Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Somogyi Károlyné felvétele JÖL FÉSÜLT MINŐSÉG. A megújulási folyamat, amelyet a rekonstrukció fémjelzett a Szegedi Textilművekben, idén is tovább tart. A géppark fejlesztése tükrözi ezt első­sorban. Egyebek közt új tesüJőgépeket is alkalmaznak; a képünkön látható korszerű berendezések segítségével javítják a fonál minőségét. Gyémánt gázból A Szovjetunióban új mód­szert alkalmaznak az ipari célokra szolgáló mesterséges gyémántok előálk'tása. terén. Az eddigi technológia óriási nyomáson és magas hőmér­sékleten alapult. A tudomá­nyos akadémia kémiai inté­zete új módszert dolgozott ki. amelynek kiinduló terméke szént tartalmazó gáz, és nem szilárd anyag, mint eddig, a szükséges nyomás pedig nem több 1 atmoszféránál. Mi lesz nyáron a Balaton partján? Elkészült a balatoni nyá­ri játékok programja. A Veszprém és a Somogy me­gyei tanács művelődési osz­tályainak irányításával a rendező szervek részletesen összehangolták műsortervü­ket. Eszerint idén a tópart üdülőtelepein 115 különféle előadás és szórakoztató ren­Negyedmillió forint — jutalom Csaknem negyedmillió fo­rinttal jutalmazták meg szombaton Budapesten, az Ifjúsági Szállóban a Kiváló ifjú mérnök, technikus és közgazdász mozgalom keretében 1968­ban elkészített kiemelkedő gazdasági, műszaki, illetve tudományos jelentőségű szakdolgozatok szerzőit. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a Kommunista Ifjúsági Szövet­sóg Központ Bizottságának :ntéző bizottsága legutóbb a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának és a kommunista ifjúsági moz­galom kibontakozásának 50. évfordulója tiszteletére hir­dette meg pályázatát a „Ki­váló" mozgalmak részvevői számára. A felhívás nyomán több mint 1500 tavaly meg­fogalmazott. formába öntött szakdolgozatot nyújtottak be elbírálásra. A budapesti és a megyei előzsürizések után 325 munka került az orszá­gos értékelő bizottság elé. A pályaművek alkalmazhatósá­gát a vállalatok vezetői iga­zolták és felhasználásukra kötelezettséget vállaltak. Az értékelés tapasztalatai azt ígérik, hogy a kiváló ifjú srokemberek alkotásainak tekintélyes része milliókkal mérhető eredménnyel kama­tozik majd a gyakorlatban. Az Ifjúsági Szállóban rendezett űnnepsegen részt •tt Bálint József, az ÍS2LMP Központi Bizottsá ­tak osztályvezetője, Beckl Nándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titká­a és Kiss Árpád miniszter, r.z Országos Műszaki Fejlesz­tési bizottság elnöke. Méhes T a jóssal, a KISZ Központi Bizottságának első titkárá­val az élen jelen volt az ünnepségen a KISZ Köz­ponti Bizottsága titkárságá­nak több tagja is. Molnár György, a KISZ. Központi Bizottságának tit­kára értékelte és méltatta a pályázat eredményét és je­lentőségét. Ezután Beckl Sándor és Méhes Lajos ad­ta át a 11 első, a 13 máso­dik és a 20 harma­dik helyre sorolt szak­dolgozat alkotóinak dí­jait, illetve jutalmait. A kü­lönböző főhatóságok és vál­lalatok képviselői több mint 40 különdíjat nyújtottak át az ifjú szakembereknek. Egy pályázó a Kiváló feltaláló, három pedig a Kiváló újitó jelvény arany fokozatát is elnyerte. Azokat a tanulmá­nyokat, amelyek a doktori értekezés színvonalát is el­énk, az illetékes egyetemek figyelmébe ajánlják. dezvény lesz. A hagyomá­nyokhoz híven a nyári sze­zont májusban Siófokon nyitják meg ünnepélyesen. Keszthelyen az idén is a Helikon játékok bemutatói lesznek az idényeleje lei­emelkedő eseményei. A komoly zene híveinek a veszprémi várhangverse­nyek, a tihanyi, és a kőris­hegyi orgonahangversenyek [ kínálnak majd élményt. A | könnyű műfaj kedvelőinek [ az Országos Rendező Iroda I nyújt bő „választékot". Az | OKISZ-labor divatbemuta­; tokkal kombinált műsoros ; esteket rendez. Ellátogatnak 1 a Balaton nyaralóhelyeire a 1 legnépszerűbb magyar tánc­1 együttesek is. Nem marad­nak el a folklór bemutatók sem. Az Állami Népi Együt­tes és a Budapest