Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

Új üzem Több mint 30 millió forintos költséggel felépült a Péti Nitrogénművek izopropilamin. üzeme. Az új létesítmény két nagy dunántúli gyár — a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek és a Péti Nitrogénművek — ésszerű együttműködésének eredménye. A nagymennyiségű nővényvedószert gyártó fűzfői vegyiüzem eddig nyugati importból biztosította egyik fontos alapanyagát, az izopropilamint. Beszerzésére évente félmillió dollárt kellett kiadnia. Ennek megszüntetésére jött létre a kooperáció. sl • TÉLI PIHENŐBEN Uj körülmények Szeged középiskoláiban Szeged iskolaváros, ez régi és közismert tény. Jelenleg körülbelül tízezer diák tanul iskoláinak falai között, több mint 6 ezer 400 középiskolás (gimnazista, szakiskolai és technikumi tanuló), a többi pedig szakmunkás tanuló. A város középiskoláiba — különösképpen a szakmai jellegűekbe — igen sok vidéki gyerek is jár. A tanulók fele szegedi, a többi kollégista, vagy bejáró. Az utóbbi években a szakmai képzést adó középiskolák aránya — összhangban a felvételek társadalmi-gazdasági igényeivel — megnövekedett. A technikumok megszűnése után, a következő években a gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásiskolák „beiskolázási" aránya várhatóan 1:2:3 lesz. A szegedi gyerekek valószínűleg a jövőben is ennél jobban vonzódnak a gimnáziumokba. Az érettségizett, de tovább nem tanuló fiatalok főként a termelésben helyezkedhetnek el, szakmát tanulhatnak, mivel azonban a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy, a pénzintézetek és a közművelődés is mind több adminisztratív munkaerőt foglalkoztatnak, itt is szabad a pálya számukra. Ha az érettségizett fiatalok egyetemi vagy főiskolai továbbtanulását tekintik legfontosabbnak, akkor a legjobb képességű általános iskolai tanulókat — ezen belül természetesen a megfelelő arányban a fiakai dolgozók tehetséges gyermekeit — kellene a gimnáziumokba felvenni. Az elvi célok és a tényleges helyzet között azonban ma még ellentmondás van. A jó képességű tanulók mellett a gimnáziumok sok gyengébb tanulót is felvesznek. Nem lehetünk elégedettek, különösen az úgynevezett tagozatos osztályokban nem, 1 a fizikai dolgozók gyermekeinek arányával. Sok a gimnáziumokban a lány tanuló is, (jelenleg kétharmad rész) ami egyes értelmiségi pályákon a munkaerő összetételében már most is érezteti kedvezőtlen hatását. A szakosított. tantervű gimnáziumi osztályok aránya ebben az évben alakult ki: 65 osztály közül 33 működik szakosított tanterv alapján. Az idei tanévben jött létre a szakközépiskolák egységes hálózata. A középfokú technikumok átszervezése 1966,'67-es tanévben kezdődött el, 1969 ószén a gépipari és erdészeti technikum is csak szakközépiskolai első osztályokat indít tehát a következő tanévben Szegeden már nem nyílik technikumi első osztály. Igen gyenge azonban a szakközépiskolák felszerelése. A szaktárcák iskoláit általában a jó felszereltség jellemzi, megfelelően ellátták őket tanteremmel, műhelyekkel, laboratóriumokkal. Kollégiumi férőhelyük is elegendő van. A Művelődésügyi Minisztérium szakközépiskoláiban ezzel szemben öt osztály csak délután járhat iskolába, mert kevés a tanterem, nyolc tanulócsoportnak nincs is saját tanterme. A tanulók 13 százaléka számára tudnak csak kollégiumi elhelyezést biztosítani, míg a más tárcákhoz tartozó tanulók több mint 50 százaléka lakik kollégiumban. Az új szakközépiskolai hálózat, létrehozása jelentős anyagi befektetéssel jár. A tanácsnak 1970-ig mindöszsze 5 millió forintja van, a Rózsa Ferenc szakközépiskola fejlesztésére. A kollégium felépítése 1970-ig esedékes. A meglevő szakközépiskolák szervezeti erősítése és a tárgyi feltételek javítása mellett nagy szükség van új szakközépiskola létesítésére. A város mostani középiskolai hálózata ugyanis nem elégíti ki a különböző gyorsan fejlődő termelőágazatok (olajbányászat vegyipar stb.) szakemberszükségletét