Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Robbantások kémcsőméretekben Kapcsolat a rakétatechnikával A publikációból, előadásokból közismertté váltak a szegedi kutatások. Solymosi Frigyes mosolyogva toldja meg: — Persze, mi elméleti alapismereteket adunk, ami messze van a gyakorlati alkalmazástól. — A külföldi érdeklődés mellett van-e hazai kíváncsiság? — Hogyne, már jártak nálunk az olajipar szakemberei, akik különleges robbanóanyag felkutatására adtak megbízást. Ügy érzem, sikerül teljesíteni ezt a feladatot. Kapcsolat Hatszor két méteres szoba, kopott íróasztallal, roskadásig tömött könyvespolcokkal. Az ablak négyszöge a közeli dóm tornyait és kupoláit mutatja, meg a szabadtéri széksorait. MTA kutató csoport. Az apró helyiségben s a hozzá tartozó jellegtelen laboratóriumban dolgozik Solymosi Frigyes címzetes egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora. Tucatnyi hallgatóval és segítségére adott munkatársakkal, technikusokkal együtt valódi huszadik századi témával foglalkozik. A kopott íróasztalról kikerülő dolgozatok világszerte figyelmet keltenek. Néha kipillant képletei fölött az üvegen, s eszébe jut, hogy véletlenül került kapcsolatba a rakétatechnikával. Minirobbantás — Ki kell egészítenem, pontosabban a szilárd anyagok reakcióképességét vizsgáljuk, azt, hogy ezek reakciójának, robbanásának hatását miként lehet fokozni. Innen a kapcsolat. Köztudomású a rendkívül gyorsan fejlődő rakétatechnika, az űrutazás nagy problémája a hatásos, megfelelő üzemanyag. Mi az ammóniumperklorát nevű vegyülettel dolgozunk, azaz a szilárd rakétahajtó anyag legfontosabb részével... — kezdi bemutatkozásul Solymosi Frigyes. — Hogyan kezdődött a munka? — Annak Idején a Magyar Tudományos Akadém.nfcí*-StóSÍ alAkítette azonnal semmisítsd meg" gonics gimnáziumban kezdett munka segjtesére alakította A meglepetés; a tanulni, maid abba az intéol1965-ös esetre. Egyik hallgatóm robbantást akart előidézni, s mindent annak a rendje-módja szerint előkészített. Eltelt fél, egy, sőt négy óra, anélkül, hogy bármi történt volna. Én már Solymosi Frigyesnek talán legszorosabb kapcsolata a novoszibirszki kutatókkal van. Nem véletlenül, hiszen ott hasonló témával foglalkoznak. — Persze, nemcsak az érdeklődésben merül ki kapcsolatunk, hanem szorosan együttműködünk. Legújabkértem, hagyja abba az egé- ban Boldyrev professzorral szet, nincs remény, de 6 ki- könyvet írunk a reakció tétartott. Neki lett igaza. Négy és fél óra múlva fellobbant a pici láng, s egy értéke* eredménnyel lettünk gazdagabbak. A hallgató türelmének, kitartásának eredménye több tudományos dolgozat, külföldi előadás lett. Szigorúan titkos? Sárga fedeles angol nyelvű tanulmány fekszik előttem, borítójára ráütötték a „Top secret" pecsétet is, sőt az „Áttanulmányozás után maköréből. — Nincs túl messzire Novoszibirszki — A téma Jelentéktelenné teszi az ilyenfajta távolságokat ... Elfeledkezem a tollről, a noteszről. Beszélgetünk, közben azt is megtudom, hogy Solymosi Frigyes élete öszszenőtt Szegeddel. Méginkább Szeged egyetemi negyedével, a Dóm tér, Hősök kapuja határolta területtel, hiszen annak idején a Ducsoportunkat. Mi elindultunk egy érdekes elméleti feladaton, és szinte találomra kiválasztottunk egy anyagot. Akkor nem gondoltuk, hogy ez öt éven belül mekkora íztar lesz a kémiában! V 1960: Egyre-másra lőtték szegedi kutatásokat 15 dalon keresztül ismerteti a dolgozat... Az évek során sikerült olyan anyagot találni, amelyen az említett vegyület hatásosabb lett, robbanáspontja 200 Celsius fel a szputnyikokat, rakéták fokkal alacsonyabbra szállt a világ kozmodrómjairól. Tudományos közlemények adták hírül, hogy egyre nagyobb terhek jutnak az űrbe az erősebb hajtóanyagok révén. Solymosi Frigyes mindent félretéve „belefeledkezett" a csodálatos tudományos nyomozásba. — Robbantásainkat természetesen csak kémcső-mé- Berkeley-ben, Novoszibirszkretekben