Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

Kitekintés a magyar iparfejlődésre Siklós Dános: A Tiszai Vegyi Kombinát Hatalmas változásokat, rajzol be a teremtő munka arra a térképre, amely hazai iparunk helyét és helyzetét mutatja. Üj gyárak és gyárvárosok születnek, új erőmüvek, házgyárak nőnek kl a földből, iparágak szerkezete formálódik át, új gépek. nagyszerű találmányok, eljárások, forradalmasítják a különféle gyártási technológiákat. A világszerte zajló tudományos-technikai forradalomhoz évről évre jobban felzárkózik iparunk. Új óriás a Tiszánál A magyar iparfejlesztés óriássá nőtt gyermeke a Tiszai Vegyi Kombinát. A TVK-embléma fogalommá vált., nemcsak idehaza, de külföldön is jól ismerik. Borsod megyében. Tiszaszederkény határában emelte a szocialista teremtő erő és akarat hazánknak ezt az új vegyipart központját. S a TVK mellett. megszületett egy új gyárváros is, ahol a dolgozók telepedtek le. Az 1950-es években fogalmazódott a határozat: korszerű. föld gázbázisra alapozott vegyiüzemet kell létesíteni a mezőgazdaság hazai nitrogénműtrágyával való ellátására. A bázist a Romániából. a kiskapusi földgázmezőről. több száz kilométer távolságból érkező tiszta és magas kalóriájú metángáz jelentette. A megkezdett építkezés az 56-os ellenforradalom miatt egy időre abbamaradt. A gyáróriás mielőbbi felépítéséhez 1958ban kormányunk a Szovjetunió segítségét kérte, s a hamarosan megkötött egyezmény segített is a nagy cél elérésében. A kapott tervdokumentáció, a műszaki támogatás, a berendezések gyors szállítása és a hazai vállalatok összefogása meghozta a sikert. 1964 végén már próbaüzemelésre került sor a kemizálás új — erősen automatizált, műszerekkel kitűnően felszerelt — fellegvárában. Város az erdő melleit Tiszaszederkényt 1966-ban városi rangra emelte az Elnöki Tanács. Azóta meggyorsult az új szocialista város fejlődése. Üj világ született a Tisza partján; aki 1955-ben járt utoljára Szederkényben, s napjainkban látogat el ismét erre a vidékre, ugyancsak meglepődhet a szinte varázslatos változáson. Modern, többemeletes lakóházak, háztömbök. A széles utak mentén virágoskertek pompáznak, szobrok díszítik a parkokat. Mintegy kétezer központi fűtésű, összkomfortos lakást építettek itt; nagy részüket beépített bútorokkal tették lakályosabbá. A városképet egy 50 méter magas, modern vonalú víztorony uralja. Az innen táruló panoráma tükrözi a városi rangot. 12 tantermes általános iskola, új gimnázium, 500 személy befogadására alkalmas művelődési ház, árkádok alatt elhelyezkedő üzletek. S még egy sor szociális létesítmény, különféle szolgáltató üzemek. Az. új városnak zöld lombú „tüdeje" is van, mégpedig az it több mint. 100 hektáros erdő, amely a gyáróriástól "1 választja. Jelenleg 8 ezren lakják a 40 ezer lakosúra tervezett települést. Idén kezdték meg a leendő városközpont kialakításához a közművesítést. A tervek szerint a központban mesterséges tavat létesítenek és körülötte építik fel a középületeket, a tanácsházát. a pártházat, az ifjúsági házat, itl helyezik el a postát, filmszínházat, valamint az új áruházat, éttermet és eszpresszót. Hogy mennyi fiatalt vonzott ide ez a fiatal város, acra jellemző: lakóinak átlagos életkora 28 év. Érdemes hozzátenni, hogy a lakosság több mint fele érettségizett s közülük igen sokan rendelkeznek diplomával, magasabb végzettséggel. Széles termékskála A TVK-nak 1968-ban közel 3200 dolgozója volt. Közülük számos mérnök, technikus és szakmunkás a Szovjetunió nitrogénműtrágya gyáraiban