Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
Pártmunkáskültföttsegiink Prágában Csehszlovákia Kommun;sta Pártja Központi Bizottságának meghívására héttőn, tegnap magyar pártmunkásküldöttség utazott Prágába Jakab Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a PB osztályvezetőjének vezetésével. (MTI) »török parlamenti küldőin béremelés kulcsa magyarorszagi latagatasarol Kállai Gyulának, a Magyar Népköztársaság országgyűlése elnökének meghívására 1969. június 9—16. között hivatalos látogatást tett Magyarországon a Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének küldöttsége. A küldöttséget Ibrahim Sevki Atasagun. a köztársasági szenátus elnöke vezette, akit felesége is elkísért útjára. GÖRGÖSEKÉK. A csataszögi Szebb Élet Mezőgazdasági Tsz egy éve gyártja a Szabó-féle görgősekét. A tsz által készített görgősekét bemutatták a Lipcsei Nemzetközi Vásáron, látható a párizsi mezőgazdasági gépek szalonjában. A közelmúltban küldtek el három darabot az Egyesült Államokba. Mintapéldányokat küldtek az NSZK. Hollandia. Norvégia, Ausztria, Kuba. Svédország, Pakisztán, Olaszország, Csehszlovákia mezőgazdasági gépek iránt érdeklődő szakembereinek. A hazai földeken már 250 darab görgőseke dolgozik. Előnye 40—50 százalékos vonóerő-megtakarítás, amely egyben üzemanyagmegtakarítást is jelent Képünkön: a hatfejes görgőseke A küldöttséget fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Fock Jenő. a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A török parlamenti küldöttség találkozott és megbeszélést folytatott az országgyűlés tisztikarával. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen Kállai Gyula és Ibrahim Sevki Atasagun véleményt cseréltek a legfontosabb nemzetközi, valamint a kél ország viszonyát, kapcsolatait érintő kérdésekről. Tájékoztatták egymást : országaik helyzetéről, fejlődéséről és időszerű belpolitikai feladatairól. A küldöttség tagjainak — | az ipari és a mezőgazdasági • üzemekben, valamint a tudományos és a kulturális in- j tézményekben tett látogatásaik során — alkalmuk volt megismerkedni a magyar : nép életével, munkájával, a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel. Az eszmecsere során örörn- ! mel állapították meg. hogy a két ország közötti együttműködés az utóbbi években ' jelentősen fejlődött. Rámutattak arra. hogy az együttműködés kiszélesítésének politikai. gazdasági és kulturális téren egyaránt további lehetőségei vannak. Üdvözölve azt a tényt, hogy a második világháború óta először látogatott török parlamenti küldöttség Magyarországra, hangsúlyozták, hogy a parlamentek közötti kapcsolat fejlődésének fontos szerepe van a két nép, a két ország közötti együttműködés elmélyítésében, amelyet mindkét fél kívánatosnak tart. * Hétfőn elutazott Budapestről a Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének delegációja. éjjel-nappal Közel egy hónapja Szegeden is bevezették, illetve átalltak a szerződéses (gebines) taxirendszerre. Makón, Hódmezővásárselyen, Szentesen es Csongrádon már régebben szerződéses alapon futnak a taxik, ahol az új rendszerű elszámolást a taxisok megkedvelték. A szegedi szerződéses személyfuvarozást nyolc évvel ezelőtt már alkalmazták, de akkor beszüntették. Felújított formája viszont jónak ígérkezik. A gépkocsivezetők a bevételnek 52 százalékát kötelesek az AKÖV-nek befizetni és a fennmaradó összegből a gépkocsikat üzemeltetni, illetve karbantartani. Az AKÖV a befizetett pénzből műszaki alapot képez, továbbá a gépkocsikkal kapcsolatos közterheket fedezi. A műszaki alap terhére csak fődarabokat cserél, a futójavításokat a „tulajdonos" fizeti. Mi a véleménye a szerződéses rendszerről ? Megtalálják-e számításukat? — kérdeztem Balázs Dezső taxisofőrt, aki a JA 33—61 rendszámú Volgának egyik „gazdája". — A gondolat nem rossz, gyakorlati tapasztalatom még nincs, hiszen alig három hete vezették be. Ügy Játom azonban, hogy a régi pénzért havonta 60—70 órával többet kell vezetni. Akik jobb műszaki állapotú kocsit kaptak, könnyebb helyzetben vannak, mert 270 ezer kilométer lefutása után újat ad a vállalat, A Volgámban 250 ezer kilométer van. most volt felújítva és így újabb 120 ezret kell teljesíteni. Nehéz lesz. A vállalatra nem lehet panasz, aláírása rosszabb állapotú kocsikat. Majd meglátjuk. A taxiirányító véleménye: — Élvezet dolgozni. Mindig van kocsi, az új rendszer ösztönzően hat a sofőrökre. Egy