Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

Garabolyos Eva Vagy tíz esztendeig volt otthonos a ml vi­dékünkön. Koldusasz­szony volt. Minden ta­nyába bekopogtatott és mindenütt kapott egy kis kenyérkét, vagy né­ha napján kenyér mellé valót is. Egy jó nagy garabolyt fehér lepedő­félet felkötött a hátára es azt csak este vette le. Ezért hívták Garabolyos Évának. A segedelmet nem vette át senkitől sem, hanem „isten fizesse meg, tegye bele hátul" kijelentéssel intézte el. Tipikus alakja volt a ta­nyanak. Ha a . huncut gyerekek néha-néha megbillentették is hátul a garabolyát, vastag, dörmögő hangon rendre intette azokat, és mire a botját használatba vette volna, akkorra a csíny­tevők már elpucoltak onnan. Ezzel sem vadí­tották el a vidékről. Amikor már annyira el­öregedett, hogy alig tu­dott járni. bekerült a szegényházba és ott fe­jezte be sokat hányt-ve­tett életét. Sz. Gy. Uj éttermünk lesz: a„Szeged" Söröző bajor módra — „Komaasszony kedvence" Nonstop bár — De: készen lesz-e időben? A nevezetes Zsótér-házban formálódik-a'akul RzeveH ói étterme, a „Szeged", amelyet a Csongrád megyei Veri' _g­látóipari Vállalat üzemeltet majd. A hat és fél millió fo­rintos költséggel készülő ét­termet (amelyhez 2 millió forintot a járási tanács biz­tosított) a tervel: szerint jú­lius 20-án nyitják. Így lesz-e? — erre vol­tunk kíváncsiak, amikor dr. Salgó László igazgatóhelyet­tessel és az épüló étterem vezetőjével, Péter Józseffel a helyszínen jártunk. Most még csak külön magyarázat­tal lehet megérteni: mi hol lesz? — javában dolgoznak az epületben az építőipari munkások. Hatszáz személyes konyha lesz, amely ellátja a 260 személyes éttermet és a 200 személy ellátására alkalmas kerthelyiséget. A nagyterem­ből — amelynek romantikus hangulatot ad majd a bolt­hajtásos mennyezet, s az eh­hez a környezethez tervezett bútorzat — eltolható üveg­fallal különterem választha­tó }e. A söröző, amely 150 személyes lesz, a kedélyes bajor vendéglőket formázza majd, s az ígéretek szerint nemcsak külsőben: nagy sörválasztékot is biztosíta­nak majd. Az étteremben a szegedi jelleget kívánják hangsúlyoz­ni. Három freskót rendeltek: egyik a szegedi papucsvá­sárt, másik egy tápéi lakodal­mas jelenetet, a harmadik pedig paprikamotívumos je­lenetet örökít meg. De mert az étterem jellegét a helyi ízek is meghatározzák, az ételspecialitások egy ré­szét már kidolgozták a leen­dő szakácsok: szegedi tarho­nyúshúst és „Komaasszony kedvence" nevű ételkülönle­gességet ls tálalnak, s hogy Földúton Á mesebeli janos A született mesemondók mind szegények. Nem sok van már belőlük, a sze­génységgel ők is fogynak. Fiatal korában is bejárta az országot, napszamos volt, meg katona. Vöröskatona is. Most a népművészet mes­tereként lett kapós. — Gyerek voltam még, abból is az apróbb fajta. Jön egyszer a tanyára va­sárnap egy öreg ember. Na­gyot kellett annak az élet előtt hajolni, mert úgy maradt a dereka. Mi még olyat nem láttunk, hogy a földet nézi, mégis előre megy. Bekiabáltunk a házba apámnak, hogy lopni akar az az ember, mert igen la­pul. — Lopni csak gyereket lehet innen, mert abból van sok — nevetett apám. — Adnal-e egy ital vizet, fiam? Akkor már futottunk, ki hozza hamarabb a kútról. De csak félig itta kl a po­hárból. Talán nem is tudta volna följebb hajtani azzal a görbe derekkal. Vagy csak azért kért, vizet, hogy utána mondhassa: hej, de sokat volt az én komám lova ide kikötve, ahhoz az eperfá­hoz. — Ki volt a kend komá­ja? — A Rúzsa Sándor. — Gyék kend ide! Mesél­jen kend! Az én apám még kende­zett mindenkit. Tudja kend­tek, nézze kendtek — így beszélt. Ahány gyerek csuk volt a környéken, mind a