ismerkedett a modern technológiával. Olyan törzsgárda — ennek törzsökös része ma már sok, a környék falvaiból verbuválódott. fiatal — alakult ki, amely képes megbirkózni a ráváró nagy feladatokkal. Mert feladatokat bőven tartalmaz a széles termékskála: az ammóniától a műgyantáig, a lakkoktól, festékektől a zománcokig, a hegesztési oxigéntől a műanyagokig. Ami a legfontosabb közülük: a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen nitrogéntartalmú műtrágya. Ezért is volt szükség a nitrogénműtrágya gyár bővítésére, amit 1965-ben el is kezdtek közei 700 millió forintos költséggel. Tavaly év végén fejeződött be a hatalmas munka, úgy, hogy kapacitása meg is haladja a tervezettet. Ez is szerepet játszik abban, hogy gazdaságosság tekintetében az élre kerültek, jelenleg a TVK termeli hazánkban legolcsóbban a nitrogénműtrágyát. Így az idei évtől nincs is szükségük dotációra, sőt a nagyobb önköltséggel dolgozó Péti Nitrogén Műveknek és a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinátnak is anyagi segítséget tudnak adni. n műanyagüzem Minden változó csak a változás állandó. Ez a mondás látszik érvényesnek a TVK állandó, következetes fejlesztésére. A bővítési munkák során jutott idő és erő arra is, hogy a műtrágya megfelelő csomagolásáról gondoskodjanak. Légmentesen zárható műanyagzsákokban hozzák forgalomba. Az így csomagolt szemcsés műtrágya nem tapad össze, nyitott vagonban is szállítható. s nagy előnye, hogy raktár híján tárolhatják a szántóföldön is. Eaért a tsz-ék szívesen fogadták az új csomagolási formát Mindehhez külön műanyagüzemet kellett berendezni, ahol polietilén zsákok, tasakok és fóliák készülnek. A poli-íóliát olcsó hajtatóházak készítésére sokfelé alkalmazzák. Idén például az AGROTRÖSZT. főleg a délmagyarországi közös gazdaságok igényeit figyelembe véve, csaknem ezer tonnát rendelt belőle. De mint ismeretes, árvizek alkalmával is bevetik a gátak víz felőli oldalának szigetelésére. S természetesen ott a kimeríthetetlen felhasználási lehetőség a csomagolás különféle területein is a műanyag-termékek számára Főpróba a polietiléngyárban Az igény parancs is. A TVK területén — a Petrolkémiai Beruházási Vállalat irányításával — 2.5 milliárdos költséggel épül fel a Polietiléngyár. Hazánk első olefinkémiai létesítménye. Az új nagyüzemben az alacsony oktánszámú benzin bontásával évente 24 ezer tonna polietilén granulátumot (szemcsét) állítanak elő. Ezt az alapanyagot különböző színben, minőségben hozzák forgalomba. A polietilénből készült csomagolóeszközöket. fóliákat, háztartási tárgyakat, alkatrészeket széles körben hasznosítják az élelmiszeripartól a híradástechnikáig. Külön jelentőséggel bír, hogy a hazai alapanyaggyártás ilyen megalapozása jelentős behozataltól mentesíti népgazdaságunkat. A polietiléngyárban előreláthatólag az őszi hónapokban kezdik meg a termelési próbákat. Ezt követően már „házilag" látják el a kibővített műanyagfeldolgozó üzemet. Ebből a vázlatos Ismertetésből is látható, milyen állandó forrásban, formálódásban van ennek az új iparvidéknek az arculata. A TVK, ez a fiatal s még egyre növésben levő óriás mind jobban, hatékonyabban teljesíti hivatását gazdasági életünkben. Fehér éjssahák Számunkra különös természeti tünémény az északi fény, vagy fehér éjszakák, hosszú nappalok. Az elnevezés voltaképpen mindegy, hiába várja az estéhez szokott ember az idejében érkező sötétedést. Az csak késik, mintha elfelejtette volna, hogy most, rajta a sor. Lehet, hogy ilyenkor elfelejti fölhúzni csörgőóráját