Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

Jobb kísérő kisfilmeket A címben kifejezett kíván- kritikán aluli minőségű kis- azt, amit az előadás a hallsagot a Népművelési Tanács- filmvetítés más témájú elő- gatókban felépített? adó film tárának továbbítjuk, adasok után is. Április 18-án Ez a kérdés természetesen A kérés tehát, hogy a tudó- például a November 7 kul- felmerült a Közel-Kelettel mányos és Ismeretterjesztő túrotthonban hallottam egy kapcsolatos előadást követőelóadasokhoz időszerű témá- űrhajózásról szóló nagyon en is. Igaz, a filmet kölcsönjú es minőségileg is jó kísé- jó és érdekes előadást, amit ző Népművelési Tanácsadó ró kisfilmeket kölcsönözze- kisfilmvetítés követett. F.U nagyon kevés díjat számít fel nek. Mert ha nem ezt te- szomorított, mennyire gyalá- a filmért. Mégis, legalább szik, akkor akadályozzák az zatos volt a film minősége, annyit megtehetne, hogy ismeretterjesztés eredmé- hangban és képben egyaránt, időnként kiselejtezhetné a nyességét, mint ezt az alább Sokan tették fel a kérdést használhatatlanságig koptalelrl két esetben akaratlanul fülem hallatára: mi szükség tott filmeket. Az sem volna is tették- vot arra, hogy egy ilyen ak- azonban elvetendő gyakorlat A minap egy nagyon ked- tuális témájú előadás után ha — korszerűsítenék a kivés MAV-kollektíva meghí- ennyire kritikán aluli hangú sérő kisfilm-készletüket. F.z vásanak tettem eleget: poli- és elmosódott képű kisfil- is az eredményesebb népmütikai akadémiai elöadás-soro- met vetítsenek és ezzel gya- velés céljait szolgálná. /.atunkban a Közel-Kelettel korlatilag lerombolják mind- Perényi István kapcsolatos időszerű kérdésekről tartottam tájékoztatót Az előadást követően érdeklődéssel vártam, hogy az EAK-ról keszített és levetítésre került kisfilm mennyiben lesz segítségemre az elmondottak jobb megértéséhez. A körülbelül negyedórás vetítés alaposan próbára tette a kollektívát: ugyanis csak képet láttunk, hangokat azonban nemigen hallottunk, vagy ha igen, akkor sem értettük, hogy a magyar nyelvű "ksiérőszöveg mit is akar kifejezni. Később kitűnt, hogy a vetített kisfilm „karrierje" — legalábbis megyénkben — még 1963-ban indult el, s azóta, a kísérő- I jegyzek tanúsága szerint, nagyon sokszor vetítették. Gyakorlatilag tehát már selejt volt, s „bemutatásával" többet ártottunk, mint használtunk a téma érthetőségének. Sajnos, előfordul Ilyen A szegedi villamosmegállóban I. HáCm HAxsasSe: Kiss Ferenc és Kiss Hona, Tőrük Bálint István és Nógrádi Veronika MÁrla, Bölcskei IJJOS Tibor és Kakas Márta Edit. Berényl Ferenc Oszkár és Palla) Julianna Ingeborg. Pap Sándor Júr.sef ós Mészáros Hona. Fenyvesi Árpád és Hyés Klára ZsOfla. Bakonyi Zoltán Jözseí és Pencxlnger íva, dr. Herczeg János és Gál Klára Valéria. Fran Anyakönyvi hírek rta Katalin, Gyurfcovlcs Andrásné Boros Ilona. Takács Mlhélyné Tart Terézia. Soós István meghalt. * n. KER ÜL FT Házasság: Frledmann Sándor és Harmati Irma, Németh Zoltán Imre és Horváth Emma. Szalay József Gyula és Fogas Anna Veronika házasságot kötöttek. _ _ Zsolt, Mlskolczl Jézsefnek és Halálozás: Szokoly Mária Erkó" András kontói és 'ságl