Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

A katonai kódex és az USA kémháborsjja Tudósítások Alig egy éve múlt — tavaly január 23-án — amikor két észak-koreai tengeralattjáró, elhárító hajó és három ötven csomós sebességű torpedó hajó vette körül ri Japán-tengeren a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizeit megsértő Puebló-t. Akkor Lloyd Bucker kapitány nem ezt tette, amit az USA 10 631 számú kódexe a fegyveres erók tagjai számára előír (a kódex nem régi, békeidőben, 1955 augusztusában Kisenhower uralkodása idején Írtak alá a Pentagonban), mely szerint: „Szabad akaratból sohasem adom meg magam. Ha parancsnok vagyok, soha sem adom át embereimet, amíg lehetőségük van az ellenállásra." A Puebló kémhajó szegényes fegyverzetével nem állt ellen. Bucker parancsnok valószínűleg úgy érezte, hogy most különösen érvényes a magatartási kódex utolsó cikkelye, amely felszólítja a harcost, vesse bizalmát az Amerikai Egyesült Államokba és a terem tőbe ... Amikor elfogták őket, nem jöttek az amerikai repülőgépek és később az amerikai bocsánatkérés sem. Ezután Bucker ismét megszegte a katonai szolgálat doktrínáját („nem teszek sem szóbeli, sem írásbeli nyilatkozatot ...") — aláirta a vallomását, miszerint a PueblóA Puebló-ügy utórezgései val behatolt a KNDK felségvizeire és felderítő, kémtevékenységet folytatott. Szabadonbocsátása után megtagadta vallomását, azt allította, hogy „kicsikarták" tőle és ezt még ma is szajkózzák a nyugati sajtóorgánumok. Ugyanakkor viszont nemrégiben azt irta az International Herald Tribüné: ra • • Iétezlk-e az Kgye«ült Államokban megfelelő rendszer, hogy objektíven Ítéletet alkossunk azokról a nagyszabású politikai baklövésekről. amelyek még lényegesebben komolyabbak, mint a Puebló-ügy." Idézi a cikk a kubai válság idején élkövetett és a vietnami amerikai baklövéseket „amelyek több mint 30 ezer honfitársunk életébe kerültek". Mélységesen ellentmondásosak ezek a nyugati fejtegetések. Hiszen valójában Bucker kapitánnyal kiszabadulása, majd az amerikai „agymosás" után megtagadtatták a KNDK-ban tett vallomását, ugyanakkor az említett lap és a The Daily Telegraph is azt fejtegeti: „Valóban szükséges volt-e a Puebló utolsó útja? Bár Bucker kapitány tanúságtétele azt sugalmazza, hogy nem tekintette a Pueblónak az észak-koreai I radarhálózatról szerzett adatait és munkája egyéb eredményeit túlságosau nagy Jelentőségű felderítési anyagnak, az Információnak ezt a típusát mégis a rejtvényfejtésszerű információgyűjtés lényeges adalékainak tekinti a katonai hírszerző szolgálat." Tehát ma is azt írják Amerikában is, hogy a Puebló kémtevékenységet folytatott. — Miért kellett hat Buckernak az erről tett vallomását megtagadni? Az USA katonai kódexe miatt, hogy mentse bőrét a kémtevékenységre parancsot adó gazdáitól. Mert a Pentagon folytatni fogja a j kémkedést. — Íme, az idézett Telegraph így fejezi be ezzel kapcsolatos cikkét: „A föld forgásához rögzített mesterséges holdak, amelyek a kommunista világ meghatározott területei fölött „állnak" továbbá az újabb távközlési : mesterséges holdak, amelyek az j óceánok fölötti földkörüli pályán helyezkednek cl, olyan Irányban fejleszthetők tovább, hogy helyettesítsék a kémhajókat. Amikorra azonban ezek felhasználhatók lesznek, Oroszország rendelkezni fog azzal a kozmikus felszereléssel, hogy elmozdíthassa, vagy elpusztíthassa őket. A Pueblóhoz hasonló hajók tehát továbbra ls elindulnak majd magányos küldetésükre.. M. T. a szegedi nagy vízről Földúton Negyvennégy szélmalom volt a környéken. Majdnem összeért a vitorlájuk. Mintha szél fújta volna el őket, ma egy sincs. Csak a molnár van meg itt-ott Az én molnárom most hordót csinál. A gyalupad mellett derékig érő töke áll, mostanaban hasadt ketté. A szélkerék főtengelyéből való. 1893. július 25-én fordult először. A szú nem esett bele. vagy inkább kiszédült belőle. Ez volt a környék legszebb malma. Kacskaringós észjárással minden munkára befogták benne a