meséiét hallgatta, még söté­tedéskor is. Azt mondta el, hogyan bújt bele szamár­bő'be a Sándor. Ügy mondta, 113 éves Négy évig járt hozzánk me­sélni. Janos volt ő is. Sár­kány János. Tőle tanultam en a mesét a táltosokról, csillagokról, tengerekről, meg ami csak a világon van min­denről. Sokszor ránkvirradt mese közben. Nem igen em­lékszem én ebből a négy évből másra, csak a meséi­re. Meg arra, hogy az isko­lában engem ti'tek körül a gyerekek az udvaron. Az volt nekem a leckefölmon­dás. Amit a János bácsi mesélt, azt a Jancsi tovább­adta. Most ls azt mondla, sem­mi mást nem csinál, csak a Sárkány János meséit is­métli. — Amit tegnap hal­lottam. nem biztos hogy eszembe jut. de az 6 sza­vát most ls tudom. Tüdős emberek szennt az egyik legegyénibb eőornűvész. me­semondó elöde'böl a le»ki­válóbbaknt ls haiP'za. Tel­jesen társtalanul 411 a me­sei romomban. Szűkebb hazája mostaná­ban kezdi felfedezni, amióta híre ment, hogy a radióban is mesélt, meg a televízió­ban is. Amikor először találkoz­tam vele, éppen a televízló­ra panaszkodott. — Mondják, hogy muto­gattak a zsomból televízió­ban is meg a dorozsmaiban is, de én egyiket se láttam. Neki akartak kedvezni, amikor a tanyai iskolában is levetítették a tévé-filmet. Kezdődött a mozi, nagyot nevettek a címén. Ilyen ne­vű emberünk nekünk is van! Amikor aztán a Bába-dűlőre meg a roggyant tanyára for­dult; a felvevőgép, meg­szállta az áhitat a népeket. Az ő Jánosuk az, valóságo­san. Egy csapásra kétszer akkora János lett belőle. Nem a tudományért elsősor­ban, hanem azért, hogy más is tud a tudományáról. Meg azért, mert aki Körülötte van, ha meghal, akkor is él. A filmbeli mesehallgatók közül azóta már elment egy asszony. Itt pedig úgy lát­szott minden mozdulatán, mintha élne. Újra megsirat­ták a rokonok. A művész néha azonosul hőséveL Az igazi Jánosból akkor mesebeli jános lesz. ö forgatja szélsebesen feje fölött a kardot a nagy eső­ben, hogy el ne ázzon a gyámoltalan kapitány. Egy rudasnyira száraz is marad a föld. És a művészi öntudat? Egyik népművész-találko­zón a Burkus Marci bácsi táncos csizmájával belelé­pett a vadonatúj, táblaüve­ges csapóajtóba. Ügy fogad­ták az emberek, mint ami­kor a gyerek vendégségben vágja földhöz a porcelánvá­zát. Nem baj, az, megesik az ilyesmi. Csak a János bácsi íejebe szökött föl a vér. — Hogyan cselekedhet így egy népművész? Horváth Dezső ez a vendégek kedvence is lesz-e, majd megtudjuk. Újdonság lesz a szegedi vendéglátóiparban a drink­bár, amely reggel 9-től haj­nali négyig — nonstopszol­gálatban — várja a vendé­geket. A berendezés korsze­rűségére jellemző, hogy ital­lift szállítja majd a bárba az italokat. Az étterem szá­mára a hosszúhegyi állami gazdaság „Szegedi hírős" né­ven márkáztat palackozott bort. Az étteremben a kimért borokat 1 literes kishordók­ban adják asztalra. — Éjsza­ka műsor is less a barban, s szóljunk ennek kapcsán ar­ról, hogy a bárban természe­tesen tánczene, az étterem­ben cigányzene szórakoztatja majd a vendégeket. Hogy mikor? A tervek sze­rint július 20-án lenne a megnyitás. A feltételes mód használata sajnos jogos: kés­nek a munkák. Kertész Lász­ló művezető-helyettes el­mondta, hogy a régi falak bontása és a tervek pontat­lansága sok nehéz percet okozott az építőknek. A bár és a szociális helyiségek nem valószínű, hogy készen lesz­nek határidőre — akkor pe­dig átadás nem lehetséges. A vendéglátó vállalat szak­emberei elmondták, hogy ami a legfontosabb volt, az ez ideig elkészült időre — a vakolás például —, de fé­lő, hogy az amúgy is sok időt igénybevevő berendezés, egyedi bútorok, faburkolat elhelyezése, később kezdőd­het csak az építőipar mi­att. A