Má- Tóth Ilonának József. Sándor nsébet. Csonka Imre. Czlrak Anrla. Lukács Árpád és Kollár Károlynak és Fodor Rozáliának vai, Benkó Istvánná Lobozsér fiva. Földvárt Imre és Zöldág Ciyürgyi, Böröcz Mátyásnak és Etelka, Halász Mihály. Argyelán Margit Aranka házasságot lcö- Hegyesl Erzsébetnek László. József. —^ ~öltöttek. Vas Lászlónak és Rácz Magdol Születést _ m?k'judlt'Emms^'MatoUy^Jenö" * Annának TI nek és Dlmák Jolán Erzsébet- bor, Rácz Jánosnak és Kazi Ronek Tamás Zsolt. Kovács Tibor- zállának Ágnes Katalin. Koza Jón4s Gyöngyinek János Gábor. ^te^dSr°^^o.MKoraemekIt ^zlónák és Petrlcs Máriának dr. SzU4gyl Lászlönak és Brandt Margittal Mártának Márta. For- Judit. Szlverl Imrének és Bálint Erzsébet Mártának László, Kogó Jenőnek és Szél Etelkának Ilonának Zsuzsanna nevű gyer Katalin, dr. Hamvas Ödönnek és nlekük szeletett. dr. Majoros Mártának Ödön, Halálozási Fialsz Plplcz Andrásné TóthKása Terézia, Schappesz Frigyes, H^rou T^jm £áyu1al Miriá® ak hZénó" B?ttoncs Balogh Károly meghalt, or. tusa Ágnes- Tv A- tet«n»i A„„Z„DV TI- „RRÜIr Születés: Patai Jánosnak Nagy Gáspárnak és Bodor Irénnek Gyöngyi Szabó Ferencnek Berta Anna. Balogh István, Horés Bíró Katalinnak Ferenc Denes, Iványosl-Szabó Péternek és Molnár Mártának GabrieUa, Ma- ka, Búzás Csaba, Harangozó Isttuska Jánosnak és Tóth Evá- ván, Pálnok Gáspár, Molnár Pál. nak Tamás, Vass Tamásnak és . . Pók Ilonának Tamás Gábor. Bo- Bael JAnosné ^erenczl Margit, dor Lajosnak és Kiss Renátának Német Béla. Borgás Szilvia KláMarla, Rublger Balázsnak Julianna, renc, Sánta Józsefné Gárdlán Julianna, Hajdú József Bela, á ícuthxda LÉGIÓ pasz Istvánnak és Cseresznyés Ágnesnek László Attila. FaragóFerencné Mészáros Istvánnak és Dudás Erzsébet Márlánák Ibolya. Szenee,°IványosI-Szabó Pélcmek'U vátb Perek ördög Etel- benl Lajosnak és Rúzsa Márlá. . .. . . - . _ ' " ' nak Eva nevű gyermekük született. Halálozás: Pongráez Sándorné Dósa-Rácz Franciska, Tóth Bánás ra, Magyart János. Acs Károly, dorné Samu Ilona, Tanács ErfYsrz^nak°MnMarkóVér'Evának Lukács Sándorné Hegedűs Ró- zsébet, Balog Istvánná Szabó Zsolt, Terhes Boldizsárnak és Förgeteg Szllveszterné Vér Piroska, Kálmán Lajosnő Bálint Mihók Ilonának Csaba András, Julianna, Domonkos András, Fo- Verona, Kiss Antal. Llppai FeDorázs Jánosnak és Veréb Má- dor Rudolfné Dobo rianak Ágnes, Vecsernyés János- , , . ,, , nak és Bálint Irennek Ildikó. Pusztaszert Zoltán Lajos, Kollal Boldizsár Dezsőnek és Bus Mar- Anna Rozália, Juhász Ferencné Tóth Istvánná Papp Ilona, Elek fútnak Tamás, Vad Jánosnak és Bende Mária, Ohly Pálné Bun- Sándor, Dóczl István, Kallós LavarÜ5 KFt«n!mekJ4és°" Lrtiouii ,ord RozáUa- Kok' Emília. Szabó Jos, Vass Lajosná Horák Hona, Ilonának Ferenc. Dlmovlcs An- Borbála, Csobán Lajos, Elek Má- Kural Sándor meghalt, tmlnak ás Caurár Etelkának Károly. Király Dezsőnek es Balogh Mártának Márta Ildikó. Kovács tmrének ás Szlrovlcza Erzsébetnek Edit. dr. Kalmár Sándornak és Nyltral Olgának Patrícia Eszter. Horváth Jánosnak és Tóth Jolánnak Tibor. Bura Dezsőnek és Bullás Klarának Dezső Tamás. Garay Andornak és Wesselényi Ágnesnek Andor Attila. Horváth Arlámnek és