Tánc­együttes számos előadást tart, elsősorban külföldiek­nek. A színházak közül, a veszprémi, a kaposvári és a győri színház, továbbá az Egyetemi Színpad és a Mikroszkóp Színpad tart előadásokat. A Balaton nyári program­ja a hagyományok szerint idén is az őszi szüreti mu­latságokkal fejeződik be. (MTI) Olvasásért társasutazás A könyvek szerelmesei ha­marosan új olvasómozgalom­ban vehetnek részt. A fel­; szabadulás negyedszázados i évfordulója alkalmából az MSZBT, az Európa Könyv­kiadó, a SZOT, a Hazafias Népfront, a KISZ, a minisz­j tóriumok és könyvterjesztő ; vállalatok pályázattal egy­bekötött olvasómozgalmat ; indítanak. A pályázaton, mely áprl­I lis 4-én indul és 1970. ápri­lis 4-én végződik, mindenki nyerhet, aki 12 — részben I megjelent, részben megjele­nő — szovjet szépirodalmi 1 mű közül hatot elolvas, és helyesen válaszol a könyv­höz mellékelt olvasókártya három rövid kérdésére. A könyvek közül hat már megjelent: Ajtmatov A ver­senyló halála, Kazakevics A kék füzet, Panova Útitársak, Bulgakov A fehér gárda, Og­nyev Kosztya Rjabcev nap­lója és Ugarova A nyugodt napsütés esztendeje. A többi még ebben az évben megje­lenik: két antológia — Mai j szovjet elbeszélők és Ke­".gyetlen szerelem címmel egy-egy novelláskötet —. va­lamint V. Fink Idegenlégió. I. Grekova Elbeszélések. Sztyepanov Port Artúr után és J. Sesztalov a Kék­szélű vándorutak. Az olvasók a kiválasztott hat művet bármelyik köny­vesboltban megvásárolhat­ják, vagy bármelyik könyv­tárból kikölcsönözhetik: az adott művel kapcsolatos kér­déseket tartalmazó olvasó­kártyát — ha nincs benne a könyvben — a könyvtárosok vagy eladók mellékelik. A műsorral egybekötött nyilvános sorsoláson értékes díjak találnak majd gazdá- j ra egy év múlva: egy két- j személyes, s két egyszemé­lyes társasutazás a Szovjet­unióban, egy háromezer, egy kétezer és két ezerfo­rintos könyvutalvány. A hét főnyereményen kívül össze­sen 16 ezer forint értékű pénz- és tárgyjutalmat, és 6500 forint értékű könyvju­talmat osztanak szét. Azok a könyvtárosok és eladók, akik a legjobb eredményt érik el, az MSZBT aranykoszorús jelvénye mellett pénzjuta­lomban is részesülnek. iggadtság sem boszorkányság A z igazságkereső szenvedély madara ezekről a hasábokról röppent föl. A Délmagyarország közölt először drámai riportot az ásotthalmi boszorkány­üldözésről. A téma azután — éppen rend­kívülisége miatt! — máshol és másnak is megtetszett, s megjárta az egész magyar sajtót, oda és vissza. Fölfedezte a Népsza­badság, majd néhány képeslap, s végül a televízió készített belőle igen hatásos fil­met. A film pedig szinte valóságos nem­zeti felháborodást okozott. Minden vala­mirevaló sajtóorgánum ráhangolódott, s az eset elvi értékű és jelentőségű állás­foglalások tömegét váltotta ki. Ügyany­nyira, hogy ma már-már pirulnunk kell ország és világ előtt: ilyen dolgok esnek meg Csongrád megyében, amely boszor­kányhistóriáiról amúgyis meglehetősen hírhedt a régmúltból! Nincs ezekben az eszmefuttatásokban semmi kivetnivaló. Eszmeileg kitűnően megalapozottak, logikusak, szemléletük po­zitív. Aki törvényességről, jogról és em­berségről beszél, annak csak azt lehet mondani: vivát! Aki. olvasmányélményei és a film után fölveti az első törvényke­zők felelősségét, ugyancsak lelkiismerete szerint fogalmaz. Végül is ez a rendje: a törvény tegyen igazat ebben a szeren­csétlen és szánalmas ügyben; osszon igaz­ságot, kinek-kinek járandósága szerint. Ha a törvény első fóruma ezzel adós ma­radt, majd a felsőbb. A törvényesség és az igazság nem kophat el kézen-közön, egyfajta megfontolásnál bölcsebb, oko­sabb lehet a másik. Népszerű és bölcs dolog a hibakeresés, meg a fehér foltok földerítése. S különö­sen tetszetős, ha nagydobbal és nagy lár­mával csinálják. Ha jól odamondogatnak, ha jól megcibálnak néhárty felelős üstö­köt. Lélektanilag teljesen érthető ez, hi­szen a társadalom teljes hosszában