Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

Az alsófokú oktatás fejlesztése A Művelődésügyi Miniszté­riumban dr. Kálmán György főosztályvezető tájékoztatta hétfőn a sajtó képviselőit az alsófokú oktatás helyzetéről és fejlesztésének kérdéseiről, távlati terveiről. Egyebek között elmondta: a beiratko­zás aránya az általános isko­lákban elérte a 98,0 százalé­kot, hazánk tehát e tekintet­ben nemzetközi téren is elő­kelő helyet foglal el. A 6-tól 16 éves korig terjedő tanköte­lezettség bevezetése óta sike­rült elérni, hogy az általános iskola 8 osztályát a fiatalok 92 százaléka elvégzi. Ez az arány a tankötelezettség eme­lésének időszaka előtt csak 78 százalékos volt. Figyelem­re méltó az is, hogy ma már az általános iskolák felső ta­gozatába járó gyerekek 93 százaléka szakrendszerű ok­tatásban részesül. Jelenleg az ország 5700 általános iskolá­jában 62 ezer 500 pedagógus foglalkozik a tanulókkal, az óvodákban több mint 200 ezer kisgyermeket gondoz 10 ezer óvónő. A következőkben a távlati elképzelésekről szólt dr. Kál­mán György. A feladatok előterébe most az általános iskola „teljessé tétele" azaz a felső tagozaton a maradék­talan rendszerű oktatás meg­valósítása áll. 1985-ig a gyógypedagógiai intézmények fejlesztésében el akarnak jut­ni odáig, hogy minden értel­mi vagy egyéb fogyatékos gyermek megfelelő oktatás­ban részesülhessen. Előrelát­hatólag az általános iskola teljessé tétele 10—15 év alatt valósulhat meg, s körülbelül 10—12 éven belül szükség lesz a tantervi korszerűsí­tésre Is. Testvérvárosok tudományos együttműködése A cikk szerzője a SzegeUi Tanárképző Főiskola vendé­geként városunkban tartóz­kodik Lenin tanította: „. az internacionalizmus nem a frázisokban, nem a szolida­ritás hangoztatásában, r.em határozatokban, hanem tet­tekben fejeződik ki." Szeged és Odessza barát­ságának példája e szavak­mély bölcsességének megva­lósulását bizonyítja. E barátság kötelékei széle­sek és sokoldalúak. Különö­sen szoros kontaktus épült ki Odessza és Szeged között tu­dományos-kutató és oktatási intézményei, mindenekelőtt a Szegedi József Attila Tu­dományegyetem és az odesz­szai egyetem, valamint a Szegedi Tanárképző Főiskola és az Odesszai Pe­dagógiai Intézet között. A múlt év szeptemberében a Szegedi Tanárképző Főis­kola igazgatója, dr. Szendrei János és igazgatóhelyettese, dr. Nagy Pál intézetünk ven­dége volt. Látogatásuk alkal­mával együttműködési szer­ződést írtak alá, valamint a K. D. Usinszktj Odesszai Pe­dagógiai Intézet tapasztala­tait tanulmányozták. Az együttműködés minde­nek előtt oktatási tapasztala­tok, tudományos információk, közlemények, tudományos publikációk cseréjét jelenti. Továbbá: a különböző tudo­mányos problémák együttes megoldását, a tudományos konferenciákon való kölcsö­nös részvételt, az intézmé­nyek oktatóinak és a pedagó­giai gyakorlatot végző hallga­tók cseréjét foglalja magá­ban. Az ilyen együttműködés le­hetővé teszi, hogy jobban megismerjük egymást, alko­tóan felhasználjuk mindazt, ami a kollégák munkatapasz­talataiban értékes és hasz­nos. —" Így például jelentős érdek­lődést és figyelmet váltott ki Odesszában a szegedi főiskola gyakorló iskolájának munká­ja — amely kitűnő bázis a .jövő tanárainak a gyakorlati tapasztalatok megszerzesélíez — és ugyanígy a pedagógiai és pszichológiai tanszékek tevékenysége. Mivel foglalkozásomat te­kintve pszichológus vagyok, és a programozott oktatás la­boratóriumát vezetem, sok jót remélek a Geréb György vezette szegedi intézettel való együttműködéstől is. 1969. március 21-én Odesz­szában is megemlékeztek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójá­ról. Ennek az eseménynek szenteltük a ..Známjá Kom­munizma" nevű helyi lapunk több cikkét, melyek a ma­gyar kommunistákról, az ok­tóberi forradalomnak és a le­nini eszméknek a magyaror­szági forradalmi mozgalom fejlődésére gyakorolt hatásá­ról, népeink és testvérváro­saink — Odessza és Szeged — lakóinak barátságáról, kölcsö­nös segítségnyújtásáról