Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Somogyi Károlyné felvétele JÖL FÉSÜLT MINŐSÉG. A megújulási folyamat, amelyet a rekonstrukció fémjelzett a Szegedi Textilművekben, idén is tovább tart. A géppark fejlesztése tükrözi ezt elsősorban. Egyebek közt új tesüJőgépeket is alkalmaznak; a képünkön látható korszerű berendezések segítségével javítják a fonál minőségét. Gyémánt gázból A Szovjetunióban új módszert alkalmaznak az ipari célokra szolgáló mesterséges gyémántok előálk'tása. terén. Az eddigi technológia óriási nyomáson és magas hőmérsékleten alapult. A tudományos akadémia kémiai intézete új módszert dolgozott ki. amelynek kiinduló terméke szént tartalmazó gáz, és nem szilárd anyag, mint eddig, a szükséges nyomás pedig nem több 1 atmoszféránál. Mi lesz nyáron a Balaton partján? Elkészült a balatoni nyári játékok programja. A Veszprém és a Somogy megyei tanács művelődési osztályainak irányításával a rendező szervek részletesen összehangolták műsortervüket. Eszerint idén a tópart üdülőtelepein 115 különféle előadás és szórakoztató renNegyedmillió forint — jutalom Csaknem negyedmillió forinttal jutalmazták meg szombaton Budapesten, az Ifjúsági Szállóban a Kiváló ifjú mérnök, technikus és közgazdász mozgalom keretében 1968ban elkészített kiemelkedő gazdasági, műszaki, illetve tudományos jelentőségű szakdolgozatok szerzőit. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a Kommunista Ifjúsági Szövetsóg Központ Bizottságának :ntéző bizottsága legutóbb a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának és a kommunista ifjúsági mozgalom kibontakozásának 50. évfordulója tiszteletére hirdette meg pályázatát a „Kiváló" mozgalmak részvevői számára. A felhívás nyomán több mint 1500 tavaly megfogalmazott. formába öntött szakdolgozatot nyújtottak be elbírálásra. A budapesti és a megyei előzsürizések után 325 munka került az országos értékelő bizottság elé. A pályaművek alkalmazhatóságát a vállalatok vezetői igazolták és felhasználásukra kötelezettséget vállaltak. Az értékelés tapasztalatai azt ígérik, hogy a kiváló ifjú srokemberek alkotásainak tekintélyes része milliókkal mérhető eredménnyel kamatozik majd a gyakorlatban. Az Ifjúsági Szállóban rendezett űnnepsegen részt •tt Bálint József, az ÍS2LMP Központi Bizottsá tak osztályvezetője, Beckl Nándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkáa és Kiss Árpád miniszter, r.z Országos Műszaki Fejlesztési bizottság elnöke. Méhes T a jóssal, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával az élen jelen volt az ünnepségen a KISZ Központi Bizottsága titkárságának több tagja is. Molnár György, a KISZ. Központi Bizottságának titkára értékelte és méltatta a pályázat eredményét és jelentőségét. Ezután Beckl Sándor és Méhes Lajos adta át a 11 első, a 13 második és a 20 harmadik helyre sorolt szakdolgozat alkotóinak díjait, illetve jutalmait. A különböző főhatóságok és vállalatok képviselői több mint 40 különdíjat nyújtottak át az ifjú szakembereknek. Egy pályázó a Kiváló feltaláló, három pedig a Kiváló újitó jelvény arany fokozatát is elnyerte. Azokat a tanulmányokat, amelyek a doktori értekezés színvonalát is elénk, az illetékes egyetemek figyelmébe ajánlják. dezvény lesz. A hagyományokhoz híven a nyári szezont májusban Siófokon nyitják meg ünnepélyesen. Keszthelyen az idén is a Helikon játékok bemutatói lesznek az idényeleje leiemelkedő eseményei. A komoly zene híveinek a veszprémi várhangversenyek, a tihanyi, és a kőrishegyi orgonahangversenyek [ kínálnak majd élményt. A | könnyű műfaj kedvelőinek [ az Országos Rendező Iroda I nyújt bő „választékot". Az | OKISZ-labor divatbemuta; tokkal kombinált műsoros ; esteket rendez. Ellátogatnak 1 a Balaton nyaralóhelyeire a 1 legnépszerűbb magyar tánc1 együttesek is. Nem maradnak el a folklór bemutatók sem. Az Állami Népi Együttes és