végezzük. Sokszor nagy türelmet követel a jelenségek megfigyelése. Ma is emlékszem például az tanulni, majd abba az intézetbe került hallgatónak, amelynek emeletén ma olyannyira szívesen dolgozik. — Nem csábították máshová, esetleg jobb állásba? — Nem tagadom, voltak igen kedvező ajánlatok. Hogy miért nem mentem el — pontosan tudora. Ügy érzem, Szegeden nyugodtabban dolgozhatok, mint máshol. A fővárosban pergőbb az élet, érdekesek a színházak műsorai, de biztosan tudom, hogy meghitt környezetemben többet várhatok magamtól. Meg aztán lassan befejeződik a „rakéta-tudomány", s majd a szénhidrotam előadásokat — most gének oxidációjával kísérleutazok Frankfurtba és Ve- tezünk ... Hogyan került át ez a tengerentúlra? — őszintén szólva meglepődtem, hogy milyen érdeklődést keltenek eredményeink. 1962. óta Berlinben, Londonban, Brüsszelben, Münchenben, Krakkóban, ben, Varsóban — stb. tartotlencébe. Matkó István Űgyvédkedés Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent lat és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?" (Kádár János.) S

zembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: Miért lehet bizonyos dolgokat egyszerűbben, gyorsabban, nagyobb megelégedésre elintézni, ha nem közvetlenül az illetékeshez fordulunk? Vagy megfordítva: miért nincs olyan sebessége és olyan tartalma egy-egy dolognak, ha a maga természetes útjára bízza valaki? S jönnek a dolgok, szálukon. Közönséges ügyfélnek lenni valahol nem divatcikk. Kitanulták már ezt az emberek. Így aztán ha az IKV-val van valakinek dolga, s megdörgölte már magát ezzel a szesszel, dehogy megy a házkezelőségre! Levelet ír az újságnak: beázik a tető... Nem akarják kicserélni a tévékészüléket a boltban? Eszébe sem jut, hogy az ÁKFnél vagy a gyárnál reklamáljon. Még közönséges ügyfélnek tekintenék! Majd a rádió... oda kell írni! Ritkán hordják el az utcából a szemetet, el kellene hát sétálni a Pacsirta utcába, be kellene telefonálni a Városgazdálkodási Vállalathoz. Dehogy! Egy forintos bélyeggel, egy levéllel társadalmi ügyvédet lehet fogadni valamelyik lapnál, társadalmi szervnél. A szomszéd megszegi vagy túllépi az állattartás szabályait, jelenteni kellene a szabálysértési előadónak, de majd hívjuk a tanácstagot... így kényelmesebb, frissebb, egyszerűbb. Annyira elszaporodott már az ilyesfajta ügyvédfogadás, hogy megsokallják a közbenjárók is meg a hivatalok is. Pedig semmiféle törvény nincs rá, hogy személyek vagy aprócska közösségek dolgaiban, melyekben igazán maguk is el tudnak járni, más szaladozzon és más levelezzen. De természetesen hamar sem Ilyen egyszerű a dolog. Mert nemcsak kényelem munkál ebben a szemléletben, hanem tapasztalás is. Mint már mondtam: akinek társadalmi ügyvédet sikerül szerezni, jobban boldogul panaszaival. S talán mosolyog is azokon, akik kilincselnek, ötszörhatszor megsürgetik a dolgukat Más az, mégis más, ha egy szerkesztőség érdeklődik; egy tanácstag sürget és apellál. Ha jogos az az észrevétel, hogy ez a rövidebb út — az is jogos, hogy bizonyos súlyon és a közérdek minimumán alul nem szabad ügyeket fölfogni. Gondoljuk csak meg, akármilyen merészen hangzik: minden jogosság és igazság mellett ez a protekciózásnak egy sajátos, bár ártalmasnak nehezen nevezhető formája. Aki az úgynevezett szolgálati utat járja, győzi türelemcérnával az utánjárást, nem ugyanúgy megspórolhatná-e a fáradságot meg az izgalmat? Csak annyi társadalmi ügyvéd már nincsen, s ha lenne is, értelmét vesztené a módszer. Még azt sem lehet mondani, hogy csupa olyanok fordulnak ide-oda segítségért, akik a természetes úton nem boldogultak; akik belefáradtak bizonyos packázásokba. Mert sokan az első kísérletet sem kockáztatják meg az illetékes hivatalban, mindjárt prókátorért szaladnak. Mit tudnak az ügyintézés mechanizmusáról? Nincs bizalmuk, pedig még senki sem vámolta meg; s nincs türelmük, pedig még senki sem élt vele