Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

Női lélek Földúton Hazávárás A sörrnjék szélén, a portos za. Meg nem mondta volna, kem akkor a más boldogsárészen, apró tanya mellett hogy mi akar abból lenni, ga. Kimentem a vonatok elé hatalmas nyárfa áll. Régen csak amikor már kezdte is. Minden ajtót egyszerre nem nyesték hosszúkásra, összepászftanl a deszkákat, vigyáztam, melyikből jön elő Megoldódnak a pedagógusgondok Pusztamérgesen Egy község fejlődését hosz- képpen kell nyilatkoznom szú időre meghatározza, Hódi Attiláné és Vass Lászmennyire tudja megtartani Ióné kartársaimról is. Maértelmiségét. rasztaló okként játszik szePusztamérges tantestülete repet az a körülmény is, hosszú évekig az állandó hogy a 15 pedagógus közül változások korát élte. Most kilencnek megfelelő szolgálafordul elő talán először, hogy ti lakást tudtunk biztosítani, tizenöt nevelő közül senki Tantestületünknek egyetlen, nem pályázik más iskolába, naponként utazó tagja van Magyarázatként Horváth csupán, de őt családi körtilLászló, az iskola új igazga- mények késztetik a napontója a következőket mond- kénti bejárásra, ja: — Bár nem tartozik szer— Azok a pedagógusok ke- vezetileg a tantestülethez, de fülnek vissza községünkbe, végzett munkája idekapakik tőlünk Indultak tanul- csolja a művelődési ház igazmányalk elvégzésére. Haza- gatóját ls. Csak örülhetünk, jönnek tehát. Balla Vince, a hogy a mostanában kapott külterületi iskola ígéretes te- státuszra szintén a község hetségű diákja volt egykor, szülöttét, egykori tanítvámost a tantestület egyetemet nyunkat nevezték ki. vegzett tanára. Házat is épí- Reméljük, a község szeretett már, tehát mindenkép- tete tartósan köti ide nevepen maradni akar. Hasonló- lőit Azt mondta, hogy az ő gyerekeinek nem bölcsője lesz, hanem olyan kocsija, amit a grófkisasszony is elirigyelhet tőle. Nem formázta a babakocsit, valóságosan olyan lett. mint az uraság ; várták dróttal. Nőtt a fa, hintója. Ki is íöstötte éppen I vastagodott, útban volt neki, olyanra, csak bicskaheggyel ^ ; de nem változtathatott rajta, még rajzolt bele egy csomó 7őm "lL"Valami" motoLkál | Valósággal belenőtt a drót. virágot. _ Ha megszületik, még mosT is k sztok Akkor még sajnálták, mert legalább őskorában hadd le- áJon^ó7ébr^ve- te vagy at 1 elsírta bánatát a fa. Könnyes evén e£v kicsit úr Jár neki un . . • ™u reinrii. őcrtte hát mégis megjöttél? Nyitom nőhetett kedve szerint Jönnek erre a népek, megcsodálják, és mennek tovább. Senki sem gondol arra, hogy ; ennek a fának fájdalma van. Fiatal korában körülcsamajd ő. Volt asszony, aki nagyot kiáltott hogy ott jön a Jóska! — én meg jöhettem egyedül. Utolsónak maradtam mindig, hátha mégis előkerül, és kiálthatok én is. — Ne mondják rám az emberek, hogy meghibbantam, de én még most is vávolt mindig, tavasztól őszig, köröskörül. Most már elmennek mellette, behegedt a seb, nem látszik, hogy szenved. A kis prádés kocsi Sok ember él így, mint ez a fa. a fogat, az én fiamnak — mondogatta. már. Azelőtt ki is szaladtam. Még eddig nem jött haza Azt zötyögtette a fejében, egyszer se. hogy nagy lesz majd az ő fia, iskolába adja, de minden » » . , .. füzetből kettőt vesz. Az egyi- 1*6171 lÓlSZIK. ket viszi a gyerek az iskolába, írja bele a betűket, ö pedig áhítatos szépen átírja majd a magáéba. Egy erővel a lélek — Tíz éve halottá nyilvá, , „ , , ,,, nították a tanácsnál, hogy ketten járnaktskolába, meg- jobban tanulhasson