örök háborúságban vagyunk a hibákkal, s mindenféle szociális, kulturális és köz­életi anakronizmussal vagy anomáliával. Egyszerre jön tehát a biztatás belülről is meg kívülről is. S meg is van ennek a maga foganatja. Ha a hibákat szembesít­jük a közvélemény ítéletével és igényé­vel, szinte kollektív érvényű paranccsá emeljük a jobbítás kötelességét. Amikor egy-egy fehér foltra ráirányítjuk a kriti­kai figyelem reflektorát, annak rendsze­rint megvan a maga hasznos következ­ménye. De mint mindennek, ennek is megvan a maga stílusa és etikája. Erről pedig mostanában kevés szó esik. Ebben valahogyan szégyellősek vagyunk. Mert hamar megkapja, aki felszított szenvedé­lyek' ellén' kardoskodik; hogy szűklátókö­rű, gyáva, a demokratizmus ellensége, esetleg — még kimondani is szörnyű: gyöpös-fejű dogmatikus! Érted haragszom! — mondjuk ma, ha indulatra ragadtatnak bennünket hibák, elégtelen eljárások. A szocializmusért kelünk haragra. Ha szeplőit, fehér foltja­it keresgéljük, annak a javítás igénye a belső indítéka. Hát akkor miért ne? S magam is így érzem, s gondolom. Csal* akkor támad bennem némi idegenkedés, mikor az effajta igyekezet kicsap normá­lis medréből, és mindent el akar önteni. Amikor egy józan és valóban szükséges hangjelzésre tucatnyi ideges felhanggal minden trombita megszólal. Amikor egy hiba vagy egy fehér folt fölfedezésén száz meg száz kardot köszörülnek. Pedig az ügy még nem futott végig az igazság­szolgáltatáson. Elindult, megdöccent, de nem járt le i.. Bíró legyen a talpán, alti majd ilyen társadalmi visszhang után verdiktet mond ebben az ügyben. Mert a tényeket nem a cikkekből ismerhetjük meg. A tv­film sem ölel fel minden motívumot. Tár­sadalmi hátteret csinál — meglehetősen divatos ez mostanában — egyedi motí­vumokból, s hogy ez hatásosabb legyen, elhanyagol például olyan fontos mozza­natot, mint az egyéni anyagiasság. Pedig nagy szerepe van a történetben egy el­maradt lakodalomnak és a megtagadott szalmának. Erre eddig senki sem figyelt fel. A közvélemény viszont már úgy, de úgy elkészült valami példás ítéletre, hogy bármilyen tárgyilagos végzés minden bi­zonnyal kihozza a sodrából. Talán még a tényállással szemben is kétségei merül­nek fel, mert a sajtó olyan tüzérségi össz­tüzet zúdított az ügyben szereplő, majd a kibogozásával foglalkozó személyekre, hogy a várakozást kielégíteni szinte nem lehet. Senki se higgye, hogy én akarok igazat tenni ebben a szomorú és keserves ügy­ben. Pedig ismerem a tényállást. Sok benne az ellentmondás, a mérlegelni való. Megéri, hogy magasabb bírói fórum elé kerüljön, amint ebben már döntött is tegnap a legfőbb ügyész: törvényességi óvást jelentettek be a Legfelsőbb Bíróság­hoz. Az. viszont idegesít, hogy amiként mindenki bizalmatlanságát fejezte ki az igazságügyi szervek eddigi munkájával szemben, aki eddig megszólalt — kész­pénznek vette a tv-filmet. „Boszorkány­pert" pedig nem lehet inkvizíciós mód­szerekkel véghez vinni 1968—69-ben. S ha itt csak az érzelmekre hagyatkozunk, az is inkvizíció lehet. Miíéle törvényesség és jog lenne az, amely csak az egyik olr dal szempontjait veszi figyelembe? Az ügy jelenlegi állásában ugyanis még igen fogyatékosak vagy ellentmondásosak a bizonyítékok. A tegnapi közlemény is így mondja: „Az óvás elfogadása után az ügyészség gondoskodik a nyomozás le­folytatásáról. A teljessé telt nyomozás megállapításaihoz képest történik inléz­lvedés az esetleg szükséges új bírósági fe­lelősségre vonás iránt." Vette-e valaki a fáradtságot a megnyilatkozók és a társa­dalmi ítélkezők közül, hogy akár csak a nyomozati jegyzőkönyveket alaposan át­olvassa? Teljesen mérvadók-e azok a vé­lemények, amelyek eddig nyilvánosságra jutottak? Én most szintén csak kérdezek: ha az ásotthalmi boszorkányüldözők lin­cselni, akasztani és gyújtogatni akartak — miért hívtak magukkal egy fegyveres határőrt is? Valaki komolyan megnézte-e közülük