vissza. Tiltakozás meg dühöngés mit sem segít ezen. Nehéz megvonni a határt is, hogy meddig egy ember dolga és hol kezdődik a közügy. Meg bizonyos ügyek hatásos elintézésére nincs is hivatalunk, apparátusunk. Leginkább éppen a határesetekre. A hivatalnok azt mondhatja: kérem, én ebbe nem szólhatok bele. Én a közigazgatás vagyok, vagy a rendőrség — nem esik hatáskörömbe. S ilyenkor mégis kellenek társadalmi ügyvédek, bírók, hivatalnokok, de még rendőrök is, akik helyzetüknél, tekintélyüknél fogva kellemesen elrendezhetnek számos esetet, amire még nincs paragrafus, bírságoló vagy rendelkező passzus. Felvilágosítással, magyarázattal, sürgetéssel is lehet ügyvédkedni. | árom oldala van tehát ennek az éremnek. S ha valamit igazítani akarunk a dolgon, nem elég csak az egyikre gondolni. Az lenne talán a legfontosabb. hogy mindenki legyen a maga ügyvédje, saját dolgainak szorgalmazója, és ne várjon égből pottyant megoldásokat Vegye nyakába a sérelmet, járjon utána — s csak akkor forduljon közéleti emberekhez ilyen természetű üggyel, ha a rendes kerékvágáson nem boldogul. Köre ítélje meg, vajon jogos-e, amiért kardoskodik. De azok is mérlegeljenek, akik pártfogásba vesznek ügyeket Illetékesek-e abban; nem éppen közösségellenes-e a kérés; megérdemli-e az erkölcsi és az ügyintézési támogatást? Es mindegyiknél fontosabb lehet a hivatalok, vállalatok iránti bizalom. Az, hogy hivatásos „ügyvédek" módján intézkedjenek minden dolgok minden hivatalában. SZ. SIMON ISTVÁN H Háborús gólya 4KH 14pa és fia A vasút nem tartozik a világ nagy vasútjai közé, az országút is csak amolyan egynyomsávú tanyai út A ke*tő „csomópontjában" található a kisivánszéki iskola Domaszék határában. Messziről látni, hogy a gyerekek egyszerre akarják kihasználni a tízperces szünetet is, meg a tavaszi jóidőt is: fociznak a tanyai iskola „utcáján". Szabályos a játék, tanári felügyelettel csinálják, sőt együtt játszik velük a tanár is, a fiú, ifjú Vörös Géza. Sajnálom, hogy "megzavarom a játékot de ő jóindulatúan vigasztal: — Gyerekkorom óta rúgom itt a labdát egy kis kihagyás nem nagy veszteség. Még diákként járt ide az apja iskolájába, amikor először találkoztam vele. Csókákat szelídített és tele volt minden bokor madáretetővel. Csókák már nincsenek, de madáretetők még vannak. Nem csudálkozom, hogy éppen biológia—mezőgazdaságtan szakos tanár lett belőle. Szegeden végzett a Tanárképző Főiskolán. Az apa harmincegy éve tanyai tanító. Büszkén mondja, hogy tanító, és nem teszi hozzá, hogy „csak". Amikoi kettesbe maradunk, akkor nyilatkozik magáról. — Ügy bocsátottak el bennünket az iskolából annakidején, hogy mi leszünk az apostolok. Jó sokáig tartott az apostolság. Néha bűntudatot érzek, hogy önzés csupán, amiért ide hívtam a fiamat is tanítani. Pedig úgy érzem, szüksége van rám. Aki szívétleikét nem tudja beleadni az iskolai munkába, annak a tanítás nem lehet öröm, az fegyháznak érzi az iskolát. Ketten tanítanak az iskolában. Az itteninél tökéletesebb tantestületi egység talán nincs sehol. Ha a fiú, a „beosztott nevelő" elégedetlen a főnökével, az iskolavezető apával, abból még csak sértődés sem lesz. Teljes a demokrácia. Beat-rajongóként jött haza a fiú, most mégis Beethoven-lemezeket vesz a fizetéséből. A szeme sarkából még odavág apjához, hogy nincs ő legyőzve, szükség van a beat-muzsikára is. de megegyeznek szépen, hogy a szimfónia mégis többet ér, azt hallgassuk. A vitatkozó kedv régi, téma is adódik hozzá mindig Tanárjelöltként sokszor beült a fiú hospitálni édesapja óráira. Akkor volt csak vita! Miért nem tanít azzal a módszerrel az apa, ahogy ő tanulja most a főiskolán? Most már belátja, hogy más az órát nézni, es más vezetni. Édesapja gyakorlati tapasztalata nagyszerű kiegészítés elmeleti felkészültségéhez. Most lett szaktekintély előtte az apa. A reformátor-lelkesedés azért nem hagyott alább nála. Legfőbb gondja, hogv mikroszkópot