A szakmunkásképzés jelenlegi helyzete sem jó. A város iparának fejlődésével évről évre több szakmunkásra van szükség. Tavaly a szakmunkástanulók létszáma valamivel több mint 2 ezer volt idén 2700 szakmunkástanuló felvételét tervezik. A gyors számbeli fejlődés ellenére az oktatás feltételei alig javultak az elmúlt években. A Szeged mj. városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a középfokú oktatás helyzetét és feladatait Szegeden. Elemezte a fejlődést gátló tényezőket és több határozatot hozott a középfokú oktatás további javítására. KÜZDELMES, rr FELELŐS MUNKA E

lmúlt egy év, s a gazdaság irányításának új rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezt megállapítottuk már többször is az idén. S ha megkérdezzük egy üzem párttitkárát, vagy szakszervezeti vezetőjét, ők is hasonló értelemben nyilatkoznak, még akkor is, ha termelésükkel sok gond és baj adódott a múlt esztendőben. De az üzemiekkel folytatott beszélgetés sok olyan vonást mutat, amely arra utal, hogy voltaképpen a termelésben helyet foglaló part- és tömegszervezetek munkája kicsit még az útkeresés állapotában van. Nem végezhetik úgy a munkájukat, mint ezelőtt két-három esztendővel, mert hiszen más módon, közgazdasági mutatók irányításával folyik a termelés. Szükségképpen ehhez kell igazodnia a szakvezetésnek és a politikai szervek munkájának is. Ez az útkeresés persze nemcsak az üzemek mozgalmi szerveire jellemző, hanem egy kicsit magára a vállalati irányító és termelő tevékenységre is. A valóságban a konkrét üzemi mechanizmus még nem alakult ki úgy, mint ahogyan ez országosan megvalósult. Másként szólva: a termelő üzem mechanizmusa, az új feltételeknek megfelelően még a kialakítás sok-sok vonásának helyi kimunkálását várja. S

ez magával hozza, hogy gazdaságirányító és politikai munkánk fő színtere a termelő üzem és a termelőszövetkezet. Most főként az üzemekről beszélünk. Nem elég az, ha jó döntéseket és határozatokat hozunk vezető párt- és szakszervezeti szei-vekben. Szükséges több módszertani, munkastílusbeli elképzelést is adni e döntések megvalósításához a pártalapszervezetek és társadalmi szervek j számára. Ez azzal jár, hogy mozgalmi munkánk koncent- j ráltabb területévé a terme- ] lő egységeket kell tenni, és tanítani őket méginkább arra, hogy az új viszonyok között megtalálják a legcélszerűbb politikai vezetési formákat, s azokat az eszközöket, amelyeknek alkalmazásával jobban szót értenek az emberekkel. Csak egy példát ragadjunk ki. A politikai tömegmunka lelke, hogy az adott termelő egységben dolgozó emberek milyen módon kapják meg azokat a szükséges információkat, amelyeknek birtokában szinte havonta tudják, hogy vállalatuk termelő tevékenysége milyen állapotban van, milyen gondokkal küzd a vállalat vezetősége, és ezek megoldásában mi az ő sajátos szerepük. Ha nem sikerül szívós, kitartó munkával elérni azt, hogy egy termelő egység politikai vezetése szinte óráról-órára képes legyen tájékoztatni a munkásokat — akkor továbbra is megmarad az a rossz helyzet, hogy az üzemi munkás például többet tud arról, mi történik az országos politikában, vagy a vietnami harctéren, mint arról, hogy mi van üzemében, vállalatánál. A kérdés azért sem egyszerű. mert sok ember vidékről utazik munkahelyére s munkaidő végeztével azonnal indul haza vonaton, autóbuszon stb. Munkaidő után tehát nehéz megbeszélni különböző, egyébként igen fontos kérdéseket. Munkaidőben sem könnyebb a helyzet, mert ez a termelés és a kereset rovására megy. Melyek tehát azok a keretek és formák, amelyek alkalmazhatók gyorsan és a helyzethez illően felhasználhatók? Minden üzemben találunk kitűnő embereket a pártvezetőségekben, szakszervezeti vezetőségekben szocialista brigádok vezetőiként, akiket szükség esetén szinte percek alatt össze lehet hívni egy megbeszélésre és rövid negyedóra alatt elmondani számukra a szükségeset, a legfontosabbat és megkérni őket, hogy