azt a nevezetes corpus delictit, amire állítólagosán fel akarták akasztani a „boszorkányt"? Attól tartok, bizonyos előre elhatáro­zottság, valamiféle hatásos szerkesztési koncepció elragadott jószándékú igazság­keresőket is. És ez rovására lehet külö­nösen a társadalmi, de még a bírói ítél­kezésnek is. A szenvedélyek még jobban földagaszthatják ezt az ügyet. Mert meg­kérdezheti a figyelem a film után: aki ártatlanul megvádolt ember védelmére kel, elkövethet-e olyan tapintatlanságot, hogy ország-világ elé tár egy orvosi di­agnózist az egyik szereplő elmeállapotá­ról, ami törvényeink szerint orvosi titok? Mondhatja-e, hogy „deres füvön" aludt az üldözött, ha augusztusban még ezen az égtájon legfeljebb harmat hullik éjjel? S megteheti-e azt, hogy kedve szerint vágja a hangszalagot amin a kérdezet­teknek más mondandójuk is volt, mint ami a dokumentumfilmben elhangzott? Minden kétségeim ellenére szükséges­nek tartom kijelenteni: semmi szándé­komban nincs az éjszakai ásotthalmi „bo­szorkányüldözők" mentegelése. Csak ne­hogy új „boszorkányüldözés" legyen belő­le! Jóllehet az itteni bíróságon nem ta­láltak törvényes okot megbüntetésükre, elképzelek és szükségesnek tartok magam is valami hatásos figyelmeztetést. De mm hatáseszközök után, hanem kifejezetten a tényállás alapjá-ql Azt írja az egyik kolléga, akit a Közép­kori história című tv-film ugyancsal; megindított, hogy az igazságszolgáltatás társadalmunknak nagyon érzékeny terü­lete; a legkisebb hiba is örökre nyomot hagyhat. Végtelenül igaz ez. De egy ilyen bonyolult, sok családi szövedékkel átha­tott, s mag is sok ellentmondást hordozó ügyben mindenkire érvényesen mondjuk ezt ki. Még azokra is, akik ugyancsak va­lami emberi megfontolásból, s a tényál­lás ismeretében nem tudtak a ma már fölszított közhangulatnak megfelelő dön­tés4 hozni. Ezt a döntés? a magasabb bí­rói íórumon fölülvizsgálják. Kézenfekvő, hogy a figyelemfölkeltés után a Legfel­sőbb Bíróság élt a törvényességi óvás gyakorlatával. Nincs kétségem e testület objektivitása iránt, s bizonyos vagyok benne, hogy ítéleteben a közvélemény is megnyugszik. De csak akkor, ha a „szen­záció-előzményeket" maga is kirekeszti és eleve levonja egy ilyen testület mun­kájából. Elrendeződik majd ez a dolog erkölcsi es társadalmi normáink s törvényeink szerint. De legyen bármilyen az ítélet, éreznünk kell máris, most is, hogy „pro­paganda-előzetese" túldagadt normális medrén, s nem alkalmas arra, hogy nagy elvi konzekvenciákat vonjunk le belőle, még ha segítettek is emberi ügyetlensé­gek, tanácstalanságok. közömbösség és hatáskereső élelmességek abban, hogy középkori históriává dagadjon. Arra nagyon jó volt ez az ügy, hogy felrázza a társadalmi lelkiismeretet, a jog és az emberség iránti még finomabb ér­zékenységet, s nagyon jó lenne, ha ez maradna belőle a közös hasznunk. Csak egyet ne tegyünk ezért! Semmit ne lici­táljunk túl valamiféle erőteljes bizonyí­tásért! Biztos vagyok benne, hogy holnap vagy holnapután ismét feltalálunk majd vala­mely fehér foltot ebben a csöpp ország­ban, amely huszonöt esztendővel ezelőtt jószerével egyetlen fehér folt volt Európa térképén. S ismét a javítás szándékával nyúlunk hozzá. De hogy a jobbítás indu­latának ilyen hengerlő felhangjai legye­nek — ez éppen más irányba ösztönöz. S zeretném megismételni. hogy az igazságkereső szenvedély madara e hasábokról röppent föl. Nem rösleiltük tehát az ország közvéleménye előtt sem, hogy ebben a szögletben, ahol huszonötödik éve ugyancsak változatlan szorgalommal dolgozunk a tudatformá­láson — pártmunkások, pedagógusok, propagandisták, társadalmi aktivisták, újságírók —, kis tudatszigeten még kö­zépkori sötétség gubbaszt, illetve rombol. Bár ez lenne az utolsó itt és az ország­ban! S bár ilyen gyors lábon menne híre annak is, amit a sötétség, az elmaradott­ság ellen tenni sikerült! • SZ. SIMON ISTVÁN i

Next

/
Thumbnails
Contents