Urbán Irennek Adám, Kévés Járásnak ÓK FrtUmann Évának János. Bogdán Istvánnak és Tóth Pvanak Ákos Bihart Latosnak és Nnev Erzsébetnek Ágnes. Kovács Ferencnek és Vtnczc Mártának Márta. dr. Daróczv Latosnak és Frevbtireer Rózsának Zsolt. Németh Bélának és Béleczld Juliannának Martan Brigitta. Katona Mihálynak és Vas Magdolnának Tünde, Kovács Istvánnak és Varga Erzsébetnek István. Nógrádi Lászlónak és MaróU Eszternek Andrea, Font Gusztávnak és Meskó Katalinnak Attila, Födi Istvánnak és Dobó Etelkának Anikó, dr. Bereez Árpádnak és Győry Margitnak Ildikó Margit, Bagoly Lászlónak és Ábrahám Margitnak Akos Attila, Bátylty Sándornak és Földest Olgának Ágnes Beáta. Tombácz Józsefnek és Szalal Máriának Ildikó. Árva Antalnak és KecskeméU Ilonának Judit, Csókást Sándornak és Bárkányi Juliannának Julianna, Daka Istvánnak é* Kocsis-Savanya Piroskának Katalin, Mészáros Györgynek és Deák Etelkának Edit Etelka. Fetter Józsefnek és Szatmári Jolánnak Attila József, Molnár Árpádnak és Köteles Irénnek Csaba. Szeles Zoltánnak és Bórcsök Évának Ildikó. Kiss Károlynak és Hegyes Évának Zoltán. Kéllty Lambertnek és Kozák Idának Ida. Csontos Lászlónak és Bakai Margitnak A Közgazdasági Társaság munkája és feladatai Hatodik éve működik már megyénkben és Szegeden a Magyar Közgazdasági Társaság helyi csoportja. Mintegy 190 tagot számlál és több szakosztálya működik. Az elmúlt időszakban megszilárdult, szervezetileg kialakult a szakosztályok önálló tevékenysége és a munka mindinkább társasági jellegűvé formálódott. A Társaság múlt évben megtartott közgyűlése a helyi csoport feladatait a következőképpen határozta meg: 1. Nyújtson segítséget Csongrád megyében a közgazdasági elmélet új eredményeinek elterjesztésében és gyakorlati alkalmazásában; 2. Segítse elő a megye közgazdászainak marxista—leninista szellemű szakmai és politikai továbbképzését; 3. Ösztönözze a közgazdászok alkotó tevékenységét, azt, hogy a megye közgazdasági feladatainak megoldásába mindinkább bekapcsolja a Társaság tagjait; 4. Fokozza tudományos egyesületi tevékenységét azáltal, hogy a tagságot mindinkább bekapcsoljuk a közgazdasági vélemenycsere áramkörébe; 5. Tevékenységében mindinkább helyezze előtérbe a vállalatok gazdálkodási kérdéseit, valamint azokat a kérdéseket, amelyek a népgazdasági és vállalati szint találkozásánál helyezkednek eL Az új gazdasági mechanizmus megkívánta közgazdasági szemlélet kialakításában minden szakosztályunk részt vett. A jelenleg működő szakosztályokban tagságunk számára tartottunk olyan előadásokat, vitákat, amelyek a gazdasági mechanizmus általános közgazdasági-elméleti alapjait tárgyalták. (Pl. a vállalatok közötti verseny lehetőségei és formái.) Olyanokat, amelyek a mechanizmus előkészítésének és bevezetésének általános kérdéseit tűzték napirendbe. (Pl. az állóeszközgazdálkodással szemben támasztott új követelmények), s olyanokat is, amelyek az ágazati (vállalati) sajátosságokat tárgyalták. (Pl. az egyéni és kollektív vezetés az Iparvállalatoknál.) Ügy véljük, hogy a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos témakör továbbra is munkánk fő kérdése lesz. Az elkövetkező