az öreg este és elalszik, mint a textilgyári éjszakás lány. Megcsudálják ezeket az estéket még a helyben lakó leningrádiak is, pedig ez a periodikus természeti jelenség az övéké is, persze jobban a finneké, s leginkább azért a fönti északon élő eszkimóké. Itt, észak Velencéjében, a Baltitenger Finn-öblében akad sok érdekes, varázslatos látnivaló. nemcsak a hosszú nappalok lepik meg a világjáró alföldi magyart. Száz szigetre épült A Szovjetunió második városát több mint 3 millióan lakják és a száz szigetre épült Néva-parti metropolist, a folyó-deltából eredő folyócskák és az ezeket összekötő csatornák úgy szabdalják és kötik össze, mint a testet ez érrendszer. Azt is mondják, hogy ez egy közepes nagyságú Párizs. Központja az Admiralitás Palotája, onnan kiindulva csillag alakban futnak szét a sugárutak, vannak közöttük hosszúak, mint a Nyevszkij Proszpekt, ez négy és fél kilométeres út. 250 esztendő alatt fejlődött ilyen egyedien széppé, történelmet hordozóan is igen maivá. I. Péter, a Nagy Péter cár alapította 1703-ban az északi háború során meghódított területeken Szent Pétervár néven. Szükség volt a tengerre, tengeri kijáratra, mert anélkül az iparosodás, kereskedelem, tengeri flotta nem fejlődhetett volna. A Finnöböl bejáratánál pedig szükség volt — az örökösen veszedelmet jelentő skandinávokkal szembeni védekezés miatt — erős tengeri flottára, szárazföldi hadseregre, ennek jeleként látható a Néva partján a Péter Pál erőd, az első építkezések egyike. Oroszország fővárosa volt 1712—1918 között. Lenin a forradalom győzelme után a fővárost átvitte Moszkvába, a szovjet hatalom védelméhez, megszervezéséhez és irányításához Moszkva alkalmasabb földrajzi helyen van. Történelmi levegőjű város, nem mosódik össze a múlt és a jelen, de mindkettő megvan a mai ember nagyrabecsülésében. Talán kevesen tudják, hogy Lenin az 1917-es forradalom pétervári győzelme után — valószínű már moszkvai keltezéssel — szigorú intézkedéseket tett az ország történelmi értékeinek, nemzeti kincseinek megőrzésére, kímélésére és megmentésére. Ennek a dekrétumnak, vagy törvénynek köszönhető, hogy e nagy történelmű népek megőrizték értékes és pótolhatatlan nemzeti kincseket és értékeket, Kijevtől Kamcsatkéig, s ezért páratlanul gazdagok a nemzeti múlttal foglalkozó múzeumok, kincstárak stb. Az Efmitázs gyűjteményét — az ottani régészek és műtörténészek szerint — kicsit tüzetesebben, darabonként 11 év alatt lehetne megnézni. A Téli Palotát (1754—68-ban épült barokk stílusban) és a Szmolnijt Rastvelli, a híres építész építette. A Téli Palotához kapcsolt Ermitázs tulajdonképpen Katalin cárnő magángyűjteménye volt; mindenki elől elzárva, a cárnő műélvezetét szolgálta. (Döbbenetes értékű képek, szobrok, muzeális tárgyak halmozódtak föl a cári udvar körül. Katalin koronája, ez az igazgyöngyökkel, rubinnal, smaragddal szőtt, font, aranycérnával varrott korona értéke pénzben kifejezhetetlen. A Kreml gyémánttárában látható.) , Apróságok' I. Péter szikrázó vágtára fogott lován ül és a Néván túlra figyel; ez a remekmű éppen olyan érdekesség és megmutatandó a külföldinek, mint a cári koronázó templom; az Izsák székesegyház, vagy a múlt század eleji építésű Opera. De ennek a városnak történelmi-szellemi levegőjét azok az „apróságok" érzékeltetik igazán, 'amelyek csak mellékesen, félvállról, odavetett módon hangzanak el. Az első egyetemet — a mai közgazdasági egyetemet — Péter építtette a Néva partján, kijelölte a telket a folyó hosszában, hogy így egy reprezentatív épülete