Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

SRILAG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! MAGYARSZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 59. évfolyam, 138. szám 1969. JÚNIUS 18., SZERDA Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 90 FILLÉR Befejeződött a moszkvai tanácskozás A kommunista és munkáspártok közös következtetésekre jutottak — Dokumentumot írtak alá — Felhívás a Lenin-centenárium megünneplésére Közlemény a megbeszélésekről Kedden délben a nagy Kreml-palota György-termében 300 küldött ajkáról csendült fel a nemzetközi munkásosztály himnusza, az Internacionálé. Ezzel az aktussal zárult a világ kommunista- és munkáspártjainak tanácskozása, amely június 5-e óta ülésezett a szovjet fővárosban. A záróülésen elnöklő Rodney Arismendi, az uruguayi testvérpárt küldöttségének vezetője ismertette a tanácskozás titkárságának az antiimperialista világkongresszus öszszehívására vonatkozó javaslatát, amelyet a részvevő küldöttségek egyhangúlag elfogadtak. Az erre vonatkozó határozat hangsúlyozza, hogy az antiimperialista világkongresszus lesz hivatott előmozdítani a jelen tanácskozás céljai között szereplő imperialistaellenes akcióegység gyakorlati megvalósítását. Az előkészítés munkájának egyeztetésére 13 tagú előkészítő bizottság alakul, amely javaslatot tesz majd az antiimperialista világkongresszus politikai platformjára, a részvevők összetételére. A világkongresszuson mindazok az antiimperialista erők részt vehetnek, amelyek készek közreműködni az imperialistaellenes harcban. A bizottság sorozatos konzultációkat folytat nemcsak a moszkvai tanácskozás részvevőivel, hanem azokkal a testvérpártokkal is, amelyek távolmaradtak ettől a tanácskozástól, de helyeslik az antiimperialista világkongresszus gondolatát. Az előkészítő bizottsághoz kell eljuttatni a kongresszus előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos javaslatokat A- záróülés legünnepélyesebb része következett ezután: a testvérpártok küldöttségei sorra aláírták a moszkvai tanácskozás mintegy 50 gépelt oldal terjedelmű fődokumentumát. A tanácskozás részvevői elfogadták ezután a záróközleményt, amely egyebek között megemlíti, hogy a 75 testvérpárt közül az ausztráliaia, az olasz, a san marino-i és a réunioni pártok képviselői csupán a főokmány konkrét akcióegységre vonatkozó fejezetét írták alá. A Dominikai Kommunista Párt delegációja nem csatlakozott a főokmányhoz. A záróközlemény szorgalmazza a testvérpártok kétoldalú és regionális találkozóit, majd leszögezi, hogy a moszkvai tanácskozás okmányait, amelyek megfelelnek minden kommunista és munkáspárt, az egész kommunista mozgalom érdekeinek, megküldik azoknak a pártoknak is, amelyek nem vettek részt a most zárult tanácskozáson. A záróülés másik nagy eseménye, a Lenin-centenárium megünneplésével foglalkozó felhívás egyhangú elfogadása volt. Az elnöklő Rodney Arismendi zárszavában újból köszönetet mondott az SZKP-nak és az MSZMPnek azért a munkásságukért, amelyet már a jelen tanácskozás megnyitása előtt is végeztek. Külön megköszönte az SZKP vendégszeretetét, azt az érdeklődést, amellyel a szovjet nép az értekezlet mun-„ káját kísérte. Arismendi elmondotta, hogy szovjet üzemekből és intézményekből mintegy 14 000 üdvözlő levél és távirat érkezett a tanácskozás titkárságához. 1969. június 5-től 17-ig Moszkvában sor került 75 kommunista és munkáspárt nemzetközi tanácskozására. A résztvevők megítélése szerint a tanácskozás nagy horderejű esemény az imperializmus elleni harc kibontakoztatásában, az egész világ legszélesebb néptömegei antiimperialista akcióegységének elérésében: értékelésük szerint a tanácskozás fontos szakasz a kommunista mozgalom összeforrottságának megszilárdításában a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján. A közlemény ezután felsorolja a tanácskozáson részt vett pártokat, majd így folytatódik: A tanácskozás elfogadta a következő című fő dokumentumot: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége". Állást foglalva 3 kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegységének megerősítése mellett, az Ausztráliai Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt, a San Marínéi Kommunista Párt és a Réunioni Kommunista