a Budapest Táncegyüttes számos előadást tart, elsősorban külföldieknek. A színházak közül, a veszprémi, a kaposvári és a győri színház, továbbá az Egyetemi Színpad és a Mikroszkóp Színpad tart előadásokat. A Balaton nyári programja a hagyományok szerint idén is az őszi szüreti mulatságokkal fejeződik be. (MTI) Olvasásért társasutazás A könyvek szerelmesei hamarosan új olvasómozgalomban vehetnek részt. A fel; szabadulás negyedszázados i évfordulója alkalmából az MSZBT, az Európa Könyvkiadó, a SZOT, a Hazafias Népfront, a KISZ, a miniszj tóriumok és könyvterjesztő ; vállalatok pályázattal egybekötött olvasómozgalmat ; indítanak. A pályázaton, mely áprlI lis 4-én indul és 1970. április 4-én végződik, mindenki nyerhet, aki 12 — részben I megjelent, részben megjelenő — szovjet szépirodalmi 1 mű közül hatot elolvas, és helyesen válaszol a könyvhöz mellékelt olvasókártya három rövid kérdésére. A könyvek közül hat már megjelent: Ajtmatov A versenyló halála, Kazakevics A kék füzet, Panova Útitársak, Bulgakov A fehér gárda, Ognyev Kosztya Rjabcev naplója és Ugarova A nyugodt napsütés esztendeje. A többi még ebben az évben megjelenik: két antológia — Mai j szovjet elbeszélők és Ke".gyetlen szerelem címmel egy-egy novelláskötet —. valamint V. Fink Idegenlégió. I. Grekova Elbeszélések. Sztyepanov Port Artúr után és J. Sesztalov a Kékszélű vándorutak. Az olvasók a kiválasztott hat művet bármelyik könyvesboltban megvásárolhatják, vagy bármelyik könyvtárból kikölcsönözhetik: az adott művel kapcsolatos kérdéseket tartalmazó olvasókártyát — ha nincs benne a könyvben — a könyvtárosok vagy eladók mellékelik. A műsorral egybekötött nyilvános sorsoláson értékes díjak találnak majd gazdá- j ra egy év múlva: egy két- j személyes, s két egyszemélyes társasutazás a Szovjetunióban, egy háromezer, egy kétezer és két ezerforintos könyvutalvány. A hét főnyereményen kívül összesen 16 ezer forint értékű pénz- és tárgyjutalmat, és 6500 forint értékű könyvjutalmat osztanak szét. Azok a könyvtárosok és eladók, akik a legjobb eredményt érik el, az MSZBT aranykoszorús jelvénye mellett pénzjutalomban is részesülnek. iggadtság sem boszorkányság A

z igazságkereső szenvedély madara ezekről a hasábokról röppent föl. A Délmagyarország közölt először drámai riportot az ásotthalmi boszorkányüldözésről. A téma azután — éppen rendkívülisége miatt! — máshol és másnak is megtetszett, s megjárta az egész magyar sajtót, oda és vissza. Fölfedezte a Népszabadság, majd néhány képeslap, s végül a televízió készített belőle igen hatásos filmet. A film pedig szinte valóságos nemzeti felháborodást okozott. Minden valamirevaló sajtóorgánum ráhangolódott, s az eset elvi értékű és jelentőségű állásfoglalások tömegét váltotta ki. Ügyanynyira, hogy ma már-már pirulnunk kell ország és világ előtt: ilyen dolgok esnek meg Csongrád megyében, amely boszorkányhistóriáiról amúgyis meglehetősen hírhedt a régmúltból! Nincs ezekben az eszmefuttatásokban semmi kivetnivaló. Eszmeileg kitűnően megalapozottak, logikusak, szemléletük pozitív. Aki törvényességről, jogról és emberségről beszél, annak csak azt lehet mondani: vivát! Aki. olvasmányélményei és a film után fölveti az első törvénykezők felelősségét, ugyancsak lelkiismerete szerint fogalmaz. Végül is ez a rendje: a törvény tegyen igazat ebben a szerencsétlen és szánalmas ügyben; osszon igazságot, kinek-kinek járandósága szerint. Ha a törvény első fóruma ezzel adós maradt, majd a felsőbb. A törvényesség és az igazság nem kophat el kézen-közön, egyfajta megfontolásnál bölcsebb, okosabb lehet a másik. Népszerű és bölcs dolog a hibakeresés, meg a fehér foltok földerítése. S különösen tetszetős, ha nagydobbal és nagy lármával csinálják. Ha jól odamondogatnak, ha jól megcibálnak néhárty felelős üstököt. Lélektanilag teljesen érthető ez, hiszen a társadalom teljes hosszában