legyen a tudománynak. A cár azután néhány évre külföldre utazott, s amikor visszatért, minisztere megmutatta az egyetemet, amely tűzfalával néz a folyóra. A miniszter ellopta a telek háromnegyed részét, s a folyóval hosszirányban megépíttette saját palotáját, A két méter magas Pétef ezért a csalásért miniszterét saját kezűleg végigkorbácsolta az egyetem hosszú folyosóján. Puskin lakóházát éppen úgy megismeri a más nációbeli utazó, mint a Gorkijemlékeket. s a dekabristák 1825-ös fölkelésének történetét és a helyszíni mozzanatokat. A Téli Palota ostroma 1917 októberében és elfoglalása — világtörténelmi jelentőségű esemény — közismert, de amikor azt is megmutatják, hogy melyik szobában volt akkor a Kerenszkij-kormány, mit csináltak a pétervári mun-' kások a palotában ... bizony érdemes jól odafigyel-' ni. Na és a Szmolnij, ez a korábbi leánynevelő Intézet, Lenin ezt választotta a forradalmi munka irányításának központjául. S a Szmol-J nij nagyterme, ahol Lenin a forradalom győzelmét bejelentette ... Nem felejthető A fehér éjszakák — mint természeti jelenség — látványossága mellett nagyon sok érdekességet, szépséget nyújt maga a város. Múltja és jelene, kultúrája, történelmi levegője. De van egy olyan időszaka Leningrádnak. amelyet soha serit felejt el az, aki túlélte; ez a hitleristák 900 napos gyűrűje. A gyerekek, akik ezutárt születtek, éppen olyan jól tudják, hogy mit éltek át szülők és nagyszülők mintha részesei lettek volna a nappalok és fehér éjszakákj nyarak és telek emberfelettinek beillő szenvedést zúdító időszaknak. Megvannak az élő tanúk, a könyvek és emlékek; filmek és drámák; s megvan egy kö-' zös temető: ahol majdcsak egymillió városvédő nyugszik a fehér éjszakák alatt.' | flmyl janicsárok (26) Akárhogy ugrált a ló a kezem alatt, tudtam vele bánni. Miért ne tudnék ficánkoló indulatommal is. Egy szó replikát nem vágtam vissza. Ügy voltam vele, dühöngj, tehetetlen vagy. örültem, hogy erre rájöttem. Hogy ő a tehetetlen. Eddig én dühöngtem. Persze nem jó ez így, mert értenünk kellene egymást. Ha nem örülnének is, de legalább hagynának békességgel. Kinek ártok én ezzel? Nem is azt keresték. Hanem azt, hogy merek én a Nyelvőr-nek írni? Ök, az okosok, a tudós professzorok, pedig egész életükben csak iskolai bizonyítványokat és fizetési jegyzékeket írtak alá, de félig-meddig tudományos jellegű dolgozatot soha. És egyszer csak jön egy senki. Az ő szülővárosukba jön a senki. És feldolgoz olyan anyagokat, amikben ők fiatal koruk óta térdig gázolnak. Egy pásztor, egy lószelídítő! A hadnagy látta, hogy jól lovagolok. Egyszer azt mondja, vállaljak valami rövidke tanfolyamot, mülovaglásból. A legényeknek sem ártana, a lovak is ügyesednének. — De csak ősszel! Itt. a nyár. Megegyeztünk. Ősszel szombaton délutánonként műlovaglassal szórakoztunk Ök ugyan azt szerették volna, ha mihamarább elkezdjük, de a szünetből egy pillanatot sem szándékoztam a városban tölteni. Még a gyűjtés kedvéért sem. Irt a lány. Illetve az asszony. A levelet éppen azokban a napokban kaptam tőle, amikor a minisztériumból lenn jártak. Megmagyarázta hallgatásának okát. Mondanom sem kell, mennyire szerettem ezt a levelet. Ő kért bocsánatot. A hiúság két lábra állt bennem. Ez igen! Ne haragudjak, de tavaly, amikor levelem érkezett, épp egy hét volt az esküvőjéig. Kicsit megzavarta, és ha válaszolni akart volna, nem... erről majd szóban. Azt pedig én nem akarhatom, hogy neki egy perce is kellemetlen legyen. Írjak, és ha erre járok, ne kerüljem el őket. A szülőkkel nem