Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! DELMASYAR0RS2AS MAGYAR S ZOCIALISTA MUNKÁSPART LAPJA 59. évfolyam 52. szám 1969. MÁRCIUS 4. KEDD Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR A szaktudás aranyai A szakma elméleté­nek-gyakorlatának ma­gasszintű elsajátítását evek óta szolgálja Sze­geden is egy kitűnő, de még nem eléggé kama­toztatott ifjúsági akció, a Szakma Ifjú Mestere mozgalom. A textilmű­vekben két évvel ezelőtt kezdődött a mesterfokú tudásra aspirálók moz­galma, s azóta példa­képpé nőtte ki magát. A félévenként rendezett ifjú mesteri vizsgákon egyre több fiatal, mind nagyobb szakmai, poli­tikai képzettségről ad számot. A nemrég ren­dezett, immár negyedik vizsgán is több mint száz ifjú mesterjelölt sereglett elő. Közülük harmincan arany foko­zatot értek el, s csak tízegynéhány olyan akadt, aki nem ütötte meg az ezüst, illetve bronzfokozat szintjét. Ezek a fiatalok a szakma legügyesebbjei, a szövő-fonó mesterség legjobbjai a textilmű­vekben. Ök képviselik az utánpótlás élvonalát. Tanulókedvük, szakma­szeretetük elnyeri ju­talmát; a szaktudás ara­nyai 700 forintot értek most is, de a többiek is megkapták az anyagi elismerést a büszkén viselt jelvény mellé. A mozgalom tekinté­lyére vall, hogy a kol­i lektív szerződés is sza­bályozza a vele kapcso­latos eljárásokat, a mes­ter cím jutalmazását. Erkölcsi megbecsülés­ben is részesülnek a fonók, szövők legjobb­jai: aki például két íz­ben egymás után el­nyeri az aranyfokozatot, az a Kiváló Dolgozó cím esélyese, aki pedig már négyszer — vagyis két év alatt a legtöbb­ször — bizonyult arany­tudásúnak. az javasol­ható a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója kitünte­tésre is. Fonó-példakép lehet Hetes Zsuzsa a gyűrűs­fonodából, ő mind a négy alkalommal arany­jelvényt szerzett. A szö­vődében hasonló rekor­dot állított fel Mádi Jó­zsefné és Nagy György­né. Példájuk követést ér­demel. Tanulni lehet belőle. Sajnos, a SZIM, ez a gyümölcsöző moz­galom számos helyen még gyökeret sem eresztett, pedig a szak­maszeretet, a mester­fokú tudás, a fiatalos lendület energiáira min­den üzemben nagy szükség van. Simái Mihály Rekord export, rekord nyereség ÚTON AZ APOLLO Szegedi seprűk a világban Jó start — A Holdra szállás főpróbája A Szegedi Ecset- és Seprű­gyár életében talán nem volt olyan eredményes esztenJő eddig, fnint a tavalyi. Az új gyár a számos műszaki in­tézkedés szépen kamatozott, s a munkások áldozatkész­sége sem hiányzott: összesen 1 millió 200 ezer kis- és 1 millió 350 ezer nagyseprű készült el egy év alatt ex­portmegrendelésre. A kül­földi vásárlók soha nem ta­pasztalt érdeklődést mutat­tak a magyar, a szegedi sep­rűk iránt, nem egyszer az egész sep­rűgyár vasárnap is dolgo­zott, hogy az új igényeket kielé­gíthesse. De némcsak a sep­rűkkel törődtek — gondot fordítottak a takarékosság­ra: a seprűkhoz nem hasz­nálható, elgörbült nyelekből szerszámalkatrészeket készí­tettek, hasznosították a hul­ladékot. A jó munkának végül ís a nyereségen is meglátszott a hatása. Az ecset- és seprű­gyár fennállása ót.a a leg­magasabb nyereségrészese­dést kapták a dolgozók, át­lagosan egy-egy seprűgyári munkásnak több mint egyhavi munkabére jutott nyereség címén. Víz — csatornavíz Törődés Istvánteleppel A szegedi városi tanács legutóbbi ülésén Istvántelep gondja miatt interpellált Hampel Ferenc tanácstag, a művelődésügyi állandó bi­zottság elnöke. A viszonylag kevés lakosú telep a kábel­gyár mögött; a Kátai köz és a Bakay Nándor utca kö­zött fekszik. Korábban ma­gas nyomású vize sem volt a kis településnek, amelyen 250—260 magánházat szám­lálhatunk. Ezt a problémáját időközben megoldották, most viszont nagyon is sok a víz. A hirtelen olvadás következ­tében a mélyen fekvő telep lakóházainak pincéit, kert­jeit