a g^ — Amikor az uram meg- tanul majd olvasni ő is. Ki Most se hiszem, hogy Igaz az az írás. Ha csak lehet, én megvárom. Volt már, aki megkérdezte, elmennék-e hozzá asszonynak. Sajnáltam — Még ahhoz se volt na- volna az* az embert, aki az gyon érkezése, hogy körülsi- életét hozzákötötte volna az mogassa a prádés kis kocsit, enyémhez, neki is meghozta a hívót a _ Arra a MJ, ld6re nem észjárású volt. nem lehetett postág Menjen, de azonnal, tehetem, amíg hazajön az azon göcsörtöt találni egyet katonának, se. Vasárnap odavitte a fejszével faragott gyalupadját a nagy fa alá, és dolgozott, mint aki az utolsót dolgoztudta, hogy talán gyerekünk se nevethetik érte, mert senlesz, mintha kicserélték ki nem tud majd róla. Akkor volna. Jobban várta, mint húzza a betűket, amikor a én. Fúró-faragó ember volt, fia már alszik; másrészről pedig írástudatlan és béres. Kevesen tudták róla, hogy nem ismeri az írást, mert különben sima Hátha mégis... I. KERÜLET Anyakönyvi hírek dor Imre, Horváth Tibor megKósző Gézának ás Magyart Jolán Márián-Vc LAszló, Kószó Gázának és Magyart Jolán Máriának: Zsuzsanna, Acs Györgynek és Gyuris Ilonának Oszkár Olivér, Ilebök Vincének és Szabő Jullnna Ilonának Ildikó, dr. Könczöl Lászlónak és dr. Papp Máriának László, Márki Antalnak és Kosza Erzsébetnek Tibor Antal. Szögi Ferencnek és Szeles Katalin Erzsébetnek Ferenc, Gonda Istvánnak és Gréczi Gyöngyinek István, Kuklty Jánosnak és Gyapjas Etelkának Katalin Etelka, Fásztás Istvánnak és Balku Katalinnak ZolHázasság: Szundy Gábor é« Csóthy Eva, Zelel Miklós Dezsó és Janka Judit Anna, Dévtts Lajos és Géezl Margit Jolán, Nagy Kálmán Dezsfl és Török Ibolya Julianna, Schaeherer Frigye. Karolv és Róth Ilona, llullv József és Kovács Mária, Kcllermnnn Péter Sándor és Bertalan Mária Zsuzsanna, Nagy László Béta én Ábrahám Katalln. Moleg István és Oulyás Katalin. Erdélyi Béla József és n. KERÜLET Kiss Ágnes Irén, Pető Lajoo és Házasság: Kéri János és Tóth •nőiesére, Anna Mária házassá- Kalaiin, szilberretsz Mihály és _ got kötöttek. Sotonyl Piroska. Szekeres István tán István, Béresy Bélának és Születés: Dezső Mihálynak és és Kerekes Zsuzsanna Eva há- Matolcsy Juliannának Béla, Ábrahám Évának István. Kiss zasságot kötöttek. Szűcs Károlynak és Buknicz Sándornak és pintér Rozáliának Halálozás: Molnár Mihályné Zsuzsannának Zoltán Zs gmona Zoltán, Török Mátyásnak és T" Jultanna. Varga Tmréné nevű gyermekük született. Redenezki Katalinnak Csilla Ka- z^porl Eva, ÜJvárl Józsefné HaIá)0zás: Szöllősl Imre. Bors talln, Horváth Józsefnek és Jó- Tfjrök Vilma Anna. Sólyomvári T S B61a Ábrahám Ferenc, TóMofnek8 és "szán tai'1 Piroskának Józseí meghalt L^lczner Rudolfné Nyu* ErJózsefnek és szántai Piroskának KERÜLET zsébet, Csókást József, BataSzeke'res Irénnek Udlkó?^Farkas Házasság: Masa Miklós István Harnpel Istvánnak ég Szalma Piroskának é« Nagy RozAUa Dobai Káro^ MargU. Muskó Istvánné^DOt» Olga Julianna. Badényl István- és Dudás Ilona házasságot kö- ^n^Marrtt Sós VOT^Í Káldl nak é, Kohajda Ilonának Zita töttek. , . ^egMarian Gyovat Péternek es Ku- Születés: Lázár Gézának és Zslgmondné Csillag Etelka meg csora Ilonának István, dr. Ba- Király Juliannának Ibolya Ilona, tankal Tamasnak es dr. Mada- — rósz Klárának Tamás Endre, dr. halt. uram. Azért megmondom igazán, félek pedig az öregségtől. Mit csinálok én majd egyedül, ha jön a baj? — Nehezen ment el. Azért — Amig tudok, dolgozom sirattam