művezető-helyettes sze­rint: nincs már annyi mun­ka, hogy megoldhatatlan lenne a határidő betartása. Biztatásnak nem rossz, de nem elég. Az építőipari vál­lalat — munkaerő-átcsopor­tosítással — segíthetne, hogy a szabadtéri idejére meg­nyithassák az új éttermet. P. Sz. M. A vásárló joga Felháborodásában írta szerkesztőségünknek Loson­czi Zoltánné (Feltámadás u. 22.), hogy a 8. sz. önki­szolgáló boltban pontatlanul számoltak, többet fizetett, mint kellett volna. Leírja azt is, hogy néhány árunak az ára — jugoszláviai tésztánalt, csirkeaprólélcnaic — nincs ráragasztva a csomagra. A panaszt nem tudtuk ellenőrizni. Olvasónk felhá­borodik az eseten. De beírta vajon legalább a panasz­könyvbe? A panaszkönyv Minden üzletben megta­lálhatja a vevő a panasz­könyvet, a kereskedelmi üz­letektől a szolgáltató üzle­tekig, mindenütt és azt ké­résére kötelesek odaadni. A rendelkezések szerint min­denki bejegyezhet a panasz­könyvbe. Hogy igaza volt-e, azt majd elbírálják, s arra választ is kap a panaszos (aminek másolatát az üzlet őrzi). Téves az a hiedelem, hogy „csak úgy válaszolnak valamit". Ezt már csak azért sem tehetik, mert az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzi, kielégítő választ adtak-e, arról nem is szólva, hogy aki elégedetlen a ka­pott felelettel, fellebbezhet az \KF-hez. Szinte érthetetlen, hogy az üzletek ellen annyi pa­nasz, kifogás van — sok ilyen levelet kap a Délma­gyarország szerkesztősége ls — de a panaszkönyveket legtöbb helyen büszkén mu­tatja az üzletvezető: beírás nincs sehol. Vagy éppenség­gel — dicséret! Csak találgatni lehet, mi­ért van így. Talán mert a vásárló azt reméli, a ke­vésbé kiélezett vita, vagy az, hogy nem ír be panaszt — előnyhöz juttatja? Hogy kap valamit „pult" alól? Vagy éppenséggel nem veszi komolyan, hogy válaszolnak, s akkor is: mit ér a válasz­szal? A panaszkönyvi beírás pedig már nemcsak ma­gánügy. Sokszor kihúzza a bajból az üzlet dolgozóit az üres könyv — ha szabályta­lanságot tapasztal az ellen­őr, védekezhetnek, hogy megtévedtek, máskor sosem fordul elő ilyesmi. Hibát mindenki követhet el — ez az ellenőrök alapállása is — de ha „beszédes" a panasz­könyv, akár ha apró kifo­gások is vannak benne, másképp látja az eseteket az ellenőr. Nemcsak a saját, mások érdekét is védi, aki részt vesz panaszkönyvi bejegyzé­sével az ellenőrzésben. Büntetés a Csillagban — A rossz magaviseletüeknek ez is fegyelmezőeszköz PINTÉR ISTVÁN MÓDRA J DOKUMENTUMREGÉNY 44. A kormányzó fia visszafeküdt aludni. Eszébe sem jutott, hogy beszóljon az apjához: az az em­ber, aki összehozta őket annak idején a partizá­nok küldöttével, ismét Budapestre érkezett. Ügy gondolta, hogy a papának elég dolga van. Majd ő tárgyal, aztán az eredményről tájékoztatja az ap­ját. Az Eskü téri Bornemissza-irodában találkozott Petriccsel. A partizánok küldtek — magyarázta Petrics Ifjú Horthy Miklósnak. — A küldött jelentést tett a beszélgetésről, s megkapta a magáét Olyan síkon tárgyalt, amire nem volt felhatalmaz­va... — Mi ls magánemberként tárgyaltunk vele — kapaszkodott bele az alkalomba Bornemissza. — A meghatalmazás hiánya eleve csak magánbe­szélgetést tett lehetővé. Sajnos, valami félreér­tés folytán a kormányzó úr... — Apám hallani sem akar további tárgyalá­sokról a partizánokkal — mondta ifjú Horthy Miklós. — Vérig sértették! — Elnézést uraim, elnézést — nyájaskodott Petrics. — Felhatalmaztak, hogy elnézést kér­jek. — Ilyen történelmi időkben az emberek köny­nyen elvesztik az idegeik felett az uralmat — mondta elnezően a kormányzó fia. — Csak saj­nos, éppen, mert ilyen időket élünk, mindennek fokozott jelentősége van. A kormányzó úr őfő­méltósága — úgy beszéit HorthjTól, mintha ro­kona sem lenne — őszinte békevágytol vezérel­ve keresett kapcsolatot a partizánokkal. <3k pe­dig olyan embert küldtek, aki... — Ez hiba volt, elismerem, hiba volt — vá­gott közbe Petrics. — Több mint hiba, bűn! — szögezte le hatá­rozottan Bornemissza. — Keserűen kellett ta­pasztalnunk, hogy azokat a baráti, őszintén ba­ráti érzelmeket, amelyeket a kormányzó úr déli szomszédunk iránt táplál, nem érdemlik meg. Petrics tovább mentegetőzött. — Remélem, Délkelet-Európa további politikai fejlődése majd megváltoztatja ezt a véleményü­ket. Elnézést kérek, mást nem tehetek, minthogy közöljem: a partizán kormány szívesen külde­ne önökhöz megfelelő felhatalmazással ellátott, s természetesen az önök számára is elfogadható koncepcióval tárgyaló megbízottat... Bornemissza felvidámodott: — Ez mar más beszéd, kedves öcsém, egészen más beszed. Eigentlich, ha nem lennél horvát, azt mondhatnám, hogy magyar beszéd! Ifjú Horthy Miklós hangulata is megválto­zott. — Szívesen latunk még egy küldöttet — mond­ta. — Kérjük azonban, hogy az illetőt lássák el szabályos megbízólevéllel. Legyen felhatalmazá­sa a megállapodásra. Az események sürgetnek. Mindkét ország háború utáni pozíciójának javára válhat, ha sikerül egymás segítségére len­nünk ... A lehető legbarátibb hangulatban állapodtak meg a részletekben. Petrics hazautazik, de né­hány napon belül ismét Budapestre látogat. Egy­szerre érkezik majd a partizánok megbízottjá­val. — Ha nem is egyszerre — magyarázta Petrics —, de körülbelül egy időben. Hogy együtt uta­zunk-e Budapestre, vagy még útvonalat válasz­tunk, ez a körülményektől függ. Nagyon kell vi­gyázni, nehogy letartóztassanak. Végeredmény­ben minden tele van német ügynökökkel... Bornemissza bólogatott — Igen, kedves öcsém, nagyon vigyázni kell, nehogy a németek valamit is megtudjanak ... — Ha már Pesten leszünk, jelentkezem Félix bátyámnál — folytatta Petrics. — Én meg telefonon értesítem ifjú Horthy Mik­lós méltóságos urat — így Bornemissza — Á szokott telefonszámon — bólintott a kor­mányzó fia. — Ügy, úgy..; — Ezen az úton megállapodunk majd a talál ­kozó pontos helyében és időpontjában — vette át ismét a szót Petrics. — A helynek, azt hiszem az irodám megfe­lelő — invitálta őket meg közelebbre is Borne­missza. — Rendben van, akkor ebben meg is állapod­tunk. Csak még az a kérésem, a jelentkezésem után a lehető legrövidebb időn belül ifjú Horthy Miklós úr üljön asztalhoz a partizánok küldötté­vel. Az illető magas beosztásban szolgál a par­tizánvezérkarnál, nincs módja arra, hogy sokat időzzön Budapesten. — Megígérhetem, fél, de legkésőbb egy napon belül találkozom vele! — jelentette ki ünnepe­lyesen ifjú Horthy. Búcsúzott. Sietett vissza a Várba — nem akar­ta, hogy apjának feltűnjön távolléte. Az öreg anyira felháborodott azon, amit Modercin mon­dott neki, hogy már hallani sem akart semmi­féle tárgyalásról a jugoszlávokkal. így hát a kormányzó fiának nemcsak a németek, hanem a saját apja, Magyarország kormányzója előtt is titokban kell tartania, hogy a jugoszlávok felé keres kapcsolatokat. Amint hazaért, azonnal megkérdezte Tost szárnysegédet: az apja lefeküdt-e már. A szárny­segéd azt válaszolta, a dolgozószobájában tartóz­kodik. A fiú bekopogtatott az apjához. A kormányzó az íróasztala mögött ült, arcát kezébe temette. — Fáradt vagy? — kérdezte a fia. A kormányzó nem válaszolt. — Többet kellene pihenned — mondta a fiú. — Az utóbbi időben olyan keveset alszol... — Az események. „ — mondta panaszosan Horthy. — Akkor sem teheted tönkre magad! — fedte a fia. — A magyar hazának szüksége van rád! (FolytaijttfcJ

Next

/
Thumbnails
Contents