továbbítsák ezeket a kérdéseket a munkásoknak. Itt tehát nem értekezlet szaporításról van szó, hanem a korszerű, mozgékony információ működtetéséről. De ez csak egy vonása az üzemi gazdasági és politikai munkának. Nagy szerepet játszanak a termelési tanácskozások és műszaki konferenciák, ha ezek is alkalmazkodnak a mostani viszonyokhoz. Sokkal eredményesebb a konkrét célok és gondok felsorolása, amelyekben a műszakiaktól és a munkásoktól várt segítség meghatározása szerepel. Egyszerűen, közérthetően, viszont igen tartalmasam A gazdasági vezetők elsősorban politikai tényezők, hiszen a Magyar Népköztársaság gazdaságpolitikáját valósítják meg, s felelősséggel tartoznak a szaktárcáknak. S felelősséggel tartoznak saját munkás kollektívájuknak. I

gen célszerű, hogy az utóbbi időben a szegedi üzemek, vállalatok vezetői, a gyárigazgatók rendszeres politikai információkat, (pártnapokat) tartanak üzemeikben, aktuális politikai, társadalmi kérdésekről. Ez egészséges vonás, s érdemes is és szükséges ls bővíteni. Jobban kifejezésre juttatni, hogy gazdasági vezetőink egyben politikai tényezők is; a kettőt ugyanis egymástól nem lehet elválasztani. Végeredményben tudatos munkával az üzemek önmaguk alakítják ki gazdasági mechanizmusukat, s ehhez kapcsolódó társadalmi, politikai tevékenységük módszereit, formáit, ösztönzésünk és támogatásunk meggyorsíthatja ezt a folyamatot. Jó. hogy őszinte igyekezetben, a módszerek keresésében nincs hiány. Pártszervezeteink, szakszervezeteink, gazdasági vezetőink együttesen erőfeszítéseket tesznek, hogy minél egészségesebben, korszerűbben oldják meg feladataikat. D. A. gyobb függetlenségei ér el, meg kell. jutalmazni, és fordítva: ha ellenkező irányú tendenciák kapnak lábra, az USA-nak be kell szüntetni a támogatást". S határtalan nagy ebben az egyetértés Washingtontól Bonnig. Mert F. Strauss is megfogalmazta a maga módján: „Csak olyan terveket támogassunk, amelyek inkább szolgálják Európa fellazítását, mint a keleteurópai rezsimek gazdasági megerősödését". Szakadatlanul idézhetnénk, a dolgok summája ugyanaz: fellazítás, megkülönböztetés, kedvezmények beígérésével kísérletező ideológiai-politikai behatolás, s végül, az „evolúció" törvényei szerint, az alkalmas pillanatban való bekebelezés. Ahogyan ezt W. Rostow amerikai reakciós politikus és szociológus elkotyogja: „... minden súlyunkkal és éleselméjűségünkkel be akarjuk vonni a kommunista rezsimek nemzeteit a szabad világ kebelébe". (View from the Seventh Floor. New York, 1964.). Sokan azt gondolják ma is, hogy valamiképp mesterségesen felfújjuk a nyugati behatolási törekvések veszélyét és jelentőségét. Hogy már megint „ellenségeket" kreálunk, fantomokkal hadakozunk. De hiszen ezek az elméletek nagy hadseregekkel, gazdasági potenciállal rendelkező imperialista kormányok eszméi, melyeknek megvalósítására filozófusok, ügynökök, diplomaták, propagandaeszközök tömeget vetik be. Kelléktárukból elővesznek más, lejárt eszméket is a baj keveréséhez. Szüntelenül szítják a nacionalizmus) és szovjetellenes irányba terelik. Ezt a fegyvert tartják a bomlasztás leghatásosabb eszközének. „A nacionalizmus, századunknak ez a leghatalmasabb emocionális ereje, minden bizonnyal meghatározza majd a kommunizmus sorsál" — jósolja a nyugati imperialista ideológusok stanford-i (Kalifornia) nemzetközi konferenciája. S igazuk is lenne, ha a szocialista országok vezető pártjainak politikájában rangos helyre ülhetne vagy mindenütt megférhetne a nacionalizmus. De hiszen a kommunisták az első pártalapítástól kezdve az internacionalizmust írták zászlajukra. S a nyugati taktika éppen ezen vérzik el. Mikor ők ugyanis „nemzeti függetlenségről" meg nagyobb „függetlenségről" beszélnek, a szocialista rendszer internacionalizmusán akarnak falat bontani. Mikor a Szovjetunió ellen akarják hangolni a szocializmust építő más nemzeteket, az erózió és az evolúció elvét szorgalmazzák. S mit kínálnak