Párt a dokumentumnak csak azzal a részével fejezte ki teljes egyetértését, amely az imperializmus elleni harc közös programját fogalmazza meg. A Dominikai Kommunista Párt küldöttsége pedig nem támogatta a fő dokumentumot. A tanácskozás résztvevői megvitatták a Vlagyimir Iljics Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos kérdést és forró lelkesedéssel jóváhagyták a „Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójáról" cfenű felhívást. A tanácskozás „Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak!" felhívással fordult a világ népeihez. A tanácskozás forrón üdvözölte a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakulását. A tanácskozás „Felhívás a béke védelmére" című felhívást bocsátott ki. A tanácskozás nyilatkozatot fogadott el az arab népeknek az izraeli agresszió elleni igazságos harca támogatására és szolidaritási nyilatkozatot azokkal a kommunistákkal és demokratákkal. akiket kegyetlen üldözésnek vetnek alá, és akik nehéz körülmények között folytatják önfeláldozó harcukat a nemzetközi imperializmus által támogatott reakciós, diktatórikus rendszerek ellen. A tanácskozás a nyíltság és testvéri szolidaritás légkörében és széles körű nyilvánosság mellett folyt le. Az összes pártok egyenjogúságának elvét és a munka kollektív módszerét mind az előkészítés időszakában, mind a tanácskozás során szigorúan betartották. A tanácskozás résztvevői kifejezték a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok további fejlesztésére irányuló készségüket. * A tanácskozáson ógy döntöttek, hogy a tanácskozás anyagait elküldik azoknak a kommunista és munkáspártoknak is, amelyek nem vettek részt annak munkájában. A tanácskozás résztvevői szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a tanácskozás eredményei megfelelnek minden kommunista párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erök akcióegysége A kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozása a világ fejlődésének felelősségteljes időszakában zajlott le. A világban hatalmas forradalmi folyamatok bontakoznak ki. Az imperializmus elleni harcban egyesül korunk három hatalmas ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. A jelenlegi szakaszra jellemző, hogy egyre nagyobbak a lehetőségek a forradalmi és haladó erők újabb előrenyomulásához. Ezzel egyidöben azonban növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz. Az imperializmus, amelynek általános válsága tovább mélyül, továbbra is elnyom sok népet, s továbbra is a béke és a társadalmi haladás ügyét fenyegető szüntelen veszély forrása. A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az összes antiimperialista erők akcioegységét annak érdekében, hogy mind újabb lehetőségek maximális kihasználásával szélesebb körű támadást bontakoztassanak ki az imperializmus ellem, a reakció és a háború erői ellen. A tanácskozás megvitatta az imperializmus elleni harc időszerű feladatait és a kommunisták, az összes antiimperialista erők akcióegységének problémáit. A demokrácia, az egyenjogúság és az internacionalizmus szellemében lezajlott eszmecserék eredményeként a tanácskozás részvevői közös következtetésekre jutottak a világ helyzeztét és az eredő feladatokat illetően. nr Az emberiség olyan helyzetben lépett évszázadunk utolsó harmadába, amelyben éleződik a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erőinek történelmi párharca. Ez a párviadal, az egész világon a társadalom életének valamennyi fő területén folyik: a gazdaság, a politika, az ideológia és a kultúra területén. A forradalmi világmozgalom, egyes osztagainak nehézségei és kudarcai ellenére, folytatja támadását. Az imperializmus ellentámadásaival sem volt képes a maga javára megváltoztatni az általános erőviszonyokat. A Szovjetunió és a többi szocialista állam növekvő gazdasági, politikai és katonai ereje, békeszerető külpolitikája, a nemzetközi proletariátus megmozdulásai, az imperializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért harcoló emberek akciói és a békemozgalom hatalmas méretei révén sikerült megakadályozni a világháború kirobbantását. A szocializmus, amely győzelmet aratott a Föld területének egyharmadán, újabb sikereket ért el az emberek gondolkodásának és szívének megnyeréséért folyó világméretű csatában. Áz utóbbi tíz esztendő eseményei megerősítették a korunk jellegére, tartalmára és alapvető irányzataira vonatkozó marxista—leninista értékelés helyességét. Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Jelenleg megvannak a reális feltételek korunk legfontosabb problémáinak a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekeit szolgáló megoldására, valamint arra, hogy újabb csapásokat mérjünk az imperializmusra. Az imperializmus azonban, annak ellenére, hogy mint világrendszer, nem vált erősebbé, továbbra is komoly és veszedelmes ellenfél. A fő imperialista hatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivitása fokozódott. Az imperializmus agresszív politikájának alapja az a törekvés, hogy minden elképzelhető eszközzel gyengítse a szocializmus állásait, elnyomja a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, akadályozza a kapitalista országok dolgozóinak harcát, feltartóztassa a kapitalizmus hanyatlásának visszafordíthatatlan folyamatát. Egyre mélyül az imperializmus és a szocializmus között világméretekben mutatkozó alapvető ellentmondás. A kapitalista hatalmak, a két világrendszer közötti harc kiéleződésének közepette, növekvő ellentéteik mellett is igyekeznek egyesíteni erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy fenntartsák és megszilárdítsák a kizsákmányolás és az elnyomás rendszerét, viszszaszerezzék elvesztett állásaikat. Az amerikai imperializmus arra törekszik, hogy megőrizze más kapitalista államokra gyakorolt befolyását és velük együtt folytasson közös politikát az osztályharc fő területein. Az imperializmus agresszív statisztikájának éle. akárcsak korábban, ma is mindenekelőtt a szocialista államok ellen irányul. Az imperializmus nem mond le a szocializmus elleni nyílt, fegyveres harcról. Szakadatlanul fokozza a fegyverkezési hajszát, aktív működésre próbálja serkenteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni agresszió céljából létrehozott katonai tömböket, mind élesebb ideológiai harcot folytat a szocialista országok ellen, s igyekszik lefékezni gazdasági fejlődésüket. Az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, az opportunizmus ideológiáját és politikáját is, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s „beillessze" a kapitalista rendszerbe. A nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcaban az imperializmus egyfelől makacsul védelmezi a gyarmati rendszer maradványait, másfelöl a neokolonializmus módszereit alkalmazva próbálja akadályozni a fejlődő államok és a nemzeti szuverenitásukat kivívott országok gazdasági és társadalmi előrehaladását. Ezzel a céllal támogatja a reakciós köröket, gátolja az elmaradott társadalmi struktúrák felszámolását és igyekszik megnehezíteni az előrehaladást a szocializmus útján vagy a szocialista távlatot nyitó haladó, nem kapitalista úton. Az imperialisták olyan gazdasági megállapodásokat és katonai-politikai paktumokat kényszerítenek ezekre az államokra, amelyek csorbítják szuverenitásukat, kizsákmányolják az emiitett országokat a tőkekivitel, a nem egyenlő kereskedelmi feltételekkel, az árakkal és valutaárfolyamokkal kapcsolatos manipulációk, kölcsönök révén, valamint az úgynevezett „segély" különféle formái és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyomása útján. Tovább mélyül a szakadék a magasan fejlett kapitalista államok és a tőkés világ többi országainak zöme között; sok ilyen országban súlyos probléma az éhezés. Az imperializmus, a reakciós nacionalizmust ösztönözve súrlódásokat idéz elő a fejlődő országokon belül és széthúzást támaszt közöttük. Az antikommunizmus segítségével próbálja megosztani ezekben az országokban a forradalmárokat és elszigetelni őket legjobb barátaiktól — a szocialista államoktól és a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmától. Az imperializmus, felhasználva katonaipolitikai tömbjeit és idegen területeken levő támaszpontjait, a gazdasági nyomás ós a kereskedelmi blokád eszközeit, fenntartja a feszültséget a világ számos térségében. Pénzbeli és politikai támogatást nyújt a reakciós szervezeteknek, fokozza a politikai nyomást. Az imperializmus minden fegyverét beveti. Közéjük tartóz(Folytatás a 2. oldalon.)