időben sem szűnik meg az a feladatunk, hogy az új mechanizmus működésével ós első tapasztalataival kapcsolatban adódó, sokszor helytelen és túlzó álláspontokkal vitatkozzunk. A mostani időszakban nem annyira annak a bizonyítása lesz a feladatunk, hogy az új mechanizmus a szocialista termelési viszonyok formája, hanem inkább az, hogy nem kell türelmetlenül kétségbeesni, ha az első időszak nem hoz falrengető eredményeket, ha a gazdasági szabályozók beállítása nem minden részletében sikerült. Ezen kívül a gyakorlati alkalmazás mikéntjének formóiasában is segítenünk kell közgazdászainknak. A másik feladatunk az, hogy a továbbiakban sokkal inkább foglalkozunk vállalatgazdasági kérdésekkel. Hiszen a legfontosabb az, hogy a vállalatok bátran és ugyanakkor a közérdeknek megfelelően éljenek a nagyobb önállósággal. Nem utolsó sorban feladatunk, hogy az általános kérdések szintjéről tegyük át a hangsúlyt a területi (ágazati) sajátosságokkal történő foglalkozásra. A társasági tevékenység és az ismeretterjesztés viszonyáról megállapíthatjuk, hogy a Társaságnak alapvetően nem funkciója az általános közgazdasági ismeretterjesztés, ennek megvannak a maga Intézményei. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy specifikusan értelmezett ismeretterjesztő funkciói nincsenek. Ezen azt értjük, hogy egyrészt olyanok számára kell új ismereteket nyújtani, akiknek szakmájuk a közgazdaságtudomány, vagy akiknek a gazdasági gyakorlatlan kell tevékenykedniük, másrészt azt, hogy saját tagjai számára kell ezt a munkát végezni. A helyi csoport ismeretterjesztő funkcióját az indokolja, hogy nagyon sokan vannak még közgazdasági munkakörben olyanok, akiknek nincs alapos szakképzettségük, s gyakran csak rutinjukra és sejtéseikre támaszkodnak. Továbbá, hogy a közgazdaságtudomány fejlődése során nemcsak specializálódik, hanem integrálódik ls. Kialakulnak olyan határtudományok (a matematika közgazdasági alkalmazása, gazdasági szociológia, gazdasági pszichológia stb.). amelyekről a korábban végzett közgazdászoknak nincsenek ismereteik. A társasági munka és a tudományos tevékenység viszonyának megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a Társaság tudományos-társadalmi szervezet, de nem tudományos kutatóintézet. Mégis abban, hogy tagsagunk sokszor nem érzi magáénak saját szervezetét, az is szerepet játszott, hogy a társasági tevékenység túlzottan leszűkült, előadásokra vagy esetleg más szervek által készített anyagok vitájára. A Társaságnak nem volt módja állást foglalni, hozzáadni a nagyszámú közgazdász véleményét azokhoz a megyei, városi gazdaságfejlesztési-területfejlesztési kérdésekhez, amelyek területünkön napirenden voltak. Másfelől nem aktivizáltuk tagjainkat (esetleg kis munkacsoportokat szervezve), hogy bizonyos gazdasági felméréseket, elemzéseket, tanulmányokat készítsenek. Itt korántsem olyan szintű tudományos (elemző, felmérő) munkára gondolunk, amelyhez személyi és anyagi feltételek nincsenek meg, hanem olyan szerényebb tevékenységre, amelyekre a Társaság leginkább képes egyrészt azért, mert a tagság összetétele olyan, hogy képes komplex kérdések