legjobban, mert Az idén majdnem négy hold úgy búcsúzkodott, mint aki szőlőt nyitottam ki s metérzi, hogy nem jön vissza szettem meg egyedüL De peregyszer se többet. Hagyta a metezni még nem tudok. Ha parancsokat, hogyan nevel- pumpálok, egyszerre mozog jem a fiunkat, ha megszü- a két kezem. A többi munkát letik. Tábori számon Irt is mindet én csinálom. levelet, de azon csak jót ír- Az(. látják csak> hogjr dol_ hatott, azt is röviden. Job- gozik mindig. Disznót is hizban nem ő írta, hanem írat- iali hármat, hogy a fiának ta. Egyiken az jött. hogy itt, segítsen majd az árábóL A ahol jár, igen szép fenyvek gyalupad ott van a fa alatt, vannak. Ha ő hazajöhet, in- „„„ , _ ,,, , „., , i , . .. annak a lábához köti a kunén hoz egyet karácsonyfa- nak. Ez volt az utolsó levele. tyát Megvan a b3^ kocsi is. — A háború után kezdtek hazafelé jönni az emberek. Ré0en nem siratia már sz Hideg volt, hordta a havat, urát, nem is tudják, hogy de én egész nap ott álltam még mindig várja. az istálló sarkában, lestem, . ... ... _ ... . , ' . ... A nyárfán se latszik, mi jon-e ő is. Ha mozgást láttám a havon, szaladtam elé- van belüL be. De rettenetesen fájt ne- Horváth Dezső Határidőre Szeged új éttermének, a Zsótér-ház földszintjén készülő Szeged-étteremnek az építése nagy lendülettel tolyik. Noha az építővállalatnak nem kis gond, hogy a régi falak bontása-alakítása mindig valami meglepetést okoz, teljes erőfeszítéssel dolgoznak, hogy az ígért határidőre átadhassák. A 600 személyes konyhából. 260 személyes étteremből, 200 személyes kerthelyiségből, 150 személyes „bajoros" sörözőből és non stop bárból álló vendéglátókombinát eredeti átadási határideje július 20-a, s amint azt dr. Salgó Lászlótól, a Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesétől megtudtuk, minden valószínűség szerint időre el is készül az étterem. A minap megérkezett a galambszürke színű műkő-padlózat, s a terveknek megfelelő időben kezdhetik majd az étterem számára tervezett, egyedi bútorok beépítését is az asztalosok. Hogy a szépen haladó munka láttán mekkora az optimizmus, arra jellemző, hogy a szegedi ipari vásár sajtótájékoztatóját már az új étteremben szeretnék megrendezni. Abszolút őrangyal Napóleon Tamási Mihálynak és Kfnyó Irénnek Attila, Füstös Nándornak ós Bába Ilonának Márta, dr. S/abó Lajosnak és Weinberger Helénának Attila Agnen, Halász Antalnak és Farkas Magdolnának Edit, Kecskeméti I„ászlónak és Kémest Eszternek Imre, Tombáez Józsefnek és Boldl Rozáliának Erika, dr. Marton Zoltánnak és Pásztl Máriának Anita. Kopasz Iaszlónak és Jakus Kutullnnak László, Bíró Józsefnek és Magony Ilonának Tünde. Szépfalusi Jánosnak és Tóth Juliannának Márta Judit, Fnlócz Imrének és Tombáez Rozáliának Imre. Tóth Istvánnak é» Gyuris Gertrudnak Edit, Rntkay János Dánielnek és <*t. Szentesi Zsuzsunnának János Dánlel, Ilvés Zoltánnak és Fonráskütl Erzsébetnek Zoltán. Nógrádi Szilveszternek éa Nógrádi Juliannának Zóltán. Gabnal Lászlónak és Boz.