helyette? Nemzetek fölötti Európát! Csakhogy már erről is hallottunk. Még Lenin leleplezte ennek a nyugati „ötletnek" a valódi tartalmát. Manapság pedig éppen Brandt nyugatnémet külügyminiszter szólt bután ebben a témában, amikor kiejelentette, hogy „az Egyesült Államok részvétele döntő fontosságú az európai szabadság biztosításában". Ez a „nemzetek fölötti" rendszer csak az USA és az NSZK európai terveinek kedvezne. Az evolúciós elmélet kísérleti megvalósítását Csehszlovákiától remélték Nyugat ideológiai okosai. Ez az elméleti háttér bizonyára más megítélésbe helyezi a csehszlovákiai eseményeket azok szemében is, akik csak a felszínt nézték. De ha még ez nem, talán Z. Brzezinskinek egy újabb idézete igen. Azt mondta ez az úr tavaly, Prágából hazatérve: „Ügy véljük, hogy húsz évvel a háború befejezése után Csehszlovákiában napvilágra kerülnek azok a politikai kultúrák, amelyek valamikor már léteztek". Milyen politikai kultúrák lehetnek ezek? Válaszoljon a kérdésre a Political Parties and Political Development című könyv: „Magának az ellenzéknek is megvan a lehetősége az újjászületésre. Ez a tény arra késztet, hogy nagyon komolyan feltételezzük: a pluralizmus bizonyos formái a politikai rendszernek nemcsak óhajtolt, de törvényszerű és jótékony gazdasági átalakulások szempontjából hatékony rendszere is. Azt hiszem, jól kibeszélik magukat, szándékaikat és reményeiket ezek az ideológusok. Néha „szépen" is mondják. Kedvesen, behízelgőn: mintha aranyfüst lenne. Ezért vannak olyanok — s most hadd idézzem Lenint —, akik, „elkábulva a tudomány állítólagos aranyfüstjétől, képtelenek felismerni, hogy az aranyfüst leple alatt a burzsoázia, a burzsoá előítéletek és a burzsoá reakciósság szolgálatának ez vagy az a válfaja rejtőzik". Ezek az elméletek azonban már így is eléggé meztelenek. Igen könnyen el lehet fújni mellőlük a képzelt aranyfüstöt. SZ. SIMON ISTVÁN Magyar- !engyel timföld-, aluminiumegyezmény Varsóban kedden aláírták a Magyarországról Lengyelországba történő timföldszállításokról és a Lengyelországból Magyarországra irányuló kohóalumíniumszállításokró] szóló 1971— 75. évi hosszú lejáratú egyezményt. A megállapodás a i két ország alumíniumiparai között 1960-ban kezdődött együttműködésének folytatása. Megvalósítása a következő ötéves időszakra mindkét fél számára távlatilag biztosítja e fontos nyersanyagokat. A kölcsönös nyersanyagszállításokat rögzítő távlati egyezmények a KGST-tagországolc közötti magasabb rendű kapcsolatok formáját jelentik, s lehetővé teszik az érdekelt országok fontos népgazdasági ágazataiban a fejlesztés perspektivikus tervezését. A timföld- és alumíniumszállításokról szóló megállapodást magyar részről Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, lengyel részről pedig Marian Dmo-ehowski ügyvezető külkereskedelmi miniszter írta alá. Brigádok önmeója a nyomdaiparban Hatszázhuszonnyolc szocialista brigád és tizennégy szocialista címet elnyert üzemrész tagjainak, illetve dolgozóinak képviseletében száz küldött vett részt a nyomda- és papíripar szocialista brigád vezetői nek kedden, a Franklin Nyomda dísztermében megtartott tanácskozásán, hogy megválasszák az iparág küldötteit a szocialista brigádvezetők 3. országos tanácskozására. A megbeszélést Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyettes nyitotta meg. Részt vett a tanácskozáson Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára is. Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára számolt be az iparág brigádmozgalmána!fejlődéséről, a brigádo! munkájának tapasztalatairól. 1965-ben a nyomda-, és papíripar munkásainak 21 százaléka vett részt a fcrigádmozgalomban — jelenleg brigádokban dolgozik p munkások 31 százaléka. A 628 szocialista brigád közű" 442 már több ízben nyerő el a megtisztelő címet. A brigádmozgalom számszerű növekedésénéi is fontosabl hogy mélvült a tartalmi nótt a közös munkáért érzett felelősség. SZERDA, 1969. FEBRUÁR 18.