utas: (kérte, hogy nevét ne írjam). — Egy reggel taxit kértem. Mire leértem az utcára, meglepetésemre ott állt a kocsi és a nyitott ajtó mellett a sofőr. Második meglepetésem a gépkocsivezető „monológja"' volt. — Jó reggelt, professzor úr. — Közben beültem a kocsiba, rámcsukta az ajtót, majd folytatta: — Hogy van? Hová parancsolja? — Ezután elbeszélgettünk. Amikor megérkeztem, kiugrott a kocsiból, kinyitotta az ajtót: „Kérem, legközelebb is nekem szóljon."' Az AKÖV-nél érdeklődtem, hogy miért ez az udvarisság. Akkor tudtam meg, hogy szerződéses rendszerben dolgoznak. Jólesett. Végül Kátai Ferenc, személyzeti forgalmi osztályvezető véleményét kértem. — Meggyőződésünk, hogy gépkocsivezetőink megkedvelik a szerződéses rendszert. Anyagilag érdekeltek. jobban vigyáznak a kocsikra, s ennek népgazdasági haszna van. Sokan jelentkeznek taxisofőrnek, ami szintén a kezdeményezés helyességét bizonyítja. Anyagbeszerzést valóban nem végzünk, de erre i nem lesz szükség, hiszen ha j saját maguk szerzik be az al- j mert a szerződés katrészeket, utána fognak jár- ' előtt íelújítotttak a ni. Ha mást kérnek meg, annak nem érdeke. Figyelmesebbek sofőrjeink. Magam is tapasztaltam, hogy az úton kiszólnak a kocsiból: — Parancsoljanak! Üres a kocsi. — Régen ez nem volt. Mi lesz a város különböző pontjain levő taxiállomásokkal? Vesznek-e új kocsikat? — A „szétszórt" taxitelefonokra továbbra is szükség van, hiszen innen informálódnak az utasok igényéről. Jövőre a kieselej tezett kocsikat Polski Fiatokkal pótoljuk. Az ország sok városában évek óta szerződéses taxik járnak, mind az utasok, mind a gépkocsivezetők megelégedésére. Reméljük, Szegeden is beválik. Ács S. Sándor A z MSZMP IX. kongresszus a jövedelempoliitika egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nemzeti jövedelme, amely a legfontosabb mutatója a népgazdaság fejlődésének, az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 százalékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente átlagosan 8—9 százalékkal növekedtek. A lakosság fogyasztása pedig mintegy 17 százalékkal nőt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus haározatainak megfelelően az egy főre jutó reáljövedelemnek 14— 16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 százalékkal kellett volna emelkednie öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 százalékkal emelkedett és ezzel meghaladta az ötéves terv végére tervezett szintet. A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett, erősen megközelítve az öt évre tervezett célt. Az eredmények mellett azonban mégis fel kell figyelnünk arra, hogy bár jövedelempolitikánk kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igazságosságot érvényesítő szocialista gondoskodás és a társadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megvalósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban abban jelentkezett, hogy a lakosság összes jövedelméből az évek során csökkent a munkateljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatásokból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957. évi 82 százalékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. A reálbérek és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mértéket jelentősen meghaladva közel két és félszeresen olyan gyors ütemben emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Ebben az eltérő növekedésbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az, hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonalpolitikánk ellentmondásosságát. Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvárásoknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazdasági ösztönzés céljait. Ugyanis, ha a keresetek, bérek növekedését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül háttérbe. Ha viszont a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbérek) nagyobb mértékű emelkedését és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nagy szerepet kaptak a szociálpolitikai intézkedések, a teljes foglalkoztatottság megteremtésére. Ennek nyomán, a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társadalmi juttatások költségei. A pénzbeni és a természetbeni juttatások is jelentős mértékben növekedtek. Az adatok szerint a nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—55 százalékkal nő, az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd forintról közel 32 milliárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondattakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy felosztható összes jövedelem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap nem csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, a keresetek növekedését. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a foglalkoztatottsági struktúra változása. A munkás — alkalmazott keresők száma 1960— 1967 között 23 százalékkal emelkedett es 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmánya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbiztonság megteremtése, ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könynyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emelkedését. Ugyanis az új munkaerőt is meg kell fizetni és ha a munkabér össztömegének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újonnan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános munkabér-színvonal, tehát reálbér emelkedés. E zek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb növekedésének első és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jövedelme. Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek, sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyugdijak emelése, bizonyos béremelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az oktatás területén. Ezek az intézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötelezettségét, újabb összegekre lesz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni, nem kétséges, hogy a több bérhez, több tiszta jövedelemre van szükség. A több jövedelem megszerzésének pedig nincs más módja, mint a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség, a termelékenység fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vagy rossz munkáján múlik tehát, hogy a reálbérek a jövőben miként emelkednek, milyen szintet érnek el. DANKOVITS LÁSZLÓ Jól haladnak az előkészületek a Szegedi Ünnepi Hetekre Idegenforgalmi és kereskedelmi aktíva értekezlet Tegnap a városi tanács vb termében rendezték meg Szegeden a helyi idegenforgalmi és kereskedelmi szakemberek, aktivisták értekezletét. Ezen részt vett dr. Biczó György, a városi tanács vb elnöke, Papdi József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa. Prágai Tibor. a szegedi városi pártbizottság megbízott osztály^ vezetője. Ott voltak a keres1 kedelmi vállalatok párttitkái rai és a kerületi tanácsok Szakszervezeti világkongresszus Budapesten Timmer József, a SZOT titkára, tegnap. hétfő délelőtt sajtótájékoztatón jelentette be. hogy október 17—31. között a magyar szakszervezetek Budapesten rendezik meg az SZVSZ főtanácsának tavalyi, berlini felkérésére a VII. szakszervezeti világkongresszust. Ezen a nagy világtanácskozáson 124 ország, 218 szervezet mintegy 350 küldötte vesz részt. (MTI) végrehajtó bizottságainak képviselői. Farsang Lászlóné dr., a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője nyitotta meg az értekezletet, majd dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára tájékoztatta a résztvevőket az idegenforgalom tavalyi tapasztalatairól és az idei tennivalókról. Szeged legfőbb vonzóereje immár több mint tíz éve a Szegedi Ünnepi Hetek országos és külföldön is jó hírű rendezvénysorozata. Idén mintegy félmillió hazai és külföldi vendég szegedi látogatására számítanak az ünnepi hetekben. Mindez fokozott és az eddiginél is gondosabb felkészülést igényel az idegenforgalmat szervezőktől. a kereskedelmi és vendéglátó vállalatoktól, és mindazoktól, akiktől az ellátás, a város rendbetétele, közlekedése, köztisztasága függ. Az értekezleten résztvevők felszólalásai azt mutatják, hogy az előkészületek jól haladnak. Ha rendkívüli erőfeszítések árán is, de sikerül biztosítani a vendégek elszállásolását. Július első felére elkészül a Kárász utca mindkét oldalának rekonstrukciója. Az ígéretek szerint a fesztivál kezdetére megnyílik a Szeged-étterem és bár. A kerületi tanácsok építési osztályai az igazgatási osztályokkal együtt intézkednek, hogy az építési, útjavítási és egyéb szemetet az azért felelősök időben eltakarítsák. Az értekezleten egységes álláspont alakult ki arról, hogy a város valamennyi lakosának érdeke a nyári rendezvények sikere, az idegenforgalom zavartalansága. Ezért a társadalmi szerveket és az egyes embereket is felhívják a város jó hírének emelésében való együttműködésre. KEDD. 1969. JÜNIÜS Tt DÉLMAGYARORSZÁG i