elöntötte a belvíz. Korábban két nyílt szel­vényű csatorna vitte el a te­lepről a csapadékvizet a kö­zeli kubikgödrökbe. A Ba­kay Nándor utca úttestének építésekor viszont a nyugati lefolyót megszüntették, s maradt a kábelgyár mögött, a Mura utcában végigfutó nyílt árok, Ez azonban ke­vésnek bizonyult, annál is inkább, mert a kábelgyárból kifolyó, elhasznált víz is eb­be az ár-okba futott. A ká­belgyár úgy döntött, hogy a nyílt árokkal párhuzamosan építtet egy zárt szelvényű csatornát, amelynek kivite­lezését a Csongrád megyei Építőipari Vállalat vállalta. A munkát december végén kellett volna befejeznie, de az nem történt meg, az újabb határidő március 31. Kétségtelen, hogy ez a kés­lekedés is nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy István te­lepnek most belvízzel kell küszködnie. Ráadásul tetéz­te a bajt, hogy a zárt szel­vényű csatorna építésekor a kitermelt földet áthajigálták a nyílt árokba, amely eltö­mődött. Ezt a gondatlansá­got nem lehet megmagya­rázni az építkezés késleke­désével. A városi tanács vb építé­si és közlekedési osztálya önálló védekező a belvíz el­len. Ebben a tevékenységé­ben természetesen közre­működnek felderítő munká­val a területek gazdái, a ke­rületi tanácsok is. A III. ke­rületi tanács is gyorsan in­tézkedett, hogy Istvántele­pet megszabadítsák a fenye­gető belvíztől. Három nagy­teljesítményű szivattyút is felállították a vizek gyors elvezetésére. Az intézkedés eredménnyel járt, a házak­ból, a kertekből a vizek le­húzódtak annál is inkább, mert a kubikokat is megcsa­polták. így a kisebb víz­szintmagassággal a talajvíz is csökkent a telepen. Az persze más kérdés, hogy megállapítják majd a fele­lősséget, amiért a zárt szel­vényű csatorna elkészültével hosszan késlekedett az építő­ipari vállalat Ha a zárt csa­tornával ugyanis időre elké­szülnek, ekkora gondok elé nem kellett volna nézni a telep lakóinak. V. F. Startol az Apollo—9 Tudományos ülésszak A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója alkalmából tegnap há­romi.apos történettudományi ülésszak kez­dődött a Szegedi Tanárképző Főiskolán. A délelőtt 9 órakor megtartott nyitóünnep­seg részvevőit dr. Szendrei János, a főisko* la igazgatója köszöntötte, majd a Tanács­köztársaság nemzeti-nemzetiségi politiká­ját elemző előadások következtek. Első­ként Polányi Imre, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai docensé­nek referátuma hangzott el „A nemzet fo­galmának kérdéséhez" címmel. Utána az ülésszak három külföldi vendége szólalt lel: M. V. Trojan. az Ungvári Állami Egyetem docense az 19I9-es Ruszka-kraj­nai tanácshatalomról, E. Kisslingova, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás tanszékveze­tő docense a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának és működésének néhány priblémájáról, P. Sz. Goranov, a Tirnovói Pedagógiai Intézet tanszékvezető docense pedig a Magyar Tanácsköztársaság és a Dolgár sajtó című témáról tartott előadást. A délutáni órákban az ülésszak részvevői korreferátumokkal és felszólalásokkal egé­szítették ki az elhangzottakat. Ma, kedden, a tanácskozás másnapján újabb témakör megvitatása következik. A történettudományi ülésszak harmadik napján, szerdán, a tudományos diákkörök konferenciáját tartják meg. Ezen a ren­dezvényen részt vesz az ungvári főiskolá­sok 17 tagú delegációja, valamint a pécsi, nyíregyházi és az egri tanárképző főisko­lák diákküldöttsége is. Az Apollo—9 utasai az űrhajó kilövése előtt utolsó megbeszélésüket tartják az Ameri­kai Űrhajózási Hivatal vezetőjével, Alan Sheparü-dal. A képen balról jobbra: James McDivitt. Russel Schweikart, Shcpard és Dávid Scott A floridai Kennedy-fokon levő támaszpontról hétfőn, helyi idő szerint délelőtt 11 órakor (magyar idő szerint délután 17 órakor) fellőtték az