kell találkozzam. Saját lakásuk van. Gabi az egyetemen dolgozik. Gabi kedvel engem. Sokszor emleget, kedves bohócnak, kicsit bolondosnak, de rendesnek tart. Jöjjek nyugodtan. Várnak. Szeretettel. Tizenötször elolvastam a levelet. Onnét tudom, mert valahányszor elolvastam, mindig strigulát húztam a margójára. Ezt már megszoktam a vízhúzáskor. Ott görönggyel húztuk a vonalat a kútkávára. Naponta két óra hosszáig is eltartott, mire fönt volt a lócsordának a víz. Míg szorítgattam a kútostorfát, százfelé elfutott az ember gondolata. Tizenötször elolvastam a levelet, és a világ minden pénzéért nem maradtam volna a városban. Pedig a záró értekezleten újra felmerült a begyűjtés is. Mindenki rám nézett. Kereken kijelentettem, hogy nem. Nem is indokoltam. Rohantam Szegedre. Hozzájuk. Hívott. Nem voltak otthon. Mert persze azt hittem, hogy mást sem tesz Joli, mint engem vár. Nem tudták, mikor érkezem. Most csak álltam, mint az ütődött, ajtajuk előtt, és bámultam a szidolozott réztáblát. „Dr. Balogh Gábor egyetemi tanársegéd." Ezek dolgoznak valahol. Kóboroltam a városban. Ültem a Dugonics téren, és minden távolról jövő nőben őt láttam közeledni. Nem ő... Hat előtt otthon volt. Egyedül. Kedves zugot gombolyítottak össze. A bútorok világosak, mint néha az élet. Meglepődött. Nem bízott a jöttömben. Ügy véltem, hogy csak udvariasság volt, amit írt. Tulajdonképpen nem akarta, hogy jöjjek. Persze nem lökött ki. Tálalt, tett-vett. Erre még otthon rászoktatták. Rendes polgári háznál mindig akad valami, amivel a váratlanul érkező vendéget kínálni lehet. — Hogy s mint vagy? Szavai messziről mondott hangok voltak számomra, mintha nem is ő szólna. — Vagyok, vagyogatok, mert nem arról van szó, hogy nem volnék, ha már vagyok, de hogy miképpen vagyok? — Ez a régi-régi paraszti tautológia, elvtársam — mondta, s mosolygott. — Az. Régi ember, régi duma. — Mindenben a régi? — Hát nem éppen. Sok mindent rám ragasztott az élet. — Jaj, az élet. — De nem érdekelte, hogy mit ragasztott rám, hogy miben lettem bölcsebb. Kínált, töltögette a kecskemétit. Kicsit el is akad-; tunk. Néztem az arcát. Pirinyót asszonyosodott, kerekedett, a csípejére is szedett, amennyire kisejdítettem a szaténpongyola huncutsága mögül, — Hogy megy sorotok? — Jól vagyunk. Hát ismered Gabit. Jön ő is mindjárt — és megnézte karóráját. Ügy ült a szék élén, hogy bármely pillanatban ugorhasson ajtót nyitni, ha felberreg a csengő, hogy a halvány árnyéka is odébb maradjon annak, hogy ... Láttam tartásán,-hogy a tisztesség, a családi béke, a törvények karámok módjára kerítik körül két szobára terjedő életüket. Kezdett összébb húzódni bennem a higany. Jól van ez így. Vége, aztán oda van. Eljöttem. Talán nem is tettem rosszul. Nem szeretek én senkire sem vicsorítani, különösen, ha az a valaki nem is volt velem soha rossz. Hat körül hazatért Gabi. Mintha tudta volna érkezésem idejét. Jelenlétemet természetesnek tartotta. — Már vártunk. Számítgattam, mikor végeztek. Ugye, anya? Épp valamelyik nap mondtam, na, Peli megjön a héten. — A vátesz! Gabi mindent megérez. — Megérez? Kiszámítottam. Ész kell ide. — Az. — Sosem iszunk? — Csínyján bánjatok vele, mert nagyon elszoktam tőle. — Mi van? Beteg lettél? — Hogy jó órában legyen mondva, nem. Azelőtt se voltam valami ivós, csak néha belereszelt az ördög. — Mit készítsek vacsorára? — Én semmit sem kérek. Hét után vonatom van. — Mit tesz az? — Megyek. Régóta nem jártam otthon. — Majd hazaérsz, ne rohanj. Vacsorázunk, aztán elmegyünk valamerre (Folytatjuk.)