szól­tak. Különleges érdeklődést váltott ki az odesszaiak kö­rében az MSZMP Szeged vá­rosi bizottsága első titkárá­nak, dr. Perjési Lászlónak írása. Elmondhatom,: a sze­gediek élete az odesszaiak ér­deklődésének középpontjába került. Mint az odesszai főiskola Szegedre érkezett képviselő­jének, örömet jelent közöl­nöm, hogy a .városunkban most is sok magyar hallgató tanul Ezek a tanulók jó eredményt érnek el és ^tív résztvevői intézeteink társa­dalmi életének. Biztosak va­gyunk benne, hogy néhány év múlva mint jól képzett szak­emberek térnek majd vissza hazájukba. Felhasználva az itt kapott publikációs lehetőséget, ez­úton szeretném átadni Sze­ged testvérvárosnak és az eg^sz baráti magyar népnek Odessza lakóinak szívélyes jókívánságait, emellett új si­kereket kívánni a szocialista Magyarország építőinek. Kö­szönöm a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola tanárainak és ve­zetőinek vendégszeretetét, az irántam tanúsított figyelmet. KOTOV—HROMENKO V. E. az odesszai K. D. Usinszkij Pedagógiai Intézet tudomá­nyos rektorhelyettese Osztrák—magyar együttműködés a farostlemez-gyártásban Hétfőn hosszú lejáratú szállítási és együttműködési szerződést írt alá Bécsben a magyar külkereskedelem az Osztrák Farostlemezipari Szövetséggel, illetve a Fun­der-céggel a farostlemez­gyártásban való kooperáció­ról. A 3 millió dollár érté­kű megállapodás értelmében Május IS-től Szegeden. Szerződéses taxik az usztrák cég évi 60 000 ton­na lemezt előállító üzemet szállít a Mohácsi Farost­lemezgyárnak, amelyért a magyar fél nagyrészt készter­mékkel fizet. A tavaly született magyar —osztrák gazdasági, ipari és műszaki együttműködési egyezmény keretében aláírt szerződés megvalósításával 1972-re az új üzem munká­ba állításával, Magyarország európai viszonylatban az el­! sók közé emelkedik a farost­| lemezgyártásban. A nemzet­| közi hírű osztrák cég kuta­tásainak eredményeként, az eddig csak tüzelésre hasz­nált cserfából készülhetnek iól hasznosítható lemezek. Nemcsak forintért N éhány hete történt, hogy egy olyan szegedi létesít­mény újjáépítéséhez, melyet a pincétől a padlásig társadalmi munkában alakítottak át gondos kezelt, szombat-vasárnapi társadalmi munkára kértek föl egy szo­cialista brigádot faburkolatot rakni. A válasz, amit a ké­résre adtak meghökkentő volt: csak forintért lehet szó róla, mégpedig „dupla" forintért, ha hétvégén kell „melózni". Hiába volt minden érv, példálózás, hogy hiszen előttük százak ajánlották föl ingyen a munkát, kőmívesek, bútor­gyáriak, szobafestők — nem engedtek a negyvennyolcból. Pénzéhesek lettek az emberek? Anyagiasabbak, mint néhány évvel ezelőtt? Sokan vannak, akik hajlamosak arra. hogy azonnal levonják a konzekvenciát: az új gazdasági mechanizmus serkent mindannyiunkat tudatosan vagy ön­tudatlanul arra, hogy minden dolog, tevékenység mögött az anyagiasság rugóit keressük. Lehet, hogy nem is alaptalanul vádolnak bennünket a példák. Pedig, ha belegondolunk, éppen most, amikor a hivatalos állami támogatás, a dotáció csökkenése vagy eltűnése sok — nem is annyira anyagi, mint szellemi létünket érintő — területen érezteti hatását, most lesz szükség arra, hogy ezt intenzív társadalmi mun­kával ellensúlyozzuk. Vannak, akik arra szoktak hivatkozni, hogy lejáratták előttük a társadalmi munka tekintélyét. Igazságtalan lenne őket ezért elmarasztalni, annál is inkább, mert nap mint nap láthatjuk példáját az olyan szervezetlensegnek, amely százakat csüggeszt el. Magam is láttam már tanácstalan gimnazistákat álldogálni teherautóra és szerszámokra vá­rakozva, tanáraik idegesen tárgyaltak egymás között, a gyerekek jobb híján egymást ugratták. Arra is emlékszem, miként fogadták meglepődve két-három éve egy tsz vezetői az érkező egyetemistákat, mondván, hogy nem is számítot­tak rájuk. Pedig a megállapodásról, az időpontról a papírok is beszéltek. A napokban viszont — ez a másik oldal — egy tanácsi vezető panaszolta, hogy délután kettőtől este hétig