s bizton hisszük, hogy ők vannak többen —, akik tudást is szereztek a felkészülés időszakában, nem csupán az éveket töltötték. T

udom, egyszerű lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány „szeleburdi gyereket" beengedjünk a „nagy pályára", hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. Node — folytatva a hasonlatot —, valahol meg kell tanulnia „játszani" a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a tornateremben, vagy a medence partján. Erről van tehát szó. Az arra érdemeseket támogatni, bátorítani, türelmesen „edzeni" kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyerekeire féltékeny. Annus József Régi tápéi vasárnap Llebmann Béla felvétele SZOMBAT, 1969. JÚNIUS 21.