szelet. Hajtott koptatót, magolót, sáro6pakati és francia rakottkövet. Egy kötélnek a haranglódításhoz hasonló meghúzására szélerővel a földszintről a garatig szaladt fel a tele zsák. A kenyerét bőven megkereste. A Cigány molnár találmányának mondja a nótát, de magára is érti: „Akármerrül mennydörög ls az ég, Az én búzám mégse veri el a Jég." Azt mondja, jó dolga volt. Alhatott, amennyit csak akart, ha a szél nem fújt. De ha legszebb álmában kezdett beszédet a szellő a vitorlákkal, már kiment megpróbálni, tud-e forogni a malom Lánynézőbe is akkor ment, amikor nem fújt. Így hát a szolga is, meg az úr is a szel volt. Érkezését előre jelezte a dombon szemlélődő molnárnak. Nagy vörös kárpit vonta be az eget este, ha útban volt, ahogy az uralkodóknak teritik meg a földet, és hitvány tolvajként észrevétlenül távozott. A szélmolnár mindenhez ért Rákényszeríti a szükség. A katonaságnál pék lett. Az is liszttel bánik. Csinált itthon koporsót is. Az is fából van. Kilenc gyerekét egytől egyig inaga segítette a világra. Bábaasszony is volt. — Hogv mert hozzáfogni ? — Amit elkezd HZ ember, fejezze is be. Láttam én már elleni lovat is, tehenet is, disznót is. Ez se lehet másképpen, gondoltam. Másnap már mindig fölkelhetett az asszony. Nem keli félteni óket! Csak annak az asszonynak van baja. amelyik nem akar gyereket Pusztítja a magzatát, vele pusztul maga is. Mert ők összetartoznak. Abba nem lehet beleavatkozni kívülről. Ámbár most sokan próbálik. Fürösztéshez már áthívta a szomszédasszonyt. Az nem állt a kezére sehogy sem. Mondják róla, hogy azért a vályúban megmártotta a gyereket, ha tél volt, akkor ls. Egyik gyereke csak másfél évet élt. Sorbaveszi a családot hogy megtudja, az ötödik volt vagy a hatodik. — Az asszony szipogott egy kicsit, de amíg a kaptafa jó volt, én nem igen búsultam. Ha élete nevezetes eseménye felől kérdezem, a fogorvost említi. Az utolsó fogát orvossal húzatta ki, csak kíváncsiságból. — Az elsőket mind egy aszszony szedte lei. Nem tanulta az sehol sem. Kapálta a krumplit mint a többi. Ha mentek hozzá, bevágta a kapát a földbe, fogta a fogót és kihúzta a fogat. A fogorvos már nagy clrkaimazáss"1 csinálta. Érzéstelenített elöl is, hátul is. Egy hétre rá is fájt. Szerencsére volt itthon timsó „ P/t-r, v* 'ó1 ne kentem a helyét, azóta nyugton van. Mesterségéről nem szívesen beszél. Pedig sok baja nem volt a hivatalos emberekkel. Megtanulta a szokásukat. Amíg télen tartott a nagy hó, addig őrölt csak paprikát. Egyszer azért ráköszönt a finánc akkor is, amikor piros liszt folyt a zsákokba. Lepecsételték a malmot. Nagy bizottság szállt ki másnap, hogy u többi molnárt is megijeszszék. Nyomát se találták a paprikának. Éjszaka odafordította a vitorlát a felső kisablakhoz, bemászott rajta, és reggelre rendbeszedett mindent. Az első eresztés kukorica csípte csak a disznók torkát, de azok nem mentek panaszra. Megették a bizonyíték kot. — Nem sokkal utána, hogy betiltották az őrlést, okos emberek jöttek számbavenni, mi van a malomban. Műemléknek akarták felavatni. Szerbtném en látni, aki erre kiteszi a táblát! Kerülgessem a más jószágát a saját portámon? Inkább krumplit ültetek a helyére. Egy nap meg egy éjjel kiszedtem belőle mindent. Amikor újra jöttek szemlélni, megkérdezték, mi az a repedés ott fönt. Nem veszélyes? Mondom nekik, hogy amíg ott fönt van, addig nem. Ha rám hallgatnak, azért messzebbről érdeklődjenek a részletek után. Mintha óraütésre menne, már ott porzott a lábuk előtt a műemlék. Ügy látszik, a szél nagyon ideszokott. Akkor is meglátogatott, amikor inár nem volt malom. Belémkapaszkodott, hová tettem? Itt fönt kezdte keresni. Mondom az asszonynak, hogy furcsán bizsereg a fejem. A lábamujjánál megállt. Kilenc napra megbénította a jobbfelemet. Szél ért. Megmutatta mégegyszer, hogy ő a gazda. Horváth Dezső y Az esemény egyedüli ' • tanúja az örjuró katona azt adta elő, hogy a töltés átszakadt részén néhány perccel az esemény előtt átment, s nem tapasztalt