vártak a beígért társadalmi munkásokra, vagy negy­ven diákra. Hiába. Ezeket a vádakat és ellenérveket hallottam viszont egy tanácsülésen is. Pedig az eredmények, amelyeket az illető kerület elért, nem is voltak rosszak. Abból a pénz­ből, amelyet társadalmi munkával takarítottak meg,. egy városrész hosszúságú út járdáját lehet elkészíteni. Bebi­zonyosodott tehát az. hogy nem mindenhol érvényes a „csak forintért" igazsága, de az is, hogy a tanácstagok és a tanácsi vezetők egyaránt a nagyobb szervezettséget ké­rik egymástól. Mert az is előfordult már. hogy a rosszul szervezett társadalmi munka kerékkötője lett az útépí­tésnek. Állni kell a szavát mindkét félnek. Annak is, aki kéri, annak is, aki felajánlja segítségét. A „nemcsak fo­rintért" elve így valóban kétszeres forintot jelenthet. A megtakarítás ugyanis újabb lehetőséget ed egy-egy tá­volabbi terv hamarabbi megvalósítására. Ezt kell látnia mindenkinek: belátnia, hogy társadalomért végzett mun­ka nem az egyéntói elidegenülő, a papir-feiajánlások bi­rodalmába tartozó feladat, de ható és visszaható tei ékeny­ség, akár forintban, akár emboégben méretik meg. Így semmiképp sem választható el attól a közönséges, min­dennapi munkától, mellyel közösségünk és magunk éle­tét fenntartjuk. Azt hiszem, hogv azok végzik igazán szí­vesen és lelkesedéssel a társadalmi munkát, akik minden­napi munkájukat sem csak kizárólag a forintért csi­nálják. A társadalmi munka megbecsülése mellett, amit jog­gal várunk el a társadalom tagjaitól, szükség van egy másfajta megbecsülésre Is: azokéra. akikre mint példára lehet odafigyelni. Jó lenne, ha n társadalmi munka által megtakarított pénz valamely meghr'ározntt százalékát erre a célra használnák fel: a kitűnt egyének és kollektívák megjutalmazására. Azokéra, akik in felál­dozó munkát végeznek. S nemcsak forintokért. Veress Miklo* Két éve először Debrecen­ben tértek át az új személy­fuvarozási rendszerre, arra, hogy a gépkocsivezetők saját kezelésébe adták a taxikat. Megszűnt a fixfizetés, s a gépkocsivezető jövedelme úgy alakult azóta, ahogy a forga­lom növekedett vagy csök­kent. De nem csökkent, sem Debrecenben, sem Szolnokon, sem másutt, ahol már Ilyen szisztéma szerint fuvaroznak. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a bérautók 15—18 szá­zalékkal nagyobb forgalmi teljesítmenyt értek el. mint azelőtt. Ez az eredmény el­sősorban a mindig taxi hiá­nyára panaszkodó lakosság­nak vált hasznára. De jobban járt a gépkocsivezető is. mert emelkedett a keresete, a vál­lalat is, mert kevesebb lett a gondja a gépkocsik javítása miatt. Az általános tapasztalatok alapján az idén nyáron, jú­lius 1-től az ország vala­mennyi autóközlekedési vál­lalatánál bevezetik az új módszert. Szegeden és Csong­rád megye többi városában már május 15. után csuk szer­ződéses taxik fuvaroznak. Miben és hogyan jeleni elté­rést az eddigitől ez a válto­zás? Kátai Ferenc a 10. AKÖV személyforgalmi osz­tályának vezetője adott er­ről tájékoztatást. A Szegeden levő .10 és a többi városokban szolgálatot teljesítő 19 taxi vezetőjével ezekben a napokban köti meg a szerződést a vállalat. Szegeden és Hódmezővásár­helyen minden taxira 2—2 gépkocsivezető szerződik, mert ezekben a városokban a legnagyobb a forgalom. Elő­zőleg szakemberekből és az érdekvédelmi szervek képvi­selőiből alakult munkabizott­ság végzett számításokat az eddigi gyakorlat alapján be­fejezett utóbbi három év adatainak felhasználásával. Tekintve, hogy minden taxi más-más műszaki állapotban van, jelenleg mindegyikre különböző feltételekkel köt­nek megállapodást. Külön­külön határozzák meg, hogy melyik gépkocsi hány kilo­métert futhat még. mielőtt újra cserélnék ki. Mindaddig a fenntartási, üzemeltetési, javítási és biztosítási költsé­gek a gépkocsivezetőt terhe­lik. aki ennek ellenében a bevétel 48 százalékát tart­hatja meg magának. Ha az egy-egy gépkocsira előre kal­kulált havi bevétel emelke­dik, a többletből a gépkocsi­vezető még 20 száazlékban