Apollo—9 űrhajót. Az űrhajó három utasa, James A. McDivitt repülő ezredes, Dávid R. Scott repülő alezre­des és Russel L. Schweickart polgári űrhajós. Az Apollo—9 a terv szerint 10 napig ma­rad föld körüli pályán. Az út során első ízben próbál­ják ki a világűrbén az ame­rikai holdprogram legfonto­sabb egységét, az Apollo—9 úgynevezett Lunar Modulé részét, a „holdkompot". Az űrhajót Satura—5 típu­sú. rakétával indították útjá­ra. Az első napra tervezett kísérleti program értelmé­ben röviddel az űrhajó vég­leges pályára állása után az űrkabint elválasztják a hor­dozórakéta harmadik fokoza­tától, megfordítják és ösz­szekapcsolják a rakéta har­madik fokozatában levő Lu­nar Module-lal. Ezt követő­en az űrkabint és a „hold­kompot" teljesen lekapcsol­ják a hordozórakétáról. A legfontosabb kísérletre, az űrkabin és a Lunar Mo­dulé szétválasztására és ösz­szekapcsolására az utazás ötödik napján kerül sor. McDivitt és Schweickart ekkor a „holdkompon" tar­tózkodik és kipróbálja an­nak működését. Az űrkabint eközben Scott egyedül irá­nyítja. A rajt tökéletesen sike­rült: A Saturn—5 rakéta el­ső és második fokozata az előírásnak megfelelően mű­ködött. McDivitt kisebb mű­szerzavart jelzett közvetle­nül a rajt után, a földi irá­nyítóközpont szerint azon­ban ez nem okoz nehézséget. A rajt után mintegy ne­gyed órával az űrhajó föld­kerülő orbitális pályára állt. Magyar idő szerint 19 óra I 45 perc körül az Apollo—9 legénysége végrehajtotta az űrrepülés első nagyobb programpontját. Az ellenőr­ző hajtóművek üzemelteté­sével az összesen mintegy 10 méter hosszú irányító és szervizfülkét, amelyben az űrhajósok helyet foglalnak — McDivitt és társai levá­lasztották a Saturn—5 hor­dozórakéta harmadik, utol­só fokozatáról. A leválasztott rész lassan eltávolodott a hordozóraké­tától, majd 180 fokos fordu­latot tett. Ettől a pillanattól kezdve orr-részével a raké­ta felé fordulva, azzal köle­lékrepülésbe kezdett mint­egy 50 méter távolságra n hordozórakétától. A két rész azonos, 23 100 kilométeres óránkénti sebeséggel foly­tatja föld körüli útját. A három űrhajós most már szabad szemmel figyel­heti meg a „holdkomp"-ot, amely még mindig a hordo­zórakéta utolsó fokozatához van erősítve, de szabad szemmel látható, mert védő­panelljei leváltak. McDivitt ezredes, az Apol­lo—9 parancsnoka beszün­tette a „holdkomp" vizuális megfigyelését, majd miután meggyőződött róla, hogy az irányító- és szervizfülkében — éppen úgy, mint a „hold­komp"-berendezésen — min­den rendben van, begyújtot­ta a hajtóműveket, amelyek segítségével minimálisra csökkentették az űrrepülést végrehajtó szerkezetek kö­zötti távolságot. Magyar idő szerint 20 óra 02 perckor, mintegy 8 perccel a terve­zett időpont után az Apollo —9 legénysége sikerrel kap­csolta össze a főkabint a Sa­turn—5 hordozórakéta utolsó fokozatára erősített „hold­komppal", amelyről nem sok­kal előbb levált. Most azon­ban az űrhajósokat és a mű­szereket szállító kabin orr­részével kapcsolódik a „hold­komphoz". mivel időközben 180 fokos fordulatot hajtott végre. Ily módon a repülés további szakaszában há­rom összekapcsolt űrberen­dezés vesz részt: a Saturn— 5 hordozórakéta, a még min­dig hozzákapcsolt „hold­komp" és az irányitó- és szervizfülke az űrhajósok­kal. Rövidesen 21 óra után az űrhajósokat szállító fülke és a hozzákapcsolt „hold­komp" végleg levállt a hor­dozórakéta harmadik fokoza­táról. A leválasztást egy rugós szerkezet végezte, amelynek működési: a lépése után az embert szállító iker­űrberendezés lassan eltávo­lodott a hordozórakétától. Csakúgy, mint az össze­kapcsolás, a hordozórakétá­ról való leválasztás is zökke­nőmentesen ment végbe. A Saturn—5 rakéta utolsó fo­kozata a későbbiekben nap körüli pályára kerül s azon kering majd. 4

Next

/
Thumbnails
Contents