semmit, de ahogy átért a töltés eme szakaszán, az önmagától egyet fordult és egész tömegével a mélybe zuhant, amire elsütötte a fegyverét, megadta a vészjelet. A kormány a város elpusztulása után szigorú vizsgálatot indíttatott annak kiderítésére, hogy mi okozta ezt a szakadást és mindenkit kihallgattak. Soha ezen a ponton nem járt főbírákat, jeles potentátokat, csak azt a katonát és néhány munkást nem, akik szemtanúi voltak a katasztrófa első pillanatainak. Hanem a kihallgatott tanúk egyértetűen azt adták elő, hogy Kende Kanut kormánybiztos hiányos, késedelmes intézkedése okozta a szakadást. A petresi szakadásról Nóvák mérnök által föladott távirat hét órakor, 20 kilométerrel Szeged fölött bekövetkezett gátszakadásról éjfélkor került a vészbizottság kezébe. Még ezután költögették a kormánybiztos Lukács Gvörgyöt és Boros Frigyes főmérnököt. Lukács nem akarta, hogy a vészharangot éjnek idején megkongassák, hadd aludjon az elfáradt népesség, hisz óránként csak 4—5 kilométeres sebességgel jöhet a víz és a város és a víz között továblJ! két gát van még, ameivek föltartóztathatják az áradást, mire Szegedet eléri a víz, ha addig meg nem állítják. Ezért reggel 6 óra tájban kezdték félreverni a város harangjait és két mozsárágyúból leadott vészlövéssel munkára hívni a lakosságot. A küszöbig jött már a vízveszedelem. Az újságokban és falragaszokon ez az írás jelent meg: Értesítés. A percsorai társulat legfelsőbb vonalán, Algyőn fölül, Petresnél, Szegedtől 20 kilométerre tegnap éjjel 20 öl hosszúságban (40 méter) a töltést átszakítván a víz a Percsora, vagyis az alsóányási réten terült el. A víz további terjedését egy kis időre a régi sövényházi és szentjánosi elpusztult töltések gátolják meg, majd ismét a baktó— macskási töltésbe ütközik, amely a töltés meghágása •ÍM Viz alatt a Széchenyi tér után egyenesen az alföld— fiúméi vasút vonala mellett fog elterülni. Amidőn ezen szomorú eseményről a közönség értesíttetik, amelynek kijelentéséIdén március 12-re esik Szeged múlt századi katasztrófájának, a mindent elpusztító nagy árvíznek kilencvenedik évfordulója. Ebből a jubiláris alkalomból közöljük 14 folytatásban megjelenő „Tudósítások a szegedi nagy vízről" című dokumentumsorozat unkát vei, hogy e percben még nincs közvetlen veszélyben a város, egyúttal íelhívatik mindenki, hogy a városnak néhány nap elteltével bekövetkezhető végső veszélyeztetését eltávolítani csak az alföldi vasút töltésének megkezdett fölmagasításával lehet, ennél fogva mindenki ezen védvonalon megjelenni legfontosabb kötelességének tartsa, ismerje a közös érdek, a város megvédését biztosítani. A vízvédelmi bizottság folyton együtt ül. A város külsőleg is új arcot öltött. A boltok nagy részét bezárták tulajdonosaik, sokhelyütt a kapukat kezdték bizonyos magasságra befalazni. A nyitvamaradt boltokban lázas sürgés-forgás volt, a portékát rakták föl magasabb polcokA gyerekmosoly ára 4 DÉLMAGYAR0RSZÁGÍ KEDI), 1969. MÁRCIUS 4. Nevet ránk hirdetésekről, csokoládék papírjáról, könyvek lapjáról. Gondtalanul. Szüleinek arca nem mindig ilyen felhőtlen. Gond a gyerek ma is, az egyke is, különösen; ha — ahogy újabban sokfele halljuk — nem bírja a bölcsődét. Megkezdődik a szaladgálás: ismerősök és ismeretlenek ajánlják a „nénit", azt a fiatalabb, vagy idősebb asszonyt, aki vállalja két-három gyerek gondozását. Természetesen nem ingyen: 600—800—1000 forintért. Ezekről a „mikrobölcsődékről" mégis keveset tudunk és beszélünk. Létrejöttük nem függ az iparengedélytől, semmiféle végzettséget nem kíván meg, hiszen a pótmama s pótnagymama szerepét bárki vállalhatja. Nem kell hozzá más, csak néhány betegségre érzékeny gyerek és egy vállalkozó szellemű, ráérő asszony, aki szükség esetén házhoz is megy vigyázni a csöppségre. Még így is jobban jár a család, ha az anya keresete eleri az 1200 forintot, mintha a gyermekgondozási segélyt venné igénybe, hiszen kevés fiatal házaspár tudja vállalni azt a szövetkezeti lakás, bútorrészlet és