kidolgozásara, másrészt tagjai legközelebb vannak a gyakorlathoz és jó kapcsolat alakulhat ki az elméleti és gyakorlati közgazdászok között. A fenti célokat szolgaija a megyei csoport 1969. évi munkaprogramja ls. A társasági rendezvények keretében kiváló előadókkal' olyan kérdésekről hangzanak el előadások és folynak viták, mint: a pénzforgalom aktuális kérdései; az új gazdálkodási módszerek a költségvetési intézményeknél stb. A politikai gazdaságtani szakosztály a megyei tanáccsal együtt megszervezte a közgazdasági technikumok és szakközépiskolák oktatói számára a továbbképzést, valamint ankétot rendezett az agrárközgazdasági kutatómunka helyzetéről és feladatairól. A pénzügyi szakosztály az új hitelpolitikai irányelvekről szervez vitát. Az ipari szakosztály a textilipari üzemek gazdasági elemzési rendszerének kérdéseiről készít tanulmányt, a kereskedelmi szakosztály pedig a kereskedelmi vállalaton belüli anyagi érdekeltségi rendszerről és a bolti önállóságról szervez ankétot. A helyi csoport továbbképző tanfolyamot szervezett A mezőgazdasági vállalatvezetés néhány aktuális kérdéséről. Ez énben új jelenség a munkában a közgazdasági pályázatok kiírása a szolgáltató tevékenység fejlesztésének kérdéseiről. Az elkövetkező időszak munkájában különösen lényegesnek tartjuk, hogy a Társaság hatóköre mindinkább kiterjedjen a vidék nagyobb városaira, minél több rendezveny ott kerüljön lebonyolításra. Hasonlóan fontos, hogy a Társaság helyi csoportja mindinkább kifejtse véleményét a megye és a városok gazdasági fejlesztésének kérdéseiről, s részt vegyen különböző tanulmányok, felmérések elkészítésében. Dr, Nagy Lajos tanszékvezető egyetemi tanár, a Közgazdasági Társaság helyi csoportjának elnöke 7. „ADJATOK MEG MAGATOK ATI" Pokoli a hő6eg. Tenyérnyi felhő sincs az égen. A nap úgy önti a meleget, hogy a százados arra gondol bármennyire is kritikus a helyzetük, mégsem maradhattak volna tovább a nyílt terepien. — Mennyire becsüli a mexikóiák erejét? — kérdezi a századparancsnok az őrmestertől. — Legalább ezer ember készül a támadásra — mondja Morzicki. — Szerencsére igazán harcolni csak lóháton tudnak. Jók viszont a fegyvereik. Modern karabélyok. Csak itt-ott láttam lándzsát és kardot. Gyors elöntést akarnak. Most úgy látom, leszálltak a lóról, és gyalogosan akarnak támadni. — Lovaikat jobban féltik, mint cíhrnagukat — mondja Danjou. — Köszönöm a jelentést, foglalja cl ismét a megfigyelőállást, őrmester. Morziczki visszamászik a tetőre. A százados pedig végigjárja a katonáit. Egyenként megkerdezi őket: — Harcolsz az utolsó leheletig? — Harcolunk, százados úr. Danjou minden emberét megeskette, hogy mindhalálig kitart. Sortűz dörrent. Tompán ropogtak a mexikói fegyverek. A légiósok nem viszonozták a tüzet, mert az ellenség még több mint kétszáz méterre volt tólük. és különben ls takarékoskodni akartak a lőszerrel. Űjabb sortűz, azután csend. Majd egyetlen jól irányzott lövés. Danjou ott állt a hacienda udvarán. Tompa ütést érzett, de • katonái mindebből semmit sem vettek észre. A százados felemelte kezét, anélkül, hogy kardját elengedte volna. Mellén sötét folt jelent meg Ezt