örök háborúságban vagyunk a hibákkal, s mindenféle szociális, kulturális és közéleti anakronizmussal vagy anomáliával. Egyszerre jön tehát a biztatás belülről is meg kívülről is. S meg is van ennek a maga foganatja. Ha a hibákat szembesítjük a közvélemény ítéletével és igényével, szinte kollektív érvényű paranccsá emeljük a jobbítás kötelességét. Amikor egy-egy fehér foltra ráirányítjuk a kritikai figyelem reflektorát, annak rendszerint megvan a maga hasznos következménye. De mint mindennek, ennek is megvan a maga stílusa és etikája. Erről pedig mostanában kevés szó esik. Ebben valahogyan szégyellősek vagyunk. Mert hamar megkapja, aki felszított szenvedélyek' ellén' kardoskodik; hogy szűklátókörű, gyáva, a demokratizmus ellensége, esetleg — még kimondani is szörnyű: gyöpös-fejű dogmatikus! Érted haragszom! — mondjuk ma, ha indulatra ragadtatnak bennünket hibák, elégtelen eljárások. A szocializmusért kelünk haragra. Ha szeplőit, fehér foltjait keresgéljük, annak a javítás igénye a belső indítéka. Hát akkor miért ne? S magam is így érzem, s gondolom. Csal* akkor támad bennem némi idegenkedés, mikor az effajta igyekezet kicsap normális medréből, és mindent el akar önteni. Amikor egy józan és valóban szükséges hangjelzésre tucatnyi ideges felhanggal minden trombita megszólal. Amikor egy hiba vagy egy fehér folt fölfedezésén száz meg száz kardot köszörülnek. Pedig az ügy még nem futott végig az igazságszolgáltatáson. Elindult, megdöccent, de nem járt le i.. Bíró legyen a talpán, alti majd ilyen társadalmi visszhang után verdiktet mond ebben az ügyben. Mert a tényeket nem a cikkekből ismerhetjük meg. A tvfilm sem ölel fel minden motívumot. Társadalmi hátteret csinál — meglehetősen divatos ez mostanában — egyedi motívumokból, s hogy ez hatásosabb legyen, elhanyagol például olyan fontos mozzanatot, mint az egyéni anyagiasság. Pedig nagy szerepe van a történetben egy elmaradt lakodalomnak és a megtagadott szalmának. Erre eddig senki sem figyelt fel. A közvélemény viszont már úgy, de úgy elkészült valami példás ítéletre, hogy bármilyen tárgyilagos végzés minden bizonnyal kihozza a sodrából. Talán még a tényállással szemben is kétségei merülnek fel, mert a sajtó olyan tüzérségi össztüzet zúdított az ügyben szereplő, majd a kibogozásával foglalkozó személyekre, hogy a várakozást kielégíteni szinte nem lehet. Senki se higgye, hogy én akarok igazat tenni ebben a szomorú és keserves ügyben. Pedig ismerem a tényállást. Sok benne az ellentmondás, a mérlegelni való. Megéri, hogy magasabb bírói fórum elé kerüljön, amint ebben már döntött is tegnap a legfőbb ügyész: törvényességi óvást jelentettek be a Legfelsőbb Bírósághoz. Az. viszont idegesít, hogy amiként mindenki bizalmatlanságát fejezte ki az igazságügyi szervek eddigi munkájával szemben, aki eddig megszólalt — készpénznek vette a tv-filmet. „Boszorkánypert" pedig nem lehet inkvizíciós módszerekkel véghez vinni 1968—69-ben. S ha itt csak az érzelmekre hagyatkozunk, az is inkvizíció lehet. Miíéle törvényesség és jog lenne az, amely csak az egyik olr dal szempontjait veszi figyelembe? Az ügy jelenlegi állásában ugyanis még igen fogyatékosak vagy ellentmondásosak a bizonyítékok. A tegnapi közlemény is így mondja: „Az óvás elfogadása után az ügyészség gondoskodik a nyomozás lefolytatásáról. A teljessé telt nyomozás megállapításaihoz képest történik inlézlvedés az esetleg szükséges új bírósági felelősségre vonás iránt." Vette-e valaki a fáradtságot a megnyilatkozók és a társadalmi ítélkezők közül, hogy akár csak a nyomozati jegyzőkönyveket alaposan átolvassa? Teljesen mérvadók-e azok a vélemények, amelyek eddig nyilvánosságra jutottak? Én most szintén csak kérdezek: ha az ásotthalmi boszorkányüldözők lincselni, akasztani és gyújtogatni akartak — miért hívtak magukkal egy fegyveres határőrt is? Valaki komolyan