roko-» ni kölcsönök törlesztése mellett, hogy semmibe vegye a megmaradó 4—600 forintot. S az sem mellékes, hogy a „néni" a könnyebb betegség idejére is vállalja a gyereket, optimális esetben tehát az" anya mentesül a főleg anyagi hátrányt jelentő kényszerű fizetésnélküli szabadság gyakoribb igénybevételétől. Lehetetlen ma már tagadni tehát, hogy szükség van erre a gyerekgondozási formára is. Igényelik a szülők, különösen azok — s ma már ez a gyakoribb —, akik nem laknak együtt a nagyszülőkkel, másrészt pedig azok a háztartásbeliek, akik saját gyerekük mellett vagy szűkös nyugdíjuk kiegészítésére vállalják el a gyerekek nevelését. A baj ott kezdődik, hogy — embere válogatja — nem mindegyikük alkalmas erre a feladatra, van, akiben a gyerek szeretetének helyét is a pénz imádata tölti ki. A felelőtlenül 8-10 kisfiút kislányt egy szobába zsúfoló pénzhajhászók portréja ls felvillan képes hetilapjainkban, bölcsődék előterében hallani suttogó pletykákat gondatlanul magukra hagyott gyerekekről. Többségüket azonban, kik mindezen felül állnak, nem is ismerjük. Hivatalosan legalábbis nem. Ezeknek a mikrobölcsődéknek egyszemélyes vezetőivel ugyanis a szülők közvetlenül kerülnek kapcsolatba, velük kötik meg a szóbeli szerződést. így, akárcsak az albérletek esetében az állami ellenőrzés illuzórikus lehet csupán: senki sem tudhatja, hogy valós-e a megkívánt ár. A gyerekmosoly ára. A bölcsődei nevelés előnyei közismertek. Ám azokról sem szabad elfeledkezni, akik egészségi vagy más okok miatt kívülrekednek ezen a lehetőségen. Meg kell találni azt a sajátos érdekvédelmi formát, mely kedvező a szülőknek és a „néniknek" egyaránt. Veress Miklós ra. Az utcákat ezernyi katonaruha tarkította. A táviratilag iderendelt kétezer katonából e nap ide érkezett Temesvárra egy zászlóalj és két század. Ez alatt a Petresnél ötödikén beömlött ár március 6-ra délre átjött aszentjánosi magaslatokon, megkerülgetve a partosabb részeket, végighömpölygött a végtelen síkokon, kiöntvén a tanyai lakosokat a sövényházi töltésre, s délután fél 5-re a baktó—macskási töltés tövében terült el az ár, a víz* ez a gyilkos utazó tenger ... Holnap éjjel már itt fog kopogtatni a tenger. Március 7-e. A régi Szegednek még négy napja van. A szegediek remélték, hpgy több, sőt megszámlálhatatlanul sok, s ennek érdekében rettenetesen dolgoztak a szillér—macskási töltéseken. Körülbelül kétezer műszaki katona, legalább annyi szegedi polgár, asszony és gyerek serénykedett a gátakon, hogy azok koronáját fölmagasítsa. Ezt volt Szegednek a második védelmi vonala. Ha még ezen is átjön a viz, már csak az alföldi vusút töltésében maradhat meg a remény. De azon is dolgoztak ezrével az emberek, vonatok hordták föl a földet. A legtávolabbi veszélytelen települesekról is jöttek ezrével fizetett munkások dolgozni. Éjszaka is folytatták a munkát szurkos fáklyák gyér fénye mellett. A férfiak a cölöpöket verték, asszonynépek földdel töltötték a zsákokat, gyerekek kosárral hordták föl a földet. A viz emelkedett szemlátomást. E nap délután Tascliler újabb közleménye kikerült az utcákra s a gátakon serénykedők közé: — Ma hajnalra Algyőnél átszakadt a baktó—macskási töltés. Rövid idő múlva a víz eléri a vasúti töltés gátját. Algyő, Tápé, Dorozsma közvetlen veszélynek vannak kitéve. Értesitem a lakosságot, hogy a vízzel körülvett fészkeikből a hajóhídon át csak Torontál megye felé van lehetőség a menekülésre, az aggoknak, öregeknek, gyerekeknek. A rendet a menekülés útvonalain fegyveres katonaság tartja fenn. A szegediek hazafutottak, a gátakon az a néhány ezer ember, idegen fizetett munkás és katonaság maradt, akiknek nem volt a városból sem családjult, sem ingóságuk sürgősen mentendő. A munkaerőt a védelem vezetői áttelepítették a vasúti töltés fölmagasítására. Algyő, Tápé víz alá került! Hajnal óta félrekongatták a tornyok harangjait. A lakosság már erőt nem kell fordítson a védekezesre, pusztás saját megmaradt életének menekítése a céL (Folytatjuk.) t.