óki Veronikának Mónika Edit. Aleksza Ferencnek és Császi Anikónak Szabolcs Gábor, stimon Nándornak és Maslr Jolánnak Gábor. Börcsök Antalnak és Volford Máriának László, Bödl Gyulának et* Tóth Katalinnak Gyula, Dékány Sándornak és Gajdacsl Irénnek Sándor. Bognár Ferencnek és Savanya Irénnek Judit, Földházi Jánosnak és Prágai Erzsébetnek József. Györfy Lászlónak és Nedesoczkl Teréziának Zsuzsanna Ágnes. Slloczt Istvánnak é3 Udvardl Juliannának Julianna. Dékány Mihálynak és palotás Máriának Mária, Bojtos Józsefnek és Radványl Honának Csaba István. Farkas Tibornak és Berkó Máriának Krisztina, Glljon Miklósnak és Zsigmond Juditnak Miklós, dr. Lázár Jánosnak és Mo/ga Enikőnek Máté János. Mlnyó Józsefnek és Tóth Mártának József. Kunstár Sándornak és Czlrok Piroskának Sándor. Poplty Istvánnak és Frank Arankának Melinda, Horváth Andrásnak és Provlcs Mártának Tibor András. Kérdő Sándornak és Strokmán Mártának Csilla nevű gyermekük született. Halálozás: Drevcnka Károly, pethö Pál. Muhel Ferenené Balog Rozália. Bálint Imre, Urbán Mihályné Plsztrot Hona Mária, süli László, Kothencz Dezső, Balogl. Györgyné Kovács Rozália. Csanádi .András. Kónya János, Barna-Kalmár Antal, Dobó Antal, paxao József, FoJMEiUjanicsárok (2.) Velünk lakott a kollégiumban egy fiatal egyetemi tanár lakhatott volna kinn is. De ő tanulmányozott bennünket. Nem így mondta. Ismerkedett velünk. Minden este bejött a szobáinkba. Állami kollégiumban laktunk. Volt ott kispolgár, nagypolgár, gyáros, bankáros, polgármesterfiú és rendőrkapitány-lány. De ő a proletárok szobáiba járt. A hosszú éjszakákba belebeszéltük magunkat az ágynkra dőlve. Az órákon is mindig csudálatosakat mondott, de itt mintha többet tudott volna. És beszéltetett bennünket. És nem rángatta szemöldökét, ha magyarul mondtuk némely dolgok nevét. És nem futott el, amikor egyik iábizzadásos szobatársunk félig elrothadt zokniját levetette előtte. Csak épp azt nem mondta, ez igen, ez a valódi proletáros szag. Szeretett bennünket. Vicceinken, történeteinken hangosan hahotázott. Szidta a kispolgárokat, és jóidulatúan óvott bennünket tőlük, ö is kispolgár volt. Annak született, de rég levetette magáról azt a ruhát En ebben nem tudtam eligazodni. Hát a kispolgárban is lehet valami jó! Hát milyen szép lánya van a kispolgárnak, és az szeret engem. Olyan a tenyerem, mintha bádoggal volna kibélelve, s mégis majd elolvad puha kacsója benne. És rossz szokását sem ismertem. Nem erőltetett, hogy templomozzak vele, az istent sem feszegette. Amit akart velem, az mind hasznomra vált. Soha nem sértett meg azzal, hogy trehány a ruhám meg a kalapom. Az ösztöndíjam ő kezelte. Rendre megvásárolgattunk mindent. Ügy viseltem, ahogy ő mondta. Városiasan. Én nem láttam benne rosszat. Hogy hol kezdődik a kispolgárban a rosszaság, nem tudtam. De a fiatal professzor állítását sem lettem volna képes cáfolni. ö sem akart rosszat. Azt akarta, hogy müveitek, mindenhez értök legyünk, de őrizzük meg tiszta, proletár jellemünket. És ne inogjunk. Ha lejanicsároznak bennünket, legyünk .ek rí Halasy prof nyilatkozata ott hullámzott még sorainkban, hiszen nemcsak újságcikkben írta meg véleményét rólunk, hanem némelyik előadásán módot talált rá kimutatni: janicsárok vagyunk. írását, ami vagy három évvel korábban a Szegedi Kis Üjság-ban jelent meg, sokszorosítva adták kezünkbe. Mikor magamban olvastam, majdnem mindenben igazat adtam Halasynak. „A demokrácia abban áll, hogy a kondás fiából valóban lehessen is üzletigazgató, ha van rá tehetsége, és viszont az üzletigazgató fia ne lehessen egyéb, mint kondás, ha csupán arra jó." Tetszett ez nekem. Hanem Professzor Pista, mert magunk között csak így neveztük a velünk lakó profot, megmagyarázta, mi húzódik a látszatra szánk íze szerint való jóindulatban. „A középosztály, valamint a korrumpálódott polgárság átmentése az újba, régi előnyeik, pozíciójuk féltése, megtartása." Az