részesedik. Amennyiben a gépkocsi az előre meghatáro­zott kilométert lefutja — például egy új Volga 270 ezer kilométert — akkor ve­zetője vagy vezetői a műsza­ki tartalékalapból 15 ezer forint jutalomban részesül­nek. Annak ellenére, hogy a taxik vezetői ezentúl nem fix­fizetésesek, továbbra is a vál­lalat alkalmazottai, vagyis mindazon kedvezményeket, juttatásokat élvezik, mint a többi dolgozók. Sőt az idén új nyári és téli formaruhát is kapnak kétévi használatra, s ez elegánsabb, választéko­sabb lesz az eddiginél A vél- } lalat a gépkocsik műszaki ál­lapotát is rendszeresen fe­lülvizsgálja, s a szükséges fő­javításokat, fődai-abcspréteet — a gépkocsivezetőnek meg- ' előlegezve — elvégezteti. Mindebből mi tartozik a' fuvaroztató lakosságra? A\ díjszabás változatlan, ezután is anyit kell fizetni, ameny­nyit a taxióra mutat. Helyi vagy túrafuvarra ugyanúgy* | levélben, telefonon vagy táviratilag lehet rendelést adni, mint eddig. A változás elsősorban abban várható, hogy — a saját érdekre te­kintettel — ezentúl remélhe­tőleg nem lesz olyan nagy a taxihiány, s a szolgálatot minden bizonnyal előzéke­nyebben, udvariasabban lát­ják el a kocsivezetők. K. J. Ú műanyag­feldolgozó A Miskolchoz tartozó Pe­reces bányatelepen hétfőn felavatták a Miskolci Mű­anyagfeldolgozó Vállalat új üzemegységét. Mintegy 2,5 millió forintos költséggel alakították ki és szerelték fel egy „szolgálaton kívül helyezett" bányaépületben. Az új üzem az induláskor 50. később pedig í 50 asz­szonynak ad rendszeres munkalehetőséget. Műanyag­feldolgozáshoz szükséges szerszámokat és háztartási cikkeket készítenek. A « I tr * r r Az idoiaras / megelőzte a naptárt A hét azzal kezdődött, hogy hazánkban az időjárás most a változatosság kedvéért megelőzte a naptárt, körül­belül egy hónappal — mondotta dr. Tardos Béla, a Köz­ponti Meteorológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Hét­főn kora délután egyes szálvédett helyeken 30 fokot is mértek. Ezt a szokatlanul meleg időt annak köszönhetjük, hogy egy* nyugatról közeledő hűvösebb zóna útja lelassult és elbizonytalanodott. Ami pedig a jövőt iileti. a héten is vendégünk marad a szokatlanul magas hőmérséklet 1 Szakszervezeti aktivisták iinnepi ii.ése A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsának el­nöksége, a szakmai szakszer­vezetek megyebizottságai tegnap délelőtt ünnepi ülést tartottak a szegedi Tisza Szálló koncerttermében. Az ülésen részt vettek a szak­szervezetek megyei aktivis­tái, társadalmi munkásai, tisztségviselői. Jelen volt So­mogyi Miklós, a SZOT szám­vizsgáló bizottságának elnö­ke, valamint Gyárfás Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa is. A megjelenteket Oláh Mi­hály. az SZMT elnöke üd­vözölte, majd Hajas László, az SZMT titkára mondott ün­nepi beszédet, s méltatta a munkásosztály ünnepének, május l-nek jelentőségét és elismerését fejezte ki a szak­szervezeti mozgalomban te­vékenykedő ezreknek oda­adó, lelkiismeretes munká­jukért. Ezután több szakszer­vezeti aktivistát kitüntettek. A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany foko­zatát kapta Bozóki László, az OTP csoportvezetője. az SZMT számvizsgáló bizottsá­gának elnöke. Maiina István vasutas dolgozó, a makój szakmaközi bizottság titkára. Balogh Friderika tanárnő, a MEDOSZ üdültetési bizottsá­gának felelőse. Kovács Jó­zsef, a Tisza Bútoripari Vul­lalat szb titkára. Budapeesten vette át, illetve veszi át arany fokozatú kitüntetéséi Csikós Mihály. Bohus György. Morvái Antal és dr. Katona András, az ezüst fo­kozatot pedig Csillag Bálint. dr. Agúcs József. Koza And­rás, dr. Mucsi Teréz. Erdei Sándor Kiss F. András és Papp József. A tegnapi sze­gedi ünnepségen adták át az ezüst fokozatú kitüntetést dr. Bálint Árpádnénak, Karsai Józsefnek, dr. Sípos György ­nének, Tatár Jánosnak, Vi­dács Istvánnénak, Laczkó Istvánnak és Gyuris Vincé­nek. Közel száz aktivistát ok­levéllel jutalmaztak. KEDD, 1969. ÁPRILIS 29. DFLMAGYÁRORSZÁG (

Next

/
Thumbnails
Contents