szerezzen az iskolába, legalább kölcsönképpen. Az apa vele lelkesedik, minden új ötletet megrágnak, de ugratja is néha a fiát: — Az én kedves kartársam főiskolára járt, új módszereket tanult, ezért dobálta ki termő gyümölcsfáimat sorba a kertből. Meg is kapja rá a kontrát rögtön: — Hogy azonos fajtákat telepítsek helyettük. így gazdaságosabb a termesztés. Aki gyümölcsfát telepít, nem átmeneti állomásnak tekinti a tanyai iskolát. Nincs szándéka elmenni innen. Beláthatatlan ideig — így mondja — itt akar tanítani. Mondatát telefonzörgés szakítja meg Valaki a vonal túlsó végéről azt jelenti be, hogy a szolgálati lakást fürdőszobával egészítik ki. — Miért mennék el, ha itt is meglesz minden — mondja örömmel. Az apa üzenni szeretne városi kollégáinak. — Mi itt szépen biztatjuk a gyerekeket: tanuljatok, minden lehet belőletek. Keserű csalódás éri őket, nem veszik fel középiskolába. Azt mondják, nem bírná a versenyt, mert tanyán járta az általános iskola osztályait. Lehet, hogy az első két évre igaz a jóslás, de aki tehetség, az behozza a hátrányt. Pedig sok tehetséges gyerek van a tanyán! Beszélgetés közben, a rég} időket idézve mondja: — Egyik régi tanítványom jelentkezett a múltkor. Azt mondja, ha pedadógust emlegetnek, nekem mindig a tanító úr jut az eszembe. Remélem, a fiam is érzi majd, hogy szép hivatás tanyán tanárnak lenni. Horváth DemS Megjelent az Acta Geographica A szegedi József Attjta Tu- vo, a dolinák és a reziduális dományegyetem földrajzi karsztüledékek Észak-Borsodi 1 tanszékein folyó kutatási kifej lődé&i kapcsolataiban ' munka eredményeit közlő című cikkében sok éves kutaActa tudományos körökben tásának eredményét foglalja mindig nagy érdeklődést vál- össze, és megállapítja, hogy a tott ki és hozzájárult a tan- karsztfennsíkok tengerszint székek bel- és külföldi kap- feletti magassága, valamint csolatainak bővítéséhez. Az a formakincs között korrelu„Acta Geographica" legújabb tív kapcsolatok állnak fent. száma ismét hat szegedi Ezek a karsztfennsík lepuszgeográfus kutatási eredmé- tulásának genetikai folyamanyeit közli. tait meghatározó klimatolóDr. Krajkó Gyula „Ma- giai sajátosságokkal vannak gyarország körzetbeosztásá- összefüggésben, nak néhány elvi és gyakor- Dr. Andó Mihály és dr. lati kérdése" című rendkivü- Mucsi Mihály „Adatok a Délli időszerű cikkében hazánk kelet-Alföld pleisztocénvégi, társadalmi, gazdasági és föld- holocénkori üledékeinek fejrajzi adottságain alapuló lődéstörténetéhez" című cikkörzetbeosztását közli. Terve- kükben az ös-Maros hordazetében négy fokozat! szint- lékkúp térszínét vizsgálják, tel (makro-, mező-, al- és A tanulmány egyrészt a mikrokörzet) számol. Részié- népgazdaságilag fontos hotesen elemzi körzeteinek kö- mok és kavicsos üledékek rülhatárolását és jellemzi a felhalmozódására mutat rá, különböző szintű területi egy- másrészt a talajföldrajzi ségeket. szempontból jelentős térszíni Dr. Tóth József „A népes- áthalmozódásra. ség területi koncentrálódása- Dr. Juhász János „A csévr.ak néhány jellegzetessége a haraszti homok erdősztyopp Dél-Alföldön (1960—1967)" természeti földrajzi tájtípucímű cikkében feltárja, hogy sai" című cikkben megáilabár a népesség a Dél-Alföl- pítja, hogy az egyes növénydön a vizsgált időszakban is társulások milyen talajon, csökkent, de a csökkenés üte- milyen hőmérsékleti körűimé egyre kisebb. Lassul a menyek között élnek. Megilmezőgazdaságból való el- lapította, hogy az ártéri kistáj áramlás, ezzel egyidejűleg a genetikailag egynemű lerükörzet városai egyre iparo- let, melyet egységes geológiai sódnak. Részletesen elemzi a talapzat, különböző növénycyofforli t-tárinpcÁi-tIntviXm"<lár.t Iá 1.1 „. 1 _ l_ _v i , szegedi népességtömörülést is. társulások, helyi Dr. Jakucs László „Nyílt jellemez, kérdések a karsztos platoniéghajlat óbonyl Gyuláné CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁJUS 1. DFLMAGYARORSÚG P