önök egyetemi felvétele is nagy fölhördülést váltott ki a középosztályból: „Minek jártam én nyolc évig gimnáziumba, ha most bugrisokat csak úgy, pártigazolványra felvesznek?" Na, ez felbosszantott bennünket mindjárt. Hát mért lennénk mi bugrisok? A bugris, legalábbis mifelénk, tehetős, de mérhetetlenül buta, okoskodó valaki. Az ilyenről azt tartottuk: az üres hordó kondul a leghangosabban. A janicsár jelzőt vállaltuk, de a bugrissáfcért a körmünket kieresztettük volna, ha úgy kívánja a becsület. Professzor Pista Illyés Gyula Oroszország című kötetéből idézett állítása igazolására. „Ellensége vagyok minden előnynek vagy hátránynak, amelyben származása részelteti az embert. Mégis megértettem, amikor Szovjet-Oroszország azt kérdezte az iskolapad és az íróasztal felé tolongóktól: Mi volt az apád? Paraszt? Munkás? — Akkor tesék. A többit megváratta addig, míg az előbbiek — évszázadok óta várakozók — helyet nem foglaltak." .Janicsárok? Vállaljátok! Igenis, a párt katonái vagyunk! Művelt emberfőkre van itt szükség. Nem nyafogós kispolgári okosokra. Azok is lelhetnek műveltek, de a gerincük olyan, hogy nem bírják el a terheket. Egy-egy este több világosságot öntött a fejünkbe a prof, mint amit azelőtt egy év alatt sem szedett össze az ember. De nem mindent értettem. S kicsit gyanakodtam. Minden paraszt gyanakvó. Egyik védelmi eszköze a gyanakvás. Cukor helyett nehezen veszi szájába a szappant. Mindenről beszélgettünk. Valaki azt állította, hogy a kölni illata elpuhítja az embert. Csak a mosdatlanok használnak kölnit Hát az én választottam? Mosdatlan lenne? Hitem szerint olyan tiszta, mint a pohár. Szép. finom szagú kölnije volt. Mindig az orromban marad az illata. Egyszer odamondtam a profnak a mi szobánkban. Mondom, lehet, hogy így volt a középkorban. Hogy azért használták a kölnit, mert különben büdösek lettek volna. Nem haragudott meg. Szépen megmagyarázta, miről van szó. De utána mindig nagyon komolyan nézett rám. Tudta, kinek udvarolok, s ha erre a lányra fordult a szó, ráncolta a homlokát. Én nem erősködtem. Tetszett, hogy kellek anak a lánynak. Ezzel én még nem tagadom meg a mozgalmat. Sem az osztályomat. Igaz, udvarolhattam volna proletárlánynak is. Sokan voltak a kollégiumban. Jól is voltam velük. De más dolog az velük jóban lenni, amott meg szerelemben élni. Egyszer kéredzkedtem a pártba. Jól is vizsgáztam, a társadalmi munkában is nyakig voltam. Nem vettek föl. Zavaros fejűnek, parasztanarchistának vélelmeztek. Kispolgárok felé kacsingatónak, asszimilánsnak is mondtak. Onnét tudtam meg, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen. Meg is utáltam magam. De azt éreztem, hogy nem jól ismernek. Tudtam, hogy nem azok közé tartozom, akik közé most ezzel a véleménnyel odalöknek. Ha segíteni riem tudtam a mozgalomban, nem is ártottam. Az élet más dolgaiban is így gondolkoztam én. Hiába ritkán tátottam én a számat. Bántott a dolog. Ha akkor pénz van nálam, berúgok, mint a disznó. Ennél okosabbat mit tehettem volna? A pártban is megmondták, hogy fejlődőképes vagyok, tehát nem dobnak el, de népnevelőt állítanak mellém, hogy átsegítsenek a nehézségeken, a pillanatnyi válságon. Bántott a dolog. Pénz nem volt nálam. A lány őrizgette. Nem volt egy cigarettám. Szobatársaim, a proletárok mind a taggyűlésen voltak, ahonnét engem kirúgtak. Kiforgattam a szemétkosarakat egy csikkért, annyit a égett a szám a nikotin után. íFolytatjuk..) ;