megnézte-e közülük azt a nevezetes corpus delictit, amire állítólagosán fel akarták akasztani a „boszorkányt"? Attól tartok, bizonyos előre elhatározottság, valamiféle hatásos szerkesztési koncepció elragadott jószándékú igazságkeresőket is. És ez rovására lehet különösen a társadalmi, de még a bírói ítélkezésnek is. A szenvedélyek még jobban földagaszthatják ezt az ügyet. Mert megkérdezheti a figyelem a film után: aki ártatlanul megvádolt ember védelmére kel, elkövethet-e olyan tapintatlanságot, hogy ország-világ elé tár egy orvosi diagnózist az egyik szereplő elmeállapotáról, ami törvényeink szerint orvosi titok? Mondhatja-e, hogy „deres füvön" aludt az üldözött, ha augusztusban még ezen az égtájon legfeljebb harmat hullik éjjel? S megteheti-e azt, hogy kedve szerint vágja a hangszalagot amin a kérdezetteknek más mondandójuk is volt, mint ami a dokumentumfilmben elhangzott? Minden kétségeim ellenére szükségesnek tartom kijelenteni: semmi szándékomban nincs az éjszakai ásotthalmi „boszorkányüldözők" mentegelése. Csak nehogy új „boszorkányüldözés" legyen belőle! Jóllehet az itteni bíróságon nem találtak törvényes okot megbüntetésükre, elképzelek és szükségesnek tartok magam is valami hatásos figyelmeztetést. De mm hatáseszközök után, hanem kifejezetten a tényállás alapjá-ql Azt írja az egyik kolléga, akit a Középkori história című tv-film ugyancsal; megindított, hogy az igazságszolgáltatás társadalmunknak nagyon érzékeny területe; a legkisebb hiba is örökre nyomot hagyhat. Végtelenül igaz ez. De egy ilyen bonyolult, sok családi szövedékkel áthatott, s mag is sok ellentmondást hordozó ügyben mindenkire érvényesen mondjuk ezt ki. Még azokra is, akik ugyancsak valami emberi megfontolásból, s a tényállás ismeretében nem tudtak a ma már fölszított közhangulatnak megfelelő döntés4 hozni. Ezt a döntés? a magasabb bírói íórumon fölülvizsgálják. Kézenfekvő, hogy a figyelemfölkeltés után a Legfelsőbb Bíróság élt a törvényességi óvás gyakorlatával. Nincs kétségem e testület objektivitása iránt, s bizonyos vagyok benne, hogy ítéleteben a közvélemény is megnyugszik. De csak akkor, ha a „szenzáció-előzményeket" maga is kirekeszti és eleve levonja egy ilyen testület munkájából. Elrendeződik majd ez a dolog erkölcsi es társadalmi normáink s törvényeink szerint. De legyen bármilyen az ítélet, éreznünk kell máris, most is, hogy „propaganda-előzetese" túldagadt normális medrén, s nem alkalmas arra, hogy nagy elvi konzekvenciákat vonjunk le belőle, még ha segítettek is emberi ügyetlenségek, tanácstalanságok. közömbösség és hatáskereső élelmességek abban, hogy középkori históriává dagadjon. Arra nagyon jó volt ez az ügy, hogy felrázza a társadalmi lelkiismeretet, a jog és az emberség iránti még finomabb érzékenységet, s nagyon jó lenne, ha ez maradna belőle a közös hasznunk. Csak egyet ne tegyünk ezért! Semmit ne licitáljunk túl valamiféle erőteljes bizonyításért! Biztos vagyok benne, hogy holnap vagy holnapután ismét feltalálunk majd valamely fehér foltot ebben a csöpp országban, amely huszonöt esztendővel ezelőtt jószerével egyetlen fehér folt volt Európa térképén. S ismét a javítás szándékával nyúlunk hozzá. De hogy a jobbítás indulatának ilyen hengerlő felhangjai legyenek — ez éppen más irányba ösztönöz. S

zeretném megismételni. hogy az igazságkereső szenvedély madara e hasábokról röppent föl. Nem rösleiltük tehát az ország közvéleménye előtt sem, hogy ebben a szögletben, ahol huszonötödik éve ugyancsak változatlan szorgalommal dolgozunk a tudatformáláson — pártmunkások, pedagógusok, propagandisták, társadalmi aktivisták, újságírók —, kis tudatszigeten még középkori sötétség gubbaszt, illetve rombol. Bár ez lenne az utolsó itt és az országban! S bár ilyen gyors lábon menne híre annak is, amit a sötétség, az elmaradottság ellen tenni sikerült! • SZ. SIMON ISTVÁN i