takarta le az öklével. Vilain alhadnagy vette először észre, hogy a parancsnok elvesztette egyensúlyát és tántorog. Odaugrott a századoshoz, átkarolta, majd óvatosan lefektette a földre. A fejét egy köre helyezte. Danjou már sok vért vesztett. Az alhadnagv akkor tudta meg, hogy a parancsnoka meghalt, amikor ki akarta kezéből venni a kardot. A százados görcsösen szorította a markolatot. Vilain felegyenesedett és tisztelgett. Semmi félelmet nem érzett, pedig újra dörögni kezdtek a fegyverele, most már mindkét oldalról. Negyven méterre közelítették meg a mexikóiak a falakat, a légiósok biztosan céloztak és találtak. Vilain vette át a parancsnolcságot. Gyorsan intézkedett Először is újabb embereket vezényelt a kapukhoz, nem mintha bizonyos lett volna, hogy ez okvetlenül szükséges, inkább csak meg akarta mutatni határozottságát, Közeledett a dél. Az árnyékok csaknem teljesen eltűntek. A légiósok szenvedtek a hőségtől. Elkeseredett a küzdelem. Délben az ellenfelek között nincs több távolság, rpint húsz méter. Pereg a dob. Azután rázendít a zenekar. Idegen a melódia. Morziczki rádöbben, hogy mexikói alakulatok tűntek fel a láthatáron. Semmi kétség. Széles karimájú kalap a kalonak fején, színes az egyenruhájuk, nadrágjukon széles sáv. — Mexikói gyalogság közeledik északról — jelenti az őrmester a parancsnoknak. Vilain világosan látja a helyzetet, minden elveszett. Még nagyobb, még elviselhetetlenebb a túlerő, mint eddig. A légiósok gépiesen liarcolnak, töltenek, céloznak, tüzelnek. Mindez az egykori fárasztó gyakorlatozás, vagy pedig a jelenlegi kilátástalanság eredménye, ezt nehéz lenne megállapítani. Elhallgatnak a fegyverek, csak a mexikóiak örömujjongása verődik vissza a falakról. Az ostromló lovasok üdvözlik az érkező gyalogosokat. Rövid pihenőhöz jutnak a légiósok. Az ellenség ugyanis átcsoportosítja erólt. Morziczki mindent jelent a tetőről. — Gyalogosok váltják fel a lovasokat — mondja. — Egy tisztet látok közeledni. Fehér kendő a kezében. Üjabb parlamentert küld az ellenség. A tiszt lassú, kimért léptekkel közelít. Húsz méterre áll meg a franciáktól. — Adjátok meg magatokat! — kiáltja. — MegA falak mögött a légiósok jól hallják, amint a menthetitek az életeteket... Halljátok, franmeXikói tisztek rohamra vezénylik katonáikat. • ciák? Milán ezredes üzenetét hozom nektek. Morziczki Intett a parlamenternek, azután leEkkor kürtszó harsan. Hirtelenében a csata ugrott a tetőről. Megállt a parancsnok előtt résztvevői nem tudják, hogy képzelődnek, vagy ~ választ vár a mexikói tiszt — jelenti az őrpedig valóban egy közeledő alakulat ad hírt ér- mesternek, nem mintha a parancsnok nem hal kezéséről. — Felmentés! Ezek francia csapatok — reménykedik néhány légiós, a többség azonban változatlanul elkeseredéssel harcol tovább. Morziczki őrmester, aki a tetőről figyel, már jól látja a sárgálló porfelhőt Egy pillanatra azt htszi, hogy francia csapatok jönnek lotta volna a felszólítást. — Nem tárgyalunk. Harcolunk — mondta Vilain, anélkül, hogy gondolkodott volna a válaszon. Az őrmester tisztelgett és visszamászott a tetőre. — Harcolunk — kiáltotta Morzicki 'Folytatjuk.)